Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-21 / 93. szám

I

(Folytatás az 1. oldalról.)

megszakítása nélkül elvégezhetik a szakmájuknak megfeleiő egyetem levelező tagozatát.

A miniszter után Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára emelkedett süjólásra és a belkereskedelmi tárca költségvetéséről beszélt.

Kukaeska János:

Hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk biztosítja a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy kereskedelmünk 1955-ben növekvő áruforgalmat bonyolítson le.

Berki Mihályné országgyűlési képviselő is a belkereskedelmi költségvetésről beszélt.

Fokozottabb figyelmet kell fordítani a nagyvárosok, a nagy ipartelepek kulturális ellátottságára

Kukucska János, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja a

népművelési tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Idézte kulturális forradalmunk eredményeinek beszédes számait.

— Az 1954-es esztendő kulturális, népművelési munkáját — folytatta— nemcsak az eredményekről beszélő számok és tények jelzik. A művészileg cs eszmei mondanivalójukban is jó, tartalmas irodalmi művek, filmek és színdarabok, zeneművek és szórakoztató műsorok mellett felütötték fejüket a kispolgári nézetek, a burzsoá objektíviz- mus, a minden áron való hibakeresés, a kultúra pártosságáról való nzegfeiedkezés, sőt a párt és az áliam irányító szerepének, az irodalom népnevelő feladatának lebecsülése, vagy tagadása. Egyesek az őszinteség jelszava alatt a meglévő, vagy vélt hibák felnagyítását, eredményeink lekicsinylését tekintették feladatuknak. Ezek a káros nézetek menlevelet adtak a kispolgári és polgári ideológiai feléledésnek az irodalom, a művészet területén és a műsor-politikában. Nagy felelősség terheli ezért a Népművelési Minisztériumot, bár a minisztériumnál volt törekvés, hogy szembeszálljon e káros nézetekkel. A minisztériumban nem volt kellő határozottság, elvi szilárdság, hogy megvédje kulturális vívmányainkat, a burzsoá kultúra behatásaitól és pártunk politikájának szellemében nevelje a kultúra munkásait. Maga a minisztérium is behódolt e káros nézeteknek.

— Fokozottabb figyelmet kell fordítani a nagyvárosok, a nagy ipartelepek kulturális ellátottságára, nem szabad kultúrintézmény nélkül hagyni fontos ipartelepeket. Folytatni kell a már helyesen megkezdett munkát, hogy ott, ahol nagyobb beruházás nélkül megvannak az előfeltételek, a munkáslakta negyedekben új színházakat, filmszínházakat létesítsünk — mondotta s a költségvetést elfogadta.

Iván István, a Borsod megyei Tanács VB-elnöke a Város- és

Községgazdálkodási Minisztérium költségvetéséhez szólt hozzá. Beszélt arról, hogy a költségvetés keretében ebben az évben 364 millió forintot fordítunk a lakosság lakásviszonyainak megjavítására, jobb ivóvízellátására, a közlekedési viszonyok kényelmesebbé tételére, szociális szükségleteit szolgáló beruházásokra.

A város- és községgazdálkodás területén elkövetett hibákról szólva felemlítette, hogy egyes tanácsi szerveinknél nem fordítottak kellő gondot a költségvetésben megjelölt feladatok maradéktalan és gazdaságos megvalósítására. Ez is oka annak, hogy lakosságunknak lényegesen kevesebb szolgáltatást nyújtunk —' és drágábban -—, mint amit az adott körülmények lehetővé tesznek. Boros Gergely, a Mezőgazdasági Építészeti Dolgozók Szak- szervezetének elnöke az élelmiszeripari tárca költségvetéséhez szólt hozzá.

Elmondotta, hogy a parasztság termelési kedvének növekedése nem jelentkezik egyenletesen. Míg a baromfi- és h sertéstenyésztésben jelentős előrehaladást értünk el, továbbra sem kielégítő a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének üteme. Ez azt mutatja, hogy a parasztság elsősorban olya« cikkek termelésével foglalkozik szívesen, amiből gyorsan, akár egy éven belül értékesítési lehetősége nyílik. A ■szarvasmarha-tenyésztés aránylag lassú ütemű fejlődése megvilágítja a kisárutermelő gazdaságok hátrányosabb helyzetét a nagyüzemi mezőgazdasággal szemben. Ebből is Játhatjus, mennyire helytelenek voltak azok az elgondolások, amelyek feltételezték, hogy kiaárií termelő parasztságunk nagy többségében még bővített újratermelésre Is képes.

Ezzel az országgyűlés szerdai ülése véget ért. A költségvetés tárgyalását csütörtökön folytatják. (MTI)

r

Ázsia és Afrika népei szót kérnek

Bandung, a 750.000 főnyi indonéz nagyváros, — 40 percnyi repülőút 3 fővárostól, Dzsa- kartától, — e hét eleje óta a világ érdeklődéséinek központjába került. Indonézia eme városában 29 afrikai és ázsiai prszág képviselői találkoztak. Az értekezleten részvevő ázsiai országok 1394 millió, az afrikai országok pedig 50.3 millió lakossággal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a Föld lakosságának több, mint felét képviselik ezen a fontos értekezleten. A kiadott közlemény szerint az értekezletnek célja: a jószándék és együttműködés előmozdítása Ázsia és Afrika nemzetei között. Közös érdekeik kikutatása, baráti és szomszédi viszony létesítése és szorosabbá tétele. A részvevő országok gazdasági és társadalmi problémáinak mérlegelése. Az ázsiai és afrikai népeket különösen érdeklő kérdések megvitatása, mint: g nemzeti szuverénitás, a faji megkülönböztetés és a gyarmati rendszer. Ázsia és Afrika népeinek helyzete a mai világban és annak megvizsgálása, hogy mennyiben tudnak hozzájárulni a világbéke és a nemzetközi együttműködés előmozdításához.

Bandungban elsőízben ülnek össze az ázsiai és afrikai qrszágok képviselői. Az imperialistákat azonban nemcsak az aggasztja, hogy olyan értekezletről rekesztették ki őket, amelyen a Föld lakosságának több, mint fele képviselve van, hanem az is, hogy Afrika ezzel a világpolitika porondjára lép. Minthogy Ázsia nagyobb része kicsúszott a kapitalista gyarmattartók kezéből, most különös gonddal ügyelnek arra, hogy Afrika megmaradjon a kapitalizmus fontos erődítményeként, megmaradjon a kapitalizmus hadtápterületének és hatalmas nyersanyagraktárának. Afrika ugyanis óriási ásványkincsekkel rendelkezik. Nem utolsósorban hadifontosságú nyersanyagokkal. Évi I millió tonna mangánércet bányásznak, ez a mennyiség rövidesen a háromszorosára emelkedik. Afrika szállítja a világ krómszükségletének 45 százalékát és a kobalt 85 százalékát. Urániumkészletét a yilágkészlet 50 százalékára becsülik. Vörösrézből évi 30 millió tonna, 25 százalékos tiszta ércet termelnek. Magában Mauritániában 100 millió tonnára becsült vasérckészletet találtak. Szén,

cink, ólom, petróleum, ón, foszfátok is jelentős mennyiségben találhatók.

így senki sem csodálkozik azon, hogy az Egyesült Államok már a kezdet kezdetén mindent elkövetett az értekez, let előzetes aláaknázó sara. Az első lépés e cél érdekében az volt, hogy »-lebeszélje« a meghívottak többségét a részvételtől. E lépés azonban nem járt sikerrel. Az USA külügyminisztériuma tehát kénytelen volt más vágányokra átállítani akcióit. Dulles, az új programnak megfelelően kijelentette: reméli, hogy az ázsiai—afrikai értekezlet »támogatni fogja és megerősíti« a csendesóceáni chartát, amelyről köztudomású, hogy a délkeletázsiai agresszív tömb »eszmét« védelmezi. Az értekezlet megnyitása előtt az amerikaiak két ütőkártyát szedtek elő: gz egyik szerint a Fehér Ház nagyszabású »segély- programot« dolgpzott ki az

ázsiai országok számáig:

Mikor az egyes delegációk tagjainak nyilatkozatából kitűnt, hogy azoknak már elegük ven az amerikai »segélyből«, elekor az imperialisták nyílj szabotázs útjára léptek. Ennek következményeként a tengerbe zuhant az a repülőgép, amely a Kínai Népköztársaság delegációjának tagjait és újságíróit Bandungba szállította.

Hétfő óta folynak a tanácskozások Bandungban. A felszólalások és az amerikai sajtó visszhangja elárulja, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei igen csalódhatnak ázsiai és afrikai terveik illetően. Ázsia és Afrika országai meg akarják őrizni nemzeti jogaikat, maguk akarnak dönteni sorsuk felett. Egyenlő jogokat kérnefc a kis- és a nagy népeknek I egyaránt. Céljuk: a béka és a teljes függetlenség.

Ez történt a nagyvilágban

MOSZKVA. Szovjet jegyzér két nyújtottak át a nyugati hatalmakhoz az osztrák kérdéssel kapcsolatban tartandó négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet ügyében. A szovjet kormány a jegyzékben kifejezte azt a reményét, hogy Becsben a legközelebbi időben összeülnek a négyhatalom külügyminiszterei, hogy megvitassák a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésének kérdését és aláírják ezt a szerződést.

LONDON. Eden miniszter- elnök a munkáspárti képviselőknek arra a kérdésére, hogy milyen intézkedések történnek »magasszínvonalú« négyhatalmi értekezlet megszervezésére a nemzetközi feszültség enyhitése érdekében, többek között a következőket mondotta az alsóházban: Mint gyakran kifejtették, az angpl kormány a londoni és párizsi szerződések ratifikálása után a lehető legsürgősebben igyekszik tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval- Remélem, hogy a következő lépés az lesz, hogy a négy hatalom képviselői Ausztriával együttesen megvizsgálják majd a szovjet kormány által előterjesztett javaslatot,

MOSZKVA. A Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának meghívására április 19-én kínai szakszervezeti küldöttség

érkezett Moszkvába. A küldöttség résztvesz Moszkvában május

1 ünneplésén és ellátogat a Szovjetunió több városába.

RÓMA. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága nemrég megtartott teljes ülésén felhívást fogadott el, amelyben Szipi- lia lakosságához fordult a szicíliai területi gyűlés küszöbönálló választásával kapcsolatban. Ebben a párt felhívja a választókat, fogjanak össze a közelgő választásokon és mérjenek vereséget a klerikális—monarcho- fasiszta tömbre és így biztosítják az új területi gyűlésben azt a többséget, amely meg tudja védeni Szicília szabadságai és harcol népének újjászületéséért és jólétéért.

BÉCS. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága április 13-án teljes ülést tartott. Az ülésen Johann Kopíe- nig elvtárs beszámolt az osztrák államszerződésre vonatkozó moszkvai megegyezés jelentőségéről Az ülés az egész osztrák népet harcra hivtg fel a moszkvai megegyezés megvalósítására. A napirendi pontok tárgyalása előtt az ülés megemlékezett Fritz Jensenről, az Österreichische Volkstimme szerkesztőjéről, aki a Kashmir Princess repülőgépen az amerikai és kínai ügynökök merénylete következtében életót vesztette,

leniiv a békéért

»A béke kérdése égető kér« dès, napjaink fájó kérdése!« — ezekkel a szavakkal kezdte Lenin 1917-ben a Szovjetek II, összoroszországi Kongresszusán nagyjelentőségű előadói beszédét a békéről. S ez a 37 évvel ezelőtt született lenini megállapítás ma is épp olyan érvényes, mint ahogyan érvényesek Leninnek a békéről szóló tanításai a világ népei számára.

Ezekből a lenini tanításokból indul ki a szovjethatalom békepolitikája, amely napjainkig is következetes és megingathatatlan. A lenini tanításokat követi a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép, amikor ma is következetesen síkra száll a béke Ügye mellett, harcol az imperialisták új háborús törekvései ellen.

Leni» »Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka« című klasszikus müvé- oen elméletileg bebizonyította, hogy az imperializmus halódó kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kizsákmányolás és erőszak régi világa azonban nem hagyja el önszántából a történelmi küzdő teret, kétségbeesetten ellenáll, bárról pusztulása ellen, kétségbeesetten küzd élete meghosszabbításáért. A pusztulásra ítélt imperializmus ma kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy megállítsa a történelem előrehaladó szekerét —« egy újabb világháború kirobbantásán keresztül igyekszik megkísérelni megrendült pozícióinak visszaszerzését. Lenin tanításai éberségre, a háborús uszítok elleni állandó és következetes harcra intenek.

Lenin — a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényéből kiindulva — bebizonyította, hogy a szocializmus győzhet először csak egy vagy néhány országban, míg a többi ország megmarad burzsoá, vagy olyan országnak, amely még a burzsoá rendig sem jutott el. Ebből, a történelmi objektív fejlődésnek menetéből törvényszerűen következik, a két ellentétes rendszer — a szocialista és kapitalista rendszer — egymás mellett élésének szükségessége. »Két különböző rendszer együttműködésének gondolatát — mondotta Sztálin elvtárs, — elsőízben Lenin fejezte ki. Lenin, a mi tanítónk és mi, szovjet emberek Lenin tanítványai vagyunk, soka nem tértünk el és nem is.- fogunk eltérni Lenin útmutatásaitól.-» A Szovjetunió békepolitikája tehát abból a lenini tanításból indul ki, hogy egyes országok állami és társadalmi rendjének különbözősége ellenére is békésen megélhetnek egymás mellett és együtt is működhetnek, ha mindkét oldalon erre megvan nemcsak az óhaj, hanem a készség is. A Szovjetunió a lenini tanítások szellemében következetesen azon fáradozik,

hogy normális kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a kapitalista országokkal. A Szovjetunió és Ausztria kormányának legutóbb az osztrák állam- szerződés kérdéseiben létrejött megegyezése is ékesen példázza a Szovjetunió békés törekvéseit.

Az imperialisták, mindenekelőtt az amerikai háborús körök azonban nem akarják elismerni a két rendszer békés együttélésének elvét. A Szovjetunió léte óta állandóan azon mesterkednek, hogy megsemmisítsék a szocializmust és visszaállítsák az egész világon a kapitalizmus uralmát. A második világháború után esztelen fegyverkezéssel, atom- és hidrogénbombák felhalmozásával, a Wermacht feltámasztásával és agressziós katonai támadó tömbök létrehozásával újra lángba akarják borítani a világot — megsemmisíteni a szocializmust. Bármennyire is erőlködnek és fegyverkeznek is azonban az imperialisták — nem volt és nincs olyan fegyver, amely erősebb lenne a történelem törvényeinél. A történelem már nem egyszer bizonyította a külföldi intervenció és a polgárháború -legnehezebb napjaiban elhangzott lenini tanítások igazságát: »Soha sem fogják legyőzni azt a népet, amelynek munkásai és parasztjai, nagy többségükben felismerték, megéhezték és tisztába jöttek vele, hogy saját hatalmukat, a Szov- jelhalalmat — a dolgozók hatalmát védelmezik, hogy azt az ügyet védelmezik, amelynek

győzelme nekik és gyermekeiknek biztosítja a kultúra minden áldását, minden élvezetét, amit az emberi munka létrehozott.«

Lenin azt tanította, hogy a történelem igazi formálói a néptömegek, nem pedig az egyes személyek, bármilyen magas helyet is foglaljanak el a társadalomban. A dolgozók teremtik meg az anyagi és kulturális javakat, ők alkotják a társadalom fő termelő erőit. A koreai és vietnami háborús tűzfészek kioltása is megmutatja, hogy a mi korunkban a tömegek öntudata és szerepe rendkívül megnőtt. Egyre szaporodnak azok a százmilliók, akik kezdik felismerni saját erejüket és egyre inkább szembe- szállnak az imperialisták háborús törekvéseivel. Az imperialista országok háborús köreinek pedig egyre nehezebb a népek akaratát nyíltan semmibe véve maguknak dönteniök a háború és a béke kérdésében.

»A burzsoázia — mutatott rá Lenin — csak akkor ismeri el, hogy az állam erős, ha a kormányapparátus egész ereiének lalbavetésével odaterelheii a tömegeket, ahová a burzsoá vezetők akarják. Nekünk más fogalmunk van az erőről. Szerintünk az állam ereje a tömegek tudatosságában rejlik. Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan tesznek.« E lenini tanítások szellemében, ügyének igazságába vetett hittel éníti a szovjet nép hazáját,

dolgozik békés építőmunkával a szovjet haza erősödésén. Terméketlen területeket tesznek termővé, gigantikus békeműveket építenek. A világon elsőnek a Szovjetunió épített atomenergiával ipari villamosművet.' Széleskörben felhasználja az atomenergiát békés kutatási, gyógyítási célokra. Ezzel egyidejűleg a szovjet nép következetesen eleget tesz Lenin végakaratának: állandóan résen van és úgy vigyáz a Szovjetunió fegyveres erőire, a haza védelmére, mint a szeme fényére.

A mi népünk, a magyar nép is e lenini tanítások alapján védi a békét, nemzeti függetlenségét. A lenini tanítások alapján, a Szovjetunió példája nyomán fejlesztjük néhériPartin- kát, mint szabadságunk és függetlenségünk biztosítékát A lenini útmutatások alapján, a Szovjet Hadsereg példája nyomán eFőeitjük és fejlesztjük néphadseregünket, mint békés alkotómunkánk, hazánk védelmének legfőbb biztosítékát.

A mi népünk is a lenini tanításokból vezérelve pártunk vezetésével szüntelenül erősíti hazáját a termelés, az építés frontján. Szüntelenül erősíti baráti kapcsolatait a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a testvéri népi demokráciákkal és velük egysorban harcol a béke védelméért.

A leninizmus azt tanítja, hogy a béke és a népek közötti barátság ügye igaz ügy és ezért győzedelmeskedni fos.