Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-20 / 169. szám

A Szovjetunió tsormányáiiak és a Vielnami Cemokratikus Köztársaság kormányának együttes nyilatkozata MOSZKVA. (TASZSZ) A szovjet kormány meghívásá­ra Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság elnökének és miniszter­elnökének vezetésével a Szov­jetunióban tartózkodott a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Ez idő alatt tárgyalások folytak a Szov­jetunió kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mányküldöttsége között. A tárgyalások az őszinte szí­vélyesség és barátság légköré­ben folytak. A tárgyalások során megvi­tatták a Szovjetunió és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság közötti baráti viszony további megszilárdításának és fejleszté­sének kérdését, valamint à mindkét ország közös érdekeit érintő nemzetközi kérdéseket. A tárgyalások megmutatták, hogy a Szovjetunió kormányá­nak és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azo­nosak a nézetei mind a nemzet­közi helyzet, mind a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság közötti politikai, gazdasági és kulturális együtt­működés továbbfejlesztésének kérdésében. A Szovjetunió kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya egyhangúlag megerősítette, hogy kész követ­kezetesen síkraszállni az Indo- kínára vonatkozó genfi egyez­mények maradéktalan megvaló­sításáért. Mindkét kormány egyhangúlag hangsúlyozta annak szükséges­ségét, hogy a genfi egyezmények által előírt időben a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Dél-Vietnam illetékes képviselői közt Vietnam egyesítése érdeké­ben tartsák meg az 1936 júliusi általános választások előkészíté­sére hívatott tanácskozásokat. A két kormány megelégedés­sel állapította meg, hogy az ázsiai és afrikai országok ban- dungi értekezlete határozatai­nak nagy pozitív jelentőségük van. Ez az értekezlet szembetűnő példája volt a különböző politi­kai cs társadalmi-gazdasági rendszerű országok békét szol­gáló,sikeres együttműködésének. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya határozottan elítéli azt, hogy Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát megpróbálják be­kapcsolni a délkeletázsiai ag­resszív háborús tömb (SEATO) működési" ŐVézetébe. Ezek a próbálkozások ellentétesek a genfi megállapodásokkal. Fel­hívták a figyelmet arra is, hogy összeegyeztethetetlenek a genfi megállapodásokkal egyes külföl­di hatalmaknak Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz belügyeibe való beavatkozási kísérletei, va­lamint azok a próbálkozások, hogy háborús jellegű egyez­ményt erőszakoljanak ezekre az országokra. À Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy növekszik a népek­nek a béke biztosítását szolgáló aktivitása, ameíy máris némileg enyhítette a nemzetközi feszült­séget. A két kormány kifejezte reményét, hogy a nagyhatalmak folytatják erőfeszítéseiket a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése céljából. A két kormány megelégedés­sel állapítja Meg, hogy a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ki­alakult baráti kapcsolatai, va­lamint szélesedő gazdasági és kulturális együttműködése meg­felel a kínai és a vietnami nép érdekeinek és fontos tényezője a távolkeleti béke fenntartásá­nak és megszilárdításának. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya mélységes megelégedés­sel óllapította meg, hogy a Szov­jetunió és a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kapcsola­tainak alapja a barátság és szo­lidaritás kölcsönös érzelme;, amelyek a szovjet és a vietnami népet összekapcsolják. A két kormány egységes ab­ban a törekvésben, hogy fejlessze és tovább szilárdítsa a Szov­jetunió és a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális együtt­működését. A tárgyalások során megvi­tatták a Szovjetunió és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság gazdasági együttműködésének kérdéseit. A Vietnami Demo­kratikus Köztársaság népgazda­sága a sokesztendős háború következtében súlyos anyagi kárt szenvedett. Ezért a szovjet kormány négyszáz millió rubelt utalt ki ellenszolgáltatás nélküli segít­ségként a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság lakossága életszínvonalának emelésére és gazdaságának helyreállítására, így a többi között 25 ipari és közüzem helyreállítására és épí­tésére. A Szovjetunió kormánya segít­séget nyújt a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kormányá­nak azzal, hogy vietnami szak­embereket képeznek ki a Szov­jetunió felső- és középfokú mű­szaki tanintézeteiben, továbbá segítséget nyújt abban, hogy megszervezzek a szakemberek képzését a vietnami tanintéze­tekben. Műszaki segítséget nyúj­tanak a geológiai kutatómunká­latok elvégzésében, valamint a fertőző betegségek elleni harcot szolgáló gyógyászati és megelő­ző intézkedések végrehajtásában, Stb. A két kormány arra az egysé­ges véleményre jutott, hogy ki kell terjeszteni a két ország közti kölcsönös kereskedelmet. E célból kereskedelmi egyez­ményt kötöttek. A két kormány kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a lefolyt eszmecsere kétségkívül elősegíti a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak további fejlődését mindkét ország népeinek javára és a béke és a biztonság meg­szilárdításának érdekeit szolgálja világszerte. Moszkva, 1955 július 18. (MTI) Az egész emberiség reménnyel és várakozással tekint Senf leié Budapest népének békenagygyűlése a Sportcsarnokban A genfi értekezlet első napjának nemzetközi visszhangja GENF. (MTI) A három nyu­gati kormányfő hétfői felszóla­lása után genfi megfigyelők rendkívül jellemzőnek tart­ják, hegy egyedül Eisenhower elnök vetette fei az úgyneve­zett keleteurópai államok kér­dését, sem Faure, sem Eden nem tett említést erről. Más­részről egyik nyugati kor­mányfő sem tért ki az ázsiai problémákra és nem vizsgálta meg részletekbe menően a le­szerelés kérdését, legfeljebb csak általánosságban, elvileg érintette. Általában úgy vélik, hegy kelet és nyugat álláspont­ja a leszerelés kérdésében a legtávolabb áll egymástól, s ezért annál meglepőbbnek tart­ják, hogy a nyugati kormány­fők felszólalásaikban semmi­féle választ sem adtak a lon­doni leszerelési tárgyalásokon előterjesztett szovjet javaslat­ra. Megfigyelők véleménye sze­rint főleg azért maradt el a nyugati válasz, mert a nyugati hatalmak maguk sem értenek egyet ebben a kérdésben. Az általános vélemény egyéb­ként az, hogy az értekezlet munkáját nemcsak a hivatalos ülések segítik elő, hanem a kü­lönböző ebédek, vacsorák, fo­gadások alkalmával folytatandó magánmegbeszélések is. Francia diplomáciai körök szerint —, mint az AFP jelenti — a kormányfők értekezleté­nek első két ülését »az a szán­dék jellemezte, hogy pozitív eredményre jussanak-«. A négy kormányfő olyan . légkör meg­teremtésére törekedett és ju­tott, . amely »jó előjel az elkö­vetkezendő napokra«. A ' vezető angol lapok nagy teret szentelnek a genfi érte­kezlet munkájának. Több cikk megállapítja, hogy a genfi ér­tekezlet »jól indult«. A Daily Herald és a Times szerint a szovjet és a nyugati álláspont elsősorban abban tér el egymástól, hogy mit vitas­sanak meg először, a német egység, vagy az európai biz­tonság kérdését. Az erősen jobboldali Daily Mail rágalmazó hangon felveti a keleteurópai áilamok úgyne­vezett kérdését, a továbbiakban azonban hangsúlyozza, némi re­ményt lát abban, hogy »át le­het hidalni a két biztonsági terv között mutatkozó különb­séget.« A Manchester Guardian sze­rint Eden javaslata, hogy kor­látozzák Németország és a vele s .omszédos államok fegyveres erőinek létszámát »jól beille- nék Bulganyin terveibe« és Megkezdődött a kormánylöl értekeztél keddi ülése GENF. (MTI) A Reuter Iroda jelenti, hogy Bulganyin, Eisen­hower, Eden és Faure a volt Népszövetségi Palotában rövid­del tizenhét óra után összeült. A kormányfői értekezlet napi­rendjének első pontja, mint is­meretes, Németország újra­egyesítésének kérdése. (MTI) Összeültek a nagyhatalmak külUgymlnlszlerei GENF. (MTI) Mint à Reuter jelenti, a négy nagyhatalom külügyminiszterei kedden, ma­gyar idő szerint 12 óra után a genfi Nemzetek Palotájában összeültek, • hogy kidolgozzák a kormányfők tanácskozásának prográmját. »ogybe lehetne hangolni a két biztonsági tervet«. A konzervatív Daily Tele­graph az egyetlen lap, amelyik pesszimista hangon ír az érte­kezletről. Ez a lap »rossz jel­nek« tartja, hogy Bulganyin »nem Volt hajlandó megvitatni sem Kelet-Európa, sem pedig a nemzetközi kommunizmus kérdését.« (MTI) Azokban az órákban, amikor a négy kormányfő a Genfi-tó partján megkezdte érdemi ta­nácskozását, Budapest népe békenagygyűlésre ült össze. A helsinki béke-világtalálkozón és a Lausanneban tartott anyáit vi­lágkongresszusán részt vett ma­gyar küldöttségek a Nemzeti Sportcsarnokban nagygyűlésen számoltak be a béke-világpar- lamentje és az anyák nagyjelen­tőségű nemzetközi találkozójá­nak munkájáról, jelentőségéről, az ott szerzett élményekről. Andics számolt a helsinki tanácskozás­ról, a Szovjetunió békekezdemé­nyezéseinek nagy jelentőségéről! és a magyar küldöttség tevékeny helsinki munkájáról. Vass Ist­vánná élvtársnő az ányák-vílág- kongresszusénak munkájáról számolt be. Hangoztatta, hogy az édesanyák szent kötelessége résztvenni a béke védelmében. A hozzászólások után Nánási László javaslatára a békenagy­gyűlés részvevői üzenetet in­téztek a négy nagyhatalom kor­Erzsébet elvtársnő be- mányfőinek tanácskozásához. A aportcsarnoki nagygyűlés üxenete a négy nagyhatalom kormányfőinek ta nácskoxásáhos Mi, Budapest dolgozói nagy­gyűlésre gyűltünk össze. Eljöt­tünk, hogy meghallgassuk kül­dötteinket, akik Helsinkiben képviseltek bennünket a béke­szerető emberek nagy világta­lálkozóján, s azokat a magyar nőket,- akik az anyák lausan- nei világkongresszusán gyer­mekeinkért emeltek szót. A világ közvéleménye, — amelynek mi, magyarok is ré­szesei vagyunk, — Helsinkiben is, Lausanneban is megmutat­ta, hogy nem passzív szemlélő­je, hanem aktív részese kíván lenűi az események alakításá­nak, a történelem formálásá­nak. A világ közvéleménye évek óta kívánta és követelte, hogy az államférfiak és diplomaták, mindenekelőtt önök, a világ sorsáért elsősorban felelős négy nagyhatalom kormányának ve­zetői, üljenek le tárgyalni, ves­senek véget a dermesztő és ok­talan hidegháborúnak, ésszerű megegyezésekkel találják meg a legégetőbb nemzetközi kér­dések békés megoldásának az útját. Követelésünk, amelyért a békeszerető erők annyit har­coltak, valóravált: Genfben, ahol egy évvel ezelőtt a tár­gyalások eszméje világraszóló győzelmet aratott, ma önök egy asztalhoz ültek le — tíz év után először. önök felé száll ma a népek reménysége. Az egész földke­rekségen ettől a tanácskozástól várják, hogy tovább enyhüljön a nemzetközi feszültség és va­lóra válik — még a mi nemze­dékünk életében — a tartós cs békés egymás mellett élésnek a Szovjetunió meghirdette és minden nép által oly hőn óhaj­tott eszméje. Mi, a béke magyar hívei és harcosai különösen nagy figye­lemmel kísérjük az Önök ta­nácskozásait. Hazánk egy em­beröltő alatt két ízben szenve­dett a pusztító háborútól. Az elmúlt tíz év alatt begyógyí­tottuk a háború ütötte sebeket, építjük — a magunk módján — szebb és boldogabb életünket, békés és gyümölcsöző együttmű­ködésre, gazdasági és kulturá­lis cserére törekszünk minden békeszerető néppel, azt akar­juk, hogy minden nép a maga­választotta életformában meg­találja boldogulását, békéjét. Azt akarjuk, hogy gyermekeink békében nőhessenek fel. Ezt akarják a magyar anyák, akik az életet adják, ezt akarja az egész magyar nép. amely kor­mánya békepolitikáját követve dolgozik egyre szebb, békés életéért, szabadságáért, függet- 1 íségéért. Önökre figyel az egész világ. Váltsák valóra a népek remé­nyeit. KÜLFÖLDI HÍREK MOSZKVA. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnök­sége Nyikolaj Vasziljevics Szlá­viét rendkívüli és meghatalma­zott követté nevezte ki Dániá­ba. I. G. Sziszojev eddigi dá­niai követ más beosztást kap. BELGRAD. A belgrádi rádió közli, hogy hétfőn Split kör­nyékén megkezdődtek az angol és jugoszláv hadiflotta közös gyakorlatai. MOSZKVA. Július 18-án, a moszkvai tanács meghívására a szovjet fővárosba érkezett Seymour Howard, London fő­polgármestere. Forradalmi hagyományaink A ISAiaiH JAKOBINUSOK Kétszáz évvel ezelőtt, 1755. július 20-án született Pesten, szerb származású családból Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok vezére. Martino­vics eszméi, a magyar jakobi­nusok mártíromsága hosszú időn keresztül a magyar nép felszabadításáért harcoló haza­fiak erőt adó példája volt. A r..i megyénk dolgozói azért is mondják Martinovicsot tör­ténelmünk haladó hagyományai messzevi’.ágttó képviselőjének azért idézik alakját hazafiúi büszkeséggel, mert innen in­dult el az útjára, Baján élt és tartózkodott hosszabb ideig. A Baján kezdett szerzetesi élettel nem tudott megbarátkozni, ezért büntetésből előbb Budára, majd pedig külföldre helyezték. Egy ideig az udvari kabinet­irodában, annak külügyi osz­tályán működött, dö széleskö­rű tájékozottsága, politikai éleslátása hamar szembeállí­totta a császár, I. Ferenc dur­va intézkedéseivel, melyek gá­tat akartak vetni a forradalmi eszmélt terjedésének. Elkesere­désében, a személye iránti gya­nú légkörében, titkos agitáció Útjára lépett. Névtelen röpira- taiban támadta az elnyomu császári cenzúrát. Eles bírálat alá vette a császári elnyomást. A párizsi jakobinusok klubja 1794-ben Martinovicsot bízta meg a forradalmi eszméket ter­jesztő magyar titkos társaság megalakításával. Két titkos cso­portosulást hozott létre, szívós munkával Martinovics. A »ße- furmátörok társaságát« és a ►»Szabadság és egyenlőség tár­saságát«, melynek elvéit az ►►Ember és a polgár kátéja« cí­mű művében fejtette ki. A tár­saság tagjai között számos ne­mesi és nem nemesi származá­sú értelmiségi, így Hajnóczi József, Laczkővics János, Szentmarjay Ferenc is szere­pelt. Sok ügyvéd, tanár, tudós lépett Martinovics társaságába, nem egy kiváló író vallotta a polgári haladás, az abszolutiz­mus elleni harc eszméit: Bat­sányi János, Kazinczy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Ver­seghy Ferenc és mások. Ezek az értelmiségiek a fran­cia felvilágosodás filozófiájának materialista tanításait, tették magukévá, szemben álltak az egyház dogmáival. Martinovics nézetei természetesen bent mentek túl korának mechani­kus materialista tanain, de az kétségtelen, hogy a marxizmus magyarországi térhódítása előtt ilyen alaposan kidolgozott ma­terialista filozófiai rendszerrel nem találkozunk történelmünk­ben. Az eszmei harc Martinovicséi? társaságában később összekap­csolódott az elnyomó Habsburg abszolutizmus elleni küzdelem­mel. Ekkorra azonbíin az osz­trák rendőrség nyomozó munká­ja fényt derített az egyre szé­lesebb alapokon politikailag szervezkedő összeesküvésre. Szégyenletes bírósági komédia után a mozgalom hét vezetőjét; pallos általi halálra ítélte a Habsburg abszolutizmus. Az első magyar (köztársasági mozgalom vezetője, Martinovics Ignác 1795 májusában vesztette el életét a budai Vérmezőn. Ez a hely, ezt a nevet azóta viseli, A mozgalom bukása szükség­szerű volt, hiszen kibontakozá­sának idejére az a nemesség, amelyre támaszkodva le akarta rázni az abszolutizmus bék­lyóit, már megalkudott a csá­szári önkénnyel, mert félt at­tól, hogy a francia forradalom eszméinek hatása Veszélyezte‘1, csorbíthatja feudális előjogait.

Next

/
Thumbnails
Contents