Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

Tag- és tagjelölt felvétel tapasztalatai járásunk szocialista szektoraiban NAPJAINKBAN a Központi Vezetőség márciusi határozatá­nak fényénél sokkalta nagyobb a pártszervezetek és kommunis­ták felelőssége a párt- és kor­mányhatározatok végrehajtásá­ban, mint eddig bármikor. A pártépítési munkának fon­tos és rendkívül nagyjelentősé­gű része az állandó, rendszeres tag- és tagjeiöitfelvétel. Ez biz­tosítja, hogy pártszervezeteink tagsága közé állandóan új, a munkában kitűnt, példamutató dolgozók kerüljenek be. > Járásunk pártszervezetei, kü­lönösen a szocialista szektorok­ban az utóbbi időben többhe- iyütt eredményesen munkálkod­nak a pártszervezetek megerő­sítésén. Ilyen például a Máté- telki Állami Gazdaság, ahol rendszeresen vesznek fel tagje­lölteket. így érték el, hogy a párttagság létszáma 1952-höz képest megnégyszereződött. Ha­sonlóan erősödik a Bácsalmási Állami Gazdaság alapszerveze­te, ahol különösen az utóbbi időben nincs taggyűlés, hogy ne foglalkoznának a tag- és tagje­löltfelvétellel. Itt olyan tagje­löltekkel erősítik a párt sorait, mint Dorozsmai János elvtárs, aki állandóan 100 százalék fe­lett teljesíti tervét. Ezért állít­tatjuk, hogy a pártszervezet munkája, a párttagok példamu­tatása döntően hozzájárult ah­hoz, hogy a gazdaság szemben az 1953. évi három és fél millió forintos deficittel, az 1954-es gazdasági évet 215.000 forint tiszta jövedelemme'l zárta. AZ UTÓBBI IDŐBEN némi javulás tapasztalható a tagje­löltfelvételt illetően gépállomá­sainkon és termelőcsoportjaink­ban. Még tavaly júliustól ezek az alapszervezetek az év végéig egyetlen tagjelöltet sem vetlek fel, addig csupán a januári hó­napban öt tagjelölttel erősítet­ték soraikat, köztük olyan pél­damutató dolgozókkal, mint ifjú Kálmán Sándor, a katymári Sztahanov TSZ tagja, aki az elmúlt évben 337 munkaegysé­get teljesített. Ez a növekedés, bár a .pártszervezetek számát tekintve még igen csekély, mégis fejlődést jelent, hiszen a pártépítés feladataival való fog­lalkozás eredményeként január hónapban 14 tagjelölttel és 15 taggal erősödtek pártszervezete­ink. Figyelmeztet bennünket a,z alapszervezet hatékonyabb se­gítésére, hogy azokban a közsé­gekben vettek fel új tagokat és tagjelölteket (Mélykút, Kun­baja, Bácsalmás), ahová a já­rási pártbizottság állandó mun­kára küldte ki munkatársait, míg például Madarason és Csi- kéria községben, de máshelyütt is több hónapja nem történt tagfelvétel. A csükériai Uj Ba­rázda TSZ-ben például a tag- és tagjelöltfelvétel elhanyago­lása úgy mutatkozik meg, hogy a párttagok elköltözködése és elhalálozása következtében a pártszervezet létszáma majdnem a felére csökkent. Az ilyen pártszervezetekben pedig nincs fellendülés a pártéletben, s en­nek következtében nincs ele­gendő erő a pártszervezetek előtt álló ugyancsak megnöve­kedett feladatok megoldásához. Ez kihat a termelőmunkára és ezért nem véletlen, hogy éppen ezekben a csoportokban megy rosszul a munka, kevés a jöve­delem, elégedetlen a tagság, mindez pedig rányomja bélye­gét a tsz fejlődésére, egész munkájára. A pártépítés jelenleg tapasz­talható hiányosságaiért elsősor­ban járási pártbizottságunkat terheli a felelősség. Nem sokat tettünk még azért, hogy meg­értessük a párt új tagokkal és tagjelöltekkel való állandó erő­sítésének jelentőségét pártszer­vezeteink vezetőivel. Ezért ta­pasztalható még mindig kam­pányszerűség a felvételeknél. — A rARTÉMTÉSI munka hiá­nyosságainak másik oka szoros kapcsolatban van a politikai tö- megmunka még meglévő gyen­geségével. Nem mondhatjuk el, hogy pártszervezeteink állandó nevelőmunkát végeznének a pártonkívüliek között. Bár van­nak kisgyűlések, találkozunk az egyéni agitáció nyomaival is, de ezek mennyisége, főként pedig színvonala közel sem kielégítő. Az élenjáró pártonkívüliek el­hanyagolása sajnos sokszor odáig jut, hogy észre sem ve­szik őket. Pártszervezeteink legtöbb vezetőjére még jellem­ző, hogy amikor megkérdezik őket, — miért nincs tagjelölt­felvétel, akkor azzal válaszol­nak, hogy nincs arra alkalmas pártonkívüli az ő területükön. Hogy ez mennyire nem így van, azt bizonyítja, hogy termelőszö­vetkezeteinkben számos párton­kívüli dolgozónak 3—100 mun­kaegysége volt az elmúlt évben. Gépállomásainkon és állami gazdaságainkban sok olyan pár- tonkívülivel találkozunk, aki 120—130 százalékra vagy e fe­lett teljesíti tervét. Az is figyel­i meztető, hogy járásunk dolgozó parasztságának 70—80 százaléka példamutatóan teljesíti állam­polgári kötelezettségét. Járásunkban nincs olyan köz­ség, ahol a pártbizottság tagjai ne tapasztalnák nap, mint nap, hogy a termelésben élenjáró, ál­lampolgári kötelezettségüket példamutatóan teljesítő dolgozó parasztok — foglalkoznak a ter- melűcsoportokba való belépés gondolatával. Ezek között igen sokan vannak, akik tisztelik, szeretik, becsülik a pártot, be is lépnének, csak éppen azért nem tagjaik még, mert senki nem beszélt velük erről, a párt- szervezetek nem hívták őket soraik közé. A fenti tények azt mutatják, hogy pártbizottságunk eléggé el­hanyagolta a párt erősítését új tagjelöltekkel. A párt-vb ülé­sein erről általában kevés szó esett, ezt igazolja az is, hogy az elmúlt évben egyetlen eset­ben sem vizsgáltuk meg a tag­jelöltfelvétel állását járásunk­ban. E súlyos hibát látva, ez év februárjában napirendre tűztük a tag- és tagjelöltfelvételi mun­kát. Értékeltük e munka ta­pasztalatait, a hiányosságok okait és meghatároztuk a to­vábbi feladatokat. PÁRTBIZOTTSÁGUNK úgy látja, hogy' a pártszervezetek ál­landó erősítésének a tag- és tagjelöltfelvételi munka megja­vításának alapvető feltétele a falusi pártpolitikai munka meg­javítása, a Központi Vezetőség erről szóló határozatának ma­radéktalan és jó végrehajtása. E határozat értelmében megala­kulnak napjainkban az MDP falusi szervezetei, községi párt- bizottságai, melyeknek vezetőit a legfejlettebb kommunistákból választják párttagjaink, olya­nokból, akik képesek lesznek arra, hogy az egész pártmunka irányítását, köztük a tag- és tagjelöltfelvételi munkát állan­dóvá tegyék. Ezt tekintjük most legfőbb feladatunknak, mert meggyőződésünk, hogy a falusi pártmunka megerősítéséről szóló párthatározat jó végrehajtása lesz a biztosíték arra, hogy pártszervezeteink nap, mint nap folyamatosan erősítsék és nö­veljék pártunk sorait élenjáró, példamutató pártonkívüliekkel, s így válnak alkalmassá az előttük álló feladatok megoldá­sára, a szocializmus építésének irányítására. Iván Istvánné, a Bácsalmási Járási Pártbizottság I. titkára. rából. Ismeri jól a sertésgondo­zót, nemcsak ő, de az egész kör­nyék a legjobb szakembernek tudja Markotics Lászlót, aki rajong a jószágaiért, szereti a mesterségét. Nem szabad elen­gedni ezt az embert — zakatol benne. —• Ilyen értéket nem egykönnyen talál a szövetkezet. Hogy is kezdje ? — Igaza van magának, Mar­kotics bácsi. Nem is lehet így dolgozni. De tudja, mindenütt van baj, egyik helyen ilyen, má­sik helyen olyan. Aztán ha el­megy innen, nehéz gyökeret verni másutt, hiszen itt már ismeri az embereket, a tagokat. Inkább azon kellene törni a fejünket, hogyan lehetne eze­ket a hibákat megszüntetni. Lemondó legyintés a válasz. — Elég volt nekem ebből, me­gyek és kész. — És akkor is elmegy, ha lesz fiaztató, meg lesz elegendő és jó takarmány? Az ember fürkészve néz rá. Csak nem ugratni akarja ez az agronómus. — Majd én kiharcolom a taggyűlésen — mondja, az előb­bi, és bíztatóan néz a sertésgon­dozóra. Aztán másra, fordítja, a szót. — Mennyi is a maíacozá- nt terv? — kérdezi. Elkezdenek számolni. Kiderül, hogy Markotics 14szlónak H jutalommalac jár. Az öreg nem tud hoválenni az örömtől. Pl malac? — ez igen. — No látja? — mondja az agronómus, — egész csapat malac, hát már ezért is érdemes iltmaradni a csoportban. Markotics bácsi elkomolyodik. Látszik rajta, hogy megingott elhatározásában. — Majd még meggondolom., de azt már nem hiszem el, hogy a taggyűlés bele­egyezik a sertésfiaztató építé­sébe, mert én eddig hiába rág­tam a fülüket. È beszélgetés óta több hónap telt el. Markotics László meg­kapta a jutalommalacokat, a húsz férőhelyes fiaztetúruik a váza is kész, az áprilisi malacok ott születnek majd. Egyszóval elérte a célját a~ agronómus. Beszélt minden tag­gal a gyűlés előtt, meggyőzte őket, hogy kell a fiaztató, mert éppen a kevés férőhely miatt pusztultak eddig is a malacok. Mindenki igazat adott neki, egy­ben megígérte, hogy támogatni fogja a javaslatot. így is lett. Erdókitermelést kaptak és sa­ját erőből építik a fiaztalót. Markotics bácsi járt resten a kiállításon is, tavaly az ogro- nómussal. Sokat tanult ott a. sertéstenyésztőktől. A jószágok takarmányozása, megjavult az­óta, és egyre szakszerűbb a ser­tések gondozása. Azt tervezik, hogy berksir törzstenyészetet állítanak be. Markotics Lászlót kötéllel sem lehetne elhúzni a szövetkezetből. Ds nem tesz sem­mi újat a jószágok körül anél­kül, hogy meg ne kérdezze az agronúmust. Nagy Imre, brigádvezető is egyre gyakrabban kéri ki ta­nácsát. Ginál József, az elnök is jobban megbecsüli az agro- nómust, mint az első napokban, íme egy eset a sok közül, amely hozzájárult Németh József te­kintélyéhez. Egyik nyári délután, éppen az aratás kellős közepén megszólít­ja az elnököt, hogy össze kel­lene takarítani a lucernaszénát. — Az igaz — mondja az elnök, — de kit szedjek össze ilyenkor erre a munkára. Kevés a mun­kaerő. — Itt vagyunk mi ketten, az is két ember — hangzik a vá­lasz, és az agronómus máris megy a villáért. A Markotics-lány meglátja, hogy az elnök, meg az agro­nómus gyűjtik a szénát, erre ő is csatlakozik hozzájuk. Huszár dinnyekertész is villát fog. Egy­re többen vannak. Lassan mar nyolcán dolgoznak a kis csapat­Találkasú9 kalocsai levelezőinkkel, olvasóinkkal A Kalocsai Paprikafeldolgozó Vállalat étkezdébe zsúfolásig megtelt emberekkel. Szerkesztőségünk megbeszélésre hívta leve­lezőit és olvasóit. Az értekezletre nemcsak a paprika feldolgozó­ból, hanem a környék többi üzemeiből, hivata1 álból is eljöttek a dolgozók, hogy résztvegyenek a vita-délutánon. A Népújságnak úgy mondjuk el minden gondunkat, bajun­kat és eredményünket, mint jóbaráttmknak. Ezt mondták lapunk régi levelezői és olvasói, olyanok, mint például Hunyadi Mihály elvtárs. Elmondta, hogy milyen nagy örömet szerzett neki az első levél, melyet ő írt és lapunkban megjelent. Azóta nyitott szem­mel jár, kel a városban és minden eseményre felfigyel és közli az újsággal. Ha így tennének többen is — teszi hozzá —, egészen bizonyosan több írás is megjelenne Kalocsáról a Népújságban. Szabadi elvtársnő, ugyancsak régi levelezőnk, bátorította a jelenlévőket, amikor ezt mondta: »Először ón is bátortalanul kezdtem a levélíráshoz, azt gondoltam, nem tudok leírni egy épkézláb mondatot sem. Túltettem azonban magam ezen az ér­zésen, azt írtam,- amit éreztem és magam előtt láttam. Levelező­munkám eredményességét bizonyítja, hogy a szerkesztőség könyv- jutalomban részesített. Szabadiné után egymás után jelentkeztek hozzászólásra s többiek is. Szabó Erzsébet ifjúmunkás ezt mondta: »A Paprika- feldolgozó Vállalat lelkes ifi kultúrbrigádja útjából segítsenek elhárítani az akadályt. Sokszor hónapokig tart, amíg beszerezzük a színjátszáshoz szükséges kellékeket. A mi kultúrcsoportunk életével is többet foglalkozzon az újság. A kultúrkérdés után Szalontai Erzsébet vette át a szót; a kalocsaiak legfájóbb gondját, baját mondta el szerkesztőségünk­nek. Mégis csak tűrhetetlen — mondta —, hogy a Kossuth utcai járdaszél élősövény kerítését és városunk díszét szolgáló cseme­tefákat a kecskék legelészik. Sőt,, egyetlen mozink helyiségében bútorraktárt rendeztek be és ahol jelenleg a filmvetítés folyik, ott valósággal nyaktörő mutatványt kell végezni, ha a filmet látni akarjuk. Igen, Szalontai Erzsébet és még sokan mások megragadták az alkalmat, és a vita-délutánon elmondták azt, ami számukra a legfontosabb. Természetes, hogy egyetlen ilyen megbeszélés nem oldja meg a kérdéseket. Szalontai Erzsébet panaszára azon­ban már most, a megbeszélés utáni első napon, választ tudunk adni. Kalocsa régi moziheiyiségéne-k tatarozásához a legrövidebb időn belül hozzákezdenek és Mészáros Lajos mozi-üzemvezető nyilatkozata szerint az építkezést augusztus 15-ig befejezik, így tehát Kalocsa város mozilátogató közönsége néhány hónap múlva újjáépített, szép mozihelyiségében gyönyörködhet az új filmekben. A színjátszó stúdió életéből Három hónapja, hogy Kecske­méten megalakult a színjátszó stúdió. Rövid, de sűrített elmé­leti előadások után a stúdió tagjai Vidor Miklós: az Utolsó sereg című egyfelvonásos darab­ját adták elő, két'ízben. A tar­talmilag kissé sűrített, a szabad­ságharc utolsó mozzanatait meg­örökítő színdarab nehéz problé­máit legnagyobbrészben sikere­sen oldották meg. A következő darab Csehov egyik egyfelvoná- sos vígjátéka lesz, amelyet még március hónap folyamán bemu­tatnak. Két egyfelvonásos után há- romfelvonásos darab megtanu­lását tűzték ki célul. Sokaknak talán elképzelhet el­lennek tűnik a kecskeméti ssín- játszó stúdiónak ilyen mérvű munkája, azonban az előzetes felvételi vizsga, a komoly szak­mai foglalkozások, s nem utolsó sorban a stúdió tagjainak lel­kes összefogása lehetővé tették azt, hogy felülemelkedjenek az üzemi kultúrcsoportokon és át­menetet képezzenek a színházi művészet között. A megyei és * városi tanács népművelési osztálya, a rendel­kezésre bocsátott pénz alapjá­ból, igyekeznek minden lehető­séget biztosítani a stúdió részé­re. A körülményekhez képest a legmesszebbmenőkig támogatják a stúdió munkáját. Hasonlóan a ’jKatona József Színház vezető- ♦sége és művészei is. Több eset­iben látogatják a próbákat, aho1 {tanácsaikkal, észrevételeikkel ♦nagy segítséget nyújtanak. Leg- xutóbb Oláh György, a színház fművésze maszkírozta az Utolsó ♦sereg szereplőit a bemutatkozó ♦előadás előtt. i Szinte hősiességnek vehető az {az eltökélt szándék, amely a ♦stúdió tagjainak a munkáját jel- ♦lemzi. Az elmúlt hetekben kö- tzös elhatározással, majdnem ♦minden nap, sőt ünnepnap is ♦próbáltak napi négy-öt órán ke­♦ resztül. Dicséretes ez a szándék {annál is Inkább, mivel a dol­♦ gezók, akik nappal munkahe- flyükön ugyanolyan helytállással {dolgoznak, mint a próbákon, {amelyek bizony a késő esti órák­éba nyúlnak. Sajnos, amiótet ♦ megalakult a stúdió, majdnem {minden esetben más-más helyen {tartották a foglalkozásokat, Hi- ♦deg, ffltetlen termekben, piciny ♦ irodahelyiségeikben, asztalokkal {körülbarrikádozva. A legégetőbb Iprobléma; kellene egy megfelelő |helyiség, amelyet a stúdió ma­♦ gáénak mondhat, ahol nem ide- {iglenesen megtűrt személyek, »hanem hivatásuknak megfele- Íiően stúdió-tagok lehetnek. I Reméljük, ezt az égető kél'» ídést sürgősen megoldja* Kecské­imét város vezetősége. I Nyári István. ban. Mire lecsúszik a nap a horizonton, már összegyűjtenek mintegy 15 szekér elsőrendű lucernaszénát. A munka végén az agronómus nem szól, de a szemei ezt mondják: — Ugye van elég munkaerő, elnök elv- társ, csak fel kell kutatni. Ezen az eseten, bizony elgon­dolkodtak a tagok és most kü­lönösen visszaemlékeznek rá hiszen a darált lucernaszéna kiváló takarmány a sertések­nek. Most már van tekintélye a: agronómusnak. Egyre többen kérnek tőle tanácsot, elismerik tudását. — Nem is olyan nehéz emberek ezek — mondogatja többször magában, — mini ahogy ezt annak idején Molnár Pongrác mondta. Szerelnek és tudnak gazdálkodni, értenek is hozzá. Most már közösen a ve­zetőséggel és a tagsággal azon törik a fejüket, hogyan lehetne megjavítani a tehénállomány tejhozamát. A jószágok tavaly mételyesek voltak a fertőzött legelőktől. Azóta az orvosi ke­zelés rendbehozta az állományt. Az idén legalább kétszeresére akarják emelni az eddigi ala­csony tejhozamot. Ez lesz a következő lépés. (Kereskedő Sándor.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents