Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

„Eljöttem, hogy köszönetét mondjak...'[Több, olcsóbb cukrot a lakosság asztalára! A napokban történt, hogy munka közben egy középkorú, megiUetődött ember nyitotta rám az ajtót. — Hirdetést szeretnék tenni az újságba, hát érdeklődnék, mibe kerül, meg hogyan lehetne megejteni a dolgot. — Hát milyen hirdetésről is lenne szó? Mielőtt belefogott, megforgat­ta kezében az elnyűtt kucsmát, gondolkozott, hogyan is adhatná elő a legrövidebben, mi járat­ban van. Azután szólt csak: — A héten a járási tanács tapasztalatcserét hirdetett a Városföldi Állami Gazdaságban. Hallottuk már hírét mi is a ter­melőszövetkezetben, hogy igen szép az állatállományuk, hát felkerekedtem én is, hátha ta­nulhatok valamit. Meg azután egy tapasztalatcserén több szem többet lát. így mentem el én is. Hát így kezdte, és mikor ide­ért, már eltűnt arcáról a za­vart bizonytalanság és egyre lel­kesedve már nem mondta, — mesélte tovább: — A mi csoportunk inkább a szőlőtermelésről volt híres ed­dig. De mivel én vagyok, a cso­port szarvasmarha gondozója., bántott, hogy az én szakmámról kevés szó esett. Mi eddig csak az állatok létszámát vettük fi­gyelembe és szégyen, nem szé gyen, nem sokkal láttunk to­vább. Az állami gazdaságban az­után én is meggyőződtem arról, hogy nem ez a. legfontosabb. Tudja ott olyan tehenek vannak, amelyek egy esztendőben 20.000 forintot is jövedelmeznek. Szak­szerű a gondozás, a takarmá­nyozás, a borjúnevelés. Hát ak­kor én megfogadtam, hogy én is megpróbálom utánacsinálni! Csupa mosoly, csupa derű lett az ember. Es én is kimondha­tatlanul megörültem a mesterség becsületét nagy tiszteletben tartó Borbély Péternek, az izsáki II. Kongresszus Termelőszövetke­zet tagjának, — amint később megnevezte magát. Már régi ismerősként beszélgettünk to­vább, amikor megkérdeztem Borbély Pétert: — Hát akkor mi is legyen az­zal a hirdetéssel? — Ja, persze, hát majdnem elfelejtettem! — kiált fel derű­sen. — Meg akartam köszönni, eljöttem, hogy köszönetét mond­jak, — persze, ha lehetne, az újságon keresztül — mondja szerényen, — azért, amiért ezt a tapasztalatcserét megrendez­ték. A járási tanácsnak akartam megköszönni, hogy részt vehet­tem rajta, mert ez fordulatot jelent a munkámban. Kulcsár. A megye élenjáró cukorrépa- termelői a napokban megbeszé­lést tartottak Jánoshalmán. Kö­zel százan vettek részt az an­kéton, — tsz-elnökök, brigádve- zetök, agronómusok és egyéni gazdáit. A cukorrépa-termelés múltja hazánkban Karádi Pál, a Selyp! Cukor­gyár termelési felügyelője be­számolójában rövid visszapil­lantást tett a magyar cukorrépa­termelés múltjára. Mintegy 150 éve ismerik nálunk a cukor- gyártást. Az első időkben házi­lag próbálták kivonni a répá­ból a cukrot. 1854-ben Nagy- cenken épült fel az első cukor­gyár, — ma már 11 korszerű cukorgyárral rendelkezünk. Év­tizedekig gondot okozott a mag- termelés. Ma Sedlmayr Kurt kétszeres Kossutih-díjas akadé­mikus alkotása révén nemcsak a hazai szükségletet elégítjük ki kiválóan termő répafajtával, — de külföldre is szállítunk a világszerte elismert BETA K— 91-es magból. A cukorfogyasztás a jólét tük­re. 1945 előtt csak kisebb terü­leten és nagyüzemiieg termesz­tettünk cukorrépát. Kisgazdák alig foglalkoztak vele. A terme­lés fejlesztése nem volt cél, hi­szen alacsony volt a cukorfo­gyasztás. Ma azonban egyre nö­vekvő igényeket kell kielégíte­nünk a cukorrépa hozamának folytonos emelésével. A magas termés elérésének útja A cukorrépa rendes vetésfor­gót, jó földet, sok istálló- és műtrágyát, gondos ápolást igénylő növény. Termelése ki­hat az egész gazdálkodásra, hi­szen például az árpának legjobb előveteménye. Karádi Pál előadásában rész­letesen ismertette a cukorrépa- termelés módszereit, kezdve a talajelőkészítéssel, a korai tarló­hántással, Felsorolta az eredmé­nyes trágyázás! eljárásokat, a Tavaszi vetési gondok Lajosmizsén A'£ utóbbi I enyhébb na­pok a lajosmiçseieket is kicsal­ták a határba.' Ekék hasítják a földet, hogy minél előbb földbe kerüljön a mag. Van bőven tennivaló, mert a lajosmizsei határ jórésze homokos, tehát tavasszal végzik a szántást. Mintegy 800 holdat szántottak fel eddig, de ez a szám napról- napra 100 holdakkal emelkedik. A termelőszövetkezetek a leg­serényebbek ebben a munkában. A határban a Kerekegyházi Gépállomás 17 erőgépe dolgozik, ebből nyolc a termelőszövetke­zetekben. Klárik Jánossal, a Törekvés Termelőszövetkezet elnökévei akadunk össze. Náluk is dolgo­zik a traktor. A vídámszemű el­nök azzal kezdi, hogy a napok­ban elvetik a tavaszi búzát. Érdeklődünk, hogy mióta is­merik ezt a gabonafélét. — !»»ár két éve | takarí­tottunk be róla termést — me­séli. — Nem panaszkodhatunk, mert elég tűrhető termést ho­zott, pedig nem valami jórrúnő- ságű földbe vetettük. Sokan azt mondják, hogy a tavaszi búza kényes. Szerintem a legfonto­sabb a jó talajelőkészítés és a korai vetés. Azt is elárulhatom, hogy abba a földbe, ahová a ta­vaszi' búzát vetjük, csak három mázsa őszi búza termett, de ta­vaszi búzáiból hat-hét mázsára számítunk. A két évben elért terméseredményeink is e körül mozogtak. Ezért ütemeztük be az Idén is a tíz holdat. íme, a Törekvés Termelőszö­vetkezet példája is bizonyítja, hogy lehet jó termést elemi vi­szonylag gyengébb talajon is, ha megfololő magágyat készí­tünk és korán vetünk. Ezt fel­ismerve és nem utolsósorban a kenyérgabona-beadással járó kedvezmények miatt többen je­lentkeztek a községi tanács me­zőgazdasági csoportjánál olya­nok is, akik ugyan a kötelező kenyérgabona-vetést már az ősz­szel teljesítettek, de úgy gondol­ják, hogy egy-két hold tavaszi búzával megtoldják a vetésterü­letet. Ilyen I Kiss József közép­paraszt is. Vele akkor találko­zunk, amikor a Terményforgal- mitói a tanácsházára siet. A ko­csiján ott pihen a két holdra való tavaszibúza-vetőmag. El­mondja, hogy már az ősszel ve­tett 9 hold rozsot (mert búzára nem alkalmas a földje), de most tavasszal két holddal bővíti a kenyérgabona-vetését. — Nagyon sietek — mondja a pirosképű, rekedthangú paraszt- ember, látszik rajta, hogy nem örül, ha feltartóztatják —, mert a magot még csávázni kell és ahogy az idő mutatja, egy-két napon belül már tudunk vetni. Még megkérdezzük tőle, hogy miért vet ennyi gabonát, hiszen 16 hold szántója van és ennek ahogy elmondja, több, -mint fele lesz kenyérgabona. Kissé csodá! kozva néz ránk, mintha szokat lannak tartaná a kérdést. — Na hallják, elvtársak, mi­ért ne vetnék? A takarmánybe­adásomat kenyérgabonával is teljesíthetem, kétszeresen járok jól, mert még korpát is kapok és a takarmányom is megmarad. Az pedig nagyon kell az én jó­szágaimnak — mondja és elkö­szön. Kiss József példáját többen követik a (községben. Gömöri Pál benei gazda is elvetette az ősszel a kötelező kenyérgabona­területet és; mégis vet a tavasz- szal egy hold tavaszi búzát. — Dancsa Lajos két holdat, Béki Lajos egy holdat és így tovább. így wéü! kl I tehát, hogy van érdeklődés a tavaszi búza iránt Lajosmizsén. Mégis amint a Terményforgalmi Vállalat he­lyi telepétől értesültünk, már­cius 16-ig a 75 mázsa tavaszi- búza-vetőmagból (ennyit kapott a község) csak 22 mázsa fogyott cl. Ez azt bizonyítja, hogy van egy kis kényelmesség is a gaz­dák részéről. Nem mindenki gondolkodik még úgy, mint Kiss József. Pedig azt Is figyelembe kell venni, hogy a vetőmagot még csávázni kell, az is idő, a tavasz viszont az ablakon ko­pogtat. Malom a felszabadulási műszak legjobbjainak A Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalat termelését gá­tolja a tojás- és barorafihiány. A gazdaságvezetök, a Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak szellemében, a gazdaságos termelésre irányítják a dolgozók figyelmét. A legjobb minőségi munkát végző, selejtmentesen dolgozó "munkás, vagy brigád 3QÛ forint jutalmat kap a mű­szak végén. Lázár Judit és Vil­lás Jolán DISZ-fiatalok a tojás- lámpázásnál 157 százalékot tel­jesítettek március 16-án, seiejl- jük csak 0.6 százalék volt. A ju­talomra eddig ők az esélyesek. A kopasztásnál Bábity Márton- né március 16-án 134, Latíki Sándomé 130, Ilorti Ilonka 133 százalékot teljesített. Ebben a kényelmességben lu­das a termelési bizottság és a mezőgazdasági állandó bizottság is. Azért, mert nem hívják fel a gazdák figyelmét, hogy siessenek a vetéssel, hiszen a községnek 100 hold adóssága van még ősz­ről, amit tavaszi búzával kell törleszteni. Igaz, dicséretére le­gyen mondva a termelési és a mezőgazdasági állandó bizottság tagjainak, ők már az ősszel tel­jesítették a kötelező vetésterü­letet és ezzel úgylátszik meg is elégedtek. Nem helyes ez az ál­láspont. Adácsi Józsefné tanács­elnök, Török Lőrinc mezőgazda- sági csoportvezető és a mező- gazdasági csoport segítség nél­kül nehezebben tudják kizök­kenteni a dolgozó parasztokat ebből a kényelmességből. Feltétlenül segíteni kel] őket munkájukban az említett bizottságoknak is. Csak közös erővel tudják megoldani a ve­tőmagcserét, ezzel elősegíteni a korai vetést, ami viszont a jó termésnek egyik legfontosabb feltétele. nyersfoszfátos trágyakez.-űést, stb. A mélyszántás ás legyen ko­rai s lehetőleg altalajporhanyí- tóvai történjek. A vetés sortá­volsága 38—42 cm. legyen s ne vessünk túl mélyen. Az előadó felhívta a figyelmet az egyelés igen gondos elvégzésére, amikor nem elég csak szálazni a répát, hanem friss földet kell a tövé­hez húzni, majd a további ápo­lással foglalkozott. Ismertette a répa leggyakoribb kártevőit s az ellenük való védekezés leg­jobb módszereit. Szélesedik a 200 mázsás mozgalom tábora Az előadás után sóira kértek szót a megyéből összesereglett kiváló cukorrépa-termelők. — Schmidt Oszkár, a Csátaljai Gépállomás agronómusa elmon­dotta, hogy a Budai Nagy Antal TSZ 250, a Kossuth 265 mázsás cukorrépa-átlagot ért el tavaly. Az előbbi tsz a tavalyi 5 hold­dal szemben idén 13 lioldon ter­mel cukorrépát. Az agronúmus a két tsz nevében versenyre szólította a bajai járás agronó- musait s vállalta, hogy a két csátaljai tsz-ben idén is bizto­sítja a 230 mázsás átlagter­mést. A mélykúti Alkotmány TSZ brigád vezető je a bácsalmási já­rás tsz-eihez fordult versenyki­hívással. Ez a csoport tavaly 210 mázsás termést szedett, — Idén vállalják a 250 mázsát. Porko­láb Károly, a jánoshalmi Uj Al­kotmány TSZ agronómusa el­mondta, hogy 1953-ban 150, ta­valy 234 mázsás termésük volt cukorrépából, 20 holdról. Idén a tagság 33.5 holdra emelte a vetésterületet, vállalják a 250 mázsás átlagot, — versenyre hív­ják a másik két jánoshalmi, va­lamint a Kisbér-battyánpusztaí termelőszövetkezetet. Igen érté­kes volt a hartal Béke TSZ el­nökének hozzászólása, aki kü­lönösen a gyors és olcsó gépi munka jelentőségét hangoztatta a cukorrépa-termelésben. Náluk tavaly 291 mázsás átlag termett s számításuk szerint 8—9000 fo­rintot jövedelmez egy hold cu­korrépa. Idén 41 holdon terme­lik. Víg elvtárs. a hódunai Dó­zsa TSZ elnöke bejelentette, hegy a ‘ szentesi Felszabadulás TSZ-szei állnak versenyben. A szentesiek vállalták, hogy 10 holdas táblán 400 mázsás ter­mést érnek el, A Dózsa tagsága 2 holdon vállal csak 400 mázsás átlagot (különféle trágyakezelés; eljárások segítségével), a fenn­maradó 13 holdon pedig elérik a 200 mázsát. Igen értékes tapasztalatokat mondtak el a kistermelők is. Szabó István Kecskemét-Tövök- fái gazda például 200 ölről 49.20 mázsa termést szedett tavai)’, ami 400 mázsás holdanként! át­lagnak felel meg. Képáját ko­rán elvetette, fejtrágyázta, s öt­ször kapálta meg, — utoljára már lomb alatt, szeptemberben. Tapasztalata szerint ez az utol­só kapálás jelentett legtöbbet. Az értekezleten versenyre hív­ta a megye valamennyi egyéni cukorrépa-termelőjét. Szvorényi Mátyás madarasi gazda 500 ölön termelt évek óta cukorrépád Tavaly 106 mázsát szedett er­ről a területről. Április 4-e tisz­teletéi-e vállalta, hogy idén el­éri a 120 mázsát. Alföldi Lajos apostagi termelő, aki tavaly 286 mázsás cukorrépa-termést ért el, — az őszi mélyszántás, az altalajporhanyltás jelentőségéről beszélt. Ű harmadik éve alkal­mazza a mélyítő szántást: kis ekevassal, kormánylemez nél­küli ekefejjel mélyít s egyszer­re csak 1—2 crn. vadföldet hoz fel. Szőlős! Sándor bácsbokodi termelő 6 holdjából 800 ölön mindig cukorrépát termel. Ta­valy 220 mázsás termést szedeti. pedig első vetése elfagyott és újra vetette. Az igen tanulságos vita után az ankét, részvevői táviratot küldtek a földműveiésügyi és élelmiszeripari . miniszternek, amelyben bejelentették csatla­kozásukat Bács-Kiskun megye cukorrépa-termelői nevében a 20Ô mázsás mozgalomhoz. 0000000000000-0-00000000-OOOOOOOOOOOOOOOOOOO000-00000000000000000000ooooo ELSZABADULT GONDOLATOK... A z alig 32 esz- tendős, magas­növésű műszaki ve­zető, Aagyistók István sűrűn nyitogatja iro­dájának ajtaját. Ha Íróasztalánál ül, akkor Is szinte percenként veszi fel a berregő te­lefont, utasít, elren­dezi a nehézségeket. Valahogy ezekben a napokban nem tud szabadulni egy gon­dolattól. Elkíséri min­denüvé, nem tudja fe­ledni, hisz minden, minden körülötte újabb gondolatokat kavar fel benne. Még haza is el­kíséri és sokszor ahogy eljátszik egyéves kis­lányával, a végtelenbe réved tekintete. Igen! Ot évvel ez­előtt először kért tőle államunk pénzt, köl­csönt, ötéves tervünk megvalósítására. Kez­dő volt még akkor, alig 000 forintos fize­téssel. Szívesen adott SOO-at, úgy érezte, jövőjéről \an szó. Ki hitte volna ak­kor, 1040 őszén, hogy az idő múlásával az forintjaiból is na­gyobbodó tervlétesít­mény műszaki vezető­je lesz, Mióta meglátta a plakátot, mely az ál­lamkölcsön visszafi­zetését hozta hírül, számtalanszor végig­kísérte a Kecskeméti Hűtőház fejlődését. Keresett, kutatott és felfedte az üzem múlt­ját, — egy csendes es­tén fehér lapon rögzí­tette. A935-ben, húsz-*• esztendővel ez­előtt építette Kecs­kemét városa a hűlő­házat, de alig öt esz­tendő után megvált tőle. Bérbe adta az exportőröknek. 1945-ig a bérlők használták hűtőkamráit, de hoz­zátenni még egy sze­get is átalottak. Volt idő, mikor üresen, el­hagyatottan állt a te­lep, mindössze egy em­ber lézengett a kihalt udvaron, jeléül annak, hogy nem »fagyott be teljesen« az üzem. Az­után a tízesztendős fa­lakra új hajnal ragyo­gott. 1946 elején rend­behozták elhanyagolt épületeit, újra rendel­tetésének megfelelően használták. Teltek az évek és törvény hir­dette, hogy az ötéves ti rv programja alap­ján bővíteni, korszerű­síteni kell a Kecs­keméti Hűtöházat... A terv megvalósult. 1951 közepén a mo­dern, kétszeresére nö­vekedett új hűtőházat már Aagyistók István vette át az építőktől. Es azóta nem volt c lyan esztendő, hogy üzemrészekkel, kultúr­teremmel, öltözőkkel ne gyarapodott, csino- sodott volna. t-t lö-előveszi Aagyistók István utolsónak ma­radt 200 forintos köt­vényét, nézegeti és büszkeség önti el szívét: én is segítet­tem felépíteni ezt az üzemet, segítettem Ivo- ta, Komló, Sstálinváros megszületésében. Se­gítettem, cs hogy fel­emelt engem is a tifrv... Művezető let­tem — egy, dolgozó népünk forintjai segít­ségével újjáépült üzem­ben, — művezető és nemrég az élelmiszer­ipar kiváló dolgozója. A feladatok egyre nö­vekedtek, de lelkes kollektívánk megoldot­ta őket. Nem egyszer tornyosultak a nehéz­ségek, fáradságot nem kímélve leküzdöttük. nem csaptuk be dolgo­zó népünket — igye­keztünk... A hűtöház homlolizatán harmad­szor ragyog a büszke élüzemi csillag. Az emlékezés, az elszabadult gondola­tok kavargása új erőt ad napi munkájához. Sebesen, mintha pil­lanatnyi álomból éb­redne, előveszi jegy­zeteit. Kidolgozott in­tézkedések sora-koznak ott. Felpattan széké­ről, a. jégüzembe készül — ellenőrizni kell a munkát, a. már­ciusi határozat a hv- tóházakra is újabb feladatokat ró. Az ajtóból jókedvűen oda- szól az íróasztal fölé hajló munkatársainak: — e hónapban nye­rünk! A liérdő, vem értó tekintetekre magyaráznia kell: — Utolsó tervköl- esön-húzás! "Lehet, hogy vagy nyeremény^ — és ha nem... akkor pedig minden kölcsön­adott fillért visszafi­zetnek. Csukódik az ajtó és fürge alakja eltűnik a jégii.zcm be­járatánál.

Next

/
Thumbnails
Contents