Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-19 / 42. szám

Tavaszi szemle a Városföldi Állami Gazdaságban A megyében elsőnek a Város­földi Állami Gazdaságban tar­tották meg a tavaszi szemlét. Azért ilyen korán, hogy a szem­le során észlelt hibákat még ide­jében, a tavaszi munkák meg­indulása előtt kijavíthassák. A szemle színhelyén az erő- és munkagépek mellett több, mint 60 pár lovasfogat sorakozott fel. A bizottság megállapította, hogy a lovak jól teleltek, a kocsik ki­javítva. készen várják a tavaszi munkákat. Bandzsal József »Ri­gó« és »Mari« nevű lovát már három éve gondozza. A szemlén dicséretet kapott a jól ápolt lo­vakért. Ezután a gépparkot tekintet­ték meg a bizottság tagjai. Az újrafestett erőgépek, Zetorok, munkagépek hosszú sort alkot­tak. A műszaki vizsgálat után megállapították, hogy az erőgé­peket kiváló minőségben javí­tották ki. A munkagépeknél azonban már akadtak hibák. A boronák fogai már most lazák, s a rotációs kapákat sem javí­tották ki. A bizottság felhívta a figyelmet a hibára, hisz ezek kijavítása egyik fontos alapja a magasabb terméshozam elérésé­A szemle után az erőgépek munkához láttak. Számon Mi­hály, aki már több, mint tizen­öt éve traktoron dolgozik, a gazdaságban is mindig élenjár, G—35-ös gépével az idén már 80 normálhold talajmunkáját vé­gezte el, Kulai Imre pedig 100 holdon készítette elő a talajt a vetéshez* A szemlebizottság megbízást adott az agronómusofcnak, mu­tassák be, hogyan készültek fel a tavaszi vetéshez. Sát János, az első részleg vezetője teljesí­tette elsőként a megbízást. Megmutatta, milyen területre kerülnek a tavaszi vetőmagok és ismertette a műtrágyázáshoz való felkészülést. Földi János agronómus pedig bemutatta, hogy kezd majd hozzá a kuko­rica négyzetes vetéséhez s a ré­paültetéshez. A bizottság ezután megtekintette az állatállományt, megvizsgálta a trágyakezelést és az állatok takarmányozását, Egymázsás mammutagyarat találtak Sztálinvárosban A Duna-medertöl 100—150 méterre Sztálinváros óvárosá­nak egyik pincéjében egy, ere­detileg több, mint három méter hosszú mammutagyar került felszínre. Szakemberek vélemé­nye szerint a körülbelül egy­mázsás agyar a legnagyobb, amit Magyarországon eddig ta­láltak, s az egykori Duna- meder iszapjában jó állapotban maradt meg. (MTI) Qliíjij ineyijt aenmyez a termelőszövetkezeti építkezések meggyorsításáért Termelőszövetkezeteink fejlesztése céljából Baranya, Tolna, Vas és Csongrád megyét versenyre hívta a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Igazgatósága. Vállalták, hogy a termelőszövetkezetek építési tervét december 25-ig 110 szá­zalékra teljesítik és 25-e után a befejezett építkezések el­számolását a bankon keresztül elvégzik. Az egész évi munkát négy időszakra osztották, Az első­ben, január 1-től április 4-ig az éves tervet 16 százalékra teljesítik. Vállalták többek között 10.000 négyzetméter nád­palló elkészítését 230 ezer forint értékben. A tatarozásokat úgy osztják be, hogy a fertőtlenítéseket is időben elvégez­hessék. A kecskeméti Dózsa Termelőszövetkezet külön fel­ajánlást tett, hogy ezt a munkát korábban, március 15-re teljesíti. A második szakaszban április 4-től augusztus 20-ig pe­dig 55 százalékot érnek el, Ezidő alatt évi vályogszükségle­tük 60 százalékát kiverik, 25 ezer négyzetméter nádpallót gyártanak és az idén létesülő épületekhez szükséges ajtó­kat és ablakokat is elkészítik. A harmadik ütemezésben (augusztus 20—november 7) el­érik a 95 százalékos teljesítést és felkészülnek a jövő évi építkezésre. Felmérik például az 1956-os építkezési tervfel­adatokat és előterveket készítenek, valamint 250 ezer vályo­got gyártanak és azt szakszerűen raktározzák. December 25-re pedig tervüket a felajánlás szerint hiánytalanul teljesítik. A versenykihívást Csongrád és Tolna telefonon már el is fogadta. Február 25-én az egész me­gye területén megkezdődik az 1955. évi végleges beadási kö­telezettség és az 1956. évi köte­lezettség előzetes megállapítá­sa. A tervtárgyalásokon való megjelenés valamennyi terme­lőnek érdeke, hisz ezek során állapodnak meg a helyi begyűj­tési hivatalokkal az állam iránti kötelezettségek teljesítésének módjáról és határidejéről. A beadási tervtárgyalások során kapják meg termelőink a ren­deletben biztosított kedvezmé­nyeket és ugyanekkor lehet még tisztázni a jogos földterületi problémákat, stb. Ezért nagyon fontosak ezek a tervtárgyalá­sok. Tavaly nem egy termelő halogatta a tárgyaláson való részvételt s miután nem jelent meg, a begyűjtési hivatal nem tudta figyelembe venni kíván­ságait, a teljesítésre vonatkozó lehetőségeket. Ez pedig a továb­biakban is nehezítette a be­gyűjtési munkát, melyből nem­csak az államnak, hanem a termelőnek is kára volt. A begyűjtési hivatal már fel­készült a tervtárgyalásokra. A hivatal dolgozói minden egyes beadásra kötelezett termelőt írásban értesítenek a tárgyalás időpontjáról. Az értesítésen fel lesz tüntetve, hogy milyen ira­tokkal kell megjelenni a tár­gyaláson. Az értesítés hátolda­lán a vetésterületi adatok fel­jegyzésére szolgáló helyet a ter­melőnek még odahaza ki kell tölteni, úgyhogy a részletezett különböző vetésterületek együt­tes összege megegyezzen a tar-* melő gazdaságának egész szán­tóterületével. A tervfelbontás hatalmas mun­kájában igen jelentős feladataik vannak tanácsainknak. Egyrészt mint államhatalmi szervnek* másrészt mint a legnagyobb tö- megszervezetnek. A siker érde­kében tanácsainknak már most hozzá kell fogni a mozgósító felvilágosító munkához, tudato­sítani a dolgozóik legszélesebb körében, hogy a tervtárgyaláso- kon való megjelenés minden termelőnek állampolgári köte­lessége és egyben saját érdeke is. A körzetek tanácstagjai na­gyon sokat tehetnek a munka zökkenőmentes, határidőre tör­ténő elvégzése érdekében. Eb­ben az évben el kell érni, hogy minden beadásra kötelezett ter­melő a kitűzött időpontban megjelenjen a tárgyalásokon. Tanácsaink és a begyűjtési hivatalok dolgozói a tervfelbon­tási munka előkészítésénél, meg­szervezésénél és végrehajtásánál tartsák szem előtt, hogy a terv- felbontás a begyűjtési tervek si­keres teljesítésének egyik leg­fontosabb feltétele. Ezért kell a tervfelbontást a legnagyobb kö­rültekintéssel a rendelkezésre álló idő jó kihasználásával, a parasztság megfelelő mozgósítá­sával elvégezni* Horváth Károly Negyven női munkást vár az öntöde — HA ÍGY MEGY tovább, hidd el, nem lesz rám szükség — fakadt ki keserűen a kister­metű, mozgékony, életrevaló fő­mérnök, Szabó Lajos, a Kecske­méti Gépgyár főmérnöki irodá­jában. — Jó fogadtatás, gondo­lom. Egy-két másodpercig hall­gatok, amíg fölocsudok a meg­lepetéstől. — Aztán miért? — Nézd, tolja elán a íel- mondólapok sokaságát. Ezért... J. Kiss Miklós például fel­mondási indoknak írja: 1.5 hold szőlőt kell megművelnem és ezért hagyom el a gyárat. Mi- zsei Ferenc: szőlőm, földem van, nekem kell megmunkálni. Kö­veséi Ferenc így gondolja: nincs lakásom, állami gazdaság­ba megyek... — Egy pillanatra feltekintek, s összeakad a sze­münk. — Ma tizenötnek fogadtuk el a felmondását. Nem tehetünk mást, a rendelet így szól. No, de hagyjuk... — Nem hiszem, hogy ne len­ne megoldás, — próbálkozom némileg megnyugtatni. Nem válaszol azonnal. A na­pijelentésben böngész. Kisvár­tatva így szól; — Gyerünk az öntődébe. — Felkerekedünk. AZ ÖNTŐIM BEN már min­denütt kész formák várják az izzó vasat. — öntünk, — szólal meg lakonikusan Szabó Lajos, — majd így folytatja: — men­jünk beljebb, ott érdekesebb. — Ne... maradjunk még. — Felém fordul. — Már megint mit találtál? Elárulnád? — Megfogom a karját és az első hajó belsejébe mutatok, ahol nők állnak a formák mel­lett. — Menjünk oda, beszél­gessünk. EGV-KKT PERC múlva már * kis szöszke K, Kovács Júlia, formázonő a legélénkebb társal­gónk. — Nehéz ez a munka, nem nőnek való, — mondom. — Maga is úgy beszél, mint a férfi «jóakaróim«, — nyomja meg a férfi szót, s mosolyogva néz Szabó elvtársva. — Igaz, Szabó elvtárs? — kérdezi hun­cutul. — Nem ériem. — Majd elmondom röviden. Egy évvel ezelőtt mást se hal­lottam férfi munkatársaimtól: nehéz munka, nem nőnek való, nem bírod, elveszted nőiessége­dét, nem tudsz pénzt Keresni, vlszeres lesz a lábod, megcsú- nyulsz. Mindenáron el akartak riasztani ettől a munkától. Nem sikerült! — Nem bánta meg? — Nem!- ÚGY f lt/I M, nem tud­tam meg mindent. Ezért próbá­ra teszem: — Magának naponta ötven darab 43 kilós szekrényt kçll megemelnie. Az 24 mázsa. Nem gyerekjáték! — Igaza van. Csak ne feled­je, hogy nem egyedül emelem. Ivetten csináljuk, sőt hárman, mert van egy segítő is. Nem azt mondom, hogy könnyebb mun­kát nem tudok elképzelni, de minden nő nem lehet könnyű­ipari dolgozó. Ehhez a munká­hoz erősebb fizikum kell, meg munkaszeretet, akkor havon h» 1000—1100 forint biztos! — Nem sokáig lesz ilyen ne­héz ez a munka, — veszi át a szót Szabó elvtárs. Olyan lemez­ből gyártunk szekrényeket, hogy az a homokkal együtt 20 kilo­grammnál nem lesz nehezebb. Az első mintadarab már kész Május 1-re 25.000 forint érték­ben gyártunk új formát. Az ed­digi 24 mázsa helyett 12 mázsa-. kell emelni 8 óra alatt, segítő­vel. — Mégis, csak szükség van rád, mérnök elvtárs, — emlé­keztetem »üdvözlő« szavaira. — Ha a fizikai munkások is akarják, igen. Negyven asszony, vagy leány tudna itt munkát találni és körülbelül ezer forin­tot keresni ilyen feltételekkel Várjuk őket szeretettel, csak jöjjenek. Ha sikerül, akkor va­lóban szükség lesz rám, mórt lc- küzdjük a munkaerőhiányt, tel­jesítjük a tervet. A HÍVÓ S7,() bizonyára meghallgatásra talál. Nehezebb munkát is szívesen vállalnak az asszonyok, mert azt jobban meg­fizetik. (v-k) Miért írtam alá a béheívet A nemesnádudvari békeivek egyikén szerepel Ambrus Sán- der neve. A kaligrafikus betűk megfontoltságot, határozottságot árulnak el. — Miért írtam alá a békeívet? Mert a béke híve vagyok> békét akarok. Két háborút értem már meg. Fivérem az első vi­lágháború áldozata lett. A második elszakított családomtól. Egy­mástól távol rettegtünk életünkért. Mondhatnám azt is, meggyű­löltem a háborút. — Mindenkinek joga van az élethez. Ahhoz azonban nincsen jega senkinek sem, hogy az emberi élettel spekuláljon. Mert a háború megszállottjai ezt teszik. Miért kell az emberek milliói­nak rettegve gondolniok a technika fejlődésére? Miért kall félve gondolniok az atom- és hidrogén bombákra? Miért kell arra gon­dolniok, a technika fejlődése elől egyszer majd menekülniük és rejtőzködniük kell? Miért nem leket örvendezni neki? Miért nem lehet azt az emberiség hasznára használni, hogy abból mindenki hasznot lásson? — Látja ez is arra késztetett, hogy a békeívet aláírjam. Az ember életre született és az élet a békét jelenti. Béke nélkül nincsen jövő, nincsen család, csak rombolás, pusztulás. Sokszor végignézem az iskolákból, óvódák'oól nevetve, hancurozva, vidám gondtalansággal kiáradó gyermeasereget. És ijedve gondolok arra, mi lenne, ha háború lenne. A kacagás szepegéssé változna, a vidámság sírássá, a gondtalanság pedig rettegéssé. Ki akarná ezt? — Ez, a gondolat is a békeív aláírására ösztönzött. Az ember arra született, hogy teremtsen, alkosson. Egy emberöltő mun­káját a háború egyetlen perce megsemmisítheti. Kinek lehet ebből haszna. Csakis azoknak, akik a háború viharát eliiuHtottáki Akik a mások könnyéből, romlásából, pusztulásából, gyászából a maguk hasznát akarják tovább növelni. A békémét mikor alá­írtam, erre is gondoltam. A felszabadulás tíz éve sok válaszfalat ledöntött a város és a falu között. De összefogásban talán egyetlen szál sem olyan viős és elszakíthatatlan, mint a béke, a béke megvédésének, eltö­kéltsége. Aki a békét védi községét, városát védi, otthonának melegét óvja, családját, gyermekeit védelmezi. A béke gondo­lata, a béke megvédése előtt nincsenek országhatárok. Aki a maga békéjét védi, milliók békéjét is védelmezi. Ambrus Sándor így szerzett aláírása mellé még 42 béke- aláirást. Aliért kötött dohánytermelésre szerződést ifjú líáe/ \n<Irn* egyéni gazda ? Ifjú Rácz András apja régi dohányter­melő Kiskunmajsán. Tapasztalt jó gazda és ugyanezt lehet e1 mon­dani a . fiáról is. Az utóbbi évben azonban nem foglalkoztak do­hánytermeléssel, mert a fiú nem tudott segí­teni idős apjának, mi­vel Sztálinvárosban dolgozott. Most azonban újra együtt gazdálkodnak, mert ifj. Rácz András visszatért Sztálinváros- ból. Visszahozta a föld szeretete. Most azután együtt tervezgetnek, számolgatnak, hogyan tegyék jövedelmezőbbé már ebben az évben kis gazdaságukat. — Már sokat gon­dolkoztam azon, hogy íi hold földemet ho­gyan tudnám a leg­jobban kihasználni — mondja a fiatal gazda. — Négy holdat ke­nyérgabonával vetet­tem be, ez biztosítja a beadást és egész évi kenyérszükségletünket. Ezenkívül van még egy hold szőlőm és a fennmaradó területből két holdat kapásnö— vénnyel vetek be, hogy az állatok részé­re is biztosítsam a ta­karmányt. Több gazda­társammal beszélget­tünk róla, magam is megnéztem a szerző­déses növénytermelés feltételeit. így hatá­roztam el, hogy do­hányt fogok termelni. Ha Balogh Alajos 490 négyszögölön az idén több, mint 2000 forin­tot, vagy Felföldi Já­nos 800 négyszögölről 3000 forintnál többet kapott, akkor úgy szá­mítottam, hogy most az újólag felemelt be­váltási arakkal nagyon szép jövedelemre tehe­tünk szert mi is. A dohányt egy jó­ét oben lévő barna ho­moktalajba ültetem és minden munkát idő­ben elvégzek. Most szárítópajtát építek, ahol a ritkára és for­gatva fűzött dohányt szépen megszárílhu- tom. Ilyen előkészüle­tek után legalább tíz mázsa jóminőségű ter­mésre számítok. Hogy­ha az átlagos árat ve­szem figyelembe, akkor a minőségi és többler- rpelési prémiummal együtt 16—17 ezer fo­rintot, és ugyanennyi cigarettát kapok. Így tehát elérem ugyanazt a -jövedelmet, mintha az iparban dolgoznék, de meg lesz még az az előnyöm, hogy együtt lehetek a családom­mal, sőt nemcsak ez az előny származik még a jó gazdálkodás­ból. A dohánytermelés revén csökken a be­adásom és emellett nem utolsósorban szá­mításba veszem azt is, hogy a dohány a ga­bona legjobb elövete- ménye és ez egyetlen gazda számára sem közömbös. Ezért kötöt­töm én dohányteime- lési szerződést, 4 begyűjtési tervtárává!ások elé

Next

/
Thumbnails
Contents