Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

Tanulni megy a Szovjetunióba

Levelezőink írják: a nép alkotmányáról

„Kormányzatunk bízik bennünk..

»A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak, a művelődéshez való jogát. Alkotmány 4S. §.

Szinte hihetetlenül hangzik számomra, hogy régente a végzett tanárok közül nagyon sokan, diplomával a zsebükben, hosszú ideig állás nélkül tengődtek, vagy pedig — és ez volt a jobbik eset — óradíjas tanárként ideiglenesen alkalmazták őket.

Mikor 1948-ban az egyetem kapuján kiléptem az életbe, engem már tárt karokkal fogadtak a különböző gimnáziumok, intézmények. Éreztem, hogy szükség van a munkámra. S ami ugyancsak elengedhetetlen, a jó pedagógus munkánkhoz: kormányzatunk bízik bennünk. Én, fiatal pedagógus létemre nagy megtiszteltetésben részesültem. A »kiváló tanár« című kitüntetést kaptam meg.

Jelenleg irodalomtörténeti tanulmányokat folytatók Kecskemét város szülötte, Katona József koráról. Társadalmi és ú odaírni szerveink igénylik, kérik munkánkat, számítanak ránk, vidéki pedagógusoki a. Mindez azt mutatja, hogy ma a tudomány nem néhány ember területe, hanem egyre inkább az egész nép kincsévé válik.

Orosz László tanár, Kecskemét, Katona József Gimnázium.

„Mi intézzük a mi ügyeinket...“

»A helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.« Alkotmány 32. §.

Soltvadkerten az 1935—36-os években nagyon sok szegény ember kénytelen volt más vidékre barangolni, hogy napi kenyerét biztosítsa. Ez nem is lehetett akkor másként, hiszen a község lakosságának ügyét nem a nép intézte, hanem a nagybirtokosok, a kulákok, főszolgabírók, jegyzők, akiknek semmi közük sem volt az egyszerű emberek érdekeihez, ők a nép nyakán élősködtek. Ma községünkben a dolgozók ügyét a nép által szabadon választott 62 tanácstag intézi. Tanácstagjaink szoros kapcsolatban vannak választóikkal és minden esetben közösen vitatják meg a fontosabb feladatokat. Amíg a múlt nagyurai feleslegesnek tartották, hogy a szegény emberek otthonaiban is villany világítson, addig ma ez

már nálunk valósággá vált.

A mi társadalmi i’endünk alapja a munka, ami annyit jelent, hogy a soltvadkerti dolgozó parasztoknak is kötelességük az állampolgári kötelezettségek teljesítése. Ezt nálunk meg is értették az emberek, amit legjobban az bizonyít, hogy eddig a csépléssel végzett termelők 24 órán belül teljesítették gabonabeadásukat.

Vízin Gergely VB-elnök, Soltvadkert.

„Nyugodtabb és biztonságosabb az életünk...“

»Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát. Alkotmány 7. §.- Mint kisiparosok, férjemmel együtt éjt nappallá téve dolgoztunk kis műhelyünkben. Szórakozásra, pihenésre még csak nem is gondolhattunk, örültünk, ha éppen csak létezni tudtunk. Hiszen nagyon sok olyan kisiparos volt, amelyik nem bírta a versengést a nagy v állalkozókkal és tönkrement, elárverezték kevéske holmiját és műhelyfelszerelését.

Mióta a Kisipari KTSZ-ben dolgozom férjemmel együtt, nyugodtabb és biztonságosabb az életünk. A nyolc órai munkaidő után jut most idő szórakozásra is. Tagsí |unk zömének például színházbérlete van. S ami ugyancsak fontos és ennek mindannyian őszintén örülünk, kormányzatunk megbecsül bennünket, hiszen fizetett szabadságban, öregségi nyugdíjban és üdülésben részesülünk,

ugyanúgy, mint az állami vállalatok dolgozói.

Sós Pálné,

Kecskemét, Ruházati KTSZ.

„A magunk gazdái vagyunk...“

»A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz. Alkotmány 7. §.«

Harminc évig kommenciós cseléd voltam a Héjjas-birtokon. Sokat küzdöttünk, hogy gyermekeinknek ne kelljen éhezni, rongyoskodni. Küzdelmünk csak 1945 után lett eredményes, amikor már nem egyedül harcoltunk a jobb életért, hanem mellettünk állt a párt is. leányom, a felszabadulás után 7 hold földet kapott, de fiaim sem cselédeskednek már. Kis- haszonbérleti földön, önállóan gazdálkodnak. Szorgalmasan dolgozunk és az eredmény sem marad el. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy évek óta nem volt olyan jó termésünk, mint az idén. Különösen jól fizetett a gabona. Búzából 10-—12, rozsból pedig 8—10 mázsás termésátlagot értünk el. A termelők közül elsőnek csépeltünk és elsőnek teljesítettük gabonabeadási tervünket. Fiammal együtt 25 mázsát adtunk el az államnak szabadáron is. Az idei sertés- és baromfibeadási kötelezettségemnek is eleget tettem és évi adómat kifizettem, mert a mi családunk az állampolgári kötelezettségek teljesítésével készül alkotmányunk születésének 6. évfordulójára.

Gazdik Lajos, egyénileg dolgozó paraszt, Ballószög.

„A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolása -vk lehetőségét Alkotmány : ' )

CSIKÉRIAT HOTAKARÓ borította. A falu közepén a házsor mellett kitaposott ösvény húzódott, de minél inkább közeledett a faluvéghez, annál jobban belepte a hó: itt már tisztán látszottak a frissen hullt havon a lábnyomok. Késő délután volt, az est már lassan ereszkedett, csak itt-ott tűnt fel az utcákon egy-egy parasztember. Decemberi est a falun.

Grga hazafelé baktatott. Mit mondjon a feleségének? Ha- zudja, hogy munkát kapott? Nem, nincs annak semmi értelme, holnap úgyis észrevenné, hogy ismét üres kézzel jött haza, nemhogy pengőt nem hozott, de fillért se. Pedig most ugyancsak jól jönne egy-két pengő. Legalább egy-két méter vásznat kellene venni, legyen mibe pólyázni az újszülöttet.

HÁNYSZOR ELÁTKOZTA már ezt a pogány életet! Miért kell, hogy ő egész életében szolga, csak napszámos legyen, mikor az ő keze ugyanolyan szorgalmas, iparkodó, mint azoké a parasztoké, akiknek van földjük?

Nagy töprengésében észre se vette, hogy már hazaért. Kutyájuk ugatására ocsúdott fel, aztán rögtön, mintha gyereksírást hallott volna. Hát máris? Lehetséges? Berohant a házba. a konyhában már várta a szomszédasszony.

— Fiú, Grga, fiad van!

GRGA NEKITAMASZKO- POTT az ajtónak, egész testén valami leírhatatlan öröm árad'' szét. Fiú! Mi mindent rejt magában ez a kis szó, mennyi örömet, büszkeséget, gondot. Bement az asszonyhoz, s egy tekintetével átölelte őt is, újszülött fiát is. Uj ember született. Vajon, mi lesz a ■ sorsa? Az, mint a szüleié? Zsellérkedés a kulákoknál és földesúrnál, mun- kátlanság, éhség, gürcölés? Igen, ilyennek tűnt a fia sorsa is akkor, 1936-ban.

*

DE MÁSKÉPP TÖRTÉNT. A háború súlyos, keserves évei után felvirradt a nap, a szabadság napja. Bíborszinű zászlóikon a szovjet katonák hozták el hozzánk. Csikérián is, mint minden magyar városban és faluban, új élet indult. Felosztották a nagybirtokokat. Grga is megkapta a maga részét. Bdldet kapott, földet, amely eddig csak álmaiban volt övé, soha el nem érhető ábrándképként lebegett előtte. Hej, de jó is gazdának 'enni. Szántani, vetni, aratni, saját földjén dolgozni, önmagá- | nak,

ELTELT MÉG 3 ÉV. Szövetkezésről, közös gazdálkodásról, gépekről, új életről kezdtek beszélni a faluban. És Grga hamarosan belátta, hogy az ő helye Is azok között van, akik nemcsak a boldog jelenért, hanem a boldog jövőért is harcolnak. 1948- ban belépett az Uj Barázda Termelőszövetkezetbe.

JÓSKA FIA NŐTT, növekedett. Már iskolába járt, s jo) is tanult. Grga és felesége boldogok s büszkék voltak. S amikor 1951-ben elvégezte az általános iskolát, gondolkodni kezdtek: mi legyen vele? A gyerek akar tanulni, szereti az iskolát, mérnök szeretne lenni. Miért is ne? Hadd legyen mérnök. Más idők járnak most. Ma már mérnök lehet egy volt napszámos, béres fia is! S elküldték Jóskát Pestte a szerb-horvái gimnáziumba. Itt megvolt a lakása, ellátása, tankönyvet is kapott — mindezt ingyen a nép államától.

ÚJABB NÉGY ÉV TELT EL; Grga ezalatt a csikériai helyi tanács elnöke volt, most pedig Soitvadkerton tanácselnök. A párt küldte ide, hogy tapasztalataival ezt a falut is segítse h fejlődésben. Jóska befejezte a gimnáziumot, leérettségizett. S ekkor egy nap a minisztériumból jöttek hozzá elvtársak. Elbeszélgettek vele s megkérdezték, eimenne-e a Szovjetunióba tovább tanulni.

Még kérdezik? Hát ki nem menne örömmel a szovjetek országába, azoknak a harcosoknak a hazájába, akik nemcsak az ő életét változtatták meg, hanem minden magyar dolgozóét. Komolyan kérdezhetik azt tóié? Hát valóban mehet?

' AZT AZ ÖRÖMET és boldogságot! Mindjárt megírta anyjának, apjának. Örültek is ők is, csak az- anyja, mint minden anya, nem állta meg könnyek nélkül: négy évig távol legyen az ő Jocója? Biztos nehéz les? neki családja nélkül. »Nem anyám, nem lesz nehéz, nem leszek család nélkül, testvérek közé megyek, ott minden anya az én anyám is lesz!«

*

»OLEG KOSEVOJ« KOLLÉGIUM. A Szovjetunióba készülő diákok között találjuk Vízin Józsefet is. Már minden készen van az útra: útlevél, vizűm, csomag, csak az indulás napját várják. Jóska ezt a pár szabad napot falujában tölti el, abban a faluban, amelynek ő les? az első gépészmérnöke.

A VOLT NAPSZÁMOS, béres Vizin Grga fia a Szovjetunióba megy, hogy mint végzett mérnök térjen vissza. A délszláv dolgozók közül is vezetők nőnek ki, hogy holnap ők is hozzájáruljanak magyar hazájuk építéséhez.

Mii. Szt.

.Mire fordítják a tanácsok a békekölcsön részesedést?

Kormányunk rendelkezése értelmében a községi tanácsokat illeti meg az ötödik Békekölcsön készpénzjegyzése után befizetett összeg fele, a városi tanácsokat negyed része. Tanácsaink a békekölcsön részesedést közcélokra, gazdasági, szociális és kulturális beruházásokra használják fel. Megyénkben is számos olyan tervet valósítanak meg tanácsaink a békekölcsön-részesedésből, amire enélkül később, talán csak

évek múlva kerülhetett volna sor.

Kecskeméten például új kutakat létesítenek, Kiskunfélegyházán a tanyai iskolák felszerelését bővítik.

Kunszentmiklóson óvodát építenek, Katymáron a községi kul- túrház javítási költségeinek egy részét fedezik a részesedésből. A többi tanácsok is hasonló célokra fordítják a kézhez kapott összegeket.

Több mint 18.000 telket juttattak és majdnem 38.000 házépítési engedélyt adtak ki az idén

A családiház építési akció iránt az idén is országszerte igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A fővárosban és vidéken összesen 18.481 telket juttattak az igénylőknek, és családiház építésre 29.922 építési engedélyt adtak ki. A családi lakóházépítkezések során már eddig elkészült lakások száma 4894. A legtöbb telket Bács-Kiskun, Borsod, Pest, Somogy, Szabolcs- Szatmár és Veszprém megye dolgozói kapták, míg a legtöbb építési engedélyt Borsod, Győr, Sopron, Szabolcs-Szatmár és Heves megyében adták ki.

Ha én azt kérdezném, hogy hol terem az országban a leghíresebb barack, arra még Makón is azt felelnék:

— Kecskeméten!

Ha pedig úgy tenném fel a kérdést, hogy hol terem az országban a leghíresebb vöröshagyma, arra még Kecskeméten is csak azt mondhatnák:

— Makón!

Azértse kérdezek olyant, amit mindenki tud. Inkább azt mondom el, ami hírességét én tudom Kecskemét barackjának, mert azt száz ember közül száz- egy se tudja.

Az egyszeri kecskeméti ember se tudta, amit én tudok, mégse esett neki olyan rosszul t világon semmi, mint mikor a makói hagymát emlegették ilőtte. Csak a nyakát csavargatta. mikor a piacon azzal ajánlhatták neki a kofák a nagy hagymakoszorúkat:

— Ebből vegyen, jó ember, mert ez igazi makói hagyma. Még a holt is megmozdul ennek a drága szagától.

— Bolond, beszéd! — dörmö- iött a kecskeméti ember. — Hagyma: hagyma. Egyik is a földben terem, meg a másik is.

Móra Ferenc:

HÍRES BARACK, HÍRES HAGYNIA

En ugyan egyet se lepnek az istenadtáért.

Érdemes volna pedig azt a tövin megnézni, mert olyant nem mindenki fia látott. Terem ott akkora hagyma is, hogy emberfejjel vetekszik. Jó volna, ha Kecskeméten akkorára nőne a barack.

— De ezt már magam is megnézem! — horkant föl mérgesen a kecskeméti ember. — S ha csak a fele igaz annak a hagymának, akkor megeszem a saját fejemet.

Azzal se szó, se beszéd, megindult a kecskeméti ember Makóra, de olyan sebesen, hogy siettében elfelejtett a tarisznyába kenyeret tenni a szalonna mellé.

Az ám, csakhogy az egyszeri makói ember is szakasztott így járt. Annak meg a kecskeméti barack vette magát a hegyibe. Majd megette a méreg, ahogy a nagy halom barackok közül rákiabáltak a gyümölcsös kofák:

— Erre jöjjön, atyafi, itt az igazi kecskeméti barack.

— Hát aztán? Mivel lenne különb a makói baracknál?

— De még a makói hagymánál is különb. Olyan barack is terem Kecskeméten, amelyiknek a magja is nagyobb, mint Makón a hagyma.

De már erre kezit-lábát majd megette a makói ember mérgében.

— No most már meg se állok Kecskemétig. S ha csak egy szem is igaz abból a híres barackból, akkor én gyökeret eresztek a kecskeméti földben.

Azzal úgy nekiindult, mintha csakugyan nem akarna megállni Kecskemétig, de azért a szegedi hidon mégis csak megállt falatozni. Hát ahogy bontogatja a tarisznyáját, akkor veszi észre, hogy a nagy sietségben kifelejtette a kenyér mellől a szalonnát. Az volt a szerencséje, hogy a kecskeméti ember is éppen akkor érkezett oda. Az aztán jó szívvel adott neki kenyérért szalonnát, De

még jó szót is adott melle, mert megkérdezte tőle falatozás közben:

— Hová igyekszik, jó atyafi?

— Elmék Kecskemétre barackot látni — vallotta a makói ember. — Azt mondják, hallja, akkora barackok teremnek ott, mint a két öklöm.

— Micsoda? — meresztette rá a szemét a kecskeméti ember. — Mint a két ökle? De még c: négy ökölnél is nagyobbak. Akkorák, mint Makón a to- ronygemb.

— Ejnye ejnye — csóválta a fejét a makói ember, — már azt csakugyan érdemes lesz megnézni.

— Dehogy érdemes, dehogy! — szomorodott el a kecskeméti ember. — Mind lehullott ma egy hete abban a nagy szélben s akkora lyukakat ütött a földbe, hogy létrán se lehet utánuk lemászni.

A makói ember beletörölte o bicskáját a tarisznya szíjába:

— No, akkor én hazafelé fordíthatom a szekérrudat,

— Hol van ez a haza, földi?

— kérdezte a kecskeméti ember.

— Hát Makón, ahol az a híres hagyma terem.

— No akkor együtt mehetünk

— ütötte össze a bokáját vígan a kecskeméti ember, — mert én meg Makóra akarok menni hagymát látni. Azt mondják, emberfejjel vetekszik a makói hagyma.

— Micsoda? — nevetett o makói ember. — Azt mondom én kendnek bátya, hogy forduljon kend vissza, mához három hétre álljoii ki a kisajtóba: akkorára olyan nagy lesz a makói hagyma, hogy Kecskemétig is ellátszik.

Amire a kecskeméti ember is észrevette magát: és megrázta a makói ember kezét:

— De, komám, kend is hamis emberrel eteti ám a szalonnát!

— Nini — búcsúzott a makói ember, — de kend se bolond ember szájába tömködi ám a kenyeret.

Avval aztán egyik is haza- térült, másik is visszafordult s azóta a kecskeméti ember úgy magasztalja a makói hagymát. mint a makói ember a kecskeméti barackot.