Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-31 / 76. szám
IL A IM O K megyénk mezőgazdaságának tízéves fejlődéséről Április 4-én tizedik évfordulóját ünnepeljük annak, hogy a Szovjetunió hős katonái felßzabadi- tották hazánkat a fasizmus, a népnyúzó földbirtokosok és tőkések uralma alól. Tíz esztendő nem nagy idő egy nemzet életében, de mi ez alatt a tíz év alatt évszázadok útját tettük meg. Munkásosztályunk a dolgozó parasztsággal szövetségben az ország gazdája lett. Az alábbi rövid tények, számok mezőgazdaságunk, dolgozó parasztságunk felemelkedése tízéves útjának kilométerkövei. Eldőlt az ezeréves per: a íöld azé, aki megműveli ! 1945 előtt a megye legjobb földjein földesurak . papok, úribirtokosok, kulákok terpeszkedtek. A Dunamentén 60.000 holdon a kalocsai érsekség tartott sokezer dolgozót cselédsorban. Kisszállás 18.000 holdas területe olasz hercegi birtok volt Többezer holdat bitoroltak a gróf Telekiek, báró Podmaniczkyak. A birtokmegoszlás így festett: Érsekség, grófok és bárók 23.4% úribirtokosok, kulákok 43.4% középparasztok, kisparasztok 22.1% 1—5 holdas kis- és szegényparasztok 11.1% A földreform eldöntötte az évezredes pert. A földosztás során megyénkben 305.000 holdból 45.000 dolgozó paraszt, volt cselédember részesült juttatásban s népi államunk állandó támogatásával a paraszti nyomorból rálépett a felemelkedés útjára. A mezőgazdaság gépesítése Hatalmas összegeket fordított államunk a gépállomások megszervezésére és azok felszerelésére. A felszabadulás előtt a parasztság a gépeket csali hírből ismerte, a néhány traktor a kizsákmányolok jólétét szolgálta. Kormányzatunk 1948-ban adta megyénknek az első gépállomást. 1949-ben már 17 gépállomásunk volt, — ma számuk elérte a 30-at. A gépi munka felszabadítja az embert, kíméli a dolgozó parasztot. Egy hold felszántásához például 27 knr-t kell gyalogolnia az igaerővel szántó parasztnak. Könnyű belátni tehát, hogy mennyivel kifizetőbb, olcsóbb a gépi munka. Ugyanakkor nagyobb terméseredményt is biztosít, mert jobb talajművelést ad, meggyorsítja a mag földbejutását. A gépek száma pedig évről-évre szaporodik sokezer traktorral, aratógéppel és egyéb felszereléssel, — amelyek a munkás-paraszt szövetség beszédes tényei. Akik már az egyetlen járható úton lépdelnek... A földosztás nem oldotta meg a mezőgazdaság tobbtermelésének kérdését. A terméshozam emelkedése elé súlyos akadályt gördített a rengeteg kisparcella, amelyen lehetetlen volt korszerű gazdálkodást folytatni. A fejlődés útja a szövetkezés. Ma már megyénk sokezer dolgozó parasztja halad ezen az úton a többszáz termelőszövetkezetben, 1954-ben a tsz-ek száma 1949-hez viszonyítva 361.7% tagok száma „ „ 804.6% összes terület „ „ 792.6% A termelőszövetkezetek vagyonának növekedése: 1949- ben 100 % 1950- ben 206 % 1951- ben 929.8% 1952- ben 1600.1% 1953- ban - 2060.8% Bevonult a tudomány a mezőgazdaságba A Szovjetunió segítségével a tudomány is bevonult mezőgazdaságunkba, fegyvert ad parasztságunk kezébe a természet erőinek legyőzésében, Az agrotechnikai eljárások fejlődése során 1950-ben 850 holdon végeztünk négyzetes vetést, 1954-ben pedig már 32.599 holdon; Az öntözéssel újabb és újabb területeket hódítottunk el a. pusztító aszály elől. A termelőszövetkezetekben 1949-ben 280 hold öntözéses terület volt. 1950-ben 400 hold lett, 1951-ben 700-ra emelkedett. 1952-ben 1100, 1953- ban 1757, 1954-ben pedig 2400 holdat öntöztek. Az utóbbi évek során sokezer hold erdő, ve- téstvédő erdősáv telepítésével is megváltoztattuk a határok arculatát. r Uj községek születtek a tanyavilágban A Ilorthy-rendszer szándékosan hanyagolta el a tanyavilág sokezer dolgozóját, hogy ezzel is hü társa, a kulákság kizsákmányolási lehetőségét segítse. Az ötéves terv a fejlődés útjára vezette u tanyai dolgozó parasztokat. 20 új község alakult az ötéves terv során. Lakitelek, Lászlófalva, Harkakötöny, Kunfehértó és a többi új község 11 millió forint kölcsönt kapott házépítésre. Az új községek állami segítését beszédesen mutatja Ágasegyháza fejlődése. Ez csak egyetlen évben 95.000 forintot kapott a tanácsháza befejezésére, 64.000 forintot szolgálati lakás építésére, 117.000 forintot mélyfúratú kútra, 206.000 forintot két tantermes iskola építésére, 102.000 forintot az orvosi rendelő befejezésére. A községnek kultúr- háza, könyvtára van. A felsorolt tények csupán néhány cseppje dolgozó parasztságunk múltbeli tengernyi szenvedésének és hatalmas erővel épülő új hazánk egyre szépülő életének. Eredményeinkről beszél a megye minden talpalatnyi helye Bajától Kun- szentmiklősig, Kalocsától a Tiszáig. Az épülő szocializmus kitáruló útjairól pillantunk vissza, messze a mélységbe, ahonnan tíz éve elindultunk s haladunk azóta mindig csak felfelé. A föld máris csatasorba szólítja a falu dolgozóit. Traktorok és fogatok beállnak a barázdába. A gépállomások első nagy erő-1 próbája a tavaszi munka. Traktorosaink szántás-vetésétől, a nő- vényápolás gépi munkájától függ a magasabb termés, a jobb élet, különösen a termelőszövetkezetek idei nagyobb termése. Az, hogy a társasgazdálkodás vonzóvá váljék az egyéni gazdák előtt. Ezt megértették a Kecskeméti Gépállomás dolgozót. Képünk a megindult tavaszi sürgés-forgást ábrázolja. Megyénkben a júniusi part- es kormányprogram óta meg- indult a szőlők felújítása, új szőlők telepítése. A dolgozó paraszt tok és termelőszövetkezetek többízben azzal a kérelemmel fordultak kormányzatunkhoz, hogy bocsásson olyan gépeket rendelkezésre, amelyekkel — mint a Szovjetunióban, — a talajt forgatni lehet. Megyénkbe is érkeztek ilyen nagyteljesítményű gepek. — A képen: a Kiskunfélegyházi Gépállomás szovjet, gyártmányú talajforgató ekéje. A mi falunkból 1944 október hetedikén takarodták ki a fasiszta hordák. így mi a következő esztendő áprilisának negyedik napján már másodszor ünnepeltük felszabadulásunkat. Apámmal már korán reggel kimentünk a határba, megnézni a peresi uradalomból kapott földünket. Verőfényes, tavaszi nap volt. Selymesen csillogó ökömyál úszkált a levegőben, a zöldelő vetésen fürj pitypalattyolt, olykor egy-egy fácánkákas surrant, Az őszi búzára — számunkra az első igazi élet sarjadékára —• vibráló sugáresőt hintett a melegen tűző nap. Minden szép volt, szivet-lelket gyönyörködtető. Apám meg-megállt, mosolygó kék szeme szinte habzsolta az eddig soha nem észlelt szépséget. Nevetve markolt bele a porhanyós ugarba. — Látod? Ez aztán föld. Holdanként tizenkét mázsájával adja az életet. így mondta: életet. A kenyér- gabonát éleinek nevezte akkoriban a szegényparaszt. Hogy miért? Egy esztendővel azelőtt még nem igen tudott volna rá elfogadható választ adni. Hiszen 6 mindig a mások birtokán görnyedt, a testéről lepotyogó izzadtság az ingyenélők földjét öntözte. Aratás idején a fél három már rendszerint olt köszöntött rá a gabonatáblán. Nyiláló l<arja gépiesen suhintotta a kaszát. Zizegve dőlt rendre az aranyló gabona, ő azonban csak a kínszenvedést okozó »gazt« látta maga körül, amely kitépi belőle erejének utolsó maradékát is. Álmatlanságtól egó szeme nem vett tudomást xz érkező hajnal csodálatos biborfüggünyéröl. Füle nemgyör VISSZAPILLANTÁS nyörködött a magasra röppenő pacsirta dalában. Mogorván nézett a milliónyi gyöngyként csillogó harmatra is. Egyedül a szellőt ismerte el valódi barátjának, amely olykor-olykor jól- esően simogatta meg kicserzett arcbőrét. * ...Az iszonyú kínnal betakarított »életet« végül is az uraság magtára nyelte el. Neki, az aratónak, aki húsz órát robotolt naponta, csak morzsák pottyanlak belőle. De azért életnek nevezte ezeket a morzsákat is: hiszen az éhhaláltól úgy-ahogy megmentették. De mindez már a múlté volt 1945 áprilisában. A földeket még friss sebként borították a bombatölcsérek, sok helyen még üszkös gerendák ágaskodtak a szétbombázott házak helyén, mint a rablóbandák pusztítására emlékeztető csontvázak. A sok- évszázados béklyó azonban már darabokra volt tépve. A szabadságot, az életnek ezt a legdrágább kincsét, ekkor már visszavonhatatlanul nekünk ajándékozta a nagy szovjet nép Az urasági kastély, bádoggal fedett tornyával és sunyin pislogó ablalcaival, nem régen még félelmet ébresztve emelkedett ki az erdő tölgyfái közül. S korgó gyomrú, girhes parasztok cipelték az igát Icörü- löttc. Jóltáplált lovakon őgyelgő csendőrök, pökhendien parancsolgató hajcsárok serkentették nagyobb igyekezetre a nyomorgó cselédeket. Községünkben 1945 április negyedikén már csak mint egy rossz, de soha el nem múló emlék élt a dolgozókban az úri világ. A kastély, az elnyomásnak ez a bevehetetlennek vélt fellegvára, meghunyászkodva tekintett a saját földjükön szorgoskodó parasztokra, tornyán munkára lelkesítőén lobogott a vörös zászló. Letűnt, örökre letűnt az ingyenélők napja, csendőröstől, hajcsárostól, féktelen tivornyáktól hangos kastélyostól együtt. S ha a fasiszta dúlás okozta sebek még ott is éktelenkedtek az immár igazi haza testén, de már ott feszült a karokban az a roppant alkotó erő is, amely a párt irányítása mellett lankadatlan szorgalommal kezdett hozzá az igazi élet minden feltételének megteremtéséhez. ... Estefelé tértünk vissza a községbe. A községháza előtt szokatlanul nagy tömeg tartózkodott. Kis idő múlva megtudtuk, hogy a Szovjet Hadsereg végleg kiűzte hazánkból a fasiszta fenevadat. Ennek örömére gyűltek össze az emberek. Ünneplőbe öltözött ember kevés volt a piactéren. Többnyire keshedt, össze-vissza foltozott gúnya fedte a vézna testeket. Zsírpecsétes fakó kalap, ócska katonasapka tapadt az üstökökre. Külsőleg nézve még mindig azokra hasonlítottak, akik vasárnaponként munkakeresés céljából lepték el az any- nyiszor megátkozott teret, vagy akik ennivalót követeltek a jegyző úrtól. És 'mégse ugyanazok vollak. Nem ugyanaz volt már Bíró János sem, a félkarú rokkant, akit annyiszor láttam koldulni az utcasarkon. Nem ugyanaz volt az ötcsaládos Elekes Gáborné sem, akit harmincöt esztendős létére hatvan évesnek ábrázolt a rettentő élet. Emberek voltak, a sorsukat immár saját maguk irányító emberek. Ücska rongyaikat még nem tudták másikkal felcserélni, hiszen még csak most indultak el az igazi élet útján. De az iszonyú teher, amely aranyat préselt ki belőlük az urak javára, már a sárba taposva hevert. S ez jelentette számukra az örökké emlékezetes ünnepet: az emberré válás, az elnyomottságból az ország urává emelkedés. Naplemente után mentünk haza a vörös zászlókkal díszített térről. Anyám, akár egy húsz év körüli menyecske, a katlan körül siirgött-forgott. Édeskés csörgeszag és paprikás- csirke illat terjengett a levegőben, — Tán csirkét vágott? — néztem bele a bográcsba. — Azt bizony ' — nevetett anyám, apám pedig hozzátette: — Eddig ritkán ettél csirkehúst, ugye fiam. Ezután majd gyakrabban eszel. Most már megszabadultunk az urak jármától. S ha baromfit nevelünk, magunknak főzünk belőle paprikást. Nevettünk, messzecscngö, jóízű nevetéssel. Szabadságunk,' emberré emelkedésünk elné- míthatatlan muzsikája áradt ki ajkunkon, üusi Vince, Látogatók a Kalocsai Kísérleti Gazdaságban . A Magyar—Szovjet Társaság i calocsai járási agrárosztálya a .lapokban találkozóra hívta meg a járás termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak vezetőit, ag- ronómusait, állattenyésztőit a Kalocsai Kísérleti Gazdaságba, ahol a korszerű nagyüzemi gaz-; dálkodás legfejlettebb módszer reivel ismerkedtek meg. A ta-i .áilkczón résztvettek Kalocsa élenjáró egyéni dolgozó pa- rasztjai is. A vendégeket Dimitrov György, a Kalocsai Kísérleti Gazdaság igazgatója üdvözölte, majd az MSZT járási agrárosztálya tagjainak vezetésével sorra megtekintették. a kísérleti gazdaság és a tangazdaság üzemágait. A kísérleti gazdaságban szakemberek ismertették azokat . az eredményekig,, amelyeket a szovjet módszerek alkalmazásával értek el a no-' vény termelésben és állattenyésztésben. A tapasztalatcsere után Papp Ferenc, az agrárszakosztály titkára, á kalocsai tangazdaság kiváló főállattenyésztője filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartott a moszkvai mezőgazdasági kiállításról. Egyébként a Kalocsai Kísérleti Gazdaság dolgozói a felsza- öadulási versenyben a vállalt tiatáridö előtt 10 nappal befejezték a koratavasziak vetését, összesen 137 hoidnyi területér, terült tőidbe a tavaszi kalászos, :akarmányrépa és takarmány- te vet di tu ugj a.
