Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

Megyei iöldmfívesszövetbezeti választmányi elnökök tapasztalatcseréje Kiskőrösön Kiskörösön pénteken öt me­gye — Pest, Tolna, Baranya, Csongrád, Bács — földműves­szövetkezetei megyei választ­mányi elnökeinek tapasztalat- csere értekezletet tartottak. A tapasztalatcsere elsődleges cél­ja volt, hogy a látogatók előtt bemutassák a megye négy já­rásának — a kunszentmiklósi, kiskőrösi, kiskunhalasi és kalo­csai — földművesszövetkezeti bolthálózatát, a látogatók meg­ismerjék a négy járási választ­mány munkáját s a látottak alapján kicseréljék tapasztalatai­kat, melyre már a délutáni órák­ban került sor. Ifkovics József elvtárs, a föld- müvesszövetkezetek megyei vá­lasztmányának elnöke beszá­molt a választmány eddigi munkájáról, hibáiról, majd be­számolóját a vendégek hozzászó­lása követte. Takács Gyula, a Pest megyei választmány elnöke hosszasan beszélt tapasztalatairól. Többek között észrevételezte, hogy a párt irányítása nem jelentke­zik elég nagy súllyal a földmű­vesszövetkezetek vezetésében. A Cöldművesszövetkezeti alkalma­zottak között igen kevés a párttag, pedig — mint hangsú­lyozta is — párt nélkül nincs igazi pezsgő szövetkezeti élet. Ezen a téren még sok a javí­tani való, sok a lehetőség a munka megjavítására. Bácskai Mihály, a kiskőrösi választmány elnöke igen részle­tes, hasznos beszélgetés formá­jában számolt be az ő járási vá­lasztmányuk munkájáról. El­mondotta, hogyan ellenőrzik pró­bavásárlásokkal az árak pontos betartását, hogyan mozgósítják a választott szerv tagjait a példamutatásra, a beadás és adófizetés pontos teljesítésére. Még számos hasonló érdekes hozzászólás volt. Mégis mintha valamiről elfeledkeztek volna a részvevők: az értekezlet ötletes megszervezése lehetővé tette volna, hogy még több értékes tapasztalat, javaslat szülessék, nem utolsó sorban arra vonatko­zóan, hogyan lehetne a megyei, járási választmányok munkáját megjavítani, még elevenebbé tenni. Erről azonban egyetlen hozzászóló kivételével senki sem beszélt. Dr. Szabó Gyula, az Országos Földmüvesszövetkezeti Tanács Irodájának vezetője beszélt a választmányok távolabbi és kö­zeljövőben megvalósítandó fel­adatairól, s egyben tisztázta, mi­lyen nagy szerepük van a járási választmányoknak a földműves- szövetkezetek irányításában és abban, hogy még több, jobb áru­val lássák el a falvak egyre igé­nyesebb lakosságát. Rámutatott egyben arra is, hogy a földmű­vesszövetkezetek kivétel nélkül hivatottak arra, hogy megszeret­tessék a szövetkezes gondo.atát a dolgozó parasztokkal és előké­szítsék tagjaikat a fejlettebb szövetkezeti formára. Ezért van nagy jelentőségük a földműves­szövetkezeteken belül működő szakbizottságoknak is, amelyek munkájáról, lehetőségeiről szin­tén részletesen beszélt Szabó elvtárs. A tapasztalatcsere annak a gondolatnak a jegyében ért vé­get, hogy a jövőben is hasonló formában igyekeznek tanulni, tapasztalni egymás munkájából a földművesszövetkezeti választ­mányok tagjai, hogy fontos irá­nyító szerepüket méltón és még nagyobb tudással tölthessék be a földművesszövetkezeti moz­galomban, TAVASZI KÖRSÉTA KECSKEMÉTEN Ilyenkor tavasszal, amikor a téli gondole enyhülnek és ami­lyen gyorsan emelkedik a hő­mérő higanyszála, olyan mérték­ben csökken a kihűlt kályhá­ból kiszedett salak mennyisége, a háziasszonyok a tavaszi nagytakarításra gondolnak. A város is, a falu is felöld friss tavaszi arcát, melyet nem ékte- lenítenek komoran feketéllő sze­méthalmok az utak tövében, a sima aszfalton kényesen járkál a járókelő, nem kell kerülgetnie a pocsolyákat, a fagyos időből ottmaradt salak dombocskáit. És milyen kevesen gondolnak most arra, hogy Kecskemét tavaszi nagytakarításának van egy becsületesen és szorgalma­san dolgozó mindenese, amit úgy hívnak, Köztisztasági Vál­lalat. Sokat írtak már róla újsá­gokban is. Hiányokat, kifogáso­kat emlegettek, azt is megpen­dítették, hogy igen kevesen vannak a hatalmas feladatok­hoz képest. Gondoljuk csak el, naponta 336.000 négyzetméter nagyságú területet kell tisztán- tartania ennek a vállalatnak 40 —50 utcaseprővel, hat rozoga lovaskocsival és egy autóval, amely csak a téli időszakban viseli a szemétszállítás terheit nyáron átvedlik hús vizet per­metező locsolóautóvá; Kerek tízezer négyzetméter tisz­tántartása esik egy-egy köz- tisztasági akalmazottra, ami­nek becsületes, rendes el­végzése derekas munkát kíván, még egy jó erőben lévő férfitől is, nemhogy a gyakran beteges­kedő, idős, csökkent munkáké pességű takarítógárdától. A ne­hézségekkel küzdő vállalat így is szép munkát végzett már az idén is, hiszen majdnem telje­sen eltűnt a téli szemét az ut­cákról. A parkokban, a zsendülő fü között nem szomorkodnak már az ázott papírszeletek, az utak is megújultak itt-ott. Nem erről akarunk most be­szélni. Csak úgy röviden említ­jük meg, hogy jó lenne elgon­dolkodni az illetékeseknek a Köztisztasági Vállalat létszámá­nak emeléséről, fuvarozási esz­közeinek korszerűsítéséről. Ezt kívánja a mi életünk törvénye. Most arról szeretnénk pár szót szólni inkább, hogy ennek a törvénynek teljesítése a köztisz­taság tekintetében, nemcsak a tisztasági vállalat feladata. Te­vékeny részesévé kell avatni a város minden érdekelt lakóját, háztulajdonosát, mert hiába ta­gadjuk, még mindig érvényes az az öreg elv, »mindenki söpörjön a saját portája előtt.-" Ismeri ezt az elvet mindenki? Úgy Játs?ik nem! Legalább is arra mutatnak annak a kis kör­sétának a tapasztalatai, amiket egyre csinosodó megyeszékhe­lyünk utcáin szereztünk. Kezdjük a város központján. Az SZTK hatalmas palotája mellett, a kerékpár megőrző tő- szomszédságában, már második esztendeje dombosodik egy ha­talmas törmelékhalom. Va­lamikor zordon hegycsúcsokkal rendelkezett. Ma már a járó­kelők széles csapásokat tapos­tak rajta. Lankás domborulattá kicsinyítették, amelyen szépen díszük a paréj, a lósóska, a fű. Csak éppen nem válik az egész dombhát a város díszére. Még­sem szállítja el a Magasépítő Vállalat. Pedig a szemetet ők ej­tették egy régen elfeledett épít­kezés idején. Hasonló »szépmúl­tú" építési törmelék pihen a Sztálin út 13. előtt. No meg a városi tanácsháza Lestár tér felőli oldalán. A Villamosmű Vállalat egy évvel ezelőtt fur- kálta meg itt a járdát. A cement­lapok szétzúzott törmelékeit azonban feledékenyen otthagy­ta. A Nádasdy utcában a KIK öt kocsira való építési törmelé­ket »tart raktáron" két éve már. Hasonló módon feledkezett meg kötelességéről a posta melletti kis utcában az Épületkarban­tartó KTSZ, vagy a Rákóczi úton a Tatarozó Vállalat, a Bánk bán utcán a Kertészeti Vállalat, a Batthyány utca kül­ső végén hagyott homok formá­jában az Útfenntartó, a Dobó István utcai kútnál feledett sa­lak képében a Vízmű, a Kálvin tér két szemetes pontján az Út­fenntartó, stb., stb. Egy szó, mint száz, legalább 35—40 ilyen rög­tönzött, utcai szeméttároló he­lyet »létesítettek« a különböző vállalatok az utóbbi esztendők­ben, a város különböző pont* jain. Hibáztassuk az elszállításnak halogatása miatt a Köztisztasá­gi Vállalatot? Semmiképpen sem lenne igazságok. Ami az építtetők kötelessége, azt végez­zék az építővállalatok, vagy az arra illetékes épittető szervek- Ennek a felelősségnek inkább arról az oldaláról érdemes emlí­tést tenni, hogy a vállalatok ré­széről otthagyott építkezési sze­mét, legtöbbször szinte tör­vényszerűen odavonzza a kör­nyező házakból a házi szeme­tet, a romlandó, vagy nem rom­landó törmeléket, üvegcserepet, ócska bádogdobozt, meg ki tudná miféle házihulladékot, — és ter­mészetesen, nyáron a megszám­lálhatatlan, kórt terjesztő le­gyek milliárdiait 1 Az ilyen utcai és »közadako­zásból" született szemétbányák elleni hadakozás is a Köztisz­tasági Vállalat gondja lenne? Nem! Inkább a körzeti tanács­tagoknak kellene a jóérzésü la­kók tömörítésével, a gondatla­nok figyelmeztetésével megta­lálnak a feladataikat ezen a téren. Mert itt jelentékeny ne­velőmunkáról volna szó, amit nem lehet hosszú ideig halo­gatni. Itt a tavasz, és utána jön a nyár, ezernyi egészségi ár­talmával, járványveszélyével. Érdemes még arról is pár szót szólni, miért olyan elhanya­goltait azok a jólismert beton- szeméttartályok, amelyek elszór­tan a város különböző pontjain találhatók. Arról lehet őket fel­ismerni, hogy a lakosság által odaszórt szemét nemcsak a bel­sejükben, hanem mellettük is jó nagy mennyiségben is meg­található, minden évszakban és a nap minden órájában. Ezek a betontartályok a Vá­rosi Tanács tulajdonát képe­zik, karbantartásukat a tanács hanyagolja el. Nem utolsó sor­ban egyik-másiknak a megszün­tetése, elbontása is az ő gondja. Mert ilyesmire is szükség lenne. Miért »áll fenn" például még most is a posta étkezdéje mel­lett, az egyik diákotthon kony­hájának ablakai alatt az az öreg szeméttartály, amelyik egész­ségtelen és régóta célszerűtlen­né vált? Miért nem bontja le a Városi Tanács a Mentőállomás­sal szemközt, három lépésre a benzinkút melletti élelmiszer­árusító pavillontól, azt a félig elpusztult, szemétgyűjtő aknát? A Mihó utca és a Jókai utca találkozásánál még forgalmi akadálynak is beillik az a cél­szerűtlenül elhelyezett szemét­tartály, amelyet jó 25 esztendő­vel ezelőtt építtettek a város ak­kori urai. Lehet, hogy akkor jó helyen voltak ezek. De azóta mennyit változott az élet — csak a szeméttartályok nem vál­toztak? Külön tanulmányt érdemelne a KIK által kezelt házak ud­vari és utcai tisztaságának ügye, de hát a mi feladatunk nem az, hogy regényt írjunk. A sétánk véget ért, reméljük, rövidesen nyilvánosságra kerül az az időt­len-idők óta ígért városi szabályrendelet is, amely eze­ket a »szabálytalan ügyeket" rendezi és lehetőséget, jogi ala­pot nyújt arra, hogy akár a tör­vény szigorával is eljárjanak azok ellen, akik a köztisztaság, a dolgozók egészségvédelme 'jelentőségét aem ismerik; Képek a szovjet nép életéből Uftípusú gyomirtógép A Szovjetunióban a szűz- és ugarföldeken újtípusú gyomirtó gépeket használnak. — A képen: a mocsaras vidéken is használható gyomirtógép. Munkaverseny a „Zaporozssztalj" gyárban A Szovjetunió fémmunkásai versenyeznek a gépek jobb ki­használásáért. A munkaverseny győztesei nagy jutalmakban részesülnek. A versenyben a »Zaporozssztalj« gyár finomlemez műhelye a »Szovjetunió legkiválóbb hcngerlő műhelye« címet kapta. A képen: Fémhengerlés a győztes finomlemez műhelyben. A moszkvai televíziós stúdióban Az egyik távoleső moszkvai kerületben, Sabolovkában ki­csipkézett vastorony látható. Innen sugározzák a televízió adásait. A televíziós adás műsora igen sokoldalú; színielőadásokat, fil­meket, hangversenyeket, sport- és divatbemutatókat stb. láthat­nak és hallhatnak a televíziós készülék tulajdonosai. Külön adást sugároznak a gyermekek számára. A szovjet közönség aktívan résztvesz a Központi Televíziós Stúdió munkájában. A közönségtől beérkezett levelek igen sok különböző kívánságot cs javaslatot tartalmaznak. A műsor ösz- szeállításánál a stúdió mindig számításba veszi ezeket a kíván­ságokat. Ezzel is bővíti az adások tematikáját. A televízió a szov­jet családok mindennapi életének elválaszthatatlan része lett. — A képen: Kuo Mo-zso kínai író »Csü Jüan« című darabjának közvetítése folyik. Az előtérben balra a működésben lévő tele­víziós felvevögép — jobbra a kerekeken guruló reflektorok.

Next

/
Thumbnails
Contents