Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-13 / 61. szám
EGY ÓRA DR. TOPONÁRY FERENCCEL — Halló... igen, itt a járási állatorvos... hogyan? Már ötödik napja? Jó... Félórán belül ott vagyok... Kattan a villára tett telefonkagyló. Dr. To- ponáry Ferenc dunavecsei járási állatorvos órájára pillant, majd elkiáltja magát: — Gyöngyösi bácsi! Készüljön fel, ekéshez indulunk Szalk- szentmártonba! Nem telik bele tíz perc. s a járási rendelő kapuján máris kigördül a fürge kis Moszkvics- dutó. A hátsó ülésen húzódom meg titokzatos -zerszámok: gumiköpeny, fűrész, irigátor s egy erebélyes műszertáska szomszédságában. Az orvos biztos kézzel kerülgeti az út csillogó tó- jsáit s óvatosan lassít egy-egy makacsul megmaradni akaró hókupac előtt. — Most láthatja, mit jelent egy állatorvosnak a gépkocsi! — szól hátra. — Képzelje el dgyanezt az esetet néhány hónappal ezelőtt, amikor még nem kaptam meg az autót. Kerékpárral órák alatt sem tudnék kivergödni a szalki .anyavilágba, amely egyik körzetem. Nem vihetnék magammal ennyiféle műszert, pedig leg- .öbbször éppen másra van szükség, mint amire • számítok. Előfordul például ellésnél, hogy a gazda bejelentése után ítélve elegendőnek találom a kötelet. A helyszínen látom, hogy fűrész s kell, de azt nem tudtam hozni, mehetek visz- sza érte. Drága percek, amelyek könnyen egy- így értékes állat életébe kerülhetnek. — Természetesen. Talán sehol sem olyan fontos a gyors intézkedés, mint a gyógyításnál. — Nemcsak ott. Elsősorban a megelőzésnél. Ne felejtse el, hogy mint járási állatorvos, én fogom össze tíz község s vagy kétannyi termelő- szövetkezet és állami gazdaság állategészségügyi munkáját. Kitör egy fertőző járvány? A kocsi segítségével félnap alatt mozgósítani tudom a veszélyeztetett helyre valamennyi munkatársamat, elegendő gyógyszert tudok kiszállítani, sl'b. Nemrég történt, hogy a hartai gazdaság sertés- állományában orbánc ütött ki. A körállatorvos értesítésére azonnal kijutottam s eredményesen leküzdöttük a bajt. Háromezer jószágról volt 6/10. . . Már a falu házai közt kanyargónk s elira- modunk Homok-puszta felé. Ütszéli kis tanya előtt fékez Toponáry doktor: Hajnóczy Istvánoknál vagyunk. A gazda udvarra vezeti a »pácienst«. Fiatal, takaros üszőcske, első magzatát hordja. Rosszul eszik, négy-öt napja erőlködik, de nem bír elleni. Jaj, hátha el is pusztult már benne a borjú! — az a háznép gyanúja. Feszült percek követkéznek. Aggódva lessük az orvos mozdulatait, arcáról szeretnénk leolvasni a véleményt. Dr. Toponáry vizsgálat közben faggatja a gazdát: mit eszik a jószág. Mire feleletet kap, be is fejezi a vizsgálatot. — Nincs itt komolyabb baj, Bajnóczy bácsi. Az'ekéssel még várhatunk jónéhány hetet. A borjú egészséges, jól is fekszik. Az etetéssel van a hiba. Ez a tehén egyszerűen megterhelte a gyomrát. Ilyen vemhes jószágnak nem szabad annyi szárazát, főleg kukoricaszárat adni. Hiszen világos, úgy-e: a borjú miatt szűkebb helyre szorulnak a belek... ilyenkor kevés, de jó takarmány kell. Most egy napig koplaltassa, aztán csak répát adjon neki korpával, kevés szénát, de kukoricaszárat, pelyvát semmit... — Lám, ez is egy eset volt a számtalan közül, amikor az állatorvosnak nemcsak gyógyítani kell, hanem elsősorban jó tanácsot adni. Bajnóczy bácsi tehenének egyszerűen az a baja, hogy rosszul takarmányozta — jegyzi meg az orvos, amikor már ismét az autóban ülünk. Dolgunk van még a faluban is. A körállatorvos jelentette a gyanút: az egyik gazda sertése fertőző gyomor- és bélgyulladásfoan szenved. A járási állatorvosnak ilyen esetben meg kell vizsgálni a helyzetet és intézkedni, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább. A sertést kényszervágási engedéllyel már leölték a háziak. Az orvos a maradványokat vizsgálja. Az olló nyomán jól látható a halálos kór pusztítása a beleken. A gazda szaporán bólongatva hallgatja az utasítást: a belső részeket jó mélyen ássák el, a többi húst felhasználhatják. Az ólat azonnal ki kell almozni, friss mésszel fertőtleníteni... A gazda épphogy kikísér, már indul is az ólhoz a villával: két szép jószága maradt még, érdeke megfogadni a figyelmeztetést. A kis autó visszaszáguld velünk Dunave- csére. Alig telt el egy óra a napból s még menynyi tennivaló várja ma Toponáry Ferencet! A községekben folyik a lovak takonykor- és rühös- ség elleni vizsgálata. Hatezer állat egyedenkénti gondos vizsgálatáról van szó, — ezt ellenőrizni kell. Emellett a járási rendelőben is megvizsgál még jónéhány állatot. Kormányzatunk a vidéki orvosok számára gépkocsikat bocsátott rendelkezésre. Dr. Toponáry Ferenc dunavecsei járási állatorvos kőrútjára indul Moszkvics gépkocsijával. Tanulságos volt ez az egy óra. Megismertem egy lelkes, csupa tettvágy állatorvost, akit járás- szerte szeretnek, becsülnek, — nemcsak kiváló szakmai tudása, de embersége, meleg közvetlensége miatt is. Tanulságos volt ez az út azért is, mert ízelítőt kaptam abból a nehéz és — sajnos sokszor nem eléggé méltányolt — tevékenységből, amelyet az állatorvosok kara végez ebben a megyében milliárdokat. érő nemzeti vagyonunk: a híres magyar állattenyésztés szolgálatában. Terven feiäl báróin vagon lőzelékbonzerv, bárom vagon vegyesiz készült A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár dolgozói a hét elején röpgyűlésre jöttek össze, s megígérték, hogy az élelmiszeripari dolgozók tanácskozásának tiszteletére több és jobb konzervet készítenek. Az ígéret nem maradt puszta szó. Ugyanis az üzem dolgozóira és vezetőjére mostanában az jellemző, hogy amit ígérnek, azt tűzön-vízen keresztül teljesítik. Ilyen szellemiben kezdődött a napi munka. Tegnap összegezték a műszak eredményét, és az első tíz nap alatt végzett munkát. Némvárt siker tárult az üzem dolgozóinak szeme elé. Március 1-től 10-ig 148 százalékra teljesítették tervüket. Ez az eredmény arra ösztönöz mindenkit, hogy a felszabadulási műszakban még több, még jobb, főleg olcsóbb konzervet készítsen. Milyen konzervféleségből adódik a túlteljesítés? Erre Nagy István elvtárs, a tervosztály vezetője ad pontos választ. — Finomfőzelékből, — melyet a külföld' igen kedvel —, három vagonnal gyártottunk többet az előírtnál. Belföldi szükségletre három vagonnal több vegyesíz készült. A tésztaüzemi dolgozók ugyancsak kitettek magukért. 2.5 százalékkal több tésztafélét készítettek, vállalásuknál. A száritóüzembeji a burgonya szárításánál értek el kiváló eredményt. Komoly előkészületek folynak a felszabadulási műszak sikeréért. A Központi Vezetőség márciusi határozata alapján anyag- takarékosságot és kiváló minőségű konzerv gyártását vállalták az üzem dolgozói,, vezetői. Reméljük, hogy a vállalásból rövid idő belül valóság lesz, ahogy az utóbbi időben ez már jó szokássá lett az üzemben. 'VáLaiz az úloiuék ktt^lheire NAGY ETELKA, KISKUNMAJSA. Napos csibe beszerezhető a keltető állomásokon, Kiskunhalason is az Eötvös utca 2. szám alatt.' Ezenkívül még Kecskeméten, a Sétatér utca 13. és Baján a Vasvári Pál utca 4 szám alatt, darabonként 3 forintos árban. Azok, akik nem a keltető állomás közelében laknak, ugyancsak beszerezhetik, mégpedig a járási állattenyésztő állomásokon. Egyébként tavaszi igényléseikkel már most forduljanak a ■ fentjelzett helyekre, ahol azonnal beszerezhetik a napos csibét. EGRI GÉZA, EAJOSMIZSE. A földművelésügyi minisztei 16.091/1950. számú rendelete magyarázatot ad kérdésére. Ugyanis a rendelkezés szerint gyümölcsfákat, erdei és díszfákat, bokrokat, stb. virágzáskor, tehát bimbófesléstől, sziromhullásig terjedő időben méhre veszélyes arzén-, bőr-, vagy idegméreg tartalmú növényvédőszerekkel permetezni, vagy porozni tilos, mert ez a méhek kipusztítását vonná maga után. Kárát vallja maga a gyümölcstermelő is, mert a beporzást a méhek segítik elő. A törvény is szigorúan megbünteti azokat, akik virágzás alatt permeteznek és a rendelkezést megszegőket kártérítésre kötelezik. T. B., KECSKEMÉT. Minden néven nevezendő személyi okmány, vagy helyhatósági bizonyítvány, amely társadalombiztosítási segélyhez, családi pótlékhoz, vagy nyugdíjigényhez szükséges, bélyeg- és illetékmentes. Amikor ilyen igény megállapításához az említett okmányok valamelyike szükséges, akkor az illetékes hivatalnál közölni kell, hogy a hivatalos iratot milyen célból kéri. Amennyiben születési bizonyítvány kiállításáról van szó,. ebben az esetben a bélyeg- és illetékmentesség csak az első esetben történő kiállításra vonatkozik. Ha másodszor is kérné ugyanannak a születési bizonyítványnak az elkészítését, akkoi már 10 forintos okmánybélyeg levonása törvényszerű. 1945 március idusa a kalocsai járásban Grandpierre Lajos II. Dunaszentbenedek T izennyolcadikán reggel a kommunista párt kalocsai szerve- . zetének Füzér utcai székhazából egymásután indultak a szekerek a járás egész területére. Baksa József, e cikk írója, Romsics Lajos, Somogyi János, Pécsi József és mások elindultak a földosztást végrehajtani. Mindenkinél ott volt már a lista a felosztásra kerülő földekről. Minden faluba kiküldött a pártszervezet egy-egy elvtársat azzal a megbízatással, hogy három nap alatt osszák fel a földeket és a földhözjutot- tak kezdjék is meg a szántást. Szekér indult Szakmát, öregcsertő és Felsőéi ek felé, Homokmégy és Drágszél, Dusnok, Sükösd és Ersekcsanád, Bátya és Fájsz felé, Úszód, Dunaszentbenedek és Géderlak, Miske és Hajós felé. Az Úszód és Géderlak felé menő szekér délre ért ki Úszódra. Ott azonnal ki dobolta ttok, hogy mindenki gyülekezzék a községházán, aki földet akar. Ki ne akart volna?! Nemcsak a nincstelenek, hanem még a 15 holdas gazdák is megjelentek. S amikor a nagygyűlés után megalakult a földigénylő bizottság, bizony a 15 holdas gazdák is feliratkoztak, igényelvén gyermekeiknek 5—10 holdat. Úszódon nem is volt hiba. Lázaá érdeklődés és tevékeny részvétel közepette másnap reggel megkezdték a földosztást és harmadnapra a felosztásra került földeken mindenütt karók jelezték, hogy a földosztás megtörtént. .. Dunaszcntbenedcken a községháza udvarán már olt tolongott csaknem az egész falu, pedig már több, mint egy órával elmúlt a gyűlésre kitűzött idő. A szónok ismertette a rendeletét és acszöde végén felszólította a szentbene- dékieket, hogy igényeljenek földet. Halotti csend foandta szavait. eszült várakozás pár pillanata következett, de a hallgatóságból senki, de senki nem jelentkezett. — Emberek, hát senkinek nem kell föld?! — kiáltott' fel az előadó. A felkiáltást mély és mozdulatlan csend fogadta. A tömeg dermedtsége meghökkentette a szónokot és a körülötte lévőket. Izgalmas várakozás után fel- emelkedett az öreg Somogyi bácsi és megszólalt. — Hallották a rendeletet, felosztjuk a nagybirtokokat, az érsek földjeit. Nem hiszem, hogy ne kelljen a föld a benedekieknek. Én is igényeltem földet ' Kalocsán, pedig látják, hogy öreg ember vagyok. A föld nem kerül sokba, mindenki meg tudja majd apránként fizetni az államnak. Csak bátran, elvtársak? Somogyi beszéde után sem akart felszakadni a csend, amelyet a félelem bogózott ilyen nehezen széttéphe- tövé. Az emberekben régi átélt félelmek forrtak és elterpeszkedtek lellcükön. Az asztal körül ülőkön pedig az aggodalom hatalmasodott el. A szónok megrendültén gondolta, hogy talán valahol beszédében hibát követett el és az rettenti vissza az embereket. Gyorsan átlapozta jegyzeteit, meri arra gondolt, hogy megtalálja a hibát, amikor hirtelen Romsics Lajos mély, dübörgő hangja liarsant fel mellette. Romsics hangja úgy dübörgőit a tömeg felett, mintha a macskaköves utcán hatalmas hordókat görgettek volna.. De a tömegben még erre sem mozdult meg senki. Egyetlen kéz nem emelkedett a magasba, egyetlen hang nem hallatszott. Romsics kifáradva ült le az előadó mellé és hozzáhajolt. Még lihegett az indulattól és az erőlködéstől. — Mit csináljunk? z előadó a jegyzőhöz fordult felelet helyett. — Jegyző úr, egy pár szóval nyugtassa meg az embereket. A jegyző bólintott és felemelkedett. — Emberek! Hallották a földosztásról szóló rendeletet? Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hozta. Senkit bántódás nem érhet, aki földet igényel. Van mit igényelni, az előadó erről is beszélt. Már az idén megkapja mindenki az oklevelet is, a juttatott földről. Ne féljenek hát... Jöjjenek ide az asztalhoz és mindenkinek felírjuk nevét. Holnap pedig már le is verheti a karót a földje szélébe. — Onnan pedig ki nem húzza senki! — kiáltott közbe Romsics. Sziszegés futott végig a hallgató embereken, mint mikor a nádas felett el- fuvint a szellő, de egyébként senki sem mozdult. Az előadó egyre megrendültebben figyelte, a tömeget és magúban már egy káromkodást nyomott el. Egy .kis várakozás után felállt és ismét szólt a tömeghez. — Mi, dolgozó nép vagyunk az urai ennek az országnak. Miénk a föld, de birtokba kell, hogy vegyük. À duna- tzentbcncdekickncit is, Ha kell. Ha pedig nem kell, kell majd az aszódiaknak . . ; Egy mukkanás sem hallatszott a tömegből, csupán egymás fölé hajló é‘ sugdosódó embereket lehetett látni. Ek kor Romsics hirtelen felállt és a tömeg közé lépett. Egyik volt munkatársát ismerte fel. — Mondd csak, mennyi föld kell neked? — Hát nekem elég lesz vagy nyolc hold. — Gyere velem, írjuk be. Holnar megkapod. Mérhetetlen izgalom uralkodott a nézőkön, miközben felírták a nevét és adatait, hány gyermeke van és háni hold földet akar. Utána nyomban, még bátortalanul ugyan, egy asszony jelentkezett, öt holdat igényelt. A harmadik jelentkező tizenkettőt De ekkor már az emberek kezdtek sűrűsödni az asztal körül. A földigény ló íveket már hárman töltötték ki Nem telt bele csupán öt perc és már hatalmas tömeg tolongott az aszta: körül... Bbunaszentbenedeken megkezdő dött a földosztás. -.. Késő estig írták a jelentkezőket, akik feliratkozás után is ott maradtak e községházán és izgatottan beszélgetlek a földek felosztásáról. Velük maradt a?, öreg Somogyi bácsi, akit már úgy hé) órától kezdve, elárasztottak a bene- dekiek minden jóval. Sonka, kolbász méz és bor, meg kalács került bősége sen asztalára a községháza vendégszobájában. F.kkor már az előadó, meg Romsic Lajos útban voltak Géderlak felé, ahoi az egyetlen lámpával meg világít ott községházi nagyteremben izgatott tö meg várta őket. íVéee következik.)
