Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

/ » AZ U 31 MÓDSZER... "I 954 augusztus. A kis.er- meíű, sovány főmérnök Sfabó Lajos, gondterhelt arccal lépett az öntődébe. Megállt az első munkaasztalnál, s kérdezős­ködött. így tett legtöbb heiyen. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor elért az új csarnok ajtó felőli részéhez, ahol egymás mellett kettő háromtagú kádas- brigád, ■ Boros Gergely és :d. Szlávik Imre vezetésével fél­meztelenre vetkőzve dolgozott. A verejték árkot vájt íekete- hcmokos hátukon. — Lehetne ám könnyebben is doigoznick, kevesebb selejttel — köszöntött rájuk a főmérnök. — Ha jobb leime a homok, a for­ma és melegebb a vas — dör- mögik egynéhányan. — Ebben is van némi igazság, de szerintem másutt kell ke­resni a megoldást — jegyzi meg á főmérnök. — Az a baj, hogy egy brigádtag 8 óra alatt tízfaj­ta munkát vegez. Ha a két bri­gád összeállna, az egyik csak az alsórészt, a másik pedig a felső­részt készítené, könnyebb lenne a munka, több lenne a jó kád.- — Főmérnök elytárs, — kezdi Sz’ávik bácsi — én 18 éve ké­szít :m a kádakat. Én már nem tanulok újat! Jól van ez így, ahogy van... — Hát, ha maguknak 150—200 forint nem kell... S itt eiha- ruptu a szót a főmérnök, meg­fordult, s visszafelé induLt a ku- polóhcz. A brigádtagak némelyike vál­lát vonogatta, egy-kettőnek tet­szett a javaslat, egy kijelentette, hogy nem változtat a munka- módszerén. Nehezebben ment, mint ahogy leírom, de később megfogadtak a tanácsot, s a két brigád ma már együtt dolgozik. * 1 955 április első napján. -*• hajnali két óra. Együtt van a brigád hat tagja: Boros Gergely, id. Szlávik Imre Dri- gáthezelő, id. Tóth József, Tó’b Gergely, Varga Pál, Cseh' Mi­hály. A szerszámok előkerülnek a szekrényből. A szikár arcú, idős Szlávik bácsi odasiet a ho- mokhegyhez, bedemarkol, s oda­szól a többieknek: — Közepe­sen döngöljetek, nem vizes, de nem is száraz a homok. Ezután minden felszólítás nélkül hoz­zákezd a munkához. Fél óra alatt kettő, később négy, hat, tíz, tizenkettő, délelőtt 9 órára pe­dig már huszonkettő kád formá­ja készül el. Ilyenkor szakíta­nak egy kis időt a beszélgetés­re. Karéjba állnak a brigád tag­jai, s várják a forró vasat. Mi­vel ismertem az előzményeket, ezzel a kérdéssel rukkoltam elő. — Érdemes volt-e összeállni? Hat szempár egymásra tekint, majd mosolyra húzódik minden száj. — Ki, hogyan veszi? — kér­dezik vissza többen is. Maguk szerint? — teszem fel. a kérdést. — Nem bántuk meg — vála- zol Boros Gergely brigádvezető. — Igaz, az első hónap nehéz volt, míg megszoktuk egymás munkáját, s aggódtunk is, hogy sikerüi-e az új módszerrel töb­bet termelni és egyúttal keresni. És sikerült? — Igen! Száz kádból ma nem 25, hanem 75 az elsőosztályú. Márciusban 343 darab kádat ké­szítettünk. Ebből 19 lett öntö­dei, 15 pedig zománcozol «elejt. Április 1-én 21, 2-án 22 kádat készítettünk, selejtmentesen. — Vigyázz! — kiáltják a vas­hordók. Mindenki félreáll az út­ból. Egy fél porc sem telik el, senki sincs mellettem. Szláv:k bácsi, Tóth Gergellyel az egy.k, Boros Gergely Varga Palival a másik oldalon emeii fel a vas- edényben lévő izzó vasat. — Huff! — mondják egyszer­re, s a 900—1090 fokos folyé­kony, izzó vasat egyszerre ön­tik a lefolyókba*. Nem sokkal később kalapáccsal meglazítják a beöntő lyuknál képződő va­sat, nagy vasfogóval egyhelyre rakják s lapát segítségével a földre dobják. Két-három perc múlva vissza­jönnek, s tovább beszélgetünk. — Amint látja — kezdi Bo­ros Gergely újra — a brigád megértő család lett. Az egyik a másiknak segít, sőt megfelezik ennivalójukat is. Nem kell sen­kit se különösebben' noszogatni. Nem bántuk meg, hogy hallgat­tunk az okos szóra, * 1 955 április 5. A brigád is- mét együtt van. A május 1-i felajánlásról beszélnek. A 105/4-es kádnál 64 kilogramm a túlsúly. Igaz, Ccllengék jóval túltettek rajtunk, mert ennél a kádtípusnál 266 kiló vassal töb­bet használtak fel. A 165/5-os kádnál pedig 18Ü kilogrammal több vasanyagot használtunk fel — mondja Boros Gergely. — Ha Baranyiék tudnak ner- málsúlyú kádat gyártani, akkor mi is tudunk — válaszolnak a brigád tagjai. — Ajánljuk fel — szól ismét Boros Gergely —-, hogy május 1-re, a világ munkásosztályá­nak nagy ünnepére, úgy végez­zük munkánkat, hogy betartjuk az anyagnorniát is. — A brigád tagjai egyönte­tűen mondták: vállaljuk. (V. K.) Vrfékes műtrágya Az ukrán mezőgazdasági tu­dományos intézmények munká­jában komoly helyet foglal el a talaj termőképességének növe­lése. Az Ukrán Tudományos Akadémia növcnyfiziológlai cs agrokémiai intézete kutatáso­kat végez az irányban, hogy milyen ipari hulladékanyagokat lehetne felhasználni a cukor­répa és a gabonafélék trágyá­zására. Fontos gyakorlati jelentőségű P. A. Vlaszjuk akadémikus javaslata a barnaszénipar hul­ladékainak. felhasználásáról a mezőgazdaságban. Ha ezeket a hulladékanyagokat más műtrá- gyafélékkcl vegyesen a talajba juttatjuk, a cukorrépa termése hektáronként 26—40 mázsával emelkedik. Győselem a fájdalom felett A szovjet tudósok új fájdalomcsillapító-szert találta!: fel, a promedolt. Az állatokon végzett kísérletek bebizonyítot­ták, hogy a promedol kétszer olyan hatásos fájdalomcsillapí­tó, mint a morfium, csaknem minden fájdalom ellen használ és tízszer kisebb mértékben mérgező, mint az ugyancsak nemrég felfedezett fájdalomcsil­lapító, a fonadon. A gyógvítő- és halálos adag közötti különb­ség sokkal nacvnhh íoilU H* eddig ismert fájdalomcsiUapítö- szereknél. I. N. Nazarov és munkatár­sainak nagyfontosságú készít­ményét n szovjet gyógyszer­ipar már nagyban gyártja, • Vadászni a rís alatt A Román Népköztársaságban a Fekete-tenger partján és a na­gyobb tavak mellett a sportolok között egyre nagyobb nép­szerűségnek örvend a vízalatti vadászat. Nézzük meg, miből áll a va­dászathoz szükséges felszerelés. Egyik legfontosabb darab a kaucsuk álarc, amely a szemet, az orrot és a szájat védi a víz­től s elülső részén teljesen ál- Ifftszó. Az álarchoz egy pipa- alakúan meghajlított lélegzőcsS is tartozik, amelyen keresztül levegőt kap a „vadász“ a vízbe­merülés után. Szükséges ezenkí­vül a „vadász“ két lábára erő­síthető kaucsuk uszony. A „va­dász“ fegyvere egy tökéletesí­tett lándzsa, azaz rugós pisz­toly, amely két-három arasznyi szigonyt lő ki a vízben és hat méterig pontos találatot bizto­sít. A pisztoly esővé alatt for­gatható tárcsán vékony érős fo­nál van, amelynek egyik vége a szigonyhoz van erősítve. A „vadász“ ezekkel a felszerelé­sekkel száll le a víz alá: Csak egyet javasolnánk Még a legrosszabb akaratú ember sem foghatná rá a kis­kőrösi járási kultúrházra, hogy léha műsorokkal neveli, szóra­koztatja a község népét. Havi műsorában többször megtalálható i diafüm-vetítés, vagy természettudományos előadás. Nem ritkák az irodaimi estek. Tartanak mikrobarázdás operett-esteket. Tehát örömmel állapítható meg, hogy Kiskőrösön szépen dol­gozik a néhány hónappal még alig mozgó kuitúrház. Mégis volna valami hozzáfűznivalónk az ő munkájukhoz. Ha máskor nem is, ha sűrűbben nem is lehet, de két-három heten­ként rendezzenek színelőadást is, hiszen Kiskőrösön szép szám­mal laknak olyan dolgozók, akik kedvelik a színdarabot és a::g várják, hogy legyen ilyen. Ügy érezzük, az ő igényük kielégítésé­ről nem gondoskodott kellőképpen a járási kuitúrház altkor, ami­kor összeállította az e hónapi műsortervét. Ennyi volna a hozzáfűzni valónk a 'kiskőrösi kuitúrház mű­vészeti munkájához és azt hisszük, hogy javaslatunkat meg fogja szívlelni a kuitúrház vezetősége. E. S. A KOREAI NÉP NÖVEKVŐ EREJE: Egyre izmosodik nehézipara Korea Japán legfőbb éléstára és a japán ipar legfontosabb nyersanyagraktára volt. A japán Hódítók sokáig gátollak Korea ipari fejlődését. Csali a második világháború alatt kezd ­tek a koreai iparosításhoz. De ekkor is főleg a hadiipart fejlesztették, A koreai nehézipar zöme csak félgyártmányokat készített. Az összeszerelés Japánban történt. 1945-ben 30 vasipari üzeme volt Koreának. 56 kohó, 30 martin és több, mint 100 elek­tromos acélöntő kemence működött Koreában. A vasipar fejlődését a felszabadulás után elő­segíti az eléggé jelentékeny szénkészlet és az olcsó villanyáram. Korea, vasérctartaléka több, mint egymilliárd tonna. A vasórctermelés majdnem teljesen Észak-Koreában összpontosul. A vas feldolgozásának gócpontjai is itt vannak. A «Kim Csak - koUómű Korea egyik legjelentő­sebb üzeme. A kohóművet az amerikai bombázók súlyosan megrongálták. — A fegyverszünet után Eszak-Kerea dolgozói la/as ütemben hozzáfogtak a kohómű újjáépítéséhez. Hamarosan el­készült a 2. számú kokszolóim! és - a nagyolvasztó. A kohómű újjáépítése és nagyarányú bőví­tése a .Szovjetunió segítségével történt. Elkészült a kohónrü viilamoskemencéje js. A képen: a »Kim Csak« Fémkohászati tízem 1. sz. kokszoló kemencéje. Ez a kohórníi nap nap után több »békeacélt« gyárt. Bán Béla paszíelljei a Kecskeméti Múzeum kiállításán A Kecskeméti Katona József Múzeum két kisebb kiállítási termében kisméretű, de rendkí­vül ízlésesen összeválogatott kiállítás nyílt meg, Bán Béla, Munkácsy-díjas festőművész pasztelljeiből. Különösen azok a vázlatai keltettek méltán ér­deklődést, mely a múlt évi or­szágos képzőművészeti kiállí­táson a legkiválóbb között mél­tatott »Üzemi ifjúsági röpgyű- lés« című vásznához készültek. Az előtanulmányok, a kitünően jellemzett munkásfiatal arcok talán még frissebbek, mint a kerekebben és egy lehelettel merevebben megfestett vásznon. A pasztellek egyrésze arról tanúskodik, hogy a művéss nagy szeretettel fordul a tájképi témákhoz. A sárospataki vázla­tok pontos megfigyeléseket, a fény és árnyék csillámló játékát mutatják, Két közel 15 éves pasztell je, »Az elszáradt fa« és a »Hazatérő« világosan mutatja, hogyan találta meg « művész saját egyéni útját. Benőségas és egyéni tájszemléletről tanúskod­nak szentendrei képei is, melyek között a »Látkép Szentendre felé«, a »Szentendrei szánlófül- fed« és a »Strandoló fiatalok« emelkedik ki. A nagy érdeklő­déssel látogatott kiállítás előre­láthatólag három hétig Lesz nyit­va. Váltsa fel a hanyagságot a lelkesedés Pálmonostorán ! A hanyagság sohase vezet jóra. Ha meg az embernek vérévé válik, olyan lesz, mint a pálmonostoriak kultúréletc. Az aztán tényleg hanyag. E tekintetben még Pctőfiszállás is jobban áll, pedig néhány hónappal ezelőtt ott sem volt valami -világos kul- túrhelyzet, de most annak ellenére, hogy szétszórt település, mégis mozog és legalább akar! — Az igaz, hogy Pálmonostora is akarna, de a renyhe vezetés gátolja a kulturális élet kibonta­kozását. Ott van például a kultúrotthon kérdése. Még ma sem rende­ződött teljesen. A községi tanács nem foglalkozott vele komo­lyan, csak azt hajtogatták, hogy nincs megoldás. Pedig csupán unnyit kellett volna tennie, hogy a földművesszövetkezet irodá­jának adott volna egy másik helyet, mint ahogy a végén adott is, csak előbb megvárakoztatta a falu népét. Ha egy kis jóakarat lett volna a tanácsban, ezt a kérdést még a múlt évben megold­hatta volna. Persze, a községi pártbizottság is tűrte a tanács ha­nyagságát. Bori Rudolf elvtárs, a község párttitkára is csak pa­naszkodik, hogy a DISZ így, a DISZ úgy, a DISZ semmit sem csinál, de vajon megkérdezte-e egyszer is önmagától, hogy a pártszervezet megteremtette-e a feltételeket ahhoz, hogy a DISZ munkálkodjék, — alig hihető. A pártszervezet most rájött, hogy türelmessége, tétlensége helytelen volt. Most láthatja, hogy eddig milyen kiaknázatlan társadalmi erő veszett kárba. A kultúrotthonnak szánt épület udvarán óriási silógödrök tátonganak, amit a falu népe nem ■nézheti tovább és felajánlotta, hogy közel 1000 köbméter földet mozgat meg a gödrök betöltésére. Ez arra figyelmezteti a pálmonostora! kommunistákat, hogy karolják fel és táplálják ezt a lelkes kezdeményezést, mert ez lehet a kiindulóalap a község kulturális tervének a megvalósí­tásában. De ezt kösse össze az elkövetkezendő feladatokkal. Még­pedig: meg kell erősítenie a DISZ-vezetőséget. Küldjön a DISZ-be fiatal kommunistákat, erősítse meg a DISZ-szervezetet úgy, hogy arra mindig biztosan számíthasson a falu népe. Vonja be a fiatal nevelőket a DISZ-szervezetbe, adjon a DISZ-nek megbízásokat a falu kultúréletének fellendítésével kapcsolatban. Gondoljon arra a péri szervezet, hogy szabad életünkből már tíz évet hagytunk magunk után és a tespedésnek nincs helye a községben. A ha­logatásra tovább nincs idő, a község népének kulturális nevelé­séért felelősséggel tartozik.a párt, a DISZ és a tömegszervek. A felelősség súlya a kommunistáké. Lássék hát munkához a párt- szervezet, rázza fel, szervezze és mozgassa a falu kulturális éle­tét, vonja bele az egész falut, a község népe hálás lesz érte. A technika és tudomány világából

Next

/
Thumbnails
Contents