Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
Helvécia a tüzes borok hazája Mint valami középkori lovagi őrtorony, úgy emelkedik ki a 'környezetéből a Helvéciái Állami Gazdaság központja. Bástyafala majdnem félévszázada állja az idők viszontagságait. Sokai tudnának mesélni ezek a régi falak. Az elmúlt időkről, amikor itt még csak régimódi pásztorkodás volt. A szélhordta buckák farában egy-két juhásztanya rejtőzködött és köröskörül, ameddig a szem ellátott, végtelennek tetsző bürgejárás hullámzott. A •sivár homokon tarack, kutyatej, királydinnye és más vadfüvek vertek gyökeret. A sömlyékbe, zsombékokba sások és kakasok, a buckák ormán meg aranyszínű ökörfarkkórók virultak. Errefelé vsak szélhordta magból szaporodott az akác, meg a nyárfa. A szabad síkság, a nomád pásztorélet minden lehetőségét magába rejtette. Azóta sokat változott a vidék. Az izom és az akarat elsimította a puszták hepehupáit. Szőlővesszők és facsemeték kerültek a szűz talajba. Az ember béklyóba kötötte a szélfújta homokot, verejtékével öntözte, nélkülözésével táplálta. A vasakarat és az elszánt küzdelem szőlőskertté varázsolta ezt a vidéket. Az első telepítők Dunántúlról jöttek a filox er a járvány idején, mikor a kötöttebb talajon a szőlőligeteket elpusztította ez a féreg. Wéber Ede svájci egyetemi tanár irányításával történt a telepítés, aki szülőhazájáról nevezte el Helvéciának a vidéket. Tudományos alapon végezték a telepítést abból kiindulva, hogy a homoki szőlőket nem bántja a filoxera. Ennyi bevezető után térjünk át a jelenre. Gazdag borvidék a puszta helyén ' Ugorjunk át néhány évtizedei és nézzük meg a mai Helvéciát, ahol jelenleg az állami gazdaság terül el. 1950 márciusában alakult a gazdaság 415 hold szőlővel, később 1953-ban a Szikra bekapcsolásával újabb 400 hold szőlő és gyümölcsös került a gazdasághoz. Az volt az első lépés, hogy az elhasznált talajerőt pótolják, »jó kondícióba hozzák« az állományt. Már 1950 tavaszán 2000 vagon szervestrágya került a talajba, azóta is rendszeresen pótolják ez elhasznált talajerőt. Nem állíthatjuk, hogy a gazdaság fennállása óta nem tudott volna jobb eredményt elérni, de íigye- tembevéve a gyakori munkaerő- hiányt és azt, hogy a szőlő és gyümölcsfák ápolásához szükséges védekezőszer sem volt minden időben elegendő, kivéve a tavalyi időszakot, amikor viszont a minőséggel volt baj, csak kevéssé ítélhetjük el a vezetést. Főként ezerjót, olasz rJzllngek, kadarkát termelnek, amelyeket palackoznak is. Ezek a borfajták nemcsak határainkon belül, de határainkon túl is hirdetik a magyar borok becsületét. Helvéciái Olasz Rizling Helvéciái Kadarka Mit csinálnak ilyenkor Helvécián. Nehogy azt . higyjük, hogy a pihenés időszaka van. Nemcsak a tavaszi előkészületekről van szó, hanem a pincében is lazas munka folyik. A híres heivéciai borok 50 ezer palackban várják az elszállítást. A napokban megnyílt Budapesten az állami gazdaságok elárusító boltja, ide indul útra a karcsú hétdecis rajnai palackokban gyújtott Heivéciai Olasz Rizföng és tömzsi literes üvegekben a piros, csillogó, tisztafényű Helvéciái Kadarka. Mind a kettő világmárka. Az olasz rizHng künnyűitalú, aranyfényű, kellemes zamatú bor, amçly szinte észrevétlenül lopódzik be az ember vérkeringésébe. A kadar az más. Csillog, mint a rubin, pezs- díti a szövet, nemhiába hívják heivéciai tüzes kadarkának. A gazdaság pincéjében Ifi ezer hektoliter befogadóképességű hordó van. Madarász Ernő ennek a kis birodalomnak a feje, valóságos vegyész. Finom gonddal ügyel a bot- kezelésére, mert érzékeny jószág az. Fiolák, üvegek egész sora közt sürgölődik a pincemester. Nézi, hogy a különböző derítő anyagokra hogyan viselkedüi a drága nedű. Jelenleg a borok fejtésével, házasítá- sával, derítésével foglalkoznak. Az idén is palackoznak 800 hektolitert, ami nem kis dolog, csak az első hallásra látszik annak. Tisztítják, fényezik, szűrik a bort, míg a palackba kerül. A jelenlegi üvegek 53-as bort tartalmaznak. Miután mi is megkóstoltuk az »aranyhomok« finom termését, méltán állíthatjuk, hogy nemhiába dicsérik szerte a világon. A tervek Talán néhány szót szóljunk a tervekről is. Nem lebecsülendők ezek és bizony nem kis feladat elé állítják a gazdaságot. Szívesen ad tájékoztatást erről Kovács Ferenc, a gazdaság főagro- nómusa. — 100 holdon gyümölcsfaiskolát létesítünk, zömmel télialmát, barackot, cseresznyét, meggyet és líörtét. 10 holdon lesz anyatelepünk vadalanyofcból, 50 holdon tavaly szőlőt telepítettünk, az idén 60 holdon telepítünk. 500 ezer porbujtást végzünk szőlőink felújítására. 50 holdon sző- iőgyökereztetö Iskolánk lesz, amelyben 10 millió gyökeres- vesszőt állítunk elő. Szép tervek ezek, A Kiskunfélegyházi Gépállomás az SZ— 80-assal máris forgatja a homokot a borbási üzemegységben. Két mázsával több szőlőt akarnak termelni a beütemezettnél, ennek érdekében most gondoskodnak a rézgálicról. Mintegy három és fél vagonnal már van belőle. Íme néhány adat, amely bizonyítja: máris lázas igyekezet folyik, hogy minél több tüzes heivéciai bor kerüljön a közfogyasztásra. Egy megjegyzés Ha már a közfogyasztásról beszélünk, szóljunk a fogyasztóról is. A kecskeméti fogyasztó gyakran keresi a heivéciai márkát, sajnos, hiába. 1953 decemberében húsz hektó palackozott bort adtak az üzletekbe, ami egy nap alatt elfogyott. Ez elég bizonyíték arra, hogy mennyire keresik. Helyes lenne, ha nemcsak a Lenin körúton Budapesten, az állami gazdaságok boltjában lehetne kapni márkás heivéciai bort, hanem legalább a termőhelyén: Kecskeméten is. Elbúcsúzunk az »aranyhomok« drága kincsét»!, azzal a reménnyel, hogy az idei őszön gazdag szüretről számolhatunk be. Bízunk abban — a Helvéciái Állami Gazdaság minden dolgozójával együtt —, hogy Kecskemét környékének ez a gazdag borvidéke a jövőben az alkotó, teremtő munka nyomán az eddigit felülmúló mértékben ontja a magyar földnek ezt a drága értékét. Miért nem olcsóbb a gyermekcipő?,,. Tavaszra készülnek a Kecskeméti Cipőgyárban. Erre utal az a sok fekete gyermekcipő fehér betéttel, amelyeket 19—30-as számmal látnak el. Még jóformán meleg a kezek érintésétől az a sokszáz gyermekcipő, amit naponta kiszállítanak az üzemből az ország különböző boltjaiba, örömöt szerezve gyermeknek, szülőnek egyaránt. Ez az öröm néha nem teljes. A kirakatok nézegetésekor valahogy minden vásárlóból kikívánkozik: lehetne a gyermekcipő olcsóbb. Ez igaz. A párt politikája is az, olcsón, jót. Ezt egyféleképpen lehet elérni. Csökkenteni kell a cipő előállítási költségét. A múlt negyedévben közvetett anyagnál — bélésvászon, talpbélés, felsőbőr, szeg, drót, fonál, ragasztó — 107.000 forinttal használtak fel több anyagot, mint amennyit a terv előírt. Gombolyítsuk tovább e gondolat fonalát, s nézzük meg az önköltségcsökkentés más módszereit is. A következő tétel a bérköltség. Itt 49.000 forinttal fizettek ki többet, mint amennyit a terv kötelezően előír. Részletesebben: minőségi prémium < mén 14.000 forint kerül kifizetésre; a tervteljesítéshez 1500 túlórát használtak fel, amely 13.500 forint többletkiadást jelentett. Mindez, természetesen igen megdrágítja a gyermekcipőt. A harmadik költségcsoport a különféle költségeket öleli fel. Itt 20.000 forintos túllépésről ad számot a mérlegbeszámoló. Épületkarbantartásra 10.000 forinttal fordítottak^ többet az engedélyezettnél. összegezve: 176.000 forinttal került többe negyedik negyedévben gyártott gyermekcipő, mint amennyit a terv előír. Úgy gondoljuk, magyarázatot adtunk arra, hogy miért nem olcsóbb a gyermekcipő. Az igazság kedvéért még meg kell említeni. Ugyanezen idő alutt a dolgozók átlagkeresete 100—200 forinttal emelkedett. A termelékenység viszont visszaesett, ugyanannyi cipó drágábban készült el, mint az előző óv hasonló időszakában. Ha havonta 25 napi termelést veszünk alapul, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy a tavalyi három utolsó hónapban két forinttal többe került egy gyermekcipő elkészítése a tervezettnél. És amíg így lesz, nem számíthatunk árleszállításra, amit bizonyára a cipőgyáriak is szeretnének. Mit is tesz a vezetőség a cipők önköltségének csökkentéséért? A gazdaságvezetés Szabó Miklós és Hegedűs Menyhért újításának alkalmazásával 11.000 forinttal csökkenti a gyermekcipők önköltségét. A Szegedi Cipőgyárból bélésbőr hulladékot vásárolnak, kilóját 15 fillérért. Ez is cgy-kétezer forinttal segít az olcsóbb cipőkészítésben. Ezenkívül a sztahanovista szint elnyerésének feltételei közé sorolják az anyagtakarékosságot is. Ezek az első lépések jelentősek. Elégséges-e? Nem! Nézzünk csak egy kicsit körül az üzemrészben, mit kell ott tenni. Az első, ami feltűnt. Sok szeg hever szerte-szét a munkaasztalon s a földön. Használhatatlan! Méteres cérnaszálak, fonalak a gépek mellett. Ez egy-két példa, de a takarékoskodásnak jóval :öbb módja van az üzemben. Ugyan mit kell ilyen dolgokon fennakadni, hisz olyan jelentéktelen az egész. — Az első látásra igen. De számoljunk csak. Ha egy tűzönö naponta kétszer egy méter cérnát dob a földre, az összesen 100 méter. Ha egy óra alatt 100 szöget dobnak el, az naponta 800 darab. Ezek és ehhez hasonló apró dolgok drágítják meg a gyermekcipőt. Ennek megszüntetéséhez a rendelet kevés. Több kell. Takarékoskodó, üzemét szerető munkás. Végezetül egypár sort a Népszava február 15-i számából: — Élüzem ünnepség a Duna Cipőgyárban.. : A terv 103.5 százalékos teljesítése mellett a IV. negyedévben több, mint két és félmillió forinttal csökkentették az önköltséget... Tehát lehet olcsón, jó cipőt készíteni! Ügy-e, cipőgyári elvtársak!? ________ Élet a csávolyi népkörben Megmaradt 590 méter sínanyag A műauak végén | mindenki igyekezett a mosdóhoz, öltözőhöz a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezéseik Gyárában. A középső csarnokban, hátul a balmezőn azonban összeverődött egy csoport — a Bibókcsoport. Valami olyan dologról beszélgettek, ami mind a tizenöt csoporttagot érdekelhette, mert figyelmesen tapadt szemük Bibék Bélára, a csoportvezetőre. A megbeszélés után a nagy csoport kisebb csoportokra oszlott, beszélgetve, hármasával, négyesével hagyták el a csarnokot* • Smmrdán reggel | a Bibók- esoport minden embere friss erővel érkezett a munkahelyre. Megindult a kopácsolás, sírtak * vaslemezek a vágók alatt, égett a munka a dolgozók kezében. A Bibókék csoportja körül dolgozók valami szokatlan dologra lettek figyelmesek. Egymástól kérdezősködtek, érdeklődtek. — Mit csinálnak Bibókék? — Nyilván darupályasíneket ú- Lehet, — De úgy? — Ok tudják, ,. A Bibók-csoport pedig figyelembe se vett® a körülöttük téb- íáboló kíváncsiskodókat, csak rakta egymás végéhez a 9 —IC méteres síneket, Ehhez a végé;. hez még illesztik, de a másik végén már hegesztik. Nem így szoktuk ezt! — mondja a bámészkodók között Miska bácsi, közelhajolva a mellette dolgozó Antal füléhez — Amaz rábólint, — Az előbbi tovább folytatja: — Hm, nem jó. Ha én 50 méteres pályái építek, van hat darab 9 méteres sínem, ez akkor 54 méter. Ügy-e? Akkor én minden darabból levágok, mind egyforma hosszú lesz, azután hegeszteni össze. Mi? De nyilván Antal nem is hallhatta már ezeket, mert nem szólt rá semmit, csak forgatta a kulcsot a csavarral együtt. Bibókék egyik embere méterrel mérte a már összeforrasztott hosszú sínt. — Itt az 50 méter, itt lehet elvágni! Antal odaszólt a szomszédnak, Miska bácsinak: — No, látja?! — Közben Bibókék felé biccentett a fejével, — egybe vágjáiló le a maradékot Az öreg hangja egy kicsit elcsuklott, de ha már kigondolta, ki Is mondta: — Fene álljon a csavaros eszükbe. » Ahogy ogyik | napra jött a másik, úgy kerültek egymás mellé a darupályasinek. Ma már a Blbók-brlgádról olyan igaz történeteket beszél az üzem, hogy 70 darupályasio elkészítése révén 590 méter sínanyagot takarítottak meg. Szőke elvtárs, az üzem vezetője azt is kiszámította, hogy a megtakarított anyagból még öt darab darupályasínt lehet készíteni. Forint értékben 24—25 ezer forintos takarékosság ez. Csávolyon január SO-án alakult meg a névkör, több mint 100 taggal. A hét tagú ve- zetöségben három egyénileg dolgozó, két tsz tagot, egy ktsz tagot és egy értelmiségi dolgozót választoltak. A népkör pezsdülö, élénk életével máris tekintélyt vívott ki magának a községben, s a megalakulás óta több, mint hetven taggal gyarapodott. A népkör gondoskodik a község dolgosó parasztsága körében felmerült igények kielégítéséről. Programjába vette, hogy rendszeresen mezőgazdasági tárgyú előadásokat, filmvetítéseket rendes és előadóknak felkérik « község és » környék legjobb sZak~> embereit, agronómu- sait, állatorvosait, per dagögusait. Már az első mezőgazdasági tárgyú filmelöaddst nagy érdeklődés kísérte, a moziban, egyetlen szabad hely nem volt. (Hantos Ferenc leveléből ) Jogi tanácsadás Kiskunhalason Kérjük, hogy nocsak Kecskeméten, hanem a megye többi városaiban is tartsanak jogi tanácsadást. — Ezt az óhajukat hangoztatták olvasóink levélben és élőszóval egyaránt. Szerkesztőségünk figyelembe- véve a kérést, a napokban Kiskunhalason megrendezte az első olyan fogadónapot, ami Kecskeméten kívül zajlott le. Délelőtt 10 órára hirdettük a tanácsadást, de már fél 10-kor szorongtak az emberek a íogadóte- remben. »Mi Bodoglárról együtt jöttünk« — mondta két paraszt- asszony. Azt sérelmezték, hogy személyi igazolványuk kiállítása végett már negyedszer járnak Halason, de még mindig nem intézték el ügyüket. A megyei ügyész elvtárs már nyúlt is a telefon után, intézkedett. »Itt a megyei kiküldőit ügyész, beszél: Kolozsi R. Gyula. Két bodoglári asszony van nálunk a K/erkcsztúst'si fogadói»« pon, hamarosan megy a vonatuk, már negyedszer jártak benn a városban, de még nem állították ki igazolványukat.« Néhány percnyi beszélgetés után az ügyész elvtárs közli, soronkívül elkészítik igazolványukat, figye- lembevéve, hogy távol laknak. Egymásután jöttek a panaszosok, tanácsotkérők. Volt, akinek nem tudták azonnal elintézni kérését, de amit lehetett, azt helyileg elintézték. Tehát a Népújság szerkesztősege és a Megyei Ügyészség nemcsak tanácsot adott, hanem lehetőség- szerinti azonnali segítséget is. Egy tűzoltó elvtárs pl. felháborodottan lobogtatott egy határozatot: »Kérem, segítsenek rajtam. lakáskiutalásomat érvénytelenítették. Azért hibáztatnaK, hogy 15 napon belül nem költöztem be a lakásba, de. hiszen ezt nem is tehettem volna, mivel tatarozták a házat.« A KIK közölte velünk, hogy a kérdéses Ubmouthau vajóbap tatarozlak a lakást, nem lehetett elfoglalni« Az ügyész elvtárs azonnal jegy« zökönyvet vett fel a panaszról, a vizsgálat pedig a továbbiak« ban végleg tisztázza majd az ügyet. Nagyon sok dolgozó paraszt iá volt az érdeklődők között. Egy rokkant parasztember a csők« kent munkaképességűek be« adása felől kérdezősködött. Egy fcbérba.inszú parasztbácsi pedig azt kérdezte, milyen módon tör« ténik a vetéskár felbecslése. — »Köszönjük a Népújságnak és Megyei Ügyészségnek a tanácsokat« — ezt hangoztatták * dohrozúk. Az egyikük pedig egy összehajtogatott papirdarabkát vett ki a zsebéből ég mutatta felénk. Itt őrzöm az újságban irt tanácsaikat Is, a választ az olvasók kérdéseire. — S bizony jóleső érzés számunkra, hogy szóbeli és írásos tanácsainkkal segítséget tudunk adni az egySíerú embereknek.
