Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

I Á béke-viiágmozgalom nagy eseménye idején Harminc békegalambbal dí­szített levelezőlap indult útnak a napokban Kalocsán. A posta azokhoz a békebaroosokhoz kéz­besítette a levelezőlapokat, akik a legkiemelkedőbb eredményes­séggel harcoltak a népek nagy béketalálkozójának előkészítése érdcfcébep. A levelezőlapokat a városi békebizottság bocsátotta ki és köszönetét mondott a ka­locsai békeharcosoknak ered­ményes munkájukért. Ugyanezekben a napokban ha­sonló levelezőlapokat kézbesít Budapesten a posta az Orszá­gos Béketanácsnak is. A leve­leket kalocsai békeharcosok küldték. Beszámolnak a levelek­ben arról, milyen munkát vé­geztek az utóbbi időben, milyen üzenetet küldenek az '-ezertó or­szága«, Finnország fővárosába, a világ-békemozgalom hatalmas tanácskozó fóruma elé. A leve­lek címzettjei hazánk békemoz- gaimának vezetői, akik a mi népünknek a békeakaratát tol­mácsolják a helsinki világ- béketalálkozáson. Jelentős eredményekről szá­molnak be ezek a levelek. A Kalocsai Paprikafeldolgozó Vál­lalat békebizottságának titkára, Szabadi Józsefné elvtársnő pél­dául arról számolhat be, hogy 1951 óta, amióta a bákebizott- sóg megalakult az üzemben, erő­södött náluk a békemczgalom. Most immár harmadik hónapja hirdeti a Kalocsai Paprikafal- dolgozó Vállalat békeharcosai­nak eredményeit, az üzemben a városi békebizottság elismerését jelentő vándorzászló. A zászlót mindig a legjobb békebizottság kapja. Azt is igazolja ez a zászló, hogy a vállalat dolgozói a béke védelme érdekében ter­melési terveiket felszabadulá­sunk tizedik évfordulóján, s az­óta is példamutatóan teljesítik. A levelekkel együtt a papri- kafeldotlgozó munkásai, béke­harcosai szép ajándékot is küld­tek Helsinkibe. Egy gyönyörűen feldíszített díszdobozban gyűj­tötték össze kicsinyített példá­nyokban a vállalat új paprika­gyártmányainak, a legfinomabb minőségű nemes paprika-fajták­nak a mintáit. A csomagba he­lyezett kísérőlevél a békeharco­sok helytállásáról, eredményei­ről beszél. A Helsinkiben ülésező béke­világtalálkozó tiszteletére ünne­pi röpgyűlést tartottak Kecske­méten a Gyufagyár dolgozói. A tanácskozások megkezdése előtt békeakaratukat, egységes kiál­lásukat fejezték ki a béke meg­védése ügyében. Több békehar­cos ígéretet tett arra, hogy ter­melési eredményeit ezekben a történelmi napokban tovább emeli. Kön y vés noh A VÖRÖS LOBOGO ALATT (Válogatott írások a Magyar Kommunista Ifjúsági Mozgalom kialakulásáról. 1917—1919. ösz- szeállította Svéd László.) A kötet a Magyar Kommunista Ifjúsági Mozgalom kialakulásá­ról közöl válogatott írásokat. Bemutatja, milyen cselekvőén vett részt a haladó ifjúság, kü­lönösen az élenjáró munkásifjú­ság a két forradalom (az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az 1919-es proletárforradalom) előkészítésében és végrehajtásá­ban. Ezek az írások rávilágíta­nak arra a hősies küzdelemre, amelyet a fiatal értelmiségi for­radalmárok és ifjúmunkások vívtak a békéért, a nemzeti függetlenségért, a forradalmi át­alakulásért. Visszatükrözik a dokumentumok azt is, hogy a dolgozó és tanuló fiatalok ön­feláldozó hősiességgel harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban a Tanácsköztársaság megvédéséért. A KIMSZ — létezésétől kezdve a kommunisták biztos táma­sza volt és szilárdan megállta a helyét az ellenforradalmárok, a Tanácsköztársaság belső árulói elleni harcban. Megmutatja a gyűjtemény azt is, hogy a fasiszta elnyomás idején is elevenen élt az ifjú­ság legjobbjaiban a Tanács- köztársaság emléke és hatalmas erőt adott az ifjúsági szövetség­nek a felszabadulásért folytatott harchoz. A gyűjteményt az egykori dicső harcok részvevőinek visz- szaemlékezései egészítik ki. Kelen Jolán, a Forradalmi Szo­cialisták csoportjának harcosa, Ék Sándor Kossuth-díjas festő­művész s a párt és a Tanács- köztársaság megteremtéséért ví­vott harc több részvevője el­mondja, milyen nehéz körül­mények között, de milyen óriási lelkesedéssel és odaadással har­coltak a fiatalok a boldogabb Magyarországért. INNEN—ONNAN — Újjáépítik a vasútállomás­hoz vezető utca járdáját Szabad- szálláson. Régi anyagból 450 méter hosszúságban a Gárdonyi Géza utca gyalogjáróját látják el téglaburkolattal. A munkákat társadalmi segítséggel végzik. — Belejezés előtt áll három holdon a zöldborsó szedése a dunaegyházi Béke Termelőszö­vetkezetben. Eddig 62 mázsa borsót értékesített a tsz, melyért 20 ezer forint készpénzt kapott. (Nagy Bálint.) T/'aszilij Prohoro- ' vies Liutyikov már csaknem, hat éve vezeti a kulgyigai kerü­leti pártbizottság Pob- jedáját. Rendszerint va­lamelyik vezető elvtár­sat szokta elvinni a kolhozokba, de még jóformán végig sem szívja cigarettáját, uta­sa máris végzett a kol­hoz meglátogatásával és indulnak tovább egy másik kolhozba. »Ha a kocsim szeszé- lyeskedni kezd, én bi­zony akár egy-két napig is elvesződöm vele, de rendbehozom. Ám a vezetőségnél nem így van. Rövid időre be­térnek az elmaradt kolhozba, rápirítanak az elnökre és máris to­varobognak*< — ilyen­formán vélekedett ma­gában Vaszilij Proho- rovics ezekről a kiuta­zásokról. Egy nyárvégi napon azonban valami szo­katlan dolog tör­tént. Avguszt Janovics Lieknyisz, a kerületi pártbizottság titkára ült be a Pőbjedába. Az autó hamarosan a Lenin-kolhoz hatalmas táblái között szágul­dott. — Rossz kolhoz ez, Avguszt Janovics! — sóhajtott fel a gépko­csivezető. A párttitkár nem vá­laszolt, hiszen maga is jól tudta, hogy a Lenin- kolhoz nem tartozott az élenjárók közé. Az autó közben le­tért a műútról és né­hány zökkenő után megállt a kolhoz irodá­ja előtt. — Hát most vissza­fordulhatsz, Vaszili) Prőhorovics — fordult Lieknyisz a gépkocsi- vezetőhöz, — mert én ittmaradok. ; : — Hogy-hogy. i ,7 Ál­landóan? ÚJ KOLHOZELNOK — Ha a kolhozpa­rasztok befogadnak, ak­kor állandóan. — Kedves vendég jött! — kiáltott fel örömmel Lazdiny kolhozparaszt, amikor megpillantotta Lieknyiszt. — Nem vendégségbe jöttem. A kolhozban fogok dolgozni, ha be­fogadnak .. ; * Tf'ljött a közgyű- lés napja. Va­lamennyi kolhozpa­raszt ott volt. Kazaksz elnök megtartotta be­számolóját, de min­denki tudta, hogy sok mindent elhallgatott. A beszámolót éles vita követte. Keményen bí­rálták a kolhozclnököt, amiért nem biztosítot­ta a közös állatállo­mány takarmányalap- ját, amiért megtűrte a fejetlenséget az ál­lattenyésztő tanya­gazdaságokban, amiért elnéző volt a naplop ók­kal, stb. A közgyűlés levál­totta a régi elnököt és Avguszt Janovics Liek-. nyiszt választotta kol­hozelnöknek. Lieknyisz már a közgyűlésen sok mindent feljegyzett ma­gának. Csak ekkor lát­ta, hogy az előző ellen­őrző látogatások során mennyi minden elke­rülte figyelmét. A közgyűlés utáni éjszakán Lieknyisz sokáig álmatlanul for­golódott ágyában. Gon­dolatai vissza-visszaka- landoztak arra az ülés­re, amelyen a kerületi pártbizottság elhatároz­ta, hogy tagjainak egy részét az elmaradt kol­hozokba irányítja. Egy­másután jelentkeztek a pártbizottsági tagok és Lieknyisz jól tudta, hogy valamennyien azt várják, mikor nyilatko­zik ö is. Mégsem sietett, mert nem akarta, hogy bárki esetleg vakon kövesse az ő példáját. Ja január végefelé járt az idő cs a nagy hóviharokat erős felmelegedés kö­vette, mintha már a tavasz köszöntött vol­na be. Lieknyisz kol­hozelnök nem volt az épületben, már reggel óta a brigádokat láto­gatta. Amikor a tataro­zás megindult, néhány kolhozparaszi úgy véle­kedett, hogy az új kol­hozelnök saját dolgozó- szobáját akarja rendbe­hozatni. Pedig a tataro­zásnak egészen más cél­ja volt. Lieknyisz tud­ta, hogy a kolhoznak zootechnikusokra, ker­tészekre, haltenyésztők­re van szüksége. Sür­getni kezdte az épület tatarozását, hogy jó la­kásokkal várják a szakembereket. A kol­hozelnök maga is gyakran szerszámot fo­gott, még az erdőbe is kiment és úgy dolgo­zott, hogy példája még a leghanyagabb kolhoz­parasztot is magával ragadta. A régi veze­tőség hanyagsága miatt hiányos volt az ál­lattenyésztő tanya­gazdaságok vízellátása. Lieknyisz javaslatára még a téli hónapokban kutakat kezdtek ásni. Az egyik tanyagazda­ságban a kolhoztagok csak úgy immel-ámmal dolgoztak a kútásásnál, inkább dohányoztak és beszélgettek. — A jó gazda nyá­ron ás kútat — mond­ták a kolhozparasz­tok az elnök szemrehá­nyó szavaira —, mi a fagyos földet túrjuk. Próbálja csak meg ma­ga, könnyű-e ez a mun­ka. Lieknyisz szó nélkül levetette a kabátját és ásni kezdett. A kolhoz­parasztok egy ideig szótlanul figyelték, majd zavartan egymás­ra pillantottak és neki- gyűrkőztek a munká­nak. — Ha a régi elnök ilyen lett volna... — mondta az egyik. A Lenin-kolhozban gyökeresen meg-, változott a helyzet. Ma már senki sem akar a városba költözni, hi­szen nagy tisztesség élenjáró kolhozban dol­gozni, meg aztán min­den házba bevezették a villanyvilágítást, s a vezetőség körültekin­tően gondoskodik az emberekről. — Nemsokára saját villanytelepünk lesz — mondja Lieknyisz. — Megkönnyítjük az ál­lattenyésztők munkáját is. Sokkal magasabb lesz a tejhozam. A ku­korica vetésterületét megkétszerezzük... A deresedőfejű elnök pedig f iatalos hévvel be­szél a kolhoz jövendő terveiről, mint aki szilárdan hisz, bízik a kollektívában, amellyel együtt dolgozik. Lel­kesedéstől fűtött szavai azt is elárulják: nem bánta meg, hogy a kerületi pártbizottság­ról a Lenin-kolhozba került. A párt állította erre a helyre és a párt az egész szovjet néppel együtt a mezőgazdaság gyorsütemű fejleszté­séért harcol. K. Belov és G. Kurp­nyok cikke nyomán. Á varsói VIT előkészületeire! Július 31-től augusztus 14-ig tartják meg Varsóban az V. Világiíjűsági Találkozót. Előreláthatólag 150.000 lengyel fiatal és mintegy 30.000 külföldi fiú és leány vesz részt a VIT-en. A nyu­gati országokból körülbelül 15.000, a gyarmati országokból pedig 4000 fiatal érkezik Varsóba. A megnyitó ünnepségeken 3500 táncos és 3400 tornász gyö­nyörködteti majd a VIT részvevőit. A találkozó programja lényegében három részre oszlik: NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓK. Ezeknek az a céljuk, hogy közelebb hozzák egymáshoz a különböző országok fiataljait, hoz­zájáruljanak a népek közötti békés együttműködés elmélyítésé­hez. Leánynapot, Diáknapot, Karneválnapot szerveznek. E ren­dezvények egyrésze a Visztula menti kulturparkban kerül lebo­nyolításra. A park egyik érdekessége az új, nagy szökőkút lesz. A KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK a színházakban, kultúr­termekben, klubokban és különböző szabadtéri színpadokon zaj­lanak majd le. Augusztus 1-én teljesen elkészült varsói kultúr­palotában sor kerül egy színes kulturális bemutatóra. A kultúr­palota csúcsán, több, mint 220 méter magasságban már felszerel­ték az új televíziós antennát. Teljesen elkészült a 3700 személyes kongresszusi terme is. A SPORTESEMÉNYEK az új VIT-stadionban zajlanak majd le. Az új stadionban a nők 13, a férfiak pedig 23 sportág­ban mérik össze erejüket. A lengyel fiatalok a VIT tiszteletére vállalásokat tettek. De nemes vetélkedés folyik több ország fiataljai között is. A szoli­daritás nagyszerű példáját mutatják ezek a vállalások. A képen: a Lublini Autógyárban a próbaút után a fiata­lok az utolsó ellenőrzést végzik, hogy kifogástalan kocsik kerüljenek ki a gyárból. V//’ életre kelnek a rigmus &k A kiskőrösi járási kultúrház egyre jobban kiterjeszti hatókö­rét az egész járásra. Olyan te­vékenységet igyekszik kifejteni, amelynek eredményeként meg­élénkül a kiskőrösi járás közsé­geiben a kultúráiét, növekszik a dolgozók érdeklődése a kultú­ra iránt. A járási kultúrház vehetői munkatervükben elsősorban pár­tunk márciusi határozatának végrehajtásáért szállnak síkra. Tervbevették, hogy rendszeresen tartanak a járás községeiben egésznapos, szórakoztató műsor­ral egybekötött falunapokat. A falunapokon két egész estét be­töltő színdarabot mutatnak be, egyrészt a járási kultúrház szín­játszói, másrészt a járási tanács DISZ-szervezetének előadói. A DISZ-szervezet színjátszói Mo­lière: Duda Gyuri című három- felvonásos vígjátékot viszik vi­dékre, a járási kultúrház előadó­gárdája pedig Csizmarek Má­tyás bohózatát: a Bujócslcát. A két színjátszó együttes versenyszerződést kötött egy­mással. A versenypontok kö­zött ilyenek szerepelnek: »Minél több helyen mutat­ják be a színdarabot, állandóan fokozzák a művészi színvonalat, fegyelmezetten járnak el a pró­bákra, nem hiányoznak az elő­adásokról sem, igyekeznek mi­nél elmélyültebb, életszerűbb alakítást nyújtani.« Nagy erőfeszítés a színjátszó­csoportok tagjai részéről a falu­napokon való részvétel, hiszen igen elfoglaltak, este 10 óra után járnak próbára és munkaszü­neti napokon szerepelnek vidé­ken. Ahová a kultúrcsoportok ven­dégszerepelni mennek, maguk­kal viszik a járási kultúrház rig­musbrigádját is. A rigmusbrigád amellett, hogy szórakoztatja a falusi dolgozókat, azt a feladatot is kapta, hogy a meglátogatott községekben új rigmusbrigádokat alakítson a nyári munkák ide­jére. A kjulturális és szemléltető agitáció az elmúlt esztendőben majdnem teljesen megszűnt fal- vainkbanj, mert lebecsülték a kul­turális eszközökkel történő köz­vetlen agitáció jelentőségét. A járási kúltúrház most feleleveníti a kulturális és szemléltető agitá­ció bevált módszereit járásszerte, hogy hathatós segítséget nyújt­hasson Ja nyári nagy munkák idején a gabonabetakarítás és a beadás megyeszerte kibontakozó versenyének. A DISZ II. kongresszusa után még nagyobb lendülettel láttak munkához a tabdi Célgazdaság fiataljai A Kecskemétvidéki Borfor­galmi Vállalat Tabdi Célgazda­ságában a szőlőterület nagyrésze z idén került a gazdaság ke­zelésébe. Az éveken át elhanya­golt szőlőterületek gondozását a fiatalok vállalták. Több, mint 40 DISZ-tag határozta el, hogy már az idén termőre hozza a be­teg szőlőtőkéket. Ezt az elhatáro­zásukat a II. DISZ-kongresszus elhangzása után még jobban megerősítették. A legutóbbi DISZ-gyűlésen megbeszélték, h gy jóminőségú munkával, az eddiginél még nagyobb figye­lemmel1 kezelik a szólót. A négy­szeri permetezés mellett, a két­szeri porozást is elvégzik. A vé- dekezőszereknél és a raffia-hasz- nálatánál 10 százalékos anyag­megtakarításra tettek vállalást, ígéretük megvalósításáért a fia­talok Versenyre hívták ki az idősebb, tapasztaltabb dolgozó­kat. Az eddigiek szerint élenjár­nak a munkában. Az elhanyagolt szőlőterületekről ősszel termést várnak. A fiuk már harmad­szorra permeteznek, a lányok pedig a gazolókapálás mellett kötözik a .szőlőhajtásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents