Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
Szüretre készül a Helvéciái Állami Gazdaság A kisiparosok élete sem a régi obog a tűz, forr a víz g kis katlanban. A füst felfelé kúszik és körülfonja az állami gazdaság bástyaszerű épületét. Forrázzák a hordókat. Emberek járnak-kelnek az udvaron, a terraszokon, halaű a munka. Amint a présház felé közeledik az ember, elsőnek azt látja, hogy a kis keskeny- vágányú gazdasági vasút sínjeid nek a környékét betonozzák. A két fémcsík közvetlen a szölő- taroló kád mellett fut el, de mielőtt odáig érne, útbaejt egy talajba épített ládaszerkezetet, amelyen a beérkező termést mérik majd meg csillével együtt, mert bizony ezek az előkészületek mind a közelgő szüretnek szólnak. Az elmúlt hét folyamán ugyanis több ízben végeztek próbapréselést, s a must 18 fokos cukortartalma jelentette, hogy a korai ezerjó megérett a szüretre. A munkákra — amit hétfőn már meg is kezdenek — jól fel kell készülni, annál is inkább, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a csillék szállító- ereje nem elég a termés zavartalan, folyamatos behordá- 6ára. Ezért lovaskocsikat is munkába állítanak. A lovasko- csikról történő lerakodás gyorsítására csigasort emelnek a szőlőtároló kád föló, arra hordóra erősíthető láncot szerelnek. A hordót a csiga és a láncok segítségével kiemelik a szekérből, megbillentik, s már el ta végezték az eddig félórát is igénybevevő munkát, — alig néhány perc alatt, A termés innen a darálógépbe kerül. A darálógépből a must hatalmas, 120 hektoliteres gyűjtőaknába fut, míg a darált szőlő csúszda segítségével — a mélyebben fekvő présház egyik nagy: 130 mázsa szőlőt befogadó marmonier présébe kerül. Két ilyen prés van, s a csúszda felváltva tölti hol egyiket, hol a másikat. A préseket villamosenergiával rartják üzemben és mindössze két embert foglalkoztatnak fcgy-egy présnél. A szőlő ezután kisebb présekbe kerül. Ezek még — egyelőre — nincsenek gépesítve. Utoljára a szintén gépesített hidaulikus présekbe kerül a massza, ahonnan már mint törkölyt szállítják el további feldolgozásra. /í különböző prések mel- (7r lett csatornák vezetik el a mustot, a 70—100 hektóliteres inusttartályokba. A tartályok üveggel vannak bélelve és ösz- szeköttetésben vannak az ep- jesztő-borházzal, ahol szobának is beillő 100 hektoliteres hordók várják az új mustot. A szivattyú a tartályokból hosszú rézcsövön keresztül szívja fel a mustot a frissel súrolt, kénezett hordókba. Az idén Ausztriából 650 hektoliter mustot befogadó új hordók érkeztek, a régi hordókat pedig felújították. A gépesített présház teljes kapacitásának kihasználásával naponta 1000 mázsa szőlőt tud feldolgozni, ami napi 700 hektoliter mustot jelent, s mindezt nem több, mint 20 ember foglalkoztatásával. Van a présháznak egy speciális borkészítéssel foglalkozó része is: 7 óriási kád sorakozik a présház HU sarkában, ezekben dolgozzák föl a vörösbort adó szőlőt. A vörösbort megszínesítő festékanyag a szőlő héjában van, s ennek kioldódásához hosszabb idő szükséges, ezért ez a szőlőfajtát kádakban tárolják, miután már előbb lebogyózták; a kocsányi különválasztották a szemektől. A lebogyózás folyamatát szintén gépesítették. Nem könnyű feladat a több, mint 1000 holdról bekerülő szőlő, termést feldolgozni. Különösen nagy jelentősége van ilyen körülmények között az egyes munkafolyamatok gépesítésének. Tisztán látják ezt a Helvéciái Állami Gazdaság vezetői és munkásai és ezért törekszenek olyan újításokra, mint pél- dául a hordóemelő-csigascr létesítése. Munkájukat nehezíti, hogy csak saját áramfejlesztő- telepükre támaszkodhatnak. Az állami terv szerint azonban október 1-re vezetik be hozzájuk a villanyt és így reményük lehet arra, hogy az idén bekerülő szőlőtermést már hálózati áram igénybevételével tudják feldolgozni. Ez a gazdaságnak jelentős megtakarítást eredményezne. fizuién valóban cl lehet mondani az esti munkához kivilágított présházra, hogy valóságos kis gyár. Még pedig nem is akármilyen kis gyár! Innen szállítják majd az idei szüret után is az európai hírű heivéciai bort külföldre. Idrányi. A FELSZABADULÁS ELŐTTI időkben a többi dolgozókkal együtt a kisiparosság is lené- zett-megvetett réteg volt a kiváltságosok részéről. Arra volt csak jó a kisiparos, hogy dolgozzon, adót fizessen. Tovább az állam nem törődött vele, kivéve háború esetén, az elsők között kapta a behívót és leginkább legkésőbb került haza a háborúból, ha egyáltalán visszatért. Családja leszegényedett, ő betegen, reménytelenül állt előtte további élete. Mit volt mit tenni, pislákoló lámpafénynél késő éjszakáig dolgozott, hogy biztosítsa a kenyerét. A múltban a kisiparos jogosan rettegett a gépektől, iszonyodva nézte, hogy a kapitalista nagyüzemi termelés hogyan szorítja ki és veszi el az ő kenyerét. Bátran bevallhatjuk tehát, hogy a kisiparosság sorsa a múltban, egy kevés kivételével, meg volt pecsételve. A FELSZABADULÁS UTÁN a kisiparosság helyzete is változott, mert annak ellenére, hogy háború okozta károk következtében, nagy problémák előtt állt a kisiparosságnál is a kis műhelyének rendbehozatala, szerszámainak pótlása, de mindezzel meg tudott birkózni, mert megszabadult a töke nyomásától, az uzsorástól. Ma a kisiparos nem retteg a nagyüzemi termeléstől, nem idegenkedik a gépektől, mert az nem nyomort jelent számára, hanem jobb életet, KECSKEMÉT, Â PARKOK Az indiai sás bíborpiros virágai, a szalviák, a petóniák csokrai különösen szépen virítanak -zen az őszön Kecskeméten. A kecskeméti parkok fát, virító bokrai, sokszínű virágai között vasárnaponként pihenő dolgozók sétálgatnak, vagy üldögélnek a vidám-piros padokon. Ki gondol most arra, hogy néhány esztendővel ezelőtt még nem voltak ilyen otthonosak a virágok a kecskeméti utcákon. Forgassuk csak vissza a Kecskeméti Kertészeti Vállalat nagy- könyvének lapjait! Nézzük csak, mikor ültették gondos kerek ezt a sok-sok virágot! Mikor metszették meg először a patkok bokrait, és fáit, melyek Között olyan jó ma sétálni?! A felszabadulás előtt sivár kósivatag volt a kecskeméti piac. Csak a vasút melletti Katona József-sétány elvadult bolttal között kergetőzhettek a gyerekek, vagy a Gyenes tér árnyékos fái alatt ülhettek le a kecskeméti nyugdíjasok a roskadozó öreg padokra. Szinte idegenül nézték a járókelők a Nagytakarék előtti satnya virágág;) akat, amelyek körül a mostani Szabadság tér sivár kőtengere és kavargó pora terült el. 1951-ben határozta el a kecskeméti tanács, hogy a dolgozók érdekében, a város szépítésére parkokat létesít. Akkor teremtették meg a régi húspiac helyén, a szökőkút körül elterülő Szabadság téri parkot. Akkor építették fel a tanácsháza előtti v.rágágyasokat is. Bokrok és virágok kerültek az Uj-Kollé- gium előtti bekerített részre. Már ekkor rendbehozták a Gyepes tér (a mostani Marx tér) környékét is, és a Katona József-sétány fái alatt haragoszöld gyepszőnyeg, virító, sokszínű virág hirdette a gondos kertészek kezenyomát. Megújult az impozáns szovjet hősi emlékmű kornyéke, a megyei pártbizottság épülete előtt is. Aztán jött a többi park. A volt rövidáru- piac bódéi helyén homokozó medence épült az Uj-Kollégium előtt. A Béke-szálló homlokzatával szemben új park létesült. Kendbehozták a Széktó környékén elpusztult külterjes parkot fi. Virágzó utcai parkók létesültek a Lugossy István utcában, a Rákóczi úton és a színház környékén, A Czollner tér is megifjodott azóta, friss gyepszőnyeg nőtt az SZTK előtt, a Komsomol téren, a Kaszap utcán. És a tervek még nagyobb erőfeszítésekről beszélnek. A V'ízmű kútjainak környékét, a terméketlen buckákat arra alkalmas fákkal telepítik be. A legközelebbi jövőben 40 hektáron létesítenek itt erdőt. Parkosítják a Kurucz teret, 050 gömbakácot, 300 piramisnyárfát ültetnek el az Ipoly, a Kinizsi, a 'Ihököly, a Kerkápolyi, a Csongrádi és a Széchenyi utcán. Parkosítják a Széchenyi teret, miután az út mentén futó gyalogjárdát kétszeresére szélesítik. A Bethlen körúton, a dinnyepiac helyén és a magasépítők egykori telepe területén VÁROSA ligeterdet telepítenek, hogy barátságosabbá tegyék ezt a sokáig eléggé elhanyagolt környéket. Tervbe van véve még az Izsáki út és a Dózsa György út fásítása is. A Kecskeméti Kertészeti Vállalatnak csak egyetlen gondja vám nehezen talál munkaerőt. Milyen különös! Egykor a munkanélküliek kopogó léptei visszhangzottak a parkok helyén, az ő szemükbe kavarta a port a makacs kecskeméti szél. Aztán jött a felszabadulás és tíz diadalmas esztendő az újjáépítésben. És most a munkanélküliség helyett nincs elegendő munkáskéz arra, hogy újabb virágágyakkal, fákkal szépítsék ezt a fejlődő alföldi nagyvárost. A múlt elnyomott kisiparosainak egy része nagyüzemben dolgozik, szövetkezetekben találja meg biztos megélhetését. Emellett becsületes megélhetést biztosíthat magának, mint magánkisiparos is. A kisiparosság munkaeszközei szintén sokat változtak felszabadulás óta, pl. a megyében az asztalos ipar kb. hat százalékának volt munkagépe, ma 56 százaléka rendelkezik kisebb-na- gyobb gépekkel. EGYRE TÖBB KISIPAROS, szövetkezeti dolgozó jut el azokba az üdülőkbe, amelyet ezelőtt gondolni sem mert. Ma már nem találkozunk olyan esettel, hogy egyes kisiparos elhalálozása alkalmával a hozzátartozóinak gyűjtést kelljen kezdeni a temetésre. A kisiparosok több évtizedes vágya teljesült, államunk segítségével bekapcsolódhattak a vvwwywvvvvvvvwvvv»rt<vw\wvyvyww»vvwtfléwyvvvvvw^Awvvyvvv«vvvw « Olyan a sorsa, mint sokaké (Az alábbi írás a Népújság szerkesztősége „Miért jobb az élet a termelő- szövetkezetben“ c, pályázatára érkezett) A faluvégi kis házak arról tanúskodnak, hogy hajdani építőik szegény emberek lehettek. A földbevájt kunyhókkal, népi nyelven a putrikkal beépített terület a? úgynevezett nincstelenek negyede volt. A falu legszegényebbjei lakták az irigylésre nem méltó és talán még lakásnak sem nevezhető egészségtelen lyukakat. Ma már a putrik legtöbbje om- ladozóban van. Maguk alá temetik régi gazdáik keserves emlékeit. A múlt nincstelenjei szabaddá, megbecsültté váltak a mi hazánkban. Király István is egy ilyen kunyhónak volt a tulajdonosa. Ö nem várta meg, amíg a falak maguktól összeomlanak. Szétverette, mert ha a nyomortanyát látta, mindig eszébe jutott a benne eltöltött évek szomorúsága. Nem ok nélkül üldözi a múltat. A gazdasági cselédeknek, gulyásoknak, kanászoknak járó keserű kenyérből szelt ő. Pedig a nap órákkal korábban nyugovóra tért, mire ő is pihenőié hajtotta fejét. Felesége sem hűsült a fa árnyékában. Mégis előfordult, hogy nem tudtak, mit esznek másnap. Az intéző, az ispán, a számtartó és a Oérlő urak nemcsak abban voltak egyformák, hogy dolgozni nem szerettek, hanem abban is, hogy gyarapodni, gazdagodni akartak minden áron. Nyúzták is a cselédeket. Még a pécsi püspök részére is termeltek az uradalom birtokán. De akik dolgoztak, azoknak nagyon kevés jutott. Királyék bére 1942-ben egy évre mindössze 16 mázsa gabona és egy hold kukorica termése volt. Sokszor mondogatta Király bácsi, hogy egyszer majd csalc vége lesz a cselédsorsnak. S 1945 a királyistvánok ezreit szabadította fel. A Király-család 1950- ben lépett a boldoguláshoz. a jóléthez vezető útra. Ekkor alakult meg a Vörös Szikra Termelőszövetkezet. Királyék elsők között léptek a tsz-be, ahol életük jobbra fordulását várták. Npm is csalódlak. Megtalálták számításukat úgy, ahogy tervezték. Kezdetben csak a szülők dolgoztak a tsz földjén. 1953-ban a Pista, egy évvel később pedig Imre hagyta el az iskola padjait. Ma már ők is a szövetkezetben dolgoznak. Minden munkában az elsők között vannak. S ez a keresetükön is meglátszik. Tavaly sem cseréltek volna egy középparaszttal sem. 47 mázsa terményt, 56 kiló cukrot, 35 liter olajat, 98 kilogramm hagymát, ezenkívül több terményféleséget, négy szép süldőt és több, mint 3300 forint készpénzt kaptak. Az egy hold háztáji is szépen jövedelmezett. Jól tejelő tehenük és sok aprójószáguk van. Két hízót is váglak. Az idei termésből is szépen részesülnek. Az előlegosztáskor 32 mázsa búzát és 10 mázsa S0 kiló árpát kaptak. A búza- és árpafeles- iegeket szabadfelvásárlási áron értékesítették, melyért több, mint 5700 forintot kaptak. A Vörös Szikra földjén burgonyából és cukorrépából is rekordtermés várható. Királyék az idén is kapnak három süldőt és a kapásokból is bőven jut. Most egy szép családi ház építését tervezik a faluban. A telek és az épületanyag megvan. Ahogy a tervrajzot nézegettem, szinte megelevenedett előttem a piroscserepes, fehérfalú, új családi ház, ahol majd villany világít és rádió szól. A ház előtti virágoskertben illatozó piros rózsákban Királyék gyönyörködnek, akiknek a Vörös Szikra TSZ-ben változott meg az életük, Oláh Imre, DISZ, JB, Baja. társadalombiztosításba. Népi államunk gondoskodik az elaggott, munkaképtelen kisiparosokról és ezek özvegyeiről is. Megyénk területén is 229 elaggott kisiparos, vagy kisiparos özvegye ösz- szesen évi 337 200 forint összegű segélyben részesül. Ha megnézzük, hogy a kisiparosok gyermekei mennyivel más körülmények között nevelkednek fel és indulnak el az életben, itt is óriási fejlődést tapasztalhatunk. MÍG A KISIPAROSOKNAK a múltban jelentős része 7—8 éves korában már libapásztorko- dott, utána jöttek a nehéz »inasévek«, majd a bizonytalan segédidő és ha sikerült valamilyen formában kényszerből önállónak lennie, végig keserű kenyeret evett. Ma egyre több kisiparos gyermeke végzi el a középiskolát, egyetemen tanulnak a kisiparosok gyermekei. Kovács József maüarasi kisiparos két fiából építészmérnök lesz. Katonatisztek, mint például Csontos Ferenc izsáki szabó kisiparos két fia is, vagy funkcionáriusok vannak kisiparosok gyermeke: között, egyszóval békés élet ál)1 előttük. A mi gyermekeink nem ismerik a munkanélküliséget Nálunk munkaerőhiány van. HOSSZÚ VOLNA FELSOROLNI az eredményeinket, tény az, hogy ma egyre többen felismerik a kisiparosok közül is, hogy érdemes volt dolgozni, áldozatot hozni, azért az eredményekért, aminek szemtanúi vagyunk. Ezért mondta Rákosi József kecskeméti kisiparos is az egyik gyűlésen: »ne ingadozzunk mi kisiparosok, álljunk csatasorban, segítsük államunkat, annál gyorsabban lesz szebb és boldogabb az életünk«. Ugyanezen a gyűlésen Papp Vazul bátyai kisiparos kérte a jelenlévőket, hozzanak olyan határozatot, hogy ki kell zárni a kisiparosok közül végre a spekuláns-hará- csoló elemeket, ne legyen helyük, maradásuk a kisiparosok között, mert ezek csak saját érdekükkel törődnek, a közösségért semminemű áldozatot nem hoznak, amellett még a kisiparosokat félrevezetik, izgatnak. Tudjuk, vannak a kisiparosok közt is nem közéjük való elemek, de többsége becsületes, szorgalmas, szereti hazáját és ezeké a jövő. Érdemes ezekkel a kisiparosokkal foglalkozni, nevelni őket, mert a szocialista társadalomnak is hasznos tagjai lesznek. A KIOSZ, a kisiparosok demokratikus szabad szervezete, vigyáz is reájuk, hogy minél szilárdabbá nevelje őket, hogy megtalálják az őket megillető hplyet a szocialista hazában, és mé'úók legyenek pártunk, kormányunk bizalmára. PARTUNK, KORMÁNYUNK továbbra is segíti a becsületes dolgozó kisiparosokat, de elvárja, hogy a kisiparosok is elege! tegyenek állampolgári kötelességüknek, minden területen segítsék hazájuk szebbé tételét. Szabó Ferenc m. titkár. M a k a i György Hol a nagyobb erő? Az Országos Béketanács »Mi van a nagyvilágban?« című külpolitikai füzetsorozatának legújabb száma Makai György írását tartalmazza: »Hol a nagyobb erő?« címmel. A füzet az imperialista »erőpolitika« bukásának okait elemezve megmutatja azokat a nagyjelentőségű változásokat, amelyek az utóbbi évek során a két tábor erőviszonyaiban a béketábor javára bekövetkeztek. A 64 oldalas könyvecskét csaknem 62 kép, térkép és grafikon illusztrálja. Kapható a városi, kerületi és községi bé- icemegbizottaknál, továbbá hírlapárusoknál, 1,50 forintos áron,
