Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-04 / 130. szám

BÀCSKISK UN MEGYE I NÉPÚJSÁG PP MEG TBIZ X. ÉVFOLYAM, 130. SZÄM Ara 50 fillér 1955 JÚNIUS 4. SZOMBAT---------------------------------------------—N A MAI SZÁMBAN: A tervek teljesítéséért. — Az iskolapadtól a vas­öntödéig. — A rendszeres tagdíjfizetés a párthoz való viszony fontos fokmérője. — A Bajai Meteorológiai Megfigyelő Állomáson. — Példamutató nevelő. — Termelőszövetkezeteink életéből. V - J Konzerviparunk nyári feladatai Megyénk iparában igen szá­mottevő helyet foglalnak el a konzervipari üzemeink. Kon­zervgyáraink termékei nemcsak az országon belül, hanem kül­földön, a Szovjetunióban, a népi demokráciákban, de a nyugati kapitalista országokban is kere­ngett cikkek. Ezért konzervgyára­ink termékei nemcsak dolgozó né­pünk növekvő élelmiszer szük­ségletének kielégítésében tölte­nék be jelentős szerepet, hanem számottevőek a külföldre irá­nyuló exportkötelezettségeink teljesítésében is. Ahhoz azonban, hogy konzerv­gyáraink megfelelően kielégít­hessék az egyre növekvő igé­nyeket, az szükséges, hogy kon­zervgyáraink is tovább fejlődje­nek technikailag. Ehhez a fej­lődéshez azonban elsősorban fej­lett nehézipar kell, amely ellát­ja a könnyűipart, köztük kon­zervgyárainkat is megfelelő gé­pekkel. Pártunk Központi Ve­zetősége márciusi határozatában elítélte és szétzúzta azokat a káros anti-marxista nézeteket, amelyek tagadták a szocialista iparosítás szükségességét és ezen belül a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét. Pedig a nehéz­ipar állandó fejlesztése az alap­ja a közszükségleti cikkek egyre gazdaságosabb, jobb és többter- melésénék is. Ahhoz, hogy az éleimiszeripar több és olcsóbb konzerveket gyárthasson, új gé­pek kellenek, amelyeket a ne­hézipar állít elő. Tehát a ne­hézipar elsődleges fejlesztése nélkül nem lehet a dolgozó nép szükségleteinek megfelelő kielé­gítését sem biztosítani. Pártunk Központi Vezetőségének törté­nelmi jelentőségű márciusi hatá­rozata ezért félreérthetetlenül bizonyítja: a párt fő célkitűzése volt és lesz a jövőben is, hogy szüntelenül emelkedjék dolgozó népünk jóléte. Ezért szögezi le többek között azt is, hogy »biztosítani kell a közszük­ségleti cikkek termelésének je­lentékeny növekedését« is. E határozat célkitűzéseiből vi­lágosan következik, hogy a köz­szükségleti cikkek termelésének jelentékeny növekedését kon­zervgyáraink dolgozóinak is elő kell segíteniük. Hogyan? Ügy, hogy a nagy nyári konzerv- idényre jól felkészülnek, bizto­sítják a termelékenység növelé­sét és az önköltség csökkenté­sét. A feladat nem könnyű, de megvalósítható, Ezt mutatják azok az intézkedések is, ame­lyeket konzervgyáraink már ed­dig is tettek. A Kinizsi Kon­zervgyárban komoly előkészüle­teket tettek a két fő termékük, a paradicsom és a borsó feldol­gozásának gépesítésére. Uj vá­logatószalagot és négy új auto- klávot szereltek fel a borsó­üzemben. Korszerűsítették az üvegmosót, ezzel 40 százalékkal növelték annak teljesítőképes­ségét. Megoldották a nyers- anyagszállítós gépesítését. Üj szárítószekrények beáll! tásávai 30 százalékos energiamegtakarí­tást érnek el. A beérkező nyers­anyag helyes tárolásával sok nyersanyagot óvnak meg a rom­lástól. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban is tökéletesítet­ték a borsófejtőgépeket, növel­ték az autóklávok számát. — Konzervgyáraink dolgozói, mű­szaki vezetői ezzel megtették az első lépéseket ahhoz, hogy eb­ben az évben, vállalásaikhoz hí­ven, növeljék a munka terme­lékenységét, csökkentsék a kon- zervek előállításának költségeit. A munka termelékenységének növeléséhez, az önköltség csök­kentéséhez azonban az is szük­séges, hogy az idén az elmúlt időkhöz képest jobban szervez­zék meg a munkát. A Kinizsi Konzervgyár munkájára még nemrégen az volt a jellemző, hogy az egyik üzemrészen belül nagy volt a belső munkanélküli­ség, a másik üzemrészben pedig munkerőhiánnyal küzdöttek. A tapasztalatokon okulva — he­lyesen — most a munkaszerve­zés élére tapasztalt üzemmérnö­köt állítottak azzal a megbíza­tással, hogy biztosítsa az üzem­ben a munkaerő ésszerű felhasz­nálását, az anyaggal való ész­szerű gazdálkodást. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban a gépek kezelésére képzett, régi, kipróbált munkásokat állítottak, az üzem gyakorlott törzsgárdáját műszakonként szétosztották és a legfontosabb munkafolyamatok elvégzésével bízták meg őket. Mindezek az előkészületek azt mutatják, hogy konzervgyáraink dolgozói biztató lépéseket tettek már eddig is a több, a gazdasá­gosabb munka előkészítésében. Azonban tovább, előrébb keii még mennünk, hiszen távolról sem tettek meg mindent például az önköltségcsökkentésben. — Mindkét konzervgyárunkban még igen sok az üvegtörésből eredő károsodás, még sok a ten­nivaló a beérkezett nyersanya­gok bomlásmentes tárolásának biztosításában. Mindemellett tán legtöbb a tennivaló az üzembe érkező új munkások nevelésé­ben, képzésében. Hiszen * leg­többjük még nem ismeri az üzem fegyelmét, rendjét. Most ismerkednek meg először a gé­pekkel, az üzemi élet törvényei­vel. Ezért konzervgyáiaink párt- szervezeteinek igen fontos fel­adata az üzembe került új mun­kások nevelése, a több és ol­csóbb termelésre való ösztön­zése. Szükséges, hogy konzervgyá­rainkban ne szűnjék meg az ál­landó szervező, felvilágosító munka a szocialista kötelezett­ségvállalások teljesítéséért. Ha konzervgyáraink dolgozói valóra váltják mindazt, amit Központi Vezetőségünk márciusi határo­zata nyomán ígértek, akkor el­mondhatják, hogy derekasan, becsülettel teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket velük szemben támasztott pártunk az életszínvonal emelése, hazánk gazdasági erejének növelése ér­dekében. Aláírták a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányának közös nyilatkozatát BELGRAD. (TASZSZ) Június 2-án, belgrádi idő szerint tizen­kilenc huszonöt órakor a Gárda Házában aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége kormányának és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság kormányának nyilatkoza­tát. A nyilatkozat szövegét orosz és szerb-horvát nyelvein a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya nevé­ben N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nevében pedig J. Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnöke írta alá. A nyilatkozat aláírása után N. A. Bulganyin és J. Broz­Tito szívélyesen kezet szorított, egymással. Ezután N. Sz. Hrus­csov, a szovjet kormány küldött­ség vezetője és J. Broz-Tito, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője, majd a szovjet és ti jugoszláv kormányküldöttség valamennyi tagja szorított ke­zet egymással. A nyilatkozat aláírásánál több mint 150 külföldi és jugoszláv tudósító volt jelen. (MTI) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata BELGRAD (TASZSZ) A Szov­jetunió kormányküldöttsége — amelynek tagjai N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének tagja és az SZKP Központi Bizottságának első titkára, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, D. T. Se- pilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztő­je, A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterének első helyettese, P. N. Kumikin, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­niszterhelyettese — és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság kormányküldöttsége — amelynek tagjai, Joszip Broz- Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kar- de'lj, A. Rankovics, Sz. Vukma- novics-Tempo, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács alelnökei, M. To- dccovics, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács tagja, K. Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság külügyminisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság külügy­miniszterhelyettese — 1955 má­jus 27-től június 2-ig Belgrád- ban és Brioni szigetén tárgya­lásokat folytatott egymással. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. A tárgyalások során eszmecserét folytattak a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság érdekeit érintő nemzetközi kérdésekről, minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit is. I. A megbeszélések kiinduló­pontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés meg­oldása, valamint a népek és az államok együttműködésének megszilárdítása végett a tárgya­lások módszerét alkalmazzák. A két ország népei és fegyve­res erői különösen kifejlesztet­ték barátságukat és harci együtt­működésüket a háború éveiben, amikor más békeszerető népek­kel közösen küzdöttek a fasiszta hódítók ellen. A két kormány megegyezett, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezésére és a két ország együttműködé­sének fejlesztésére, mivel meg­győződése, hogy ez mindkét or­szág népeinek érdekeit szolgál­ja és elősegíti a feszültség eny­hítését. valamint a világ béké­jének megszilárdítását. A tár­gyalások során megmutatkozott mindkét ország kormányának az az őszinte törekvése, hogy to­vább fejlessze a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság mindenoldalú együtt­működését, mert az teljesen megfelel mindkét ország érde­keinek, valamint a béke és a szocializmus érdekeinek, s erre ma megvannak az objektív fel­tételek. Azoknak a kérdéseknek meg­vizsgálásánál, amelyekről a tár­gyalások folytak, s a népek közti bizalom és együttműködés meg­szilárdítása végett mindkét kor­mány a következő alapelvekből indul ki: A béke oszthatatlansága, — egyesegyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság. A szuverénitás, a független­ség, a területi sérthetetlenség és r . egyenjogúság tiszteletben tartása az államok kölcsönös kapcsolataiban és a más álla­mokkal való kapcsolatokban. A népek közötti békés egy­másmelleit élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbségé­re. Ezen minden állam együtt­működése értendő, általában a nemzetközi viszonyok s különö­sen a gazdasági és kulturális kapcsolatok területén. A kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tisz- teletbentartása, legyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jellegű beavatkozás, minthogy a belső berendezke­désnek, a társadalmi rendsze­rek különbözőségének és a szo­cializmus konkrét fejlődési for­mái különbözőségének kérdései kizárólag az illető országok né­peire tartoznak. Kétoldalú és nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejleszté­se és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a kiküszöbölése, amelyek megnehezítik az áru­cserét és gátolják a teimelő erők fejlődését, világviszonylatban és az egyes országok gazdaságának keretei között. Segítségnyújtás az ENSZ meg­felelő szervei útján, valamint más, az ENSZ alapelveinek megfelelő módon, mind az egyes országok gazdasága, mind pedig a gazdaságilag elmaradott terü­letek számára, e területek né­peinek érdekében és a világgaz­daság fejlesztése végett. A propaganda és a helytelen tájékoztatás minden formájá­nak, valamint minden egyéb olyan cselekménynek megszün­tetése. amely bizalmatlanságot kelt és bármiképpen is nehezíti a konstruktív nemzetközi együtt­működéshez és a népek bélié? egymásmelleit éléséhez szüksé­ges légkör megteremtését. Mindennemű agresszió és min­den olyan kísérlet elítélése amelynek célja politikai és gaz­dasági uralom megteremtés? más országok fölött. Annak elismerése, hogy a ka­tonai tömbök politikája fokozza a nemzetközi feszültséget, alá­ássa a bizalmat a népek között és növeli a háborús veszélyt. ír. A két kormány politikája azokból az elvekből indul lei. amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában ju­tottak kifejezésre és egyetért ab­ban, hogy további erőfeszítése­ket kell tenni az ENSZ szerepé­nek és tekintélyének növelésére Ezt leginkább megerősítené, hí a Kínai Népköztársaság meg­kapná törvényes helyét az ENSZ-ben. Jelentőséggel bírna az is, lia ebbe a szervezetbe fel­vennék tagnak mindazokat a? országokat, amelyek megfelel­nek az ENSZ alapokmánya kö­vetelményeinek. A két kormány egyetért, bőgj- valamennyi népnek újabb erő­feszítéseket kell tennie, hog.v pozitív eredményekkel és meg­egyezésekkel végződjenek a tár­gyalások a világhétté lényegbe­vágó kérdéseiben, mint példán’ a fegyverzetek csökkentésének és korlátozásának, valamint az atomfegyver eltiltásának kérdé­se, általános kollektív biztonság- megteremtésének kérdése, ezen- belül szerződésen alapuló euró­pai kolléktív biztonsági rend­szer megteremtése, az atomener­gia békéscélú felhasználásának kérdése. Ilyen erőfeszítések eredmé­nyeként olyan légkör alakulna ki, amely egyúttal lehetővé ten­né olyan elsőrendű fontosságú és égető nemzetközi problémák békés úton történő megoldását amilyen például a német kér­dés demokratikus alapon, s a német nép óhajának és érdekei­nek, valamint az általános biz­tonság érdekeinek megfelelően történő megegyezése megoldása és a Kínai Népköztársaság Taj- 1 innal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítése. A két kormány üdvözli a ban- dungi értekezlet eredményeit, amelyek jelentősen előmozdítot­ták a nemzetközi együttműködés gondolatát s támogatták Ázsia és Afrika népeinek politikai és gazdasági függetlenségük meg­(Folytaíás ? Z. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents