Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-08 / 56. szám

BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG LAPJA X. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM Ara 50 fillér 1955 MÁRCIUS 8. KEDD A szeretetés hősiesség ünnepe-Mi aggódunk önök miatt, de ugyanakkor bízunk, remélünk is önökben. Mi hisszük, hogy a francia nép győzelmesen vívja meg harcát az emueri gonosz­ság és aljasság ellen és hisszük, hogy rövidesen elérkezik az ideje annak, amikor a francia nép ismét egyike lesz a világ buldog jövőjét építő népeknek. És hisszük azt is, hogy ebben nagy szerepük lesz Önöknek, francia anyáknak és feleségek­nek, akiknek a szilárd hite és akarata elhárítja majd a ve­szélyt férjük és fiaik fejéről is. Ehhez a törekvésükhöz küldjük mi, kunszentmiklósi magyar asz- szonyok legőszintébb együttér­zésünket. Békét a világnak, ezt akarjuk mi magyar asszonyok és ez az Önök vágya is.« Ezekkel a szavakkal végződ­nek azok a bensőséges hazasze­retettől és asszonyi büszkeség­től, de emellett féltő együttér­zéstől csengő szavak, melyekkel a kunszentmiklósi asszonyok kö­szöntötték levelükben a francia nőket, a francia anyákat. Meg- rendítően egyszerű szavakkal megfogalmazott felhívásukból, a tíz éve felszabadult ország sza­bad asszonyainak öntudata, böl­csessége és szeretete sugárzik, mint ahogy a féltés, az aggoda­lom szavai csendülnek fel min­den magyar dolgozó ajkán, ha a békéről és gyermekeik jövőjé­ről van szó. Igen, a mi édesanyáink, asz- szonyaink, itt a mi megyénkben is, egyre inkább olyanokká vál­nak, akik ha kiejtik a szájukon ezeket a drága szókat »az én gyermekem«, nemcsak saját édes gyermekük, a család meleg kö­rének képe villan fel előttük, ha­nem az »enyém« fogalmába a »mienk« fogalma is vegyül. Egy kicsit minden anya, minden anya társa gondját, szeretetét, féltését is hordozza, a gyermek, a jövő reménysége, a béke ügye iránt. És hiába vannak országhatá­rok, sorompók. A magyar anya, a magyar asszony, amikor meg­hallotta a hős francia leány: Raymonde Dien nevét és téttét, arra gondolt, hogy az én leá­nyom is lehetett volna. Ar­ra gondolt, hogy ilyen hőssé szeretné nevelni gyermekét. Egy falusi MNDSZ asszonycsoport a napokban közös beszélgetésre gyűlt össze. Egyikőjük a magyar •—szovjet barátsági hónapról ol­vasott az újságban. És milyen örömmel újságolták egymásnak, hogy itt van a szovjet küldött­ség között az az anya, aki min­den anya példájaként a legna­gyobb kincsét, a gyermekét ad­ta a békéért, a haza megvédé­séért. Kozmogyemszkája asz- szony, a legendás ifjú hős »Zoja« édesanyja, igy barátnőként, har­cos asszonytársként, testvérként érkezett ide a kicsi Bács me­gyei falu asszonyai közé is. És ez természetes, hiszen egy­re erősebb szálakkal kötődik Egybe minden becsülete,., hazá­ját, családját és gyermekét sze­rető asszony sorsa és törekvése a nemzetközi békeharc küzdőte­rein. Hatalmas erő van az asz- szonyok, gyermekek símogatásá- ra és védelmére rendelt karjai­ban. Hatalmas elszántság és erő a gyermekét védelmező édes­anya tekintetében, ha legdrá­gább kincséről van szó. Hatvan­hat ország, több mint 140 millió nője egyesül így a békéért har­coló nők arcvonalában, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ségben, amely a történelemben eddig ismeretlen békét védő ha­talomként tömöríti a világ asz- szonyait, mozgósítja a gyerme­kek, a családi otthonok ellen atomlövegeket, atombombákat irányozó imperialista erőkkel szemben. A nemzetközi nőnap a béke­harc seregszemléje. Az anyák, az asszonyok éppúgy, mint Francia- országban, Nyugat-Németország- ban, vagy Olaszországban, a mi megyénkben is, ezen a napon még szorosabb egységre határoz­zák el magukat, hiszen a család, az otthon védelme, minden per­cet a békeharc egy-egy esemé­nyévé avat asszonyaink életében is. Ezen a napon virágcsokorral a kezükben, gyermekeink milliói köszöntik a hős anyákat és asz- szonyokat, akik munkájukkal, békét örökléseikkel keményen harcolnak a békés mindennapo­kért. Azért, hogy dolgos, szor­galmas gyermekeket nevelhesse­nek az életnek, a szocializmus felé tartó hazának, az egész népnek. Az elismerés és a sze­retet virágcsokrai, az anyák felé szálló szeretet hullámai az asz- szonyokra gondoló férjek, fiák figyelmessége március 8-an egy­úttal bizonyságai is annak, hogy asszonyaink, a magyar nők a mi megyénkben is elsők között van­nak, ha a béke ügyéről, a mi jövendő boldogságunk kiharco- .ásáról van szó. Március 8 ünnepe azonban kötelez is. Kötelez arra, hogy a jogaikért, a gyermekeik boldog­ságáért, a békéért, haladásért küzdő asszonyoknak szerte a vi­lágon továbbra is hűséges segí­tőtársai, együttérző testvérei lesznek megyénk asszonyai a falvak apró házaiban, a váro­sokban, a földeken és a gyárak­ban. A világ békéjéért és a de­mokráciáért küzdő asszonyod, a tőkés országok nődolgozói épp­úgy, mint a béketábor élén járó hatalmas szovjet nép hős asszo­nyai, a baráti országok anyái és asszonyai, hűséges segítőtársat, harcostársat találtak a magyar asszonyokban. Tudják, hogy a magyar dolgozó nép asszonyai készek áldozatta, harcra és bé­kés munkára egyaránt, ha a bé­kéről, a háborús agresszió le­küzdéséről van szó. Ez a világ­méretekben összefonódó nagy egység, a szelídség, a szeretet, a hősiesség eme hatalmas vi­lágszövetsége teszi ezt a napot a mi megyénkben is a békeharc fontos állomásává i A Kecskeméti Gépállomáson, miután győzelemre vitték a gép­javítás nagyfontosságú ügyét, r. dolgozók segítik a termelőszö­vetkezeteket a tavaszi vetőmag­vak előkészítésében. A képen szelektorozzák a Lenin termelő szövetkezet tavaszi vetőárpáját. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének levele a magyar nőkhöz a nemzetközi nőnap alkalmából MAGYAR ASSZONYOK, LEÁNYOK! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége köszönti a magyar nők sokmilliós táborát, a világ asszonyainak és leányai­nak nagy békeünnepén, a nem- zetKözi nőnapon. Szeretettel üd­vözli a városok, falvak asszo­nyait és leányait, akik karöltve harcolnak közös nagy ügyünkért; hazánk felvirágoztatásáért, né­pünk anyagi és kulturális jó­léte jgllando emeléséért, a szo­cializmus megvalósításáért, a béke megvédéséért. Az 1955-ös nemzetközi nőnap megünneplése egybeesik Ma­gyarország felszabadulásának 10 éves évfordulójával. Tíz eszten­dővel ezelőtt a Szovjet Hadse­reg hős katonái kiűzték Magyar- ország területéről a fasiszta csa­patok utolsó maradványait és elérkezett hazánk teljes felsza­badulásának várva várt napja. A magyar nők, együtt egész dol­gozó népünkkel, soha el nem múló hálával és szeretettel gon­dolnak a Szovjet Hadsereg har­cosaira, akik a szabadságot, az új élet kezdetét hozták hazánk népének. Tiz évvel ezelőtt vé­géhez közeledett a második vi­lágháború is, amelybe hazaáruié urai taszították az országot. Ez a háború száz- és százezrével ragadta áldozatait a magyar csa­ládokból. Senkit sem sújtottak kegyetlenebből a háború viszon­tagságai, a fasiszták pusztításai, mint a nőket, az asszonyokat. Leírhatatlan szenvedés, nélkü­lözés, megpróbáltatás, tengernyi bánat volt osztályrészük. S a háború szörnyű örökségeként sajgó seb vésődött a gyermekü­ket vesztett anyák, az árvák, az özvegyen maradt hitvesek, a szétrombolt családi otthonokban magukra hagyott asszonyok szí­vébe. De a magyar asszonyok, akik már a múlt évszázadok fo­lyamán annyiszor adták nagy­szerű tanújelét forró hazaszere­tetüknek, áldozatkészségüknek, bátorságuknak, történelmünk e válságos napjaiban minden ed­diginél fényesebben állották ki a próbát, s nagy példaképeik. Dobó Katalin, Zrínyi Ilona, Há- mán Kató, 1919 hősi proletár asszonyai méltó követőinek, iga­zi honleányoknak bizonyultak. A magyar asszonyok felismer­ték, hogy a felszabadulás gyer­mekeik szebb jövőjének, ottho­nuk felvirágzásának, a boldo­gabb családi élet kibontakozásá­nak új lehetőségeit tárja fel előttük. A dolgozó magyar nő, akit a népi demokrácia állama évszázados elesettségéből emelt fel, nem maradt adósa népének, bebizonyította, hogy élni tud egyenlő jogaival. A felszabadu­lás első órájától kezdve maguk is odaálltak a harc, az építés frontjára. Nincs társadalmi, gaz dasági és kulturális életünknek olyan területe, ahol ne találkoz­nánk a magyar asszonyok és leá­nyok nagyszerű teljesítményei­vel, kimagasló eredményeivel. Nincs a magyar népi demokrá­ciának olyan vívmánya, amely magán ne viselné a magyar nők, leányok nagyszerű teljesítmé­nyeit, kimagasló eredményeivel. Nincs a magyar népi demokrá­ciának olyan vívmánya, amely magán ne viselné a magyar nők, leányok, asszonyok keze- nyomát. Ott vannak Csepelen, Sztálinvárosban, Kazincbarcikán, a gépállomásokon, a tanácsok és a termelőszövetkezetek vezető­ségében. Nagy részük van a ne­velés, a művészet, a kultúra fejlődésében. Tíz esztendő nagy eredményei, a szocializmus épí­tésének jelentős sikerei elvá­laszthatatlanok attól az áldozat­kész, lelkes munkától, azoktól a gyszerű tettektől, amelyek a magyar asszonyok nevéhez fű­ződnek. Történelmünkben példa nélkül álló eredményeink kivívásában állandóan magunk mellett érez­tük nagy barátunk, a Szovjet­unió minden irányú támogatását, segítségét. Ez az önzetlen, test­véri segítség volt és marad min­den sikerünk döntő forrása, — legszentebb kötelességeinkhez tartozik, hogy szüntelenül ápol­juk és erősítsük a szovjet és ma­gyar nép örök barátságát, s minden erőnkkel részt veszünk abban a harcban, amelyet a Szovjetunió vezetésével a föld­kerekség minden részén a dol­gozó emberek százmilliói a bé­kéért, a háborús gyújtogatok el­len folytatnak. A békéért folyta­tott közös harc elszakíthatatlan barátságba kovácsol bennünket a hatalmas kínai néppel, s vala­mennyi népi demokratikus or­szág népeivel. A magyar anyák azt akarják, hogy gyermekeik napfényes óvo­dákban, egészséges lakásokban, békésen játszhassanak, hogy fiaik és leányaik az életnek és a békének neveljék gyermekei­ket. Az a forró szeretet, amelyet családjuk, hitvestársuk, hozzá­tartozóik iránt éreznek, elvá­laszthatatlanul egybeforrt ha­zánk szabadságának és a világ békéjének eszméjével. Ezért ta­láljuk ott mindenütt asszonyain­kat és leányainkat, ahol a béke nagy ügyéről van szó. Ezért hal­latták oly meggyőző erővel hang­jukat a nemrég lezajlott IV. ma­gyar békekongresszuson, ezért emelik fel tiltakozó szavukat az új háború előkészítőinek mester­kedéseivel szemben, ezért har­colnak ma Európa és a világ többi asszonyaival, minden be­csületes emberrel cgysorban a német újrafclfegyverzés ellen, a hidrogénbomba és egyéb tömeg­pusztító fegyverek betiltásáért. A Magyar Dolgozók Pártja irányításával hazánk alig egy évtized alatt többet haladt előre, mint máskor egész emberöltők folyamán. De hatalmas feladatok állnak még előttünk. Hazánk minden hű fiának, asszonyainak és leányainak odaadó munkáján cs segítő szándékán is múlik, hogy valóra váltsuk pártunk III. kongresszusának határozatait, le­rakjuk a szocializmus alapjait, megvalósítsuk iparunk és mező- gazdaságunk további fellendíté­sét, magasra emeljük népünk jó­létét és kultúráját. — Az üze­mekben és a földeken, az isko­lákban és a hivatalokban dolgo­zó nők akarata és lelkesedése nagy erő a szocialista építőmun­kában. Termelőmunkájuk, szór-' galmuk és leleményességük a szocialista erők növekedésének, a népjólét felvirágzásának ki­apadhatatlan forrása. Ezekben a hetekben orszá­gunkban széles méretekben fo­lyik a felszabadításunk 10-ik évfordulójának megünneplésére indított munkaverseny. A ver­seny részvevői között mindenütt ott vannak a magyar nők száz­ezrei is, akik teljesítményük fo­kozásával, az önköltség csőkkor tésével, a minőség emelésével, exporttervünk teljesítésével já­rulnak hozzá népünk jólétének, emeléséhez, kulturális cs szociá­lis értékeink gyarapításához. Üdvözöljük a gyárak munkás­nőit, akik az elnyomatás idején a bátor szabadságharcosok ezreit aJták népünknek és a felsza­badulás óta százezrével küzde­nek a szocializmus építésének frontján! Üdvözöljük a magyar falu asz- szonyait és leányait, akik példa - mutatásukkal harcolnak a jó termésért és elsajátítják a fej­lett mezőgazdasági technikát! Üdvözöljük a termelöszövetke zetekben dolgozó nőket, akik jó munkájukkal erősítik szövetke­zeti mozgalmunkat, s egész né­pünk felemelkedése ’ érdekében harcolnak a falu szocialista át­alakításáért! Üdvözöljük a felszabadult né­pünk szolgálatában sok sikert elért női orvosokat, pedagóguso­kat, technikusokat, mérnöknő­ket, az értelmiségi pályán dol­gozó nőket, akikre mind felelős­ségteljesebb feladatok hárulnak országunkban! Üdvözöljük a háziasszonyokat, a hétköznapok fáradha-Htlan munkásait, szorgalmas, a családi tűzhely melegét biztosító mun­kálkodásukért ! Üdvözöljük a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét, a magyar nők harcos tümegszer- vezetét, mely pártunk oldalán 10 éve végez áldozatos és ered­ményes nevelő-, szervező- és építőmunkát! Magyar asszonyok! Leányok! Ä Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a hála és köszönet szavaival adózik a ma- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents