Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-30 / 101. szám
Előre a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság erősítéséért és továbbfejlesztéséért! JtL£q,oÁLt&zhat-£ az élet a laf ú^miziei JteAujémáeó-duLölmi ” ? cl \z asztalsima fehér homok úgy vakítja az ember szemét a melengető tavaszi napsütésben, mintha egyenesen a nappal nézne farkasszemet. Pedig .jócskán kell gyalogolni, hogy egyebet is lássunk, mert a felsőlajosi határnak több, mint háromnegyed része ilyen. Mégis a házak, a tanyák úgy nőttek ki ezen a vidéken, a száraz, napégette homokból, mint eső után az erdei gombák. Csodálatos az az élniakarás, küzdelem, ahogyan az itteni emberek ebben a sovány homokban megkapaszkodtak, gyökeret vertek. Pedig nem könnyű itt az élet. Amit a homok egyik esztendőben szertelen jókedvében megad, a másikban visszaveszi. Zala András is, akit pedig már élelmes, igyekvő embernek ismernek, évek óta nem tud egyről a kettőre vergődni. Tavaly már úgy érezte, hogy erőre kap. Volt két lova, egy fiatal csikó, egy elles előtt álló üsző, egy tehén és két süldő. De a tavalyi esztendő valahogyan olyan szerencsétlen volt, hogy a jószágok egymás után hullottak. Először a csikó anyja, a gyönyörű hatéves Icanca pusztult el, röviddel azután a tehenük és mind a két süldő. Másfél évtizednél alig több, hogy erre a vidékre került. Az apósa bíztatta fel, hogy adja el a. község másik részén, a benei határban két holdnyi jó fekete földjét ■— itt hét holdat tud venni az árán, azután betelepít- heti szőlővel. De a másfél évtizednyi idő alatt csak annyira futotta, hogy a hét holdból mindössze két ht Idát tudott beültetni szőlővel, a többin meg úgy forgatta a gazdálkodást, hogy azért mégis a legtöbbet hozza ki belőle. S az eredmény evről-évre szinte ugyanaz lett. Zala András küzdelme a homokkal azonban nem egyedülálló. Közös a gondja, közös a küzdelme itt minden kispa- rasztnak. A Mezei-, a Csordás-, a Láncos-család mind, mind egyformán él, dolgozik, s mégsem marad több, mint ameny- nyi a megélhetésre éppen elég; — De lia az ember egy sima deszkát gyalul és közben megütközik egy csomóba, hát addig forgatja a gyalút, hogy mégiscsak sima legyen a deszka T— mondja Zala András. Ezt pedig már ő is úgy érti, hogy ha baj van a gazdálkodással, valahogy mégiscsak rendbe lehet azt hozni. Csakhál, ha egyedül egymaga van az ember, a/ckor öivenszer olyan last san megy, mintha többen lent nének, ha összefognának. Mert erre is van már példa a »ke- nyérvárú-dűlőben«, mint ahogy maguk között ezt a vidéket elnevezték. /tki kora tavasszal ezen a C/L részen járt, nem kis csodálattal és elismeréssel nézhette az igafogatok és emberek hosszú sorát, amint a dűlőút- nak betonig való kinyitásán fáradoztak. Addig nagyon sok bosszúságot, még több fáradságot jelentett a közbeeső földek kerülgetése a faluig. S bizony nem kevesebb, mint háromszáz embert érintett a dolog. Bátran, következetesen jártak utána, hogy a földeken keresztül megnyithassák a közelebbi utat. S mikor megjött rá az engedély, kocsikkal, kézi erővel több, mint száz ember látott hozzá, hogy a kátyúkat elegyengesse, földet hordjanak a vasúti átjáróhoz, s mire elkészült, csaknem mind- annyink közös dédelgetett ügye lett, s joggal büszkék rá, mert nagy akarásuk, régi kívánságuk teljesült, amit elődeik hosszú évekkel ezelőtt nem tudtak kiharcolni maguknak, mert mindig csak egyedül próbálkoztak vele. De ők közösen megcsinálták. Csak egyetlen napon — a befejezés előtt — 48 kocsi és 122 ember dolgozott az úton. valahogy ilyen alapon (stJ lehetne megoldani a hasonlóan régi keletű nehéz problémát is: a gazdálkodás kérdését. így egyedül csak szétforgá- csolódik az erejük. Zala Andrásnak például 9 hold homokföldje van. Tavaly például 4 holdon veteti rozsot, és a négy hold nem hozott hét és fél mázsa termést. A beadásuk ugyan kevés volt (157 kiló), mégis Zala gazda alig tudta kiszorítani, hogy ver tőmagra is jusson, meg otthon is elég legyen. Úgy pótolt hozzá egy darab részesaratással. Ha nem így egyedül, küliin- külön küszködnének a homokkal, már sokkal előbbre állnának. Ha ebben is úgy összefognának, mint a dülőút rendbeho- zásában, egyesülne az erejük és egy-egy rosszabb esztendő nem húzná vissza ennyire őket. Mert csakis így változhat meg az élet a »kenyéfváró-dűlöben« is. A tanács már felajánlotta segítségét, hogy ha egyesülnek, csoportot alakítanak, a tartalékterületekből juttat nekik gabonatermő földet és akkor a silány homokból néhány év leforgása alatt kincsetérö szőlőket, gyümölcsösöket csinálhatnának. /í dűlőútat már megcsinál- C7T. ták — és ez jelképe az ő együttes erejüknek. Ha igazán jobb, biztosabb életet akarnak — és ezt valamennyien akarják — még egy lépést kell előbbre haladni. Egyesülni a munkában, a homokkal vívott küzdelemben és akkor, mint mindenütt, megváltozik és jobb lesz az élet a »kenyérvárú-dűlőben« is. (Kulcsár Ëva.) A párttagok és tanácstagok elsők a vállalás teljesítésében A napokban Szánk község határában, Móriczgáton a tanácstagok tanácsülést tartottak. Ezen a tanácsülésen sok szó esett a versenyről és a május 1 tiszteletére tett felajánlások teljesítéséről. A móriezgáti Petőfi Termelőszövetkezet párttitkára, Hajugos elvtárs, elmondotta, hogy ők április 4 tiszteletére már a félévi tojásbeadási tervüket túl is teljesítették, de azért most sem maradnak ki a versenyből. Vállalták, hogy május 1 tiszteletére egész évi kötelezettségüket rendezik, ebből a cikkíéleségből. Nap, mint nap lehet hallani, hogy dolgozó parasztságunk, de különösen az asszonyok, menynyire szívügyüknek tekintik a versenyt. Április 21-ig például őü dolgozó parasztasszony csatlakozott a munka ünnepének tiszteletére indult versenymozgalomhoz. Csányi József tanácstag már 1956-ra is beadta az államnak járó hízottsertést és Csányi Imre elvtárs, a móriezgáti tanácskirendeltség vezetője szintén példamutatóan teljesítette egész évi hízóbeadásöt. Persze, a kulákok nem szívesen látják ezt a nagy mozgolódást. Több kulák, köztük a 90 holdas Forczek Imre, a 30 holdas T. Tóth László még mindig halogatják kötelezettségük teljesítését. A tanácsülés hangulatán érződött, mennyire foglalkoztatja a móriezgátiukat u verseny, de meglátszik ez a baromfi- és to- jásíeivásárlásnál is, amely éppen a verseny hatására, jelentősen emelkedett. Párttagjaink, tanácstagjaink és termelőszövetkezetünk inár teljesítették vállalásuk nagyrészét; Koncz László, párttitkár, Móriczgát. Díihujzú kiiLtáríleiei tamntett Azt mondják a kis- kunfélcgyháziak, hogy kulturális szempontból nézve, az ő városuk a legszerencsésebb a megyében. Mire alapozzák ezt a kijelentést? A színházi kultúrára. Jó, jó — gondolja az olvasó, dehót Félegyházának nincs színháza! — Az igaz, de olyan emberük van, aki a jobbadéra mezőváros közepén, virágzó színházi kultúréletet teremtett. Odaszoktatta a kecskeméti színházak művészeit, a szegedi színházak színészeit, meg a szolnoki művészeket, sőt mindezeken túlmenően, sűrűn- sűrűn szerepelnek fővárosi művészek is. Ki hát ez az ember, akinek köszönheti a város a sok szép művészi élményt? — Csaba Gyula, a félegyházi járás kultúrházigazgató- ja, 0 az, aki fáradságot nem ismer és mindent megtesz a városért, a dolgozókért, kulturális területen. Pedig még egy éve sincs, hogy abbahagyta a szolnoki színházban a rendezői munkát és átköltözött a félegyházi kultúrotthonba igazgatónak. Ha igaz az, hogy minden kezdet nehéz, úgy igaz az is, hogy az ő számára sem volt könnyű a kezdés. Amikor átvette a kultúrházat, a kultúr- ház pénzbeli vagyona mindössze 20 forint volt. Tehát anyagilag, de erkölcsileg is egy tönkretett, lehetetlen állapot fogadta, amelyen csak kommunista optimizmussal, határozott, céltudatos és kitartó munkával lehetett és tudutl felülemelkedni. . Legfontosabb feladatúnak tekintette, hogy a kultúriiúsuak megszerezze a tekintélyt. Az elmúlt időket tanulmányozva rájött arra, hogy a kultúrház régi vezetőségének művészetpolitikája becsapta a dolgozókat. Gyenge színvonalú műsorok nem tetszettek a közönségnek, a meghirdetett, de elmaradt műsorok még sok clé- -gületlenséget szültek u kultúrház ellen. Csaba elvtárs látta, hogy mindezek megszűnnek, ha mindennapos műsorprogramja lesz a kultúrháznak. Ezt meg is teremtette. Megjavult a kapcsolat a MOKÉP-pel s ennek révén már többször premier-filmeket is vetített a kultúrház. Létrejöttek a szakkörök, ma már gyönyörű eredménnyel működik a balettiskola. A kul- túrhaz látogatóinak létszáma, havi átlagot számítva, a tízezer föle. emelkedőit, A kultúrházban tehát megindult a lelkes élet, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint az, hogy a kultúrház az évi tervének 30 százalékát teljesítette az első negyedévben. Nyílván ezek az eredmények nem a légből hullottak, amelyeket csak ölhetett kézzel várt Csaba Gyula, hanem szívós, kitartó és .becsületes munka révén valósultak, meg. Csaba .elvtárs munká- . ját. mindenki elismeri, sokat beszél róla a város, a jutalom sem maradt el, nem egy ízben részesítették már jutalmazásban. Csaba Gyulának nem kis része van a félegyházi kulturélet fellendítésébe n és meggyőződésünk, hogy ezután is törhetetlen akarattal és lelkesedéssel fáradozik Kiskunfélegyháza város dolgozó nçpének széiesebbkörű kullulálísáiiáért. A Kereskedelmi Igazgatóság közbeiktatását meg lehetne szüntetni Nagy figyelemmel kísértem a Népújságban azokat a cikkeket és leveleket, amelyek a hivatali ügymenet ésszerűsítéséről, egyszerűsítéséről szóltak. Brre vonatkozólag nekem is lenne egy-két mondanivalóm. Válóban igaz gazdasági életünkben nagyon sok feleslegesen közbeiktatott szerv van, mely bonyolulté teszi az ügymenetet és megdrágítja a termelést. Nálunk, a kereskedelemben sem különb a helyzet. így például egy cseppet sem ésszerű, hogy a megyei kereskedelmi igazgatóság a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályával párhuzamosan lényegében azonos munkát végez. Egy- ideig véleményem szerint szükség volt az igazgatóságra. A Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályát ugyanis mentesíteni kellett a gazdálkodással járó feladatok alól. Űk csak elvi irányítással foglalkoztak. Azóta azonban kereskedelmünkben nagy fejlődés volt tapasztalható. Egyre jobban érezhetővé vált, hogy a kereskedelmi igazgatóság köz- beiktatása csak meglassítja az ügymenetét. Hadd említsek erről egy-két példát. Előfordult, hogy a kiskereskedelmi forgalomban sok volt a petróleum. A vállalatok jelentették az igazgatóságnak, mi ezt továbbítottuk a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályának, ők pedig tovább jelentették a minisztériumnak; Mire az elintézés ugyanezen az úton visszaért, lassanként már elmúlt a negyedév, a vállalat tálán már fizette is a kötbért az ÁFORT- nak és said minden irányitószer* vet tehetetlensége miatt. Vagy más esetben megtörtént az is, hogy igazgatóságunk jelentette a kereskedelmi osztálynak: egyik vállalati egységünket ki akarják rakni a helyiségéből. A kereskedelmi osztály azonban visszaírt az igazgatóságnak. Járjunk el mi az ügy megoldásába, hiszen mi vagyunk az illetékesek. Egyszóval a sok bába között elveszett a gyerek. Ilyen hibák, melyek hónapról- hónapra egyre jobban akadályozták munkánkat, a kereskedelmi élet legkülönbözőbb területeiről nagyon sokat fel lehetne sorolni. Véleményem szerint, ha az ügyvitel eme kettősségét megszüntetnék, a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztályának felelőssége megnövekedne és gyorsabbá válna az ügyek intézése. Nem beszélve arról, hogy a kereskedelmi osztály egymaga ugyanazt az irányítómunkát el tudja látni, melyet ma az igazgatóságunkkal együtt egy hatalmas létszámú apparátus végez el. En is azt a nézetet vallom, melyről az előttem megjelent levelekben és cikkekben írtak — nem vitatkozgató és önagyonülésező testületekre, hanem cselekvő, irányító szervekre van szükség. Cerőcs István, Megyei Kereskedelmi Igazgatóság. Jleoelemink írfák: OOOŰ'OOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOíóOOftüOí Sokat tanultunk a Központi Vezetőség határozatából Mi, falusi pedagógusok, nagyon sokat tanultunk a Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozataiból. Különösen pártunk parasztpolitikája érdekel bennünket, mivel u területen sok hibás nézet volt az utóbbi időben. örülünk annak, hogy a határozat világosan kimondja: ma- gasszínvonalú mezőgazdaságot csakis a nagyüzemi gazdálkodás biztosíthat. Elhatároztuk, hogy mi is tovább támogatjuk termelőszövetkezeteinket, segítünk könyvelésben is. Boldogok lennénk, ha minél előbb büszkélkedhetnénk erős, fejlett tsz-ekkel. Minden reményünk megvan erre. Nem hosszú idő telt el a határozat megjelenése óta, de a tsz-en belül és községünkben javul az állampolgári és munka- fegyelem. Nemrég még községünk hátul kullogott az adófizetésben, most azonban lényegesen javult a helyzet. Ha igy megy tovább, nem kell majd szégyenkeznünk. . Bogyó Elemér, Har ha kői öny a tervek elkészítésében és Hálás szívvel gondolok vissza,,. Engedjék meg, hogy ezúttal egy dicsérő levelet írjak. Még pedig a Megyei Tanács kecskeméti kórházáról van szó. Nyolc napig voltam itt kivizsgáláson. S nem tudom szavakkal kifejezni azt a hálát, melyet az orvosok és ápolószemélyzet lelkiismeretes munkája iránt érzek. Nemcsak a kórtermek tisztaságával törődtek, hanem mindenegyes beteget szeretettel ápoltak. Különösen dr. Rotter Nándor kezelőorvost szeretném'megemlíteni, aki nemcsak gyógyszerrel gyógyít, hanem barátságos mosolyával, kedvességével is. Jómagam a kórház elhagyása után sók javulást éreztem s bár szegénységi alapon voltam kezelve, ezt mégsem éreztették velem. De nemcsak az én elismerésem, hanem még Solt betegtársam is hálás szívvel és szeretettel gondol vissza a tanácskórház orvosaira, özv. Kovács Józsefné, Kecskemét, Bánk bán utca 7. Érettségi előtt... Engedjék meg, hogy én is hozzászólhassak a pályaválasztás kérdéséről szóló vitához. Emlékeztetni szeretnék Lenin elvtárs egyik mondására, mikor az ifjúság feladatait így határozta meg: -Tanulni, tanulni és tanulni.« A mi országunkban a fiatalok éltek is ezzel a lehetőséggel, a gimnáziumok és főiskolák kapui megnyíltak a dolgozók gyermekei előtt és soha nem látott kedvvel és lelkesedéssel fogtak a tanuláshoz. Különösen az ösztönözte tanulásunkat, hogy tudtuk, az érettségi vizsga után, a legkülönbözőbb munkaterületek várnak minket. Hivataluk, főiskolák, egyetemek, de nem utolsósorban a gyárak és az üzemek is, ahol ugyancsak szükség van művelt, tanult fiatalokra. Ma van célja es értelme annak, hogy tanultunk.'A sok lehetőség és rengeteg munka- alkalom, ami ránk vár. Most, amikor már néhány hét választ el bennünket tanulmányaink befejezésétől, felvetődik a kérdés, vajon milyen életpályát válasszunk? Sokan választják a mérnöki pályát, a honvédelmet, de nagyon sokan az iparágak különböző helyein szeretnének elhelyezkedni. Bárhová is kerüljek én, egyet mondhatok: Nem bántam meg, hogy tanultam, érdemes volt. Ugyanis hazánknak nem kevesebb, hanem egyre több művelt, jólképzult dolgozóra van szüksége. Paiss Pál, Katóim József Gimnázium, IVjb:
