Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-23 / 95. szám

O K O^ SZÔ VâL, ME^r/Ô^É R V| KKEL Hasznos népnevelő-értekezlet Kiskunmajsán Az időjárás okozta kisebb, nagyobb zökkenőkkel bár, de Kiskunmajsán is szépen halad a tavaszi mezögazd&sági munka. A dolgozó parasztok körében azon­ban nem mondható kielégítőnek a termelési biztonság, ami pe­dig alapja a jó munkának. A községben nem egy jel figyel­meztet arra, hogy főként az egyénileg dolgozó parasztok, mi­vel nem ismerik a márciusi ha­tározatot, és a népnevelők ed­dig nem igen adtak Választ azokra a kérdéseikre, ami őket érdekelné, jövőjüket illetően bi­zonytalanok. A kulákok pedig azon mesterkednek, hogy ezt a bizonytalanságot, a község egész további fejlődésére káros bizal­matlansággá változtassák át. —• Példa erre, hogy az utóbbi he­tekben igen kevés dolgozó pa­raszt keresi fel a tanácsházat. Emellett az a hír járja, hogy nem lesz rézgálic, hogy a dol­gozó parasztoknak adott ked­vezményeket visszavonják, és ehhez hasonlók. Az újonnan megválasztott köz­ségi aiapszervezet vezetősége ezért határozta el, hogy első és legfontosabb feladatának tekinti a tömegek körében végzendő népnevelő munka megjavítását. A jó népnevelő munkának azonban alapvető követelménye, íiogy az agitátorok rendszeres időközönként megvitassák a p>>- litikai felvilágosító munka so ronlévő feladatait. Hiszen egy- egy ilyen értekezlet sok érdekes helyi agitációs anyagot ad a népnevelőknek. Megtanítja őket arra, hogyan kell feldolgozni az egyes határozatokat. Választ ad a dolgozó parasztokat érdekiő számos, még megválaszolatlan kérdésre, a népnevelők tapaszta­latainak kölcsönös elmondásá­ra!, és a pártszervezet vezetői­nek segítségével pedig megvitat­ják, melyek a legjobban meg­győző érvek a népnevelő mun­ka során. Az elmúlt napokban ezekről a kérdésekről folytatott hasznos tanácskozást a község pártszervezetének mintegy 12ü népnevelője. Nagy elvtárs, _ a községi alapszervezet párttitkára előadásában arról beszélt, hogy a népnevelő szívesen látott ven­dég minden gazda házánál, kü­lönösen akkor, ha olyan dol­gokról beszél, ami az egyénileg dolgozó parasztokat érdekli és meggyőző választ tud adni mindazokra a kérdésekre, mely­re az egyéniek választ várnak. A párttitkár ezután felsorolta sgy részét annak a gazdag agi­tációs anyagnak, amely Kiskun­majsán is rendelkezésükre áll a népnevelőknek. Ismertette, hogy az új szőlőtelepítés 4 évig to­vábbra is mentes a beadási kö­telezettség alól és az 5. évben is csak felét kell teljesíteni a be­adási kötelezettségnek. Elmon­dotta, hogy ugyanez a kedvez­mény vonatkozik a szőlők fel­újítására is, ha az meghaladja a gazda szőlőterületének 20 szá­zalékát. Hangsúlyozta, hogy _ a telepítés befejezését követő év­vel, ideiglenesen mentes a föld­terület (szőlőnél 4 év, gyümöl­csösnél 6 év) az általános jöve­delemadó alól. Dolgozó paraszt­jaink továbbra is vásárolhatnak műtrágyát, vehetnek rézgálicot és rézmészport, iparunk pedig a tavalyinál is több szerszám és kisgép gyártásával segíti őket a nagyobb termés elérésében. Nagy elvtárs kiemelte, hogy a gépállomás ez évben közel 40 ezer forint értékű talaj munkát végzett az egyénieknek, s to­vábbra is olcsó áron segítségük­re siet a jobb termés biztosítá­sa érdekében. Szólott arról, hogy a szerződéskötés lehetőségével ezentúl is élhetnek az egyénileg dolgozó parasztok. Az ilyen föl­dek után a beadási kedvezmény, illetve mentesség továbbra is megmarad. Kiemelte az ingye­nes állatorvosi szolgálat jelentő­ségét és beszélt arról, milyen segítség a gazdáknak a nemesí­tett vetőmag biztosítása az ál­lam részéről. Széchenyiné elvtáfsnő, az első hozzászóló, miután elmondotta, hogy mennyit segített további népnevelő munkája jó végzésé­hez a párttitkár elvtárs értékes beszámolója, kritikát- gyakorolt az alapszervezet vezetőiről, hogy gyakrabban kellene ilyen meg­beszéléseket tartani. — A népnevelő munka továb­bi sikere attól függ — hangsú­lyozta —, hogy a látogatások megismétlésekor tudnak-e újat, meggyőzőt, a dolgozó parasztok számára érdekeset mondani a népnevelők. Ezért legyen azon a pártvezetőség, hogy kétheten­ként rendszeresen megtartsák a népnevelő értekezletet, nem pe­dig olyan tervszerűtíenül, mint eddig. Juhász D. Lajos elvtárs arról beszélt, hogy a tanács pénzügyi csoportjánál nem tesznek meg­különböztetést kisparaszt, kö­zépparaszt és kulák között. El­mondta, hogy az ő évi adója 500 forint alatt van. Minden ne­gyedévben, így az idén is eleget tett kötelességének. Áprilisból azonban két hét sem telt el, százegynéhány forintért már mentek hozzá foglalni. Azon a véleményen volt, helyes az ál­lam iránti kötelességek szigorú betartása, de nem úgy, hogy akik ezrekkel, sőt tízezrekkel tartoznak a nép államának, azok nevetnek a becsületes kisembe­reken. Több felszólaló, így Kuklisné, Balogh Lajosné elvtársnő, de mások is' szinte egyöntetűen an­nak a véleményüknek adtak ki­fejezést, hogy a népnevelők csak akkor tudnak jó munkái végezni, ha a tanács és a be­gyűjtési lú va tál megköveteli a kulákoktól, spekulánsoktól ós notórius nemteljesítőktől az ál­lam iránti kötelezettségek telje­sítését, ha spekulációs mesterke­désükre a törvény szigorával válaszolnak. A vitában azután sok szó eseti arról, hogyan segíthetnék a nép­nevelők az állampolgári fegye­lem megszilárdítását, amely an­nál is inkább fontos, miveL me­gyénk utolsó helyen áll a be­adásba}!. Nagy elvtárs helyesén Baleg Béni tanácstag és népne­velő példáját idézte, aki elérte, hogy szívesen látott vendég a gazdáknál. Ismeri azoknak min­den búját-baját, s örömét is. — Tudja, mi érdekli őket, mire várnak választ. De látogatásai során azt is elmondja nekik, ^keltess ÍÖhh bavomfit<-mozgalom a bajai attssonyok között A Bajai MNDSZ tagjai mind több és több baromfit nevelnek. Az MNDSZ-szervezet által kez­deményezett »Keltess több baromfit«, »Kinek lesz több kacsája, libája« mozgalomba egyre több egyénileg dolgozó parasztasszony kapcsolódik. Az idén is verseny indult. A VIII. körzetből Qbádovics Jó- zsefné és Antalné párosverseny­re hívták ki az V. körzetből Valcsik Jánosnét, Világos Ist- vánnét, Hegedűs Istvánnét. A versenyt az MNDSZ városi bi- áottsága értékeli majd. A X. körzet asszonyai sem maradnak ki a versenyből. Helfmann Péterné négy kotló- alj csibét nevel, Pachor Sán- dorné két kotlóaljat. Igen sokan a Bajai Keltetőállomástól vásárolnak naposcsirkét. Erős Ferencné négy kotlót már feb- ruárbap elültetett, majd újabb kettőt. A baromfi mellett egyéb jó­szágot is szívesen nevelnek a bajai asszonyok. Csallóközi Jó- zsefné p-Idául 3 darab sertésre kötött szerződést. Bükki József né, hogy a dolgozó paraszt is csak akkor tud adni családjának, ha nem üres a kamrája, viszont az állam is gazda, egy egész ország gazdiája, és ő sem tudja nap, injait nap előteremteni hazánk kilencmillió lakosának a kenye­ret, húst, zsírt, tejet, ha nem rendelkezik a dolgozók ellátásá­hoz szükséges élelmiszerkészle­tekkel. Balog elvtárs így tuda­tosítja annak jelentőségét, meny­nyire fontos, hogy dolgozó pa­rasztjaink a haza becsületes pol­gáraihoz híven teljesítsék állam iránti kötelezettségeiket. A párt­szervezet agitátorai érdeklődés­sel hallgatták és sokat tanultak Balog elvtárs tapasztalataiból, aki körzetében elérte, hogy egyetlen választója sem hátra­lékos. Egybevetve a tapasztalatokat, a kiskunmajsai népnevelő értekez­let jó és hasznos volt. Megfe­lelő alapot adott a pártszerve­zet agitátorainak a tömegek kö­zött végzendő népnevelő munka jobb végzéséhez. Helyes és kö­vetendő az a gyakorlat is, hogy az alapszervezet a népnevelő munkában jártas kommunisták­nak pártmegbizatáskónt adta a tanácstagok felelősségteljes mun­kájának hatékony segítését Tanulságos volt és sokat adott az értekezlet. Most már a nép­nevelőkön a sor, hiszen nagy­részt az ő lelkes munkájuktól függ, hogy Kiskunmajsán -is megértsék a dolgozó parasztok: a márciusi határozat után pár­tunk és kormányunk részéről nem csökkent, hanem tovább nő a dolgozó parasztság támogatá­sa, azért, hogy jó kedvvel, szor­galommal és biztonsággal a ta­valyinál jobb termést érjenek el, saját hasznukra és az egész ország javára. Sándor. Akik úgy szeretnek énekelni Kultúr forradalmunk kibon­takozásának kezdeti időszaká­ban Kiskunfélegyházán nagy­létszámú DISZ-vegyeskar ala­kult a középiskolák tanulóifjú­ságából. A kar vezetője és kar­nagya fáradságot nem kímélve, évről-évre fejlesztette a lelkes kar elméleti és gyakorlati tudá­sát. Az »öreg« diákok helyébe, — akiket az élet az iskola padjaiból á nép közé küldött — fiatal arcok kerülnek, akiknek ajkukon mily sokszor csendült már fel új életünk dalba törő hamgja! Kapus Bélával beszélgetünk, a végtelen kedves, határozott, magabiztos karnaggyal, a kóus életéről. Milyen útat tett már meg az énekluir? Megtudjuk, hogy 1949 decem­ber 21-én a városi sztálini kultúrverseny győztese lett a kórus. 1950-ben meg nagyon gyönyörű hangversenyt rende­zett a város dolgozói számára, emellett a kisebb-nagyobb év­fordulók és ünnepélyek alkal­mával mindig szerepelt. 1951- ben már nemcsak a város, a megye is tudomásul vette, hogy a kórusok között a félegyházi vegyeskar a legjobb: a bemu­tatón első díjat nyert. Azon a bemutatón vitte színpadra az énekkar a jellegzetes lájslílű »Kiskunsági verbunkost«, ame­lyet megyénkben szép kevesen ismertek előtte. 1953-ban már az ország is kiváncsi volt a félegyházi D1SZ- vegyeskúrusra. Abban az évben két alkalommal hallotta az or­szág népe az éteren keresztül a kórus rádiószereplését. Ugyan­abban az évben másodszor is elnyerték a megyei verseny leg­jobb helyezését Kecskeméten. Tavaly áprilisban három al­kalommal közvetítette a rádió a jélegyházi fiatalok hangját, de a város közönségének is ren­dezett februárban- múlt egy éve, egy hatalmas arányú hangversenyt. Ez év farsangján szintén gyönyörű hangver­sennyel ajándékozta meg a város közönségét. A kulturális seregszemle al­kalmat adott arra, hogy az énekkar ez év májusában egy új rádiószereplésre készülhes­sen. Az új rádiószereplés nagy szorgalmat és komoly lelkese­dést öntött a kar valamennyi tagjába. Kapus elvtárs felsorol­ja, hogy milyen számokkal készülnek erre az alkalomra: Kódály: Nagyszalontai köszön­tő, Friderici: Baráti kör, G as- ioldi: Csónakos ének, Donáti: Hopp fel a táncra, Schubert. Hársfa. — Ragyogó arccal újsá­golja azt is, hogy helyi gyűj­tésű népdalok és népdalfeldol­gozások is szerepelnek a. műso­ron. A kórus vezetéséről, szerve­zéséről érdeklődünk. — Kitií- rdk, hogy több baj van a kórus szervezésével, mint vezetésével. Ugyanis egyes középiskolák nem tartják nagyon szívügyüknek a DISZ-énekkart. Van olyan is­kola, ahol a tanulókat el akar­ják tiltani az énekkarból. Hi­vatkoznak arra, hogy gyengült a tanulmányi eredmény. Pe­dig gondos időbeosztással jut idő bőven a. tanulásra. Itt csu­pán a merev elzárkózás az, ami az énekkar munkájának a ro­vására megyen. De Kapus tanár elvtárs még egy másik vasat is tartogat a tűzben: a rádiószereplést ugyan már lekötötték, csak még azt nem tudják, hogy a budapesti utazási költségeket honnan te­remtik elő. Üdvös volna, ha a városi és járási népművelési apparátus segítené ezt a cso­mót megoldani. Megérdemlik az erkölcsi támogatáson kívül az anyagi támogatást is, mert nem csak a szájukkal, a szi­vükkel is énekelnek. ^ÖOOOOOOOOOOOOŰÖOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A négyzetes vetés a mezőgazdász legtontosabb időszerű teladata A legtöbb munkaerőt és időt igénylő munka a növények ka­pálása. Ennek gépesítése tehát döntő kérdés az emberi munka­erő kímélése és a kapálás idő­ben való elvégzése szempontjá­ból. A gépi kapálás feltétele a lel­kiismeretes pontossággal elvég­zett négyzetes vetés. Most dől cl, hogy hol és mennyi területet tudunk gép­pel kapálni. Most, a vetésnél kell ezt a csa­tát megnyerni a ennek a harc­nak főszereplője a termelőszö­vetkezet mezőgazdásza. Teljes személyi felelősséggel tartozik a vetés jó végrehajtásáért. Sok-sok ember megtakarít­ható ereje s verejtéke nyug­szik kezében, sok-sok mázsa kukoricatermés függ mun­kájától, attól, hogy a négyzetes vetést hogyan szervezi, hogy a sorok valóban négyzetesek, egyenesek legyenek. A termelőszövetkeze­tek dolgozóinak pedig saját ér­dekük ennek biztosítása. Az az elnök, vagy tag, aki most ebben nem hallgat a mezőgazdász ta­nácsára, ellensége magának és dolgozó társainak. A kiskőrösi gépállomás mező­gazdászai ezt a felelősséget már magukévá tették'. A négyzetes vctésii táblák kijelölése megtör­tént s a tsz-ek gépállomásunkkal 1200 hold vetésre kötöttek szerződést. Gépállomásunk új univerzális gépei biztosítják ennek a mun­kának jó végrehajtását. A vetésen múlik a kapálás si­kere. De ezen a téren még nem készítettünk mindent elő. A munkaszervezetei még nem min­denütt alakították ki, — mikor történik meg akkor a tagok ki­oktatása? A felszerelhető Makad- Eéle kultivátorok még gyártás alatt vannak, a talajelőkészítés sincs mindenütt kész» Frissen szántott talajban pedig nehéz lesz szép munkát végezni. Gyorsabb ütemet tehát me­zőgazdászok, műszakiak! Senkit ne áltasson az időjárás szélsőséges volta. Ez csak arra figyelmeztet, hogy még gyorsabb munkára lesz szükség. A négyzetes* vetéshez szüksé­ges négyzetbevető gép még ke­vés áll az ország rendelkezésé­re. Gépállomásunk egyáltalán nem rendelkezik ilyen géppel. Hogyan oldjuk meg mégis a vetést? Géppel elvégezzük a sornyi­tást és sorvonalazást és a tsz- tagság .kézzel elveti. Ez egyszerű munkafolyamat, de mégis nagy körültekintést kíván. Feltétlen ügyelni kell a következőkre; * Lehetőleg ülepedett, sima fe­lületű, simítózott, vagy boro­náit talaj legyen. A barázd'ás vagy nagyon puha talaj a kultivátort, de még sok­szor az erőgépet is eltéríti, a traktorkerék is összetéveszthető nyomot hagy. A sorvonalazást az a gép. az a Kultivator és az, az ember végezze, aki kapálni is fog. Ez feltétlenül szükséges — főieg az azonos kultivátor —r hogy a csatlakozó sorok megegyezzenek. A sorvonalazást úgy állítjuk be, hogy ne a keréknyom mögött húzzon, hanem ott, ahol a trak­tor jelenlegi helyzetében a ka­páláskor is lesz. Tehát ne a sor­jelző, hanem a sorköz essék a traktor közepére. Ilyenformán párosszámú sorhúzó felszerelése szükséges. Mi talajviszonyaink­nak megfelelően négy sor vona- lazását végezzük egyszerre és kapáláskor is négy sorközt mű­velünk, — a meghúzott négy sor három sorközét, valamint csat­lakozó soroknál jobbról is bal­ról is fél-fél sort. A kapák számát túlságosan megemelni nem célszerű addig, míg talajelőkészítésüpk nem tel­jesen tökéletes, míg traktorve­zetőink nem eléggé gyakorlottak, mert ez a minőség rovására menne. Maradandó jellel rögzít­jük a kiinduló pontot, megje­gyezzük a csatlakozó sorok sor­rendjét, hogy kapálásnál is ezt kövessük. Az első sorhúzást ki­tűzéssel végezzük, hogy az egye­nest így biztosítsuk. Sorjelző al­kalmazását a kuttivátoron, —- amely a traktor első kerekének nyomát húzza, vagy a traktor elejére szerelt sortapegatót fel­tétlen megköveteljük. Azon az oldalon, ahol árok, vagy más vetés van, a géptípus­tól függően Universal-traktornál leg­alább 4 méter, G—35-ösnéI 3 méter forgót kell vetetlenül hagyni, hogy ez a forgó kapáláskor « biztosítva legyen. Ez a terület az utolsó gépi kapálás után csatornádéval bevethető. Ahol a munkaerő hiánya mi­att a kézi vetés nehézséget okoz, ott a sorvonalazás egyik irányában vonalzás helyett sor­nyitást végzünk. Ezt általában az első menet alkalmával <s kultivátorok helyére szerelt'■töl­tögető ekevassal, vagy erre æ célra meghajlított kultivátor- kapával végezzük. Erre kérész*» ben már csak. sorvonalzást vég­zünk a kultivátorkés tartóvasá- val, vagy vetőgépcsoroszlyávai. A kercsztezési pontokon a kukoricát ásó és kapa nélkül bedobja a tsz-tag a baráz­dába és utána lóval, vagy traktorral belogasoljuk. Ha mezőgazdászaink és ter­melőszövetkezeteink mindezt a gyakorlatban is figyelembe ve­szik s így hajtják végre a ve­tést, — akkor egy kis figyelem, és lelkiismeretesség nagyon sok munkát takarít meg s az aratás utáni egyik legnehezebb mun­kát sikerül gépesítéssel megol­dani. Szegő Lajos főmezőgazdász, Kiskőrösi Gépállomás. *

Next

/
Thumbnails
Contents