Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

r Forró üdvözlet a kommunizmust diadalmasan cpítö szovjet népnek és dicső élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának! BÂCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG pp MEG X. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM Ara 50 fillér 1955 MÁRCIUS 19. SZOMBAT A FELSZABADULÁSI MŰSZAK KEZDETE ÓTA naponta 5000 tég ta terven felül HARBIN LAJOS bácsi, a Kiskunhalasi Mészhomoktégla- gyár idős homokbányásza, meg- törölte izzadó homlokát. Egy percre rátámaszkodott lapátjára, aztán csöndben megjegyezte: — Nemcsak a felszabadulási mű­szakban, hanem mindig meg kell még izzadni az élüzemi cí­mért. — Nem adják egykönnyen, az igaz.. Ha háromszor idekerült, negyedszer is megfér nálunk — vélekedtek a brigád tagjai. — Hát akkor lapátra. — A homokkal telt csillék a szokott­nál gyorsabban gurultak a gyár télé. OTT MÁR VÁRTÁK. Két ügyes ember egy elevátor segít­ségével továbbította a toronyba, a keverőbe a homokot. Bábity Márton mészmalmos hozzápor- ciózta a meszet, a vizet s így került azután a massza a prés­gépbe. A présgépnél Fehér Imre és Mészáros Károly óránként 1500 téglát rakott a mellettük lévő szállítókocsira. MELLETTÜK VAN Simon István gépkezelő, s érdeklődik: — Elég gyors a gép? — Lehetne élénkebb is, hi­szen versenyműnk. Mégpedig a jánoshalmi kollégákkal. Nem mindegy, hogy melyikünk lesz a győztes a műszakban, — fordít­ja élcelődőre a választ Mészáros Karcsi. Fehér Imre még hozzá is tód: — Te is ott voltál, amikor úgy határoztunk, hogy napi tervün­ket 10 százalékkal túlteljesítjük, nemde? SIMON J. ISTVÁN nem vála­szol, csak nagymérgesen sarkon fordul s elsiet. A két vígkedélyű téglapréses jót mosolyog. — Na, ma megint meglesz a 120 száza­lék — mondja Mészáros Karcsi. S most nézzük meg, hogy áll- ják-e a szavukat a Kiskunhalasi Téglagyár dolgozói? Kővágó gyárvezető elvtárssal lapozgat­juk a termelési > naplót. FELSZABADULÁSI MŰSZAK; Március 15-én 125 százalék, terven felül 5000 tégla. Március 16-án és 17-én ugyan­ezt olvashatjuk. A felszabadulási műszak há­rom napja alatt 15.000 téglával több készült a tervezettnél. Fér­fias munka volt, s amint a pél­da mutatja, az élüzemi cím to­vábbi megtartásához ismét kö­zelebb kerültek. Két bajai népkör mezőgazdasági versenyre kelt Baján az alsóvárosi népkörben éppen arról folyik a beszélgetés: nem mindegy, hogy mikor vet­jük a tavaszi búzát. Bosnyák István az egyik sarokban sűrűn helyesel. Aztán feláll, összébb vonja kabátját és annyit mond: — Ügy van, ahogyan mondjá­tok. De nem elég esak mondani. Én kihívom versenyre Schárf Pétert, hogy 1200 öl tavaszi bú­zát terven felül elvetek március 20-ig. Kucs Mátyás, Diltán Sándor, és meg vagy tízen azonnal beje­lentik: ők is csatlakoznak. Ha­marosan összeadják, hogy így terven felül vagy 10 hold tavaszi búza kerül földbe a napokban. Csökkent a kocsik tartózkodási ideje Obadovics József sem akar ki­maradni a vetélkedésből. Ha Bos­nyák kezdte a versenyt, ö vele akarja folytatni. Április 15-ig befejezi a kukoricavetést. A népkör tagjai közé tartozik az Előrehaladás és Boldogulás Ütja Termelőcsoportok tagsága is. Az Előrehaladás tagjai ver­senyre hívják a szomszédos tsz-t: ki éri el a legjobb eredményt a szőlőnyitásban, a gyümölcsfák tavaszi gondozásában? Ferke András, a tangazdaság igazgató­ja pedig felajánlja, hogy ami vetőgepet nélkülözik tudnak, köl­csönadják, hogy a tavaszi búza mielőbb földben legyen. A verseny akkor igaz, ha ab­ban társ is van. Nos, az alsó­városiak versenyre hívták a szentistváni népkör tagjait. Üzemi patronáló brigádok a termelőszövetkezetekért Baja ipari vállalatainak dolgozói a város és a járás töQb termelőszövetkezetének, gépállomásának patronálását vállalták. A patronáló üzemek között van a DAV is. A DAV dolgozói hat-hat tagból álló patronáló brigádot szer­veztek. Ügyeltek arra, hogy minden brigádban megfelelő számú műszaki és adminisztratív dolgozó is helyet kapjon. A Bajai Gép­állomásnak és a Micsurin Termelőszövetkezetnek a helyes veze­tés és irányítás munkájában kívánnak segítségére lenni. A bri­gádok már meg is kezdték munkájukat. Erről számolt be Halász Pál technikus, a Bajai Gépállomást patronáló brigád vezetője: — Az első látogatások során hosszan beszélgettünk a gép­állomás dolgozóival, vezetőivel. Tőlük tudtuk meg, hogy segít­ségre van szükségük az energia-igény összeállításánál. Megismer­kedve a lehetőségekkel, közösen fogtunk hozzá a villamossági berendezések felülvizsgálásához. Megnéztük a transzformátor- teljesítményt is, azután tervet dolgoztunk ki a vezetékmérő ki­cserélésére. Tanácsot, útmutatást adtunk az energiával való he­lyes gazdálkodásra. Felhívtuk figyelmüket ^ helyes munkabe­osztásra, arra, hogy nem minden esetben szükséges a két nagy gép üzemeltetése, mert a munkát anélkül is jól meg lehet szer­vezni. A Micsurin Termelőszövetkezetet patronáló brigád vezetője Tátrai Lajos mérnök. Már hallottak a szövetkezet terveiről, és arról, hogy öntözéses konyhakertészetet akarnak létesíteni. A brigád ebben kívánt először segítséget nyújtani: — Hallomásból ismertük már a nehézségeiket — mondja Tátrai Lajos. — Ezért mielőtt megtettüli volna első látogatásun­kat, körülnéztünk a magunk portáján, s felmértük, mivel segít­hetnénk a termelőszövetkezetet, milyen felszerelések állanak ren­delkezésünkre. A helyszínen azután tanulmányoztuk, milyen technikai kivitelezésre van szükség, ürömmel állapítottuk meg, valamennyivel rendelkezünk. Egy használaton kívüli transzfor­mátorállomást kívánunk juttatni a termelőszövetkezetnek, és ugyancsak rendelkezésükre bocsátunk egy centrifugál szivattyút. Ezekkel.a felszerelésekkel a kertészet vízellátását már biz­tosítjuk. A DAV kalocsai és kiskunhalasi üzemegységeinek dolgozói is bekapcsolódtak körzetük gépállomásainak, termelőszövetke­zeteinek patronálásába. A kalocsai üzemegység dolgozói a Kalo­csai Gépállomás, a kiskunhalasi üzemegység dolgozói a Vörö:. Október és a Vörös Szikra Termelőszövetkezetek patronálását vállalták. ÁLLOMÁSUNKON a felsza­badulási műszak reggelén Nagy Ferenc főtiszt, rendelkező for­galmi szolgálattevő brigádja ne­vében megígérte, hogy az eddi­ginél .szorgalmasabban dolgoz­nak. Párosversenyre hívta az őt váltó forgalmi szolgálattevő bri­gádot. Szavait még aznap tett követte. A brigád a sztahano­vista tolatási módszerek helyes alkalmazásával a tartalékmoz­donyok helyes irányításával na­pi tervét 121 százalékra teljesí­tette. A fajlagos kocsimozgatás­nál 130 százalékot, a vonatter­helésnél 117 százalékot, a kocsi­tartózkodásnál 147 százalékot ér­ték el. És ami igen fontos a vas­útnál, a menetrend szerinti vo­natindítás. Szolgálatuk :deje alatt minden vonat időben ér­kezett s indult az állomásról. MIT IS JELENT ez a túltel­jesítés? Nagy Ferenc főtiszt és brigádja 200 kocsi tartózkodási idejét 9 óráról 7—6 és fél órára csökkentette. Kocsinként tehát 2—2 és fél órát megtakarítot­tak. Ezzel igen jelentős mérték­ben hozzájárultak a vasúti ön­költség csökkentéséhez, a ter­melékenység emeléséhez. A KERESKEDELMI dolgozók a Bányászati Berendezések Gyá­rával való szoros együttműkö­dés eredményeképpen már az első napon 108 százalékra telje­sítették áruszállítási tonnater­vüket. További tervünk, hogy biztosítsuk a gyárnak a megfe­lelő kocsiszükségletet, hogy ide­jében el tudja szállítani gyárt­mányait az ország különböző részeibe. Lőrlncz Antal főintéző, Kiskunfélegyházi Vasútállomás, A bácsalmási Vida István példája Bácsalmáson a begyűjtési hivatal dolgozói a tervfelbontás mellett lelkesen foglalkoznak a versennyel is. Nem kevéssé az ő érdemük, hogy Bácsalmáson már olyan sok követője van a versenynek. Egy alkalommal elbeszélgettek Vida István nyolc­holdas egyéni gazdával, aki a beszélgetés után arról érdeklődött, hogyan kapcsolódhatna be ő is a versenybe. Előkerült a verseny­vállalási lap, melyre Vida gazda bediktálta, hogy április 4 tisz­teletére teljesíti egészévi tojás- és baromfibeadási kötelezettsé­gét. Amikor aláírta a vállalási lapot, — mint mondotta —, úgy érezte, ez kötelessége is azzal az állammal szemben, mely ott­honhoz, földhöz juttatta. Vállalása nem maradt elfecsérelt szó, még aznap teljesítette. Számtalan dolgozó paraszt tett még hasonló vállalást. Baka Jenő versenyre hívta a község valamennyi dolgozó parasztját a félévi tojás-, baromfi-, húsbeadás és adófizetés teljesítésére. így készülnék méltón ünnepelni felszabadulásunk nagy ünnepét a bácsalmási dalsocó parasztok. Már érezzük a terasz leheletét. Megélénkül­nek az utcák. Nem burkolózunk kabátunk prémjébe, mint né­hány nappal ezelőtt. Még az idősebbek is fiatalosabban lépeget­nek. A tavasz jöttével sokan panaszkodnak bágyaéltságról, szédü­lésről, ingerlékenység­ről, rossz kedélyálla­potról. Télen ugyanis lce- vesebb vitamindús gyümölcsöt, zöldség­félét, zöldfőzeléket fo­gyasztunk, mint ta­vasszal és nyáron. — Ez okozza a bágyadt- ságot. Egy fejlődésben lévő gyermeknek és köze­pes megterhelésű mun­kát végző felnőttnek naponta legalább 50 egység C-vitaminra van szüksége, tehát úgy kell étrendünket összeválogatni, — és ez nagy gondot okoz a háziasszonyoknak tavasz felé, — hogy mindennap rendszere­sen jusson szerveze­tünkbe megfelelő egy­ségnyi C-vitamin. Már kis mennyiségű papri­ka, kalaráb, retek, földieper, málna, sós­ka, zöldhagyma szár, gyümölcs fogyasztásá­val is elegendő meny- nyisegű vitamin jut szervezetünkbe. Emi Maláta, ndi'U, kalaráb fej saláta például elég egynapi vitaminigény pótlására. Az első vitamindús zöldségféle az álla­mi kertészetek üveg­házaiból kerül a fo­gyasztók asztalára. Az első hónaposretket feb­ruár 20-án hozta for­galomba a Gyümölcs­ös Zöldségfelvásárlási Szövetkezet Kecskemé­ten, az első saláta sze­dése március 9-én indult meg. A kiapad­hatatlan vitaminbánya tehát már az üzletekbe került. Nem lenne érdekte­len, lia megnéznénk, honnan jut a friss, vi­tamindús zöldségféle asztalunkra. Elláto­gattunk a Kecskeméti .Kertészeti Vállalat 6. sz. telepére. A telep az aluljárón túl, a Kinizsi Konzervgyár közelében terül el. Kö­zelebb érve, már lát­hatjuk a hosszú üveg- tetős házacskákat. Az ezek fűtésére szolgáló kazán kéménye ma­gasan kiemelkedik az alacsony üvegházak között. A verőfényes. tangy- meleg üvegházban a vígan folyó munka csal- eau viUa.na.tra állt meg, amikor be­léptem. Üde, zöldszínű salátafejek kerülnek egymás mellé a ládá­ba. Alig 18 éves, csi­nos, feketeszemű kis­lány viszi könnyedén az üvegház másik felé­be, ahol mossák és osztályozzák nagy fi­gyelemmel. Prókai László, telep­vezető udvariasan mu­togatja birodalmát. A hatalmas salátaágyak között sétálunk. — Már december elején elvetettük a sa­láta-, kalaráb- és pap- rikamagot, hogy ko­rán jusson a dolgozók asztalára, még tavasz előtt, friss, vitamin­dús zöldségféle. Ezért bizony sok aprólékos, pepecselő munkát kell végeznünk türelem­mel, és ügyesen. — De azért szívesen végezzük. 7000 saláta- palántát például két és fél nap alatt kiül­tettünk 8 órás munka­időben — szólt közbe a fiatal lányka, akit Rózsi Katicának hív­nak. — Szeretjük munkánkat. Különö­sen jó érzés tölt el, amikor kint még zord az időjárás, idebent vedig, mintha csak egy más égtáj alatt len­nénk. Ennek az éghajlat­nak ege az üvegtetői megtermékenyítő eső­je a locsolókanna. A telepvezető 1915 óta él ebben a környezetben i Vérévé vált már ez a figyelmességet, óvatos­ságot igénylő munka. Beszélgetés közben be is mutatja, mint helyezik a zsenge, fia­tal növényeket, az úgynevezett szaporító ládából a földbe. Ke­zébe vett egy kétágú villát és egy hegyes pálcikát, mely segítsé­gével ügyesen megla­zította a talajt a pa­lánta körül és kiemel-1 te a ládából, a hegyes pálcikával lyukat fúrt a földbe, a villán lévő palántát belehelyezte és a hegyes pálcikával a földet a palántához nyomkodta. A salálaágyon túl egyforma távolságban gondos kezelés, ápolás, egyenletes hőmérsék­let mellett fejlődikt gumósodik nyolcezer fiatal kalarábnövény- kt. Egyik-másik már öt forint nagyságú és 8—10 nap múlva gyer­mekeink ropogtathat­ják a zsenge, gyü­mölcsnek is beülendő kalarábot K. Mi

Next

/
Thumbnails
Contents