Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-21 / 144. szám

A Termelőszövetkezeti Tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács szombaton tartotta negyedévi ülését az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában. Az ülésen megjelent Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelő­szövetkezeti Tanács elnöke, Ma- tolcsi János, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősé­gének titkára és Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter. Fodróczi Lajos, a mihályi Táncsics Termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnökének meg­nyitója után Dobi István tartott beszámolót. Az előadó beszámo­lójában hangoztatta, hogy a Központi Vezetőség határozatá­ból a szövetkezeti tagság félre­érthetetlenül Láthatja, hogy a párt és az állam teljes erejével mögötte áll és min­denben segíti őket. A továbbiakban vázolta szövet­kezeti mozgalmunk eredményeit, majd a soronlévq feladatokról beszélt. Jelenleg három igen fontos termelési feladat áll terme­lőszövetkezeteink előtt: a nö­vényápolás, a szálastakarmá­nyok betakarítása és felké­szülés az aratásra. Ezután hangoztatta, hogy a Központi Vezetőség júniusi ha­tározata részletesen megszabta azokat a feladatokat, amelyeket a jövőben a dolgozó parasztság felemelkedését szolgáló szövet­kezeti mozgalmak fejlesztése érdekében végeznünk kell, A határozat a fejlesztés köz­ponti kérdésévé teszi »meg­lévő termelőszövetkezetek politikai, szervezeti és gaz­dasági megszilárdítását. Jól működő termelőszövetke­zeteink eredményeinek fokozá­sát, a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek megerősítését, munkájának megjavítását első­sorban a szövetkezeti demokrá­cia és a? alapszabály szigorú megtartása útján érhetjük el, A termelés növelésének leg­főbb módja és vele együtt a dolgozó parasztság felemelkedé­sének egyetlen járható útja a szövetkezeti gazdálkodás. Ennek a két feladatnak: a me­zőgazdasági termelés általános fellendítésének és a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének egyidejű megvalósítása megkí­vánja, hogy mind an szövetke­zeti tag erejéhez és tudásához mérten vegye ki részét a mun­kából. Ezután hangoztatta, hogy a párt és a kormány továbbra is nagy segítség­ben részesíti az egyénileg dolgozó parasztságunkat, mind a termelés növelésében, mind az állattenyésztést, mind a növénytermelést illetően. Ugyanakkor a termelőszövetke­zeteket az eddiginél is fokozot­tabb támogatásban részesíti. — Országszelte mind több és több előkészítő bizottság műkö­dik — mondotta Befejezésül — és ez azt mutatja, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztság érdek­lődése fokozódik a szövetkezeti gazdálkodás iránt. Állami és pártszerveink feladata, hogy fi­gyelemmel kísérje ezeknek az előkészítő bizottságoknak a munkáját. Ezután Béres Sándor, a Ter­melőszövetkezeti Tanács tit'kara előterjesztette a Termelőszövet­kezeti Tanács Elnökségének a mezőgazdasági termelőszövetke­zeti és termelőszövetkezeti cso­portok működési szabályzatáról szóló módosító javaslatát. A fel­szólalások során szólásra emel­kedett Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkára Is. Megyénk begyűjtési hivatalai­nak dolgozói hétfőn délelőtt ér­tekezletet tartottak, hogy meg­tárgyalják az ezévi gabenabe- tyűjtéss^l kapcsolatos teendő- cet. Az értekezleten részt vettek az élenjáró termelőszövetkezeti elnökök, egyénileg dolgozó pa­rasztok, megyei járási tanácsok elnökei. Az értekezleten Szofoek András elvtárs, begyűjtési mi­niszter mondott beszédet. Többi között a következőt mondotta: Az előttünk álló legfontosabb feladat most a gabonabegyűjtésre való jó felkészülés. Dolgozó parasztságunk teljes egésze egyenesen a cséplőgéptől teljesítse beadási kötelezettségét. Evégett a következő hetekben jó politikai munkát kell kifej­teni a begyűjtési állandó bizott­ságon keresztül, gazdagyűlése­ken, és egyéb összejöveteleken A begyűjtést előbbre viszi a jói megszervezett szocialista verseny. Szobek elvtárs ezután az osz- tályelienség munkájáról beszélt. Hangoztatta, hogy az osztályharc területén nem engedhető meg semmiféle lazaság, elferdítés. Az elszámoltatásokat az előírt törvényeknek megfe­lelően kell végrehajtani. Nem engedhető meg, hogy a kuiák- ság, a notórius nemteljesítők adósai maradjanak az álfiamnak csak azért, mert elég ügyesek ahhoz, hogy a megtermelt cik­keiket a rokonoknál, ismerősök­nél eldugják. Felhívta a jelenlévők figyel­mét arra is, hogy a gabonabegyűjlés ideje alatt ne hanyagolják el az állat és állati termékek be­gyűjtését sem. Utána Hegedűs Tibor, a Be­gyűjtési Minisztérium termény­begyűjtési főosztály vezetője is­mertette a hivatalok közvetlen feladatait. A beszámoló feletti vitában felszólalt Sáros: György, a bajai járási begyűj­tési hivatal vezetője. Hangoztat­ta, hogy az idén biztatóbb a ki­látás a begyűjtésre: a gabonák szépek és jó közepes termést ígérnek. Körösi Artúr, a me­gyei tanács népművelési osztá­lyának vezetője a nyári kultúr- agitációs munka tervét ismer­tette. Hangoztatta, hogy a kul­túra minden eszközét a kenyer- csata sikeres megvívásának szol­gálatába állítják. Szobek elvtárs, begyűjtési mi­niszter a felszólalásokat össze­foglalva ismételten utalt arra, hogy a rnçgyei begyűjtési appará­tus munkájában különösen nagyfokú volt » jobboldali elhajlás, ennek még ma is. vannak ma­radványai.. Ezeket sürgősen meg kell szüntetni és mindenütt ér­vényt kell szerezni az állampol­gári fegyelemnek. Megyei értekezlet a begyűjtés feladatairól többi között Egy lap az iskoia krónikájából ÍVI ég pirultak az arcok az össze­foglalók, a vizsgák lá­zától. Apró emberkék járnak át ünnepi ru­hában, ünnepi hangu­latban iskolánk kapu­ján. Fehér ing legtöbb­jén és sötétkék nadrág. Piros rózsacsokor a ke­zükben. Ezek vizsgára men­nek, azok jönnek. A nagyobb diákok, a nyolcadikosok, — a ke­zükben táska —, igen élénken beszélgetnek. Vizsgaélményeiket me­sélik el egymásnak, vagy már a jövőt vízs- gálgatják? Vagy nézik a csoportképet, amit most kaptak éppen kézbe? — Milyen lesz a bi­zonyítvány? —T kérde­zem. Mosolyognak. — Látom már, hogy egyest kaptatok! — ugratom őket. Élénken tiltakoznak. — Hát hányast? — Ötös! — mutatják az ujjúkon. Nagy Lányok jönnek. Érdeklődnek az osz­tályzatok felől. Legyek titokzatos? Nem. — Nem lesz baj ma­gyarból. — nyugtatom meg őket. — Hányast kapok? — csicseregnek egy­szerre, Aztán elmennek. Megállók az iskola előtt pillanatig. Né­zem ezt az iskolát, Ez az »I. sz. iskola-«. Ez nem a miénk. Mi itt csak vendégek vá­gjunk. Zsúfolódunk. Délután tanulunk, ak­kor tartjuk az órákat. A mi iskolánk a **- kiskunfélegyhá­zi új, a tíztantermes iskola. Építik már egy éve. Most vakolják- Már úgy volt, hogy szeptember, vagy de­cember elején beköl­tözünk. Az átadás ké­sett. Most helyezik ép­pen a főbejárat fölé a betűket. — No mégis hala­dunk! — mosolyodom el reménykedve. Most itt a nyár, a szünet és szeptemberre »biztos«, miénk lesz a szép csodavilág, az a szép palota! ízlés, csi­nosság, szépség, tiszta­ság mindenütt! — Jaj, csak ilyen is maradna! — gondolja igazgatónk. — Ez az iskola a miénk! — látom az út­törő csapatvezető sze­mében is, .aki a zász­lókat gyűjti .már: az őrsit, a rajt, a csapat- zászlót. .. Csinosát, szépet, se­lyemből. Csupa új ez is. A DISZ tagság; könyvét már a kiróp- penő ifjúság; lányok és fiúk, a zsebükben hordják. Már felemelt fejjel lépnek s a sze­mük a távolt kémlelj. »Élet!« — Mi lehet az iskola kapuin túl? — kérde­zik tekintetükkel. Mi lehetne? Mindnek a sorsán már munkálkodnak az ihetékes szervek. Egy­két hét se telik bele talán s akkor megtud­ják: ki hova kerül, kit hova vettek fel? Érté­kük, szorgalmuk, ké­pességük szerint. ü elépek a kapun én is. Bent a termekben, hosszú asztalok mellei.1, a nevelők tolla perceg, ajkukon mosoly, vagy komoly gond mélyül, írják a naplók záró sorait, statisztikát, ér­tesítőket. — Mennyi fiatal arc! — tűnődöm el én, a vén, az ő korukhoz képest. — Ni, az a tömzsi tanámém, mindig mo­solyog! Az ötödikes fi­úk nevetve, versengve vizsgáztak, illetve fe­leltek kérdéseire az összefoglalón, hibátla­nul. — Amannak a lány­tanárnak milyen gye­rek az arca! Ö is ala­csony. Ha a nyolcadi­kos lányok csoportjá­ban áll, alig magasabb náluk, de teljes tudás­sal, pontos követel­ménnyel rendelkező ta­nárnő, szívvel és érte­lemmel gazdagítja a fiú- és leánytanulók értékét. És így tovább: a ké­mia, az ének, a törté­nelem, a rajz, a test­nevelő tanár: mind fia­tal. ..! Mind dolgozik! És hogyan! A homlo­kukról olvasható: — József Attila is­kola a »mi“ iskolánk! Alig fejeződik be az első tanév itt, alig szá­radnak meg a tollak hegyén a tintacseppek, már előttük lebeg a várakozás: a jövő tan­év, hogy mi is lesz ak­kor? Nem volna teljes a kép, ha nem említeném meg iskolánk patrónu- sanak a nevét, a Bá­nyászati Berendezése« Gyára dolgozóit. Koz­tunk, mellettünk áll­nak, mögöttünk sora­koznak fel és akarják azt, amit mi akarunk. Szivük arany, izmos karjuk a segítő erőt szimbolizálja. Pusztaszeri Sándor flz Egyesült Beszelek Szervezetének fiz 1945 júniusában, röviddel a hitleri Németország leverése után a fasisztaellenes koalíció­ban résztvett szövetséges és tár­sult hatalmak San Franciscóban megalakították az Egyesült Nem­zetek Szervezetét. A szervezetet, amint azt az alapokmány kifej­tette, abból a célból, hozták lét­re, hogy megmentse a jövő nem­zedéket a háború borzalmaitól, biztosítsa az alapvető emberi szabadságjogokat, a kis és nagy nemzetek egyenjogúságát, előse­gítse a népek közötti gyümöl­csöző együttműködést, az embe­riség gazdasági, szociális és kul­turális jólétének emelését. A szervezet tízéves fennállása azonban, sajnos, azt igazolja, hogy az ENSZ nem teljesítette feladatát, nem felelt meg azok­nak a követelményeknek, ame­lyeket a békeszerető emberiség joggal állított eléje. A Szovjet­uniónak, Ukrajnának, Bjelo- russziának, Lengyelországnak és Csehszlovákiának küldöttsége a maga részéről mindent megteli annak érdiekében, hogy a világ- szervezet a tartós nemzetközi együttműködés alapjává váljék. A közgyűlés és a biztonsági ta­nács fórumán a javaslatok egész sorát terjesztettéin be a megol­datlan nemzetközi problémák rendezésére, a fegyverzet csök­kentésére, a tömegpusztító fegy­verek eltiltására, kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésé­re. Az amerikai menopo-iígke azonban kormányán és a tőle függő kormányokon keresztül a világszervezetet már kezdettől fogva saját engedelmes eszkö­zévé igyekezett változtatni. Így megszületett a jól ismert és — hozzá kell tenni — kezdetben meglehetős sikerrel működő sza­vazógép. E szavazógép segítségével egy­másután gáncsolták el a világ- feszültség okainak kiküszöbölé­sére, a tartós béke megterem­tésére irányuló javaslatokat. — Ugyancsak e szavazógép alkal­mazásával megakadályozták azoknak az országoknak felvé­telét a szervezetbe, amelyek az alapokmány szellemével és be­tűjével összhangban, részesévé akartak válni a széleskörű nem­zetközi együttműködés megvaló­sításának. Magyarország, Ro­mánia, Bulgária, Albánia, Finn­ország, noha teljesítette mind­azokat a feltételeket, amelyeke1' a békeszerződés, az emberi jo­gok chartája, az ENSZ alapok­mánya eléje tűzött, mindeddig nem kerülhetett be a szervezet­be. De elsősorban kirekesztették az ENSZ-ből a föld lakosságá­nak egynegyedét kitevő Kínai Népköztársaságot. A népi Kína törvényes helyét a közgyűlésben — s mint nagyhatalomét a Biz­tonsági Tanácsban — a hatmil­lió lakost számláló Tajvan- szigetét megszállva tartó Kuo- mintang-kUkk bitorolja. Az ENSZ-et, a nemzetközi együttműködés szervezetét, 1950- ben az amerikaiak és liszin- manista bábjaik Észak Korea elleni agressziós eszközükké vál­toztatták. Az ENSZ égisze és zászlaja alatt 16 ország csapa­tai dúlták egy kis ország föld­jét és gyilkolták békeszerelő né­pét. Majd amikor ,a Jaíu-foiyó- hoz közeledő intervenciósokat a kínai, népi önkéntesek segítsé­gével megállították, az ENSZ közgyűlése és biztonsági taná­csa törvénytelen határozatával agresszor«-nak bélyegezte a Kínai Népköztársaságot. Ilyen körülmények között tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tudta valóra váltani ma­gasztos célkitűzéseit. 1955 június 20-á;n megnyílt a tízéves fennállását ünneplő világszervezet jubileumi köz­gyűlése. Ez a közgyűlés alap­jaiban megváltozott helyzetben, megváltozott nemzetközi légkör­ben ül össze. A Szovjetunió tán­toríthatatlan békepolitiká jónak eredményeként létrejött a ko­reai, az indokinaj fegyverszü­net, megkötötték az osztrák ál­lamszerződést, elmozdították holtpontjáról a leszerelési érte­kezletet és megszervezték a nagyhatalmak kormányfőinek' találkozóját. A nemzetközi elei­ben olyan jóirányú erjedési fo­lyamat indult meg, amelynçic elgondolkodásra kell kényszerí­tenie a háborús tervek szövöge-1 tőit. Az erőviszonyok ma már alaposan megváltoztak. A béke erői átvették a kezdeményezést. A népek nem kémek sem a »hi­deg«, sem a »meleg« háborúból? Messzehangzóan követelik a há-> bv-’ús tűzfészkek felszámolását; a leszerelést, az atom- és hid- rogénfegyver és minden tömeg- pusztító fegyverfajta betiltását; »A sötét földrészek«: Ázsia, Af­rika öntudatra ébredt népei pe­dig, amint azt a bandungi érte­kezlet bizonyítja, világosan ér­tésre adták: a gyarmatosítá* korszaka számukra mindörökre lejárt. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének amerikai szavazógépe ma már csikorog, nyikorog, szét­hullás előtt áll. A szervezetben mindinkább növekednek ázol: az erők, amelyek azért küzdenek, hogy az ENSZ visszatérjen ere­deti céljaihoz. A világszervezet nagyon gokat tehet a nemze'.- közi feszültség okainak meg­szüntetéséért. Elősegítheti a taj­vani kérdés megoldását, amely­nek előfeltétele: Kína törvényes jogainak helyreállítása és a iug- bitorjó Csajig Kaj-gek-klikk ki- ebrudaiása. Elősegítheti a lesze­relés, a fegyverzet-csökkentés régóta húzódói problémájának, megoldását, egyengetheti a kol­lektiv biztonság elvén alapuló tartós nemzetközi együttműkö­dés útját. Az egyetemlegesség elve elengedhetetlenül megköve­teli, hogy felvegyék a szervezet­be azokat az pllamckat, ame­lyek mindenben megfelelnek az alapokmány követelményeinek. A Kínai Népköztársaság és a többi felvételét kérő áijam be­bocsátása az ENSZ-be együtl- járna a világszervezet tekinté­lyének növekedésével. Éppen a napokban mutatott rá a B:rba című jugoszláv lap, hogy a több mint 30 euijópai állam közül mindössze 16 tagja az ENSZ- nek és a Jugoszláviával határos hét országból csupán Görögor­szágnak van ENSZ-képviselete. Az ENSZ jybüeumj közgyűlé­sén bizonyára szép számmal hangzanak majd el ünnepélyes kijelentések a békéről, az együtt­működésről, a biztonságról, az emberiességről, az igazságosság­ról, stb. De y népek talán még sohasem kísérték olyan figye­lemmel, mint imo-st kísérik majd ezeket a beszédeket, fogadkozá­sokat és a nyugati államférfiak­tól számon fogják, kérni, hogyan teljesítik választópolgáraiknak, népeiknek tett ígéreteiket. Az ENSZ jubiláris közgyűlé­sére nem 6pkkal a genfi kor­mányfői értekezlet előtt került soi-. A közgyűlésben részvevő külügyminiszterek előkészítő ta­nácskozásokat is folytatnak majd a genfi értekezletre vonatko­zóan. Magától a genfi értekez­lettől pedig azt remélik a békét áhítozó embermilliók, hogy utat nyit további széleskörű, eredmé­nyes tárgyalások felé. Olyan tárgyalások felé, amelyek kikü­szöbölik a feszültség okait, meg­szüntetik a fegyverkezési haj­szát, gátat vetnek az atomörü- leinek, valóraváltják a népek békés egymásmelleit élésének elvét, és mindazokat az elveket és célokat, amelyek megvalósí­tására az Egyesült Nemzetek Szervezete tíz évvel ezelőtt lét­rejött. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége látogatást tes* Kínában PEKING. (Uj Kína) A Kínai Népköztársaság kormányának meghívására a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kormány­küldöttsége látogatást tesz Kíná­ban, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents