Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
MEGYÉNK MÚLTJÁBÓL 'Öánei Les cfe ákú n TAop°tt ruhájú, fiatal embei szaporázta a lépéseket a/ országúton. Uticélja biztos volt. hiszen Fehérváron az a hozzá hasonló vándor, akivel a fogadóban összebeszédesedett, égre- földre esiküd-özött, hogy Izsákon segédtanítóra van szükség az iskolában. Még az iskolamester nevét is megmondta. Most aztán alaposan neki kell lódulni, hogy még sötétedés előtt beérjen a várasba, amelynek tornyai még nem igen mutatkoztak a síkság ködében. A pentelei átkelés a Dunán gyorsan ment. Még Apostagra is betért a vándor, hogy tájékozódjék az ismeretlen vidéken, utána Szabadszállás tünedezett fel és most, hogy a községet elhagyta, már csak Izsák következhetett. Bizony, keserves így az utazás gyalogosan a hozzá hasonló szegény emberek szíves jóindulatára számítva és bizonytalan éjszakai szállások után kutatva. De az utas, akinek állát fiatal kora ellenére dús, barna szakáll övezte, nem válogatós. Nem a gazdagok bölcsőjében ringatták, megbecsül minden meleg zugot és szíves szóval elfogad hozzá hasonló szegénytől még egy kis ételt is. Pe ha nagyobb úr szólítja meg, érzékeny- nyé, sértődőssé válik. Kutatja a vele szemben lévő minden szólását, hátha leikiçsinyli és akkor keményen, haragosan követeli sértett igazát. Végre feltűnt a torony, de akárhogy közeledett is a vándor, mindig olyan kicsinek mutatkozott, mint amikor először megpillantotta. Délután két óra tájban ért Szabadszállásra, még jókor, a sötétedés előtt széttekinthetett az első Izsáki házsoron, Táncsics Mihály az ifjú se* séd-tanító, aki állás után kutatva, gyalogszerrel olyan sokszor végigjárta ezt az országot. z a község, amely népes lakosságával, hírneves szőlőkultúrájával messzeföldön ismert és amelynek szép, rendezett házsorai között nagy öröm ma járni, abban az időben még — bár a város nevet viselte — bizony valójában földhözragadt falu volt. És mégis, Táncsics Mihály, ez a haragos bölcs, aki ádáz dühvei viaskodott egész életén keresztül a szegény emberek igazáért, olyan szavakkal emlékezik meg erről a helységről, amelynél szebbeket aligha mondhatna ember egy-egy lakóhelyéről. Hallgassuk csak meg, mit mond! »■Leghosszabb ideig tartott Izsákon való tanítóskodásom, és mégis legrövidebben, csak néhány vonással írem azt le, de a néhány vonás sokat foglal magában; sem azelőtt, sem azóta nem voltam oly helyzetben, hogy több okom lett volna az életnek inkább örülni, mint itt két év alatt; a mily boldog ember csak lehet, én olyan boldog valék...« Mit adott Izsák Táncsics Mihálynak? Mi késztette arra, hogy a mai izsákiak nagy büszkeségére, két -teljes esztendeig iakott az iskolában, mint segédtanító? ö maga megadja rá a választ. Élőször is az, hogy jó egészségnek örvendett «—a szegény emberek sokra becsülik az egészségei. — Egy pár forint megta- karíiott pénze is volt, tehát bebiztosítva érezte magát ínsége- sebb időkre. Magáénak mondhatta »évi biztosított» fizetését is. Az is boldogsággal tölthette el, hogy «a gyermekek örömmel jöttek’ iskolába, annyira, hogy szüleik nem bírták otthon ma- rasztani* őket. Mindez azonban ■ eltörpül amellett a nagy nyereség melleit, amit ő ebben a városban kapott. Itt ismerkedett meg Táncsics Mihály az olvasás, a tudomány gyönyörűségével. Iskolamestere, Zeman Pyu- la, kis könyvtárral rendelkezett. Milyen szokatlan ez abban az időben egy szegény iskolamester búzában' Maga Táncsics mes is jegyzi, amikor meglátja a szép könyveket: »Azt hittem, hogy csak papnak való a könyv, minthogy eddigelé senki másnál nem, csak a plébánosoknál ottani, mivel tanítósegédi tisztemnél fogva csak ezek szobaiban fordulhattam meg néha-néha.* Táncsics igen nagyra értékelte iskolamesterének a tudományok iránti érdeklődését és sűrűn forgatta a könyveket. Önéletírásának egy későbbi helyén elítélően nyilatkozott azokról az iskolamesterekről, akik az urakat majmolják és ahelyett, hogy könyveket vásárolnának megtakarított pénzükön, vendégeskedésre, eszemiszomra pazarolják el anyagi eszközeiket. /r/int kemény és erős jellem, ragadta meg Táncsics itt Izsákon a tudomány üstökét, igyekezett minél többet mygába- szedni, sőt — bár az iskoláskoron jóval túl volt már akkor — képezdébe iratkozott, és hallgatója lett a kecskeméti piarista gimnáziumnak. Milyen érdekes, hogy ebből a gimnáziumból gyorsan elmenekült, mert érzése szerint az igazgató nem becsülte meg tudásszomját, odáig merészkedett, hogy őt, a tisztes segédtanítót »per kend«-nek szólította. No, de térjünk vissza annak az Izsákon töltött két esztendőnek mérlegeléséhez, amely kiinduló pontja ma is ebben a községben a Táncsics-kultusznak, ébresztgetője a községben a hazafias érzésnek. Ebben a községben alkalmazta első ízben Táncsics Mihály az egységes olvasókönyvet. Vegyük elő a megsárgult lapokat, az író önéletrajzát. Hallgassuk meg, hogyan nyilatkozik a maga szokott, szerény modorában erről / a nagyszerű Újításról. »A tanításnál minden attul függ, hogy tud-e a gyermek jól, mondom igen jól, kellőképen olvasni; mert a ki csak akadozva olvas, hogy mikor a mondat végére ér, annak elejét már elfeledte: az nem iud semmit, legalább olvasásbul nem. Ezt nem mástul, nem a tanmódbul, hanem magam ta- pasztalásábul merítettem; ezt a dolog természete hozta magával. Én előttem az izsáfci iskolában nem voltak egyforma olvasókönyvek, hanem kiki hozott magával olyt, a milyen éppen a háznál a mestergerendán volt, többnyire különféle kisebb nagyobb imakönyv, ab- bul olvasott mindenik egyenként, míg azalatt a többiek vagy csintalankodtak; én számukra egyféle könyveket rendeltem meg s hozattam. Ez volt az egyetlen javítás. És olvastatási rendszerem mellett a süker bámulatos.* /r/ilyen megragadó egyszerű- séggel írt ez az örökösen kutató nyugtalan elme reform- törekvéseiről. Milyen erősen átsüt minden mondatán néhai jó Táncsics Mihály segédtanító nemes egyénisége. Alakjának emléke bizony már eléggé kiveszett az izsáki öregek emlékéből is. Csak halvány nyomokban lelhető meg. De az izsáíkiak szorgosan kutatják községük történetének ezt a nemes hagyományát, magukénak érzik és méltán büszkék rá, hogy a magyar szabadság régen porladó bajnoka, Petőfi nagy nemzedékének harcostársa ebben a községben indult el a tudományok felé és soha el nem halványuló szeretettel emlékeznek itt töltött idejére. Túlkívánkozik ez a tisztelet Izsák határain. Megyénk minden hazáját szerető dolgozónak, minden népéért harcoló tanítójának az eszébe és szívébe kellene vésni Táncsics példáját, aki kopott kabátjában, meleg mosoly* gású szemeivel kutatta Izsákon is az igazi emberség, a hazafiú- ság vonásait embertársaiban, és, aki ebben a községben jelentős pedagógiai újítást is alkalmazott. /flà — milyen jellemző ez a mi egész társadalmunkra — Izsákon szépen fejlődő népkönyvtár van. Esténként a parasztemberek épp olyan lelkesedéssel kutatják a tudományokat a könyvtár polcain nyugvó ezernyi kötetben, mint Táncsics abban a pár kopott fóliánsban, amely Zemán mester polcain hirdette a tudás fényét. Mindennapos ténykedése ez az Izsákiaknak, A könyv a kézben, Izsákon is szimbólummá váit. g egy olyan ko-r eljöttét hirdeti, amelyért Táncsics Mihály vándorlásai és harcos munkálkodása közepette küzdött és ábrándozott. M E Z ÖGA Z PASA G T A N Á Ç _S A D Ó n n 1 ff« I a r f f f f \ bzoJóink trágyázásáról Homoki szolőiuk feljavításának kétségtelenül egyik legégetőbb problémája napjainkban a talajerő visszapótlása. A homoki szőlők trágyázása mindig nagy gondot okozott és csak a Tiszántúl, valamint a e unántúl egyes állattenyésztő érzeteinek trágyafeleslegével lehetett úgy, ahogy a legszükségesebb trágyamennyiséget biztosítani. Jelenleg arra is kelitö- rekedni, hogy termesztőtájunk saját erőforrásaiból fedezze szükségletét. Ilyen források, rejtett tartalékok: megyénk jelentős tőzegtelfepei, amelyeknek nagyobb arányú kiaknázás» trágyázás céjlára, még nem indult meg. A Szőlészeti Kutatóintézet Miklóstelepetn már évek óta fő- zegtrágyázási kísérleteket folytat. A kísérletek és a gyakorlati megfigyelések egybehangzóan arra mutatnak, hogy a tőzegkorpa megfelelő mennyiségű műtrágyával a kívánatos mélységben elhelyezve, igen alkalmas a szőlőnövény táplálására és a homok kedvezőtlen vízgazdálkodási viszonyainak megjavítására. A tőzeg nitrogénben elég gazdag, foszforban és káliban igen szegény, tehát szükséges nagyabb arányú tápanyagkiegészítésben, azaz műtrágyázásban részesíteni, Másik ilyen rejtett tartalékunk a nádkotu (íkutu) és a nádtör- melék, amelyből igen jelentős tételt lehetne összegyűjteni a nádasok szélén és a nádfeldolgozó üzemekben. A nádtörmeléket felhasználás előtt érlelési eljárásnak kell alávetni, amely több évet is igénybe vesz, de mivel a trágyára ezentúl is szükségünk lesz, érdemes a kérdéssel már most foglalkozni. Meszes homoktalajainkon elsőként a kétéves fehérvirágú sonkóró jöhetne számításba, melyet a talajpihentetés utolsó két esztendejében a színhelyen megtermelünk és forgatáskor a talajba juttatunk. Ezzel az eljárással nagytömegű szerves anyagot viszünk a talajba és a fiatal növényeket hosszabb időre ellátjuk tápanyaggal. Ugyanakkor az itt feleslegessé váló istálló- és egyéb trágyát a termőszőlőkbe irányíthatjuk. Kívánatos lenne a zöldtrágyázást eljárások minél szélesebb körű alkalmazása a mezőgazdaságban is, hogy a sző-» lök részére minél több istállótrágyát takaríthassunk meg. SzűJóinkuek évente 70— 100 mázsa istállótrágyára lenne szüksége, olyan formában, hogy a kétévenkénti trágyázásnál 140 —200 mázsát, a háremévénkénU trágyázásnál pedig 210—300 mázsát adagolunk. A három éves ütemezésnél a trágyázás esztendejében nem szükséges műtrágyát is adnunk, de a következő esztendőben, azaz a második évben, 150 kilogramm pétisót, 100 kilogramm %upea'í'oszfátot és 100—120 kilogramm kálisót adagoljunk, hajd a harmadik évben kissé csökkentett mértékben Ismét c*ak műtrágyázzunk. A negyedik évben megint szerves- irágyázzunk, mint az első évben. Amennyiben a műtrágyákat szervestrágyákkal együtt adjuk, akkor a szuperfoszfátot és a kálisót teljes mértékben, a pétisónak pedig a felét, közvetlen a felhasználás előtt keverjük ösz- sze és az elterített szervestrágyára kiszórvá dolgozzuk be. A pótisóadag másik felét nyitás előtt szórjuk ki a sorközöbba és nyissunk rá. Csak műtrágyázás esetén a műtrágyákat a tél f°-* iyamán szórjuk ki a sorok közé és a téli sorköz ásással egybekötve, ásózzuk be. A kísérleti eredmények és a gyakorlati megfigyelések, egyaránt azt igazolják, hogy a trágyaféleségek hatása legkedvezőbben a gyökérzet 'közeiében érvényesül. A szőlő tápszívó gyökerei általában 30 centiméteres mélység körül találhatók, tehát a trágyát is ebbe a mélységbe kell juttatni. Nem elég a trágyát a sorok közé kiszórni és a homokot ráhúzni, — mert így a talaj legfelső rétegébe kerül s a kapálások, talajmunkák alkalmával. felszínre jut és ott kiszárad, elég, — hanem a sorok közét ásóval, ' kapával, mélyítő ekével előzőleg mélyítsük ki, ne féljünk attól, hogy gyökeret szakít az ásó, vagy a kapa, mert a sérülés helyén gazdag gyökérképződés indul meg. Bognár Károly. KÖTELESSÉGEMNEK tartom, hogy írjak azokról a dolgokról, amelyek nálunk történnek annál is inkább, mert igen sok figyelmességet és jóindulatot kaptunk eddig a Népújságtól. Ott kell elkezdenem, hogy népi együttesünk az eddigi sikerek hatása alatt nem állt meg, nanem tovább is a fejlődés útját járja. Kötelezett bennünket Jánosi Ferenc miniszterhelyettes elvtársnak tett ígéretünk is, hogy hazánk felszabadulásának 10 éves évfordulójára egy egész estet betöltő daljátékkal lepjük meg a népművészet érdeklődőit. — Csaknem egy éve folynak már a gyűjtési munkák, a próbák, de végleges formát nem kapott elgondolásunk egészen a legutóbbi időkig. Az együttes tagjainak hathatós támogatásával, a falu apraja-nagyja segítségével mostmár egészen tisztán látjuk feladatainkat. Bemutatjuk a kicsiny UbapásztorKodó lánykáktóL a lakodalmon keresztül az öregkorig bezárólag, az összes fellelhető szokásokat, így: a mátkatojás-eserét, gittyó- avatást, fonó jelenetet, lányhoz való bekéredzkedést, a kéretést, a lakodalmat és így tovább, Az egyes jeleneteket vőfélyrigmus- szerű mondókákkal kötjük ösz- sze, mely elmondja az előző jelenetből azt, amit színpadra vinni nem lehetett és bevezeti a következő jelenetet. Ebben a munkában minden tagunk Kész- sínesen segít. D r á g s s éli Usenet A bemutatót március 15-re tervezzük. Mi is, de főleg öregjeink várják nagy érdeklődéssel ezt a napot, hogy vajon hogyan sikerül színpadra vinni a felgyújtott szokásokat, ZENEKARUNK is a fejlődés útján jár. Erős elhatározása minden tagjának, hogy megtanulja a kottát. Az eddigi foglalkozásokon bebizonyították, hogy képesek haladni ezen a téren is. Érdekes az iskola ajtajában hallgatni, hogyan szolmizálnak a már nem éppen fiatal zenészek. A zenekar bemutatkozását is, — kottából játszva —s március 15-re tervezzük. MEGVÁLTOZOTT fiatalságunk magatartása is. A DISZ szorgalmasan tanulja »A bor« című színművet. Dicsérendő bennük, hogy egymás játékát javítják és nem sértődnek meg a bírálatért. A legkisebbek a »Csipkerózsika« című mesejáték bemutatására készülnek. Legkisebb szereplő három éves, és ilyen kicsiny szereplő hat is van. Az előadásukra február 29-án kerül sor, MEGÉLÉNKÜLT községünkben a sportélet is. Asztaliteniszezőink a február C-i községek közötti versenyre készülődnek, amikor Miske aszlalitemszezöivel mérik össze erejüket. A tél folyamán kerül sor a két község sakkozóinak versenyére is. Ügy gondoljuk, hogy ezek a baráti találkozások csak mélyítik községeink kapcsolatait, HIMZÖASSZONYAINK reggeltől estig varrják ruhájukra a szebbnél szebb virágokat, hogy leányaik a márciusi bemutatón Új kötényben, új pruszlikoan szerepelhessenek. Panaszkodnak azonban, hogy nem lehet megfelelő színű hímzőpamutat kapni. Megállapodtunk a miskeiekkel és a hornokmégyiekkel, hogy műsorainkat vendégszereplés forrná,iában bemutatjuk egymásnak, így a közeljövő-ben a miskei népi együttest látjuk vendégül, majd a homolkmégyieket, ezekután pedig mi megyünk a két szomszédos községbe. GAZDAKÖR céljára a kultúrotthon olvasótermét rendeztük be. Virágos asztalterítővel, hamutartóval, rádióval, újságokkal és folyótra tokkal, sakkal igyekeztünk otthonossá tenni a helyiséget, amely azonban máris szűk. Akkora az érdeklődés, hogy egy másik helyiséget kellett átalakítani a gazdakör részére. Esténként 20—25 dolgozó paraszt szórakozik a körben és ez a szám még mindig emelkedik. itt kötötték gazdáink a kender- és paprikaszerződéseket, itt írták alá a békeívet. AZ ISMERETTERJESZTŐ előadások is folynak. Igyekszünk mezőgazdasági szakembereket megnyerni az előadások tartására. így többek között már felkértük dr. Szabó István körorvost, dr. Regős János állatorvost, a mezőgazdasági technikum tanári karát, agronómuso- kat. Emellett tartunk irodaimi, természettudományos és történelmi előadásokat is, diafilm kísérettel, helyi előadókkal. A községi tanács pedig időnként rendeletismertetést tart. A FENTI TERVEK és a már végrehajtott feladatok azt mutatják, hoigy akarunk dolgozni, községünk képes újabb alkotásokra, példamutatásra és más községek ösztönzésére. Hiszen lehetetlen nem segíteni, irányítani egy olyan községet, olyan népi együttest, amelyik szívét adja azért, hogy községe dalait, táncait, szokásait, hímzését megőrizze és fejlessze. Pedagógusnak pedig nem lehet szebb kitüntetés, nagyobb elismerés a ragyogó szemeknél, melyek hálát, sugároznak. Boldog vagyok, hagy tizenhat évi működésem alatt a falu fiataljai megtanulták becsülni a népi táncot, sakkot, röplabdát. Hálás vagyok, hogy a sors ebbe a kis faluba küldőik ahol részt vettem a közösség lelkének formálásában. Balogh János.
