Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-10 / 135. szám

(Folytatás 3. oldalró!) decemberi határozat előírásának megfelelően — 1958-ban meg­valósuljon. 3. A termésátlagok növelése érdekében meg kell javítani a búzatermesztés agrotechnikáját. Ennek, érdekében: Fokozottan ügyelni kell arra, bogy a búza az adott körül- méítiyek között a legjobb előve- temények után kerüljön elve­tésre. Gyorsan fejlődő műtrágya- gyártásunk kellő alapot teremt ahhoz, hogy a kenyérgabona alá már ez év őszén és jövő év tava­szán jóval több műtrágyát hasz­náljanak fel. A kenyérgabona hozamának növelése érdekében a gyenge ho­moktalajokon széleskörűen el kell terjeszteni a talaj — lehe­tőség szerint másodnövényként vetett — zöldtrágyával való meg­javítását. A termelőszövetkezetek olyan homokterületeit, amelyeknek ka­taszteri tiszta jövedelme 4 arany­koronánál kisebb és ahol főter­ménynek vetett és zöldi rágyá- ttak aiászántott csíllagíürtöt, vagy somkórót termelnek, egy évre mentesíteni kell a beadási kötelezettség alól. legjobb szakemberei összponto­sítsák erőfeszítéseiket bővebben termő, szárazságtűrő, nagy el- ienállóképességű búzafajták ki­nemesi tésére. 4. Az állami gazdaságokban éj termelőszövetkezetekben erő­teljesen kell fejleszteni a ke­nyérgabona-termelés gépesítését. Az állami gazdaságokat és a gépállomásokat olyan mennyi­ségben és ütemben kell ellátni megfelelő gépi felszereléssel, hogy a második ötéves terv vé­gére a kenyérgabona-termelé3 minden munkafolyamata gépe­síthető legyen. 5. A párt- és állami szervek előtt álló egyik legfontosabb feladat, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak, a községi termelési bizottságoknak 'teljes mozgósí­tásával megszervezzék kenyér­gabona-termésünk veszteségmen­tes betakarítását. Véget kell vetni annak a tűrhetetlen hely­zetnek, hogy a megtermelt ke­nyérgabona jelentős százaléka a betakarítás gondatlan megszer­vezése miatt évről-évre veszen­dőbe megy. Ennek megszünte­tése érdekében mindenekelőtt gondoskodni kell a rendelkezés­re álló gépjeid, iőlng a kombáj­nok teljesítőképességének ki­használásáról és munkájuk meg­A mezőgazdasági tudomány I javításáról. VII. A takarmány termelésről Az állatállomány számára mielőbb olyan szilárd takar- mányalapct kell teremteni, amely még viszonylag kedvezőtlen idő­járás esetén is biztosítja a meg­felelő takarmányellátást. Ezért az értéktelenebb takarmánynö­vények rovására növelni kell a holdanként legnagyobb takar- 'mányértéket adó növények — elsősorban a kukorica — vetés- területét. A rendelkezésre álló eszközökkel főként e növények hozamét kell növelni. 1. Sürgősen véget kell vetni a kukoricatermelés elmaradott­ságának a mezőgazdaság szocia­lista szektorában és biztosítani kell, hogy 1956-ban a kukorica vetésterületi aránya a termelő- szü\ etkezetek közös gazdaságá­ban és az állami gazdaságok­ban az 1955. évihez képest or­szágosan legalább 40 százalék­kal növekedjék. Növelni kell a nagytömegű és magas tápértékű silókukorica vetésterületét is. Az őszi takarmánykeverékek után a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok lehetőleg mindenütt kukoricát vessenek. 2. Kultúrnövényeink közül a kukorica hálálja meg legjobban a friss istállótrágyázást és az őszi mélyszántást. Ezért mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok a rendelkezésükre ájló istállótrágyát elsősorban a ku­korica alá .használják fel és vé­gezzék el a kukorica alá az őszi mélyszántást. 3. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a ku­korica terméshozamának növe­lése érdekében általánossá kell tenni a kukorica négyzetes ve­tését és művelését. Meg kell kezdeni a kukorica­szár betakarításának gépesítését. Ezért ebben az évben el kell ké­szíteni az új siló-kombájn min­tapéldányait és a jövő évben meg kell kezdeni a sorozatgyár­tást. A második ötéves terv vé­géig pedig — a nyári gazolóka­pálás és a csövek letörésének kivételével — az állami gazda­ságokban és a termelőszövetke­zetekben meg kell valósítani a kukoricatermelés munkafolya­matainak teljes gépesítését. 4. A kukorica terméshozama növelésének egyik legjobban bevált módszere a hibridkuko­rica-vetőmag használata. A második ötéves terv végére biz­tosítani kell, hogy az egész or­szágban elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre megfelelő minőségű hibridkukorica-vető­mag. 5. A .legközvetlenebb feladat, hogy már ez évben nagy ku­koricatermést takarítsunk be. Ezért a Központi Vezetőség felhívja gz állami gazdaságok, gépállomások szakembereit és dolgozóit, a termelőszövetkeze­tek tagságát és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy a kukorica gondos ápolásával — az állami gazdaságok és a gép­állomások univerzál-traktorai- nak teljes kihasználásával —■ kukoncaíöldjeiket legalább há­romszor kapálják meg és vé­gezzék el .az aratás utáni gazoló­kapálást. Biztosítsák ezzel ál- latállományunk megfelelő takar­mányalapját. 6. Növelni kell az évelő pillan­gósok, főként a lucerna vetés- területét. Az állami gazdaságok és gép­állomások mezőgazdászai szer­vezzék meg a pillangóstakarmá- nyok jó minőségben történő, gondos, veszteségmentes beta­karítását, a rendelkezésre álló gépi erő — traktoros és fogatos fűkaszák, rendsodró gépek, stb. — teljes kihasználásával. A lucerna vetésterületének nö­velése érdekében mind az ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztok gondoskod­janak megfelelő mennyiségű ve­tőmag fogásáról. A Földművelés- ügyi Minisztérium még ez év júniusában kössön szerződést az áilami gazdaságokkal 5000 ka- tasztrális hold lucerna és 5000 katasztrális hold vöröshere, a termelőszövetkezetekkel ás az egyénileg gazdálkodó parasztok­kal 30.000 katasztrális hold lucer­na és 30.0Q0 katasztrális hold vö­röshere megfogására. A szerző­dés alapján minden 100 kiló 88 százalékos tisztaságú lucernama­gért 2500 forintot, vöröshere- magért 1500 forintot kell fizetni. Ezenkívül a gépállomások gon­doskodjanak arról, hogy a szer­ződéssel termelt és közös szérű­re behordott lucemamagot a be- hordást követő 10 napon belül elcsépeljék. A Földművelésügyi Minisztérium egyben biztosítsa, hogy a termelők saját szükség­letre termelt nyersvetőmagjál megfelelő arányban ólomzárolt vetőmagra cseréljék ki és a szerződésre temjeit vetőmag el­lenében is adjanak nyersmag áron ólomzárolt vetőmagot. VIII. Szarvasmarha-tenyésztés Állattenyésztésünk egyes ágai — a sertéstenyésztés és a baromfi- tenyésztés — az 1953 decemberi határozat óta jelentősen fejlőd­tek. A juhállomány korábbi egészséges fejlődése azonban az elmúlt évben megrekedt. Az 1953 decemberi határozat i fő íigyelrnet a szarvasmarhate­nyésztésre irányította, mégis az állattenyésztésnek ebben a leg­fontosabb ágában nincs fejlődés. A szarvasmarhaállomány ked­vezőtlen alakulásának egyik oka. hogy a begyűjtési és felvásárló szervek a vágómarha-begyűjtési terv maradéktalan teljesítésére a megengedettnél nagyobb szám­ban vásárolnak fel levágás cél­jára teheneket és alacsony súlyú, főleg nőivarú növendék állato­kat, A Központi Vezbiiáséa ismé­telten leszögezi, hogy a lakosság­nak tejjel és hússal való jobb ellátása, valamint egész mező- gazdaságunk fejlesztése érdeké­ben az állattenyésztésen belül el­sősorban a szarvasmarhatenyész­tés fellendítése a következő 2—3 év legfontosabb feladata. 1. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítésének fő kér­désévé a tehénállomány növelé­sét és a teihozam erőteljes foko­zását kell tenni. Ennek elősegíté­sére: a) A tenyésztés fejlesztése ér­dekében 1955—56-ban 20.000, felerészben vemhes — elsősor­ban törzskönyvezett tehéntől származó — üsző felnevelésére kell szerződést kötni, 12—18 hó­napos nevelési időtartammal, na- gyobrészt az egyénileg gazdálko­dó parasztokkal. Az üszőket — minőségtől függően — kilónként 9—11 forintos áron kell átvenni. A felnevelés ideje alatt minden üsző után — három részletben — 1500 forint előleget kell adni. A héthónapos vemhes állapotban átadott üszők után az átadáskor 1000 forint vemhességi pótlékot kell fizetni. b) Az üszőnevelés elősegítésé­re minden, hat hónapos korig 160 kilós súlyra felnevelt üszőborjú után a tenyésztőket az eddigi 400 forintos adókedvezmény helyett 600 forintos adókedvezményben kell részesíteni. 2. Különös gonddal kell fejlesz, teni a szarvasmarhatgnyész- tést a termelőszövetkezetek közös gazdaságában. Mindenekelőtt az állomány minőségét kell javítani, főként az ápolás és takarmányo­zás gondos megszervezésével. Egy-két éven belül el kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben a tehenek évi tejhozama min­denütt meghaladja a 2000 litert. 3. Véget kell vetni annak a ká­ros gyakorlatnak, hogy az Éleimig szeripari Minisztérium a tehénál­lomány rovására teljesítse vágá­si tervét. Törekedni kell a levá­gásra kerülő állatok átlagsúlyá­nak növelésére és } 955—1956- ban legfeljebb 109.000—100.000 tehenet szabad levágni. Az IX. Zöldség-, burgonya-, g 1. ZÖLDSÉG- ÉS BURGO­NYATERMELÉS. Dolgozo né­pünk zöldséggel való bőséges ellátása érdekében a zöldségter­melést úgy kell fokozni, hogy az egy főre eső zöldségibgyasz- tás az 1954. évi 100 kilóról 1956- ra legalább 132 kilóra emelked­jék. Tovább kell fejleszteni a zöldségtermelést, a nagyvárosok közül főként Budapest, Győr, Miskolc és Ózd környékén, va­lamint a Balaton mellett. A Városellátó övezetekben már 1956-ban meg kell kezdeni a gépállomások könnyű traktorok­kal, kultivétorokkal való ellá­tását és néhány gépállomás ez évi tapasztalata alapján meg kell kezdem a zöldség vetésének és sorközi művelésének gépesí­tését is. Állami hitelek nyújtásával elő kell segíteni növényházak és melegágy! telepek létesítését a termelőszövetkezetekben, főként a hőforrások és ipari elfolyó vi­zek felhasználósával. A korai zöldség termelésének fokozása és a termésátlagok emelése érdekében el kell ter­jeszteni a Szovjetunióban bevált tőzeges-tápkockás palántaneve­lést. Ezért 1955 végéig ki keli alakítani a Szovjetunióban be­vált kézi tőzeg-kockakészítogén hazai mintapéldányát és legké­sőbb 1956-ban meg kell kezdeni ennek sorozatgyártását. A Központi Vezetőség ismé­telten felhívja a figyelmet a burgonya terméshozama gyors fokozásának fontosságára. Meg kell javítani a jóminősé­gű vetőgumóval való ellátást és a termelőszövetkezetekben, s ál­lami gazdaságokban a második ötéves terv végéig a burgonya- termelés legfontosabb folyama­tait gépesíteni kell. 2. GYÜMÖLCSTERMELÉS. Az elmúlt évben nagyobb mérték­ben indult meg a gyümölcsfák telepítése. A termelőszövetke­zetek és az egyénileg gazdálko­dó parasztok gondosabban ápol­ják a fákat, javult a kártevők el­leni védekezés. A házikertek gyümölcsfaállo­Élelmiszeripari Minisztérium a levágásra kerülő tehenek közül 50.000 feljavítására kössön szer­ződést. A tehenekre legalább 100 kiló súlyt kell rr.hízlglni és a rá- hízlalt súlyért Kilónként 14 fo­rintos árat kell fizetni. Emellett a húsellátás javítása érdekében törekedni kell nagyobb átlag- súlyú javított tinók és ökrök na­gyobb számú felvásárlására. Ki kell szélesíteni a bikoborjú- hízlalási szerződések kötését, s a jelenleg érvényben lévő szerző­dési feltételek mellett ez évben további 100.000 bikaborjú hizla­lására kell szerződést kötni. 4. A tehénállomány megfelelő utánpótlásának biztosítása és minőségének javítása érdekében fordítsanak a termelők nagyobb gondot az üszők takarmányozá­sára és gondozására. Azokat az üszőborjúkat, amelyek betegség, vagy egyéb ok miatt mégis esö- köttek, tenyésztésre alkalmatla­nok, legfeljebb évi 30.000 darabos keretben vágás céljára fel kell vásárolni. A Központi Vezetőség kötelezi az illetékes állami szerveket, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel a feketevágások el­len. 5. A Földművelésügyi Minisz­térium és a tanácsok gondoskod­janak a törzskönyvezés és a mes­terséges termékenyítő állomások munkájának, valamint az apa­ál latellátásnak megjavításáról. A- számszerű eredmények egy­oldalú hajhászása helyett a leg­jobb egyedek gondos kiválasz­tásával, a hozamok rendszeres ellenőrzésével a törzskönyvezést a szarvasmarhatenyésztés fejlesz­tésének egyik legfontosabb esz­közévé kell tenni. A Központi Vezetőség felhív­ja a termelőszövetkezetek tag­jait, az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztokat és az állami gazdaságok vezetőit, dolgozóit, hogy a tehenek befedeztetésével, a borjak gondos felnevelésé­vel, az elhullás csökkentésével növeljék szarvasmarhaállomá­nyukat és növeljék mindenek­előtt a tehenek tejhozamát. yümölcs- és szőlőtermelés mányának erőteljes növelése mellett folytatni keli az új üzemi gyümölcsösök telepítését. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az áruter­melő gyümölcsösök területét RÍ —15 éven belül 300—320.000 ka- lasztrális holdra kell növelni. Uj gyümölcsösöket elsősorban a szántóföldi művelésre nem al­kalmas homokterületeken és kopárokon kell telepíteni. A Földművelésügyi Minisztérium 1956 végéig állítsa össze az egyes termőtájakon telepíthető gyümölcsfajták jegyzékét. Növelni kell a legjobban ke­resett és legértékesebb gyü­mölcsfajták, különösen a Jonat- hán alma oltványainak előállí­tását. A faiskolai termelés fejlesztése érdekében az állami faiskolák felszerelését három év alatt be kell fejezni. 3. SZŐLŐTERMELÉS. A je­lenlegi szőlőterület növelése nél­kül 20 év alatt mintegy 118.000 katasztrális hold oltványszőlőt és 192.000 katasztrális hold homoki szőlőt kell telepítéssel felújítani; ezen belül 1960-ig 65.000 ka­tasztrális hold homoki és 8500 katasztrális hold oltványszőlőt. A szőlő anyatelepek területét 1960-ig 2500 katasztrális hold­dal — ebből az állami gazda­ságokban 1800 katasztrális hold­dal — kell növelni. Az anyate­lepek támberendezéseinek léte­sítését a termelőszövetkezetek­ben katasztrális holdanként 10.000 forint hitellel segítse az állam, amelyet a termőre fordu­lást követő tíz év alatt kell visz- szaíizetni. A szőlőoltvány termelését ISöO-ig évi 12 millió darabra, a gyökeres európai vesszőét 1956- ban 35 millió, 1960-ig pedig évi 40 millió darabra kell növelni. Tohajhegyalja kormánybiztosa és a Borsod megyei. tanács gon­doskodjék arról, hogy Tokaj- hegyalján 1959-ig mintegy 3208 katasztrális holdon telepítsék új­ra a szőlőt. A Veszprém, Heves és Győr megyei tanácsok készít­sék el a badacsonyi, az egri és a soproni borvidék szőlőtermelé­sének fejlesztési tervek X. A mezőgazdasági termékek begyűjtéséről, felvásárlásáról és szabadpiaci forgalmáról A beadási kötelezettséget több évre előre meghatározó begyűj­tési rendszer, a termelési és híz- lalási szerződések kiszélesítése és a szabadpiaci forgalom lehe­tősége hozzájárult dolgozó pa­rasztságunk termelési biztonsá­gának megszilárdításához, ter­melési kedvének növeléséhez. Dolgozó parasztságunk többsé­ge becsülettel tesz eleget állam- polgári kötelezettségének. Az elmúlt másfél évben lábraka- pott jobboldali nézetek azonban ezen a téren is éreztették ha­tásukat. A többéves begyűjtési rendszerben csökkentett köte­lezettséget a kulákok többsége és a dolgozó parasztok egy része nem teljesíti. A piacon nagymér­tékben elburjánzott az üzérek tevékenysége, akik felhajtják az árakat és mind a termelők, mind a bérből és fizetésből élők rová­sára jogtalanul jelentős hasznot szereznek. 1. Dolgozó népünk állandóan növekvő élelrniszsrszükségleté- nek kielégítése megköveteli a begyűjtési rendszer fenntartását, a begyűjtési tervek maradékta­lan teljesítését, az állami és szövetkezeti szervek felvásárlási tevékenységének; valamint a szerződéses termelési és hizla­lást rendszer kiszélesítését." 2. A beadási kötelezettséget a termelőszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok szá­mára a jövőben is állandó jel­leggel, több évre előre kell meg­határozni. A dolgozók ellátása érdeké­ben biztosítani kell, hogy a ter­melők maradéktalanul teljesít­sék az állam iránti kötelezettsé­güket. A törvény teljes szigorá­val kell fellépni azokkal szem­ben, akik kötelezettségüket nem teljesítik és ki keli őket zárni a szabadpiaci értékesítés lehetősé­géből. Azokban a községekben, amelyek beadási tervüket a fő terményekből még nem teljesí­tették, annak teljesítéséig csak az illetékes állami szervek foly­tathatnak szabadfelvásárlást. 3. Az 1954—55. évi szerződéses termelés és hizlalás feltételeinek számottevő változtatása nélkül haladéktalanul ki kell dolgozni a szerződéses termelés és hizla­lás kiterjesztésének módszereit.- Ennek alapján az 1955—56; gazdasági évre szóló szerződések kötését úgy kell megkezdeni, hogy az legkésőbb ez év novem­ber 30-ig befejeződjek. 4. Tovább kell fokozni az ál­lami és a szövetkezeti kereske­delem tevékenységét a ter­melőszövetkezetek és az egyéni­leg gazdálkodó parasztok szabad készleteinek felvásárlásá­ra. A dolgozók élelmiszerekkel való bőségesebb ellátása érdeké­ben egyes — nem közvetlenül fo­gyasztási és termelési célt szolgáló — iparcikkek eladását a falun részben mezőgazdasági termé­kek szerződéses szállításához, il­letve eladásához lehet kötni- Egyben biztosítani kell, hogy a városi dolgozók — elsősorban a munkások — ezekhez az ipar­cikkekhez hozzájussanak. 5. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok számára, beadási kötelezett­ségük teljesítése után, továbbra is biztosítani kell a szabadpiaci értékesítés lehetőségét. A föld­művesszövetkezetek adjanak a jelenleginél nagyobb segítséget a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak szabadpiacra ke­rülő mezőgazdasági termékeik bizományi értékesítéséhez. Foko­zatosan ki kell kapcsolni a sza­badpiacon a közvetítő magánke­reskedelmet és meg kell akadályozni az üzérkedő elemek árfelhajtó tevékenységét. Teljes szigorral kell érvényt szerezni azoknak a rendeleteknek, ame­lyek megtiltják' mezőgazdasági termékek továbbadás céljára tör- tűnő felvásárlását, azaz a mező- gazdasági termékekkel való üzér­kedést. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents