Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-17 / 167. szám
ISsi milicien erőnket latba vetjük, igazi békét hozunk létre A genfi értekezletre induló szovjet kormányküldöttség sajtóértekezlete a Kremlben Moszkva, július 15. (TASZSZ) A genfi négyhatalmi kormányfői értekezletre induló szovjet kormányküldöttség július 15-én a Kremlben sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten a szovjet és a külföldi sajtó számos képviselője volt jelen. N. A. Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetője 3 sajtó képviselői előtt ismertette a kormányküldöttség nyilatkozatát Genfbe utazása előtt. A sajtóértekezleten részt vett N. Sz. Hruscsov, V. M. Molotov, C. K. Zsukov, A. A. Gromiko. A szovjet küldöttség nyilatkozatának szövege a következő: A szovjet kormányküldöttség azért utazik Genfbe, hogy a többi nagyhatalommal nyíltan megvitassa a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, közös nyelvet találjon, együttes erőfeszítésekkel törekedjék a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti bizalom megszilárdítására. Minden nép legfőbb törekvése a béke. Ez érthető is. Az első és a második Világháború mérhetetlen áldozatokat zúdított az emberiségre. Ma a hidegháború politikája, a felduzzasztott katonai költségvetés és a fegyverkezési verseny óriási terheket rak a népek'vállára, aggodalmat és félelmet kelt a jövő szempontjából. Az emberek csak akkor lélegezhetnek teli tüdővel, ha biztosak a holnapban és szilárd meggyőződésük, hogy nem fenyegetik sem őket, sem gyermekeiket a háború szörnyű nyomorúságai, hogy nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak. Nyugaton gyakran beszélnek arról a Veszélyről, amely állítólag a Szovjetunió részéről indul ki. Ezzel az ürüggyel katonai tömböket szerveznek, katonai támaszpontokat létesítenek országunk körül. Mi sohasem szándékoztunk és nem is szándékozunk senkit sem megtámadni: ez ellentmondana elveinknek, következeteses bé- keszeretö politikánknak. Mindemellett, látva más államok háborús készülődéseit, mi természetesen nem kerülhetjük el, hogy ne tegyünk intézkedéseket országunk biztonságának biztosítására. Van hadseregünk, mégpedig véleményünk szerint igen jó hadseregünk, amely minden szükséges technikai felszereléssel el van látva. Ennek ellenére mi nem akartunk és nem akarunk háborút és szent kötelességünknek tartjuk minden erőfeszítésünket arra irányítani, lrogy a jelenlegi feszültség helyett a bizalom, a kölcsönös megértés és gyakorlati együttműködés légköre honosodjék meg a nemzetközi kapcsolatokban. Ez lehetővé tenné, hogy az államok a jelenleg fegyverkezésre fordított óriási összegeket a népek javára — lakások, iskolák, gyárak, üzemek, villamoserőmüvek építésére, a tudomány és kultúra fejlesztésére — fordítsák. A béke ügyének nagy győzelme lenne, ha Európában kollektív biztonsági rendszer létesülne, melyben más államok is részt vennének. Mély meggyőződésünk szerint ez reális dolog: az európai népek békében és barátságban élhetnek anélkül, hogy félelmet éreznének egymással szemben. Néha azt kell hallanunk, hogy a nemzetközi élet vitás kérdéseinek békés megoldását ezeknek vagy azoknak az országoknak a társadalmi és államrendszerében mutatkozó különbözőség akadályozza. De a társadalmi és államrend minden ország népének belügye. Egyes külföldi politikusoknak sok minden nem tetszhet a mi rendszerünkben ugyanúgy, mint ahogy esetleg nekünk sem tetszik sok minden őnáluk. A társadalmi és államrend különbözőségének azonban miért kell akadályoznia, hogy a népek békében éljenek, megbecsüléssel legyenek egymás iránt, kölcsönös előnyükre fejlesszék kereskedelmi és kulturális kapcsolataikat? Egyes emberek úgy vélekednek, hogy a kapitalizmus jobb, mint a szocializmus. Mi ennek A Szovjetunió Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításásnak megtekintésére július 17-én tizennyolctagú magyar küldöttség utazik a Szovjetunióba. A ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Ezt a vitát nem lehet eldönteni erőszakkal, háború segítségével. Bizonyítsa be mindegyik a maga helyességét békés gazdasági versenyben! A világon sok megoldatlan vitás kérdés van. Lesznek ilyenek ezután is. Az élet ilyen. Ezeket a kér- uéseket azonban türelmesen és lojálisán megvitathatjuk és meg •s kell hogy vitassuk a kerékasztal mellett, hogy békés megoldást találjunk ebekre a problémákra. Azt mondják, hogy még »a rossz béke is jobb a jó ellenségeskedésnél.-« Viszont, ha mi minden erőnket íatbavetjük és nem rossz, hanem jó békét, igazi békét hozunk létre, akkor az emberek milliói minden országban megkönnyebbülten lélegzenek majd fel. Az emberek megszabadulnak egy új háború veszélyének félelmétől, nyugodtan és biztonságban élhetnek és dolgozhatnak s ez a nyugalom és biztonság nemcsak a mi nemzedékünknek, hanem a jövő nemzedékeknek is tartós osztályrésze lesz. íme, ezért utazunk mi Genfbe. Naív dolog lenne azt gondolni, hogy ezën az értekezleten megoldhatunk minden bonyolult nemzetközi kérdést. De ha az értekezlet minden részvevője jóakaratról tesz tanúságot, őszintén törekszik a megegyezésre, akkor kétségtelenül megtalálhatjuk a közös nyelvet, kijelölhetjük azon legfontosabb kérdések eredményes megoldásának reális útjait, amelyeknek megoldásától függ a béke és a népek boldogulása. Kétségtelen, hogy az értekezlet előtt álló nemes célok elérése nagy erőfeszítéseket tesz szükségessé. A szovjet küldöttség kijelenti, hogy a maga részéről kész ezekre az erőfeszítésekre. Reméljük, hogy az értekezlet többi részvevője is ugyanezt fogja tenni. küldöttség vezetője Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a küldöttség tagjai a Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Gazdaságok Minisztériumának vezető szakemberei. Magyar mezőgazdasági küldöffséa utazik a Szovjetunióba Minisztertanácsi határozat a földművesszövetkezetek tevékenységének további fejlesztéséről A Minisztertanács határozatot hozott, mely széleskörű lehetőséget nyújt a íöldművesszövet- kezetek tevékenységének további fejlődéséről. A mezőgazdasági termelés fellendítése és a dolgozó parasztság magasabb szövetkezeti formákra való átvezetése érdekében a földművesszövetkezetek az eddigit meghaladó mértékű lehetőséget biztosítanak a termelőszövetkezetek fejlődésére. A Minisztertanács határozata lehetővé teszi a földművesszövetkezeteknek, hogy a termelő- szövetkezetek részére a termelési és értékesítési szerződéseknél biztosítsanak elsőbbséget. A földművesszövetkezeteknek fokozottabb gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek terményeinek és termékéinek bizományi értékesítésére. A bizományba átvett árúkra azok árának ötven százaléka erejéig a földművesszövetkezetek előleget adhatnak a termelőszövetkezeteknek. A földművesszövetkezetek a termelőszövetkezetek anyag, eszköz és alkatrész beszerzését egyszerűbb eljárásokkal bonyolítják le. Ez azt is jelenti, hogy a helyi íöldművesszövetkezctek vegyenek fel olyan cikkekre is rendelést, amelyek a helyi kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek a termelési rendeltetésű cikkeket a hozzájuk legközelebb eső bolt, illetve vállalat útján szerezhessék be. A földművesszövetkezetek fokozottabb gondot fordítsanak a földművesszövetkezeteken belül alakuló szakcsoportok szervezésére, és helyes politikai fel- világosító munkával segítsék elő a már működő szakcsoportok termelőszövetkezetté való fejlődését az önkéntesség alapján. A Minisztertanács kívánatosnak tartja, hogy a földművesszövetkezetek a szakcsoportok működését a takarmánynövényekre, az állattenyésztésre, a nagyobb értékű mezőgazdasági gépek közös beszerzésére és használatára is kiterjesszék. A földművesszövetkezetek szélesítsék ki tevékenységüket a paraszti termékek értékesítésében és az alapvető begyűjtési' cikkek kivételével váljanak a dolgozó parasztok termékértékesítésének fő szerveivé. Növelni kell a földművésszö- vetkezeti kereskedelem szerepét a városi lakosság jobb élél— miszer ellátásában. Fokozni kell a íöldművesszövetkezetek tevékenységét a felvásárlásnak azokon a térülétein, ahol működésük a jelenlegi szervezetnél gazdaságosabb eredmények elérését teszi lehetővé. így a szálástakarmány, bab, borsó, lencse, baromfi, tojás-felvásárlás terén. A termelési szerződések, valamint a termény- és termékértékesítési szerződések kötésében növelni kell a földművesszövetkezetek szerepét. Az értékesítési szerződések alapján lekötött termékekre a földmü- vesszövetkezetek készpénzelőleget folyósíthatnak. A határozat végül foglalkozik a íöldművesszövetkezetek helyi árualapnövelő, közte a kisegítő termelői tevékenység fejlesztésével kapcsolatos feladataival. A Minisztertanács határozata lehetőséget ad arra, hogy a földművesszövetkezetek még szélesebbkörű, még szorosabb kapcsolatot teremtsenek a dolgozó parasztsággal, hogy még- inkább a dolgozó parasztság tényleges fogyasztási és értékesítési társulásaivá, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének fontos szerveivé váljanak. (MTI) Az albán ifjúság készül a varsói VIT-re Az albán ifjúság országszerte örömmel és lelkesen készül a világ ifjúságának nagy találkozójára. Az üzemekben és a falvakban az ifjúmunkások és a parasztfiatalok lelkes hangulatú gyűléseken tesznek felajánlásokat a VIT tiszteletére és megvitatják feladataikat a nagy találkozó sikerének biztosításában. A »Sztálin« Olajkombinát ifjúmunkásai a VIT tiszteletére már csaknem 5 millió lek értékű megtakarítást értek el. G e nj Néhány hétig látszólagos csend uralkodott a világpolitikában. A feszült várakozás és a zajtalan, de annál céltudatosabb készülődés csendje. Néhány nap óta nyoma sincs ennek a csendnek: egymást követték a felelős kormányférfiak nyilatkozatai, a láthatatlan előkészületek után értekezletek, utazások jelezték, hogy közeledik július 18-a. Hétfőn Genfben összeül a kormányfői értekezlet. Ma ennek az értekezletnek jegyét viseli jóformán minden, ami a világon történik, ami a sajtóban napvilágot lát, ami a sajtóértekezleteken és a rádiókban elhangzik. Helsinki után vagyunk. A finn fővárosban lezajlott találkozó volt eddig a legnagyobb és legtekintélyesebb ilyen összejövetel. A széles képviseleti jelleg minden eddiginél nagyobb tekintélyt adott a helsinki felhívásnak és az ott hozott döntéseknek. Helsinki azt mutatja, hogy a béke féltése és a béke akarata igenis össze tudja kötni az egymástól egyébként igen távolálló embereket. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a helsinki békeía- lálkozó mindössze néhány héttel előzte meg a genfi értekezletet. Mert, ha Genf közelebb viszi a világot a tartós békéelőtt hez, akkor ebben nagy szerepe van a Helsinkiben kifejezésre jutott bókeakaratnak, a tömegek, az egyszerű emberek közvetlen és korlátozatlan akarat- nyilvánításának. A helsinki felhívás arra figyelmeztet, hogy az emberek nem diplomáciai ügyeskedéseket, nem körmönfont alkudozást várnak, hanem azt várják a politikusoktól, hogy őszintén és becsületesen törekedjenek minden vitás kérdés megoldására. E napokban a világsajtó is úgyszólván csak a genii értekezlettel foglalkozik, csak annak esélyeit, kilátásait latolgatja. A lapok hasábjain számos terv, javaslat és elgondolás lát napvilágot. Közöttük sok van olyan, amelyet vitathatatlan jószándék diktál, de akad nem egy olyan is, amely újból homokot akar csempészni a nemzetközi együttműködés lassan-lassan forogni kezdő gépezetének fogaskerekei közé. Bizonyos fokig új jelenség például az, hogy számos burzsoá lap és politikus elismeri a Szovjetunió jogos biztonsági igényeit. így az AFP egyik kommentátora megírta, hogy »Az Egyesült Államokban kezdenek szá- motvetni azzal, hogy a Szovjet- < niónak joga van bizonyos garanciákat várni a nyugattól«. Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a nyugati tábor vezető politikusai körében is akadnak már olyanok, akik látják, vagy részben elismerik a szovjet békepolitika tagadhatatlan igazát. A közelgő genfi értekezlettel kapcsolatban rendkívül sokat emlegetik San Franciscoi is és az ENSZ jubileumi ülésszakán ott elhangzott beszédeket. A józanabb ítéletű politikusok és újságírók úgy vélekednek, hogy a San Franciscóban uralkodott hangnem kedvező előjel Genf szempontjából. Egyes publicisták olyannyira fellelkesültek, hagy a Szovjetunió külpolitikáját egyszerre, »a mosoly diplomáciájaként« kezdték emlegetni. Ez természetesen több, mint ostobaság. A Szovjetunió soha sem ellenezte a nemzetközi együttműködést és mindig kész volt a vitás kérdések békés megoldására. Az azonban, hogy a nyugati burzsoá újságírók most valami újat vélnek felfedezni a Szovjetunió diplomáciájában, azzal magyarázható, hogy a szovjet békekezdeményezések sokasága láttán ma már nem tudják, vagy legalább is nagyon nehezen tudják tagadni a szovjet külpolitika őszinte fcékeszándékait. A Gazette de Lausanne című svájci lap a minap a genfi értekezlet előkészületeiről írva úgy vélekedett, hogy »mind keletről, mind nyugatról úgy tűnik, hogy a modus vivendi formulájának megtalálását kívánják. Az olvadás fokozódik.« Ami a keletet illeti, a Gazette de Lausanne-nak természetesen igaza van. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország fenntartás nélkül törekszenek valamennyi vitás kérdés mielőbbi megoldására. Azt kívánják és azon fáradoznak is, hogy mielőbb megoldást nyerjen az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverek megtiltása, hogy megoldódjék Németország békés egyesítésének kérdése, tető alá kerüljön az európai kollektiv biztonság, megszűnjék a távolkeieti feszültség és helyreálljon a nemzetközi együttműködéshez elengedhetetlenül szükséges államok közti bizalom. A Szovjetunió az utóbbi hónapokban nem egy újabb példával bizonyította, hogy mindent megtesz, ami rajta múlik, c problémák rendezése érdekében. Nyugat álláspontját azonban nem lehet ennyire egyértelműnek tekinteni. Hiba lenne persze azt mondani, hogy a nyugati politikusokból teljesen hiányzik a megegyezési készség. Az utóbbi hetekben és napokban látunk és hallottunk örvendetes nyilatkozatokat vezető amerikai politikusok részéről is. így például maga Eisenhower elnök, sőt Dulles külügyminiszter is tett olyan kijelentéseket, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy a genfi értekezleten az Amerikai Egyesült Államok is jószándékkal ül le a tárgyaló- asztalhoz. Látni kell azonban, hogy nyugati. elsősorban amerikai részről elhangzanak ezzel homlokegyenest ellenkező értelmű, lehetetlen követelések és képtelen állításokat tartalmazó nyilatkozatok is. Még az amerikai elnök egyik sajtónyilatkozata is tartalmazott olyasmit, ami nem a légkör megtisztulását, sokkal inkább megmérgezését segítette elő. Eisenhower foglalkozott a riépi demokratikus országok belső berendezkedésével és újból olyasmit állított, hogy ezen országok népei nem szabadon határozták meg saját kormányformájukat. Mi, magyarok azt valljuk és ezt vallják a többi népi demokratikus országok népei is, hogy szabadon választott társadalmi rendünk kizárólag saját bel- ügyünk és semmiképpen sem tartozik nemzetközi fórumok elé. o. m Ezt különben még a megfontoltabb nyugati politikai körök is kénytelenek elismerni. Az AFP egyik tudósítójának értesülése szerint még Amerikában is vannak politikusok, akik tudják, hogy »e kérdések rendezése nem tartozik a tárgyalások mezejére«. Mindent összevető: már a genfi értekezlet előkészületei is a megegyezés hívei és ellenfelei közötti hatalmas küzdelem jegyében folytak. Most az értekezlet kimenetele függ attól, mennyire tudják a béke és a békés együttélés hívei, az együttműködés útjának őszinte keresői elszigetelni a nemzetközi viszályok szítéit, azokat, akiknek érdeke a háborús feszültség fcnatfirtá*». t
