Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

Ez törlésit a nagyvilágban Szovjet—osztrák közlemény az osztrák kormányküldöttség* moszkvai tartózkodásáról MOSZKVA. 1955 április 12-töl április 15-ig Moszkvában tár­gyalások folytak a Julius Raab szövetségi kancellár és dr. Adolf Schärf alkancellár vezette oszt­rák kormányküldöttség és a V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertan ácsának elnökhelyet­tese, a Szovjetunió külügymi­nisztere és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezette szovjet kormányküldöttség között. A tárgyalások barátságos szellem­ben folytak. A tárgyalások eredményeként a felek megállapították, hogy mind a Szovjetunió kormánya, mind pedig az Osztrák Köztár­saság kormánya kívánatosnak tartja a független és demokra­tikus Ausztria visszaállításáról intézkedő államszerződés mi­előbbi megkötését, aminek az osztrák nép nemzeti érdekeit és íz európai béke szilárdításai kell szolgálnia. Az osztrák küldöttség határo­zottan kijelentette, hogy az Osztrák Köztársaság az 1954. évi berlini tanácskozáson el­hangzott nyilatkozat szellemé­ben — nem szándékozik csatla­kozni semmiféle katonai szövet­séghez és nem szándékozik meg­engedni, hogy területén katonai támaszpontokat létesítsenek. — Ausztria valamennyi állammal kapcsolatban függetlenségi po­litikát fog folytatni. E politiká­nak biztosítania kell e nyilat­kozat megtartását. A szovjet fél beleegyezését nyilvánította abba, hogy a négy hatalom megszálló csapatait az Ausztriával kötendő államszer­ződés órvénybelépte után, leg­később 1955 december 31-ig ki­vonják Ausztriából. A Szovjetunió, illetőleg Auszt­ria küldöttsége figyelembe veszi uz Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia kormá­nyának ez év április 5-én köz­zétett nyilatkozatát, amely sze­rint ezek a kormányok az oszt­rák államszerződés mielőbbi megkötésére törekednek. A Szovjetunió és Ausztria küldött­ségé kifejezi reményét, hogy je­lenleg kedvező lehetőségek van­nak az osztrák kérdés rendezé­sére, iiymódoh, hogy megfelelő megegyezés jön létre a négy ha­talom és Ausztria között. A szovjet kormány 1954. évi berlini értekezleten tett nyilat­kozatának szellemében hajlandó továbbá az államszerződés 35. cikkelyében feltüntetett 150 mil­lió dolláros összeg ellenértéké­ként teljes egészében osztrák áruszállitmányokat elfogadni. A szovjet kormány kijelentet­te, hogy az Ausztria szovjet meg­szállási övezetében lévő német vagyontárgyak korábban tervbe- velt átadásán kívül az állam­szerződés hatálybalépése után haladéktalanul hajlandó megfe­lelő ellenének fejében átadni Ausztriának a Duna Gőzhajó­zási Társaság (DDSG) vagyonát is, beleértve a korneuburgi ha­jógyárat, a Társaság összes ha­jóit és kikötőberendezéseit. A szovjet kormány továbbá haj­landónak nyilatkozott átengedni Ausztriának az osztrák olajme­zőkre és olajfeldolgozó üzemek­re vonatkozó jogot, amely az ál­lamszerződés 35. cikkelye értel­mében a Szovjetuniót illeti meg, beleértve az Olajkereskedelmi Részvénytársaságot (OROP), an­nak ellenében, hogy Ausztria a felek között megegyezés útján megállapított mennyiségű nyers­olajat szállít. Ezenkívül meg­egyezés jött létre arról, hogy a legközelebbi időben tárgyaláso­kat kezdenek Ausztria és a Szovjetunió kereskedelmi kap­csolatainak rendezésére. A szovjet küldöttség közölte, az osztrák küldöttséggel, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége hajlandó kedvezően megvizsgálni dr. Könner osztrák köztársasági elnök kérését, hogy bocsássák haza a szovjet bíró­sági szervek döntése alapján büntetésüket a Szovjetunióban töltő osztrákokat. A szovjet meg­szálló csapatok Ausztriából való kivonása után a Szovjetunió te­rületén nem marad majd egyet­len osztrák állampolgárságú ha­difogoly, vagy fogvatartott pol­gári személy sem. • Pénteken hazaindult Moszk­vából az osztrák kormánykül­döttség. MEGTALÁLTÁK a LEZUHANT REPÜLŐGÉP ÁLDOZATAINAK HOLTTESTÉT PEKING. Jelentések szerint szerdán megtalálták a repülő­gép-szerencsétlenség három ál­dozatának holttestét. Huang Cen, a Kínai Népköztársaság in­donéziai nagykövete sürgette az indonéziai kormányt, szigorú el­lenőrzéssel akadályozza meg a szabotőrök bűnös cselekményeit. Indonézia miniszterelnöke meg­ígérte, gondoskodik olyan biz­tonsági intézkedésekről, amelyek biztosítják valamennyi küldött­ség tagjainak biztonságát és fo­kozzák az éberséget a béke el­lenségeivel szemben. atom-titokra vonatkozó ISMERETCSERE-TER VEZET LONDON. Rádiójelentések sze­rint Eisenhower elnök elfogad­ta az atom-titokra vonatkozó is­meretcserét szabályozó terveze­tet. E tervezet intézkedik az atom ismeretek kicseréléséről az atlanti szerződés 14 tagállama között olyan esetekben, amikor azt »védelmi-tervek fejlesztése* indokolttá teszi. NÉMET—LENGYEL BARÁT­SÁGI HÉT BERLIN. A Német Demokra­tikus Köztársaságban pénteken német—lengyel barátsági hét kezdődött. Ez alkalomból a var­sói egyetem rektorának vezeté­sével lengyel küldöttség érkezett Berlinbe. SIGEMICU NYILATKOZATA SANGHAJ. Japáni jelentések szerint Sigemicu külügyminisz­ter a szenátus külügyi bizottsá­gában kijelentette, hogy az USA és Japán között több vi­tás kérdés van az ázsiai poli­tikában. A többi közt utalt arra, hogy komoly nézeteltérés van a Kínai Népköztársaság tekinte­tében. Rámutatott még arra, amilyen gyorsan csak lehet, fe­lül kell vizsgálni a biztonsági egyezményt, valamint Japán és az USA között kötött közigazga­tási egyezményt. A japánoknak a Kínai Népköztársaságba való utazása kérdéséről kijelentette, hogy a kormány elvileg nem el­lenzi, hogy japánok kommunis­ta országokba látogassanak. Megkezdte munkáját az országos villamosenergiaipari tanácskozás Az MDP Központi Vezetősége es a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására pénteken és szombaton az Ország­ház kongresszusi termében a villamosenergiaipar vezetői, élen­járó dolgozói megvitatják a villamosenergiaipar időszerű kérdé­seit, az 1955. évi feladatok megoldásának módjait. Sebestén János miniszterhelyettes elnöki megnyitója után Kiss Árpád vegyipar- és energiaügyi miniszter mondott beszédet. Szombaton Nagykanizsán tartják a nyereménybetétkönyvek 15-ik sorsolását Negyedév telt el a nyeremény­betétkönyvek legutóbbi sorsolá­sa óta. A takarékbetétkönyv tu­lajdonosa és a betétösszegek száma azóta is jelentősen emel­kedett. Az év első negyedében a lakosság 15.9 százalékkal több betéttel rendelkezett, mint 1954 utolsó negyedében. A nyere­ménybetétkönyvek száma 13.5, a nyereménybetétáilomány pe­dig 33.9 százalékkal növekedett, A nyeremény betétkönyvek ti­zenötödik sorsolását szombaton délután tartják a nagytkanizsui tiszti klubban. (MTI) A béketábor ipari ereje A 900 milliós béketábor or­szágainak többsége — a Szovjet­uniót, Csehszlovákiát s a Német Demokratikus Köztársaságot ki­véve — 1945-ig fejletlen iparral rendelkező agrárország volt. Vo­natkozik ez elsősorban az ázsiai népi demokratikus országokra, de elmondható mindez Romániá­ról, Lengyelországról, Bulgá­riáról, Albániáról és Magyaror­szágról is. A béketábor országainak tíz­éves erőfeszítése, egymás kölcsö­nös segítése, főleg pedig a Szov­jetunió baráti támogatása soha nem látott lendületet adott az említett országok ipari fejlődé­sének. A Szovjetunió ipari terme­lése jelenleg háromszorosa az 1940. évinek. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a hitleristák gálád támadása, miiyen hatalmas ká­rokat jelentett az ország számá­ra. A Szovjetunió 194U-be.n 15 millió tonna vasat, 18.3 millió tonna acélt, 166 millió tonna sze­net, 31 millió tonna olajat és 48.3 milliárd kilowattóra vil­lanyáramot termelt összesein. Az 1955. évi terv 35 millió tonna vas, 44.3 millió tonna acél, 375 millió tonna szén. 68 millió ton­na olaj és 162 milliárd kilowatt­óra villanyáram termelését irá­nyozza elő. Nem kétséges, hogy a szovjet ipar maradék nélkül teljesíti ezeket a gigantikus fel­adatokat. A csehszlovák ipar, amely már a második világhá­ború előtt is világszerte ismert volt kapacitásáról és gyártmá­nyainak minőségéről, a háborút követő tíz óv alatt több mint megkétszerezte termelését. Az egy lakosra jutó szénterme­lés szempontjából Csehszlová­kia a világ első országa, az ipari termelés szempontjából pedig áz ötödik helyen áll. A Csehszlo­vák Köztársaság olaj-, Vas- és acéltermelése háromszorosa az 1937. évinek. Ebben az évben együttvéve 17 milliárd kilowatt­óra villanyáramot termelnek a csehszlovák erőművek. A háború előtt az évi energiatermelés 3-4 milliárd között mozog. A Kínai Népköztársaság * ipari termelése jóformán né­hány év alatt szinte hihetetlen fejlődést ért el. 1949—1952-ig az ország ipari termelése 221 száza­lékkal emelkedett és 1954-ben pedig 4.2-szerese volt az 195:5 évinek. Az európai népi demokráciák ipari termelése az elmúlt tíz év alatt megháromszorozódott. Az egykor elmaradott és gazdasá­gilag is gyenge Lengyel Népköz- társaság, ma Európa fejlett ipari országai közé tartozik. Ipari össztermelése már most csak­nem elérte Franciaország ipari kapacitását. A lengyel ipar túlhaladta Olaszország ipari termelését, pedig a második világháború előtt csak kétötöde volt az ola­szénak. A Német Demokratikus AFRIKA! Minthogy Ázsia nagyobb része kicsúszott a kapitalistáit kezé­ből, most Afrikába költöztetik át hadállásaikat. Afrika lenne had- tápterületük és nyersanyagraJctá- >ruk, amelyet az ellenség — értsd a Szovjetuniót —' csak nehe­zen, vagy egyáltalán nem ér­het el. A kínai kormányküldött­ség elleni merénylet is megvi­lágítja, hogy milyen nagyjelen­tőségű a jövő héten megnyíló bandungi ázsiai és afrikai orszá­gok értekezlete. A világ szeme most Afrikán van. Hoay ott ho­gyan élnek az emberek, erről ad képet a kővetkező szemelvény Kartun angol író JtAfrika! Afri­ka/" című könyvéből. Rendszerint azt állítják, hogy az afrikai talaj általában ter­méketlen, és hogy az afrikaiak még silányabbá teszik, mert nem hajlandók helyes földmű­velési technikát alkalmazni. — Hozzáteszik, hogy az afrikaiak mindig ilyenek voltak, ennél­fogva mindig éheztek, és ahol jelenleg viszonylag jól táplál­koznak, ez kizárólag a gyarma­tosítók által megteremtett ma­gasabb életszínvonalnak kö­szönhető. Ezt a véleményt juttatja meg­lehetősen tömören kifejezésre a Nemzetközi Munkaügyi Hivatai 1949. évi jelentése: »Minden gyarmatfejlesztési terv közvetlenül a közismert ctrculus vitiosusba ütközik: a gyarmati lakosság általában beteg és tudatlan, mert szegény, és azért szegény, mert beteg és tudatlan.« De vajon valóban circulus vi- tiosussal áilunk-e szemben, vagy pedig van valami egyéb AFRIKA ! tényező is, amelynek a beteg­ség, a tudatlanság és a szegény­ség nagymértékben tulajdonít­ható? Számos kutató, aki a XIX. század közepén és korábban járt Afrikában, az afrikaiak nagyszerű fizikumáról beszéd. A rendelkezésre álló adatok sze­rint pedig Afrika lakossága egy évszázaddal ezelőtt nagyobb és egészségesebb volt, mint nap­jainkban. Mi történt tehát? Jöttek a nagy társaságok, és egyes vidékeken fehérek tele­pedtek le. A legjobb földekből hatalmas területeket — különö­sen Kelet-, Közép- és Dé.- Afrikában — egyszerűen ellop­tak az afrikaiaktól és átadta« őket a telepeseknek. Az afri­kaiakat túlzsúfolt rezervációk- ba kényszerítették, ahol nem volt elég föld ahhoz, hogy ha­gyományos vetésforgójuk sze­rint gazdálkodjanak. Ennek közvetlen következménye a le­gelők túlságos kihasználása és az ezzel együtt járó talajkime­rülés volt. Annak, hogy az afrikai pa­rasztokat elkülönített, másod­rendű földeken zsúfolták össze, nemcsak az volt a célja, hogy helyet csináljanak a fehér tele­peseknek, hanem — mint mar eddig is láttuk — az is, hogy egy olyan tartalékot teremtse­nek, amelyből vándormunka­erőt lehet meríteni a hártyák és egyéb iparágak számára, ame­lyeket a XIX. század utolsó ne­gyedében, továbbá a XX. szá­zad első felében létesítettek. A vándormunkaerőre vonatkozóan nincsenek pontos adatok, de tudjuk, hogy Közép- és Déi- Afrikában évente mintegy 400 ezer afrikai lépi át a ha tálu­kat, hogy egy ideig a bányák­ban dolgozzék. A gyarmatokon belül a rezervációkból is százez­rek vándorolnak a bányavidé«- ra. Ennek az embertelen és pa­zarló rendszernek az eredmé­nye világos: a fiatal, munka­képes emberek többsége állan­dóan távol van a gazdaságok­tól, s ez az amúgy is csekély hozamot még jobban csökkenti. De még ez .sem minden. Mert ha azt vizsgáljuk, mennyit is termel Afrika mezőgazdasági termékekből, egy feltűnő tény ötlik szemünkbe: az afrikai ter­melés értékének részaránya a világ termelésében majdnem pontosan megfelel az afrikai la­kosság és a világ lakossága arányának. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az afrikai nép szegénysé­gének és éhínségének okát nem szabad a talaj állítólagos silány­ságában keresnünk. Röviden: ha az afrikaiaké lenne mindaz, ami az afrikai talajom oly nagy változatosságban terem, éppen olyan jól táplálkozhatnának, mint a világ bármely más ré­szének a lakossága. Eiláthatnák magukat részint abból, amit sa­ját maguk termelnek, részint pedig abból, amit ipari növé­nyeik eladása révén máshonnan vásárolhatnának. Mellesleg meg kell jegyez­nünk, hogy noha a legtöbb afri­kai gazdaságban állandó a mú- trágyahiány. 1948-ban Afrika termelte a világ egész foszfát­jának 35.5 százalékát. Az afrikai mezőgazdaság rendkívül kiegyensúlyozatlan. Sok gyarmaton kizárólag ex­portra termelnek, és úgyszólván semmit sem termelnek a helyi lakosság ellátásához szükséges élelmiszerekből. Ez talán nem lenne olyan káros, ha az ex­portból származó jövedelemből élelmiszereket vásárolnának a lakosság ellátására. De mint tudjuk, az exportjövedelmet nem fordítják ilyen célra. Azaz ezernyi hajórakomámy dohány, kávé, tea, kerti szekfű, pálma­olaj és kakaó, amely az afrikai kikötőket évről-évre elhagyja, London, Brüsszel, Párizs és New York számára hajt profi­tot, nem pedig Accra, Leopold­ville, Dakar és rosszultáplált la­kossága számára. íme az afrikai népek örökös éhezésének néhány oka. Más­ként úgy is mondhatnánk, hogy az afrikaiak a túlságosan ala­csony bérek miatt nem tudják megvásárolni maguknak a szük­séges élelmiszereket. Vagy: a föld, amelyet művelnek és gaz­dálkodási módszereik nem felel­nek meg szükségleteiknek. De mindaz csak egy és ugyanazt a dolgot fejezi ki, más szavak­kal: az afrikai éhínség a biro­dalmi kizsákmányolás közvetlen következménye, és ha nem lé­tezne ez a kizsákmányolás, Af­rika tökéletesen elláthatná né­peit egészséges és megfelelő táplálék!**!. Köztársaság a háború előttihez viszonyítva csaknem 100 százalékkal növel­te ipari termelését. Ha figye­lembe vesszük Németország há­ború előtti ipari kapacitását, ak­kor lemérhetjük, hogy mát jelent a 100 százalékos emelkedés. Románia, Bulgária és Ma­gyarország a háború előtt jelentéktelen iparral rendel­kező mezőgazdasági orszá­gok voltak és ma már kivé­tel nélkül fejlett iparral ren­delkeznek. Románia a felszabadulás előtt gépszükségletének 99 százalékát behozatal révén elégítette kb Most a legbonyolultabb gépeket is saját maga gyártja. Hasonló­an fejlődött Bulgária és Magyar- ország ipara is. A legbámulato­sabb utat Albánia ipari fejlődé­se tette meg: e kis ország ipari volumene 11.4-szerese a háború előttinek. Albániában a felsza­badulás óta 169 új ipari üzem kezdte meg működését. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság is mérföldé* lép­tekkel halad az iparosítás útján, Korea 1954. évi ipari termelése 77 százalékkal haladta túl az 1953. évit. A Mongol Népköztár­saság ipari termelése csaknem mégkétszereződött. A béketábor országainak ipari ereje állandóan emelkedik. Szo­ros baráti együttműködésük leg­főbb biztosítéka ipari erejük to­vábbi növekedésének.

Next

/
Thumbnails
Contents