Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

Czindor Pista meghódította à gépi kapálásnak Talfáját A lekapcsolt ekétől megkönnyebbedett Ze- tor harsányan felberre­gett és kifutott a mes- gyére. Czinder Pista hátranézett és felsza- yadultan sóhajtott. Mö- lötte a hatalmas táblán sold bársonycsokrök •nádjára, szabályos so- ■okban nyújtózott a tap felé ezer, meg ezer cukoricatö. A néhány tag, aki íz egyénekre kijelölt parcellán a gép sárká- lari kézi kapával szor- joskodott, csodálkozva lózett a traktoros után. 4z ahelyett, hogy meg­int volna, Két api ó fordulót tett inég az Üres mesgyén. — Mii csinálsz, lé? — kidbút­iak neki. Pisla végre '.eállitotla a masinát és szélesén nevetve \difantotla vissza: — Repülős voltam éti ka- tunakOiombdn, tudom i szabályt. TiSZlélgö kört csináltam annak ölömére, hogy kész va­gyok ... Az a bizonyos tisztel­gő kör 10 nap kemény munkáját koronázta. Tizenhat tiáp alatt ka­pált Czinder Pista 110 hold kukoricát keleszt- bcil-hOsseában a t al­fáját Törekvés TSZ földjén, — vagyis így összesen 220 hold ka­pálást Végzett el. — Nem volt nagyon gazos a kukorica. Meg a gépéin sem hagyott eset-bén egy félórása sem — szerénykedik. Pedig ez a két Ok is saját érdeme. A'ém is lehetett gazos a föld, niert tavasszal ö maga tárcsázta el gondosan a kukorica alá s Csá­kány Andrással, d má­sik Univerzális gép mesterénél együtt vé­gezték a Vetést Is. A gépére meg úgy vigyáz, mint a szeméiényéi-e, — szinte élő Valami­ként gondozza, szereti ezt a fíit-ge, piros masinát. Az meg ilyen kezekben min is csoda, ha megtáltosodott ezen a tavaszon s Czinder Pista valahol a 250-ík százaléknál tárt már a tavaszi terv teljesítésé­ben. De hogyan vélekedik a kitűnő fiatal trak­toros munkájáról a szövetkezet tagsága? Csupa örömmel, büsz­keséggel. — Kifogásta­lan! — csak ezt a szól hajtogatja mindenki, aki a megkapált táb­lát szenilélgctte. — Hát ez még a lófogatnál is nagyszerűbb miinkát végez! — ismerték el egy nap múltán ózok is, akik addig csak a Inra esküdtek s bizal- matlanul nézték a Ze- tort. A gépi éke Után nyomban be is fejezte a szövetkezet tagsága a kézi kapálást. Czinder Pista most, hogy esőt kapott a ha­tár, nyomban a má­sodik kapáláshoz kezd. Háromszor járja meg Zetorjával aratásig a 110 holdas kukorica­táblát, — ennyi gépi munkára kötött szerző­dést a termelőszövet­kezet. Czinder István ma a Kecskeméti Gépállomás és a talfájal határ büsz­kesége. Egyébként an­nak a híi-neves »tö­rekvés« DlSZ-btigád- nak tagja, amely a brigádok közötti ver­senyben az első s mái löbbszáz hold gépi ka­pálást végzett el a Kecskemét környéki termelőszövetkezetek­ben. Méltó munkával köszönti tehát ez a lel­kes fiatal traktoros- együttes a traktoros- napot s az utána néhány napon bélül kezdődő DISZ-kon grésszust. „Á mull csak példa legyen most..." A begyűjtési állandó bizottság munkája Baján A bujái begyűjtési állandó bi­zottság tagjai sűrűn megfordul­nak a városi tanács begyűjtési hivatalában. Szervezetten dol­goznák, javaslataikkal segítik a begyűjtés munkáját s a 60 '.ágú aktívahálózattal széleskörű telvilágosító munkát végeznek. A bizottság egy-egy tagja sa­ját választókerületében dolgo­zik s aktíváit azokon a területe­ken foglalkoztatja, amelyek a választókerületen kívül esnek. Három hetenként beszélik meg d végzett munka eredményeit s a további tennivalókat. A bi­zottság tagjai kisgyűléseket tar­tanak, csáládlátogatásokat vé­geznek, de megvizsgálják és elintézik választóik sérelmes ügyeit is. Egyszóval körzeteik termelőivel igyekeznek a leg­szorosabb kapcsolatot teremteni. A versenyszervezésben is segí­tenek: kezdeményezésükre léptek begyűjtési versenyre az alsó­városi népkör tagjai a felsőváro­si népkörrel. A személyes példaadás jelen­tőségét Is felhasználják. Czi- czinger József, a bizottság egyik tagja egész, évi sertés, vá­gómarha-, tojás- és félévi ba­romfibeadását teljesítette, — emellett 15 termelőt társuláshoz segített, hogy vágómarhabeadá­sukat teljesíthessék. LVIiokovícS Sándor is rendezte tartozását sertésből egész évre, baromfi­ból és tojásból félévre. A város első negyedévi be­gyűjtési tervét sertésből 61.7, vágómarhából 200, tojásból 120, baromfiból 100 százalékra tel­jesítette. De a második negyed­év eredményeiben is megmu­tatkozik az állandó bizottság Jó munkája. Az első két hónap­ban sertésből 57.6, vágómarhá­ból 77.6, tojásból 107, baromfi­ból 81.9, tejből 98.5 százalékos az eredmény. A begyűjtési állandó bizott­ság harcol azért, hogy a meg- rögzöttt nemteljesítőkkel szem­ben a törvény teljes szigorát alkalmazzák. Eljuttatta a be­gyűjtési hivatalhoz a beadásu­kat becsületes teljesítők jogos Kérését, hogy mielőbb vesse­nek véget a kulákok szabotálá- sának. A begyűjtési hivatal in­tézkedett is. Három kulák — Gál János, id. Gergity András és Oravetz Gyula — ellen már ki is tűzték az árverést, öt ku­lák ellén pedig eljárást indított. A bizottság tagjainak munká­ja kiterjed más területekre is. Ellenőrzik, hogy a törvény által biztosított szociális kedvez­ményekben az arra rászorulók részesüljenek. Felfigyelnek és leleplezik a törvéhysértőket. Legutóbb is a begyűjtési állan­dó bizottság tagjai leplezték le Koosz Józsefet, aki takarmány- gabona feketézéssel foglalkozott. iNNEN-ONNAN — A jövő héten beköszönt a jó idő. 1873-ban volt utoljára ilyen hideg a május — közli a Meteorológiai Intézet. — Már kétszáz köbméter ta­karmányt silóztak a tervezett 109 köbméter helyett a kiskun­félegyházi Lenin Termelőszö­vetkezetben. — »Ponomax« növényvédő porozógép gyártását kezdi meg a közeljövőben a Kiskunhalasi Motorgépjavító Vállalat. Ezen gépekből Albániába és Dániába is szállítanak. — Gazdag műsorral ünnepük a pedagógusnapot vasárnap Kunszálláson. A .község három termelőszövetkezete közösen rendezett ebéden látja vendégül a nevelőket. A pedagógusok napját ünnepli az egész ország. Ezen a napon, amikor mindenki a jövő felé néz és pártünk, államunk, dolgozó népünk nevelőink felé szálló elismerésének mai eseményeiről beszél, talán nem Is Illik a múltról beszélni, amelyben az elismerés helyett keserű meg­aláztatás volt a sorsa a nemzet napszámosainak. Mégis, ha rövid pár szóban is idézzük fel az elmúlt évszázad történetét. Keressük meg régi kecskeméti iskolai iratok elsár­gult lapjain régóta porladó, öreg pedagógusok életének, munkás­ságának nyomait. Hátha sár­gult bejegyzések mögött áttet­szenek emberi arcuk vonásai is. A krónikák szerint Kecs- kefnét már a XIII. század Vé­gén jelentékeny várös Volt. Bár írásos bizonyítékok nincsenek râ, de a város belterületén min­den bizonnyal működött iskola. Tanítómesterei papok voltak, akik írásra, olvasásra, számve­tésre, különböző vallásos isme­retekre tanították a gyermeke­ket. Jellemző, hogy a köznép oktatásának kiszélesítésére sen­ki nem gondolt. A vagyonosabb kereskedöcsaládok felcseperedő gyermekei számára volt iskola és volt silányan Űzetett iskola- mester is, de a homokbuckák végtelenbe vesző világában, a zsellérek kunyhói között isme­retlen volt a betűvetés. Az első pusztai iskolák csak a XIX. szá­zad közepe táján alakultak meg Kecskemét határában. 1850-ból származik egy feljegyzés, amely szerint kinevezték volna az el­ső pusztai tanítókat a tiz iskolá­ba. Semmi jel nem mutat arra, hogy ezeknek a tanítóknak bármiféle segítséget is nyújtot­tak voína iskoláik legszüksége­sebb felszerelésére. A bérbe- velt, hályogos ablákú, nedves- lalu paraszti tanyaszobák négy üres fala jelképezte a pusztai tanítók otthonát és a tudomány hajlékát is, mert hiszen itt folyt a tanítás. A gyerekek maguk hozták a széket a hónuk alatt és télen a nyomorúságuk ten­gerében fuldokló zsellérek gyermekei vitték magukkal a tüzelőt is. Forgassuk tovább a lapokat. 1890. Hivatalos statisztika arról, hogy a lakosság 58.5 százaléka ismerte csak az írás-olvasás tu­dományát Kecskemét városá­ban, ahol hivalkodó pompával iktatták be a főispánokat és a A „Tanítónő" a kecsKemeti pedagógusok előadásában miazmái megfertőzik a színpad levegőjét. A szoknyavadász pa- rasztnábobfi zsarnokságát; mü- veletlenségét, szerelme ébredé­sét, igazabb valójának bontako- zását Kobold Ferenc ábrázolta férfias erővel. A ravasz, számí­tó, brutális és szívtelen gazdag paraszti szülők szelepében Ko­vács Gyula és különösén Füehs Józsefné alkot félelmetesen jót. Juhász Gyula szolgabírójában nagyszerűen keltette életre a gyűlöletes figurát. Fuchs József farizeus és aszkéta plébánosa pedig gazságban és kegyetlen­ségben tartuffei módon maga­sodik mindenki fölébe. Kurta mondatával Is emlékezetünkben marad Simon László prímása. Szűcs Sándor orvosa és szíve­sen gondolunk Bagi Lászlóné, Rési János, Pállai András és Székely Róbert együttesbe illő játékára is. * A magyar realista színját- szás ez első remekének felújításával színészek és mű­kedvelők országszerte szolgála­tot teljesítenek ma. Ez a szán­dék vezette most is a klasszikus igénnyel mérő rendezőt és az együttes valamennyi tagját. Még a játékba is átvitték hivatásu­kat, megmaradlak annak, amik: nevelőknek. A katedráról átlép­tek a rivalda fényébe s a tu­dományos megismerés eszközeit felváltva a művészi megisme­rés módszereivel) itt is tanítot­tak: helytállásra, harcra és tisz­ta, szép emberségre. Elismerés és köszönet illesse érte valamennyiöjüket. Nánási Miklós. A pedagógusnap jelentősé- gét méltató szavak ma országszerte tudatba idézik a magyar közoktatás és nevelői sors múltbeli képzeteit és a jelen valóságát. A művészi és hiteles ábrázolás szép közvetíté­sével ugyanezt cselekedték a kecskeméti pedagógusok is, ami­kor a közbecsülés feléjük áradó napjának előestéjén előadták Bródy Sándor régi, híres szín­művét: a Tanítónőt. Ady apotheozisában naggyá nőtt »legrababb magyarnak«, a magyar sivatagban »-rabok közt rabként senyved« tanítónak, az »Élet alágyűrtjének« meg­alázott sorsát és megalázó tár­sadalmát jelenítik meg a játszók azon a napon, rhelynek lényében már anakranizmusként hat a Tóth Flórák kálvártás útja. * 1/őzei félszázada már, hogy az írót egy vidéki lap szürke hírközlése szívenüti. Azt olvassa, hogy valahol erre mife­lénk, egy zsírjában fulladozó bácskai faluban a basáskodó kis­királyok lelketlensége halálba- kergetett egy szép, fiatal taní­tónőt. F. közlemény forrásából fakadt a színdarab ötlete, amely­ből a művészi teremtő erő meg­alkotta a századfordulói magyar vidék drámáiét: a zsarnokok és megalázottnk, gonoszak és jók. álszentek és igazak, lázadók és beletörődök körtörténetét, tár­sadalom- és erkültsrajzát. Tóth Flóra tanítónő táskájá­ban szegényes holmijával, lelké­ben gazdag ábrándjaival és tisz­ta hitével egyenesen az iskolá­zajos mulatságok kurjongatásait hallhatták az arrajárók, a tős­gyökeres kecskeméti úri famí­liák tornácos házaiból. (Vidám Urak vadásztársasága járta a határt és leh^t, hogy még a fe­jét is elfordította egy-egy vadász, ha sivár tanyai iskolá­ra tévedt a tékintete.) És a tanyaj iskolák falai kö­zött az önfeláldozás, az igazi hazafiçâg nem egy tis2teleire- méltó bajnclka tanította az egymást követő nemzedékeket. Az egyik bejegyzés szerint,1 amely az iskolai növendékek névsorát tartalmazó ivek fölött all, ez olvasható: »Harmadik osztályt gyákörtő ifjúságnak az ltS25-ik eszlendöbéli folyamai­ban tett érdeme szerint VaVá feloszlása Pataki István pro-1- fcsszar úr alatt. Summa: 118.->• A második ösztúlyt tanító Dal- los professzor űr neve után ez a felirat var): »üsszvesen 102.« Ne gondolja senki, hogy ezék a. számok a kpfOfeSSzor úrnak** titulált deréje tanítók fizetését jelentették. Nem! Arról adnak hírt ezek a számjegyek, hogy Pataki István 118, Dallós József még 102 növendéket oktatott egymaga. Labanc Mihály, tanító neve mellett az egyik 1827 nya­ráról szármázó iskolai iratban meg egyenesen az szerepel, hogy 167 gyermeket tanított egyszer­re. Vajon a mi most végzett iljú pedagógusaink, akik a tá­gas, levegős, új iskolák kapuján, lépnek át a frissen kiállított bi­zonyítvánnyal a kezükben, tud­ják-e, mit jelentett akkor peda­gógusnak lepni? Tudják-e, hogy milyen ha­zafiúi merészség volt a líabs- burg-elnyonrás legsötétebb esz­tendejében, az osztrák inspek­torok gyötréseitől zaklatva, bá­tor szívvel tollat ragadni ér odaírni az 1858—59-i tanév egyik naplójának címlapjára nagy betűkkel azt a lángoló ha­zafiúi érzéstől szított véleményt, hogy ez az esztendő »az osztrák zsarnokság vaskorának gyász- emlékékét« jelenti. Farkas Pál tanítónak az ismeretlenség homályából felénk derengő ke- fnény alakjk szorította a tollat akkor a kezébe, amikor ez a régi bejegyzés esett, A zsarnok császár elnémcte- sítő törekvései elleni harcnak nem egyedülálló hőse az a sok kecskeméti tanító. 1856—57-ben még »Kaiser József, a negyedik- osztály oktatója« még ezt a né- metes nevét használta, 1861- ben ugyanâzok a gyöngybetűk már ezt a nevet rajozolják ki' Császár József. A németes név­nek a megtagadása pedig bi­zony könnyen gyanúba kever­hette volna. Csukjuk be a régi irományo­kat. Tegyük vissza köteteikéi az irattár polcaira. De emléke­zetünkből ne töröljük ki tisztes elődeink küzdeleméinek és ke­mény helytállásának képét. Aj ő harcaik la ml mai pedagógu­sainknak niagasra tartott zászlóit fényesítik. Hevesen olvasnak ax VSA-han Áz Egyesült Államokban egy­re kisebb összeget fordítanak népművelési célokra. Ennek következtében állandóan csök­ken a kereslet a könyvek iránt. A könyv) szeretete, az olvasás általában már az iskolapadban az ember jellemző tulajdonsá­gává válik. Azonban az ameri­kai diákokat nem szoktatják hozzá az olvasáshoz. Az »ameri­kai elemi iskolások 91 százaléká­nak nem áll rendelkezésére olvasószobá, a középiskolások 22 százaléka , pedig nem is érzi ennek szükségét.« E sivár hely­zet oka a kormány fegyverkezési politikájában rejlik. Nem csodá­latos, hogy az Egyesült Államok felnőtt lakosságának mindössze egynegyede olvas könyvet, ez is átlagosan nem többet, mint ha­vonta egyé!. A kollégiumot vég­zettek közül mindössze 39 száza­lék, a középiskolából kikerüllek közül 18 százalék, az elemi- iskolát végzettek közül pedig csupán hét százalék olvas köny­I \ ból érkezik munkahelyére, az istenverte, tespedt kis faluba, amelynek dús televényén már mélyre gyökereztek a szoknya­vadász parasztnábob, a gőgös szolgabíró és a farizeus káplán parancsuralmának szálai. A lány megjelenése megbolygatja a falu­si urak éleiének poshadt állóvi­zeit. Mint a pompás prédára ehes vadak, előbb megejtő, úri hazugsággal a testbirtokbavéte­lére, majd kudarcokat látva, embertelenül brutálisan a lélek megsemmisítésére szövetkeznek. A tanítónő azonban erős tud lenni. Kitépi magát a lápi vi­lág hínárjából és úgy, ahogy jött, emelt tővel, tisztán megy tovább élete újabb állomásai felé, leikében azzal gazdagodva, hogy aki nem erős, nem tud megállni emberségében, azt menthetetlenül elnyeli ennek a világnak szennyes mélye. * Az előadást Simon László •í*' leánygimnáziumi igaz­gató, a színpadművészet kitűnő értője rendezte. A Csongor és Fünde, a Szeitlivánéji álom után inöslani munkájával is az érett lendezö kvalitásait igazblta. ÉHi és érzi a mű lényegét, eszmé­jét és ezt juttatja érvényre a szereplők kiválasztásában, a hi­teles légkör megteremtésében, az önmagában véve holt darab életrekeltésében és művészi megmunkálásában. A címszerepet Burián Éva játtszotta. Szépségének, ifjúsá­gának sugárzására szétoszlik környezetének fojtó köde, fel- szállnak fullaszló párái, körü­lötte megtisztul a levegő is és lehetetlen nem jónak lenni. Fo­kozatosan nó bele nagy sze­lepébe: gyöngéd, megejtöen kedves, gúnyos, megfélemlített és félelmetes is tud lenni em­beri esendüségében és győze­delmeskedő erejében. Az iskola­széki ülés lázító jelenetében úgy sír, úgy zokog, mint a nagy szí­nésznők. Sokszínű lényében sze­rencsésen egyesülnek azok a vonások, amelyek emlékezetes­sé teszik alakítását. A falusi basák terrorjának sötétségében csak egy elnyűtt tanító és egy megfáradt, öreg plébános embersége szűrt fényt Flóra nehéz útjaira. E két ala­kot EleKes Mihály és Lőrincz Béla formálta meg szívfájdító emberi mélységgel, részvétetéb- resztőn. Bennük még él a hu­mánum szava, a maguk módján szémbeszáílnak a gazlélkű vi­lággal. éppen ezért kell meg­semmisülniük. A porbaszürkült "Pacsirta«-sorsű kántoi kisasz- szony alakját Karácsony ls.- vánné meleg színekkel festette, gazdag érzéssel formálta meg. A falu hatalmasainak figurai, az úri világ jellegzetes típusai is felvonulnak. Hangjuk, sza­vuk, viselkedésük, erkölcsük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents