Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-15 / 88. szám
Kisszállásról az idén is sok burgonya kerül a halasi piacra Hosszú idők óta híres Kisszálláson a burgonyatermelés. Nyár elején és ősszel hosszú szekérsorok hordják a környező faivá'«, de főleg Kiskunhalas piacára, a bő termést. A kisszállás! gazdák sok értékes tapasztalatra is szert tettek az évek során. A vetőmag leromlása ellen például az egyik fajta védekezési módjuk, hogy legalább kétévenként változtatják a burgonya talaját. A kötött talajon termett vetőgumót a harmadik évben már homokos részre viszik és fordítva. A vetőmag-felfrissítésben sokat köszönhet a falu a Petőfi Termelőszövetkezetnek. Itt évek óta igen szép eredménnyel termesztik a különféle külföldi fajtájú burgonyát. Az 1950-es évek elején Krassava-fajtát vetettek s a szabadpiacra kerülő mennyiséget valósággal szét- kapkodták az egyéni gazdák. Tavaly 30 hold szerződéses burgonyájuk volt. 90 mázsás átlagot ástak fel holdanként, — nemrég szállították vagonszámra a megye különböző helyeire vetőmagnak. Idén ennek a bő- ventermő fajtának magját vetik el. Emellett 3 holdon Májusi Rózsa nevű korai fajtát termesztenek, amelyet mind szabadpiaci árusításra szánnak. — Május végén, június elején a halasi háziasszony már kisszál- lási újburgonyából főz ebédet, A jó vetőmag révén tavaly az egyéni gazdák is elérték a 80 mázsás átlagot burgonyából. — Wégel István 400 négyszögölön termesztett korai rózsa-krumplit. Egy holdra átszámítva 140 mázsás termést ért el. Nem sajnálta a munkát sem: a burgonyát rendszeresen évenként trágyázott és háromszor megszántott talajba veti, gondosan kapálja és töltögeti. Idén is magas burgonyatermésre számítanak a kisszállá- siak. Igen élénk volt tavasszal a csere, mindenki igyekezett jófajtájú vetőmagot szerezni s a jól megválasztott táblákba kevés híján mindenütt földbekerült már. A Sükösdi Víziszárnyas-telep keltefőállomásán A bakosai Víziszárnyas-telep igen jelentős szerepet játszik a járás baromfitenyésztésének fellendítésében. Ök látják ei a járás termelőszövetkezeteit, egyénileg dolgozó parasztjait to- vábbtenyésztésre alkalmas baromfival, víziszárnyassal. A keltetőállomás mind az öt termében már folyik a keltetés, s míg az elmúlt évben összesen 50.000 darab baromfit keltettek, az idén ennek több, mint háromszorosát, 177.000 darabot keltetnek. A Bácsalmási Állami Gazdaság egymaga 100.000 darab naposcsibére tart igényt. A hercegszántói Uj Élet, a hódunai Dózsa, a csátaljai Budai Nagy Antal, a dávodi földművesszövetkezet és nagyon sok dolgozó paraszt érdeklődik naponta, mikor jöhet a baromfiak átvételére. A keltetőállomás a télen négy új, egyenként 10.000 darab tojás keltetésére alkalmas gépet kapott. Ezzel nagyban bővült kapacitása. A petróleumfűtést is rövidesen villamymelegí- tés váltja fel. Az állomást a keltetéshez szükséges kacsa- és libatojással a víziszárnyas-telep, a csibe keltetéshez szükséges tojással pedig a baromfitenyésztésben kitűnt mintaközségek: Érsekcsa- nád, Sükösd, Nemesnádudvar, Hajós, Császártöltés látják el. A keltetőállomás körzetében a sárga-magyar baromfit akarja meghonosítani. Jelenleg a keltetőállomás termeiben 70.000 darab keltetésre került tojás lámpázása folyik. A keltetőgépekből kikerülnek a tojástálcák, s a tojásvizsgáló lámpákon minden egyes darabot átvizsgálnak. Szabó Ilona, Kovács Józsefné, Bujdosó Mária szorgos ujjai külön osztályozzák a keltetőgépbe visszakerülő tojásokat és külön gyűjtik más és más rekeszbe a tenyésztésre nem alkalmasakat, a használhatatlanokat. A terméketlen tojások azután porosítás- ra kerülnek, azokat pedig, amelyek belső elváltozást mutatnak, állati takarmány Ízesítésére használják fel. Nagy gondot, figyelmet igényel a keltetés. A naposcsibe 21, a kacsa 28 és a liba 30 napra kel ki. A hőmérséklet is fajták szerint 37—39 fokos meleget igényel. Most többnyire csak naposcsibéket keltetnek még, de rövidesen — május elejétől — megkezdődik a vízi- szárnyasok keltetése is, amelyből az idén még sokkal több kerül a termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok tenyészetébe. „AZ ÉLETTEL NEM SZABAD ALKUDOZNI" Molnár Sándor, az öreg, de tisztahangú nagy gramofonon megcserélte a lemezt s néhány pillanat múlva a kicsiny parasztházban kedves, lágy dallammal csendült Huszka muzsikája. A zene feloldja az emberi érzéseket, hogy szárnyaljanak szabadon, őszintén, s talán nem véletlen, hogy Molnár Sándor gondolatai éppen a múltba szabadultak, a tizenöt évvel ezelőtti időkre, amikor keserű daccal, kemény munkával, ifjúsággal szőtte a terveket egy emberibb életről. Satnya, semmitérő homokon gyümölcsfákat telepített, s valóságos megszállottja lett annak a mások előtt jelentéktelen, három és fél holdnyi kis homokbuckának. De milyen messze is van már az az idő, amikor lekicsinylő kézlegyintéssel, a fiatal gazda önérzetét sértő módon nyilatkoztak elszánt törekvéseiről, áldozatos munkájáról. Mert ez a 15 év nem telt el nyomtalanul és különösen az utóbbi 7—8 év alatt sikerült valóraváltania törekvéseinek nagyrészét. é Nemcsak a falujában, Páhin, de az országban is, sokan hallottak párjátritikító szép gyümölcsöséről. »- Az volt életem egyik legszebb napja — emlékezik^ visz- g'/.a egy-két év előtti történetre —, amikor, bár nem első ízben látogatóim érkeztek a rádiótól és a Földművelésügyi Minisztériumtól; Éppen almaérés ideje volt és rövid beszélgetés után megszólalt az egyik elvtárs: — No, most menjünk ki a gyümölcsösbe, férges almát keresni. — Hát, ha akarják, megpróbálhatják — mondtam már előre mosolyogva a részükről, nemvárt kudarcon — de én annak, aki csak egy férgeset is talál, száz forintot adok. A tanya előtt két útőr is dolgozgatott s meghallották a szóváltást. Ajánlkoztak, hogy segítenek ők is, ha írást adok, hogy kifizetem a száz forintot. Azután megindult az órákig tartó «-vadászat-«, de bizony a pénz az én zsebemben maradt. A történet azután úgy járt szájról-szájra, hogyha az ember a falu legapróbb lakóitól, az iskolás gyerekektől kérdezte is, bizony még azok is híven beszámoltak róla. És ettől fogva a munkájáért rajongó embert az egész falu nagyon megszerette, s ami még ennél is több, követi tanácsait. Magon Jánosné úgy tárolta az almát, ahogy azt neki Sándor bácsi elmagyarázta. S a télen majdnem 10.000 forintot árult belőle. Amíg ezekről a dolgokról beszélgetünk, az udvaron a bozontos kis fekete kutya éktelen csaholásba kezd. — Biztos újabb vendég érkezett — mosolyog Molnár bácsi és már megy is elébe. Az egyik fiatal szomszéddal tér vissza néhány pillanat múlva, s mosolyogva így mutatja be: — Ez az én egyik legjobb szomszédom, akinek szintén nem lesz gondja többet az almával, mert olyan ügyesen gondozza a fákat, hogy lassan már engem is elhagy a termelésben. .. Hanem azután rögtön rá is térnek, hogyan lehetne az idén még több, még szebb almát termelni a karcsú, rügyüket bontó fákon. — Én már kétszer permeteztem, s jó lesz, ha te is hozzálátsz, mert éppen ma néztem nagyítón keresztül a virágokat, hogy már megtámadta a rügy- furót. Legjobb, ha gálicos arzenállal permetezel és a permet- vizet szódával, vagy hamulúggal előzőleg egy kicsit meglágyítod. A fiatal gazda bólogat, mintegy, jelezve, hogy jól megjegyezte a tanácsot s mikor elmegy, Molnár Sándor elismerően jegyzi meg: — Bár csak minden ember ilyen törekvő lenne, mint ő, csak az a baj, hogy errefelé eddig elég könnyen fogták a gyümölcsöst, keveset törődtek vele, s szeretnek alkudozni. Sokszor előfordul, hogyha tíz permetezést mondok, a végén csak négyet csinálnak meg, azután nincsenek megelégedve az eredménnyel. Pedig az élettel nem szabad alkudozni és most csak rajtuk múlik, a munkájukon, hogy több almát teremjenek a virágba borult fák, mert itt még minden gazda úgy áll, hogy lehetősége van a többtermelésre, csak ész, szív és nagy akarat kell hozzá. Hiszen ez az akarat s a gondos munka iránt érzett megnemaikuvás hozta meg gazdag gyümölcsét tavaly is Molnár Sándornak. Emlékünnepély Katona József halálának 125. évfordulóján Kecskeméten a Katona József Társaság 16-án bensőséges keretek között emlékezik meg Kecskemét város halhatatlan szülötte: Katona József halálának 125. évfordulója alkalmából. Az ünnepség 11 órakor kezdődik Katona József szobránál, az állomáskertben, ahol a Kecskeméti Katona József Gimnázium növendékei és tanárai megkoszorúzzák Katona emlékművét, A kecskeméti Iíatcma József Színház pedig a színház mellett lévő Katona-szoborra helyezi koszorúját, majd a temetőben a költő sírjánál a városi és megyei népművelési osztály helyezi el koszorúját. Az ünnepély délután 5 órakor folytatódik tovább a Városi Tanács dísztermében a Katona József Társaság rendezésében, ahol a társaság vendégeként megjelenik az ünnepélyen Illyés Gyula, aki saját verseiből ad elő. Illyés Gyulának nemcsak a nevét és műveit ismerik Kecskeméten, hanem magát a költői is. A 30-as években többször is megfordult városunkban és a Katona József Társaság felolvasó ülésén több költeményét hallottuk saját szájából. Kecskemét irodalomkedvelő közönsége azóta fokozott szeretettelés érdeklődéssel olvassa műveit, figyeli költői pályájának alakulását. örömmel várjuk tehát most is a költővel való személyes találkozást ezen a bensőséges ünnepen. Az ünnepélyen a bevezető be* szedet Tóth László, a Hazafias Népfront-bizottság megyei elnöke mondja. Az emlékbeszédet Solt Adorján drámatörténész tartja. A megemlélcezést az feszi még magasztosabbá, hogy a Katona Józsefről elnevezett színház művészei Katona nevéhez fűződő darabokat adnak elő. Többek között: S. Gyólai Viktória operarészletet énekel Erkel: «Tiszaparti jelenet« a Bánk bán című operából. Mucsi Sándor «Hazám, hazám« című áriát énekli. Mindkét művészt Sza- latsi István, a színház karnagya kíséri zongorán. Az ünnepi zárszót dr. Orosz László tanár, a Katona József Társaság vezetőségének tagja mondja. Nem hagyhatjuk szó nélkül... O-O-O-O-OOO-OOOOOO-OOOOO-OO-O-O-G-O-O-O-OO-OOO-O-O-OOOO'OOOO-O-OOO'C Autóbuszbérlet, óh... »Tessék várni, jön a kisegítő járat« 1— mondogatja reggelenként a kalauz az 1-es autóbuszon. S mi munkába sic tők, ki tudja meddig várakozhatnánk a tanácsháza előtt, ha nem indulunk el gyalogosan. Sajnos, ez a kálvária szinte naponta megesik velünk. Kivételes szerencse keli ahhoz, hogy feljussunk a túlzsúfolt autóbuszra. Nem különb a helyzet munkából jövet sem, a máriavárcei sorompónál várjuk az autóbuszt, de az legtöbbször nem áll meg. — így például március 29-én délután 5 órakor a GJ 125 rendszámú autóbusz robogott tova, félig telve, otthagyva a kisgyermekekkel várakozó mamákat. Ilyen körülmények között meggondolandó, hogy váltsunk-e 8 forintos heti jegyet. Azt kérjük az Autóbusz Vállalat dolgozóitól, hogy több figyelmet tanúsítsanak az utazó- közönség iránt. A váilaiiatveze- tőség pedig a legsürgősebben gondoskodjék a. reggeli és a délutáni autóbuszjárat többszöri indításáról. Például úgy, hogy a kevésbbé forgalmasabb útvonalakról — a munkába menő és munkából jövő dolgozók érdekében — irányítsa át az autóbuszokat. Alföldi Kecskeméti Konzervgyár dolgozói. Vasúti megálló — ígéretben Homokmégy és Szakmar község dolgozói már 1952 óta ostromolják a MAv Szegedi Igazgatóságát, hogy vasúti megállójuknál létesítsen váró- helyiséget. Az eddigi eredmény csupán annyi, hogy 1954 de« cemberében a Szegedi Igazgatóság megbízottja a Homok- mégyi Tanács VB elnökével »felvette a kapcsolatot«, rögzítette a kérelmet, 8 elismerte annak indokolt voltát. — Érdemben azonban semmi sem történt. Az említett megállóhely négy község utazóközönségét veszi fel, akik fagyban, hóban, esőben, szélben a szabad ég alatt várják a vonat érkezését. Az érintett községek dolgozói anyagot és társadalmi munkát is ajánlottak fel a váróhelyiség építéséhez. Ennek ellenére továbbra is csak a remény maradt meg az utaznivágyók számára. Kérjük a Szegedi Igazgatóságot, hogy »kapcsolat felvétel« helyett végre intézkedjék. Zsíros Károly, a Kalocsai Városi Tanács VB elnöke. Egy traktoroiliri^ád életéből Február 25-én a termelési értekezleten kezdődött a dolog, amikor az erőgépeket az ütemterv szerint elosztották. Erre az időre jutott két új brigádvezető kinevezése is. Az Uj Életbrigád tagjai felálltak és sorra javasoltak. Egyöntetű volt a kérésük, mert valamennyien Vereb Imre elvtársat szerették volna brigádvezetőnek. Meg is választották. Az értekezleten rögtön felszólalt az új brigádvezető és ünnepélyesen kijelentette, hogy brigádjuk csatlakozik a DISZ Központi Vezetőségének versenyfelhívásához. Eddig tartanak az előzmények, s ami már ezután következett, arról a dekádjelentése- ken kívül csak azok az izgalmas, munkában eltöltött órák, napok visszavetítése adhatna hü képet. Március utolsó de- kádjában indult meg igazi erővel a munka, igen ám, csak akkor meg elromlott a 34-es számú gép. Alig ért ki a kiskunfélegyházi Uj Élet Termelőszövetkezetbe, összetört az első jár- Kerékcsapágy. Emlegették is az eivtársak gyakran a bajai javítóműhelyt. ahol az idén a gépet kijavították, de miután helyrehozták a hibát, nagy lendülettel láttak ismét munkához, hogy az időjárás és a gépáliás okozta elmaradást pótolják. Ment is a munka, mint a karikacsapás. Az április 4-i felszabadulási műszak alatt — bár két nap kiesés újra volt az eső miatt — 194 normálholdat teljesített a hat erőgép. Megvolt a látszata munkájuknak. Az előző dekádban még a harmadik helyen voltak, akkor pedig az eiső helyre kerültek, s az ünnep tiszteletére 61 százalékos tavaszi tervteljesítésről számolhattak be. — Ez igen, ez már valami, fiúk — mondta a brigádvezető — de most azután már továbbra is tartani kell az első helyet! S mi lett az eredmény? Még jobban dolgoztak és az utóbbi tíz nap alatt ismét jó eredmény született. 192 normálholdat teljesített a brigád és már a 91 százaléknál tart a tervtei- jesitésben. Csányi elvtárs csupán egymaga 54 normálho’dnyi munkát végzett az utolsó dekádban Zetorjával, amelyet nagyon megszeretett. Öze Gabi és Hevér István pedig igen komolyan versenyeznek egymássá; Mindig azon törik a fejüket, hogyan előzhetnék meg a másikat. Az a véleményem, hogy a gépállomás vezetősége és különösen üzemi bizottsága sokkal többet törődhetne ezekkel a munkájukat szerető, lelkes, fiatal traktorosokkal. — A hiba ugyanis ott van, hogy a brigád- szállás felszerelése még mindig nincs egészen rendben. Tiszta lepedőt, tiszta szalmazsákot bármennyire is kértünk, nem kapott a brigád. Pedig de nem kellemes a puszta sodronyon, lepedő nélkül aludni. Most ezúton ismételten arra kérem az illetékeseket, hogy intézzék el végre a traktorosok panaszát, mert ha a vezetőség többet törődik a traktorosokkal, azok több és jobb minőségű munkával fogják azt meghálálni. Erre máris van bizonyíték. Kurucz József, a Kiskunfélegyházi Gépállomás kihelyezett agronómusa.
