Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

Taimsztsiinùiisu a falusi jiro]»a^au«Ba* nui aksl lia il A jelen pártoktatási év­ben az SZKP történeté II. év­folyamú politikai iskolát veze­tem. Hallgatóim létszáma eleinte kilenc volt, január végén pedig 12-re emelkedett. Nem az első év az idén, hogy szemináriumot vezetek. Éppen ezért meggyőződéssel mondom, hogy a jó szeminárium egyik legfontosabb alapfeltétele a hall­gatók helyes kiválogatása, ideo­lógiai fejlettség alapján. Ebből a szempontból szemináriumom összetétele szerencsésnek mond­ható. Valamennyi hallgatóm már 1951 óta résztvesz a szerve­zett politikai oktatásban, sőt az alapfokú szemináriumtól kezdve én vezetem foglalkozásaikat, ami nagy előny részemre, hiszen fok- ról-fokra végigkísérhettem hall­gatóim fejlődését, s ami igen fontos, láthattam azt is, hogyan hasznosítják elméleti tudásukat a gyakorlatban. Főként az utóbbi időben tapasztalom, hogy a politikai oktatásnál rendkívül fontos, mondhatnám döntő tényező az előadó jó felkészülése, alapos tárgyismerete, mert hallgatóink ma már igényesebbek, nagy tu­dást s emellett világosan érthe­tő, közvetlen előadást várnak az oktatótól. Az előadás módszerére Vonat­kozólag az a többéves tapaszta­latom, hogy hallgatóim azt az előadásmódot szerétik legjobban, ha az elméletileg ismertetett kérdést azonnal kapcsolóm gya­korlati példával, illetve mind­járt a saját életükből, helyi pél­dákkal illusztrálom, szemlélte­tem mondanivalómat. íny értem ej, hogy a »Nép­gazdaságunk fejlődésé, jelenlegi helyzete és feladatai« című feje­zet tárgyalásánál, több egészsé­ges kezdeményezés született hallgatóim részéről. (IÏ. foglal­kozás 3—4. heti anyagánál.) Például »Népi demokráciánk új szakaszában a szocializmus építésének döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítése.-« Ezzel a tétel­lel kapcsolatosan 'hallgatóim azonnal megkezdték a mezőgaz­dasági szaktanfolyam szervezé­sét, felvették a kapcsolatot az Állami Gazdaság agronómusai- val, toborozták a hallgatókat. Egyszóval komoly felvilágosítási munkát végeztek. A szeminárium hatására fejlődött a hallgatók bíráló kész­sége és a felelősség tudata a közösség vagyonáért. Például a harmadik foglalkozás anyagánál éles bírálat hangzott el az ön­költség csökkentéséről szóló té­telnél az Állami Gazdasághoz: »20 mázsa káposztát hagytak megrothadni altkor, amikor a káposzta kilogrammja 3.50 fo­rint volt a bajai piacon.« Az államosított házakban egy év óta benn van az Állami Gaz­daság műtrágyája és egymás­után dőlnek ki az épület falai a műtrágyától, nem szólva ar­ról, hogy a műtrágya is elvesz­tette már a talajjavító készsé­gét. Nagy vita alakult ki annál a tételnél, amikor arról volt szó, hogy »A dolgozó parasztok egy családra eső reáljövedelme 1954 első felében 50 százalékkal ma­gasabb, mint 1938 hasonló idő­szakában volt.« Helyi példákkal világítottam meg: 1954-ben községünkben nyolcvanén Vettek földét, Helyi földművesszövetkezet forgalmá­val, községünkben lévő motor- kerékpárok, rádiók számával, stb. sikerült ezt az állítást iga­zolnom. A hallgatók megjelenésé­re vonatkozóan szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a bérből és fizetésből élő dolgo­zók sokat hiányoznak, s hallga­tóim nem egyszer felvetették már* hogy hol vannak, vagy hogy képezik magukat a veze­tők és a fizetéses alkalmazottak. Befejezésül még csak annyit, hogy a helyi szemináriumon so­kat tanultam hallgatóimtól, ér­tékes tapasztalatokkal és helyi konkrétumokkal segítették elő munkámat, Szabó Ilona ált. isk. igazgató, szeminá­riumvezető, Érsekcsanád. A Petneházi-bímügy tárgyalóterméből A kecskeméti megyei bíróság Magócsi tanácsa szerdán és csü­törtökön folytatta a tanuk ki­hallgatását. Szerdán dr. Hivert Dezső »alvállalkozói« álltak a bíróság elé. Sátor Gusztáv, Bach Péter és Szűcs Károly tanuk vallomásából kiderült, hogy Hí­vért sok olyan munkát számlá­zott le, amelyet el sem végzett Filipov Károly balatonzamár- di kisiparos elmondotta, hogy a zamárdi restiben borozott Hivert Dezsővel. Mikor már nyelve nem tudta utolérni eszét, haza­mentek, ahol Hivert rábeszélte, hogy »engedélyezze bélyegzőjé­nek a használatát«. Szabálysze­rű megállapodást kötöttek, mely­nek értelmében Hivert havonta 200 forint »tiszteletdíjat« fizet Filipovnak a bélyegző használa­táért. Szűcs Károllyal pedig olyan »megállapodást« kötött Hi­vert, hogy nevében vállalkoz­hatott, pénzt Vehetett fel, anél­kül, hogy kötelezve lett volna elszámolni. A vallomásokból ki­tűnt, hogy ez nem volt a meta- üzlet, ahogy Hivert vallotta, ha­nem Hivert »Vállalkozása«. Per­sze iparengedély jóidéig nem volt. Az »alvállalkozók« hetente 3—4 napig dolgoztak és havi 4000 íórintöt kerestek. A ha­szon nagyobbik felét azonban Hivert, a nagystílű vállalkozó, ex-vezérigazgató vágta zsebre. Ezt pedig azért tehette, mert be­csapta a trösztöt. Izsákon pél­dául 16.500 forintot vett fel. Költsége ellenben csak 4000 fo­rint Volt. Ökrös Imre, Szentir­mai egyik jó barátja, a látat­lanban is igazolta a munkákat. Apostagon az egyik sütőipari dolgozó igazolta a munkát. Hi­vert ígérte neki, hogy »összeköt­tetései« révén iparengedélyt sze­rez. Azóta az illető meg is kapta iparjogosítványát. Németh Imre, a Szolnoki Sü­tőipari Tröszt igazgatója azt vallotta, hogy ébersége folytán hogyan juttatta rendőrkézre a recski munkaközösséget. Látszó­lag megállapodást kötött a mun­kaközösséggel, de utána felfedte visszaélésüket. Megemlítette azt is, hogy Ruttkai per q 2 Ft. »ju­talékot« ígért, ha nála és hem a munkaközösségnél vásárolják a fát. Sági István recski erdőmér* nők arról tanúskodott, hogy Ruttkai 28—30 forintért vette a fát, és 4—6 forinttal becsapta Szentirmait is, mert annak 34— 36 forintért számolta el. Csütörtökön a védelem tanúi közül is kihallgatott néhányat a bíróság. Mind azt állították, hogy Tóth »szabályszéru« rózsá­két szállított. A keresztkérdések során azután beismerték, hogy bizony volt lomblevéllel »bélelt« kéve is. Szabó István kalocsai dolgozó beismerte, hogy Szent­irmainak 2000 kéve rozséról ál­lított ki átvételi elismervényt. Ez a rőzse soha nem érkezett a kalocsai telepre. Látta, hogy több tételben olyan parasztokra számlázza ennek a »szállítás­nak« az ellenértékét, akik nem is léteznek. Mikor aggodalmát a telepvezetőnek jelentette, és az Petneházinak, akkor egy hét múlva Szeritirmai megint Kalo­csára utazott, felkereste Szabó Istvánt és kijelentette, hógy a 2000 kéve rőzse szállítása »téve­dés« volt, az más telepre futott be. Mihss úth Kálmán: A k o r I átfa 'Jj együk fel, hogy valamely -* országúton elromlik egy hídon a korlátfa. Mert, ha nem tesszük is fel, elromlik. A községi bíró észreveszi S így szól magában (azaz, hogy tegyük fel, mintha így szólna): — Itt könnyen bedülhet vala­mi részeg fuvaros lovastól ko­csistól, ezt nem veszem a tel­kemre. S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útibiztosnak. Az útibiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgábí- ró felír az alispánnak. Az alis­pán átteszi az ügyet az állam- építészéti hivatalhoz. Az állam­építészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát. Az államépítészeti hiva­tal embere bejelenti, hogy igenis, 9 korlát el van törve. Az államépítészeti hívatol te­hát hozzáfog, megcsinálja a. költ­ségvetést s fölterjeszti a minisz­tériumnak. A minisztérium (hol keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó kezén), kiadja a számvevőség­nek. A számvevőség jóváhagyja a költségvetést, s újra visszater­jeszti á minisztériumnak. A mi­nisztérium lekiitdi a vármegyé­hez. A vármegye kitűzi az árlej­tést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Letárgyálás után megbizatik valamelyik vállal­kozó, hogy haladéktalanul csi­nálja meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínre égy hasábfát, kifa­ragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. >• ä- s most már önök, nyájas ' olvasók, azt hiszik, hogy a korlátfa meg van csinálva s nincsen többé vele semmi gond. Olló, uraim, nem úgy van. A községt bíró 6 kigyeima jelenti a szolgabírónak, hogy a korlát­fa. elkészült. A xzolyabiró jelen­ti az alispánnak. Az alispán át­teszi az államépítészeti hivatal­hoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi hollaudálásra agy embe­rét., alti megvizsgálja és beter­jessze, há a beillesztett fadarab megfelèl-e a föltételeknek? Ve­gyük a legjobb esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tu­domásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rend­ben van, s bekéri a vállalkozó­tól a költségszámlát. Megálla­pítja a fizetendő összeget és fel­terjeszti a minisztériumhoz jó­váhagyás Végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevő­ség jóváhagyja (mart már an­nak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja) cs visszaterjeszti a mi­nisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez s egyúttal értesíti az adóhivatalt, A vármegye az egész aktacso- mót beterjeszti az államépité- szeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát és most már folyóvá tétetik az összeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol az ellenőr és pénz­tárnak aláírják a begbélyegzeit nyugtát és kifizetik. ... De már most csakugyan véget ért a szerencsétlen knr- látfa curriculuma — fogják önök mondani, Ohó, uraim, — most jönnek a mellckkiágazásai. V. M. Molotov és tíoldoczki János elvtársak táviratváltása BOLDOCZKI JANOS elvtársnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Budapest. A szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés hetedik évfordulója alkalmából kérem Önt és a Magyar Népköztársaság kormányát, fogadják mind a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya, mind a magam szívbőljövő jókívánságait. A szovjet kormány mély meggyőződése, hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti barát­ság és szoros együttműködés továbbra is fejlődni és erősödni fog az európai béke cs biztonság ügyét védelmező országaink népei­nek javára. V. MOLOTOV, 1 Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. ♦ V. M. MOLOTOV elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Moszkva. A mágyaf—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának hetedik évfordulója alkal­mából engedje meg Külügyminiszter Elv társ, hogy a magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya, valamint a magain forró üdvözletét tolmácsoljam a nagy szovjet népnek, a Szovjetunió kormányának és személy szerint önnek. Ezen a napon a magyar nép hálatclt szívvel fordul felszaba­dítója és őszinte barátja, a nagy Szovjetunió félé. Az a testvéri szövetség, amely a szerződés aláírása óta egyre szorosabbá és gyümölcsözővé vált, döntő tényezője függetlenségünknek, népi demokratikus rendünk megszilárdításának és a szocialista társa­dalom hazánkban való felépítésének. Különleges jelentőséggel bír számunkra ez a szerződés ma. amikor Európa és a világ békéjét a német mllitarizmus feltámasz­tásának veszélye fenyegeti, amelytől hazánk történelme folyamán oly sokat szenvedett. A német hódító törekvések négyszáz éven keresztül gyászt és szenvedést hoztak a magyar népre. Nemze­tünket történelmi tapasztalatai tanították meg arra, hogy teljes nagyságban felismerje azt a veszélyt, amelyet Nyugat-Nemét- ország felfegyverzése jelent. E veszély tudata indította a magyar kormányt arra, hogy tevékenyen részt vegyen az európai kollektív biztonság kérdésében összehívott moszkvai értekezleten, ez a tudat készteti a magyar népet, hogy a moszkvai értekezlet szellemében minden erejével harcoljon a német mllitarizmus feltámasztása ellen és egyemberként támogassa a Szovjetuniónak a béke meg­őrzésére irányuló minden erőfeszítését. Meggyőződésünk, hogy e harc sikerre vezet, mert a béke és a demokrácia táborának nem­csak elhatározása, hanem ereje is van igazságos ügye megvédé­séhez. Népünk akaratát fejezzük ki, amikor kijelentjük: a Szov­jetunió oldalán és vezetésével Magyarország minden erejével kész harcolni a béke megvédéséért. Éljen és virágozzék a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió népeinek megbonthatatlan barátsága. BOLDOCZKI JANOS, a Magyar Népköztársaság külügyminiszteré, INNEH—ONNAN TIZENEGY ÜJ belépővel gya­rapodott az izsáki Petőfi Ter­melőszövetkezet. Az elmúlt gaz­dasági évben több, mint 100 forintot kapott munkaegységen­ként a tagság. HOMOKMÉGY-Hilyén és — Alsómégyen új járda építéséhez megkezdték társadalmi munká­val a téglák szállítását, A H ART AI Általános Iskola Vili. osztálya szép rajzzal díszí­tette békeívét. Maguk festették nagy gonddal, szeretettél a ki­fejező rajzokat. ÁGASEGYHÁZÁN $000 nyárfa- ft 3000 ukác-suhdngot, valamint eper- és hársfacsemetéket ültetnek még eb­ben az esztendőben. A KËCSKEMÉTI Gépgyárban már egy esztendeje 14 dolgozó tartja a sztahanovista szintet) Félhavi fizetésüket kapják jutal­mul. A Fényszöv dolgozói reszt­vettek a brazíliai Ljuhiban ren­dezett kiállításon. A kiállítás aranyérmét — egy bánkúti mé­nest ábrázoló felvételével —< Kálmán Béla nyerte. A Kiskőrösi Járásbíróság Hu- gyi József, keceli lakost, Volt postai kézbesítőt egyévi és hát-1 havi börtönre, 200 forint pénz- büntetésre és a választói jog gyakorlásától kétévi eltiltásra, Szabadi Férénc keceli földmű­vest egyévi börtönre, 400 forint pénzbüntetésre és a választói jog gyakorlásától egyévi eltiltásra és Pásztor János keceli földmű­vest nyolc hónapi börtönre cs 500 fórint pénzbüntetésre ítélte mert Szabadi Ferenc hét éven keresztül két pisztolyt tartott tölténnyel együtt lakásán, majd azt. 1B54 nyarán eladta Hügyi •Józsefnek, Vádlottaknak fegy­vertartási engedélyük nem volt» llugyi József volt postai kézbe­sítőnek a csomagok szállításá­ban Pásztor János segédkezett. Vádlottak Pélíi Jánosné keceli lakos által feladott csomagot fel­bontották, az abban talált egy liter pálinkát és a körülbelül hat-hót kiló törött paprikát ki­vették cs helyette a csomagba három darab téglát tettek. Az álldmépítészéti hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutat­kozó hiányt s a másik, aki kol- lauclální járt az elkészült mun­kálatot, beterjeszti az útinapló­ját, felszámítván fuvarbérét és napidíját. Az államépítészeti hivatal fölterjeszti a miniszté­riumhoz. A minisztérium átte­szi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást és mondjuk, hogy a számvevőség helyben­hagyja és visszaterjeszti a mi­nisztériumhoz. A minisztérium leküldi a me­gyéhez és értesíti az adóhiva­talt. A vármegye értesíti az ál­lamépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellenjegyzi, a két megbízott ember elmegy az adó­hivatalba, ahol a napidíjakat kifizetik. És most. valahára lekerül a napirendről a közigazgatást fó­rumaik tömkelegében vándorló koriálfa. fsakhogy mit ér? mert no- ha a. legrövidebb eljá­rást vettük, annyi idő telt ebbe bele, hogy azóta ismét clkor- hadt s ezt ismét jelenti a bíró i szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az állam- építészeti hivatalnak és így to- :ább-lovább .., örökkön-örök• ke. Ámen,

Next

/
Thumbnails
Contents