Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-08 / 32. szám

A tudomány embere a gy akorlati gazdák között (Szőlészeti szakelőadás Jánoshalmán) Az óramutató alig hagyta et a hatos számot, de Jánoshalmán, a szőlő- és gyümölcstermelő egyesület székhazában már sűrű embersorok foglalták el a padokat. Mintegy 2UU dolgozó pa­raszt vett i’észt azon a szakelőadáson, amelyet Bognár Károly, a Kecskeméti Szülészeti Kutató­telep vezetője tartott. Bognár Károly értékes előadásának első feje­zete a szőlő tavaszi munkáiról szólott. Hangsú­lyozta, hogy «a nyitásnál — amellyel tulajdon­képpen a tavaszi munka kezdődik — a helyes időpont megválasztása igen tonlos. Majd a met­szésről beszélt, amely a legfontosabb,, a legtöbb szakértelmet igénylő művelet s legtöbbször eb­ben követnek el hibákat a szőlősgazdák. Rész­letesen foglalkozott a metszés többirányú cél­jával, módozataival. Utalt arra, hogy a szőlős­gazda, amikor metsz, tulajdoniképpen orvos, a szőlőnek gyógyító kése a metszőolló. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a metszéssel. cgyidőben végezzük el a tökefejek tisztogatását, a metsző- olló mellől ne hiányozzék a csákány és fűrész sem. Ugyancsak fontos munka a harmatgyöke­rek eltávolítása. Nagy érdeklődéssel hallgatták a jánoshalmi szőlősgazdák a peronoszpóráról tartott részletes ismertetést. Az előadó megjegyezte, hogy a múlt évek súlyos kárainak oka a rézgálic cs mész mi­nőségének gyengesége mellett inkább nagy rész­ben a helyes védekezési ismeretek hiányában keresendő. Fontos tanácsokat adott a permetezés időpontjára, módjára vonatkozóan. Különösen lényeges az első permetezés idejének megválasz­tása, mert a fiatal hajtás igen érzékeny a fer­tőzéssel szemben. Nem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy a permetezés ködszerűen történjék s a permetié a levél fonákját érje,. Sok hibát követnek el a gazdák a bordódé készítésekor is. Túlsók meszel használnak, nem megfelelő a ke­verés, stb. Az eredményes védekezéssel kapcso­latban hangsúlyozta a porozás fontosságát is. A továbbiakban a. forgatás munkájáról be­szélt Bognár Károly. Ennek helyes elvégzésén múlik, áll vagy bukik a telepílvéiny élete, be- áilottsága, mivel a szőlő mélyen gyökerező nö­vény. Legjobb forgatás kézzel végezhető — de igen jó a gép is, — azonban ez esetben nincs megoldva tökéletesen a cserebogárpajorok ki­pusztítása. Az előadás után számos kérdést tettek fel a részvevők. Császár Árpád afelől érdeklődött: miért van az, hogy egyes kadarkutökék virágzás ulán nem hányják le a virágtokot? — Kotró Sándor szőlősgazda elmondta, hogy ő a pajorok ellen pétisót szórt a talajba s kitűnően bevált. Többen érdeklődtek a telepítések helyes idő­pontja iránt, s hogy milyen vessző felel meg legjobban? Bognár Károly javaslata szerint — amely a jánoshalmi gazdák tapasztalataival is megegyezik — melegebb talajokon a koraőszi telepítést alkalmazzák s Ilyen esetben gyökeres vesszőt használnak. — Nem ismerem megfelelően Jánoshalma szőlőkultúráját s magam is tanulni szeretnék itt — ezzel kezdte előadását Bognár Károly. Való­ban tapasztalatcsere volt ez az előadás, mind a kutató, mind pedig a kétszázfőnyi hallgatóság részére. A tanultakat pedig nemsokára haszno­sítják is az egyesület tagjai, — hiszen alig egy hónap múlva kézbe kell fogni a nyitókapát, metszőollót. Többet törődjünk a téli gépjavítások minőségével A KORAI, kedvező időjárás arra készteti termelőszövetkeze­teinket és egyénileg dolgozó pa­rasztjainkat, hogy fokozott ütem­ben készüljenek fel a tavaszi munkákra. Rövidesen megkez- dődik a küzdelem a bő termé­sért és ebből jelentős részt keli váilainiok a gépállomásainknak ■ is. A tavaszi felkészülés legfon- tosabb tennivalója a téli gépja- 1 vitás határidőben és jó minő­ségben való végrehajtása. MEGYÉNK gépállomásai ja­nuár 31-ig téli gépjavítási ter­vüket 87.8 százalékra, az ütem­tervüket pedig 115 százalékra teljesítették. Ha csak a mennyi­ségi teljesítést vesszük figye­lembe, megállapíthatjuk, hogy eredményes munkát végeztek. Nem kevésbé fontos azonban a gyorsaság mellett a jó minőségi munka is. Sajnos, azonban gép­állomásainknál már most van­nak hibák a minőségnél. A leg­főbb hiba az, hogy a gépállomá­sok vezetői és dolgozói nem mindenütt tartják be a gépjaví­tásokkal kapcsolatos utasításo­kat. A minőségi ellenőrök, akik szakmailag jói képzettek és munkájuk felelősségteljesebb végzése érdekében függetlenítve is vannak, a kijavított gépek átvételénél sok esetben nem vé­geznek elég lelkiismeretes mun­kát. Nem győződnek meg a ki­javított erőgépek átvételénél al­katrészenként, küiön-külön a munka tökéletességéről. A CSÁTALJAI Gépállomásnál megtartott ellenőrzés során Alá- dics József brigádja által kija­vított G—35-ös 26085 gyártási számú erőgépnél a javításnál a henger belső vízterében kelet­kezett vízkőlerakódás nem lett eltávolítva. Ez üzemeltetésnél akadályozza a motor hűtését és elősegíti a hengerfej repedést. A mellső járkerék csapágyai zsíro­zás nélkül voltak összeszerelve, ennek következtében üzemelte­téskor könnyen csapágytörés kö­vetkezhetett volna be. Komoly mulasztás, hogy ezt az erőgépet Vida János, minőségi ellenőr, mint kijavítottat átvette. NEM JOBB a helyzet a Kalo­csai Gépállomáson sem, ahol az ellenőrzött erőgép főjavítást ka­pott, ugyanakkor a kicgyenlíiő- mú nem volt szétszerclve, illetve ellenőrizve, és így természetesen az esetleges kopásokról, vagy törésekről nem is győződhettek meg. Az erőgépet András László brigádja javította és a gépállo­más minőségi ellenőre, Gályái János átvette. FÉLŐ, HOGY az ilyen és eh­hez hasonló hibákkal más gép­állomásokon is találkozhatunk. Márpedig a gépjavítás során el­követett minden hanyagság és. gondatlanság megbosszulja ma­gát a tavaszi munkák megindu­lásánál. SAJNOS, EZT tapasztalhat­tuk az elmúlt év tavaszán is, amikor megyénk gépállomásai­nál csupán márciusban műszaki hiba miatt 1503 traktormőszak esett ki és ez 5410 normálhold tavaszi szántás elvégzését aka­dályozta meg. A többi hónapok­ban is hasonlóképpen sok volt a műszaki hiba és ez a téli gép­javítás gyenge minőségére ve­zethető vissza. EBBEN AZ ÉVBEN ezt meg kell előzni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a még hátralévő időt alaposan kihasználva, a mennyiségi teljesítésen kívül alaposabb gondot fordítsunk a minőségre és ennek alapja a szakértelemmel, alapos gonddal végzett ellenőrzés. Ezen a vo­nalon hibát követett el a megyei tanács végrehajtó bizottságának gépállomást igazgatósága is, mert az eddigi ellenőrzései felszíne­sek voltak és nem. voltak irány­mutatók a minőségi ellenőrök számára sem. A GÉPJAVÍTÁSNÁL főszem­pont a minőségi munka legyen, mert keveset ér az olyan »határ­idő előtti« gépjavítás, amelynek nyomán rosszul kijavított erö- és munkagépek kerülnek ki ta­vasszal a szántóföldekre. NAGY FELELŐSSÉG hárul a minőségi ellenőrökre, akiknek joguk van újabb javításra visz- szaadni a rosszul kijavított gé­peket. A jó minőségi ellenőr nemcsak a végső átvételnél avatkozik be a gépjavításba, ha­nem már a javítás közben is fi­gyelemmel kíséri az erőgépeken folyó munkákat. A gépjavítást csak akkor lehet befejezettnek tekinteni, ha a bejáratás is megtörtént és felvették az át­vételi jegyzőkönyvet. A kijaví­tott erő- és munkagépek átvé­telénél minden esetben jelen kell lennie a gépállomás igazga­tójának és föagronómusának is. Sajnos, ezt az utasítást gépállo­másaink sok esetben nem hajt­ják végre. A tökéletes gépjaví­tás végrehajtása elsősorban a gépállomás érdeke. Csak kifo­gástalan és megbízható géppark­kal tudja a tervét teljesíteni. Ér­dekelt minden traktoros is, hi­szen csak jól kijavított géppel lehet folyamatosan dolgozni, csak ezzel lehet jó teljesítményt elérni, ami befolyásolja a trak­toros keresetét is. Érdekeltek az agronómusok is, mert a ió ter­mésátlagok alapja a jó talaj­munka, ehhez pedig jó gépek kellenek. EL KELL ÉRNÜNK. hogy jobbminőségü gépjavítással eb­ben ni cvbtn minél kevesebb erőgép essen ki a munkából és termelőszövetkezeteink határidő­ben végzett vetésekkel, jó ta­lajmunkával magasabb termés- eredményeket érjenek el. Csatári Lajos, megyei gépállomás! igazgató A Mariai asszonyok versenye AZ MNDSZ megalakulásának 10. évfordulója tiszteletére, vala­mint a békekongresszus előkészí­téseképpen a hartai MNDSZ- asszonyok elhatározták, hogy emlékbélyegeket árusítanak. A munkájukat versenyben végzik és versenyre hívják az emlék­bélyeg árusítás fellendítése cél­jából a megye valamennyi MNDSZ csoportját. (Gál Gábor- né, Harta.) ■ M‘, Szövetkezeti párosverseny A rémi Dózsa Termelőszövet­kezet versenyre szólította a bo- lotai Uj Élet TSZ tagjait. A rémiek a többi között vállalják, hogy szarvasmarhából az első negyedévi kötelezettséget feb­ruár 10-ig, a második negyed­évit május 10-ig teljesítik, a há­romnegyedévi hízóbeadási elő­írásnak pedig június első felé­Járási MIXDSZ'találliozó Kunssentmiklóaon A kunszentmiklósi járási MNDSZ vezetősége elhatározta, hogy a termelőszövetkezetekben lévő, jól dolgozó asszonyok rész­vételével találkozót rendez. Erre a találkozóra olyan asszonyokat kívánnak meghívni, akik 120 munkaegységen túl teljesítettek az elmúlt évben. A találkozón résztvesz a tassi Lenin Terme­lőszövetkezet seríésgondozója és büszkesége, Mizsei Istvánná 8 gyermekes özvegyasszony, a fii- lu y szállási Dózsa. Termelőszö­vetkezetben dolgozó Ágoston Lajosné 16 gyermekes család­anya és Kovács Jánosáé ugyan­csak a Dózsa Termelőszövetke­zet dolgozója. Hasonlóképpen meghívják a találkozóra Óíró L ásziónét, a kunszentmiklósi Vörös Csillag Termelőszövetke­zet tagját, aki 346 munkaegysé­gét teljesített. A találkozót február 20-án tartják a járás székhelyén, kö­rülbelül 80 élenjáró termelőszö­vetkezeti és egyénileg dolgozó parasztasszony részvételével. A találkozón megtárgyalják az asz- szonyok a munkában eddig elért eredményeket és átadják egy­másnak tapasztalataikat., annak érdekében, hogy az asszonyok által kezdeményezett »keltess több baromfit« és a »termelj több zöldséget« mozgalom minél sikeresebb legyen. Jognár Ilona járási MNDSZ, Kunszentmiklós. Alkalmazzuk a lejtrágyázást HA AZ ELMÚLT évek mútrágyulelhusznáiásának adatait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy tavaly tavasszal elsősorban a nitrogénműtrágya felhasználása emelkedett, 1953-ban nitrogén- műtrágyából megyénk 265 vagont használt fel, tavaly viszont már 443 vagont. Ez az emelkedés azonban még távolról sem éri el azt a mértéket, amelyet a mezőgazdaságfejlesztő program célul tűzött ki, Ha például az elmúlt évben felhasznált nitrogén- mű trágyamenny iséget a megye szántóföldi művelés alatt álló területére vonatkoztatjuk, az egy holdra jutó felhasználás alig haladja meg átlagosan az 5 kilogrammot. Természetesén a lei­használás jelentős része a tavaszi idényre jutott, amikoris elsősor­ban a gyengén telelt őszi kalászosokat fej trágyázták a gazdák. Ha ilyen vonatkozásban nézzük az adatokat, akkor már kedve­zőbb a kép, mert a hozzávetőlegesen 300.000 katasztrails hold őszi kalászosra átlagosan több, mint 10 kiló nitrogén fejfcrágyo jutott, ŐSZI KALÁSZOSAINK viszonylag jól teleltek és ha további kedvező időjárás köszönt ránk, meg lehet kezdeni a fejtrágyá­zást. Különösen indokolt ez ott, ahol tengeri elővetemény után került a búza elvetésre, mert ott a tarlómaradványok elkorhasz- tásának előkészítésére feltétlenül szükséges nitrogén fej trágya, pétisó adagolás. KÜLÖN FIGYELMET érdemel a szőlő műtrágyázása. Itt is örvendetes előrehaladás tapasztalható, mert dolgozó parasztsá­gunk mindinkább alkalmazza a nitrogénműtrágyázást a szőlőben is. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy inkább a gyor­sabb hatású pétisót használják^ pedig a szőlő, legalább úgy, ha nem jobban hálálja meg, — mint hosszabb tenyészidejű növény — a lassú hatású kénsavas ammóniákot, vagy más néven ammó- niumszulfátot. ERRŐL AZÉRT KELL itt beszélni, mert a megye várható nitrogén műtrágyaszükséglete csak részben lesz gyorsabb hatású pétisóval, illetőleg linzisóval (mészáramon salétrom) kielégíthető, a szükséglet egy tekintélyes részét kénsavas ammóniákban le­het majd biztosítani. Ezért szükséges minél szélesebb propagan­dát indítani a kénsavas ammóniáknak a gyümölcsös és a szőlő területén. A kénsavas ammónia hatása, mint már említettük, lassúbb ugyan, de egyenletes és tartós, mert a talajban az am­monium folyamatosan alakul át salétrommá, vagyis felvehető tápanyaggá, a talajból kevésbé mosódik ki, különösen meszes homokon eredményesen használható. A MEGYÉBEN az idény megindulása előtt már tekintélyes mennyiségű nitrogénműtrágya és ezek közt komoly tételben kén- savammóniákat is tárolunk. Termelési bizottságaink, földműves- szövetkezeteink, az alakuló szakegyesületek és gazdakörök tegyél: feladatukká a kénsavammónia használatának minél szélesebb propagálását. Márton Béla ben eleget tesznek. A petófiszállási la­kosoknak sokat sajog a szívük azért, nogy náluk keveset lehet Deszélni a kuitúréiet- ről, mert még nem ala­kult ki teljesen. A helyzet ugyanis a következő: a Kossuth Termelőszövetkezetben /an a községi kultúr­otthon. A községi ta­nács végrehajtó bizott­ságának határozata ér­telmében a kultúrott­hon a községé. Nyil­vánvaló tehát, hogy a kultúrotthon fejleszté­se, szépítése a tanács feladata. A baj onnan indul el, hogy a tanácsnak nincs ilyen célra pén­ze. A kiskunfélegyházi Járási Tanácsnak sincs Petőfiszállás részére kulturális beruházásra szánt pénze. Igaz, hogy a múlt évben _ a megyei tanács a kis­kunfélegyházi Járási Tanácson keresztül 10 ezer forintos összeget juttatott Petőfiszállás éüíére, Ebből az ösz­Egy fiaiul község kullúrproblémái szegből lett á függöny, a színpad és a színfal. De nem tudták pótol­ni a legfontosabbat: a székeket. Ha hébe- hóba tartanak valami rendezvényt, akkor a tanács tulajdonában lévő 57 darab széket kell megfogni és átrá­molni a kultúrotthon- ba. De kevés ez a szék, ha azt számítjuk, hogy 200—250 embert befogad a kultúrház. Tehát ez komoly hi­ány, amit a tanács és a helyi népfront-bizott­ság is szeretne meg­szüntetni. Az 1955-ös évi községpolitikai tervben szerepel a kultúrotthon, ülőhely, világítás cs fűtési pro­blémáinak megoldása. Mert Petőfiszúllás né­pe nem zárkózik el a kultúrától. Ha valami­lyen előadást rendez­nek, négyszázan is çsz- szejönnek. Nagy az érdeklődés a mozielőadások iránt. A múlt évben ilyen nem volt, de ezév ben már kétízben volt filmvetítés. Ezeken az előadásokon annyian voltak, hogy alig fér­tek be a kultúroitthon- ba. — A Járási Tanács már régen ígérgeti a vetítőgépet, de ezidáig még csak ígéret ma­radt. Folynak a Szabad Föld Téli Esték, he­tenként minden iskola tart egyet. Komolyan emelkedne a látogatók létszáma, ha össze le­hetne kapcsolni az el­mondottakat vetítés­sel. Az is jó megoldás volna, ami a petőfiszál- lási pedagógusok agyá­ban született, hogy az előadók váltogatnák egymást olyan formán, hogy az egyik előadó, aki a saját iskolájá­ban megtartotta az elő­adását a következő al­kalommal ugyanezt az előadást a másik, isko­lában tartaná meg. — Kár, hogy ez még min­dig csak terv, A község vezető' azon panaszkodnak, hogy a fiatalságban nincs meg az egység. Bizonyos fokú széthú­zás tapasztalható, ami megnyilvánul a tsz- ős az egyéni fiatalok, sőt a tsz-ek fiataljai kö­zött is. Hogyan lehet egysé­get teremteni? Úgy, hogy a fiatalság minéi többször találkozzon egymással olyan sike­res előadásokon, ame­lyek buzdítják őket arra, hogy maguk is rendezzenek hasonlóa- kat. Ebből a célból a község hívjon meg vendégszereplésre más községekből kultúrcso- portekat. A sikeres előadások megpezsdí- tík a fiatalok vérét, minél többször részt- vesznék egy-egy jólsi­került műsoron, annál közelebb kerülnek egymáshoz, annál ins kább elmosódik az el­lentét és végül maguk is hozzálátnak -aját kultúréletíik intézésé­hez,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents