Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MOPBATCSKISKUNMCGYEI P/ÍRTBIZOTTSAGAMAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Ara SO fillér 1355 MÄJUS 1. VASÁRNAP-------------------------------------------------------------------------------------. r Éljen május 1, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek nagy seregszemléje ! ________________J A z egység és erő harcos seregszemléje A naptár 1890 május elsejét mutatott. A bágyadt tavaszi fák vidáman nyújtogatták zsenge hajtásaikat a Városligetben, a mosolygó napfény felé. Friss szellő kerekedett, amely a tavasz izgató illatait sodorta a fák között és énekszó tömör akkordjait teregette a koradélelőtti csendbe. Innen is, onnan is rendezett, apróbb csoportokban, majd nagyobb tömegekben zászlókat lengető munkások — férfiak és nők — tűntek elő a környező utcákból. Az Aréna előtti hatalmas téren, melynek bejáró útjait hallgatag szigorúsággal a »hatalom« rendőregyenruhás őrei vigyázták, díszes, a fehér és vörös színeiben pompázó emelvény magasodott. Az emelvényen ünnepélyes embercsoport figyelte a felsorakozó, lelkesen éljenző tömeget, mely munkásdalokat, vidám tavaszi énekeket zengett ezen a napon. Az emelvényen lévők boldogan számolgatták a menetelőket és tapssal üdvözölték a katonás fegyelmezettséggel felsorakozó csoportokat. »Ezek a Ganzgyáriak — amott jön a Vasúti Főműhely — a Flóra Gyertyagyár, Újpest, — a Nicholson Gyár, a Láng Gépgyár, —_a szabók, vasutasok, kézmű- iparosok, a harcos nyomdászok •— világosítják fel a külföldi küldötteket, a szomszédos országok munkásosztályának tagjait a magyar munkásság vezetői. A beálló csendben ércesen verődik vissza a fáiéról a szónokok hangja: »Nyolc óra pihenés — nyolc óra szórakozás — nyolc óra munka — ez a követelésünk!« »Harcoljunk fáradhatatlanul a vasárnapi munkaszünetért!« »Emberibb bánásmódot kívánunk és nagyobb megbecsülést a kérgeskezű munkásnak, aki verejtékével, erejével, ércben, vasban, kőben teremti a holnapot ■— nemzedékek jólétét, jövőjét!« Felhangzott a szentpétervári proletárok üdvözlő távirata, melyben harcos köszöntésüket küldték a munka népiének, a magyar munkásságnak és eredményt kívántak harcaira. Meg- nedvesedtek a szemek és felzúgott a taps. 1890 május elsején, az ébredő magyar proletariátus első nagy seregszemléjén a nemzetközi munkásmozgalom magyar bástyájának harcos ereje, izmosodó egysége és bámulatot parancsoló fegyelmezettsége mutatkozott meg. Beteljesedett Budapesten ezen a tavaszon Engels szava, melyet az első feledhetetlen május előtt mondott: ».:.a munkásosztály már természeténél fogva internacionalista és erről újra tanúságot fog tenni a küszöbönálló május elsején.« És fellélegzett a magyar föld ikeményöklű munkássága, a gyárak, az üzemek, füstös műhelyek, férfi, asszony és gyermek népe — ereibe új pezsdülést hozott a májusi ünnep, a II. Internacio- nale 1889-i döntése szerint harci nemzetközi munkás seregszemlévé avatott tavaszt jelentő nap. Azóta Go év telt el. Ötvenöt esztendő elnyomatásban és harcban, tíz a szabadságban és építésben. Az idők foga nem kezdte ki ezt az első május fényét. Ragyogása ma a tíz szabad esztendő határmesgyéjén még szebb, erősebb, nemesebb, mint valaha. A munkásosztály nemzetközi harci ünnepe, a kizsákmányoló imperialista igában kemény erővel harcoló proletariátus előtt az maradt, ami hatvanöt esztendővel ezelőtt volt: harci seregszemle, összeszorított kemény ököl, nemzetközi munkáskézfogás, melynek ereje visszahőkö- lésre készteti újra ési újra a kizsákmányolok, a rabszolgatartók kopóhadát. Harcba szólító riadó ez a nap az imperializmus országaiban — a béke, az emberi jogok, a jövő védelmében. Ezen a májuson száz- és százmillió egyszerű .ember úgy sorakozik fel a május elsejei tüntető menetben, hogy aláírta a Békevilágtanács felhívását az atomháború, a nyomorúság, a pusztulás lovagjainak megfékezésére —• figyelmeztetésül, ereje megmutatásául. Nyugat-Németország munkásai kemény egységben sorakoznak fel" ezen a napon) jogosan mutathatják a világnak, hogy a háború utáni esztendőle során még soha ilyen elszántan nem álltak ki a béke és jogaik védelmében, mint az 1954-es és 55-ös esztendőben. Bajorországban 236 ezer fémmunkás lépett sztrájkba. Letették a kalapácsot a Ruhr-vidék és Hessen munkásai. Ennek az esztendőnek az első hónapjában több mint 840 ezer ember szűntette be a munkát. A ködös Angliában a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepén van mivel büszkélkedniök az angol dolgozóknak is. Sztrájkba léptek a bányászok, a hajóépítők, a repülőgépgyári munkások. Dél-Yorkshire öt szénbányájában megállt a termelés. Eredményesen sztrájkolnak Firenze, Róma, Velence és Milánó kohászai, textilmunkásai. Március elején százezer gépgyári munkás és kohász hagyta abba a munkát. Franciaországban a kommunista párt politikai harcba hívó szavára megállt a munka a textilgyárakban, a kohók mellett, a kikötőkben, a gépgyárakban. — Egész sor vidéki város munkás- osztálya tüntet sztrájkkal, munkabeszüntetéssel. A fasizmus ellen harcoló hős francia munkásosztály elszántan küzd jogai-, ért, a békéért, az emberiség kö- ' zös vágyáért. De így van ez a világ minden részén. Sztrájkolnak az USA és Japán, Chile és Brazília dolgozói. Az egyszerű emberek milliói azt követelik, hogy legyen béke és barátság az államok között. Keményen küzd a nemzetközi fórumok előtti pz imperializmus aljas tervei eílon a hatalmas Szovjetunió, a szabad Kína népe a testvéri népi demokráciák politikusai és dolgozói. A béke erői nemzetközi méretekben is hatalmasat erősödtek csak a legutóbbi május elseje óta is. • A mi megyénk munkássága — tíz éve szabadon, erős szívvel, a jövőbe vetett törhetetlen hittel ünnepli ezt a napot. Meleg kéz- szorítással üdvözli a világ minden május elsejét ünneplő dolgozóját. A kecskeméti, a vaskúti, a bajai, a kalocsai dolgozók, a falvak és városok népe együtt menetel a chilei, az argentínai, a chicagói, a párizsi, a barcelonai, a londoni munkássággal, az egyszerű emberek százmillióival, a béketábor harcos katonáival, a gyarmati és kizsákmányolt országok öntudatra ébredő népeivel, a hatalmas Szovjetunió, a népi demokráciák dolgozóival, a kínai nép hős fiaival, minden barátunkkal. Együtt menetelnek és együtt tesznek hitet, erős fogadalmat a béke megvédésére, — de milyen más eszközökkel folyik e békeharc a szocializmust építő népek táborában, mint az imperializmus gyárkapui előtt, falvaiban és városaiban! Ott sztrájkok, tüntetések, a munka beszüntetése, a politikai ellenállás komor fegyverei villognak a munkáskézben. Itt Inota, Kazincbarcika, Diósgyőr, Ózd, ' Komló fényei, harci munkaversenye, a szövetkezeti parasztság lendülő termelési energiája, a gépállomások, állami gazdaságok száz cs száz napi eredménye, a munkásosztály és a dolgozó parasztság széttéphe- tetlen harci szövetsége, a szocializmus építése lendíti előre a munkásosztály százezreit és csillogtatja meg az eredményeinket oltalmazó hadseregünk fegyvereit. Van mit védenünk — van miért harcolni — hangzik ezen a május elsején is a régi jelszó, az idén még keményebben, még bizakodóbban. Pártunk ereje nőtt, acélosodéit a munkásosztály karja. A márciusi határozat újult fénnyel világítja meg a helyes utat, amelyről a jobboldali elhajlás szószólói könnyen letéríthettek volna, ha nem vigyázunk. Pártunk sziláid és egységes Központi Vezetősége azonban — mint tíz éves szabad életünk során nem egyszer — most is résen állt és az iránytűt a kétes jövő ködgomolyairól a szocializmus napfényes mezői felé igazította vissza. Van mit védenünk, van mit ünnepelnünk, de csak munkánk ereje hozhat további sikereket. A felemelkedés kulcsa a mi kezünkben van. Csak a gyárak, az üzemeli munkásainak, a föld dolgozó népének, a néphez hű értelmiségnek, a becsületesen dolgozó kisembereknek mindennapi tettei, őszinte elhatározása irányíthatja emelkedő életszínvonalunk kor- mányrúdját. Es a május elsejei munkaverseny sikerei a mi megyénkben is világosan megmutat®, hogy a pártunk által'határozottan kitűzött célok, újabb tettekre lelkesítik megyénk dolgozóit. Egymásután érkeztek be a jelentések pártunk megyei bizottságához, hogy üzemeink, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gépállomásaink, az egyénileg dolgozó parasztok ezrei teljesítették május elseje tiszteletére tett vállalásukat, újabb munkasikerekkel szilárdították meg a nemzetközi szóH- daritás, a békeharc zászlóit magasra emelő munkásmilliók, a harcoló százmilliók erejét. »Magyar dolgozók! Harcolja« tok a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtásáért!« — hangzik pártunk májusi jelszava. Ahhoz, hogy dolgozó népünk, így megyénk dolgozói is eredményesen haladhassanak előre a pártunk által mutatott úton, a nagyjelentőségű márciusi határozatok körültekintő és lendületes végrehajtására van szükjség. Ez azt jelen:'1, hogy tovább kell erősítenünk és következetesen fejlesztenünk nehéziparunkat, mert csak erős és fejlett nehézipar lehet a megteremtője, előfeltétele egy korszerű, gépesített, a legújabb módszerek és eljárások alapján dolgozó, az élelmiszerek és más áruk hatalmas tömegét termeld mezőgazdaságnak. Csak ennek a segítségével lehet több gépet adni a kecskeméti homoki termelés fellendítésére. Csak. a nehézipar acélóriásai nyújthatnak még több segítséget újjáéledő szőlőtermelésünknek, gyümölcs- termesztésünknek. Csak a nehézipar és a korszerű nagyüzemi termelés módszereivel dolgozó szocialista társasgazdálkodás kettős céljának megvalósítása oldhatja meg megyénkben is a gabona-kérdést. Május elsején, a munkásosztály nagy nemzetközi harci seregszemléjén vonuljanak végig megyénk városainak, falvainak utcáin dolgozó népünk százezrei! A tavasz ünnepét, a megújító élet varázslatos napját fogadják munkagyőzelmeiiik büszke megmutatásával, további munkahös- tettek biztató fogadalmával, a második ötéves terv alapjainak megteremtésére szövetkező akarattal, a világ dolgozói felé nyújtott baráti jobbal és nekik szánt harcos üdvözlettel, VLADIMIR MAJAKOVSZKIJ : A régi május 1 most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán; van-e kozák, vagy zsandár? Micisapkás munkás, kezében tollak. Szembejön — 1 jelszót súg, tovább ballag. A Szokolniki mögött, mit tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba. Őrségre kiállt a legéberebb. A suttogó szónoklat gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szöveteket, mentünk és maréknyi zubbonyos követeti, Lópaták alatt a bokor ropogott. — Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapot! — De a reményünket nem ölte a bánat; Mi tudtuk — jön a nép, jönnek a gyárak. Mi tudtuk — ez a perc egységbe szorítja a világ dolgozó koldusait ma. S tudta, mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd — nevüket ne is számláld össze. — Lobog a lobogók millió vöröse! S jön századot, korszakot rohamozva vele a Szovjetunió végtelen ereje,
