Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
A i LK O TMÁ NY UNK FÉNYÉNÉL Az emlékek szava —sa ma igaza (Egy termelőszövetkezeti tag visszaemlékezései) „0 Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészsóiét“ Egészségvédelem az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban Váratlanul találkoztunk ösz- sze Körmöczi Mihállyal, a gátéri Vorosilov Termelőszövetkezet tagjával. A beszélgetés azzal kezdődött, hogyan készülnek augusztus 20 megünneplésére. Közben arról is szó került, hogy ez az ünnep mennyi újat, szépet jelent a mostani emberek életében. — Ilyenkor sok minden eszembe jut az én régi életemről, nyomorúságomról — mondja. — Meg azokról a régi választásokról is, ugye? — toldom meg a szavát a harmincas évek választási viharairól hallomásból hallottakra utalva, s rögtön említem is: nem tudna-e mesélni azokról az időkről? — Azt kéri, hogy a régi időkről meséljek? A régi életünkről, a felszabadulás előtti választásokról? — kezdte a beszélgetést Körmöczi Mátyás. — Bizony arról van mit mesélni! Ahogy a régi választásokat említette, valósággal végigszaladt a hátamon a hideg. Begörbített kis mutatóujját elébam tolta, hogy hallgatásra intsen, és komótosan, gondolkodva mesélni kezdett. Hej, de ha csak mese lett volna! Igazi, nagy darab nyomorú valóság arról az életről, amikor a szegényt, a nincstelent emberszámba se vették.., főjegyzőnek? Nem gondolod? — Maga a fiatalabb — szólt vissza a türelmét veszteni kezdő ember, — bizony még mindig csendesen. A főjegyző rettentően dühbe gurult, s mikor néhány nap múlva két csendőr kiszállt a községbe, behívatták Buzder Mihályt is. Miközben az egyik vérengzőbb fajta marokszámra tépte a haját, egyre csak ezt ismételte: — No, kutya! Köszönsz-e már a főjegyzőnek? A szakadékon innen Bizony szegényembernek nem voit híd e fölött a szakadék fölött. Meg kellett másznia görcsös kiálló csúcsait, nyomorúságos, síkos lejtőjét, mire valóban ember lett az ember! Én nagyon boldog vagyok, mióta megfordult a világ sora. A földosztáskor kaptam 10 hold földet, azzal léptem alakuláskor a csoportba. Moslmár van egy szép főhadnagy fiam — ami azelőtt csak az uraknak volt — és a tsz 1400 holdas birtoka az enyém is. Egy 15 éves fiammal tíoigozom a termelőszövetkezetben és 600 munkaegységre számítunk az idén. Ezután 36 mázsa búzára, 600 kiló árpára, 12 mázsányi kukoricára számítok és 4000 forintra kiüt az évi készpénzjövedelmem. Most előlegként 10 mázsa búzát kapok, amit azonnal értékesítek is, mert a feleségemnek megígértem, hogy az árát mind ráköltöm. A mi mostani életünkről még sok szépet tudnék mesélni — mert én erre már nagyon büszke vagyok, csak most már nagyon sietős a dolgom, — várnak a többiek. No, arról majd legközelebb, — de ígérje meg, hogy eljön! Megvásárolt emberek Ez a falu régen nem a miénk volt -T néhány magygazda, pár erős kulák uralta évtizedeken keresztül. De micsoda gazdák! Dt évig Ficsor Ferenc, 200 hoi- Jas kulák, utána pedig 15 évig a 300 holdas Juhász József volt a főbíró. Hej, akkor azután cifra mulatságok történtek itt. \ kulákokon kívül itt csak jó- -észt cselédemberek éltek, akikkel főként választáskor gyűlt meg a baj... Emlékszem néhány régi választásra. Amit itt elmondok, a harmincas évek derekán történt. En akkor éppen Sallai Jó- isefnét szolgáltam. Szavazata a magamfajta cselédembernek aersze nem volt, már az apáinktól megvonták, mert hogy nem volt meg egy bizonyos területű földjük, házuk, s a háromévi egyhelybenlakásuk. — ígenám, csakhogy a sokféle párt között a mongolénak, vagyis a kormánypártiaknak kevés pártolójuk volt. Juhász József, akkori főbíró kormánypárti ember lévén feltette pártja győzelmét — hát cselhez folyamodott. A választás előtti egyik estén a kastélyában összegyűjtötte »robotos parasztjait« és keneíteljes, de nem sok jót ígérő hangon elmagyarázta, hogy mi lesz a teendőjük. Azt is megmondta, hogy aki akarata ellenére cselekedik, attól megvonja a harmados, negyedes kukoricát azután éljen meg, ahogy akar. Mikor úgy érezte, hogy eléggé megfélemlítette az embereket, kocsira rakatta őket és. Félegy- házáin leszavaztatta, természetesen a kormánypártra. No, ugyan nemcsak a saját nevükben, mert halottak neve is ott volt a szavazólistán. Azután ez már egész szó- 1 eássá lett, mert a végén egész : jmbervásárt csaptak. Volt olyan 1 nagvgazda, nem is egy, mint : Juhász László, aki a választás ‘ előtt nagy birkavacsorát rende- 1 zett a tanyáján, azután össze- ; szedett vagy két kocsira való ' embert és Félegyházán öt fo- ! rintért eladta őket minden ' egyes szavazat ellenében. Eluyomá?, cselédsors ( Persze a régi világ embertelensége nemcsak a választások alkalmával nyilvánult meg. Mérhetetlen nagy volt itt a nyomorúság mindig. Nekem már 35 éves szolgásig van a hátam megett. Nyolc éves gyerek voltam, amikor a »szolgálatot" megkezdtem. Talán soha életemben nem felejtem el azt a napot. Mikor jelentkeztem a gazdaasszonynál — éppen este volt — megvacsoráztatott. Vacsora után néhány percig még el bíbelődött velem, hogy imádkozni tanítson, azután bevezetett a nagy sötét istállóba, mondván: béresnek ott a helye. A parányi zsírmécs alig pislákolt a nagy sötét istállóban, s amikor kívülről rámzárla az ajtót, hihetetlen nagy félelem ás egyedüllét fogott el. Sokáig rugdaltam az ajtót, de nem jött senki. Egy ideig elííkódtam és /' reggel ott szedtek fel az ajtóban, ahol sírtomban elaludtam. A „figyelmes“ főjegyző Ez a név Kovács Lászlóhoz, a felszabadulás előtti főjegyzőhöz ragadt, mégpedig a következő történet folytán: Egy alkalommai éppen a »Hangyának« nevezett kocsmába bandukolt a községházáról, amint éppen találkozott egy szegényemberrel, névszerint Buzder Mihállyal. Azaz találkozott volna, csakhogy a községháza előtt volt egy öreg eper- fa. Mind a ketten egyszerre értek a fához, igen ám, de Buzder Mihály az egyik oldalon, a főjegyző meg a másikon. Buzder Mihály nem is tudott neki köszönni, ha akart volna sem. Amint cg y pár lépést elhalad, a főjegyző utánnarivallt: — Mi az, maga nem tudja a rendet? — Miért, főjegyző úr? — kérdezte az. — Talán illene köszönnöd a T- követle. Azóta együtt dolgoz , nak a szövetkezet három holt ■ kertészetében. Megbecsülik, szeretik őket. - i Jo érzés ez — mondja Csernél ■ bácsi, — úgy érezzük magun : kát, mint egy nagy csalod idő , stbb tagjai, akit tisztelnek c fiatalok. Mikor az embernek 67 éi telepedett a vállaira, bizoni nem bírja úgy a munkát. Ez. a szövetkezetben is figyelembí veszik. Itt, a kertészetben ven nehéz a munkánk — folytatja. — A keresetünk is jó. Kiszámítottuk, hogy több, mini 1000 forint a havi jövedelmünk — Én meg már a hetvenhar- madlk évemet taposom — told- ja meg a szót Tamasi István, — de azért jó egészségem van, szeretek is dolgozni. A munkaegységük is egyforma, megosztoznak rajta, mint két testvér. A hajnali öt óra már ott találja őket a kertészetben. Ha az egyik késik, a másik már nyugtalankodik. — Hol késhet a cimbora? — ez motoszkál a fejében. Merthi- izen ebben a korban már sohasem lehet tudni... A csendes, bölcs öregkort igy tölti a- két jóbarát. Mostmár nem függ Demokles kardjaként a fejük felett a munkanélküliség réme. Csernák János nyolc családjának sem kell vándorbo- iot fogni, mint annak idején az apjuknak. Nem kell országot- világol bejárniolc, hogy betevő falat jusson gyermekeiknek. Ök megtalálták már a »szerencsejü- ket« ebben a hazában. A két idős szövetkezeti tagnak sem kellene már hajladozni a kertészetben, hiszen sa szövetkezel a szociális alapból juttatna nekik annyit, amiből jól megélnének. De ők munka nélkül már nem tudnak élni, ez a legtöbb szórakozásuk. Kereskedő Sándor, , A karbantartóknál a viilany- ; köszörűt burok védi. Nem is szükséges a védőszemüveg hasz- I nálata, mivel a köszörűre védőpajzsot rendszeresítettek és hozzáerősítették. A kádároknál meg az asztalosoknál a körfűrészeket és a gyalugépet szintén védőberendezés veszi körül, a testi épség megóvása érdekében. A gyár azoknak — a munkásoknak a részére — akik olyan munkakörben dolgoznak, ahol a rendelet védőételt ír elő, azt biztosítja is. Az üzemorvos rendeletére azok kapják, akik mérgezőhatású anyagokkal dolgoznak, mint például a kénezök, vagy pedig az átlagosnál magasabb hőmérsékletű melegben dolgozók. A gyár az óvórendszabályoknak megfelelően, minden üzemrészben minden olyan gépet, és minden olyan más helyet, ahol baleset fordulhatna elő védőberendezéssel látott el. A villanymotorok ér az erőátvitelt szolgáló szíjak védőkorláttal és védőrácsokkal vannak ellátva. Elbillenés ellen csapszöges védőberendezéssel biztosítják a duplikátorokat, tehát leíorrá- zás nem történhet. A gőznyomás alatt működő készülékek mindenütt el vannak látva feszmérőkkel. A gépeket és egyéb berendezéseket minden esetben és minden alkalommal vizsgázott szakmunkások kezelik. A gépek akaratlan megindulása javítás közben nem fordulhat elő. Az üzemet keresztül-kasul hálózó villanyvezetékek biztonságosak. A védőföldeléseket évenként ellenőrzik. A felvonónál sem fordulhat elő áramütés. A 220 voltról éppen a balesetek megelőzése érdekében szerelték át 24 voltos áramerejűre. Tehát, most a látogatásunk végén megállapíthatjuk, hogy a gyár különös gondot fordít az óvórendszabályokban foglaltak megtartására, védi a dolgozók testi épségét. így történhet meg olyan örvendetes eset, hogy Tapolcsányi Károly elvtárs, aki a gyár biztonsági felelőse, — egyébként szorgalmas és lelkiismeretes munkájáért kitüntetést is kapott, — nem tud említeni szóbajöhető balesetét, ami az üzemben történt volna. Tapolcsányi elvtárs az, új munkásoknak rendszeresen tart baleseti oktatást. Előbb elméletben, majd a munkahelyen gyakorlatban is alátámasztja, hogy hogyan lehet elkerülni a veszélyt. így váltja valóra a gyár, államunknak a dolgozó emberről való figyelmes és körültekintő gondoskodását. Gazdag ünnepségsorozat köszönti Baján augusztus 20-át Augusztus 20-át, alkotmányunk ünnepét egész sorozata köszönti majd színes ünnepségeknek Bajáin is. Már 19-én este rendezik az első közös megmozdulást. A város DISZ-fiataljai e. Béke téren mutatnak be majd népi játékokat a tábortűz lobogó fénye mellett. A Kamarás- Dun.a fölött tűzijáték színes sziporkái villannak fel, a lanító- nőképző kertjében pedig vidám aratóünnepclyre csendül fel a nóta. Másnap, 20-án reggel zenés ébresztő hangjaira kél a város, A Vorosilov parkban délelőtt 10 óraker Nagy Károly elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tart ünnepi beszédet a nagygyűlésen. Az ünnepségen megjutalmazzák a termelőszövetkezetek élenjáró tagjait, a mezőgazda- sági munkák teljesítésében kitűnt egyéni gazdákat. Délután kultúrműsor cs sport- bemutató szórakoztatja a dolgozókat, Amikor a kőműves házat épít, első dolga, hogy lerakja az alapkövet, amelyre majd felhúzza a falat. Szocializmust építő társadalmunknak is vannak alapkövei, amelyeket maga a dolgozó nép rakott le, fektetett törvénybe, úgy hívják; Alkotmány. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya alapköve annak, hogy társadalmi fejlődésünk szocialista keretek között új alapon, virágzó életet teremtsen a dolgozó nép szorgos teremtő közössége révén. Uj életünk egyik ilyen alapkövére azt írta a nép: — A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét, Ezzel a paragrafussal kezünkben tegyünk látogatást az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban és nézzük meg a gyár mennyire védi dolgozóit, vagyis mennyire tiszteli azt a törvényt, amely kimondja, hogy legfőbb érték az ember. Nézzük először a védőruhákkal való ellátást. Minden munkásnő íejfeendőt visel, nehogy véletlen hajszál kerüljön a készítménybe. A kendőt a gyár biztosítja éppen úgy, mint a védőköpenyt. A lúgoshámozóban minden dolgozó biztonságos védőruhával van ellátva: köpeny, gumicsizma, védőkötény, gumikesztyű. Az üvegmosóban, az előfőzés- nél, a duplikátoroknál (kettő- t'alu üstök) szintén megkapja a munkás a védőöltözéket. Az ón- talanító munkásai védökötény, ysizma, szemüveg, kesztyű nélkül nem dolgozhatnak. A hor- légui'ítók tenyérvédőkkel vannak ellátva, nehogy valakinek j megsérüljön a keze. Tamasi István fehérhajú, kevés- beszédü, kissé nyers modorú, Csernák János közvetlen, beszédes és barátságos. Ahogy a régi időkre emlékezik, eltűnik a mosoly az arcáról. — Egész évben csavarogtunk azelőtt. Csak karácsonykor vetődtünk haza. Egy-két hónapig otthon voltunk, aztán ismét kezünkbe vettük a vandorbotot. Kezdtük elölről. Hej, ha legalább harminc évvel elóbb jött volna a felszabadulás! — sóhajtja. Öreg barátja csak nagyokat bólogat rá, ő nem híve a sok beszédnek, inkább ezalatt is a frissen szedett, fehérszínű spárgatököket ' rendezi, amelyek nemsokára a félegyházi piacra kerülnek. 1945-ben földet kaptak mind a ketten. Nyugodtabb lett az életük, de az igazít a termelő- szövetkezetben találták meg. Talán a szövetkezetbe való belépés volt az egyedüli, amit nem egyszerre döntöttek el. Tamasi István 1950-ben lépett az új útra, barátja két esztendő múlva-A Magyar Népköztár saság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást." (A Magyar Népköztársaság Alkotmányából.) Tamási István és Csernák János két elválaszthatatlan barát a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezeiben. Két öregember, akik még az élet kezdetén együtt járták a messzi tájakat, országokat, városokat, összeforrtak jóban, rosszban. Bizony, talán a világot is körülgyalogolhatták volna a talicskával, meg a vándortarisznyával az oldalukon, ahány, kilométert megtettek a hosszú évek során. A két kubikos 1912-ben dolgozott együtt először Torontál megyében, valami főhercegasszony birtokán. A nevére már alig zmlékeznek. Itt kezdődött a barátság és azóta tart. Együtt öregedlek. Szinte egymás kiegészítői lettek. A két jóbarát: Tamasi István és Csernák János, a kiskun- 'élégyházi Lenin Termelőszövetkezet tagjai.
