Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

Sütő Júlia pártcsoporihízalmi nem hagyja annyiban S® tő Júlia elvtársnő, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat szeretett Julis nénije mostanában nagy gondban van. Nem halad úgy a munka a lámpázóban, ahogy szeretné. Mondják is neki; Julis néni, már megint sok a selejt. Mi van a kislányaival, meg az asz- szonykáival? A legutóbbi pártbizalmi érte­kezleten is szóba került a lámpázó. Julis néni sokat fész- kelődött a széken, mert bizony nem éppen a legjobbat mondták az üzemrészről. Ami igaz, az igaz. Mostanság egy-egy csoport­nál jóval nagyobb a selejt, mint a félszabadulási versenyben volt. Hát ez bántja Julis nénit. Nincs is nyugta egy pillanatra sem. — Nem hagyom annyiban — fogadkozott magában. — Augusz­tus 20 tiszteletére 0.5 százalék alá szorítjuk le a tojás selejt- jét. * Közvetlenül az íróasztal mellett lévő lámpázógépnél né­zegeti azokat a tojásokat, me­lyeket egyszer már a brigád­tagok egyike-másika átlámpá- zott. Amikor valami hibát lát, ingatja fejét, abbahagyja a munkát s elmegy ahhoz a gép­hez, ahol hibát vétettek. — Nem hittem volna — szpl oda Sepsei Gyuláné és Savanya Józsefnénak, — hogy ti is el­nézitek, és rossz minőségű to­jást tesztek a jók közé. A két asszony egy pillanatig nem szól, majd aztán kissé Ironikusan kezdi. — Ha nem sajnálnál? tőlünk az enyhébb normát, nem véte­nénk hibát — felel Savanyáné. — No, azért ezt nem mond­hatjátok. Időtök van. Csak na­gyobb figyelemmel kellene nek­tek is lámpázni. — Azt csináljuk — vág közbe Sepsei Gyuláné. — Igaz. Lámpáztok, s az új normával is 23-án 182 százalé­kot értetek el, de azért jobban adhatnátok a minőségre is, mert ti is szoktátok mondani, hogy nem esik jól a fizetésnél a se- lejtlevonás. Még néhány szót váltanak, s Julis néni azzal válik el tőlük, hogy jobban vigyáznak majd a minőségre is. Később a másik csoportnál, a kettes gépnél időzik. Három DISZ-fiatal ügyeskedik itt. Kri- Zflák Zsófira, Farkas Ica, meg Fárlras Joli. — Látom, nemigen marad­tok el az idősebbektől, — biz­tatja a lányokat Julis néni. — Nem is dicsőség utolsónak lenni— válaszol az élénk moz­gású Zsófka. Keze egy pillana­tig sem pihen. — Mennyit teljesítettetek teg­nap? — 134-et írtak a táblára — hangzik a válasz. — No, tíz szép, lányok! Csak így tovább. — A fiataloknak jól esik Julis néni dicsérő sza­va. Nem is maradnak el a vá­lasszal: — Nem keli szégyenkezni Julis néninek miattunk. Ezt az eredményünket megtartjuk, s a selejtet 0.5 százalék ala szorítjuk. — No, majd meglátjuk — mondja Julis néni, s azzal a másik csoporthoz indul. Ott is jórészt fiatalok lámpázzák a to­jásokat. — Gyermekeim, nektek job­ban kellene vigyázni — szól Vörös T. Esztihez. — Nem fi­gyeltek eléggé. Az előbb néz­tem meg a lámpázott tojásokat, bizony elég sok volt benne a selejt. Mit szólnátok, ha az édesanyátok vásárolná meg ezt a tojást és használná fel tészta- gyúráshoz? A fiatalok elszégyelik magu­kat. Nem szólnak. Julis néni­nek igaza van. Pedig de sok­szor elmondta már; nagyobb fi­gyelemmel dolgozzatok lányok. * Ez csak e ff y rövid kis eseménysorozat Julis néni napi nevelőmunkájából. Néhol hall­gatnak szavára, néhol nem. Azok aztán a fizetésnél tapasz­talják: a selejtért fizetni kell! Most már nincs különösebb hiba a lámpázóban. Az átlagtel­jesítmény 130—140 százalék. Normán alul nem teljesít senki. He ahogy Sütő Júlia elvtársnő n.ondja, a kis hibát meg kell előzni azért, hogy ne legyen belőle nagy. Éppen ezért szól már kis hibánál a brigádoknak. A versenytáblán az üzemré­szek közötti vetélkedésben jelen­leg első helyen áll a lámpázó- részlég. A selejt is csökkent, mégpedig 0.5 százalékra. Hogy ki lesz az első augusztus 20-án az üzemrészek között, az még vitás. Amint hírlik, Sütő Júlia elvtársnő által vezetett részleg esélyes az első helyre. Hogyan készül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás erdészeti anyaga AZ ERDÉSZETI bemutató megrendezésére alakított szak- bizottság már javában dolgozik a bemutató részletes forgató- könyvének összeállításán. Meg­történt azoknak az erdőgazdasá­goknak, erdészeti üzemeknek és egyéb intézményeknek kijelölé­se, amelyeknek munkáján ke­resztül a legjobban mutatható be az erdészet általános fejlett­sége. A legjobb erdötelepftő, er­dőművelő, gépesítő erdőgazda­ságok, illetve erdészetek, a leg­jobb fűrész- és lemezipari vál­lalatok és üzemek, kutatóintéze­teink és eredményesen működő egyéb intézményeink fogják be­mutatni új, nagy létesítményei­ket. Országos méretű tapaszta­latcsere lesz ez, ebből nemcsak a mezőgazdaság dolgozói ismerhe­tik meg az erdészetek eredmé­nyeit és módszereit, de a leg­jobb eredmények és módszerek megismeréséből az erdészeti dol­gozók számos és hasznos tanul­ságot vonhatnak le, bővíthetik szakmai látókörüket. A MEZŐGAZDASÁG dolgo­zóit legközvetlenebbül természe­tesen a fásítás fogja érdekelni. Ezért a bizottság gondoskodik arról, hogy fásítási eredmények és módszerek bemutatása minél szélesebb keretek között történ­jék. Az erdészeti kiállítási csar­nok bejárati termének tíz hatal­mas táblája a legeredményeseb­ben fásító termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, legelte­tési bizottságok, községek és egyéb más fásítók eredményeit fogja ismertetni. A terem köze­pén elhelyezett asztalon az A megyei tanács DISZ-szervezete a papírgyűjtés élén A hivatalok jelentős része el- mulasztotta az előírt papírselej- tezést végrehajtani. A megyei tanács DISZ-alapszervezete De- rényi István DISZ-titkár javas­latára elhatározta, hogy élé­re áll a papirselejtező moz­galomnak és a megyei hiva­talokban megszervezi az «íróasz­talok« selejtezési versenyét. A megyei tanács diszistái ezzel jó példát mutatnak minden in­tézmény dolgozói számára. egyik legjobb termelőszövetke­zeti fásítási tervvel ismerked­hetnék meg a kiállítás látoga­tói. A kiállítást az Országos Er­dészeti Egyesület országos fásí­tási ankét megrendezésére hasz­nálja fel. DE HASONLÓKÉPPEN érté­kesnek ígérkezik' az üzemi be­mutató is. Folyik a legjobb mun­kamódszerek összegyűjtése. A dokumentumfelvételeket az ERDŐTERV fotólaboratóriuma készíti és kiváló művészek ké­szülnek az anyag művészi elren­dezésére. A fényképek mellett természetben kerülnek kiállítás­ra az erdőgazdaságoknak, üze­meknek, a vállalatoknak ado­mányozott országos kitünteté­sek: a Minisztertanács és SZOT vándorzászlai, a díszes felsza­badulási serleg. A SZABADTÉRI bemutató már most is látványos. Bölcs István erdész, a budapesti erdő- gazdaság mendei csemetekertjé­nek dolgozóival már javában ápolja a bemutató-csemetekertet és az erdősítési mintatelepitése- ket. A kiállítási terület sajnos, ezévben sem teszi lehetővé, hogy nagyobb méretekben több tele­pítési mintát mulassanak be. Olyan különleges telepítési mintái mutat be, amelyeket csak egyes erdőgazdaságok, különle­ges viszonyok között alkalmaz­nak, országos megismerésük azonban ösztönzőleg halhat egyebütt is. KÜLÖN LÁTVÁNYOSSÁG lesz az erdészeti gépesítési be­mutató. Itt mutatják be a leg­újabb erdészeti gépeket és azok működését. Levél a császúrtöltési egyénileg dolgozó parasztokhoz Falunk szocialista községgé alakulásának előestéjén. írom c sorokat, azzal az ajánlattal, hogy elolvasásuk után csináljá­tok meg ti is gazdálkodástok mérlegét. Biztosra veszem, hogy sokan arra az elhatározásra juttok majd, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás nemcsak a közösség, hanem az egyéni boldogulásnak is a könnyebben járható útja. Az Uj Barázda Termelőszövetkezetnek vagyok tagja, immár ötödik éve. Sorsommal elégedetten élek, nem bántam meg, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára léptem. Jövedelmünk, részesedésünk évről-évre emelkedik és életkörülményünk ma már sok egyéni paraszténál jóval gondtalanabb. 1954-ben 396 munkaegységem volt. Egy munlcaegység ér­téke 40 forint volt, tehát az egész évi részesedésnek értéké ösz- szesen 15.840 forint. Ezt az összeget nem terhelte sem adó, sem beadás, mert kötelezettségünknek mindig közösen, leg­többször előre eleget tudunk tenni. Munkaegységeimet minden segítség nélkül, magam szereztem, pedig már jóval több, mint 60 év van a hátam mögött. Az idén előzetes számításaink szerint, egy munkaegység ér­téke eléri a hatvan forintot. Aki tehát nálunk 300 munkaegysé­get szerez, annak havi keresete 1500 forint, évi jövedelme pe­dig összesen 18.000 forint körül van. Ha én, mint 60 éven felüli tag, tavaly 396 munkaegységet tudtam teljesíteni, akkor a fia­talja könnyen eléri a 400-nál több munkaegységet. Ebből a néhány adatból is látszik már, hogy aki nálunk becsületesen dolgozik, gondtalanul és jól él. De nemcsak a tagok egyenként léptek a boldogulás útjára, hanem a közös vagyon is évről-évre gyarapodik, újabbnál-újabb építkezésekkel, beruházásokkal. Ezt az életet mi szívesen osztjuk meg az újonnan belépő tagokkal, s szeretettel, testvéri megértéssel hívjuk soraink közé azokat az egyénileg dolgozó parasztokat, akik megértették, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Idős Várszegi János, a császártöltési Uj Barázda TSZ tagja. Nagymacska egyéni gazdái egymás megsegítésével gyorsítják a behordást A termésátlagok Nagybaracs- kán is a nagyüzemi gazdálkodás fölényét igazolják, a Petőfi, a Vörös Szikra és a Dózsa ter­méseredményei 3—4 mázsával múlják felül az egyéniekét. A határban dolgozó hat cséplőgép versenyében Dudás András munkacsapata halad az élen. Volt olyan nap — amikor az időjárás nem zavarta a folya­matos munkát — hogy 328 má­zsa gabona cséplésével is végez­tek. Különben a cséplőgépek napi átlagteljesítménye nemigen marad alatta a két vagonnak. A csépié* gyorsítására az egyéniek közösen, egymás segít­ségével végzik a hordást, hogy a munkát minél gyorsabbá te­gyék és ne menjen gabona ve­szendőbe. Vörös István, Süme­gi József, Viola János és Vö­rös Ferenc igafogataikkal közö­sen segítettek egymásnak. Szán- tosi Istvánnénak és Aladics And- rásnénak szintén a szomszédos gazdák segítettek a behordás- ban. A község párosversenyben van a szomszédos Csátaljával. E ver­senyről azonban — ez pedig elég nagy hiba — kevés szó esik. Helyes lenne, ha a két község vezetői értékelnék az eredményeket, amelyek napról* napra ösztönzőbbek. A nagyba- racskai Vörös Szikrában és a Dózsában például már végeztek a csépléssel és nem volna nép­szerűtlen feladat figyelemmel kísérni a munkacsapatok verse­nyét, amelyek ugyancsak Nasy- baracskán a hét végére be akar jók fejezni a cséplést. Szüretelik a majoránnát megyénkben Fájsz és Miske község párosversenyéről Még kora nyár volt — júniust mutatott a naptár — amikor Miske és Fájsz dclgozo parasztjai versenyre Hívták egymást. A miskeiek a kezdeményezést Végrehajtóbizottsági ülésen és ta­nácsülésen tárgyalták meg. Ezek szerint a község dolgozó pa­rasztjai vállalták, hogy a tervfelbontás során beütemezett ke­nyér- és takarmánygabona, valamint a szabad értékesítésre elő­írt mennyiséget augusztus 16-ig 100 százalékig teljesítik. Ugyan­akkor azt is elhatározták, hogy a gabonabegyűjtés ideje alatt az állat- és állati termékek begyűjtésének mennyisége sem csök­ken, sőt július első tíz napjához viszonyítva 20 százalékkal emel­kedik. A fajszíak elfogadták a miskeiek kezdeményezését azzal, hogy ők augusztus 18-ig teljesítik 100 százalékig a kenyér- és takarmánygabona beadási kötelezettségüket. Az állat- és állati ter­mékek begyűjtött mennyisége pedig július első tíz napjához vi­szonyítva a jövőben sem fog csökkenni. szes feleslegét — 314 kilogram­mot — beadta. Tovább lehetne sorolni azokat, akik nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segítik az ország kenyérellátá­sát. Ezek a dolgozó parasztok vállalást tettek s adott szavu­kat megfelelően elsők között teljesítették. A község dolgozó parasztjai­ban tehát megvan az igyekezet, hogy amit vállalt a község, be­csületté! teljesítse. Azonban Mis­ke vezetői még nem értékelték a két község között folyó verseny eredményeit. így a dolgozó pa­rasztok nem tudnak arról, hogy a fajszíak hogyan haladnak a begyűjtéssel. Akadályozza a dolgozó pa­rasztok igyekezetét g lassú csép­fl miskeiek igyekezete A versenykihívás óta több, mint egy hónap telt el. Láto­gassuk meg tehát a két közsé­get, hogyan teljesítették az adott szavukat. Miskén 159 dolgozó paraszt tett vállalást, ebből 48 tanács­tag. 56-an teljesítették a válla­lásnak megfelelően gabonabe adásukat. Többen összes feles­leges gabonájukat eladták az államnak. Ferenc József 24 má­zsa felesleges gabonát szállí­tott be. Petrecz Mihály, a vég­rehajtó bizottság tagja 380 kilo gramm búzát adott el az állam­nak. Sztankó János 8 holdas dolgozó paraszt szintén az ösz­A nemrégen ismert fűszernö­vény megyénkben is kezd meg­honosodni. Augusztus első felé­ben kezdték meg a dunamenti községekben a szüretelését. A kalocsai járásban, főleg Bátyán, Úszódon, Miskén, Hajóson, a kiskőrösi járásban Császártölté­sen, a bajai járásban Nemes- r.ádudvar határában termelik ezt a kedvelt fűszernövényt. A lés is. Ennek nemcsak az időjá­rás az oka. Sok baj van a csép­lőgépekkel. Gyakran fordult elő műszaki kiesés. Gál István vil- lanyszérűjén például többször azért égett ki a biztosíték, mert helytelenül adagolták a cséplő­gépet. Egy másik közös szérűn, ahol egy régi Hoffer-erőgép haj­totta a cséplőt, augusztus 8-ig csak körülbelül három vagont csépeltek el összesen a sok mű­szaki hiba miatt. Hiába igyekeznek ilyen kö­rülmények között a hordással a község dolgozó parasztjai, pedig az idén csaknem kizárólag kö­zös szérűn rakják asztagba a gabonát Miskén is, mert a dol­gozó parasztok is rájöttek, hogy zállul gyorsabbá válik a csép- 'és.. fi tajsziak tétlensége Fajszon sem ismerik a rr.is- ftelck eredményeit. De itt még a községben sem folyik semmi­lyen verseny. Kis Berta Mihály elnökhelyettes így nyilatkozik: nem lehet itt versenyezni, nem is kell a verseny a dolgozó pa­rasztoknak. Tíz tanácstag kihív­ta ugyan egymást, de azt sem értékeltük még. A tanácselnökhelyettes nyi­latkozatából látszik, hogy a köz­ségben mennyire lebecsülik a versenyt. Fajszon egyáltalán nem tudatosították a Miskével való párosversenyt, hallgatnak a növények mindenütt szépek és jó átlagtermést ígérnek. A majoranna-termelők az idén is jól járnak, mert aránylag kis területről közepesnek ígérkező jó termés után szép jövedelem­hez jutnak. A majoránna ugyanis ebben az évben 100 négyszögölenként 60—70 kilót ígér, amelyet kilónként 33 fo­rintért vásárol fel a begyűjtő­vállalat. versenytáblák, kisgyűléseken nem esik szó róla. A község ve­zetői úgy gondolkodnak, hogy a versenykihívással minden kö­telességüknek eleget tettek. Azt gondolják, megy minden magá­tól, olyan sültgalambváró han­gulat uralkodik mindenütt. Pedig volna tennivaló bőven. A csépléssel itt is baj van. Az egyik Fordsont éppen akkor cserélték ki, mikor kint voltunk. Tamás János gépe pedig állan­dóan szórja a szemet. A dunai szérűn azért nem tudtak szom­baton csépelni, mert nem volt rakodva. Egyszóval itt ismét be­szélhetünk a gépállomás felelős­ségéről, de egyben a község ve­zetőinek felelősségéről is. Ilyen körülmények között még szep­temberig sem fejezik be a csép­lést. A községi tanács vezetői a tömegszervezetekkel, az állan­dó bizottságokkal összefogva mozgósítsák a dolgozó paraszto­kat a hordásra és a begyűjtés­re. Vállalás hangzott el az ál­lat- és állati termékek begyűj­tésének szorgalmazására is, de ezzel sem törődnek eléggé a községben, nem úgy mint Mis­kén, ahol az egyik előadó Kizá­rólag csak ezzel foglalkozik jelenleg is. A két község vezetői járjanak çt egymáshoz, értékeljék egy­más eredményeit, mert csak így lesz valóban élő és eleven a verseny és nemcsak papíron folyik, mint eddig,

Next

/
Thumbnails
Contents