Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-19 / 168. szám
Il jánoshalmi pártbizottság sonkája a begyűjtés idején A munkásokra mindig lehet számítani Üzemeinkben gyakori látogatók a termelőszövetkezetek elnökei. Néhány helyen már olyan szoros a barátság, hogy csak felveszik a telefonkagylót a termelőszövetkezetek elnökei, elmondják, mihez kérnek segítséget. A válasz rövid, de velős. — Ha már itt lenne a, kijavításra váró permetezőgép, szecskavágó, akkor is késő lenne. — Munkásaink és termelőszövetkezeti parasztjaink barátsága olyan, mint a fákra fonódó inda: — cltéplietetlen. A munkásokban nem családiunk A nagy nyári munkák kellős közepén vagyunk. Aratnak, csépelnek mindenütt a határban. Ezzel egy időben gyűjtik be a gabonát, dolgozó népünk jövőévi kenyerét. E munkák sikeres végrehajtása nagy feladatokat ró községi pártbizottságainkra, pártvezetőségeinkre. A' jánoshalmi pártbizottság mégis kettős feladatot tűzött maga elé. Egyrészt az állampolgári fegyelem megszilárdítását a beadás maradéktalan teljesítése érdekében, másrészt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. E célkitűzések megvalósítására mozgósította a népnevelőket, a kisgyűlési előadókat. A községi pártbizottság már régebben megszervezte az agitációs gárdát, tehát nem az első feladatot fogják végrehajtani. 48 kisgyűlés-előadó van. A legfejlettebb elvtársak közül válogatták ki őket. Két hetenként rendszeresen tartanak kisgyűléseket. A szemveszteségmentes aratás érdekében 90 kisgyűlés volt a községben. A kisgyűlés-clőadókkai Földi elvtár, a községi függetlenített titkár rendszeres megbeszéléseket tart. Egy alkalommal szó esett arról, hogy kevés hozzászólás hangzik el a kísgyűléseken. Most új módszert vezettek be. Nem tartanak előadásokat, hanem 7—8 időszerű kérdést alaposan kidolgoznak és vitát indítanak felette. Ilyen kérdés például: milyen előnyöket nyújt az állampolgári kötelezettségek maradéktalan teljesítése a dolgozó parasztságnak. Vagy a Központi Vezetőség márciusi határozatának jelentősége a dolgozó parasztság szempontjából. A viták élénkebbek lettek és sok, a lakosság között elterjedt téves nézetet sikerült tisztázni. Több dolgozó paraszt kijelentette ezeken a kisgyűlé- seken: nem kell. hogy hozzám végrehajtó jöjjön, idejében rendezni fogom állampolgári kötelezettségemet. Kétszáztíztagú állandó jellegű népnevelő-hálózatot is szerveztek. A népnevelőket a pártalapszervezetek taggyűlésen válogatták ki és bízták meg pártmunkával. Tevékenységükről havonta beszámolnak pártszervezetüknek. Irányításukat közvetlenül a községi pártbizottság végzi. Az állampolgári kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban Földi elvtárs ismertette az agitációs hálózatra váró feladatokat. A község lemaradt a tej-, tojás-, baromfi-, sertés- és a szarvasmarhabeadás teljesítésével. A lemaradás pótlása mellett biztosítani kell a gabonabegyűjtési terv teljesítését, az állami felvásárlási tervvel együtt. A csépiestül számított 21 órán belül mindenkinek teljesíteni kell beadási kötelezettségét. Adófizetésben az I. és II. negyedévi terv teljesítve lett, de figyelembe kell venni, hogy 3 millió forint hátralék is terheli a községet. Ismertette a tsz-fejlesztési tervet is. A községi páribizoitság látva a dolgozó parasztság részéről megnyilvánuló nagy érdeklődést a közös gazdálkodás iránt, megvalósíthatónak tartja 240 család beszervezését a meglévő három és két újonnan alakuló termelőszövetkezetbe. — A munkát már megindítottuk — mondotta Földi elvtárs. — Mindhárom tsz-hez megszerveztük az egyénileg dolgozó parasztok látogatását. A látogatások nyomán az egyéniek részéről sok tetszésnyilvánítás hangzott el. Olyan megjegyzéseket tettek, hogy más már a tsz, mint azelőtt volt. Nem gazosak már a földjeik. Nincs szükségük katonákra és egyéb társadalmi erőkre, hogy learassanak. Látszott rajtuk, hogy soknak megjött a kedve a belépésre. Eddig 70 család lépett be a tervezet 24Q-boi, Tehát minden lehetőség megvan a pártbizottság tervének végrehajtására. Ehhez hozzájárulnak még a termelőszövetkezetek kitűnő terméskilátásai. Mind a három tsz-ben eddig már 7 forinton felül osztottak munkaegységenként. A Petőfi TSZ- ben például igen sok tag 50— 60 ezer forintos jövedelemre számíthat ebben az évben. A begyűjtés megkezdődött. A beadásban a tsz-ek járnak élen. A Petőfi és az Uj Alkotmány Versenyben van egymással: ki ad be előbb, ki teljesít előbb. Az árpabeadással a Petőfi félórával megelőzte versenytársát. A népnevelők felkeresik a dolgozó parasztokat mielőtt a cséplőgép hozzájuk érne és elbeszélgetnek velük. így történt, hogy öt dolgozó parasztnál, amint elcsépelték az árpát, a géptől azonnal a begyűjtőhelyre vitték az államnak járó részt. Kovács Ferenc kulák viszont spekulált, s ezért pórul járt.. Elszámoltatták és kötelezettségét 10 százalékkal felemelték. A tsz szervezés agitációja is jól halad. Már mindkét előkészítő bizottság működik. — Egyik a kiserdői, másik a her- govicai részen. Az élő-eleven agitációs munka meghozza gyümölcsét. A jánoshalmi pártbizottság terveit a népnevelőkön keresztül fejlődő tömegkapcsolatai segítik a megvalósulás útján. így szokott megemlékezni a bajai Micsurin TSZ elnöke, Pálinkás elvtárs, az ő barátairól, a munkásokról. Nem ok nélkül. Nemrég a DÁV dolgozóit kellett »kerülgetniük«, akik a villanyvezetékeket szerelték be a tsz épületeibe. Még nem fejeződött be ez a munka, de már a Bajai Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói közül máris néhá- nyan megjelentek s nézegették, hova kell elhelyezni a darálót, szecskavágót, répaszeletelőt, mit kell rajta javítani, milyen alkatrész kell hozzá. Papírra vetették észrevételeiket. Ennek alapján már készül az elektromos kapcsolórészhez szükséges apróbb alkatrész, a darálókhoz i csapágy, különféle csavarok. Ezt a segítséget kevésnek találták az üzem dolgozói. lay adódott aztán, hogy a legjobb szakemberekből három tagú brigád alakult. Vezetőjük Nuszpli Ferenc, a szakma kiválója. Alapos ismerői a cséplőgépeknek, ök fogják majd a cséplésnél a gyors javítási munkát elvégezni. Ha baj adódik a tsz-ben a cséplőgéppel, csak felveszik a telefont, s kérelmükre a brigád tagjai motorral rövid percek múltán ott teremnek, ahol segíteni kell. A% ajtó mindig nyitva áll ssámukra A bácskai állattenyésztők készülnek az országos kiállításra A bajai járásban a múlt év során igen niegnövckcdett cs minőségben is javult az állatállomány. A termelőszövetkezetek és több egyéni gazda törzskönyvezett állománnyal rendelkezik. Az idén még nagyobb a készülődés. A törzsállattenyésztő állomásnak nem volt könnyű dolga, hiszen nem kevesebb, mint 345 törzskönyvezett sertésből, 40 szarvasmarhából, 200 cigája-juhból kellett a kiállításra kerülő legszebb fajtiszta állatokat kiválogatnia. A dávodi Szabadság TSZ idén is szerepel egy anyakocával, 12 malaccal. De ott lesz a kiállításon a bajai Vörös Fény TSZ 13 növendék-sertéssel, a hódunapusztai Dózsa TSZ 5 tejelötipusú cigája-juhval, egy törzsapaállattal, a bácsbokodi Vörös Csillag két juhval. A járás sertéstenyésztésben legjobb két községe Dávod és Nagybaracska. Innen 12 dolgozó paraszt viszi kiállításra állatait, de sertésekkel szerepel Bácsbokod, Hercegszántó és Baja több egyénileg dolgozó parasztja is. Ignác János bajai és Kölce László bácsbokodi gazda teheneket visz a kiállításra. Ignác János »Sári« nevű tehene napi 30 literes fejési átlagával az országos tejelési verseny negyedik helyére került. A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet elnökét a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban mint régi barátot fogadják. Nincs talán olyan kérés a tsz- tagság részéről, amit az üzem ne teljesítene. Még a borsószezon kezdetén a tsz dolgozói arra kérték az üzem vezetőségét, hogy segítse silózási tervük teljesítését, adjon számukra sold- borsóhéjat. Két nap telt el, amikor az első szállítmány kigördült a kapun a tsz felé. A legújabb értesülés szerint eddig 800 mázsa silónak való zöldborsóhéj, sárgarépa és burgonyahulladék átadásával segíti az üzem a tsz állatállományának téli áttelelte- tését. Mivel építkezik a tsz, kocsira is szükségük volt. A gyár egy széles stráfkocsit küldött a tsz- riek. Két hétig nem volt gondjuk a tagoknak. Az építkezési anyag szállítása zökkenő- mentesen történt. Egy brigád is ellátogatott a tsz-be. Tagjai lakatosok voltak. Tizennégy órát bíbelődtek a daráló megjavításával. Ezenkívül a gyár dolgozói az asszonyokra is gondolnak. A múlt napokban megtartott nőnapon a legjobban dolgozó tsz-asszonyo- kat ajándékkal jutalmazták meg. S hogy még érdekesebb legyen a vasárnap a tsz-ben, a gyár fiataljaiból álló lelkes kultúrgárda már három esetben nívós kultúrműsorral szórakoztatta a tsz dolgozóit. Ok sem panaszkodhatnak Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban a kecskeméti Igazság TSZ elnöke, mint régi harcostársát keresi fel Szűcs elvtársat, a gyár főmérnökét. A beszéd közben aztán elmondja, milyen segítségre is volna szükség. Legutóbb a sertések szállításához kellett gépkocsi. A gyár segített. Egész nap szállította a tehergépkocsi a tsz-nek az állatokat. A másik nap hulladékszalmát hordtak a gyárból a tsz sertésfiaztatójához. Két napja múlt el, hogy öt darab 500 literes hordót szállítottak a tszbe. Ezek a hordók vízzel töltve a tűzbiztonságot szolgálják. A napi munka közben egy-egy tehergépkocsi egyszer-kétszer megfordul a tsz-ben s terhét — salakot — otthagyja a tsz kultúrtermének építésénél. Még hosszan lehetne sorolni, hogy a gyár dolgozói miként segítik a termelőszövetkezetet. S nem érdemtelenül mondják termelőszövetkezeteink dolgozói, — a munkásokban nem csalódtunk, s nem csalódunk. A munkások segítsége kiapadhatatlan, akár győzelmükbe vetett hitük. A RÉGI O któber első napjaiban hordták be akolhozosok gabonájukat a saját kamráikba. Már rég nem kaptak ilyen bőséges részesedést munkaegységeik után és ezért Bortnyikov nem tartotta be a szokásos rendet: ezúttal a gazdasági év végére már összeállított egy előzetes kimutatást s mihelyt az állammal leszámolt, azonnal hozzáfogott a kolhoztagokkal való elszámoláshoz. Szünet nélkül vonult a megrakott szekerek sora a kolhozhombárokból a házakhoz. Ég felé füstöltek a kémények, minden hajlékban sütemény készült, pecsenye sült és a kolhozméhesből kapott lépesméz illatozott. Eljegyzésekre, lakodalmakra készülődtek. Kszju- sa mindhová együtt járt Szerjó- zsával, de mások előtt restelkedtek, de még csak egy szót sem váltottak, nem is néztek egymásra: nehezen szokták meg a »kihirdetett« jegyespárt állapotot. Miután kihordták a hombárokból, ami előzetes számítás szerint járt munkaegységenként, egy vasárnap jutalomkiosztást rendeztek a legjobb brigádoknak. A háború előtt is kaptak már bőséges javadalmazást a kolhoztagok, de a terv túlteljesítéséért most adtak először külön juttatásokat és Vaszilij ezt nagyszabású ünnepség keretébe akarta foglalni. A galagonyaágakkal, őszi lomÚJ MÓDRA bókkal ékesített szekerek felsorakoztak a hombárok és a farmok között elterülő gazdasági udvaron. A bakon ünneplőbe öltözött kocsisok ültek. A lányok egytől-egyig új cipellőben, selyemharisnyában táncoltak a ledöngött téren. Az öregek nagyban füstöltek, az asszonyok méltósággal telepedtek a padokra, pörkölt mogyorót és napraforgó- magot rágcsáltak. Vendégek is jöttek a »Május Elsejédbe, a szomszéd kolhozokból: Vaszilij izgult, sőt kicsit zavarban is volt. »Még sok dolog és nehézség van előttünk. Még nincs vége a gazdasági évnek« — mondogatta magában és most mégis úgy érezte, mintha egy messzi cél felé törekedve, hamarabb ért volna oda, mint hitte, és pillanatra megtorpant, »hogy lesz most majd tovább?« ovid beszédben köszönetét mondott az élenhaladó kolhoztagoknak, aztán nótára zendítettek a harmonikák és megkezdődött a jutalomként kiosztott gabona és más termények felrakása a szekerekre. Bolsakovék öt szekérre valót vittek el, jutalmat kapott Ljubava, Kszjusa, meg Ljubava legidősebb fia, Vologya, a pásztor. Amikor Szerjózsa őrmesterre került a sor, Bujanov, aki a felrakodást intézte, mosolyogva mutatott Kszjusa szekerére: — Ugye lehet együvé rakni? Kszjusa elpirult, de a lányok nevettek, tapsoltak: Igenis együvé! Hát persze! Nem vesznek össze.' Egy szekérre rakták fel kettőjük zsákjait, azután felültek rá mindketten és most már nem restelkedve ölelte át Szerjózsa a pironkodó, nevető Kszjusa vállát, Útolsónak Vaszilissza anyó szekerét rakták meg. — No, Vaszilissza Mihajlovna, válaszd ki magadnak a kolhoz nyájából a legszebb bárányokat — mondotta Bujanov. Vaszilissza húzódozott: — Ugyan minek. Hát nem mindegy? Erre Avdotya ment bárányokat válogatni. Kszjusa és Szerjózsa is leugrottak a szekérről, hogy segítsenek. Nevetve, mókázva szemelték ki a gyönyörű, fehérbolyhos birkákat és az egész kolhoz azt vitatta, elég jók lesznek-e Vaszilissza anyának. Mindenki alcart neki jó szóval kedveskedni, de ő elcsendesedve és hallgatagon állt ott vadonatúj fekete kendőjében és barna szoknyájában a szekér mellett és egyszerre csak megeredt a könnye. — Mi az, Vaszilissza Mihajlovna? — kérdezte aggódva Vaszilij. — Talán megrövidítettek valamivel? aszilissza azért sírt, mert elhalt unokája, Aljosa jutott az eszébe, de nem mondhatta meg, hogy búsítsa el a többieket, azért magára bosszankodva a sírás miatt, így felelt Vaszilijnek: = Hiába, az öregség .. ; Sok minden az eszembe jutott... Ha csak vagy ötven esztendőcskével később születtem volna! Mert most már.. i A kései boldogság, akárcsak az elkésett eső, nem segít a vetésnek ... — Talán nem volt szép az életed, Vaszilissza Mihajlovna? Adjon az isten mindenkinek olyan öregséget, mint a tiéd... Rábólintott az öregasszony egyetértőén is, meg köszönetül is Vaszilijnek a jó szóért, de a könnye csak tovább pergett. Kendője csücskével törölgette ráncos orcáját és bánatosan mondta: — öreg vagyok én már ... öreg! Pillantása most arra a kis bárányra esett, amelyet Avdotya kötőféken vezetett elő a karámból. Erre tüstént abbahagyta a ilírást és haragló nyugtalanság kifejezése jelent meg az arcán: »Hová viszed Dunyása, azt a bárányt? Hiszen az a Beljánka! Mit akarsz vele? Magad is mon- tad nekem-, milyen jó kis bárány az? f sak nem választunk ne- ked rosszat? — mosolygott Avdotya. — A te jó munkádért a legjavát válogatjuk ki. Beljánka, hohó. Beljánka, mit makacskodsz, te kis buta. Avdotya igazán meg akarta örvendeztetni Vaszilissza anyát, és azért választotta ki a legszebb állatot, de Vaszilissza nemhogy örült volna, inkább haragudott, sőt meg is sértő■* dött, „ ■ , ' ' ' — Hát pedig Beljánkát nem adom — jelentette ki határozottan, — mintha nem neki, hanem valaki másnak szánták volna a bárányt. — Beljánkát nem engedem elvinni magam mellől! Hogy elvegyék az én legszebb bankámat? No még csak az kellene! Majdnem ellenségesen villant a szeme Avdotyára, aki az ő kincseire tört. Erélyes léptekkel odament hozzá, eloldotta kezéről a kötőféket és terelte visz- sza a juhocskát. — Sipirc, eredj haza, te haszontalan! kis bárányt megrémítette a sok ember és a ráirányuló közfigyelem. Kétségbeesett bégetéssel szaladt . vissza a karámba, maga után húzva a kötelet. — Micsoda új módi, hogy a legjobb bárányokat elhordják innen! — morgott Vaszilissza. — Még mit nem. En bizony nem. engedem! Avdotya nem tudta mitévő legyen. — De Vaszilissza mama, hiszen mi nem akárkinek adjuk. Éppen a te házadba akarjuk vinni. — Az én házam ez itt ni! — jelentette ki most már egészen felháborodva az öregasszony és a szövetkezet épületeire mutatott. (Részlet Nyikolajeva; »Az aratás« című Sztálin-díjas regényéből.)
