Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-09 / 160. szám

éMm X. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM Ara SO fillér 1955 JÚLIUS 9. SZOMBAT « A MAI SZÁMBAN: Az atomfegyver betiltásáért. — Nem hagyhatjuk szó nélkül.' — A Városföldi Állami Gazdaság párt- szervezete mozgósította a kommunistáikat az ara­tásra. — Kínai földön. — Megkezdődtek a kecskeméti Révész Imre-emlékkiállítás előkészületei. — Kecske­méti jegyzetek. — Orvosolták a panaszokat. Az anyák világkongresszusa Számijuk fel a megalkuvást és a spekulációt ! Zárkózzunk fel a begyűjtésben az élenjáró ' megyékhez Liést tartott a Megyei Tanács A Megyei Tanács pénteken délelőtt 10 órakor ülést tar­tott. Az ülésen három napirendi pont szerepelt. Szelepcsényi Imre, elnökhelyettes tájékoztatta a tanácstagokat a jelenleg folyó mezőgazdasági munkákról, a cséplésre való felkészülésről ás a begyűjtés soronlévö feladatairól. Mohácsi Károly, mező­gazdasági igazgató beszámolt termelőszövetkezeteink helyzeté­ről, a. tsz-mozgalom továbbfejlesztésében legközelebb előttünk álló feladatokról. Cseh László, VB-titkár különböző ügyekről in­formálta az egybegyűlteket. A soronlévö mezőgazdasági feladatok Hatvanöt országból, mintegy kétezer anya ült össze Lausan- neban, hogy megbeszéljék, mit tehetnek gyermekeik védelmé­ben, a háború ellen, a lefegy­verzésért, a népek közti barát­ságért. Aggodalom tölti el az édesanyák szívét, féltik a csa­ládot, gyermekeiket. Ez az ér­zés, a veszély felismerése harc­ra ösztönzi őket. A bckemozgal- mak első soraiban ott találjuk az édesanyákat. Lausanneban az édesanyák megálljt paran­csolnak a háborús törekvések­nek. Az anyák világkongresszusa az anyai szeretet mindent felül­múló erejét mutatja meg. Az édesanyák bátrak, büszkéik, har- cc-ak, szenvedélyesek. Az édes­anyák hazájukat, családjukat, otthonukat, szerető gyermekei­ket féltik. Egyetértenek vala­mennyien abban, hogy a békét nem elég csak óhajtani, hanem tettekkel is kell védelmezni. Er­re készek is valamennyien. Kétezer küldött ül a lausannei tárgyalóteremben. Vannak kö­zöttük különböző vallásúak, la- júak, iiemzetiségűek és politikai meggyőződésű asszonyok, mi­niszterek és parasztasszonyok, a kapitalizmus bilincseiben szen­vedő munkásasszonyok és sza­bad országok szabad dolgozói. De ezek az édesanyák, bárhon­nan jöttek is, bárhova tartoznak is, megértik egymást, mert min­dennél erősebb kötelék fűzi ösz- sze őket. Közös gondok, közös megoldandó problémák, megví­vott és megvívandó kemény harcok, eszmék fűzik össze őket. Az édesanyák az életet adják. Legszentebb joguk és kötelessé­gük, hogy harcoljanak védelmé­ben. És küldöttek ezt teszik. Azért harcolnak, hogy a világ asszonyai zárkózzanak fel egy sorba és küzdjenek gyermekeik és az egész emberiség boldogsá­gáért. Mert harcolni a békéért, az elnyomás ellen, mind-mind azt jelenti, hogy harcolnak gyer­mekeik boldog jövendőjéért, az egész emberiség boldogságáért. Ezek a célok nemcsak a Lau­sanneban tanácskozó küldése­ket lelkesítik, hanem millió és millió édesanyát, aki hónapok óta készülődik erre a világtör­ténelmi jelentőségű, a maga ne­mében első nemzetközi találko­zóra. Az anyák világkongresszusa összehívását az egész világon nagy lelkesedéssel fogadták. Ért­hető is, hisz minden asszony, minden anya szíve összeszorul, ha gyermekét veszély fenyegeti. De ökölbe szorul a kezük akkor is, ha más anyák gyermekeit fenyegeti veszély. Ezért fejezi ki a kongresszus a föld sokszáz- rnillió anyájának, édesanyájá­nak határozott békeakaratát. — SzóL a kisgyermekes anyákhoz, akiknek gyermekei a kapitalis­ta országokban az őrült fegy­verkezési hajsza áldozatai, mert kisleányaiknak és fiaiknak fegy­ver helyett iskolákra, kórházak­ra lenne szükségük. Szól azok­hoz az anyákhoz is, akiknek férjei a kizsákmányolás áldo­zatai, s akiket a munkanélküli­ség fenyeget. És szól a tőkés or­szágok falusi asszonyaihoz is, akiknek családja a magas adók terhe alatt nyög. A magyar nők bizalommal el­telve figyelik az anyák lausan­nei nemzetközi találkozóját, szívben maguk is ott vannak. Ott vannak a magyar édes­anyák, amikor átadják majd a magyar vidékek és városok asz- szonyainak annyi szívvel, szere­tettel készített ajándékait:, a népművészeti párnákat, térítő­ket. porcelánokat. Gondolatban ott ülünk mellettük akkor is, amikor a kongresszus szünetei­ben gyermekeik, unokáik fény- kópéit adják majd kézről-kézre az édesanyák. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség felhívása az anyák világkongresszusának összehívá­sára nemcsak az édesanyákat, de a különböző szervezeteket is megmozgatta. Az egész világ dolgozói érzik és tudják, hogy az anyák világkongresszusa megerősíti majd minden ország- _ ban a nők tevékenységét a bé­keszerető népek közös harcá­ban a pusztulásra spekuláló há­borús tervek megbuktatására. A Lausanneban összegyűlt anyák jól tudják, hogy bár a nemzetközi feszültség csökkent, a háborús felhőktől még nem tisztult meg egünk. Éppen ezért cselekedni, harcolni akarnak a békéért, a tömegpusztító fegyve­rek eltiltásáért. Az anyai szere­tet és fájdalom világszerte arra ösztönzi az anyákat, hogy együt­tes erővel védjék a békét. Az anyák messzehangzó szavának Lausanneból el kell majd jut­nia a közeli Genfbe, meg kell majd hallaniok ezt a nagyhatal­mak kormányfőinek: az embe­riség több, mint felét képviselő nők egyesülnek, s hatalmas erővé válva száz és százmillió gyermekét féltő, szerető anya nevében tiltakoznak az agresz- szív körök mesterkedései ellen. Az anyák megyénkben is több­termeléssel, jobb munkával, az állampolgári fegyelem betartá­sával járulnak hozzá a béke védelméhez. Ezek az anyák azt akarják, hogy a világ minden édesanyjának nyugodt álma le­gyen. Azért készültek olyan nagy lelkesedéssel, tettekkel az anyák' világkongresszusára, mert tud­ják, hogy olyan lesz gyermekeik jövője, amilyenre ők építik az új hazát. A lausannei kongresz- szus újabb erőt és lendületet ad megyénk asszonyainak is nemes küzdelmükhöz: a békéért, a haza erősítéséért folyó harchoz. Szelepcsényi elvtárs beszá- lójg, két részből levodött össze. A referátum első részében fog­lalkozott a növényápolás, az aratás, a tarlóhánlás, másodve- tés, behordás és cséplés soron- lév'ő legfontosabb tennivalóival. — Sem termelőszövetkezete­inknél, sem egyénileg dolgozó termelőinknél — mondotta .— a növényápolási munkában jelen­tős elmaradás nincs. Jelenleg a harmadik kapálás befejezéséhez közelednek. Termelőszövetkeze­teink kukorica vetésterületüknek 55.5 százalékát négyzetesen ve­tették és így a gépi megműve­lés feltételei biztosítva vannak. Termelőszövetkezeteink a nö­vényápolást már 41 százalékban gépesítve végzik. Gépállomása­ink teljes mértékben eleget tud­nak tenni termelőszövetkezete­ink igényeinek. Július 1-ig nö­vényápolási tervüknek 96.4 szá­zalékát teljesítették. Növényápolásnál az a leg­főbb feladat, hogy aratásig a háromszori kapálást bizto­sítsuk. Aratás idején ezenkívül még egy gazoló kapálást is végezzünk ei. Ezután rátért a szálastakar­mány ck betakarításának felada­taira. A takarmány betakarítá­sához termelőszövetkezeteinknél 80 ezer munkanap szükséges. Mivel gépállomásaink csalj; 12 motoros fűkaszával rendelkez­nek, a szükséges munkaerőt ter­melőszövetkezeteinknek kell biz- tosítaniok. A munkaerőhiánnyal küzdő. termelőszövetkezeteknek gépi segítséget nyújtanak a gép­állomások. Az egyéni gazdasá­gokban a szénabetakarításhoz a szükséges munkaerő rendelke­zésre áll. Az egyéni gazdaságok az utóbbi időben meggyorsítot­ták a szántóföldi takarmány be­takarítását. A rétiszéna betaka­rítását ezideig mintegy 80 szá­zalékban végezték el. Szelepcsényi elvtárs az aratás döntő feladatának jelölte meg a kouibálv uok és arató- gépek kihasználását. A termelőszövetkezetek gabona­vetésterületének mintegy 80 szá­zalékát fogjuk gépekkel learat­ni. Termelőszövetkezeteinkben egy aratópárra négy katasztrá- lis hóid aratandó terület jut. Az egyéni termelőknél az aratási munkaerő biztosítva van. Az aratás megszervezésénél a ta­nács nagy figyelmet fordít a ga­bonák érési állapotára. Biztosí­totta, hogy minden gabonaféle- ség megfelelő érési állapotban kerüljön aratásra, hogy a szem­veszteséget minimálisra csök­kentsük. Evégett a mezőgazda­sági szakemberek központi fel­adatává tették, hegy megtelelő időben hívják fel a dolgozó pa­rasztság figyelmét az aratás ha­ladéktalan megkezdésére. Ezután rátért a íarlóhántás és másodvetés tennivalóira. Legkésőbb július 31-ig több, mint 200 ezer hol­don kell a tarlóhántást az ara­tással egyidőben elvégezni, — Ezt úgy biztosítjuk —mon­dotta —, hogy aratás ideje alatt, még a cséplés megkezdése előtt, m.integy 714 szántótraktorral, gépenként 60 katasztráiis hóid larlóhántást végzünk el. Ez tel­jes mértékben biztosítja terme­lőszövetkezeteinknél a mintegy 35 ezer katasztráiis hold felszán­tását. Gépállomásaink ezenkívül még jelentős segítséget nyújt­hatnak az egyéni termelők­nek is. A tarlóvetések területét az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen növeljük. fermélőszövetkezeteink kétszer- annyi tarlóvetést vállaltak, mint amennyit terveztek. Ehhez a szükséges vetőmag majdnem tel­jes egészében saját készletből biztosítható. A tarlóvetések 55 százaléka rövidtenyészidejű ku­korica. A végrehajtó bizottság az egyéni termelőknél is szor­galmazni fogja a másodvetést. A cél, hogy legalább 15 ezer holddal nagyobb területen vessenek másodvetést. A takarmánymennyiség ily mó­dú növelésével jelentősen előse­gíthetjük állatállományunk to­vábbi fejlődését. A hordási munkákat mintegy Ezután Szelepcsényi elvtárs rátért a begyűjtés feladatainak ismertetésére. Hangoztatta, hogy e téren a tennivalókat a Köz­ponti Vezetőség júniusi határo­zata szabja meg. A Miniszterta­nács június 14-én tárgyalta me­gyénk begyűjtési munkáját. Ha­tározatában megállapította, hogy megyénk begyűjtési tervét évek óta nem teljesítette. Az idén is, különösen a hizottsertés tervteljesítésében súlyos az elmaradás. Megyénk hízottsertés hátraléka nagyobb, mint a dunántúli me­gyék össz-eimaradása. Megyénk­nek ez a nagymérvű elmaradása lényegesen hozzájárult a nép­gazdaság húsellátás! helyzetének megromlásához, 300 ezer katasztráiis holdon kell elvégezni. A herdáshoz rendel­kezésre álló fogatok termelőszö­vetkezeteinknél egyenként 3 ka- tasztrális holdról, egyénileg dol­gozó parasztságunknál pedig 6— 7 holdról szállítják majd a ga­bonát. A csépléshez biztosítottuk a gépeket. Egy cséplőgépre pső el­csépelendő gabona 29.7 vagon. Ez, a becsült átlagtermést fi- gyelambevéve, mintegy 400—420 katasztráiis hold termése. A cséplés megszervezésénél nagy gondot fordítunk a közös szérűk szervezésére. A húzatási idő le­rövidítése és a cséplés olcsóbbá tétele érdekében a megye terü­letén 231 olyan közös szérűt szerveztünk, amelyre 10 vagon­nál nagyobb mennyiségű gabo­na behordható. Ezenkívül a hú- zatásra alkalmas utak mentén sok társas szérűt szerveztünk. Az eddigi eredmények azonban fokozhatok. Itt hívom fel a mezőgazda­sággal foglalkozó tanácstag­jainkat, hogy nyújtsanak se­gítséget a felvilágosító mun­kában, a közös szérűk szer- x vezése érdekében. El kell érni, hogy ahol nincs lehe­tőség nagy szérűk megszer­vezésére, ott társas szérűket szervezünk. Egy-egy ilyen szérűre négy-öt gazda hordhatja be termését, A termelőszövetkezeteinknél nagy gondot fordítunk arra, hogy a kombájn-aratás, a csép­lés jól legyen megszervezve. Biztosítjuk a komplex gépesí­tést és a megfelelő kombájn- szérűk létrehozását. Sajnos, a megindult cséplés azt bizonyít­ja, hogy egynéhány gépállomás nem követett cl mindent a kom­bájn-aratás jól szervezése érdekében. A soronlévö tennivalók elvég­zése érdekében a megyei tanács VB a mezőgazdasági igazgató­sággal egyetértésben intézkedési tervet dolgozott ki. A tervteljesjtésben mutatkozó elmaradás és a begyűjtés hiá­nyosságainak okait a Miniszter­tanács a következőkben állapí­totta meg: Az összes begyűjtési bibák lényegében az osztály- ellenség ellent bare teljes elégtelenségéből lakadnak Jellemző megyénk munkájára, hogy míg 1953 előtt . az admi­nisztratív rendszabály alkalma­zása volt túlsúlyban, 1953 ulát, elhanyagolták az adminisztratív rendszabályok alkalmazását. (Folytatás a Z. oldalon) Erőteljes harcot a megalkuvás és a spekuláció ellen

Next

/
Thumbnails
Contents