Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-22 / 68. szám

nem içaz lelkem?”

A Kecskeméii Kiskereskedelmi Vállalat tavaszt divatbemutatója

Tavasszal a rügyekből egy éjszaka kibontanak a lombok és szirmok. Reggelre gyönyörködhet az ember a szirmok mesebeli hózivatarában. így bomlott ki textiliparunk és konfekcióiparunk a vasárnapi divatbemutatón, amelyet a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat a »Hírős« étteremben rendezett. Amiből tavaly még hiány volt, azt pótolta iparunk, s mint színpompás csokrot nyújtotta át a fogyasztó közönségnek. A minőség javult, az árak alacsonyak. A divatbemutatón 60 ruhát mutattak be. Láthattunk tweed-anyagból szép kabátokat és kosztümöket; szép tropikálruhákat. Ls milyen csinosak voltak a karton-ruhák. Divatos lett ez az olcsó anyag. Igen bő volt a választék a tavaly még hiányzott gyermekruhákfoól. Hiányzott tavaly a férfi öltönyöknél a gyapjú-cord- Most már bő választék van belőle. Akárcsak a típus- és a sportöltönyökben is. A bemutatón azt tapasztalhattuk, hogy az öltönyök jobb anyagból készültek. A bemutatott ékszerek ízlésesek, szépek és olcsók. Mindenki által vásárolhatók, A divatbemutató ruhaújdonságai megmutatják iparunk fejlődését. Visszatükrözik pártunk és kormányunk programját: minél jobban kielégíteni a dolgozók szükségleteit.

Jules Verne halálának 50. évfordulójára

K

iskunmajsán esett a dolog. Fancsali képpel tűnődtem a kisvasút állomásán az indulásra kész szerelvény előtt. Sem a váróteremben, sem a vonatban nom láttam egy lelket sem. No, ugyancsak elunom magam egyedül, amíg hazaigyek- szik velem Kecskemétre (rövid három óra múlva) ez a vonatocska. De amint határozatlanul ténferégve, a beszállást elodázva járkáltam, fejem fölött megkoccant az egyik kocsi ablaka. — Jöjjön ide, lelkem — nívo- gatott egy kedves öregasszony s már tipegett is elém ajtót nyitni. — Egyedül vagyok, kicsit elbeszélgetünk. — lelkendezett s még a hideg padra terített nagykendőt is erővel megosztotta velem. Û nekem örült, én neki, így hamarosan élénk beszédbe merültünk.

Egyedül utazó embereknek nagyjából kétfajta típusát figyeltem meg eddig. Az egyik a zárkózott. Egy könyvvel vagy újsággal körülbástyázza magát, ennek híján makacsul kibámul az ablakon, — de ki nem nyitja a száját. A másik a bőbeszédű, aki negyedórái együttlét után olyan bizalmasan társalog veled, mintha évek óta ismerne. Az én utitársam ebből a fajtából való volt. Alig csörömpölt el velünk néhány kilométert a »madzagvasútnak« becézett kis szerelvény, már ismertem jóformán az egész Gyóni családot. A néni 70 éves. Fiat gyerekéből négy fiú, kettő lány. Feri, a legfiatalabb fiú a fronton veszett el. »Odamaradt« — így mondja csak s a kurta szó után egy félpercig mindketten hallgattunk. Én illemtudó részvétből, ő. az anyai emlékezés soha el nem apadó könnyeit nyeldes- ,e. De aztán újra csak az élőkbe fordult a szó. Rendre megtudtam, hogy Ilonka most várja a második babát. Lány-korában a majsai adóhivatalban volt, de két gyerekkel a férje nem engedi dolgozni. Cipész a vő, Szánkon kapta meg az ipart, elég jól keres. A másik lány Pestre ment férjhez. A hárem életbenmaradt tiú is mesterember: kettő cipész, egy vasbetonszerelő..,

— Mi meg az öreg párommal eléldegélünk abból a kis földből. Mert . tudja, -kedvesem — buzog a szűnni nem akaró közlésvágy a cseppnyi anyókából — amikor Ilonkámék átjöttek Szánkra, eladtuk mi is a majsai házat tizenegyezer forintért és vettünk itt két és fél hold homokot. Gyenge föld biz az, de az ara is kicsi volt: háromezer forint. De azért ami kettőnknek

kell, azt megtenni. Lett rajta tavaly is négy mázsa gabonánk, meg tíz mázsa krumplink. Csak hát... ki' tudja, meddig terem az nekünk? !..,

F

élreértettem. — No, meg jónéhány évig kenyeret süt a néni annak a földnek a terméséből. Hiszen meg sem látszik még a hetven esztendő!

— Nem azért, lelkem! — emeli rám végtelen szorongással ráncokba ágyazott keli szemet. — Hanem tudja-c, mit beszélnek? Hogy elveszik a földeket, kivált ilyen öregektől, akik már nehezen munkálják és betáblá- sítják. Hogy az állam kimondta: egy éven belül itt mindenkinek csoportba kell menni..,

— Ki mondta ezt? ■— ször- nyűlködöm.

— Hát a faluban beszélik. De maga, kedvesem, látom, hogy hivatalbéii — pillant az aktatáskámra. — Mondja már, igaz .enne ez?

Igyekezem a legérthetőbben megmagyarázni, hogy milyen ostobaság a híresztelés, igyekszem lefordítani Gyóni néni egyszerű nyelvére a párthatározatot. Úgy látom, eredménnyel. Az asszony arca földerül.

— Alikor úgy-e, az sem igaz, lelkem, hogy ezután minden malac után külön adót kell fizetni. lVíert ezt is mondják. Aztán tudja, nagyon bántana. Mert vettünk mi tavaly egy mala- cocskát hizlalni. De olyan szép jószág volt, hogy nem vágtuk le, hanem meghagytuk anyának. Most ellik le április elején.. -,

M

ire a malac-adó felől is megnyugtatom , sípol a mozdony és a távolban felköd- lilt a szanki templomtorony. — Gyóni nénét elkísérem az ajtóig, hogy segítsek a leszállásnál. De még utoljára megfogja a karomat s suttogóra fogott, restelkedő hangon újra csak kérdez:

. — Még egyet, lelkem... Azt is beszélik ám széltében-hosz- szában, hogy az iparosoktól is visszavonják újfent az engedélyt. Hát mondja, mi lesz akkor az én vejemmel? Szereti a mesterségét, érti is. Szánkon még szövetkezet sincs, amelyiknek ártana a magániparával, hiszen azért is kapta ide az engedélyt. Ügy-e, ez sem igaz? — s a szeme aggodalommal vegyes határtalan bizalommal sugárzik rám. Amikor ezirányban is megnyugtatom, megvídámodva óvakodik le a vonat lépcsőjéről: — Gondoltam én, hogy szóbeszéd az egész. Csak hát némelyiknek könnyebb, ha elrémítheti az emberfiát, kivált a magamfajta tudatlan öregasszonyt.

Nem kérdeztem meg Gyóni nénit: kik hát azok a »némelyek«? Akik néhány hét óta va- dabbnál-vadabb hírekkel, jóslásokkal keverik a falvak hangulatát. Akik háromszoros adóval, eltörölt beadási kedvezményekkel, általános tagosítással, baromfira, malacra kivetett dezs- mávál ijesztgetik a népet. Hiszen tudjuk, hogy kik ezek Szánkon is, egyebütt is. Hiszen tíz cv óta egyebet sem csinálnak ezek a sötét vészmadarak: fecsegnek, feketítenék, mindent a visszájáról »magyaráznak«. De vajon elég erős-e a mi hangunk, hogy beléjük fojtsuk a szót? Szanki, jánoshalmi, kun- szentmiklósi, bajai elvtársak, népnevelők: megszólaltunk-e

már a Központi Vezetőség határozatának megjelenése óta? Megnyugtattuk-e már a sok Gyóni nénit? Beszéltünk-e már azzal a gazdával, aki tétovázik szőlőt telepíteni, mert a Kulák a fülébe súgta; vigyázz, őszre betagosítják a földedet? — a háziasszonnyal, aki azt hallotta; nem érdemes baromfit nevelni, mert megszűnik a szabadpiac? — sa többiekkel?

H

a eddig nem, hát szólaljunk meg mostmár minél gyorsabban és minél hangosabban! Mert ahol nem vagyunk mi, ott van az ellenség s ahol a mi szánk néma, — ott

A Kiskunmajsai Cipész KTSZ dolgozói is igyekeznek minél többet és jobbat termeim a felszabadulási verseny égisze alatt.

A versenyben azonban a maguk hibáján kívül komoly akadály gördült. A Budapesti Bőrellátó Vállalat a március hó 1-én esedékes anyagkiutalást csak március 14-én volt hajlandó eljuttatni hozzájuk. Tehát az egyhavi ellátmány 14 napi késése megkeserítette a ktsz szája ízét. Nem volt más hátra, mint egyre közelebb kerülni ahhoz a gondolathoz, hogy tíz napig üzemszünetet kell tartani, ami bizony pénzösszegben 32.560 forintos tervérték kiesést jelentett volna.

A dolgozók azonban nem nyugodtak bele, hogy a tíz napi kiesés bekövetkezzen. Gondolkoztak, töprengtek, mitévők legyenek.

Jules Vernének ott a hazája, ahol szabad népek élnek! Mi is a magunkénak ismerjük, mint a világnak oly sok népe, amelyeknek élete cs küzdelmei felé oly sok érdeklődéssel, annyi szeretettel fordult a színes képzelőerejű regényíró. Népszerűsége napjainkban a szabadság földjén, — a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, — a legnagyobb.

Franciaországban született. Fcrlikorára esik III. Napoleon két évtizedes reakciós uralkodása. Ez időben rengeteget tanult. Különösen nagy hatással volt rá Edguer Poe írásai, akinek a tudomány jövőjéről ábrándozó történetei jó irányban befolyási raktárban ott hevert a sok bőrhulladék, amit az égvilágon semmire som használtak eddig. A kényszerűség adta a megoldást. Mire használhatnák fel a tettemes hulladékanyagot'! — Valaki megoldotta a csomót: Lehet belőle női szandálokat készíteni. Az elhatározást tettek követték. Azóta már készülnek az ízléses női nyári szandálok. A szakvélemények arra vallanak, hogy minőségileg kifogástalan szandálok készülnek a hulladékból viszonylag olcsó áron, 118 forintért páronként.

Így változik át a semmirevalá ballasztanyag 250 pár szép női szandállá. Azt is kiszámították, hogy a 250 pár szandál ára 29.500 forint.

így segítettek magukon a maisai ktsz dolgozói, igy okoskodtak, — s mondjuk meg őszintén, — ügyesen gondolkodtak,

Lódri János,

solták Vernét. A romantikus kalandosságban, a nagyszerű bősök ábrázolásában pedig Dürnast, kora egyik legnépszerűbb íróját vallotta mesterének. — Mindezek mellett megmaradt ránkhagyott munkáiban Verne eredeti hangja, eredeti gondolkodása.

35 éves korában jelent meg első regénye az »Öt hét léghajón«. Ezzel a munkájával lerakta egy új műfaj; a tudományos-kalandos műfajának alapjait. Az izgalmas cselekményű regény sok természettudományos ismeretanyagot tár az olvasó elé. E regény megjelenésétől kezdve egymásután írja a magával ragadó tárgyú, gyakran humoros hangú tudományos- kalandos regényeit.

Regényeinek mulatságos elemeit elsősorban a kitűnően kari- kírozó emberábrázolásai adják. Hősei között ott találjuk azokat az embereket is, akik a nagyszerű emberi erények példaképei. Ennek révén vált a hazaszeretet és az igazságosság jelképévé a magyar Sándor Mátyás is.

Verne szeme sokfelé balolt cl, ahol szabadságért küzdöttek a népek, bár a társadalmi fejlődés útját, annak mozgató erőit nem látta tisztán, mégis értékes munkásságát a felvilágosultság, a haladás jellemzi. Műveiben sokat foglalkozik a szabadságért küzdő népek sorsával. Munkájának legfőbb tárgya azonban a természettudomány cs technika korlátlan fejlődésének a lehetősége.

Művei nagyszerűen szórakoztatnak, de nagyszerűen tanítanak Ls. Sok Verne történet került már filmre a Szovjetunióban, amelyek nálunk is érdemleges sikert arattak. Ifjú nemzedékünk örömmel veszi kezébe örökbecsű munkáit.

üvölt a rémhír.

G. K.

A kiskunmajsai cipészek segítettek magukon

A szebb és jobb paraszti élet úttörői között

A tompái tanyavilágban, közvetlen a határ mentén, a Csajkás sort elhagyva, már az Uj Elet földjei virulnak. Járókelő ember nem tud elmenni mellette, hogy dicséret ne szaladna ki a száján. Az őszi vetések igen szépen fejlődésnek indultak, ami pedig a tavasziakat illeti, hát azoknak éppen most készítik elő a talajt.

Még sáros a föld, még erőlködve húzzák a lovak a kocsit, de a tagokat ménem lehetne otthonmarasztalni semmi pénzért sem. A csoport udvarán is akad tennivaló — rendberakni a trágyát, a gazdasági épületeket. Éppen erről folyt a beszélgetés a csoport irodáján is az elnök, a fiatal agronómus-lány, Giszin- ger Magda és az egyik csoporttag között. Amint belépünk, megszakad a vita, de hamar felenged az ismeretség utáni hallgatás.

— Hát a mi csoportunkról sokat lehetne mesélni —• mondja Osztrogonácz István, a csoport elnöke — s itt hozzátehetjük, nem minden büszkeség nélkül. Az Uj Élet ugyanis a falu „legöregebb“ termelőszövetkezete. Immáron már hatodik éve állja a sarat, tagjai vívják meg nem alkuvó harcukat a közösben a szebb életért, a jövedelme- eőbb gazdálkodásért. És el lehet mondani, hogy sikerrel, mert nemcsak a tízegynéhány alapító tag tartott ki a csoport mellett hat év óta, hanem az ivek folyamán 43 tagra gyarapodtak, k az idén is tizenkét új belépőjük van Oál";

— De lesz is még — szól közbe Kiss Lajos, — az én Juliska lányom is belép az idén,

A iroda lassan megtelik a bekukkantó tagokkal, és elénk beszélgetés indul, a másnapi munkáról az emberek között. Talán nem is hallotta Kiss Lajos szavát egy sem közülük, csak az öreg könyvelő, a Komócsin bácsi húzta feljebb a szemöldökét kamaszos huncutságra készen:

— Ugye mostmár belátja kend is, hogy bolondot tett, mikor tavaly elment?

— Csak rövid időre — menti magái egy kissé zavartan Kiss Lajos, s most nagyon szeretné azt a négy hónapot letagadni az életéből. A végén azzal vigasztalja magát, hogy „nem is volt az talán még négy hónap sem.“

— Értelek én — mondja nevetve a könyvelő, — most azután jóvá akarod tenni, azután behozod a lányod. Ne keseregj Lajos, tudod te jól, hogy ismerünk már annyira, hogy becsülni is tudjunk!

Az pedig már dehogy kesereg. Szereti a tréfát, de a szívének még jobban esik ez a becsülni tudás. Mert nagy dolog ám a becsület! Itt meg ha 'olgozik as ember, bizony megkapja,

megszerzi, még akkor is, ha fiatal tagja a csoportnak,

Ezért jöttek szívesen az Uj Éleibe az új tagok is: Óvári Dezső, Narancsik Dezső, Lakatos Mária, Fodor Matild, Milánovics Antal, Gilicze József, meg a többiek. S itt becsülete van nemcsak az embernek, hanem a munkának is. Nem sajnálják rá a fáradságot, az erőt, mert bizonyítéknak ott a tavalyi osztás, ami készpénzben kifejezve munkaegységenként elérte az 50 forintot. Négy kiló kukoricát, ugyanannyi burgonyát, 3.37 kiló búzát, több, mint fél kiló rozsot, árpát és készpénzt jócskán vittek haza a csoport tagjai. Berta Mátyásnak, aki egyébként egyedül dolgozott a csoportban a családból, 541 munkaegysége volt, s nagyjából kiszámítva a háztáji jövedelmével együtt részesedése meghaladta a 40 ezer forintot. A szomszédságukban lévő egész Csajkás- soron egyetlen egyéni gazdának nem volt ennyi jövedelme.

— Még több is lehetett volna — mondja az elnök, — ha idejében jól megfontoljuk a dolgot. Például csak a kukoricát említem. A szedésre nagyon meggyűlt a munkánk, nem győztük a betakarítást Hát bizony szégyen, nem szégyen, kiadtuk reszesszedesre. Az állatállomány takarmányát nem veszélyeztette, hát köny- nyen vettük. Csak azután sajnáltuk.

mert így kevesebb jutott a tagoknak, mintegy két vagonnal, ami egy-egy munkaegységre még újabb négy kilót jelentett volna. így én is kevesebbet kaptam 4—5 mázsa kukoricával.

Az idén már a terveket is máskép-* pen készítették. Minden igyekezetük az, hogy tovább növelik a munkaegység értékét. S ezért az egyik leggazdaságosabb módhoz, a gépimunkához folyamodnak. 72 hold kukoricájukat az utolsó szálig négyzetesen vetik és géppel kapál tátják. A munkáskezeket olyan helyen alkalmazzák, ahol a gép nem dolgozhat. így sokkal olcsóbb és kifizetőbb lesz a gazdálkodás, növeli a munkaegység értékét. Mivel a kapálásban munkaerő szabadul fel, több szerződéses növényt is termelhetnek, mini tavaly, amivel szintén szívesen foglalkoznak, mert már tavaly is jelentős jövedelmet hozott.

S utoljára a terveikből néhányat: Tovább fejlesztik az állatállományt. 300 napospulykát rendeltek a napokban a keltető telepről, a 20 holdas szerződéses burgonya terméséből közel 100.000 forint jövedelemre számítanak, 20 hold erdőt telepítenek, s ha minden tervük sikerül — az idén a 60 forintot felülmúlja az egy munkaegység értéke. íme, így élnek, dolgoznak, terveznek a tompái Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai, egy szebb és jobb paraszti elet telke: uitőráia