Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-19 / 143. szám

Étel#; Bernáth Lajos kunszenfmiklósi középparaszt­aratásra készül — Ha kenyér van, — min­den van! így válaszolgatott az ősszel Bernáth Lajos kunszent- miklósi dolgozó paraszt szomszé­dainak, akik csodálkozva kérdez­ték: miért vetett be 17 hold szántójából 9 holdat kenyérgabo­nával? Bernáth Lajos, mint éle­tében mindig, előrelátó volt és tudta, hogy mit csinál. Számba- vette vetés előtt: hányfelé is kell majd osztani a termést? Tel­jesítenie kell a beadást, — azzal soha nem maradt adós. Biztosí-- tania kell a gabonát tizedmagá- nak és a jövő évi vetőmagot. De nem árt, ha szabadpiacra is ma­rad néhány mázsa. S mint ta­nácstag, szomszédait is figyelmez­tette: rosszul járnak, ha meg­kurtítják a gabona vetésterüle­tét. — Megunod te három nap múlva a legjobb disznópecsenyét is, ha nem lesz hozzá kenyered ' — mondogatta. — Aztán necsak magadra gondolj. Tőlünk, föld­művelő emberektől egy egész ország várja a kenyeret. Bernáth Lajos azonban nem­csak úgy becsüli a gabonát, hogy rendszerint nagyobb területet vet el az előírottnál. Jórészt azért kapott nemrég mintagazda kitüntetést, mert gyönyörű ga­bonákat termel évről-évre. Mint a tudós, keresi, kutatja a jobb termés lehetőségeit. Sokféle kí­sérletet csinált már a műtrágyá­zással, szántási módokkal, amíg a legjobbnál megállapodott. De ott sem végleg. Mert folyton tanul, birkaőrzés közben szak­könyveket, folyóiratokat bön­gészget, s ha valami új kerül szóba, ő az első, aki kipróbálja. Két éve 12 mázsa búzát takarított be holdanként. Aki ismeri a kunszentmiklósi sziket, tudja, hogy ez igen szép ered­mény. Tavaly fél holdról 20 ke­reszt gabonát aratott s az idén is — bár az idő nem tett kivé­telt az ő vetésével sem — tűrhe­tő termésre számít. Persze a si­kernek sok oka-foka van. Ber­náth gazda a jó talajmunka mellett igen vigyáz a vetésforgó­ra. Leginkább kukorica, dinnye, borsó és egyéb pillangósféle a gabona előveteménye, árpája pe­dig répaföldbe került. Műtrá­gyát hosszú évek óta használ, a rozsra szuperfoszfátot, a búzára pétisót. Azt mondja: a pétisó különösen ilyen száraz időben elengedhetetlen az olyan földe­ken, mint az övé, hogy meg­hajtsa a gabonát. Az istállótrá­gyával több év próbálkozása nyomán érdekes tapasztalatra bukkant. Szerinte — legalábbis az ő földjén — jobb, ha a ga­bonának ad friss trágyát, ahe­lyett, hogy az előző tavaszon ku­korica alá trágyázna. Az ősszel is egy táblát így vetett s az szebb is, mint a többi. Nem állít­ja, hogy ebből írott szabályt le­het csinálni, hiszen az időjárás­tól is függ, — de nála bevált. Bernáth Lajos is elké­szítette már kis gazdasága ara­tási tervét. Munkaerőben, nem szűkölködik: hét gyermeke van. Két legényfiával együtt hárman lesznek a kaszások. Négy és fél hold búza, ugyanannyi rozs, egy- egy hold árpa és zab learatása vár rájuk, Az aratást megelőző egy-két napban Bernáth Lajos úgy lesi a gabona érési állapo­tát, mint kertész az értékes, új­fajta virág bimbaját: nyílik-e már? Az ő tarlóján nem is lak­nék jól egy fiók-nyúl sem azzal a zöld gabonával, ami az elhul­lott magból csírázik ki. A gazda tudja, hogy aranyat ér abból minden szemecske. Aki hagyja elpocsékolódni, úgy tesz, mint aki keserves munkával megszer­zett pénzét az ablakon kidobál­ja. Mostmár bösztöri szomszédai is elismerik: okos volt Bernáth Lajos, hogy nem sajnálta a ga­bonától a földet. Ha gyengébb is a termés, — jut belőle, ahova kell. Beadási kötelezettsége búzá­ból 12, rozsból 10.56 mázsa, árpá­ból 160, zabból 167 kiló. Kenyér- gabonából legrosszabb esetben is két hold termése kifutja ezt. — a többi okosan beosztva elég a családnak és vetőmagnak. Az iiyen előrelátó, meg­fontoltan gazdálkodó dolgozó pa­rasztok pártunk és kormányunk hű segítői abban a törekvésben, hogy Magyarországon megoldjuk a gabonakérdést s hogy — Ber­náth Lajos szavaival élve: legyen sok kenyerünk, mert akkor min­denünk van. Bővül a vízhálózat a Rend őr faluban Vállalatunk Kecskemét terüle­tén a vízhálózat fejlesztése, il­letve építésével kapcsolatban az egyes kerületek tanácstagjaival karöltve társadalmi munkát vé­gez. Ennek eredményeként június 20-án a Rendőrfaluban megkezd­jük a vízhálózat továbbfejlesz­tését a Közép utcán át a III. utca sarkáig. A földmunkálato­kat a környék lakói végzik el. En­nek megszervezésében nyújtott segítséget Szórát István, a 98-as választókerület, Szabó Ferenc, a 99-es, Rózsa János, a 100-as vá­lasztókerület tanácstagja. Felke­resték dolgozó társaikat, meg­kérték őket a vízvezetékhálózat munkaárkának kiásására. Ezzel mintegy 2500 forintot tudunk megtakarítani, mely összegből tovább bővítjük a vízhálózatot. Illés István igazgató, Víz- és Csatornamű Vállalat. Aki az égboltot az útszéli tócsa tükrében akarja megismerni, a nagy kék végtelenség helyett csak jelentékte­len foltocskát láthat. Aki az erdőségről a fa­levél alapján akar fo­galmat alkotni, köny- nyen tévedhet. Tévedhet bizony, még pedig alaposan. Lás­suk csak a példát. Kopa József adó­könyvében csak éppen annyi földterület van az összes vagyonként bejegyezve, amennyi­ből egy jól dolgozó kö­zépparaszt közepes jö­vedelmet várhat. De vajon csakugyan kö- zépparaszt-e Kopa Jó­zsef? Ha csak ennek az egy ténynek figye­lembevételével bíráljuk el, igennel kell vála­szolnunk. Ha azonban azt is tudjuk, — mi­után szétnéztünk ala­posabban a világban, — hogy Kopa József 77 éves édesanyja, aki vele közös háztartás­ban él, 24 hold földet művel meg, akkor vi­lágosan látszik, hogy Kopa Józsefnek össze­sen 42 holdja van. Ha a 77 éves özvegy Kopáné birtokának nagyságát a nagykőrö­si tanácsháza emele­tén, a pénzügyi osz­tályon kérdezzük meg, azt a választ kapjuk, hogy 23 holdja van, ha « földszinten, a begyűj­tési osztálynál keres­sük ki özvegy Kopáné nevét, ott azt mondják, hogy 16 hold a birto­ka. Ha a két adatot egyszerre tudjuk, nem vonhatjuk kétségbe, hogy özvegy Kopáné 77 esztendős kora elle­nére, csalt. Becsapta az államot. Ha mind­ezeket az adatokat ÁLARC MÖGÖTT egymás mellé rakjuk, könnyen eldönthetjük, hogy a Kopa-familia ki­zsákmányolásban meg­edződött, csaló ku- lákokból áll. Lám-lám érdemes a részletek helyett az egészet megismerni. Ha ez történt volna a lászlófalvi tanácsházán is, akkor már régen lelepleződtek volna a Kopa-familiának a min­dennapi élet szürkesé­gébe vesző apró »-élet- jelenségei« és ezekből az »életjelenségekből« meg lehetett volna raj­zolni még 1952-ben a lászlófalvi határ egyik kulákjának az eléggé utálatos arcképét. Kopa József letagad­ta a vagyonát és ezzel 68 ezer forinttal káro­sította meg a dolgozó nép államát. Kopa József hazug­sággal bevallott »va­gyonkája« után »ren­desen« fizette az adót, nem is lehetett találni hivatalos embert a házatáján. Különöseb­ben senki sem érdeklő­dött utána, így aztán nem csoda, ha a Ko- páék erdejéből hosszú évek alatt több, mint 400 mázsa kiváló szer­számfát termeltek ki a napszámosok, — persze engedély nélkül. Arra sem a lászló­falvi tanács jött rá, hanem a járási tanács egyik éber pénzügyi alkalmazottja, hogy Kopának nem egy te­hene van, hanem tíz, csak hogy nem tartja őket otthon, hanem ki­adja tartásra szomszé­dainak. Bejelentette ezeket az állatokat? Miért tette volna, mi­kor senki nem győző­dött meg soha még az általa bevallott adatok helyességéről? Észrevette valaki, hogy Kopa József az idén majdnem tíz má­zsa rézgálicot vásárolt össze a három hold szőlőjéhez? Ugyan ki­nek tűnhetett volna fel? Hát arról tudott valaki, hogy tíz mázsa rozsot rozzant pajtája alatt egy ócska ládá­ban »őrzött«? Legfel­jebb a cselédje számol­hatott volna be róla, csakhogy a cselédjét soha nem jelentette be senkinek, így aztán nem is kérdezhették meg erről a kérdésről. Egyébként Kopáék mindig kerülték ezt a csúnya szót: »cseléd«. Úgy emlékeztek meg erről a szegény, kizsák­mányolt, félrevezetett Zodor Ambrusról, hogy »az az ember, aki ná­lunk lakik«. Azt sem mondták el róla, hogy egy esztendeje nem kapja meg a járandó­ságát. Nem kérdezte senki­től a lászlófalvi tanács, hogy igaz-e, amikor Kopa bejelentette, hogy nyolc hold 500 négy­szögöl földje van, mely­nek a tiszta jövedelme 4 aranykorona alatt áll. Egy szó sem volt igaz az egészből, de a kedvezményt megkap­ta! Kopa azt is bejelen­tette a tanácsnál, hogy egy hold kivénhedt szőlőt kidobat. Ha tőle kérdezték volna meg, igaz-e, azt a vá­laszt adta volna, hogy már fel is szántatta a helyét. Pedig hát őneki olyan gyönyörűen gon­dozott három hold sző­lője van, hogy keresve sem lehetne találni á környékben. Eszébe sem jutott, hogy egy holdat kiásasson. Ehe­lyett inkább újabb két holdat betelepített fia­tal vesszőkkel. Azt se firtatta senki, hogyan dolgozza meg a földjét, pedig hát ér­dekes apróságra lehe­tett volna rájönni ezen az úton is. Ha Kovács Lászlót kérdezték vol­na, ő azt felelte volna, hogy akkor lássa Kopát, amikor a háta- közepét. Kopa ugyanis eladott neki egy 150 kilós disznót 70 gyalog­napszámért, tehát két kiló élősúlyt egy napi robotért. Csakhogy Kopáéknál a napszám nem nyolc órából álj, hanem 15—16-ból. Eny- nyi idő alatt igazán van ideje a napszámosok­nak alaposan megmű­velni Kopáék földjét. Mindez azonban ed­dig a titok homályában rejtőzködött, mert a lászlófalvi tanácsnál nem összefüggéseiben, egészében nézték az életet, hanem csak an­nak mindennapos töre­dékei alapján próbál­ták elképzelni az egé­szet. Lászlófalván, az egy­kori Szentkirály-pusz­tán, Héjjas Ivánék, Francia Kiss Mihály egykori vadászterületén még él vagy hatvan ku- lák. Nem ártana ala­posabban szétnézni az ő házuktáján is! Hátha hasonló képet lehetne összeállítani az ő életük »apró jelenségei«-ből is? Csáky Lajos, Nagyüzemű öntözés Kalocsán Gyárainkban, üzemeinkben szinte mindennap születik egy- egy új gyártási eljárás vagy munkamódszer. Nemrég beszámol­tunk például arról, hogy a Kecskeméti Gépgyárban a zomán- cozóban olyan technológiai eljárást vezettek be, amely főképp magyar nyersanyagokkal dolgozik. De nemcsak üzemeinkben fqlyik a harc az újért. Küzdünk a természet éllen is. Minél többet kikényszeríteni a természet vas- niarkából — ez a mi jelszavunk. Ennek egyik módja az öntözés. A napokban a Kalocsai Kísérleti Gazdaság 32 holdas öntöző­telepén bemutatták az első nagyüzemi, a helyszínen készített betonnyomócsöves permetező öntözési módszert. A vizet kb. egy méter mélységbe lefektetett betoncsövekbe juttatják cl a tábla különböző pontjaira. A területet tehát nem szabdalják szét csa­tornák. A módszer egyenetlen talajon is alkalmazható. A gépész­szel együtt három dolgozó elláthatja egy 30 holdas telep öntö­zését. A szivattyúháznál összekapcsolják a vascsövet a földalatti betoncsővel. Működésben a betonnyomócsövcs permetező. A gépállomás segít a szénabetakarításban Ha végigmegyünk a jászszent- lászlói Alkotmány Termelő- szövetkezet táblái mellett, bizony büszkék lehetünk a szépen meg­munkált földekre. Szorgalmasan dolgozó brigád érdeme. A tavasz folyamán kevés olyan nap volt, amikor nem volt kint minder tag. Ahány fiatal lány van a csoportban, mind -ott szorgos­kod.ik az idősebbek mellett. Most került sor a szénabeta- karításra. Itt dolgozik a gépállo­más Zetora a fűkaszával. A terv az, hogy aratásra minden széna kazalban legyen. Elegendő takar­mányt akarnak biztosítani a jó­szágaiknak. Pibinyecz Anna mezőgazdászt J úszszentlászlót

Next

/
Thumbnails
Contents