Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-12 / 60. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG A MAI SZAMBÁN A megyei tanács ülése. — Kiss Pál elvtárs követének’ példája. — Felnyitotta szemünket a Központi Vezetőség határozata. — 1945 március idusa a kalocsai járásban, —• Megzabolázott óriások. X. ÉVFOLYAM, 60. SZÁM Ara SO fillér 1955 MÁRCIUS 12. SZOMBAT A szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás Az országos kohászati tanácskozás A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat vezetőit, legjobb dolgozóit, párt- és tömegszerve- zeteinek képviselőit, hogy megbeszéljék az 1955. évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A kétnapos tanácskozás csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében kezdődött. A tanácskozáson megjelent Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Kossá István, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese, Virlzlai Gyula, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének titkára, Bíró Ferenc, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Hidasi Ferenc, Kincses István és Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszterhelyettesek. Bíró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. Délután több felszólalás után Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára emelkedett szólásra. Farkas Mihály elvíárs beszéde — Kedves elv társak! — Engedjék meg, hogy felszólalásom elején tolmácsoljam önöknek nagy pártunk Központi Vezetőségének, meleg, kommunista üdvözletét. — A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetlenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű Központi Vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista kohászatunk feladatait. — Kohászatunk —* elvtársak — az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést'ért el. Kohászaink derek as munkája eredményeként kohóiparunk csaknem háromszorosára emelte nyersvastermelésünket a felszabadulás előtti idővel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohászatunk olyan tehetséges vezetőgárdával és olyan kiváló munkásokkal rendelkezik, akik még magasabb műszaki színvonalra képesek emelni kohóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy telszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták. — Az a jobboldali elhajlás, amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, visszavetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkat. A kész sztálinvárosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sem akarták üzembe helyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolással, hogy ez a túliparosítás terméke. A jobboldali elhajlás vonala — és elsősorban Nagy elv- társ véleménye — az volt, hogy nem több, hanem kevesebb vasat, acélt kell adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélról, mint valami szükség- szerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői akadályozták vas- és acéltermelésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazda- sági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaság fejlesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sarkalatos célja, — és szocialista építésünk általában — nem kevesebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül kohászatunk fejlesztése nélkül a mező- gazdasági termelés korszerű színvonalra való emelése es a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fejlesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocializmus építését, s egyben a mező- gazdaság korszerű fejlődését is. Termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanaK dolgozni, gépekre, gépekre és még- egyszer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. — Tehát az iparban, de a mezőgazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű gépre van szükség! Iparunk és mezőgazdaságunk csak akkor tart lépést a fejlődéssel és csak akkor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellenzői iparunk és mezőgazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, ameiy nélkül sem az ipar, sem a mező- gazdaság nem tudja biztosítani népünk növekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését. Ideje volt szétzúzni azt a káros, lényegében munkás- és parasztellenes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésevei! Pártunk Központi Vezetősége határozatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hajlem a hazai adottságokat figyelembevevő módon fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocializmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csali a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van alapozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jóiét az, amely alatt nincs ott a bővített szocialista újratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista termelés évről-évre növekvő szélesedését, technikai alapjainak bővülését. Ezt, pedig nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem lehet megvalósítani. Homokra épít az, aki a nép jólétét, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmws építését nem a nehézipar szikiaszi- lárd alapjára építi. — Nagy pártunk vezetésével, dicső munkásosztályunkkal az élén, dolgozó népünk szocialista társadalom felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista társadalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekintetben magasabbrendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társadalommal szemben csak úgy tudja magasabbrendőségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fejlettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak — azok, akik a nehézipar további fejlesztését ellenezték, — akar- va-akaratlanul — szembefordultak a szocializmus építésével is és hazánkat az elmaradott országok soraiba akarták visszataszítani. — A március 2—4-c között megtartott Központi Vezetőségi ülés maradandó érdeme, hogy pártunk helyes politikájával szembenálló jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb politikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése számára. — Szocialista kohászatunk vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak, igazgatóinknak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek seregének, a martinászoknak, olvasztároknak, hengerészeknek nagy érdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott agrár-ipari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem értékelik eléggé hazánk népgazdaságának e nagyjelentőségű minőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk az elmaradottságot, a kulturát- lanságot, s hogy ennek következtében megerősödött hazánk függetlensége. De nemcsak arról van szó, hogy agrár-országból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hegy a szocializmus építése közben emelkedtünk fel az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely népgazdaságunk vezető erejévé fejlődött, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül. — E fontos tanácskozásnak éppen abban kell látni nagy hivatását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk eredményesebben elősegíteni a szocializmus építését, né- oünk jólétének további áiiendó emelését. E két alapvető követelmény szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. — Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában különösen 1954 IV. negyedévében érezhető javulás tapasztalható, így ph a Lenin Kohászati Művekben, ahol a múlt év elején a martinacél programszerűsége csak 83—84 százalék körül mozr gott, az év végére már 95 száza- .ékos teljesítést értek el. Az elektróacél termelésénél még jobb az eredmény. 1954 IV. negyedévben az elektróacél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos azonban a programszerüség ilyen mértékű javulása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzem nem tudta tervét — és ami különösen fontos — export- tervét teljesíteni. Például 1954 II. negyedévében a MAVAG 0—500 mozdonyhoz szükséges hengereltárunak csak a 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE lo- komobilhoz szükséges hengereltárunak csak a 76 százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG loko- mobil-tervét csak 60 százalékra teljesítette és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása nehéz feladatot ró az üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kis tételű mennyiségeket is kell szálüítaniok, betartása egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A programszerűtlenül termelt gyártmányok nagyrészt csak az elfekvő készleteket növelőt, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemencék, hengerművek kapacitását, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság számára nem hasznosítottuk. Mindezt.olyan körülmények között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, az ilyen gazdálkodást súlyosan el kell ítélnünk. Jórészt a programszerűség be nem tartása miatt a kohászati termékekből az elfekvő készletek mennyisége 1954-ben tovább növekedett. A jelenlegi készletek az 1954. évi egész évi hengereltáru termelésnek közel egy- harmadát teszik ki. Ha a hengereltáru termelésének programszerűségét az 1954. évi 83 százalékról 1955-ben legalább 90 százalékra emelnénk, ez egymagában, a gyakorlati fel- használás szempontjából több, mint 8 százalékos termeléstöbbletnek felelne meg. A gépipar és az egész népgazdaság kohászati termékekkel való ellátása megjavításának ez az egyik legdöntőbb tartaléka, melynek feltárása kizárólag a kohászati üzemek vezetőin, munkásain múlik. Ehhez a terméstöbblethez lem kell sem külföldi nyersanyag sem több energia, sem több szén, sem több munkaerő, csax gondosabb, körültekintőbb, szervezettebb irányítás, fegyelmezettebb munka. — 1955-ben jelentősen nő a gépipari export. Részben ezzel biztosítjuk az ipar növekvő importanyag-szükségletét. A termelés emeléséhez több ércre, kokszra, fára, gyapjúra, bőrre van szükségünk. A szükséges importanyagok azonban csak akkor állnak időben az ipar rendelkezésére, ha az ipar is hiánytalanul, időben és kifogástalan minőségben bocsátja az exportárukat a külkereskedelem rendelkezésére. Exportunkban a gépiparnak igen nagy ó szerepe, a gépipar jó export- teljesítése viszont nagymértékben azon múlik, hogy a kohászai időben és kifogástalan minőségben szállítja-e az alapanyagot E tekintetben az elmúlt évber sok volt a hiba. — A Láng Gépgyár pl. nen tudta elkészíteni határidőre « Kínába szállítandó négy darab turbinát, mert a Lenin Kohászati Művek által termelt acélöntést körcsatornák selejtesek voltak. — A Duclos Bányagépgyár nem tudta időben leszállítani a Ganz Vagongyár exportgyártmányához szükséges csapágyat mivel azok a Lenin Kohászat Művektől kapott nyersanyag rossz minősége miatt selejtesei lettek. — Ez év februárjában kohászati iparunk termelése — bál hengereltáru kiszállítási tervét 103.3 százalékra teljesítette, illetve túlteljesítette — mégsem mondható megnyugtatónak. Februárban nyersvasból 92.3 százalékra, nyersacélból 97.6 százalékra, a hengereltáru szállítási tervet pedig 103.3%-ra teljesítette. 1955 február végén a kohászat nyersvasból kb. 450! tonnával, martinacélból 4000 tonnával maradt el a tervezet! mennyiségtől. — Ezek a számok komoly bajokról beszélnek. A terv teljesítésében semmiféle lemaradás nem tűrhető. Feltétlenül biztosítani kell a lemaradás legsürgősebb megszüntetését és azt. hogy ütemesen és programszerűen teljesítse a kohászat a tervét, mert csak ezáltal biztosítható egész népgazdasági tervünk teljesítése és túlteljesítése — Azok körött a feladatok között, amelyeket 1955-ben a magyar népgazdaságban meg keli oldani, jelentőségében messze kiemelkedik a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Nyíltan meg kell mondani, hogy az elmúlt évben ezer, a területen rosszul gazdálkodtunk. A munka termelékenysége a kohászatban az ötéves terv időszaka alatt 1952 végéig egyenletesen és állandóan növekedett, 1953- ban már nem emelkedett, 1954- ben pedig 5 százalékkal csökkent az egy főre eső termelési érték. Helyes Csergő elvtársnak az a megállapítása, hogy itt határozott és mélyreható fordulatra van szükség. A termelékenység emelését feltétlen biztosítani kell. A termelékenység szakadatlan eme(Folytaíáa # 2. oldalon.)
