Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-28 / 150. szám
A. kecskcsnéái Mépíroiitliizoí^itg’ ti mezőgazdáéiig fejlesztéséért A Hazafias Népfront kecskeméti városi bizottsága júniusi ülésén jelentős határozatot hozott. A határozat azokkal a tennivalókkal foglalkozik, melyekkel népfront-bizottságaink járulnak hozzá a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Az első lépés az volt, hogy a kecskeméti népfront-bizottság kiszélesítette, megerősítette aktíva-hálózatát. Területi népfront-csoportokat alakítottak a város kerületi beosztása szerint. Ugyanilyen népfront- csoportok segítik a határozat végrehajtását a városhoz tartozó pusztákon, tanyaegységekben. A munkaterv szerint nagy gonddal és sokoldalú módszerekkel kell a népfront-bizottságoknak elősegíteniük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A Hazafias Népfront kecskeméti szervezetei éppen ezért ebben az időszakban változatos lehetőségeket biztosítanak arra, hogy tnincl jobb baráti viszony alakuljon ki az egyénileg dolgozó parasztok és a termelő- szövetkezetek dolgozói között.. Kilenc alkalommal látogatják meg egyénileg termelő dolgozó parasztok csoportjai a kecskeméti termelőszövetkezeteket. A Lenin Termelőszövetkezetben szervezték meg az első ilyen látogatást. Júliusban kerül sor az úrréti Béke, a törökfái Szabadság, a talfájai Győzelem és Törekvés, a városföldi Kossuth, a ballószögi Uj Tavasz és Igazság Termelőszövetkezet gazdaságának meglátogatására. A nyári mezőgazdasági munkák alapos és időben való élvégzése, gabonabegyűjtés meggyorsítása, az állampolgári fegyelem megszilárdítása érdekében, nem utolsósorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének elősegítésére érdekes közérdekű témákról szervez a Hazafias Népfront kecskeméti bizottsága a városban és szerte a határ bah is gazdagyűléseket. Négy ilyen gazdagyűlés már meg is történt igen nagy sikerrel. Ebben a hónapban még hét pusztán, tanyatelepülésen rendeznek hasonló gyűléseket, melynek előadói a népfront-bizottság tagjai, a tanácstagok lesznek. Kísérletünk a 409 mázsás enkorrepatermésért Ez év februárjában megjelent a »Termelőszövetkezet« és a -Magyar Mezőgazdaság« című folyóiratban a szentesi Felszabadulás TSZ versenyfelhívása. Egyik pontja szerint a szentesiek vállalták, hogy 10 holdon elérik a holdankénti 100 mázsás cukorrépatermést. Mi a cikket alaposan áttanulmányoztuk, s elhatároztuk, hogy elfogadjuk a felhívást. Alaposan gondolkodóba ejtett azonban a feladat. Hosszú időn át számolgattunk Víg Józseffel és a brigádvezetőkkel. A végén úgy láttuk, hogy a 400 mázsás cukorrépatermés tényleg nem elérhetetlen, csak meg kell adni a répának, amire szüksége van. Úgy határoztunk, hogy 2 holdon már ebben az évben megkíséreljük elérni ezt a jelenleg még igen magasnak látszó termést. A kezdeményezést a tsz tagsága is nagy örömmel fogadta s ez biztatás volt számunkra, hogy a kísérletezés nem lesz hiábavaló. Mihelyt a földekre lehetett menni, megtörtént az első lépés. Kijelöltük a kísérleti parcella helyét. Meg kell azonban jegyezni, hogy későn született az elhatározás, mert a jó termést már az előző évben elő kell készíteni. A minél több nedvesség tárolása érdekében szükséges lett volna már a múlt év őszén a jelenlegi 24—20 cm-es mélyszántás helyett 30—35 cm-es szántást alkalmazni. Erre azonban már nem volt mód, hiszen február végén történt a szentesiek versenyéhez való csatlakozás. így azt tettük, amit még tehettünk: igyekeztünk megfelelő mennyiségű tápanyagot juttatni a talajba. A nedvesség megőrzése végett, amikor a talaj megpirkadt, simítóztunk és fogasoltunk. Aj simítózás után holdanként ki-f szórtunk 100—100 kg szuperfosz-t fátot és kálisót, amelyet nehéz-* fogassal műveltünk a talajba.« Utána 200 mázsa komposzt-! szerűen érett istállótrágyát kevertünk kultivátorral a földbe. Igyekeztünk kifogástalan magágyat készíteni, számolva azzal, hogy ilyen nagy termés eléréséhez legalább 90—95 százalékos beállottságot kell biztosítani. Ez sikerült is. A magot kombinált- géppel vetettük. Vetéskor 40 kg pétisót és ugyanennyi szemcsés- szuperfoszfátot adagoltunk holdanként. A répa kelését szinte mindennap lestük. Felkészültünk a kártevők elleni védekezésre. Ezek pusztítását meg is tudtuk akadályozni, de a szárazság miatt hiányos és aránytalan lett a kelés, így a beállottságot mindössze-70 —75 százalékban tudtuk biztosítani. Ez még nagyobb feladat elé állított bennünket, mert a kiesést a répa fejlődésével kellett pótolni. Különös gondot fordítottunk ez ápolásra. Időben elvégeztük a sarabolást cs az egyelést. Egyelés óta kétszer kézzel, egyszer pedig Deyl-kapával megkapáltuk. A második kapálással holdanként 50 kg pétisót munkáltunk a talajba. Még három kapálást tér« vezünk s a legközelebbinél holdanként 2 mázsa faharnut munkálunk a répa földbe. Ezzel a répa káli- és foszforszükségletét akarjuk fokozott mértékben biztosítani. Kísérletünk felkeltette a környék érdeklődését. Hivatalos látogatók, tsz-tagok, egyénileg dolgozó parasztok mind azt mondják, hogy messze nem lehet ilyen répát látni. A levelek erősek, életképesek, a répák vastagságát legutóbb 3—7 cm-nek mértük s igen gyorsan fejlődik. Tagságunk több esetben hangoztatta már, hogy így kellett volna vetni mind a 15 hold cukorrépát. A pontos eredmény természetesen csak a betakarításkor mutatkozik meg. De annyi már eddig is bizonyos, hogy a fáradság nem hiábavaló s minden lehetőség megvan arra, hogy a megszokottnál lényegesen magasabb terméseredményeket érjünk el. Selymes János mezőgazdász, Hódunai Dózsa Termelő- szövetkezet. * 1 A kalocsai járás vezet a növényápolás! versenyben Az utóbbi napokban meggyorsult a termelőszövetkezetekben a növényápolás. Megyénk számos termelőszövetkezete befejezte a kapásnövények második kapálását. A legnagyobb lemaradás a cukorrépa-egyelésnél mutatkozik. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás miatt a cukorrépát másodszor is kellett vetni. Feltétlen meg kell gyorsítani a második vetésű cukorrépák kapálását és egyelését. Ha a beérkezett jelentéseket nézzük, megállapítható, hogy a megyében a kalocsai járás crt el legjobb eredményt a növényápolásban. Itt már sok helyen befejezték a második kapálást is. Ugyanakkor a kiskunfélegyházi járásban lemaradtak a termelőszövetkezetek, pedig a két járásban körülbelül hasonló területen kell bevégezni a növényápolást. Fontos feladat, hogy mindenütt pótolják az elmaradást, vegyék fokozottabban igénybe a gépállomások segítségét termelőszövetkezeteink, hogy aratásig legalább háromszor megkapálják növényeiket, mert csak így számíthatnak bőséges termésre. A cukorrépa-egyelés, valamint a második kapálások alapján a legutóbbi értékelés szerint a járások és városok sorrendje a következőképpen alakul: 1. kalocsai, 2. kiskunhalasi, 3. bajai, í kecskeméti, 5. bácsalmási, 6. dunavecsei, 7. kiskőrösi, 8. kunszentmiklósi, 9. kiskunfélegyházi járás. A városok között első Baja, második Kiskunhalas, harmadik Kiskunfélegyháza. MEGOLDOTT CSOMO Irta: 1, Volosin A Grecsanyivi Gépállomás párttitkára mondta, cl ezt a történetet, amint a. »Vörös Csillag«-kolhoz dűlőútján ballagtunk. Néha az ember akaratlanul is tanúja lesz, milyen rendkívül bonyolult viszonyok szövődnek az egyes emberek között — kezdte Fedor Afanaszjevics. Egyszer is ebben a kolhozban megállított egy idősebb asszony. Könnyes szemmel könyörgött, hogy védjem meg őt és a lányát a veje alaptalan zaklatásaitól. Azt tanácsoltam neki, forduljon a faluszovjethez. — Nem vetette ellen az öregasszony, — ebben a dólogban a maga segítségére van szükség. Tudja, a lányom traktorista. Az ura meg azt követeli tőle, hogy hagyja ott a munkáját. Az anyósa meg az ángya is egyre ezért szekirozzák. Késő éjszaka tértem vissza a kolhozba és egyenesen a mezőre mentem, ahol az öregasszony lánya, Szofja szántott a traktorával. Ahogy a tábla szélére értünk, a reflektor fényében egy férfi alakot pillantottam meg. Az ismeretlen a bokrok közé surrant. Kiugrottam a kocsiból és rákiáltottam: »Ki az?« A bokrok mögül egy fiatalember lépett ki. — Maga mit keres itt? — kérdeztem szigorú hangon. — Kicsoda maga? — Én — tétovázott egy pillanatig az ismeretlen. — A Szofja törvényes férje vagyok. A »törvényes férj« alacsony- termetű, barnaarcú, feketeszeniű fiatalember volt, fején szürke- prémes kubáni süveg, bőrkabátja fényiéit a lámpafényben... Hogy palástolja zavarát, elővett egy cigarettát, rágyújtott, de ujjai remegtek. — Tessék — nyújtotta felém a cigarettásdobozt és megkérdezte: — És nekem kihez van szerencsém? Eí emutatkoztam, mire ő szintén megmondta nevét: — Szemjon Romanovics Ciganok, leszerelt katona ... — És mit keres itt késő éjszakának idején? Ciganok elfordította a fejét. — A feleségét sí. izsálja? — Igen. Azt — válaszolt mogorván. — Miért, talán el akarják lopni, vagy mi? Ciganok szemöldöke rándult egyet, úgylátszik, érzékeny húrokat érintettem. — Aztán mondja, sokan vannak, akik érdeklődnek a felesége iránt?. A műszakiak az első lépést megtették A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat programoztál vártak ajtaja előtt folyt le ez a beszélgetés Dabasi Pál osztály- vezető és Tóth József művezető, az egyes műhely vezetője között. — Tóth elvtárs, viheti ki a jövő havi munkákhoz a ta sasokat, — mondja Dabasi elvtárs. — Ugyan ne vicceljen már. Belefullasztják az embert a munkába. Hagyjanak most békén, annyi a tennivalóm, hogy azt se tudom, hol a fejem. Dabasi elvtárs az elevenjére tapintott. Ugyanis Tóth István az, aki mindig sürgeti őket az előkészítéssel. S bizony sokszor joggal. Éppen ezért új volt ez a megelégedett kifejezés. Ilyen régen hangzott el a művezetők szájából. Nézzük meg, mi késztette Dabasi elvtársat arra, hogy már most, június 25-én a jövő havi munkák kivitelét sürgesse? Vele együtt léptünk be a programirodába, ahol Szili Imre íróasztalán glédában állnak a tasakok, melyből a munkához szükséges rajzok ágaskodnak ki. Beszédbe elegyedünk Szili elvtárssal, meg Dabasi elv társsal Szó szót követ s lassan kikerekedik a jövőliavi ! program. Közben Szili elvtárs a szekrényből újabb tasak-kötegeket vesz e;ő és helyez az asztalra. Az egyes műhely dolgozóinak nem kell egy j szikrányit sem csökkenteni a munkalendületet, mert munkájuk lesz bőven. Módosítani kell azt a régebbi mondásukat: — hó elején pihenés, ho végén hajrá, olyan formában, hogy július 1-én már lehet hajrázni újból. Mégis, mit keli majd készíteni? A tasakokról a kővetkezőket olvashatjuk: — Harminchét folyóméter védőrácsot kér Sztálin- város. Ugyancsak védőrácsot — korlátot — rendelt a kazincbarcikai építkezés vezetősége is. Közszükségleti cikkféleséget is juttat a programiroda az üzemrésznek. Négyezer darab kerítésoszlopot, 650 darab drótfonatos kaput kell még elkészíteni a jövő hónapban. A kettes műhely is bizonyára kíváncsi, hogy róla hogyan ondoskod'tak a programosztályon. Nekik sem kell aggódni. Van reit a tejbe aprítani. A Kinizsi Konzervgyár 58 ezer forintért kért ablakokat. A Salgótarjáni Acélárugyár 85 lakásos építkezéséhez korlátokat rendelt. Ez a munka 600 órát vesz igénybe. Veszprémben egy nyolc tantermes iskola készül. Ehhez megfelelő lépcsőrácsoeat elkészítését kérték az építők a kettes műhely dolgozóitól. A hármas műhely tagjai is el vannak látva bőven munkával. Mit is kell nekik csinálni. Júliusban a várpalotai garázsépítők tizenegy darab billenőkapu elkészítését kérik az ügyes szakemberektől. E munka elkészítésére 2810 órát utalványoztak. A Csák- vari Tüdőgondozó Intézet légtisztító berendezést rendelt a vállalatnál. Ezt is az itt dolgozóknak kell elvégezni 1174 óra alatt. A terv szerint még kiskaput is gyártanak. Mivel átképzősök is dolgoznak itt, azoknak is biztosítottak apróbb munkákat. A tasak, — még nem minden — mondhatná valaki a dolgozók közül, hiszen volt már úgyis, hogy a taisakot kiadták, de nem volt meg hozzá a szükséges anyag. Ma más a helyzet. Ezekhez a munkákhoz biztosítva van az anyag. így lehetővé válik, hogy a verseny olyan lendületes legyen augusztus 20 tiszteletére, mint júniusban volt. A programosztály a hó végével véglegesen átadja a jövő havi munkákhoz szükséges tasakokat az üzemrészek dolgozóinak. A többi, az olcsóbb termelés az üzemrészekben lesz valósággá, ha minden dolgozó szívvel, lelkesedéssel és szorgalommal készíti a tervben megjelölt gyártmányokat. .— Ha sok lenne, nem lenne semmi baj — sóhajtott nagyot a fiatalember. — De, amikor egy valaki.. ■. Most azt kellett volna megtudnom, ki a vetélytárs, aki nem hagyja éjszakánként aludni Szemjon Ciganokot, de mégis átváltottam a szót és megkérdeztem, régen leszerelt-e már. — Egy évvel ezelőtt — válaszolta.. — És milyen szakképzettsége van? ÊÀ. iderült, hogy a traktoris- ta asszony »törvényes férjének*' nincs semmiféle szakképzettsége. — Mielőtt bevonultam volna katonának, elvégeztem a tízosztályos iskolát — szólt és büszkeség érződött a hangján. — Most várok, majd csak akad a képzettségemhez megfelelő munka. — No, és addig mit csinál itt a kolhozban? — Hát csak várom, hova küldenek majd... — mondta enyhe gúnnyal, amiről nem lehetett tudni önmagára-e, vagy a kolhoz vezetőségére vonatkozik. — Szemjon Romanovics — mondom erre neki, — gondolja csak meg, mire vezet az ilyen dolog: maga nem csinál semmit, a tetejébe még a feleségét sem akarja hagyni, hogy a traktorral dolgozzon?.... Ciganok zavartan nézte a cipője orrát. — Nem vagyok én ellene, hogy traktorral dolgozzon = mormo* gott. — Csa.k a mezei brigádve' zetö, Karp Jarovoj ne járna a nyomában... Ismertem Jarovojt, s úgy mint becsületes kommunistát, kitűnő szakmunkást, vidám és szelleme: beszélgetőtársat. Ciganok kérdően tekintett rám — Ebből a helyzetből egyetlen kiút van csupán — válaszoltam neki. — Szegődjön be a Szofja traktora után gépkezelőnek. i I gylátszík, Ciganok. nem számított az eféle tanácsra. Szeme hirtelen összeszűkült, ahogy rám.yézett, de elforditam mégsem tudta tekintetét, zavar ban volt... — No, mit szól hozzá? — Hát, ez is megoldás — szólt végül a foga között szűrve a szót. Jarovojjal másnap találkoz- tam. A brigádvezetö hűvös hivatalossággal kezelt velem, s kérdéseimre röviden válaszolgatoít. Néhányszor elkaptam kutató te- kintetét, de úgy látszott, nem adja meg magát. Mi tagadás, némi kárörömmel gondoltam magamban: »No, most benne vagy a kutyaszorítóban, barátocskám.* Végre is Jarovoj nem bírta tovább a játékot, meg a közbesza- kadt kínos hallgatást és kibökte: — Hát, ha úgy szól a rendelkezés, én odaállítom ezt a Szemjon Ciganokot a felesége traktora után. Csak azt nem értem, miért van mindez?
