Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-27 / 49. szám
BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG X. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM Ara 50 fillér 1955 FEBRUÁR 27. VASÄRNAP EZER EMBER KÉVÉS Nincs olyan községe megyénknek, ahonnan az utóbbi évek során ne kerültek volna el nagy számban a legkülönbözőbo párt, állami, gazdasági funkcióba, vagy a honvédséghez — szülőfalujukban népszerű, politikailag fejlett, a falusi munkához értő, vezetésben tapasztalt kommunisták. Országunk népi demokratikus fejlődésében szükségszerű, kívánatos és egészséges folyamat volt ez. A dolgozó nép vezetésre termett legjobb fiai bekerültek a kormányzásba, — a nép kezébe vette saját sorsának irányítását. A falu nem fukarkodott. — Küldte a kádereket egymás után. Persze a felsőbb párt- és állami szervek nem gondoskodtak minden esetben a faluról elkerült vezetők megfelelő pótlásáról, s ezért a párt- és kormányhatározatok végrehajtása során a falun maradt gyengébb képességű vezetők egyre nehezebben tudtak megbirkózni az országépítés szervezésének megannyi bonyolult feladatával. A falu népe büszke a községekből elkerült, a párt- és államapparátusban dolgozó fiaira. Az utóbbi időben azonban 6zámos községben halljuk a vezetőktől, párttagoktól és párton- kívüliektől a kérést: adjunk több segítséget munkájukhoz, küldjünk falura tapasztalt vezetőket, mert a meglévő káderek többhelyütt gyengék a mezőgazdaság fejlesztése jelenlegi nagy feladatainak megoldásához. Pártunk Központi Vezetősége már régebben felfigyelt ezekre a kérésekre és panaszokra. Az elmúlt évben ezer kádert küldött falura a munkásosztály. Ezek az elvtársak új lendületet vittek a falusi pártmunkába. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezer ember kevés, — a falusi pártszervezetek munkája nem javult kielégítően. Ezért hozta pártunk Központi Vezetősége azt a határozatot, hogy minden községben létre kell hozni az MDP községi szervezetét. — A kisebb községek pártszervezetének élére pártvezetőséget, a nagyobb községekben pedig (ahol 100-nál több párttag van) községi párt- bizottságot keli választani és a községi pártbizottságok titkárait lehetőleg függetleníteni kell. Ennek a határozatnak a végrehajtása embert, még hozzá egész embert igényel, hiszen a sikerekben eredményes munka a párt- és a kormányhatározatok beteljesülése nagyrészt a jó és tapasztalt vezetőktől függ. A Központi Vezetőség határozata ezért jelöli meg külön, hogy a községi pártszervezetek titkárává a községekben népszerű, politikailag fejlett, élettapasztalattal rendelkező, vezetésre alkalmas kommunistákat kell. választani. »►Abban az esetben — írja a határozat -, ha a községben megfelelő, alkalmas párttag nincsen, a községi pártszervezet hívja fel a községből származó, vagy a községben ismert, s ma állami, gazdasági, politikai vagy kulturális tisztségben dolgozó kommunistát, hogy térjen visz- sza a községbe, s őt válasszák meg a községi pártszervezet titkárának. A helyi pártszervezetek által hazahívott funkcionáriusok közül az illetékes szervek — ritka kivételtől eltekintve — kötelesek elengedni mindazokat, akik alkalmasak falusi munkára és vissza akarnak menni községükbe vagy járásukba.« Persze szó sincs róla, hogy most mindenki menjen vissza falura. Ez nem is lehetséges, hiszen a közép és felső párt-, állami szerveinket sem hagyhatjuk tapasztalt vezetők nélkül. De akiket visszahívnak, akár faluba, akár termelőszövetkezetükbe, azért, hogy a vezetést megjavítsák, helyesen teszik, ha visszamennek, de csak jókedvvel, önkéntesen, mert ellenkező esetben munkájuk inkább ront, mint épít. Megyénkben számos tapasztalat bizonyítja, hogy a feisőbb szerveknél szerzett tapasztalatokat az eredeti helyükre visszakerült káderek jól hasznosítják. A Népújság nem egy cikket közölt például a kalocsai járási pártbizottság munkatársairól, akik állandó munkára mentek vissza községükbe. Ferencz elvtárs, Rigó elvtárs, Csamangó elvtárs, Viszmeg elvtárs és a többiek már eddig is kivívták a dolgozó parasztok becsületét, községeikben fellendülőben van a politikai munka, javul a párt és a tömegek közötti viszony. Viszmeg János elvtárs, a*duna- vecsei járási pártbizottság titkára pár napja tért csak vissza a császártöltési Vörös Zászló Termelőszövetkezetbe a csoport tagjainak kérésére, de mint lapunk február 25-i számában megírtuk, jelenléte máris érezteti hatását a csoport munkájában, javuló munkafegyelmében. Kell a segítség, de nemcsak a falusi pártszervezeteknek, hanem a termelőszövetkezeteknek, gépállomásoknak, állami gazdaságoknak egyaránt. Ezért figyelmünknek a falu, a tanyavilág népe felé kell irányulnia. Sok függ most a népszerű tapasztalatokkal rendelkező, elméletileg, szakmailag képzett káderektől, akik nem riadnak vissza a falusi élet, a falusi pártmunka nehézségeitől, akik önként szívesen, örömmel mennek falura, — örömmel mennek haza segíteni. Ezer ember kevés, de nem kétséges, hogy újra ezrek és ezrek lesznek, akik megértik a párt szavát, a feladat nagy jelentőségét s közülük nem egy elvtársi segítséget visz majd a mi megyénk falusi pártszervezeteinek is, amelyek az első vonalban küzdenek kenyerünkért, jólétünk további emelkedéséért, Dolgozó népünknek nemcsak! , „ I' arra van ereje, hogy uj országot épít, hanem ahhoz is, hogy megvédje alkotásait, békés életét. Az egyszerű dolgozók is hallatják szavukat és aláírásukkal is igazolják békeakaratukat. Megkezdidött a IV. magyar kékekingrcsszns Száz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi — fiatalabb és idősebb, üzemi munkás, egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsarnokba. Bent a teremben az elnöki asztal előtt sorakoznak az aláírások, a magyar nép békeakaratának bizonyítékai. Száz- és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, be- ketarisznyákban ezer és ezer mumkaihőstett írott bizonyítékán, amelyek mind, mind arról beszélnek, hogy az üzemek munkásai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai "mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért dolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, következetes, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. A Himnusz utolsó akkordjai hangzanak el. Az ország szíve egyszerre dobban ebben a pillanatban és hazánktól távol száz és százmillió békeharcos tekintete fordul ma felénk, száz és százmillió békeharcos küldi biztató üzenetét. A béke erői még sohasem voltak olyan hatalmasak, mint ma. Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kossuth-díjas kiváló művész köszönti a béke és a nemzeti egység jegyében összeülő nagy seregszemle részvevőit. Megkezdődött a tanácskozás... A Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjai között vannak a kongresszusra érkezeit külföldi békeharcosok, valamint politikai, gazdasági, kulturális életünk számos vezető személyisége: Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés élenjáró dolgozói, a néphadsereg tagjai, az egyházak képviselői, és a kongresszus küldöttei közül számosán. Jelen volt a kongresszus megnyitásán a budapesti diplomáciai testület több tagja. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényein, Kisfaludy Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását. Kisfaludy Stróbl Zsigmond elnök üdvözölte a megjelenteket, majd javaslatot tett a békekongresszus napirendjére, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Andics Erzsébet beszéde Tisztelt békekongresszus! — Kedves elvtársak! Alig több, mint két esztendő választ el bennünket a magyar bekehareosok legutóbbi országos seregszemléjétől, a III. magyar békekongresszustól. Az azóta eltelt idő bővelkedett nagyjelentőségű eseményekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása, éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egymást érték a háborús provokációk, a háborús uszítok veszedelmes cselszövései. De ez az eseményeknek csak az egyik oldala. A másik oldala azonban azt mutatta, hogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billentette. A békemozgalom előretörésének és sikereinek jegyében folyt le 1953 nyarán a számunkra, magyar békeharcosok számára különösen emlékezetes Békevilágtanács budapesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, amely az egyes országok között felmerülő ellentétek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljáu». A tárgyalások eszméjének első nagy győzrims az 1953 júliusában Panmindzscnbaai aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás. volt, A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget vetett a nyolc évig tartó indokínai háborúnak. Mindennek eredményeképpen a Bé'ke-Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban lefolyt ülésé jogos megelégedéssel állapíthatta meg: »A világ hangulatát megváltoztattuk, ... munkánkat elsőízben nem kíséri baljós ágyúdörgés cs bombarobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdeme.« Mindezt a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők sorozatos támadásainak visszaverésével érték el. A népek nagy béke-világmoz- galma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről. A növekvő veszély csak fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre^ inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a visszahatás, amit a Nyugat-Németország új- rafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népekben. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rablók hatalomra jutását, úgy ez a mi népünk! »Nem nyugszunk bele a német milita— rizmus felt ámasz t ás ábg ! « (Nagy taps) — ez volt az alaphangja a múlt év december 9-én, itt, a Sportcsarnokban többezer emberi részvételével lefolyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a fel-: hívásnak, amellyel ez a nagy-: gyűlés fordult az egész magyar, néphez. Ezt visszhangozta az- egész ország. A Béke-Világtanács legutóbbi! stockholmi ülése végsőkig menő elszánt harcot hirdetett a nyu-’ gatnémet újra felfegyverzés bűnös terveinek megakadályozását ra. A szovjet delegáció már a; stockholmi tanácskozásokon fel-i hívta a világ figyelmét a nyu-’ gatnémet újraíelfegyverzés problémájának egy új, különösen; veszélyes oldalára, nevezetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet! hadsereget atomfegyverekkel ‘ akarják ellátni. Az események igazat adtak a stockholmi tanácskozáson el - hangzott figyelmeztetésnek. Az! északatianti szövetség katonai! tanácsa ravaszul álcázott forrná-! ban olyan döntést hozott, amely: egyenlő értelmű az atomfegyverek törvényesítésével és az atom-, háború kirobbantását célozza. A népek ellenállásának új lendületet adott a felismerés, hogy a Wehrmacht újjáélesztése nenr jelent kevesebbet, mint atomháború előkészítését Európában és az egész világon. — Az egész emberiség ellen irányuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke- Világtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával: felelt. Az iroda ez év januárja-; ban tartott ülésének napirendjén ennek megfelelően két kérdés szerepelt: az Északatlanli ! Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészületei és. Nyugat-Németország felfegyverzése. — Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven visszatükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiterjed — és azt, hogy egy európai atomháború mindenekelőtt a nyugat-. európai országokra ütne vissza.; Az egész világon harcolnak az • asszonyok a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nemzet-. közi Demokratikus Nőszövetség •• még ez évben összehívja az anyák világkongresszusát. — Szerte a világon a termonukleáris fegyverek használata ellen harcol az ifjúság is: életét,.' jövőjét védelmezi. — A Béke-Világtanács Irodául jának kibővített ülése százmii-: liók meggyőződésének adott ki— i fejezést, amikor nagyjelentőségű' nyilatkozatában leszögezte: »Né-- metország újrafelfegyverzése és az atcrr'-Voorú törvényesít és«: szorosan összefügg egymással.! Mindkettő ugyanannak a poli tí(FolJpúwás a 'é> oldalon.)
