Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
Qtdoózöijiik kas Édesapja nyomdokaiban... A legjobb raktári munkás-brigád mW4 Fenyvesi Eszter forgalmi szolgálattevő katonásdi ez, hanem csak any- nyi, amennyi a szolgálat jó ellátásához kell. S még így is előadódik apróbb hiba.., A közbe odaérkező Bokor elvtárs mintha csak hallotta volna az előbbit, s így szól: — Négy teherkocsi, áruval megrakva itt maradt. Még ma çl kell küldeni a 751-essel, elvtársnő. — Nem lehet, mert a gyorste- hert nem lehet tartóztatni =* feleli Eszter, — Ennek az áruval telt vagonnak pedig el kell menni — erősködik Bokor elvtárs. — Hét akkor elküldjük — szólt mosolyogva a vasút női parancsnoka. Ezután lehetőség nyílt, hogy hosszabb ideig (négyöt perc) beszélgessünk. Eközben kikerekedett Eszter rövid pályafutásának története. rJ~'izennyolc éves volt, amí- kor egyik este így szólt édesanyjához. Mit szólnál, édesanyám, ha vasutas lennék? A 2 anya tekintete elfátyoloso- ~ dott, szemében könny szökött. Bizonyára a férjére gondolt, aki kocsirendező volt és szerencsétlenül járt. Kisvártatva mégis így felelt: — csináld, lá‘ nyom, ahogy jónak látod. S Eszter édesapja nyomdokába lépett. Előbb a segédtiszti, majd a tiszti ruhát öltötte magára. Januárban előléptették főtisztnek . . ; Közben beérkezett a gyorsvonat. Eszter feltette a pirossapkát, kezébe vette a »palacsintásén töt« s búcsúzásra nyújtotta a kezét: — Sietni kell, mert a menetrend betartása a legfontosabb, a vállalásomhoz tartozik. Kravnyik István raktári munkás, brigádvezető, Áruval telt vagonokat tolatnak a bajai vasútállomás raktárai elé, Kravnyik István kétszeres sztahanovista raktári munkás brigádja hozzáfog az érkezett áru kirakásához. A bálák, ládák, gépalkatrészek gyors egymásutánban kerülnek ki belőlük. A brigád tagjai minden percet kihasználnak. Miközben az áru kirakását végzik, a felszabadítóit üres helyekre megkezdik a feladott áru berakását. így végeznek egy műszak alatt 5—6 vagon kirakásával, 15 vagon berakásával. Öt hónapja tartják a sztahanovista szintet. Júliusban átlag- teljesítésük elérte a 139 százalékot. Az ötödik vasút as nap tiszteletére a brigád tagjai vasalták, hogy eredményeiket sztahanovista szint fölé emeHk. Csatlakoztak az »Óvd az árut— mozgalomhoz. Vállalásaikat teljesítették. Az árusérüléseket ieljesen megszüntették és a brigád minden egyes tagja, a 8.8 mázsás előírt árumozgatással szemben elért 11 mázsás teljesítését, 14 mázsára emelte. * * Ünnepség előtti eszmecsere ÉLÜZEMAVATÓ ÜNNEPSÉGRE gyülekeznek a Kiskunhalasi f ii tőház dolgozói. Amíg az ünnepség nem veszi kezdetét, addig kis csoportokban beszélgetnek a vonatvezetők, fűtők, meg a műhely dolgozói. Mi másról eshet ilyenkor szó, mint. arról, hogy milyen küzdelmes, lelkiismeretes és fáradságos volt az az út, amely az élüzemhez vezetett. < Az egyik kis csoport közvetlen a fűtőház előtt, a gazdaságos ui.azás feltételeit fontolgatja, amelynek igen sok köze van ahhoz, hogy élüzem lett a fűtőház. — A lényeg a szén jó keverése, meg a jó előkészítése! — Csakis, — bólintanak rá többen. — Mert ügye tudjuk, az a legjobb, ha a kazán hevülése egyenletes, — ölti közbe a szavait Szögi elvtárs, a másik masiniszta. — Ez az, Szögi elvtárs, — vágja rá hirtelen Soós Dezső fűtő a bizonyságot, de folytatja is tovább: — ha a szén keverése nem jó, aljkor egyszer r\et\éz, másikszor könnyű a szén a mozdony számára, így persze, hogy nem mindig egyforma a kazán hevülése. — Persze, Soós elvtárs, akkor még azt is tegyük hozzá, hogy a szén előkészítésénél a locsolás egyenletessége is nagyon döntő. — Hát világos, — veszi vissza amaz a szót, — hiszen ha a szén száraz, akkor a szemcsék elégetlenül mennek ki a kéményen a szabadba. — No persze azért ügyes szovjet koponya volt az is, aki az egylapátos módszert kiagyalta, — kezdi boncolgatni a szénmeg- takarítás másik nagy előnyét Oláh Ferenc bácsi, az őszbajúszú, kipróbált masiniszta. — Áz biztos, mert a hideg levegő nem ostromolhatja sokáig a tűzszekrényt, no meg a hőfok majdnem egyenletes marad. így takarítunk mi meg naponta 9—10 tonna szenet, -r- fejezi be a mondókáját szerényen Soós elvtárs. — így van, emberek, — szól közbe Oláh bácsi, akit egész megnyugtatott a fiatalok tapasztaltsága. — fro, elvtársak, gyerünk! Kezdődik az ünnepség, — tessékeli őket befelé a terembe Soós István, műszaki oktató, ■rancsnoka ma: Fenyvesi Eszter, DlSZ-fiatál, főtiszt, forgalmi szolgálattevő. Nehéz megtalálni a módot a vele való beszélgetésre. Percenként szól valamelyik telefon Most Szeged beszél: a 751, a 759 gyorsteher nem késhet — hallik a főmenetirányító utasítása Szegedről. — Meg lesz! Csak még azt szeretném tudni, hogy mit visz? — kérdezi Fenyvesi Eszter. Még néhány mondatot mond s azzal teszi le a telefon— Meg kell lenni — maya ja határozottan Eszter. — Nem maradhat semmilyen áru az állomáson. — Leteszi a kagylót, majd a következő percben kiadja az utasítást — Az egyes tartalék siessen az irányvonat ösz- szeállítással. A hármas vágányt hagyják szabadon, személyvonat érkezik. Micsoda határozottság, biztos fellépés. Nem tudom szó nélkül megállni: —• Olyan maga, mint egy katona. , Mosolyogva válaszol Nem Ötven év a sínek világában — NEM AZ ILYEN ÖREGEKRŐL kell újságcikket írni, hanem a fiatalokról, akik még most kezdik az életet, — háríis igen jutottak az egyetemig. De ha odajutottak is, — szinte véletlenül, akárcsak én — lejárhatták a lábukat, amíg a főváros egyik sarkától a másikig tanítványok után kutattak és egyenként rakták össze a filléreket a menzai kosztra és a tömeghálóhelyre. Én még emlékszem ezekre a régi diáktanyákra, amelyeket olyan szívesen próbált az akkori rendszer a romantika festékével megszépíteni. De mi láttuk, hogy bizony az éhezés, a szemrontó éjszakázás és a kilátástalan jövő, ez volt a jellemző. — TÍZ ÉV ÓTA más a helyzet. Mérhetetlenül könnyebbé vált az élete a fiatalságnak és én szeretném tapasztalataim átadásával és építő munkámmal még sokáig dolgozni azért, hogy még szehb, még könnyebb legyen a jövő. Fiatalos kézszorítása a búcsúzáskor energikus munkakészségről árulkodott, hogy Lukács elvtárs, a bugaci kisvasút és a kiskőrösi keskenyvágányú vasút építője bizton még sok fényes sínpályát akar és fog teremteni a mi virágzó, fejlődő országunkban. Az állomáson — már országos viszonylatban is sokan tudnak erről, — Berényi Jenő brigádja szovjet módszerekkel dolgozik. — Értékes perceket tudunk magtakarítani Szemerikov szovjet kocsirendező módszerével, — mondja Berényi elvtárs. — Naponta két—három irányvonatot küldünk a pécsi szénmedencébe, nem mellőzhetjük tehát ezt a módszert. Pajkos Lajos elvtárs beszéli el a módszer lényegét, mert Berényi elvtársnak közben sürgős eligazítanivalója akad. Szovjet módszerekkel — Az állomásra rakotton érkező kocsikat a kirakási helyen már úgy állítjuk össze, hogy a nyitott kocsik együtt legyenek, igy a kirakás után nem kell sok időt a válogatással tölteni, jöhet a tolatógép és egy húzással egy kész vonatrészleget húzhat. Alighogy befejezi, már ő is ugrik a kocsira. De Fricska Antal helyettesíti a beszédben. — Az Iscsenkov-módszer is kitűnő. — Befutnak a különböző Lukács András, érdemes vasutas tóttá el az újságíró első kérdését Lukács András elvtárs, a pályafenntartási főnökség irodájában. Kissé megnyugszik, amikor az újságíró közli vele, hogy tulajdonképpen a fiatalokról lesz szó abban a cikkben, amely a vasutasnapon jelenik meg Lukács elvtársról az újságban. A fiatalokról, egyrészt azért, hiszen Lukács elvtárs ötven esztendős vasúti szolgálattal a háta mögött még olyan fiatal és tettrekész, mintha nem is pihenne az íróasztala fiókjában az a bizonyos aranydiploma, amelyet dolgozó pépünk állama adott neki fáradságot nem ismerő, félévszázados munkájáért. — Amikor én fiatal mérnök voltam — meséli Lukács András műszaki főtanácsos —, bizony nem ment olyan könnyen az akkori fiataloknak a tanulás, mint mostanában. Először is a szegényebb fajta gyerekek nem vágányról a vonatok, rögtön kijelöljük, hogy melyik vágányra, milyen kocsik álljanak, ezután a két tartalékmozdony megkezdi a munkát. és húsz-harminc perc alatt kész az, amit e módszer előtt három—négy óráig végeztünk. Tóth Ferenc, aki végighallgatta Fricska elvtárs magyarázatát, még egy másik szovjet módszerrel is megtoldja. —— fiz auuiuus szűk, neivazb’* metszete folytán a Sztypanov- módszer szinte áldás ránk nézve. — A vágányok üres részeit felhasználjuk, vonatrészeket állítunk rajtuk össze. Amikor felszabadul egy vágány, 15 pere o.latt egybehúzzuk a szerelvényt> Ilyen módszerekkel győzik 10 a félegyházi vasúti hősök a nehézségeket. A Berényi-brigád lett elsőként a szovjet módszer magyar mestere, a félegyházi vasútállomáson. Teljesítményük mindig 100 százalékon felül van. (Venesz—Eszik—Csáky) iiercnyi Jenu loiaiasvczctő Pajkos Lajos kocsirendező f ricska Antal kocsirendező Tólh Ferenc kocsirendező A tolatómozdonyok katto- gása, a teherkocsik ütközőinek éles csattanása, egy- egy hosszú füttyszó hallik be az amúgyis zajos forgalmi irodába. A kinti zenebonát egészíti ki itt benn a telefonok sokasága, a különböző jelzőkészülékek. E csodálatos birodalom pakagylót. Már nyúl is a másik telefonhoz s hívja a fűtőházat. (Közben elmondja, hogy az íróasztalán lévő három telefon a családhoz tartozókat köti össze.) — Szőke elvtárs, egy mozdony kell 4 óra 35-re. — Nem hiszem, hogy meglesz — hangzik a Válasz.