Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-07 / 106. szám
Lehet a bajokon változtatni — AZ ELVTÁRSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS SZÉP PÉLDÁJA — A hajdani örgróf Pallavicini Volt birtokán gazdálkodik ma a pálmonostori Rákosi Termelőszövetkezet. A csoport 360 holdas birtokából 160 hold a szántó. A holdak számához viszonyítva a csoport állatállományának nagysága szinte egyedülállónak mondható megyénkben. A tsz-nek ugyanis 20 marhája, 300 birkája, 24 kocája, 6 hízója, emellett 13 lova, egy egész csomó malaca és számos apró baromfija van. A csoport bővizű artézlkútjából éjjel-nappal karvastagságú sugárban ömlik a víz. A tsz földjén folyik a Dong- ér-csatorna, amelyből csak június végén szárad ki a víz, így tavaszi és koranyári öntözésre jók a lehetőségek. A csoport eredményei a felsoroltak ellenére mégis közel sincsenek arányban lehetőségeivel, gazdasági adottságaival. A 100 hold szántóból 93 hold búza és rozs, kukorica pedig az április 80-i jelentés szerint csak 6 hold. Ilyen tervszerűtlen, külterjes gazdálkodás mellett igen kétséges a több százat kitevő állatállomány jó erőben tartása, a megfelelő takarmánybázis biztosítása. A tsz 72.000 forintos beruházással halastava? létesített, de az még nincs üzemeltetve. A csoportban annyi és olyan gazdasági épület van, ami megyénkben egyedülálló. Az említett épületeknek csak a fele van kihasználva. A csoport ennek ellenére a járási tanács támogatásával 32.000 forintos beruházással akar 500 férőhelyes baromfiólat építeni ebben az évben. A pálmonostori Rákosi TSZ c meglévő hibák ellenére is nem szegény szövetkezet. Tavaly aktívan zárta a gazdasági évet és sokat osztott tagjainak. Fejlődési lehetőségei pedig olyan jók, hogy még ebben az évben a/ élenjáró csoportok közé kerülhet. Ennek eléréséhez azonban vajmi kevés segítséget kaptak eddig a tsz vezetői. tízen elvtárs, az új községi párttitkár, akinek fő feladata volna a tsz pártszervezet! munkájának irányítása, nem tudott eddig hatékony segítséget nyújtani a termelés pártellenőrzésé- nek megjavításához, jóllehet alapító tagja volt a Rákosi TSZ- nek. Szeri elvtárs ismeri a csoportot, sokat tartózkodik ott I kint, eddig is látta, hogy az jrányítás nem jó, ezen túl azonban nem jutott. A hiányosságoknak ez a csak regisztrálása nem csoda. Hiszen mióta titkárnak megválasztották, ilyen értelemben nem foglalkozott vele a járási pártbizottság, az ugyancsak sürgős tennivalókhoz a megfogható, konkrét és hatékony segítséget még nem érezte. Nagyrészt ez az oka annak, hogy csak azt látta és regisztrálta, ami baj. A vezetők neveléséig, a lényeges feladatok megmutatásáig már nem jutott el. Pedig ebben a gazdaságban sok a dolog és sokféle a munka. Az elmúlt napokban ilyen értelemben megmutatva a feladatokat nyújtott segítséget a tsz-nek a megyei pártbizottság egyik brigádja, szemléltetően példázva azt, hogy milyen legyen a tsz-eknek nyújtott konkrét segítség. Az elvtársak tüzetesen megvizsgálták a termelőszövetkezet gazdasági helyzetét, őszintén feltárták a rosszul gazdálkodó vezetésből adódó hibákat, a bajok okait, de egyben megmutatták azt is, hogy ezek a hibák olyanok, amelyeket a kommunisták és a vezetők Ösz- szefogásával rövid idő alatt el lehet tüntetni. Hogyan? A brigád megállapította, hogy a tsz nagy állatállományának csali minimális takarmányt biztosítottak. A csoport viszont rendelkezik 61 mázsa feleslegként mutatkozó rozzsal, aminek szabadpiaci értékesítéséből jelentékeny mennyiségű szemes abraktakarmányt vásárolhat jószágainak. A szálastakarmány- hiány pótlására pedig a meglévő jelentékeny mennyiségű búzapolyva mellé a tsz használja fel az ősszel elvetett 2 hold takarmánykeverék zölden való feletetését pelyvával keverve. Az elv társak az ügyben is intézkedtek, hegy a tsz sertésállománya részére lekötött savót a tejcsarnok egyedül a tsz sertésállománya részére biztosítsa, amiből jelentékeny részt illetékteleneknek juttattak. Egy hónapig várt a csoport arra, hogy a gabonabeadás utáni kedvezménykép leigényelt 10 mázsa korpát megkapja, — eredmény nélkül. A brigád egy nap alatt I ezt is elintézte. Javasolták a vezetőknek, hogy a kommunistákra támaszkodva mozgósítsák a tsz tagjait a halastó kitisztítására, amelyet így még ezen a héten üzembe helyezhetnek. A tervezett 500 férőhelyes baromfiólat pedig ne építsék újonnan, hanem átalakításból csekély összegből oldják meg a nagy magraktár-épület déli oldalában. A brigád segítő, ellenőrző munkája során legrészletesebben az állatállomány helyzetét vizsgálta meg, s az összehívott párttaggyűlésen is ez volt a vita egyik fő kérdése. A csoport kommunistái helyeselték az elvtársaknak azt a javaslatát, hogy minek tartanak és etetnek két olyan ökörtinót, amelyek néha-néha egy párórás ta- karmányszéllításon kívül semmi hasznot nem hajtanak a csoportnak. Adják el, s helyettük vegyenek hasznothajtó jószágokat. A párttagok azzal is egyetértettek, hogy a csoport jövedelmezőbbé tétele érdekében a 28 szarvasmarha szakszerű gondozását nem bízhatják egyetlen gyenge asszonyra, ezért helyes, ha még egy tsz-tagot biztosítanak az állatok mellé. Mivel a csoport elnöke iskolán van, a brigád elintézte, hogy a gazdasági munka vezetésében jártas Gátér község agronómu- sát, Szűcs elvtársat segítségképpen áthelyezik a Rákosi Termelőcsoportba. Egy hété történt ez az elvtársi segítségnyújtás. A brigád javaslatait akkor határozatba foglalták. De már az eltelt hét is bizonyítja, hogy a kommunistákban van kezdeményező készség, a tagokban munkaszeretet. Hozzáfogtak a határozat végrehajtásához. A halastavat már kitisztították, üzembehelyezték. Szorgalmuk azt mutatja, hogy eddig se rajtuk, hanem a helytelen, sok esetben tehetetlen, hozzá nem értő vezetésen múlott a rossz munka. Azóta változott a helyzet. Á főfigyelmet, a legtöbb erőt a közös gazdálkodás fejlesztésére fordítják, mert megértették, hogy — csak ez teremthet biztos jövőt, növekvő jólétet a csőport tagjainak. [Egy fiatalr, de régi munkás 1934. Bakóné, korabeli egy javaasszony, hajnali négy órakor egy vékony- dongájú, szöszke kislányt vezet Kecskeméten a Nagykörös felé vezető úton a Benedek és Tsa. Rt. gyára felé. A leányka 13 éves. Neve: Bakó Franciska. — Aprókat lépeget, szeme szinte leragad az álmosságtól. A kapu előtt megkérdezi a gyerek: mama, ma mikor megyünk haza? Az anya ránéz gyermekére, arca elkomorul egy pillanatra, s aztán tetetett vidámsággal szól: — ma előbb, kislányom, mint tegnap. — Ügy-e nem éjfélkor? — Nem, kislányom. Talán ma előbb hazaenged Benedek úr! tál juttatott papucsba öltözve végzik munkájukat, fejükön pirosbabos kendő. Az ablakfelőii részen, középen ül leánykori nevén Bakó Franciska, asszony nevén Kovács Józsefné. A kendő alól két szál szőke hajfürt homlokára hullik. Arca telt. Kezei úgy járnak, mint a motolla. Két-három perc s egy-egy tisztított tyúk, csirke kerül az előtte lévő asztalra. Ez ma a százötvenedik. A zsebében lévő tantuszsereg bizonyítja ezt, amit az elvégzett munka értékének megfelelően annak igazolásául adott az álvevő. Igyekszik, mert tudja, hogy Svájcban, Olaszországban már várják azt a baromfit, amit ők tisztítanak. Ma még százötven tyúkot akar megtisztítani. Közben elértek a kapuhoz. Beléptek, sietős léptekkel haladtak a gyárépület hátsó részébe. Ott volt a kopasztóhelyiség. Ügy hívták egymás között a dolgozók, hogy lyuk. Alig kongatta el a nagytemplom harangja a négyet, vagy százan törték magukat asszonyok és lányok egy negyven embernek megfelelő helyiségbe. Ügy ültek egymás mellett, mint a heringek. Bakó néni is elfoglalta szokott helyét. Melléje ültette kislányát, Franciskát. Elkezdődött a napi munka. A kislány keze hamar elfáradt. Rá-ránézett édesanyjára, s aztán megint erőteljesebben kezdett dolgozni. *— Kell a pénz, kislányom, —• emlékezett édesanyjának otthoni szavaira. Nemcsak ő volt egyedül, hanem még igen sok munkásgyermek kelt fel édesanyjával együtt, hogy valami kis pénzt keressen, ne kelljen éhezni. Ez volt a sötét, gyászos, embert megcsúfoló múlt. A gyermekből felnőtt; majd asszony lelt. S nézzük meg most mi van? Nincs lyuk, nem kell hajnali négyre járni, a kopasztóhelyiségben asztalok, padok vannak. Kényelmes ai ülőhely, tiszta, rendes az üzemrész, a ventilátor friss levegőt biztosít. Az asszonyok védőköpenybe, köténybe, a vállalat álA szemben lévő versenytábla azt mutatja, hogy ez az igyekezet mindig megvan Kovács Jó- zsefnéban. Április 28-án is 178 százalékot teljesített, selejt nélkül. A május 1-1 munkaversenyben egy nap sem adta alább 150 —160 százaléknál. Es Inkább egy pár másodperccel tovább tisztítja a baromfit, de nem ad ki kezéből selejtes árut. Pedig naponta 300 baromfit tisztít meg. A fiatalabbak tisztelik, hallgatnak szavára. Őket is a jobb, gondosabb munkára buzdítja. Sokan megfogadják tanácsai. Kállai Emma, DISZ-fiatal is az ő tanítványa. Az elmúlt napokban terjesztették fel sztahanovista kitüntetésre. Még vagy tíz asszony dicséri Kovlácsnét azért, mért átadta kiváló munkamód szerét. S a szőkehajú, vígkedélyű ko- vácsné úgy ragaszkodik üzeműhez, mint anya gyermekéhez. A Zúgó gép, a régi barátok, megszokott munkatársak szivéhez nőttek. A múltban azért nem hagyta el az üzemet, mert akkor nem lett volna mit ennie. Ma pedig annyira szereti üzemét, dolgozótársait, hogy nem is tudná elképzelni, hogy ne öltse magára köpenyét, ne kösse maga elé a kötényt, s ne hallja asszonytársainak kedves beszédét. Huszonegy éve dolgozik itt. és még ennyit szeretne munkálkodni. 1955. ív. Tizenöt-húszpercnyi a gyalogút a tisztviselők barakkjáig, lulka jónéhány tucatszor megtette már ezt az útat, oda és vissza. Sokszor —« különösen reggelenként — nagy kerülővel ment a munkahelyére. Jólesett a séta hajnalban, amikor a levegő még tiszta, a táj fölött kéklőn ragyog az ég. Volt azonban ezeknek a sétáknak más, fontosabb céljuk is. Megfigyelte az embereket. S amit így látott, az nem mutatott derűs képet. A telepi munkások jórésze olyan, amilyenek valaha a szökött jobbágyok lehettek. Lehaj- tottfejű, szomorú emberek. Legtöbbjük a faluból menekült, ahol nem tudott adót fizetni, — már hat bőrét lehúzták, s csak á hetediket mentette, — ahol éppen fakitermelésre toboroztak, vagy erődítményépítkezésekhez on- léntesekct. A bátrak, a legel- üzántabbak el bujdostak a hegyekbe. A többiek munkába álltak ott, ahol éppen felfogadták őket. Kiszolgáltatottak. Itt is visszaélnek szorult helyzetükkel, alig élnek jobban, mint egykor a jobbágyok. Ilyennek látja őket Jutka: meghajszoltak, rongyosok, kifacsartak. Lehangoló látvány. Lassanként észreveszi, hogy egymáshoz is bizalmatlanok ezek á Sokfelöl lőtt emberek. Bolgár, szerb, román csakúgy megtalálható köztük, mint a görög és török. Ózótlanok, csendesek. Lefogynak jl rosszultápláltságtól, gyengék: egyesek árnyék módjára imbolyognak. Nem csoda, ha sok a szerencsétlenség, hetenként többször is előfordul baleset, Ezek a benyomások, ezek a tapasztalatok járnak Julka fejében, amikor kilép az igazgatóségi épületből. Kellemes, enyhe délután van, sétálni támad kedve. Az egyik, most épülő fúrótorony felé veszi az útját. Huszan-huszonöten lehetnek, akik itt dolgoznak. Nem köny- nyfl a munkájuk. Hatalmas vas- alkatrészek hevernek a kút körül, a legkisebb is nehezebb lehet száz kilónál. Már áll a csonka torony, amelyet Idejövetele előtt kezdtek építeni. Oldalait, a nagy vasszerkezetet — darabonként szerelik Össze. Most éppen egy roppant súlyosnak látszó alkatrészt emel a csiga. Négy szerelő várja odalent a szédítő magasságban, míg idelent a munkások két csoportja vastag köteleket húz, azokkal tartja nyugalomban az emelkedő alkatrészt, nehogy a toronyhoz verődjön. — Húzd azt a kötélét, te ; : : té Ott, lé csirltenyafcú —- kiáltja egy idősebb, őszülőhajú ember —■ valami munkavezető féle — a munkálok egyik csoportjában Valakinek. burva, kíméletlen, sértő a hangja: fenyegető, mintha arra készülne, hogy a kezében tartott husánggal lccsapjoh ti teUénkéd'őiS, Julka lelassítja a lépteit. Ugyan kivel bánik ilyén embertelenül ez az alak? Hirtelen azokra a hóhérokra emlékezteti, akikről odahaza sokszor mesélt az apja. A háború alatt ilyenek űzték, hajtották, ölték a népet. Apja orvos volt, külvárosi szegények istápolója, sok rémség szemtanúja azokból az időkből. A toronymester a goromba, rettegett hajcsár. Közelebb megy a kötélhúzó emberekhez. Megfeszített testtel, erősen hátradőlve tartják a lassan emelkedő vas- alkatrészt. Olyanok, mint azok a gályarabok, akiket egyszer egy festményen látott Julka. Csak éppen, hogy azok a föld fölé, előre dőltek, ezek pedig nyögve, erőiködön hátra. Sarkún a földbe melyed, a magasba emelik tekintetüket. A leány részvéttel nézi megkínzott, fáradt arcukat. — Neked szólok, te Triton, vagy mi a neved — bök egyik munkás felé a toronymester, — talán szabotálni akarsz, nyavalyás? Eltöröm a nyápic csigolyád. A leszidott ember, szelíd ijedtséggel néz a fenyegetőző hajcsárra. Külsejéről ítélve, környékbeli szegértypnraszt lehet. Rongyos a báráiiybőr békecSe, SZétmáliött a bocskora. Verte lén arcába még ti kínos erőlködés sem kébes pirosságot kergetni. Hallgat, s ha lehet, még jobban erőlködik. A toronymester, úgy látszik, kedvtelésből veszekszik. Nem hagyja abba egykönnyen. — Hiába spekuláltok — mondja hetvenkedve. — Tán azt forgatjátok a fejetekben, hógy jobban élnétek a ti híres Ploesti- tekben. Odahúz a szívetek, ml, ti híres puliszkakév.erők? Te, mit bámulsz ott, te, Lupu Jón? •— köt bele egy másik munkásba. — Nem tetszik, amit mondok? Tán zenekíséretre vágyót? Majd mindjárt eljátszom a nótádat... Julka felháborodottan hallgatja a husángot szorongató ern- bér ostoba kötekedését. Szívesen megmondana neki a véleményét, de éppen az ilyesmitől kelt óvakodnia. Mér éppen indulni készül, hogy ne is lássa ezt a förtelmes figurát, amikor friss, erőteljes, fiatal hang csendül fel a I úró toron y felől. — Jobban tenné; ha azzal törődne, hogy azok négyen odtt- lürit ki ne törjék a nyakukat — kiáltja az egyik szerelő. —■ Hogÿ mersz engem felelősségre voiíhi, te, Sztéván? — kérdi a torőnymestfer, s szinte fuldokol a dőlttől; a váratlan merészség valósággal iőbekó- lintja. — Felelős Vágyói; én neked, te tejfelesszájú? — Persze, hogy felelős — szól vissza bátran a fiús — maga nem engedi, hogy odakö3Sék magukat. — Megmondtam, amit megmondtam — dobbant a lábával dühösen a toronymester. — Mo- zegniok kell. Nem tudnak dolgozni, ha hurkot tesznek a derekukra. Nem öregasszonyok. A fiatalember lemászik a torony oldalának egyik összekötő vasáról, s odaáll a toronymester elé. Kezét csípőjére teszi; úgy beszél hozzá, ahogy más aligha merne. A leány meglepetten hallgatja: — Azt is jól tenné, ha nem piszkálná mindig az embereket Miért vannak a begyében éppen Triton meg a Lupu? Mindenki látja, hogy eleget dolgoznak. — Hallgass! — ordítja magából kikelve a toronymester, — nem tűröm ezt a szemtelen hangot! Ki vagy té? Honnan veszel bátorságot, hogy szembe- szállj velem? — Csák az igazat mondom! — kiáltja a fiú, aki merészségével szemlátomást meghökkenti a nagyhangú mestert. Fokról-fok- ra csendesebb lesz s minden arra mutat, hogy eláll a megtorlástól. — Gyáva, mint minden ilyen hozzá hasonló — gondolja Julka. A toronymester fejében valami ilyesmi forgolódik: Ki tudja, miféle hatalom all égy Ilyen szémteíen suhahc mögött? Ha a maga fejé után menne, eszébe se jutna, hogy éppen véle aliaszködjon össze, akitől mindenki fél. Jobb, hogy cgj-előré enged. Majd gondja lesz rá. (Folytatása következik.)
