Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-04 / 103. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG pp H MEG 'XRTBIZ X. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Ara 50 fillér 1955 MÁJUS 4. SZERDA A MAI SZAMBÁM: À május 1-i ünnepségek. — A községi pártbizottságok feladatairól. — Hatodik éve falun — a faluért. — Élenjáró termelőszövetkezetek tapasztalataiból. — Lángok az éjszakában. — Húszéves a moszkvai Metró. A munkások nagy nemzetközi ünnepének seregszemléje Budapest dolgozó népének harcos tüntetése a proletár nemzetköziség és a béke nagy ügye mellett a színpompás, feledhetetlen május 1-i {elvonuláson Ünnepi díszbe öltözött Budapest május elsejére. Fővárosunkat régóta, talán soha se láttuk még ennyi színben és vidám lelkesedésben ragyogni. Ünnepi díszt öltött az emberkoszorúval körülvett, hatalmas Sztálin-tér is. Vörös- és nemzetiszínű zászlók keretezik a teret. Szívet vidító látvány! Kilenc óra. Megfújják a harsonákat. A májusi diszlobogó lassan felkúszik az árbocra. A szobor alatti mellvédén megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szálai Béla, Bala István, Piros László, Matolcsi János, Vég Béla, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz A Dózsa György út felől ünnepélyes áradattal megindul a menet, a tér még csendes és néptelen. Percről-percre közeledik az emberfolyam, a zászlók tengere. Amikor az első zászlók a Sztálin-szobor elé crnck, s a mikrofonban felcsendül az első üdvözlő kiáltás: »Éljen május elseje, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a bókéért küzdő A felvonulók népek nagy seregszemléje! Éljen a párt!« — akkor már ezerszeresen visszhangozza a tömeg a májusi jelszót, ezerszer hangzik a hurrá. Feltűnik az élen a nemzetközi munkásosztály harci lobogója, a sarló-kalapácsos vörös zászló, mellette a nemzeti- színű lobogó. Kálmán, Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztribünön foglalt helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszervezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói. A dísztribünről tekintette meg a fevonulást a budapesti diplomáciai testület jszámos vezetője és tagja. Itt foglaltak helyet a. május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett Ílülföldi szakszervezeti küldöttségek tagjai is. Nem lehet tükrözni azt a lelkesedést, amely menetüket végigkísérte, de nem lehet leírni azt a pillanatot sem, amikor a térre özönlik hét oszlopban Budapest dolgozóinak menete, a zászlóerdők, fnájusíák, képek, feliratok viitarzó éijenne) köszöntik a pártot, éltetik annak Központi Vezetőségét, amely bátran és . határozottan hárítja el az akadályokat a szocializmus építésének útjából. Látni, érezni, hogy ez a májusi felvonulás érzésekben, harcosságban, pompában, vidámságban több, mint à régiek: felszabadult népünk új életének második évtizedében az első májusi seregszemle. Fiatalok haladnak az élen, a régi harcos május elsejék nagyszerű hagyományainak örökösei. Hatalmas DISZ-jelvdnyt hoznak az élen, a DISZ II. kongresszusát köszöntik. Hatalmas vörös zászlót visznek az olimpikonok, sűrű zászlóerdő élénk színei borítják el a hatalmas teret.. A menet élén egy sor apró iskoláslány. Mindegyiknél jókora virágcsokor. A tribün előtt megfordulnak, fürgén szaladnak fölfelé a lépcsőn, átadják a virágcsokrokat az egész magyar ifjúság nevében pártunk és kormányunk vezetőinek. Fergeteges erővel zúg az éljen, mindenki a saját küldöttének tekinti a pártunk és kormányunk vezetőit köszöntő kis úttörőket. Tovább hömpölyög az emberáradat. Egymás mellett, együtt vonulnak, mint ahogy együtt, testvéri barátságba nő fel hazánkban a munkás- ős a parasztfiatalság. Újra felzúg a tér, zeng a ihujrá — sportolóink szép felvonulása következik. »Sporttal a népek közötti barátságért!« — ezt a jelszót viszik az ólen. Jönnek a testnevelési főiskolások, az olimpikonok, közöttük számos világ-, Európa- és országos bajnok, sportolóink, akik any- nyi hírt és dicsőséget szereztek már világszerte hazánknak. Nagy taps köszönti a kiváló labdarúgókat, nagyszerű kardvívóinkat, tornászainkat, atlétáinkat, akik a Szabadság-szobor élő mását emelik a magasba. Egymást követik a kiváló sportegyesületek: a Vasas, a Dózsa, a Vörös Lobogó, a Szikra, az MTSE, a Szpartakusz, a Bástya, a Kinizsi, a Traktor, a Honvéd, az Építők sportegyesülete, a Vörös Meteor, a Bányász, a Haladás, a Törekvés. Sportbemutatónak is beillik ez a menet. Tornaszereket hoznak, a menet közben különböző gyakorlatokat végeznek. Még teli a tér a sportolókkal, amikor előtűnik a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség fegyelmezett csoportja. Edzett, tettrekész fiatalok: rádiósok, sportrepülők, ejtőernyősök jönnek. Menetük azt példázza, hogy ifjúságunk forrón szeretett hazáját bármikor kész megvédeni minden támadással szemben. Elvonultak a fiatalok, a sportolók. tőül) mini négy órán át hömpölygő tengere. Még nem tudjuk, mit hoznak a most következő órák, de a felvonulás kezdete azt bizonyítja, szép ez a május, nagyszerű dolog ünnepelni és itt haladni, ebben a nagyszerű seregben, érezni azt az erőt és biztonságot, amely ebből a májusi felvonulásból árad. Még nincs egy hónapja, hogy hazánk felszabadulásának nagy ünnepén felvonult itt Budapest népe, s most újra jönnek a zászlók, újra harsognak jelszavaink, újra felhangzik az üdvözlés: pártunk és kormányunk vezetőit köszöntik Budapest dolgozói. A kerületek menetében a legjobbakat látjuk az élen. A III. kerület üzemei tábláikon hirdetik, hogy négy felszabadulási serleget nyertek. A serlegnyertesek: az Óbudai Hajógyár, az Újlaki Téglagyár, az Óbudai Szeszgyár és a Gázgyár dolgozói. Mennyi jel, jelkép, jelszó hirdeti: a főváros dolgozói ezen a napon a világ dolgozóinak nagyszerű összefogását ünnepli A felvonulók köszöntik a békeharc nagy vezetőit, népünk felszabadítóját, a népek reménységét, a Szovjetuniót. Valahányszor felhangzik a megafon- ban a Szovjetuniót köszöntő jelszó, százezerszeresen visszhangozza azt Budapest népe. Virágokkal övezve hozzák a Szovjetunió Kommunista Pártja es a szovjet kormány vezetőinek arcképeit. Az órákon át hömpölygő menetből itt is, ott is felvillannak a távoli országok zászlószínei, amott egy óriási földgömb, szalag fut körül rajta s a szalagon oroszul, németül, franciául, angolul, spanyolul és lengyelül a drága szó: »Béke«; Csaknem minden üzem, vállalat felvonulói élén fiatalok haladnak; lelkesek és vidámak, kört formálva, népi tánc, népi zene ütemére haladnak el a tribün előtt. Vidámságot sugátoz nnnden ilyen kép. Talán soha nem volt még egyetlen felvonuláson sem annyi fiatal és annyi gyermek, mint ezen a napsugaras májusi seregszemlén. Rengeteg ötlet tette színessé, vidámmá a felvonulást, a munka szépségeit, az elet örömeit fejezik ki. Félkettő felé jár az idő, amikor az elvonuló, zúgó, áradó menet utolsó csoportja a tribün elé érnek. Utána a tér — ahol mintegy négyszázötvenezer ember tett hitet a népek összefogásának győzelmes eszméje, a párt iránti hűség, a béke megvédésének, a szocializmus építésének magasztos ügye mellett, — elcsendesedett. Délután parkokban, ligetekben, vidám majálisokon jó kedvvel tovább ünnepelt a főváros népe3 Kecskemét dolgozói örömteli hanoidatbun ünnepeltek Felemeiően lelkesítő az a kép, ameiy a zászlódísztoe öltözött városban fogadja az utcára lépő dolgozókat. Micsoda idő! Micsoda lobogó tűz a házakon, tereken! Már korareggel a nap olyan erővel tüzel, hogy szinte leszedi az emberről a kabátot. A tavasz eltűnt, vagy talán nem is volt? A nyárban vagyunk. Kilenc óra. A dísztribün előtti tér még csendes, de a Rákóczi út végén, a sétakert ■környékén már gyülekeznek a gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, iskolák, hivatalok es intézmények izgatott, felvonuló csoportja. Tíz óra. A karmester beint. Pattogva hangzik a honvédzenekar indulója. Megindul a menet. Egyszerre századé lába dobban. A menet élén, zászióenaő alatt — a régi május 1-ek nagyszerű hagyományainak ifjú örökösei — néyszáz dalosajkú úttörő halad, éljenezve, vidám nótaszóval. Csillogó szemek kísérik, hurrá és hatalmas taps köszönti a dísztribün elé érő .eg- íiatalabbakat. Kis csend. Szünet. Talán még az úttörőket üdvözlő tapsnál is nagyobb éljenzés köszönt egy ünnepélyesen lépkedő csoportot. Kitüntetések csillannak a melleken, emelt, galambősz fejjel, bátran lépkednek pártunk veteránjai, a kecskeméti munkás- mozgalom 1919-es harcosai. A szeretet tapsonkánja köszönti az emelvény előtt elhaladó öreg kommunistákat. Mint két hatalmas folyam, hömpöíygött az ünneplők áradata a Rákóczi útról a Szabadság tér felé. A Lakatosipari Vállalat dolgozói vasszerkezetekkel vonultak fel. Ennél a vállalatnál a május 1-i munkaversenyben Faragó József gépmunkás 260, Sipaki János átképzős esztergályos 2b3, és Fekete Ferenc, Pólyák István pedig 200—200 százalékos eredményt ért el. A Borforgalmi Vállalat kocsira felszerelt hordóval, a Cipőgyár pedig háromkerekű biciklire ügyesen felrakott gyártmányaikkal lepte meg a nézőket. Népes sorokban vonult fel a Kecskeméti Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat. A vállalat dolgozói tehergépkocsikra raktak egy pár mintapéldányt, sikeres tenyésztésükből. Az üzem dolgozói a felszabadulási munkaversenyben elnyerték az élüzem címét. Pompás látvány volt az építőipar dolgozóinak felvonulása is. A Rákóczi úti bérház. dolgozói építőgépekkel vettek részt a menetben. Hatalmas ötágú vörös csillagot hoztak a Kecskeméti Gépgyár dolgozói. Tehergépkocsijukon exportcikküket mutatták be. Csak óg.v morajlptt, dübörgött a Szabadság tér, amikor a Kecskeméti Gépállomás gépei érkeztek a tribün elé. Gyönyörű látvány volt a termelőszövetkezetek felvonulása is. A kocsikba fogott fényesszöru lovak szinte táncoltak az utca kövezetén. A lóháton, népi viseletben ülő tszcs- tagok fekete -kalapján lengtek a piros színű pántlikák. A kecskeméti vasutasok kismozdounyal vonultak fel. A tejipari dolgozók hófehér köpenyben tarkították a menetet. Az ifjúság minden derűjét, szépségét hozták a sportolók. A Dózsa SE vívói fehér mezben lépkedtek a menetben. Fegyelmezetten vonultak a Honvéd SE és a Vörös Meteor sportolói is. A Kertészeti Vakolat hatalmas tulipánnal lepte meg a nézőket, a Gyufagyár ivedig gyufadobozckból készült élő betűvel. A Kecskeméti Közlekc- dési Vállalat autóbusz-parkjával bemutatta városunk fejlődésének történetét. A Kinizsi Konzervgyár hatalmas palackot szerelt az egyik tehergépkocsira. A felirat jelezte, a világ melyik részébe szállítják az üzem cikkeit. Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár bemutatta tehergépkocsiján új szuga tüzelnének képét. A színház kocsiján kosztümökoen foglaltak helyet városunk művészei. A malomipari vállalatok bemutatták iparuk fejlődését. Scbat kacagtak a nézők a fue- gökő mellett ülő ősember primitív berendezésén. De ki tudná felsorolni a dolgozók ötletes felvonulását. Csodálatos kép volt, sűrűn tömött két oszlopban lépett a Szabadság térre Kecskemét munkássága, dolgozó népe, hogy üdvözö.- je az emelvényen álló vezetőke t. Még soha ilyen hatalmas tömegekben nem láttuk Kecskemét dolgozóit a felszabadulás után a Szabadság téren. Már korareggeltől kezdve, az egész város apraja, nagyja kint volt az utcán, a délelőtt pedig a felvonulást!: amely egyetlen hömpölygő áradat volt. A felnőttek és az ifjúság végeláthatatlan sorai mellett ott tipegtek a tömegben a gyermekek és az öregek is. A felvonulás egyik gyönyörű élményét nyújtották az anyák, akik az MNDSZ táblája alatt vonultak el a dísztribün előtt. Még soha ilyen szervezetten, ilyen egységesen nem vonult fel dolgozó népünk május 1-én. É.~ mindez a hatalmas tömeg egyetlen izzó lelkesedés volt: . még soha ilyen vidám, soha ilyen színes és hangos május 1-énl; nem volt. A felvonulás után sűrű embertömeg lepte el a,Műkert zöld gyepét. Derűs öreg munkások kipirult, tágranyílt szemű gyermekek, éneklő fiatalok telepedtek le a fák alá, vagy figyelték a pattogó labda játékát, a látványos bemutatókat. A felszabadult, őszinte öröm ünnepe volt a délután. A művészlak mögött lánc- hinták, hajóhinták, céllövölde, gyérmekkörhinla várta a szo- r akozni vágy ókat. Egy-egy menet ütán szinte közelharcot vívtak a megüresedő hajókéit, ülésekért a szertelen fiatalo-k. A. labdarúgó pálya másik ulda'an a sportkedvelők gyönyörködtek a fiatalok gyönyörű szertornájában. Szépség, erő, fiatalság jellemezte 'a gyakorlatokat. A hálás közönség nagy tapssal jutalmazta az első gimnazista Domjáth Jenő, a felsőbb osztályú Berente Zoltán, Gróf Alajos, Stadler Tibor és a többiek gyakorlatait. Alig néhány méterrel odébb megközelíthetetlen ring. A szerencsésebbek, akik (Folytatás a 2. oldalon,)
