Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-11 / 35. szám

fl szakszervezet még nem odaadó harcosa a muakaversenvoek ax Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár­ban a felajánlások alapján csak akkor lesz olcsóbb és jobb a konzerv', ha a vállalásokat ellen­őrzik, teljesítését segítik. Ez na­gyon fontos, mert a dolgozók csak így érzik, hogy szavukra számítanak, számomtartják, meg­becsülik. Hogyan vélekedik a verseny embernevelő erejéről az üzemi szakszervezet, a verseny gazdája? 43 szakszervezeti bizalmi vál- íalkozott arra, hogy összefogja az üzem dolgozóit és törődik ügyes-bajos dolgaikkal. Szabó Júlia, Szalonfai Júlia, Sándor iVTargít, Kerekes Teréz, ha ne­hezen is, de megtalálja módját, hogy beszélgessenek tagjaikkal. A többi szakszervezeti bizalmi bizony ezt nem teszi. Azzal ér­velnek, hogy »normában dolgo­zunk, s nincs időnk tagjainkkal foglalkozni«. Néhány szakszervezeti bizalmi ■meg úgy vélekedik: »dolgoznak itt az asszonyok, lányok, mert szükség van a pénzre, nem kell ellenőrizni a felajánlást«. Ez igen helytelen és káros nézet, mert ezzel is lebecsülik az em­berekkel való foglalkozás jelen­tőségét, leszűkítik a szakszerve­zeti munka sokoldalúságát. így adódik aztán az, hogy a kész­áruraktár brigádjai, meg az üzemi bizottság is úgy tudja, hogy a kiszállítási tervüket ja- ruár 27-ig teljesítették, hol­ott valóban csak február 5-én váltották valóra ígéretüket. A szakszervezeti vezetőség sem odaadó harcosa a felajánlások ellenőrzésének. Ezzel nem segí­tik a munkaversenyt. Inkább ar­ra »ösztönzi« a dolgozókat, hogy olyan felajánlásokat tegyenek, amelyek szépek ugyan, de nem reálisak, hiszen úgy sem ellen­őrzik a teljesítést. I Az ellenőrzés egyedül lil|ppfP^p ___ természe­t esén még nem elégséges a ver­senyzéshez. A többtermelés szük­ségességét nemcsak az életszín­vonal emelkedésének számaival kell megmagyarázni, hanem az élet apró eseményein, az üzem fejlődésén keresztül is lehet a dolgozók elé tárni a célt, eléré­sének módszereit. Ehhez pedig agitáeiós, meggyőző munka szük­séges! — Mivel agitáljunk? — tette fel a kérdést az egyik szakszervezeti bizalmi, — hisz nem igen történik olyasmi, ami említésre méltó? — Csak egy­két dolgot: Jenei Kati nemrég vásárolt konyhabútort, vőlegé­nyével közösen gyűjtenek a hálószoba bútorra. Pelle Gizi, Sebestyén Mária kerékpárt vá­sárolt. Karsai Imre újításaiért kapott összeget kiegészítve, mo­torkerékpárt vásárol. Kovács Jánosné, aki 35 éve dolgozik az üzemben, tavasszal házat épít. Ezek is említésreméltó dolgok! És amiről még beszélni lehet­ne; a most készülő kétemeletes új üzemrészről, mely kétmillió 3U0.000 forintba kerül. Tavaly, az utolsó negyedévben 64.000 fo­rinttal járult az üzem az üzemi étkeztetéshez. Havonta szociális segély címén G—!! ezer forintot a vállalat, 3—4 ezer forintot pe­dig az üzemi bizottság juttat fi­zetésen felül a dolgozóknak. — Ezévbén 400.000 forintért a mun­kát megkönnyítő gépeket vásá­rolnak. Végül említsük még meg Ezekről ! azt, amiről igen keveset tudnak, hogy a felszabadulási verseny­ben, ha a vállalat elnyeri az él- üzemi címet, kétszeres prémium­ban vészesül. az eredmények­ről, melyet a dolgozók hoztak létre kezük munkájával, igen sokat és sok­szor kell beszélni. A szakszerve­zeti bizalmiak hajlamosak arra, hogy az ilyen kis dolgokat nem könyvelik a dolgozók életszínvo­nalának emeléséhez, saját ma­guk gazdagodásához. A szakszervezet valóban akkor szolgálja igazán az olcsóbb ter­melés ügyét, ha a szakszervezeti bizalmiakon keresztül elmélyíti azt az érzést a dolgozókban, hogy a felszabadulási verseny­ben többet és jobbat termelni fontos dolog, mert ezt követeli az ország erősödése, az életszín­vonal emelése és a béke. Csaknem 33.000 forintos Mankénti jövedelem Mostanában sok szó esik ar­ról, hogy a szerződéses növények termesztése milyen nagy mér­tékben járul hozzá a termelők életszínvonalának emelkedésé­hez. Ezért szükséges néhány pél­dával megmagyarázni a dohány- termelés jelentőségét is. A tava­lyi évben dohánytermelőink a tízmázsás holdankénti átlagter­més eléréséért versenyeztek. Ezt a legmegfelelőbb talaj kiválasz­tásával, jó előveteménnyel, is- tá-llótrágyával és helyes terme­lési technikával érték el. A Kis­kunhalasi Dohánybeváltó Üzem körzetében kiváló termésered­ményt ért el Ősze András katy- mári gazda, aki 722 négyszögöl­ről 848 kiló dohányt szállított be és ezért 14.807 forintot, vala­mint 14.850 darab cigarettát ka­pott. Ez az eredmény egy hold­ra átszámítva csaknem 33.000 forint jövedelmet jelent és 33 ezer darab cigarettát. Kormányzatunk az 1955. év­ben a dohánybeváltó árakat új­ból emelte, mintegy 64 százalék­kal, s feltételezve hasonló ter­méseredményt, és azt, hogy ősze András az idén egy holdon termel dohányt, akkor 1955-ben egy hold termése 52.000 forintot jövedelmezne. Tovább lehetne még sorolni a jó eredményt el­ért termelők nevét. Köztük Mol­nár Mátyás tompái, Halász La­jos rémi dolgozó parasztokét, sőt a bácsalmási Lenin Termelőszö­vetkezetét is. A csoport 8 hold 121 négyszögölről 9366 kiló do­hányt szállított be. Ezért 164.454 forintot és 124.875 cigarettát ka­pott. A szerződéskötések határideje már lassan lejár. Az okos, jól számító gazda azonban még min­dig meggondolhatja: akar-e az idén egy holdról 33.000 forintos jövedelemre szert tenni. Szerdahelyi Tibor Kiskunhalas. Tapasztalatcsere — sok bosszúsággal Több izbern szervezett már értékes, jól sikerült tapasztalat- csere-látogatást a halasi járási tanács mezőgazdasági osztálya a járásbcll tsz elnökök, szakemberek, egyénileg dolgozó parasztok részére. A legutóbbi, — a Sertéstenyésztő Vállalatnál tartott — látogatás alkalmával azonban inkább bosszúságot, mint tapaszta­latokat gyűjtöttek a vendégek, akik pedig igen szép számbún összegyűltek. Ez az eset arra volt példa: mire vezet a gondatlan szervezés. Kezdődött azzal hogy a vontatások megfelelő útba­igazítás híján zötyögő, kályús dűlőútakon bebarangolták a fél határt az utasokkal s vagy másfélórás utazgatás után végvlís azon a telepen kötöttek ki, ahol nem is várták a látogatókat. Még rosszabbul jártak azok a vendégek, akik nem jutottak fel a von­tatókra, hanem gyalog indultak azok után a kacskaringós, latya« kos utakon. Ezek az emberek alapos gyakorlatra tettek szeri a távgyaloglásban. Érthetetlen, hogy miért is kellett vontatókat igénybe venni (még hozzá szabálytalanul, személyszállítási enge­dély nélkül!), amikor a vállalat néhány gumikerekű kocsija a kövesútcm percek alatt kiszállította volna az embereket. A tapasztalatcsere végső célja az lett volna, hogy a. látogatás befejeztével a részvevők elmondják tapasztalataikat, kicseréljék véleményüket s nem utolsósorban meghallgassák a vállalat szak­embereit, azoknak kérdéseket tegyenek fel. De erre nem- volt mód. Egyszerűen azért, mert nem volt helyiség, ahol az egésznapos sétában alaposan elfáradt emberek leülhettek volna. A hizlaló- telep kapuja előtt, a kövesút szélén zajlott le a megbeszélés, — persze igen vérszegény eredménnyel. De kinek x:an kedve álldo­gálva, a hüvösödő februári délutánban árok partján toporogva beszélgetni? Pár hónappal ezelőtt, a jánoshalmi tsz látogatás szervezése­kor már tanulhatott volna az osztály. Közlekedési eszköz hiányá­ban akkor négy községben maradtak hoppon az össteseregiatt vendégek. Ha az ilyen szervezetlenségből eredő baklövések :ü- rűn ismétlődnek, — aligha lehet majd csodálkozni, hogy a ta­pasztalatcseréken egyre kevesebben jelennek meg... Mintegy hatvanezer holdon termelünk kivitelre vetőmagvakat A múlt év végén megjelent minisztertanácsi határozat alap­ján — az idén országosan mint­egy hatvanezer holdon terme­lünk vetőmagvakat kivitelre. Az exportminőségű vetőmagért a termelők 10 százalék felárat, a gazdaságok és a termelőszövet­kezetek külön prémiumot is kap­nak. Szerződést lehet kötni édes­csillagfürt, kender, naprafor­gó, mustár, fehérhere, svédhere, szarvaskerepmag, fűmagok, to­vábbá tengeri, borsó, babvető- mag, konyhakerti és virágmag­vak, étkezési borsó és takar­mánykáposztamag termelésére. Az előirányzott területek na­gyobb részére már meg is kötöt­ték a szerződéseket. (MTI) FARSANG LLOJI KAI YMÁRON cÆ katymári öregek még emlékeznek arra az idő­re, amikor farsang vasárnapján egymásután három napig szólt a nóta és a farsangi tánc forgata­gában, a kóló szédítő ritmusá­ban mulatott, szórakozott a fa­lu apraja-n-agyja. Mosolyogva mesélnek az unokáknak a nagy­apák, a nagyanyák arról a fe­lejthetetlen, vidám pillanatról, amikor hajnal felé »záróra« tá­ján a régi szokás szerint elő­hoztak egy szép nagy vánkost s a farsang búcsúztatásául szét­szaggatták, szanaszét szórták a fehéren szállongó, hópihe köny­,,cA (é pap is holtul tanul... (i — NOS, ki tudná megmondani: hány gyomorjajtát isme­rünk? — Majd én... Hát kettőt: egyszerűt és összetettet. Az össze­tett gyomor pedig áll— A bácsalmási iskola egyik termében va­gyunk, az ezüstkalá­szos gazdaképző tan­folyam szokásos hét­főesti előadásán. A gyermekeknek mére­tezett padokban kicsit görnyedni kényszerítve ill a hallgatóság: nagy többsége deresedő ha- lánlékú gazda. A leg­idősebb hallgató, Sági Vince bácsi már az ötven felé ballag, — éppen ő magyarázza a kérődző állatok gyom­rának bonyolult össze­tételét. — Ezt pedig azért jó tudni — fűzi a szabályos felelethez — hogy a kérődző jó­szág ezzel a gyomorral igen jól értékesíti a takarmányt... Soós agronómus, a tanfolyam vezetője újabb kérdéseket tesz fel: mi a különbség az állattartás és a. te­nyésztés között? Mi­lyen a tápanyagok öss­szetélele s mikor, me­lyik a fontosabb? Sági Vince megintcsak nyújtja ujját s már so­rolja is: — Legfonto­sabb az emészthető fe­hérje, mert azzal hús termelődik. Nyilván­való, hát, hogy erre a tápanyagra a növen­dékjószágnak van igen nagy szüksége... Hizla­lásba fogott jószágnak viszont keményítőből kell többet adnunk... — Számítsuk ki most, hogy egy 5 má­zsás lónak adott külön­féle takarmányokban mennyi a szárazanyag, a keményítő és az emészthető fehérje? EHHEZ már bi­zony írás is szükséges. Jávorka Kálmán — egy fiatalos mozgású, de a fejebúbján bizony már kopaszodó dolgozó pa­raszt — kiballag a fe­ketetábla elé s már ke­rekíti is a bonyolult számoszlopot a kré­tával. Az összeadás, szorzás, oszlás eredmé­nye végülis az a ta­nulság, hogy a. példá­nak vett derék ló túl­sók keményítőt kap a felsorolt takarmányok­ban, tehát elhízik. De Soós elvtárs előadó mindjárt hozzáteszi azt is: igáslovakat jobban kell takarmcinyozni. Tavaszi nehéz munkák előtt például már egy hónappal előbb bővebb kosztra kell fogni a gazdák lovait is... A cigarettaszünetben (hiába, az már csak ki­jár ilyen bajuszos is­kolásoknak) elbeszél­getünk. Sági Vince bá­csi rendre elmondja, hogy bizony három ki­lométerről jár be min­den előadásra. De még egyszer sem hiányzott, pedig hetenként há­romszor: hétfőn, szer­dán és szombaton tar­tanak tanfolyamot. El­mondja, hogy nyolc és fél holdon gazdálkodik, számos jószága van. Az állattenyésztés csinja- binja érdekli legjobban az előadásokon is. Ta­pasztalatban aligha van nála hiba, hiszen gazdaember volt világ- éleiében. — De amit megtanul az ember, az sosem árt — mondja. — Mindig is érdeklőd­tem én az effajta tu­domány iránt... mert. így biztosabb az ember a dolgában. Mostmár nemcsak csinálom, de meg is tudom magya­rázni például, hogy a fiatal süldőnek miért kell sok lucernát adni, — amiben a fehérje van — és miért éppen kukoricadarával hizlal­juk a disznót? Itt van e, ez a kis könyv is milyen érdekes — la­poz bele a »Takarmá­nyozási ismeretek« cí­met viselő kiadványba. — Felsorolja, hogy ál­latonként mennyi a megfelelő takarmány­norma s egyéb okos dolgokat. Aki például az ilyesmit megtanul­ja, az nem pocsékolja el a drága takarmányt, egyszóval biztosan tud­ja, hogy mit, miért csi­nál és mi lesz annak az eredménye... — CSAK AZ nyedségű tollakat a táncolok forgatagában. Érdekes szokás volt. Ki tudja, miért keletkezett, milyen mégrégibb, feledésbe ment falusi szertartásnak a ma­radványa. És az öregek tovább gombo­lyítják az emlékezés fonalát. A nénikék és a bácsikák elmesé­lik, hogy eladólány, legény ko­rukban, zeneszó mellett talál­koztak hamvazó szerdán. A ko­moly feketébe öltözött, szép szál délszláv legények végigjárták a lányosházakat. Azokat, akikkel együtt táncoltak a háromnapos mulatságon és jóféle kolbászt, tojást gyűjtöttek a kompánia számára. Nem azért, mintha nem volna elég tojás otthon. Nem is önző szándék vezette őket, mert este a nagykocsmában a legé­nyek és a lányok vidám mulat­ságok közben megsütötték az összegyűjtött kolbászokat, tojá­sokat s még egy morzsányit sem hagytak belőle, mind megetté'k. Közben előkerült a zeneszer­szám, táncra kerekedtek. Aztán végképp elbúcsúztak a farsang­tól, a vidám mulatságtól és egyesek már azt kezdték szá mítgatni, hány nap is telik el a jövő esztendei farsang kezde­téig. dl baj, hogy kicsit meg­késtünk, — szól közbe Jávorka Kálmán. — Húsz-harminc évvel ez­előtt kellett volna ezt nekünk megtanulni. No, de jobb később, mint soha. A jó pap is hátiig tanul, ugye Vin­ce bátyám?... Gáspár Klára. tágranyílt szemű kisgye­rekek, a táncoslábú katy- mári fiatalok sók téli estén vé­gighallgatták ezeket a vidám visszaemlékezéseket. Meg is őrizték, sőt továbbfejlesztették hagyományaikat. A dalok, a táncok nem merültek feledésbe. Hanem az idén mégiscsak más­képpen múlik el a farsang, mint ahogy azt az újabb idők­ben megszokták Katymáron. Es­ténként, amikor kigyúladnak az utcai lámpák, és a Fő utca hosz- szú során csak az üzletek fény­lő ablak-négyszögei virítanak, megtelik a helybeli ktsz -nagy helyisége. A délszláv iskolából a tanítók már ott várják a fia­talokat, az összcgyülekező legé­nyeket, lányokat, menyecskéket, korosabb parasztembereket. — Azért van rájuk szükség, mert velük együtt, az ő segítségükkel készülődik Katymór apraja, nagyja a felszabadulás óta első ízben egy másik szép hagyomá­nyos farsangi szokásnak a fel­elevenítésére, a bunyevác préló megtartására. — Mi is az a préló? — kér­dezem az egyik fiatal szőke ta­nítótól, Pólyák Jánostól. í JL.onó — ez az eredeti jele-n- J - tése. Azelőtt a fonóban farsang idején vidám mulatozás is folyt a komoly munka mel­lett, meg műsoros este, amelyen érdekes színdarabokat, jelenete­ket, táncokat, énekszámokat ad­tak elő. Olyan kisebbfajta éven­kénti seregszemle volt ez, a dél­szláv kultúra kimeríthetetlen tárházának kincseiből. Most, a tizedik esztendeje fel­szabadult Katymár, ez a szép­fekvésű, tágas utcákkal büszkél­kedő, szorgalmas délszláv község megújult társadalmával, élén­külő életével valóban méltókéi)-, pen igyekszik. feleleveníteni ezt- a bunyevác prélót. Csináljunk csak kisebb névsorolvasást. Hát először is, a harminc legdere­kabb, legügyesebb fiatal, lány és fiú készülődik. No, de az »idő­sebbek« sem maradhatnak el. Zélity Ferenc és Szpáity Antal mellett ott van Krékity István,' Páncsity István,, nem is beszélve a tánccsoport tagjairól, a szín­játszó csoport női szereplőiről. A készülődés középpontjában- egy klasszikus szerb szerző Bra- nisz-láv Nusity színműve áll. Magyar fordításban körülbelül így hangzik a címe: Gyanús alak. A régi vágású, bürokra­tikus tisztviselői -rend nevetsé­ges oldalait figurázza ki. Éles- hangon szól a bürokrácia ellen. A múltszázadbeli író szavai ma is frissen hangzanak a szerep­lők . szájából, merthiszen a bü­rokraták utódai talán még nem is haltak ki teljesen. Néha a megújult Katymár életében is felütik a fejüket, érdemes hát ellenük harcolni. í folyik a készülődés, egy­H ^ másutár peregnek a mű- sorszámok, itt-ott még akad csi- szolgatni való. De érdemes ve­sződni a próbákkal, mert a meg­újult falu ízlése, véleménye is újjáalakult, felfrissült és csak magas igényű előadást jutal­maznak a nézők tapssal. (Cs. L.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents