Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-10 / 58. szám

Soîtvadkert e! akarja érni a 120 százaíékot A napokban közöltük a soit- vadkerti tanács jelentését, mely szerint a község 104.13 százalék- i'a teljesítette első negyedévi adóbevételi tervét. —* Azóta már ezt az ered­ményt is túlszárnyaltuk — mondja Vizin Gergely elvtárs, a községi tanács elnöke — már­cius 0-ig eredményünk 106,9 szá­zalék. Nem volt könnyű a megyei el­sőséget kiharcolni. Sok és nehez munkájába került a község ve­zetőinek, míg ez az eredmény megszületett. Van a kulákoknak pénzük — Mikor, mint tanácselnök idekerültem — meséli Vizin elv­társ —, nagyon ei volt maradva ez a. község az állami kötelezett­ségek teljesítésében. Már akkor elhatároztuk Pásztor Sándor ta­nácstitkárral, hogy Soitvadker- cet ebből a kátyúból kiemeljük. Mivel kezdték a hátralékok felszámolását? Elsősorban a nagy hátralékosokkal. A kulá- kok majdnem egymillió forint adóval tartoztak még néhány hónappal ezelőtt a községben. Az előző vezetők úgy »intézték _'!■» a kulákhátralékokat, hogy kijelentették: — Mit tudunk be­hajtani a kulákoktól? Nincs azoknak már semmijük. — Egy­szóval megalkudtak az osztály- ellenséggel. Az új vezetők új vérkeringést hoztak a község életébe. Hamar rájöttek, hogy a kulákok Soltvadkertcn is ugyan­azt a módszert követik, mint másutt. Azt igyekeznek elhitet­ni, hogy szegények, nincs pén­zük, terményük és jószáguk. — Ugyanakkor a terményeket, jó­szágokat ismerőseiknél, rokona­iknál helyezik el. Kaposvári János, akinek je­lenleg is 76 hold földje van, a vejéhez, Gáspár Györgyhöz szál­lította terményeinek egyrészét. 24 hektó bort, 26 mázsa kuko­ricát, 3 mazsa búzát, 4 mázsa rozsot, 2 szarvasmarhát, 60 da­rab baromfit találtak nála, ami­ről kiderült, hogy nem az övé. Gáspár György ravaszságára jellemző, hogy testvérének, Gás­pár lnnének adott 15 hektó bort -munkadíjban«. Ez persze nem igaz és az egész azért történő hogy csalárd módon a kedvez­ményes fogyasztási adót fizessék a bor után. Gáspár György egyébként bo­rsai lakos és mikor kezdték szá­ntani az adófizetésre, 7000 fo­rintot egyszerre kifizetett kész­pénzben. A szálak azonban még tovább nyúlnak. Gáspár Zsu­zsánál, Gáspár György leány­testvérénél 50 csomó rozs állí­tólag 49 mázsa gabonát adott. Azt minden soltvadkerti dolgozó paraszt tudja, hogy egy csomó rozs tavaly 30 kilónál többet rit­kán fizetett. Nyilvánvaló, hogy a különbség Kaposváritól ered. Silbernhorn Ferenc szemleívén (ő is rokona Kaposvárinak) 10 hek­tó bor szerepelt, amelyről szin­tén kiderült, hogy a kulák tu­lajdonát képezi. Kaposvár/, mikor látta, hogy -szorul a hurok«, nem átallott 300 forintot felajánlani a be­gyűjtési megbízottnak, hogy -hallgasson«, sőt még egy kocsi kukoricát is kilátásba helyezett. özv. Kemény Lajosné már évek óta nem fizetett adót. 35 hold földjét fiai művelték. 133 ezer 410 forint adóhátraléka volt. A község vezetői erélyesen felelősségre vonták a kulákasz- szonyt a hátralékért és mielőtt a törvényes eljárás lefolytatására került volna a sor, a kulákcse- meték az egész hátralékot kész­pénzben kifizettek. Galambos (Gszelmann) Ádám kuláknak nem volt kivetése már évek óvi — a járás elfeledkezett róla ■— pedig három hold szőlőt hasz­nál. Természetesen nem jelent­kezett, hogy ő adót akar fizetni, vagy a beadást teljesítem akar­ja. Egyszer véletlenül rajtakap­ták, hogy 40 hektó bort eladott a saját termeséből. — Ezek az esetek is azt bizo­nyítják, hogy a kulákoknak van pénzük — magyarázza Csapiár Gyula, adóügyi megbízott. — Mintegy félmillió forintot fizet­tettünk be a hátralékos kuk­kokkal az utóbbi hónapokban. A tanácstagok példamutatása Természetes, hogy azok a do.- gozó parasztok, akik becsülettel fizetik az adót, helyeselték, hogy a községi tanács erélyesen fele­lősségre vonta a kukkokat. A tanács vezetőinek szigorú fellé­pése nyomán nemcsak a kulák­hátralékok csökkennek, hanen, a dolgozó parasztok között megszilárduit az állami fegye­lem. Százötvenen már befizet­ték félévi, négyszázan pedig ne­gyedévi adójukat. Éppen a dol­gozó parasztok figyelmeztették nem egyszer szóban, vagy külön­böző bejelentésekben a község, tanács vezetőit, hogy a kulákok hova rejtették a terményeket és a jószágokat. A tanácstagok, a végrehajtó bizottság tagjai, elsők a kötele­zettség teljesítésében, fiaskó Jl- uosné végrehajtóbizottsági tag egészévi adóját rendezte. A vég­rehajtó bizottság tagjai között nincs adóhátralékos. Csornák József április 4 tiszteletére vá.- lalta, hogy február 15-ig befi­zeti negyedévi adóját és teljesíti tojás-, valamint baromfibeadúsi kötelezettségét. Vállalását telje­sítette. Bélcczki Mihály tanács­tag ugyanezt vállalta és szinten teljesítette Ígéretét. Szólni kell még arról, hogy a pénzügyi állandó bizottság, jól működik. A községi tanács el­nöke. Vizin elvtárs mindennap délután megbeszéli a tennivaló­kat Csapiár Gyulával, az adó­ügyi megbízottal. A tanácselnök eképp tájékozódik az adófizetés helyzetéről, tudja, hol szorít a cipő, mi a legsürgősebb teendő. A könyvelés állandóan napra­kész állapotban van. Ami még fontos, jó az együttműködés a begyűjtési hivatal és a pénzügyi dolgozók között. Ezek az összetevői, segítői az eddig elért eredményeknek. — Ezzel még nem elégedünk meg — hangoztatja Pásztói Sándor VB-titkar. —- Április hó 4-ig el fogjuk érni a 12C^száza- lékot. Ezt olyan magabiztosan állít­ja, hogy nem is kételkedhetünk benne. A solti Dózsa'7SZ-ben napközi otthont létesítenek az asszonyok Nőgyűlést tartottak nemrégen a solti Dózsa TSZ asszonytagjai. Megbeszéltek: hogyan segítenek idén a közös munkában. Tavaiy mindössze négy asszony doigt­ait, mert nem volt napközi ott­hon, s minden szülő féltette fel­ügyelet nélkül otthonhagyni a gyermekét. Ezen a nőgyűlésen elhatároz­ták, hogy három hónapra idény- napközit létesítenek. Minden szülő ad szalmazsákot, kispár­nákat, pukrócckat. Kijelölték a napközi otthon vezetőjét is Olyan asszonyt, aki négy éven I át becsrletesen dolgozott a tsz­ben. Ez az asszonytárs annyi munkaegységet kap majd a ] gyermekek gondozásáért, mint- na Kint dolgozna a termelő mun­kál,-n. így mind a 12 asszony résztvehet a közös munkában. Bcszedles Itlvánnc elmondta; bizony sokat jelent, ha ő is dol­gozik. több ruha, cipő jut gyere­keinek. Tavaly is 12 mázsa ga­bonát kaptak, 160 kg. cukrot és sok mindent. »Hizony érdemes tagnak lenni. Van jó lakásunk, tehenünk, sok baromfink s a ház­táji földön is 30 mázsa kukorica termett. A járásban a legszebb cukorrépa nálunk termett s mi is azt akarjuk, hogy a szövetke zet fejlődjék, erősödjék...« Az asszonyok azt is elhatároz­ták, hogy a tsz férfi tagjait ka­pálás! versenyre hívják. A ve­zetőség örömmel vette ezt s egy­ben hozzájárt5 ■ a napközi ott­hon létesítéséhez. Gál Gáborné, MNDSZ járási elnök. c btkel( areas cuujXL a békeharcról beszélek, gondolatban megjelenik elől« H tem a párizsi Buffalo-stadion, ahol 1949 áprilisában a békehívek kongresszusa alkalmából közel félmillió ember gyűlt össze Franciaország minden tájáról. Újból látom az emel­vény előtt elvonuló francia anyákat, s tábláikon a feliratot: »Mi. francia anyák, soha nem engedjük meg, hogy a Szovjetunió ellen háborúba vigyék gyermekeinket!« Az anyák után gyermekek jöttek — iskolásoktól egészen az ötéves csöppségekig — s ilyen feliratokat vittek: »Békét akarunk, élni akarunk!« Lehetetlen volt megindulás nélkül nézni a gyermekek komoly gondolatokat tükröző arcocskáit, s a feliratot magasba emelő kis kezüket. Howard Fast, amerikai író igy kiáltott a gyermekek fejé: — Élni fogtok, mert van Szovjetunió.'« J ') Ty. Koszmogyemjanszkaja, a hős Zoja édesanyja írta _• e sorokat, aki a magyar—szovjet barátsági hónap alkal­mából érkezett hazánkba. L. Ty. Koszmogyemjanszkaja életrajzában nincs semmi rendkí­vüli. Sok olyan édesanya van a Szovjetunióban, mint ő. .4 tambovi. területen lévő Qszinovije-Gajban született. Apja járási írnok volt; Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után tanítónő lett Szolovjanka faluban. Itt azonban csak egy évig tanított, 191? őszén szülőfalujában kapott tanári állást. Nemsokára férjhezme“t Anátolij Petrovics Koszmogyemjanspkijhez, aki egy évig szolgált a Vörös Hadseregben, 1918 őszén pedig Oszínovije-Gajiban az olvasókört és a könyvtárat vezette. Koszmogyemjanszkaja lánya, Zoja 1923 szeptember 13-án szü­letett, fia, Sara pedig két évvel később. A Koszmogyemjanszkij- házaspár 1931-ben Moszkvába utazott, ahol mindketten tanítói ál­lást kaplak. Koszmogyemjanszkaja 1931 márciusában elvesztette férjét, majd később a háború elragadta tőle mindkét gyermekéi. ~2/ oszmogyemjanszkaja tevékenyen részlvesz a békeharcok- bon, mert tudja, hogy a gyermeküket sirató anyák könnyét hosszú esztendők sem képesek felszárítani. — Soha nem felejtem el azt a feketébe öltözött, őszhajú núU — írja Koszmogyemjanszkaja, —- aki a kongresszusi munka szü­netében odajött hozzám és így szólt: »Négy fiam halt meg a második világháborúban. Ön megért engem, hiszen bánatom ugyanaz, mint az öné. Egész életünkre összekapcsol bennünket a közös veszteség. Nem akarom, hogy más anyák is megismerjék a legborzalmasabb dolgot, gyermekeik halálát- Harcolni fogok azért, hogy unokáim soha ne lássanak háborút.« Koszmogyemjanszkaja résztvett a Béke Híveinek II. Világ- kongresszusán is. /í külföldi ifjaknak és leányoknak büszkén beszélt a szov- Cst- jet ifjúságról, a komszomollsták hőstetteiről. E beszélgetések gyakran a következő szavakkal érlek véget: — Mi Önökkel tartunk —• mondták a külföldi fiatalok. — Mindörökre Önökkel tartunk. Az imperialisták soha nem vihet­nek harcba bennünket Zoja Koszmogyemjanszkaja és Oleg Kosevoj hazája ellen. Soha! C>0'0-CH>0-0-0<><>0'0-0-OOCK>C>0 O-O-O-C-Q-O-O-O-O-O-O-O-OOC-O-O-O-OO-O-OO-O-OO-C Szovjet film ünnepe Az ország azon részein, ahol a seprőcirkot évtizedok óta ter­melik, nagy értéke van a cirok­magnak. Ezt bizonyítja, hogy a seprőcirokmag mázsánként! sza­badpiaci ára 250 forint körűi mozog, ami aszályos években — amikor az egyéb szemesta­karmányban hiány van — 350— 380 forintra is felmegy. A gaz­dák hosszú évtizedek tapaszta­lata alapján rájöttek arra, hogy a seprőcirokmaggal rendkívül jó fehérjetakarmányt nyernek s eredménnyel etették mind a ba­romfiakkal, mind a sertésekkel. A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet a közelmúltban hántolt seprőcirokmaggal a ba­romfiaknál etetési, hízlalási kí­sérletet végzett. A nyers seprő- clrokdarával etetett jércccsoport súlygyarapodása 6 százalékkal, a forrázott cirokdarával etetett jércék súlygyarapodása 6.1 szá­zalékkal volt nagyobb, mint az .árpadarával etetett baromfiaké. A kísérlet-igazolta a Békés és Csongrád ftegyei termelők régi tapasztalatait, hogy a seprőci­rokmag etetése a baromfitartás­nak gazdaságos eszköze, mert ez árpánál jobb takarmánynak bizonyult és megközelíti a ku­korica takarmányértékét. A seprőcirok termelése így kettős hasznot jelent a gazdá­nak. A seprőkészítésre alkalmas Tíz évvel ezelőtt még dörög­tek az ágyúk, szovjet katonák vére öntözte hazánk földjét, még elkeseredett harcok foly­tak a Dunántúlon, de az or­szág szívében, a szabad Buda­pesten már szovjet filmeket ve­títettek. Akik a fővárosban tar­tózkodtak 1945 telén és tava­szán, emlékeznek azokra a tő-, födött arcú, hiányos öltözetű emberekre, akik sorban álltán az »Uránia« mozi előtt, hogy láthassák a hazánkba érkezett első szovjet filmeket: a Tovans P-t, a 217-es (deportált-at) és a többieket. Az élmény, melyet a filmvetítéseken szereztek — fe­ledhetetlen volt. Idősek és fia­talok könnyes szemmel, átszel­lemült arccal leptek az utcára. Amit láttak, merőben új vo.t számukra, de úgy érezték, hogy a szovjet kultúra, a messzi hó­mezők, sztyeppék, keleti városok Városföldön az öreg Adamik Mihály és Si­mon József bácsi örö­kös párosversenyéi már valóságos adomák kí­sérik. Mindkét paraszt- ember tanácstag, sőt- Simon József a járási tanácsnak is tagja. Részben tehát ebből ered, hogy a két öre­get mindig ott látni a tanácsülésen, melynek még egyetlen alkalom­mal sem voltak hallga­tag szemlélői. Még ta­valy ilyen tájban tör­tént, de ha szóbahoz- zák, a városföldiek még most is megha­tóban mosolyognak. Az egyik tanácsülé­sen Simon József szól kért. Felállt, dereka­san kihúzta magát és ünnepélyesen bejelen­tette: — Márpedig én kihívom a község min­den dolgozó paraszt­lát egészévi párosver­II scityre. Ha áll az alku, szóljanak hozzá! Adamik Mihály sér­tődötten pödörte meg a bajuszát és olyan hirtelen megindultság látszott a kis emberen, hogy ha nem állva hallgatta volna meg Simon bácsi hozzászó­lását, hát bizonyosan felugrik ültéből: — Hát Jóska ko­mám, velem mi lesz? Cserbe akarsz hagy­ni?! Dehogyis akarta az, csak éppen túl akart lenni most az egyszer az öregen. Mosolyogni lett volna kedve, hogy sikerült, de csak tet­tetett komolysággal annyit mondott: — Úgy mondtam, Mihály bácsi, hogy o község minden pa­rasztemberét, azt hit­tem, magát is beleérti. De már erre igazán nem volt mit válaszol­ni Adamik Mihálynak, csak csöndbe, senki­nek nem szólva, elha­tározta magában: — Megállj koma, vissza­adom ezt még neked! Meg is próbálta, de hogy alkalma nyíljon rá, punt egy évig kel­lett várakoznia. Az idén ismét vetél­kedésbe került a két versenytárs. Persze mondani sem kell, ho­gyan igyekezett az egyik a másikat meg­előzni. Simon József már teljesítette egész­évi vágómarhabeadá­sát, félévi tojás- és ba­romfibeadását. Teg­napelőtt reggel az öreg Adamik bácsi félfüllel nallott valamit a do­logról, de nem hitte el Persze, hogy bebizto­sítsa magát, összeszed­te a félévi beadnivalő- ■ját és elment a be- ,/yiijtőhelyre. Csak az­után bizonytalanko­dott be a tanácsházá- ra. Az elnökasszony Kedves, mosolygós ar­cát látva nekibátoro- aott: — Hát eljöttem vol­na megnézni, hogy embör-e még az én Jóska komám? — Az bizony, — már rendezte a dolgát. — Ezt igazán, mond­ja? — kételkedett az öreg. Mert a »cudar* akkor megint megelő­zött! —• s nevetve nyújtotta búcsúzásra a kezét, mert úgy gon­dolta, ha egy félfej­jel meg is előzte a Jóska, azért amit ígér­tek, mind a ketten be­csülettel meg is tar- lottáki irodaima és művészete régi is- m-rösük. Azóta a magyar nép mindjob­ban megszerette, szívébe zárta a szovjet filmeket. Míg a Magyar- országot elárasztó burzsoá ma­gyar és külföldi filmek hazud­tak, álproblémákat dolgoztak fen a kínzó nyomor és a nélkülözé­sek feletti szemhúnyásra »ne­velték« népünket, addig a szov­jet filmek Lenin, Sztálin esz­méit, az emberiség jobb életet, a szabadságot, igazságot és a békét hirdették. A szovjet film a győzedelmes szocializmus eszméinek művészi propagandistája. Igazságánál és művészi erejénél fogva meg­nyerte az egyszerű emberek tet­szését, meggyorsítja a ki-zsák- mányolók vereségét és a béke ügyének győzelmét. Tíz év telt el azóta és szinte hagyományossá vált, hogy min­den évben megtartjuk március­ban a szovjet film ünnepét. Az érdeklődés, a rokonszenv egyál­talán nem csökkent, mert a szovjet filmgyártás kitűnő alko­tásai évrői-évre mind nagyobb szeretetne találnak a magyar dolgozók körében. Kzévben nyolcadszor rendez­zük meg a szovjet film ünnepét, Mozijainkban kitűnő szovjet fil­meket láthat a közönség: A Városi Mozi március 10-től tűzi műsorára a »Bátorság ísk<>- Iája« című filmet, amelyet mél­tán lehet a múlt évi nagysike­rű »Örs a hegyekben« testvér­filmjének nevezni. Gajdar »Is­kola« című elbeszélését vitték, filmre a Bátorság iskolájának alkotói, mely a polgárháború éveibe vezeti vissza a nézőt. Az Árpád Mozi az »Anna ? férje nyakán* című színes film­mel nyitja meg a sz,ovjet film ünnepét. A film Csehovrtak, a nagy orosz írónak azonos című novellájából készült. A címszs- repet Alla Lerionova, a »Bol­dogság madara« c. film bájos női főszereplője játssza. Tari Andor. Kettős haszon a seprőcirok termelése! cirokszakállért a termelő hol­danként jó közepes termés ese­tén 5—6000 forintot kap, ami- he- hozzájön a seprőcirokmag mintegy 4000 forintos értékkel. A VERSENYTÁRS VISSZAVÁG...

Next

/
Thumbnails
Contents