Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-03 / 181. szám

JELENTÉS A GABONAFÖLDEKRÖL cJhjedM emberek 112 egyéni gazda kötött értékesítési szerződést felesleges gabonájára Baján Haján a beadási kötelezettség teljesítésében a termelőszövet­kezetek mutatnak példát. Első­nek a Micsurin és a Vörös Fény Termelőszövetkezet teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Az ó példamutatásuk ösztön­zően hat az egyéni gazdákra is, akik közül beadási kötelezettsé­gük teljesítésével egyidőben Úa-en kötöttek értékesítési szer­ződést szabadgabona felvásárlá­sára. Szabó Lajos hat holdas dolgozó paraszt, miután 100 szá­zalékra teljesítette beadási köte­lezettségét valamennyi cikkféle- ségból a kukoricán kívül, hét mázsa húsz kiló szabad gabo­nájára kötött értékesítési szer­ződést. Id. Mayer Zsigmond 12 holdas egyéni gazda 640 kiló, ifj. Ács János 10 holdas dolgozó paraszt, aki egyébként a megyei tanácsnak is tagja, 14 mázsa szabadgabonát szállított a be- gyűjtőhelyre. pálását végzik. Az egyénileg dol­gozó parasztok másodvetési ter­vüket 90 katasztrális holddal túlteljesítették. Mélykúton bő termést ígér a heterózis kukorica Összefogással, lelkes és kitartó munkával már befejeződött a cséplés a mélykúti Termőkalász Termelőszövetkezetben. A közös gazdálkodásnak van is eredmé­nye. A közelmúltban munka­egységenként két kiló búzát és egy kiló árpát osztottak a tagok részére. Fáradhatatlanul folyik a munka, mert tudják, hogy a ter­melőszövetkezet gazdagodása egyben saját jólétüket is jelenti. A 10 hold másodvetésű káposzta és egy hold uborka is szépen jövedelmez. Jó termést ígér a heterózis- kukorica. Az ötven holdas táb­lán most fejezték be a címere- zést. Jó jövedelemre számítanak a kender terméséből is. Az első­osztályú kender vágását a na­pokban megkezdik. A harminc holdas vetésterületről 30 mázsas átlagtermést várnak. Gátéren a héten teljes erővel megindult a cséplés — A cséplés e héten indult meg teljes erővel, — jelent; Bálint Mihály vb-elpök. A ha­tárban négy cséplőgép jól ismert bugása hallatszik. Eddig meg csak 95 egyénileg dolgozó pa­raszt végzett a csépléssel. Azon­nal eleget is tettek állampol­gári kötelezettségüknek. Hátra­lékos eddig egy sincs a faluban. Gyorsbeadási tervüket is teljesí­tették. A két termelőszövetkezet 690 mázsa kenyérgabonát adott el szabad áron az államnak. A Béke Termelőszövetkezet­ben most kezdődött erőteljeseb­ben a cséplés, a Vorosilov-nál pedig befejezéshez közeledik. Szépen fejlődik a másodveté­sű kukorica, muhar, köles és más takarmánynövény. Jelenieg a másodvetésű kukorica első ka­A Hírős Vásárra készülnek megyénk földmíivesszövetkezetei Megkezdték előkészületeiket a kecskeméti ünnepi Hírős Vásár­ra a megye földmű vessző velks- zetei is. Tizennégy kiskereske­delmi és öt vendéglátóipari egy­ség bővíti árukészletét és meg­kezdte a pavilonok építkezését, hogy a vásáron méltóképpen képviselje a földmű vessző ve'.ke­ze ti kereskedelmet. A lajosmizsei szövetkezet 50 méteres sátrában 700.000 forint értékű textil- és méteráruval je­lenik meg, az Izsák és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 80 méteres pavilonjában közel egymilliós raktárkészletet bizto­sít vas- és műszaki árukból, va­lamint textil ruházati cikkek­ből. A jánoshalmi szövetkezet — az elmúlt vásárokhoz ha­sonlóan — ugyancsak reprezen­tatív iparcikk pavilont épít. A vendéglátó egységek közül1 a Kiskunhalasi és Kecskeméti Földművesszövetkezet zenés ét­terem felállításával, hideg, me­leg ételek és italok biztosításá­val kívánják a vásár sikerét fo­kozni. Utóbbi a híres kecske­méti barackpálinkából kóstolót is létesít. A Keceli Földműves­szövetkezet a hagyományos laci­konyhájával és borkóstolójával vesz részt a vásáron. A halétel különlegességek kedvelői minden bizonnyal gya­kori látogatói lesznek a két nap — Goczol István és fia az el­múlt napokban belépett a mély­kúti Termőkalász Termelőszö­vetkezetbe. A két új tag össze­sen hat holddal gyarapította a termelőszövetkezet területét. — 1 (Szabó Istvánná.) alatt a lakiteleki híres szövetke­zeti halászcsárdának. Ugyancsak nagy érdeklődésre számít az Or- goványi Földművesszövetkezet is, mely gyümölcs-sátrában ízes őszibarackkal, csemegeszőlővel kedveskedik majd a vásárlók­nak. A MÉSZÖV nagyszabású me­zőgazdasági kisgép-kiállítást és vásárt rendez a Rákóczi úton, melynek során a kisgépeket működés közben mutatja be az érdeklődőknek. — 80.000 farint helyett 144.040 forintot fordítottak betonjárda építésére a kecskeméti járás­ban. A járásban Tiszakécskén. Lakiteleken, Lajosmizsén és 8u- gacon összesen 1982 folyóméter új betonjárdát létesítettek. INNEN —ONNAN (isUiíKf hú est inetj az üzem... — Csillag bácsi, mi­kor volt maga sza­badságon? — kérdezte Némedi párttitkár elv- társ a 68 éves Csillag Imre bácsitól a Kis­kunfélegyházi Gépgyár udvarán, ahol összeta- !'álkoztak. — Most voltam, nem­régen, — válaszolt ne­vetve az öreg és ősz bajuszát kétmarékra fogta, hogy ezzel is lep­lezze a turpisságot. — Megálljon, utána­nézek, de rajtakapom, Imre bácsi! — moso­lyodon el a titkár és mindjárt indult is az iroda felé, hogy meg­bizonyosodjon a dolog felől. Az előkerült papírok bizony elárultak Imre bácsit. El ám. — Hát, Imre bácsi, én magának tényleg hátrakötöm a sarkát, hiszen már három éve nein vette ki a szabad­ságát — szólította meg egy fél órával később Némedi elvtárs. Imre bácsi csak hüm- mögött-hammogott, mii végül tréfával próbál­ta elütni a dolgot: — Már ennél hátrább nem kötheti. Ezentúl Imre bácsi egy ideig nem érezte jól magát. Hat nap sza- bpdsggot »sóztak« a nyakába. Nem is tu­dott megmaradni ott­hon. Mint szomjazó vándornak a víz, úgy hiányzott neki az üzem. Nem is bírta t&vßbb, csak egy napig. Másnap munkaidő előtt pár perccel megjelent az üzemben. — Hát maga, Imre bácsi? — néztek rá csodálkozva, a dolgo­zók. — No, mit bámul­tok! — makrancasko- dott az öreg, — nem­hogy örülnétek, hogy itt vagyok. Oszt mele­gítem nektek a fürdő­vizet. — Mert ő kezeli a fürdőt. Beszélhettek annak, hogy menjen haza, nem tágított az, egy tapodtat sem, hanem hozzáfogott a tartályok súrolásához, és a hat nap szabad­ságból ötöt az üzemben dolgozott. Némedi elvtárs ez­után még sűrűbben el­beszélgetett Csillag bá­csival, szerette volna megtudni a titkát an­nak, hogy mi húzza annyira az öreget az üzembe. Nem túl sokat tudott meg belőle. Egy hónapja körül azonban, nagy sze­rencsétlenség érte Csil­lag bácsit. Az egyik délután, amikor vé­ge volt a munkának, Imre fiával motorke­rékpárra ültek, hogy megnézzék, mennyit nőtt kapálás után a kukoricájuk. Imre bá­csinak volt a kezében egy kis kötél, amiben a malacnak egy kis zöldséget akart ha­zahozni. Az indulás előtt kezére csavarta a kötelet és nem vette észre útközben, hogy a kötél egyik vége le­lóg. Azt meg elkapta a fogaskerék, de oly hir­telen, hogy mire meg­álltak, már a baleset megtörtént. Leszakítot­ta a bal hüvelykujját. Így hát, kórházba került Csillag bácsi. Amikor Némedi elvtárs meglátogatta, jókedvű volt az öreg, csak min­dig kifelé kacsingatott az ablakon, a gépgyár felé. Már ment volna dolgozni. Addig beszél­gettek a titkárral, míg végre az öreg kiöntötte a lelkét; elmondta, miért szereti olyan na­gyon az üzemet. —- Nekem ott a ke­nyerem — kezdte Im­re bácsi. — 18 év óta onnan élek. 1938 óta. Akkor még Szíjjártó Gyuláé volt az üzem. Akkor nem szerettem. — Beszéd közben hosz- szú szünetet tartott, minden mondat után elgondolkodott. — Nem is vették ak­kor a munkást sem­mibe. Hányat lecsuk­tak közülünk. Sinkó elvtárs is tudna erről beszélni, aki most a gépállomáson dolgozilc. Őt is lecsukták. Szabó Ferencet is, Dinnyés Imrét is, meg az én Imre fiamat is. Imrét azért, mert egyszer el­maradt a leventéről. Szegény gyerek, négy napot ült érte. Akkor így tartották fenn a munkafegyelmet. Hej, de csúnya élet volt. Da jó. hogy elmúlott •— sóhajtozott Imre bácsi. — Most egész más — folytatta tovább, — Én már harmadmagammal dolgozom az üzemünk­ben, ott van velem a két fiam. Mondhatom úgy is, csalódástól megszálltuk az üzemet. Jól megy a munka, szépen keresünk, hát ezért szeretem én az üzemet, Némedi elv- tars. Ahogy a titkár elbú­csúzott tőle, szinte fceí- sógbeesetten mondta neki Csillag bácsi, hogy egy hónapig akar­ják benntartani a kór­házban. Am a baleset után az ötödik napon Imre bácsi megjelent az üzemben. — Addig vitatkoztam a főorvossal, míg kien­gedett. Mondtam neki, hogy inkább bejárok kötésre, csak engedjen. Addig rágtam a fülét, hogy már megint köz­ietek vagyok — és huncutul kacsintott egy nagyot a körülötte állókra. Azután behivatták az irodára és Mßkäny elvtárs 250 forintot nyomott á markába. A párttitkár mosolygott is, a fejét is csóválta, amikor meglátta Imre bácsit, végül aztán megkérdezte tőle: mi­kor akar szabadságra menni, Imre bácsi? — Egyszer hagyhat­nátok már az embert nyugodtan dolgozni — süllyesztette a pénzt a zsebébe és komolyan nyúlt az ajtókilincs után■ (Eszik SándorJ aki esős idő utáni kényszerpihenő alatt beszélgetünk Dóka CsL. Mihállyal, a gátéri Vorosilov Termelőszövetkezet kocsi­sával. Tegnap errefelé is nagy eső volt és most várják, hogy felszikkadjon kicsit a határ, aztán kezdik hordani a szalmát, amit az istállók közelében kazaloznak. Ahogy a szövetkezeti életről esik szó, nem győzi dicsérni a közös gazdálkodást. Alig másfél éve lépett a szövetkezetbe, de hamar megtalálta helyét ebben a »nagy családban« — ahogy ö nevezi. — Úgy élünk itt, mint a testvérek. Mindenki, aki becsület tesen akar dolgozni, megtalálja a tsz-ben a munkát,-de a jö­vedelmet is. Mindjárt fel is sorolja, hogy tavaly a 450 munkaegysége után 9 mázsa búzát, ugyanannyi kukoricát, 16 mázsa burgonyát, egy mázsa 60 kiló árpát, cukrot, olajat és más egyebet kapott. Azonkí­vül 2000 forint készpénzt. A háztájin is termett 25 mázsa ku­korica, 200 kilós hízót vágott. Egyszóval: van oka az elégedett­ségre. Az idén is annyi munkaegységre számít, mint tavaly. Elő­legként 4 kiló búzát és 1 ki\ó árpát kapnak. Az év végén még másfél kiló búzához, munkaegységenként 2 kiló kukoricához. 4 kiló burgonyához és egyéb terményhez jutnak a tagok.- fj)izcmy, ez nem volt mindig így — emlékezik vissza. — — -LJ Már gyermekkoromban cselédnek adott az apám, aki szintén az volt. Sohasem felejtem el, hogy Kanizsai Pál kulák reggeltől-estig dolgoztatott és csak galuskalevest adott ennem. Mindig éhes voltam. Egyszer enni kértem tőle, mire úgy belém- taposott, hogy az árokba röpültem. Nem is mertem szólni többet ennivalóért, örültem, ha galuskalevest ehettem. Egyik kuláktól a másikhoz kerültem. Sohasem volt rendes ruhám. Olyan rongyo­san jártam, hogy ruháimban, — ahogy mondani szokták — kilenc macska sem tudott volna egy egeret fogni. Olyan lyukasak voltak. A felszabadulás után dolgoztam Pesten, állami gazdaság­ban. Végül itt kötöttem ki, azóta nyugodt vagyok, vége a hánya­tott életnek. — De vége ám! — toldja meg a szót a csinos barna fiatal- asszony, Dóka Mihály felesége. Dókáné eljött az ura után és eddig csak csendesen hallgatta a beszélgetést. 0 már a tervekről beszél. — Őszre először megvesszük a tehenet, mert a gäbe és az előhasi disznó, valamint a baromfi mellett ez hiányzik még a háztartásunkhoz legjobban. Hároméves kislányunk van, aki nagyon szereti a tejet. — Aztán nemcsak tehenet veszünk ám — mondja a férfi. — Tűzhellyel és rádióval is kiegészítjük a háztartást. Boldogan néz egymásra a fiatal pár. Boldogok, mert érzik és tudják, hogy a szövetkezetben találták meg az igazi életet. Nem is rejtik véka alá elégedettségüket. Mondják is, hogy a községben az összes szövetkezetiek közül ők hirdetik legjobban széltében-hosszában, hogy érdemes szövet­kezeti tagnak lenni. Példájulcat látva egyre több egyéni paraszt lép a közös gazdálkodás útjára Gátéren is. A megyei ügyészség munkája a sikeres gabonabetakarításért Megyénkben e napokban az ügyészség fő figyelme is a ga­bona sikeres betakarításának nagy munkájára irányul, Az ügyészek ezzel kapcsolatos te­vékenysége nem merül ki csu­pán az ellenséges szabotázsak­ciók leleplezésében és bűnvádi eljárásokban, hanem sokolda­lúan közreműködnek az elővi­gyázatlanságból eredő károk, vagy szándékos bűncselekmé­nyek megakadályozásában. A megyei ügyészség a B. M. Fő­osztállyal és a begyűjtési hiva­tallal együttesen harcol a ga­bonaspekuláció felszámolásáén. Fokozott gondot fordítanak az ügyészek a gondatlanságból ere­dő károk megelőzésére is, A napokban megtörtént csép- lési tüzeset alkalmával a Kecs­keméti Járási Ügyészség hely­színi* vizsgálatot tartott és meg­állapította, hogy az erőgép ki­pufogó csöve nem volt a korom­tól megtisztítva és ez okozta a tüzet. Az ügyészség intézkedett, hogy a cséplőgépeknél rendsze­ren tisztítsák a kipufogó csö­veket, nehogy hasonló eset meg­ismétlődhessék. — Ugyanakkor több járásban is vizsgálatot tar­tottak az ügyészségek a cséplő­gépeknél, s az észlelt hiányos­ságok felszámolására javaslatot tettek a tűzrendészet! hatósá­goknak. Mindezek mellett a fel- világosítás eszközeit is eredmé­nyesen használják. A Bácsal­mási Járási Ügyészség például azzal is őrködik a begyűjtési törvény megtartásán, hogy elő­adásokon tájékoztatja a községi begyűjtési megbízottakat arról: hogy milyen cselekmények út­köznek a begyűjtési jogszabá­lyokba. Az ügyészségek ilyen­irányú felvilágosító, megelőző munkájukkal hathatósan hozzá­járulnak a megye gabonabe- gyűjtési tervének sikeres telje­sítéséhez. A társadalmi tulafdon védelméről tartottak ankétet a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában A napokban Kiskunfélegyhá­zán a Bányászati Berendezések Gyárában ankétot rendezett -';z üzem — Verbai Gyula és tärsgi ellen folyamatban lévő bűnügy kapcsán — a társadalmi tulaj­don védelméről. A nagy szerelőcsarnokban zúgnak a gépek, megfeszített erővel dolgoznak a munkások. Akiknek lejárt a műszakjuk, fi­gyelemmel hallgatják dr. Bodó- czy László megyei bírósági el­nök előadását a társadalmi tu­lajdon védelméről. Az előadás után dr. Magócsi Géza, a Me­gyei Bíróság elnökhelyettese is­mertette Verbai Gyula és társai ellen hozott ítéletet. Ezután sorra emelkedtek fel a dolgozók és elmondták, hogy milyen légkört teremtettek a vádlottak az üzemben ós hogyan tették lehetetlenné a bírálatot. Az igazgató klikkrendszert ala­kított és ezek nem tűrték, ha valaki az üzemben uralkodó rossz állapotokról beszélt. Fel­vetették a dolgozók már 1952- ben, de 1953-ban is, Sztán és Mátyás összejátszásait a bárcsa­lásokról. Elmondották a dolgo­zók, hogy a felügyeleti szervek is lazán és felületesen tartották az ellenőrzéseket. A dolgozók egyetértettek a bí­róság ítéletével. Magyar László igazgató elvtárs felhívta a dol­gozók figyelmét, hogy bírála­taikkal, a visszaélések feltárásá­val, a hanyag és felületes ma­gatartások kiküszöbölésével se­gítsenek hozzá ahhoz, hogy eredményesebb legyen a veze­tés és a társadalmi tulajdon vé­delme. A párttitkár, Seres Fe­renc elvtárs elmondotta, hogy miként akarta befolyása alá Ke­ríteni Verbai Gyula a becsííetes párttagokat és több felelős veze­tőt.

Next

/
Thumbnails
Contents