Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

A% SZUP iananstnlalaibni A gtarlbízottéig»’ teljes ülése a kollektiv vezetés szerve A XIX. pártkongresszus ha­tározatait követve ma a párt- bizottságok sűrűbben tartanak teljes üléseket, mint azelőtt. Ez­által az ülések napirendje vál­tozatosabb lett és jobban illesz­kedik a konkrét feladatokhoz Egyre sűrűbben szerepeinek a teljes ülések napirendjén szer­vezési és ideológiai kérdések. A napirend kibővítése fokozta a pártbizottság tagjainak aktivitá­sát a kollektív munkában. A tel­les ülések ilymódon politikailag fejlesztik a kádereket, növelik a pártbizottságok tagjaiban és a funkcionáriusokban a felelős­ségérzetet, serkentik a bírálatot és önbírálatot. A beszámoló A beszámoló színvonala meg­határozza a vita irányát és jel­legét. A felületesen előkészített beszámoló csökkenti a teljés ülésnek, mint a kollektív veze­tés szervének szerepét. Ha az előadó nem ismerteti a pozitív tapasztalatokat, ném tarja fel a hiányosságok gyökereit, meg­nehezül azt, hogy a pártbizott­ság tagjai alaposan megvizsgá ­ltassák a felvetett kérdést es megfelelő határozatot, hozzanak. A viia irányítása A vita helyes irányítása is fontos. Figyelmet kell fordíta­ni minden bíráló megjegyzésre, hogy a pártbizottság minden tagja megbizonyosodjék arról, hogy a teljes ülésen elmondott vélemény kihatással van a to­vábbi gyakorlati munkára. Ez állandóan emeli a bírálat szín­vonalát a teljes üléseken. I-Iogy a vita eredményes le­gyen, á pártbizottság első tit­kárának tevékeny részt kell vennie minden kérdés megvita­tásában. Amikor a vita mellék- ,vagányra kanyarodik, amikor a beszámoló fontos kérdései el­kerülik a hozzászólók figyel­mét, az első titkár hozzászólá­sának igen nagy szerepe van a teljes ülés színvonalának eme­lésében. Egyes városi és kerületi párt­bizottságok első titkárai hozzá­szólásaikat feltétlenül a teljes ülés végén mondják el. Az ülés végén elmondott hozzászólások eredményesek, mert a vita ütáli a titkár értékes következtetése­ket vonhat le, az elhangzott ja­vaslatok és felszólalások figye­lembevételével feladatokat tűz­het ki. De az már nem helyes, ha rendszerré válik( hogy az els'i titkár a teljes ülés végén szólal fel. Az első titkár felszólalása után ugyanis a pártbizottság tagjai már nem kérnek szót, a kérdés előadói sem tartják szük­ségesnek a zárszót, — noha ezt formailag senki sem akadályoz­za —, mert megszokták, hogy az első titkár hozzászólása az ülés befejezését jelzi. A hozzászólások A pártbizottságok feladata, hogy hozzáértéssel és alaposan vizsgálják meg a teljes ülés napirendjére tűzött kérdéseket és helyes határozatot hozzanak. Ez megköveteli, hogy mindéi) hozzászóló lelkiismeretesen es alaposan készüljön felszólalása­ra. À kommunista készüljön fel komolyan a hozzászólásra, fe - szólaiásával segítsen felfedni a hibák igazi okait, tegyen kon­krét javaslatokat a hibák ki­küszöbölésére, kerülje a formá­lis felszólalásokat. A határozat A teljes ülés határozata jelen­tős pontikai okmány. Egy-egÿ kérdésben a pártbizottság és az egész pártszervezet további munkájának alapjául szolgál. A határozat értéke csökken, ha nem tükrözi a Vita folyamán elhangzott javaslatokat es hoz­zászólásokat, mert az ilyen ha­tározat csökkenti a pártbizott­ság tagjainak aktivitását és kezdeményező kedvét. A hatá­rozatok összeállításénál gyakran követnek el hibát a határoza­tot szerkesztő bizottságok. A ha­tározatot szerkesztő bizottság­nak ugyanis nemcsak az a fel­adata, hogy a határozatot meg­szövegezze, hanem az is, hogy minden pontját alaposan mér­legelje. áttanulmányozza a fe - szóialások jegyzőkönyvét, hogy a felszólalások anyagával gaz­dagítsa a határozatot. A ros^z határozat akadályozhatja a vég­rehajtás megszervezését és el­lenőrzését. Már pedig a végre­hajtás ellenőrzése nélkül a párt- bizottság csak látszatmunkiU végez, munkája nem lehet ered­ményes. A Végrehajtás ellenőrzése — különösen most, amikor a tel­jes ülések gyakoribbak — bo­nyolult, sok erőt és időt, ta^ pasztalatot és hozzáértést igény­lő munka. De a végrehajtás el­lenőrzése nélkül a teljes ülés nem váihat a kollektív vezetés igazi, állandó működő szervé­vé, a jó ellenőrzés nélkül még a helyes határozatok is a levt- vegőben lógnak. * A kollektivitás pártunk veze­tésének legfőbb elve. Fokoznunk keil a teljes ülések szerepet, mert hiszen a konferenciák kö­zötti időszakban a teljes ülé­sek a pártszervezetek irányítá­sának legmagasabb szervei. Irta; A. Dremov Harcban és munkában Irta ; A'. Zsigunor, a Moszkvai Sztálin Gppkocsigyár farm a készítője Jt magyar—szovjet barátsági hónap napjaiban én, az egy- C7L szerű moszkvai munkás, szívem egész melegével sze­retném■ üdvözölni a. felszabadulásuk 10, évfordulóját ünneplő ma­gyar dolgozókat. Sok emlékem fűződik ahhoz a hős harchoz, ame­lyet tíz éve vívtak a Magyarországot felszabadító szovjet harcosok. Már a háború első napjaiban, amikör hazám és az egész vi­lág fölé szörnyű veszély tornyosult, munkaruhámat katonakö­penyre cseréltem és önként kimentem a frontra. Harckocsink sok ütközetben megfordult. Erről tanúskodnak azok a hadikitüntetések, amelyeket á szovjet kormánytól kaptam. A Honvédő Háború második fokozatú érdemrendje, a második és harmadik fokozatú dicsüségrend, a •>Németország feletti győze­lemén-, »A Japán feletti győzelemért<-, a Prága—Budapest— Bécs-kürnyéki ütközetekért kapott érinek elevenen emlékeztetnek a harcokkal téli napokra. Többször megtörtént, hogy harckocsi­kon elsőnek nyomultunk be a fasiszták áltál megszállt városokba és könyörtelenül szétzúztuk az ellenséget. Hány meghatóit talál­kozóban volt résZem a magyar falvak és városok dolgozóival! Az egész lakosság kitódúlt az Utcára, högy üdvözölje a felszabadító hadsereget. A magyarok olyan szeretettel hívtak bennünket ott­honukba, mint amilyennel a legdrágább vendéget, a hűséges ba­rátot hívják. Mindenütt, ahol csak lehetett, segítettek nekünk megsemmisíteni és a magyar földről kiűzni az ellenséget. /Emlékszem, hogyan harcoltunk Budapesten minden lakásért, minden házért. A szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a magyar partizánok. Itt, a harcok tüzében született meg a vérrel megpecsételt barátságunk. És soha senki nem képes megbontani népeinknek ezt a barátságát. Véget ért a háború, s mindnyájan visszatértünk a békés munkához. Újból elfoglaltam helyemet a Moszkvai Sztálin Cépkocsígyárban. Az utóbbi években nagy munkatermelékenységet sikerült elérnem. Így például a vízszivattyúház gyártásánál a normában megállapított 176 formaszekrény helyett 780 forma­szekrényt készítettem el. A hadseregben megkaptam a kiváló harckocsizó jelvényt; á gépkocsi-, traktor- és mezőgazdasági gép­gyártási miniszter a munkában élért eredményeimért a szoiialista verseny élenjárója jelvénnyel tüntetett ki. Nálunk, szovjet embe­reknél igy párosul a harci dicsőség a munkadicsőséggel. /O^'eni állok meg az elért eredményeknél, tökéletesítem a (Pv. termelést, a formázás technológiáját. Több újításomat már bevezették. Csupán az egyik újításom évi 30 tonna fémmeg- takaHtást eredményez. Munkámmal én is résztveszek szeretett, hazám hatalmának növelésében, a béke erősítésében. Az újságokat forgatva olvasom, hogy önök, kedves barátaim, eredményes munkát végeznek hazájuk javára, a boldog élet, a béke érdekében. Szívből kívánok új sikereket a szocializmus épí­tésében. Növekedjék és erősödjék a magyar és a szovjet nép barátsága! A zenei szakfelelősök és kómsvezetők országos értekezletének második napja TOMPÁI JEGY T I K népét a kultúra megbecsülésére, — azért, hogy a megbecsülés lé­vén meg is szerettesse. S ma szeretik a tompáiak. Életük al­kotó elemévé Vált. Szórakozás után jólesik a nuirika, és munka után jólesik a szórakozás. Hétfőn a Népművészeti Inté­zetben folytatták a megyei és kerületi tärtäcSök zenei szak­felelőseinek, valamint a kórueve- zetőknek országos konferenciá­ját. A konferencia részvevői hétfőn kérdéseket intéztek az Állami Orosz Énekkar vezetüjé­hez: A. V. Szvesn.yikovhoz, a OSZSZSZK Sztálm-dijas néf művészéhez. A V. Szvesnyiko válaszában sok hasznos tapaszt« latot adott át a magyar kórus vezetőknek, valamint a tanácso zenei szakfelelőseinek. (MTI> A helyi tanács és pártszervezet segítségével teszik még lej lettebbé gazdaságukat a Vörös Csillag tagjai Nem esik messze a magyar— jugoszláv határtól Tompa köz­ség. Dolgos népe éli a maga egy­szerű, de szép életét. Van pénze, jóra, disznaja és van életkedve. A házak kívül-beiül csinosak, szépek, tiszták. Lakóinak igényei magasak. A földben heverő mag, a zöldülő vetés öröme mel­lett más kedvesség is sok fel­emelő érzést hint a tompa íak szívébe. A szorgos munka után jólesik a szórakozás. Mindig kedvesen fogadott vendégek a Szegedi Nemzeti Színház művé­szei, s mindig tapsorkánba fül- lad a helyi színjátszó csoport sikere. • Tíz tavasz kohójában olvadt el a hó, amíg eddig jutott Tom­pa község. Igaz, hogy a felsza­badulás előtt is voltak kultürá- lis próbálkozások, de azok nagy része elporlott az öncélúság út­vesztőjében, kudarcba fulladt, mert hiányzottak a legszüksé­gesebb alapfeltételek. • Nem volt egyszerű az indulás. 1951-ig a vajúdás szőnyegét tép­te a község, ötvenegyben aztán ugyancsak megmozdult a falu. Társadalmi munka, állami támo­gatás és még ugyanabban az év­ben felavatták a gyönyörű kul­túrotthon t. • Galántha Tibor kultúrotuion- igazgató nem ismerte és ma sem ismeri a fáradságot. Szervez, irá­nyít, úgy szokták mondani az ilyen emberre, hogy életrevaló. Nagy érdeme van abban, hogy a község népe megszerette és odaszokott a kultúrotthonba. A falu és ő, szeretik egymást. Nem csoda. Azért küzd, hogy jó! érezze magát a másik ember. Az előadások bevételéből reflekto­rokkal szereltette fel a kultúr- otthont, zongorát vettek, világ- vevő rádiókészüléket lemezját­szóval. lemezekkel együtt. 1931-től napjainkig a községi színjátszó csoport négy komoly nagysikerű előadást rendezett. Az egyik volt a -Csinom Palkó«, a másik a »János vitéz«, a har­madik -Dohányon vett kapitány« és a negyedik a -Három a kis­lány.« Emellett az év kiemelkedő ünnepeit nagyszerű műsor kö­szöntötte, sőt a megyei és or­szágos kultűrversengéseken is ott volt a tompái kultüregyüttes. • Szép a kultúrházuk. Olyan népes, mint a méhkas. A művé­szeti szakkörnek három ágazata működik: színjátszó, a zehe és a tánc. A sportszakkörnek két hajtása van: asztalitenisz, meg a sakk. A mezőgazdasági szak­kör keretén belül működik a természettudomány, az állatte­nyésztés és a növénytermelés. Rövidesen megalakul a fotó- és az énekszakkör. A .kültúrház szárnya alá tartozik a népkör, meg a népkönyvtár. A szakköri foglalkozások hetenként 47 órát vésznek igénybe. Szép sikerrel zárult az -Ezüstkalászos« és a szabás-varrás tanfolyam. * Van-e probléma? Van. A nép­könyvtár könyvállománya régi. Régen cserélte a járási könyv­tár. Az olvasók új könyveket szeretnének, de hiába. Szabó bá­csi, a könyvtáros, hébe-hóba, amikor Halason jár, a hóna alatt hoz néhány könyvet, hogy le­gyen valami új olvasnivaló. De ez kevés. Mit akar a járási könyv­tár? Miért nem cseréli már ki a könyvállományt, amikor tudja, hogy a tompaiak epedve várják? Régi álma a kultúrotthon-igaz- gatónak, hogy a megyei tanács küld majd egy irodaasztalt, meg egy irodai szekrényt. Még nem érkezett meg. A remény min­den nap felcsillan és minden este elalszik. * Ma már nem titok, imt-u la- niiütta Galáthy eivtárs a község KULTÚRTEREM avatására készülnek a bácsbokodi Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet­ben. Mindenki talál valami tennivalót. DISZ-liatalok Csi­nosítják a terem falát. Valaki megszólal mellettem: — Az a fiatal lány, aki olyan lelkese­déssel szorgoskodik, alig egy hete lépett ám be a csoportba! Balta Margitnak hívják. Közben Pestality Márton elnököt keresi valaki. Hamaro­san előkerül a nagy forgatag­ban. Serfőző Tamás — amint később megtudtam a nevét — mindjárt szóba is elegyedik vele. Be szerelne lépni ó is a csoportba, hát most eljött meg­érdeklődni, hogy bevennék-e? NAPOK ÚTA mozgalmas a Vörös Csillag házatája. Léh La­jos, aki évekkel ezelőtt fordí­tott hátat a szövetkezetnek, most azzal állított be, hogy megbánta elhamarkodott lépé­sét és vissza szeretne jönni. — Tudtuk, hogy vissza fogsz lérni közénk — volt a tréfás- kedvű válasz s már nagyjából rendeződött is a dolog, mert a csoport tagjai szívesen látják viszont maguk között a mindig szorgalmas Léh Lajost. Pleszár, Istvánná, Berta Jánósné is az elmúlt napokban jelentették be, hogy tagjai ■ akarnák lenni a szövetkezetnek, — A kívülállók talán még jobban várták a zárszámadás eredményét, mint mi magunk — mondja mosolyogva a szövet­kezet elnöke. — Különösen nagy volt az érdeklődés, ami­kor megtudták, hogy termény­ben, készpénzben tagjaink átla­gos havi jövedelme elérte az 1600 forintot. Voltak azonban olyanok is, — és nem is kis számban, — akiknek átlagos havi jövedelme 2000 forint volt. A BÁCSBOKODI Vörös Csil­lag TSZ tagjai megalapozták szövetkezetük jó hírnevét. Szí­vósan harcoltak a kezdeti ne­hézségek leküzdésében. Amit azonban joggal elvártak volna, a járási és helyi tanács nagyobb segítsége, támogatása. — Az elmúlt évben például mind a járási tanács, mind a helyi tanácstól édeskeveset néz­tek felénk. Pedig több szem többet lát. Akármilyenek is eredményeink, hiba is akadt Nem volt, aki rámutatott volna azokra, Vagy aki tanácsot adott volna az elért eredmények mel­lett a lehetőségek további fel­ismerésére, kiaknázására. Bi­zony igen keveset törődtek velünk és kérelmeinket nem egy esetben háttérbe szorítot­tak. Például az egyik tagunk lakásügye. Időben bejelentettük, ha a lakás kCüHll, egyik tagunk­nak igényeljük. A tanács mégis másnak juilalla, ' Gj MES ELVTÁRS, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke mindenben igazat ad a szövetkezet panaszának. — Megfeledkeztünk arról, hogy az egyénileg dolgozók megsegítése mellett továbbra is legfontosabb feladatunk a ter­melőszövetkezeti mozgalom erő­sítése, szövetkezeteink fejlesz­tése, megszilárdítása, jövedel­mezőségének további emelése. A Központi Vezetőség határo­zata rámutatott hibánkra. Már cselekedtünk is. Termelőszövet­kezeteink elnökeit meghívjuk minden mezőgazdasággal kap­csolatos megbeszélésünkre, rendszeresen részt fogunk venni taggyűléseiken. A pártütkár elvtárs, a tanácselnök és a me­zőgazdasági előadó együttesem éppen az elmúlt napokban vé­geztek a termelőszövetkezet földjén határjárást, melyet ha­vonta rendszeresíteni fogunk és meghívjuk ezekre a határjá­rásokra az élenjáró egyénileg dolgozó parasztokat, és közép­parasztokat. A VÖRÖS CSILLAG szélesre tárta kapuit az újonnan belépni szándékozók előtt. Visszavárja az eltávozott szakembereket, különösen Bedszula Mihályt, aki ezidőszerint a SZÜVQSZ já­rási központjának dolgozója.

Next

/
Thumbnails
Contents