Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-14 / 191. szám

Qtdoózöijiik kas Édesapja nyomdokaiban... A legjobb raktári munkás-brigád mW4 Fenyvesi Eszter forgalmi szolgálattevő katonásdi ez, hanem csak any- nyi, amennyi a szolgálat jó ellá­tásához kell. S még így is elő­adódik apróbb hiba.., A közbe odaérkező Bokor elvtárs mintha csak hallotta volna az előbbit, s így szól: — Négy teherkocsi, áruval meg­rakva itt maradt. Még ma çl kell küldeni a 751-essel, elv­társnő. — Nem lehet, mert a gyorste- hert nem lehet tartóztatni =* feleli Eszter, — Ennek az áruval telt va­gonnak pedig el kell menni — erősködik Bokor elvtárs. — Hét akkor elküldjük — szólt mosolyogva a vasút női pa­rancsnoka. Ezután lehetőség nyílt, hogy hosszabb ideig (négy­öt perc) beszélgessünk. Eköz­ben kikerekedett Eszter rövid pályafutásának története. rJ~'izennyolc éves volt, amí- kor egyik este így szólt édesanyjához. Mit szólnál, édes­anyám, ha vasutas lennék? A 2 anya tekintete elfátyoloso- ~ dott, szemében könny szö­kött. Bizonyára a férjére gon­dolt, aki kocsirendező volt és szerencsétlenül járt. Kisvártatva mégis így felelt: — csináld, lá‘ nyom, ahogy jónak látod. S Eszter édesapja nyomdoká­ba lépett. Előbb a segédtiszti, majd a tiszti ruhát öltötte ma­gára. Januárban előléptették fő­tisztnek . . ; Közben beérkezett a gyorsvo­nat. Eszter feltette a pirossapkát, kezébe vette a »palacsintásén töt« s búcsúzásra nyújtotta a kezét: — Sietni kell, mert a menetrend betartása a legfon­tosabb, a vállalásomhoz tartozik. Kravnyik István raktári munkás, brigádvezető, Áruval telt vagonokat tolat­nak a bajai vasútállomás raktá­rai elé, Kravnyik István kétsze­res sztahanovista raktári mun­kás brigádja hozzáfog az érke­zett áru kirakásához. A bálák, ládák, gépalkatrészek gyors egy­másutánban kerülnek ki belő­lük. A brigád tagjai minden per­cet kihasználnak. Miközben az áru kirakását végzik, a felsza­badítóit üres helyekre megkez­dik a feladott áru berakását. így végeznek egy műszak alatt 5—6 vagon kirakásával, 15 vagon be­rakásával. Öt hónapja tartják a sztaha­novista szintet. Júliusban átlag- teljesítésük elérte a 139 százalé­kot. Az ötödik vasút as nap tisz­teletére a brigád tagjai vasal­ták, hogy eredményeiket sztaha­novista szint fölé emeHk. Csat­lakoztak az »Óvd az árut— mozgalomhoz. Vállalásaikat tel­jesítették. Az árusérüléseket ieljesen megszüntették és a bri­gád minden egyes tagja, a 8.8 mázsás előírt árumozgatással szemben elért 11 mázsás teljesí­tését, 14 mázsára emelte. * * Ünnepség előtti eszmecsere ÉLÜZEMAVATÓ ÜNNEPSÉGRE gyülekeznek a Kiskunhalasi f ii tőház dolgozói. Amíg az ünnepség nem veszi kezdetét, addig kis csoportokban beszélgetnek a vonatvezetők, fűtők, meg a mű­hely dolgozói. Mi másról eshet ilyenkor szó, mint. arról, hogy milyen küzdelmes, lelkiismeretes és fáradságos volt az az út, amely az élüzemhez vezetett. < Az egyik kis csoport közvetlen a fűtőház előtt, a gazdaságos ui.azás feltételeit fontolgatja, amelynek igen sok köze van ahhoz, hogy élüzem lett a fűtőház. — A lényeg a szén jó keverése, meg a jó előkészítése! — Csakis, — bólintanak rá többen. — Mert ügye tudjuk, az a legjobb, ha a kazán hevülése egyenletes, — ölti közbe a szavait Szögi elvtárs, a másik masi­niszta. — Ez az, Szögi elvtárs, — vágja rá hirtelen Soós Dezső fűtő a bizonyságot, de folytatja is tovább: — ha a szén keverése nem jó, aljkor egyszer r\et\éz, másikszor könnyű a szén a mozdony számára, így persze, hogy nem mindig egyforma a kazán hevülése. — Persze, Soós elvtárs, akkor még azt is tegyük hozzá, hogy a szén előkészítésénél a locsolás egyenletessége is nagyon döntő. — Hát világos, — veszi vissza amaz a szót, — hiszen ha a szén száraz, akkor a szemcsék elégetlenül mennek ki a kéményen a szabadba. — No persze azért ügyes szovjet koponya volt az is, aki az egylapátos módszert kiagyalta, — kezdi boncolgatni a szénmeg- takarítás másik nagy előnyét Oláh Ferenc bácsi, az őszbajúszú, kipróbált masiniszta. — Áz biztos, mert a hideg levegő nem ostromolhatja sokáig a tűzszekrényt, no meg a hőfok majdnem egyenletes marad. így takarítunk mi meg naponta 9—10 tonna szenet, -r- fejezi be a mondókáját szerényen Soós elvtárs. — így van, emberek, — szól közbe Oláh bácsi, akit egész megnyugtatott a fiatalok tapasztaltsága. — fro, elvtársak, gyerünk! Kezdődik az ünnepség, — tessé­keli őket befelé a terembe Soós István, műszaki oktató, ■rancsnoka ma: Fenyvesi Eszter, DlSZ-fiatál, főtiszt, forgalmi szolgálattevő. Nehéz megtalálni a módot a vele való beszélgetésre. Percen­ként szól valamelyik telefon Most Szeged beszél: a 751, a 759 gyorsteher nem késhet — hallik a főmenetirányító utasítása Sze­gedről. — Meg lesz! Csak még azt szeretném tudni, hogy mit visz? — kérdezi Fenyvesi Eszter. Még néhány mondatot mond s azzal teszi le a telefon­— Meg kell lenni — maya ja határozottan Eszter. — Nem ma­radhat semmilyen áru az állo­máson. — Leteszi a kagylót, majd a következő percben kiad­ja az utasítást — Az egyes tar­talék siessen az irányvonat ösz- szeállítással. A hármas vágányt hagyják szabadon, személyvonat érkezik. Micsoda határozottság, biztos fellépés. Nem tudom szó nélkül megállni: —• Olyan maga, mint egy katona. , Mosolyogva válaszol Nem Ötven év a sínek világában — NEM AZ ILYEN ÖRE­GEKRŐL kell újságcikket írni, hanem a fiatalokról, akik még most kezdik az életet, — hárí­is igen jutottak az egyetemig. De ha odajutottak is, — szinte véletlenül, akárcsak én — lejár­hatták a lábukat, amíg a fővá­ros egyik sarkától a másikig ta­nítványok után kutattak és egyenként rakták össze a fillére­ket a menzai kosztra és a tö­meghálóhelyre. Én még emlék­szem ezekre a régi diáktanyák­ra, amelyeket olyan szívesen próbált az akkori rendszer a ro­mantika festékével megszépíte­ni. De mi láttuk, hogy bizony az éhezés, a szemrontó éjszakázás és a kilátástalan jövő, ez volt a jellemző. — TÍZ ÉV ÓTA más a hely­zet. Mérhetetlenül könnyebbé vált az élete a fiatalságnak és én szeretném tapasztalataim át­adásával és építő munkámmal még sokáig dolgozni azért, hogy még szehb, még könnyebb le­gyen a jövő. Fiatalos kézszorítása a búcsú­záskor energikus munkakészség­ről árulkodott, hogy Lukács elv­társ, a bugaci kisvasút és a kis­kőrösi keskenyvágányú vasút építője bizton még sok fényes sínpályát akar és fog teremteni a mi virágzó, fejlődő országunk­ban. Az állomáson — már országos viszonylatban is sokan tudnak erről, — Berényi Jenő brigádja szovjet módszerekkel dolgozik. — Értékes perceket tudunk magtakarítani Szemerikov szov­jet kocsirendező módszerével, — mondja Berényi elvtárs. — Na­ponta két—három irányvonatot küldünk a pécsi szénmedencébe, nem mellőzhetjük tehát ezt a módszert. Pajkos Lajos elvtárs beszéli el a módszer lényegét, mert Beré­nyi elvtársnak közben sürgős eligazítanivalója akad. Szovjet módszerekkel — Az állomásra rakotton ér­kező kocsikat a kirakási helyen már úgy állítjuk össze, hogy a nyitott kocsik együtt legyenek, igy a kirakás után nem kell sok időt a válogatással tölteni, jöhet a tolatógép és egy húzással egy kész vonatrészleget húzhat. Alighogy befejezi, már ő is ugrik a kocsira. De Fricska An­tal helyettesíti a beszédben. — Az Iscsenkov-módszer is kitűnő. — Befutnak a különböző Lukács András, érdemes vasutas tóttá el az újságíró első kérdé­sét Lukács András elvtárs, a pályafenntartási főnökség iro­dájában. Kissé megnyugszik, amikor az újságíró közli vele, hogy tulajdonképpen a fiatalok­ról lesz szó abban a cikkben, amely a vasutasnapon jelenik meg Lukács elvtársról az új­ságban. A fiatalokról, egyrészt azért, hiszen Lukács elvtárs öt­ven esztendős vasúti szolgálat­tal a háta mögött még olyan fia­tal és tettrekész, mintha nem is pihenne az íróasztala fiókjában az a bizonyos aranydiploma, amelyet dolgozó pépünk álla­ma adott neki fáradságot nem ismerő, félévszázados munkájá­ért. — Amikor én fiatal mérnök voltam — meséli Lukács And­rás műszaki főtanácsos —, bi­zony nem ment olyan könnyen az akkori fiataloknak a tanulás, mint mostanában. Először is a szegényebb fajta gyerekek nem vágányról a vonatok, rögtön ki­jelöljük, hogy melyik vágányra, milyen kocsik álljanak, ezután a két tartalékmozdony megkez­di a munkát. és húsz-harminc perc alatt kész az, amit e mód­szer előtt három—négy óráig vé­geztünk. Tóth Ferenc, aki végighallgat­ta Fricska elvtárs magyarázatát, még egy másik szovjet módszer­rel is megtoldja. —— fiz auuiuus szűk, neivazb’* metszete folytán a Sztypanov- módszer szinte áldás ránk néz­ve. — A vágányok üres részeit felhasználjuk, vonatrészeket ál­lítunk rajtuk össze. Amikor felszabadul egy vágány, 15 pere o.latt egybehúzzuk a szerelvényt> Ilyen módszerekkel győzik 10 a félegyházi vasúti hősök a ne­hézségeket. A Berényi-brigád lett elsőként a szovjet módszer magyar mestere, a félegyházi vasútállomáson. Teljesítményük mindig 100 százalékon felül van. (Venesz—Eszik—Csáky) iiercnyi Jenu loiaiasvczctő Pajkos Lajos kocsirendező f ricska Antal kocsirendező Tólh Ferenc kocsirendező A tolatómozdonyok katto- gása, a teherkocsik üt­közőinek éles csattanása, egy- egy hosszú füttyszó hallik be az amúgyis zajos forgalmi irodába. A kinti zenebonát egészíti ki itt benn a telefonok sokasága, a különböző jelzőkészülékek. E csodálatos birodalom pa­kagylót. Már nyúl is a másik telefonhoz s hívja a fűtőházat. (Közben elmondja, hogy az író­asztalán lévő három telefon a családhoz tartozókat köti össze.) — Szőke elvtárs, egy mozdony kell 4 óra 35-re. — Nem hiszem, hogy meglesz — hangzik a Válasz.

Next

/
Thumbnails
Contents