Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-15 / 62. szám
Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG X. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM Ara SU fillér 1955 MÁRCIUS 15. KEDD J A felszabadulási műszak sikeréért Dolgozó népünk színe-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezetőség határozata mellett A Budapesti Pártbizottság aktívaértekezlete A Budapesti Pártbizottság aktivaülésén. — mint már beszámoltunk — Kovács István, a P.udapesti Pártbizottság első titkára mondott referátumot. Kovács István nagy tapssal fogadott referátumához elhangzott számos hozzászólás után a pártaktíva lelkes tapsa közben Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára emelkedett szólásra. l&akosi jVIáíyns elvtárs hcNzéefe Ma az 1848-as szabadságharc ünnepén, megyénk munkásosztálya egy szívvel, lélekkel, hatalmas akaraterővel harcba indul a Szakszervezetek Országos Tanácsának március 9-i felhívása alapján a felszabadulási műszak sikeréért, mely méltó befejezése lesz felszabadulási munkaversenyünknek. A műszak sikere csak tervszerű, céltudatos munkával Valósítható meg. Ezért a műszakiaknak minden üzemben órá- ról-órára biztosítaniok kell a versenyzés feltételét, hogy munkásaink lelkesedése teljes erővel bontakozhasson ki s győzelemre segítse a Központi Vezetőség március 4»i határozatában megjelölt fő feladatokat; a tervek részleteiben való teljesítését, a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a munkafegyelem megszilárdítását, — Mindezek közben igen nagy gondot kell fordítani az expón- tervek határidőre, jó minőségben való teljesítésére. E nagy célok elérése képezze most a műszak alapját, A verseny tervszerűségéhez az is szükséges, hogy a párt-, gazdasági- és szakszervezeteink összehangolják a. felszabadulási műszakkal kapcsolatos feladatokat. Követendő példát mutat a Kecskeméti Gépgyár, az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár, ahol a pártalapszervezet vezetősége, a szakszervezet, a DISZ és a műszakiak részletesen megbeszélték a felszabadulási műszak tennivalóit. Ez elősegíti, hogy konkrétan tudják, mit kell tenniök a műszak sikere érdekében. Felszabadulási munkavers*- nyünk eddigi hiányossága az volt, hogy sok üzemünkben nem a SZOT és a Minisztertanács határozata alapján szervezték a dolgozók vállalásait. Ez a dolgozók alkotókészségének csökkenését eredményezte, ami magával hozta, hogy kevés azoknak a sztahanovistáknak a száma, akik rendszeresen tudják teljesíteni a feltételeket. A felszabadulási műszak jó előkészítése egy lépés ahhoz, hogy sok sztahanovista, kiváló dolgozó szülessen. A felszabadulási műszakban az üzemek között bizonyára még jobban fellángol a párosverseny. Ezenkívül több szó esik ma-jd a felszabadulási serleg elnyeréséről, az élüzemi cím megszerzéséről. Az eddigi példák már bizonyítják, hogy megyénk több üzeme nemcsak beszél az élüzemi cím elnyeréséről, hanem tettekkel igyekszik elérni. A Bajai Asztalosipari Vállalat dolgozói kiváló munkájuk eredményeképpen közel állnak a felszabadulási serleg elnyeréséhez, az élüzemi cím megszerzéséhez. Hasonló a helyzet a Kiskunhalasi Mészhomoktéglagyárban. A gyár dolgozói joggal büszkék eredményeikre. Februárban 62 ezer darab téglát adtak terven felül az országnak. A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál, konzervgyárainknál döntően a műszakiak jó munkájától függ, hogy birtokosai lesznek-e a megtisztelő élüzemi címnek, az ezzel járó tekintélyes pénzösszegnek, A felszabadulási műszak sikerét segíteni kell szakszervezeti bizottságainknak is. A felszabadulási műszak megköveteli, hogy a bizalmiak váljanak a verseny gazdáivá, a műszaki dolgozókkal együtt személyekre, csoportokra, termelési egységekre, konkrétan jelöljék a verseny napi tennivalóit. Javítani kell a versenyértékelés eddigi rossz módszerén is. Legtöbb helyen ez bürokratikusán történt. A gyakorlat az volt, hogy négy-öt dolgozó termelési eredményét kiszámították és ezt kiírták a versenytáblára. A gazdaságvezetők ezenkívül nem bocsátották az üzemi bizottság rendelkezésére azokat a termelési mutatókat, amelyek időben jelzik, hol, mit kell tenni. A műszak sikere feltétlenül megköveteli a helyes versenyértékelést. Nemcsak a mennyiségre, hanem a takarékosságra, a selejtesükbentésre is kíváncsiak az üzem dolgozói. Ilyen versenyértékelés ösztönző. A Kecskeméti Gyufagyárban ezt megvalósították. Nemcsak naponként, hanem óránként értékelik a versenyt, ellenőrzik a selejtet és azon nyomban közlik a dolgozókkal. Ilyen jó módszer hatása abban is megmutatkozik, hogy az üzem háromszoros élüzemi címmel büszkélkedik, Versenyértékelésnek vannak régi, bevált, hasznos módszerei. Ilyen például a versenyhíradó, melyet eredményesen használ az 5. számú Mélyépítő Vállalat. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál üdvözlő táviratot küldenek a kiváló munkát végzők hozzátartozóinak. Néhány üzemben kultúrbrigádok segítik a versenyzést. De ki tudná felsorolni mindazt a helyes módszert, amely elősegíti a felszabadulási műszak sikerét. A műszakiak felkészülése mellett, az eddiginél nagyobb önállóságot, konkrét feladatot kell adni a DISZ-nek, az MNDSZ- nek. Nem szabad lebecsülni munkájukat. Konzervgyárainkban a fiatalok bebizonyították, hogy képesek magukkal ragadni idősebb dolgozótársaikat is. És ami a legfontosabb. Párt- szervezeteink tartsák kezüket a verseny ütőerén. Politikailag adjanak támogatást a szakszervezeteknek, gazdaságvezetőknek s a többi tömegszervezeteknek. A kommunisták legyenek a verseny első harcosai. Példájuk ösztönözze az üzem sokszáz dolgozóját arra, hogy ne csak a terv minden részletében való teljesítéséért, hanem a gazdaságos termelésért is küzdjenek. Szabó Lajos, SZMT elnöke. Az az egyöntetűség, amellyél a Budapesti Pártbizottság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fogadták, valamint az összes hozzászólók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derültség). Mindenekelőtt : nagyon sajnálom, hegy az egész ország, az egész dolgozó nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista, fővárosunk kommunistáinak, dolgozóinak színe-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezetőség határozata mellett. (Hosszantartó, ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!) Mindnyájan átérezzük annak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett, Központi VezeEihalványodott bizonyos fokig annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt adott nekünk, hogy ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosszantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemén szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak igy lehetséges erőteljesen, szilárdan megvalósítani a munkás-paraszt szövetséget is. A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkásparaszt szövetségre van szükség, melyet az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus építése. (Nagy taps.) Ebben a tekintetben is most vi- ágos a helyzet. Hasonlóan világos, félreérthetetlen választ adott a Központi Vezetőség határozata a mező- gazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyesnek ‘ártjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a III. kongresszus megerősített, hogy minden erővel támogatni kell az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. A kezükre keld járni mindabban, ami lehetővé teszi számukra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gondoskodnunk kell róla, hogy a dolgos» tősége’ egységes, határozott és szilárd! A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mind-, azt, amit tíz év alatt a párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a Hl. kongresz- szus határozatait. Azok a határozatok, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem mindenben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzultak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletáriátus kérdésétől: az ipar növekedése — az ipari proletáriátus növekedése, parasztok a jövőben is megkapják mindazt a kisgépet, termelőeszközt, árucikket, amire szükségük van. De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az utolsó másfél esztendőben sajnos elhalványodott — hogy a dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetkezet. Ugyanakkor világosan megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a múlt hibáiból és a termelőszövetkezeteknél, ■— jobban, mint azelőtt, — vigyázunk az önkéntesség betartására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó termelőszövetkezetek vonzó példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodósról áttérjenek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valljuk meg őszintén — nem előre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazdaság szocialista építését. A bírálat és az önbírálat kérdésében megerősítjük mindazt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kongresszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különösen az alulról jövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlelését és meghallgatását. Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen újra a régi egyéni vezetés. Kitartunk amellett a régi magyar közmondás mellett, hogy több szem többet lát. A kollektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jobban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk. A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen megkritizálta. Egyébként azonban a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók —- nagy tömegeit átfogó mozgalmai minden erővel támogatjuk. Ugyanakkor arra is legyen gondunk, hogy egyesek ne használhassák ki másra, mint ami a Hazafias Népfront eredeti colja. Ebben a tekintetben'sincs semmi változás. Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs változás, attól tartok, hogy egyikmásik elvtársunk azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyokhoz. Meg kell mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra vissza fogunk térni. 1953 előtt ml egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak, (Derültség, taps.) Az elvtársak még emlékeznek rá, hogy a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a budapesti munkásság, de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve, milyen lelkesen, példaadóan, önfeláldo- zóan építette újra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe menni? Ki ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei lei vonultak az utcára, hogy segítsenek megvédeni a földet szövetségeseik, a dolgozó parasztság számára, azt a földet, amelyet az erősödő reakció vissza akart venni tőlük. Ne engedjünk ilyen tradíciót feledésbe menni! S folytathatnám tovább; emlékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy 1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust, 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni! (Nagy taps!) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kommunista áldozat- vállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kell államink az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem (Folytatás a 2. oldalon.) Ennek as országnak a motorja, lelkef vesető ereje as ipari munkásság, élén a kommunista párttal
