Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-26 / 48. szám
Tavasz előtt egy termelési bizottság tagjai A hékekongressxus tiszteidére „így nehéz lesz versenytársat találni...* Felkészültünk » tavaszra Termelőszövetkezetünk a Kiskunfélegyházi Harcos TSZ tagjait hívta ki egészévi mezőgazdasági és állattenyésztési párosversenyre. Mi igyekszünk kezdeményezésünkhöz méltóan dolgozni és küzdeni az elsőségért, A gazdasági szerszámainkat már kijavítottuk, a trágyahordás folyamatban van, eddig 20 hold szántót, 2 hold szőlőt, 10 kh. burgonya-, répa- és hereföldet letrágyáztunk. A tagságnak a munkához való viszonya általában jónak mondható. A növénytermesztésben dolgozók között Benedek István, Baksa János és Sándor Balázs — új tsz-tagolk — érték el a legtöbb munkaegységet. A fogatosok közül legjobb munkát Kovács Mihály végez. A műtrágyát es a vetőmagot elkészítettük a tavaszi vetéshez, ha az idő kedvezőre fordul, azonnal megkezdjük a vetést. Kürtösi István, kiskunfélegyházi Fejlőd ész TSZ. BÁCSSZENTGYÖRGY dolgozói vállalták, hogy a békekongresszus tiszteletére, békeharcuk erősítésére első negyedévi adó- befizetési kötelezettségeiknek a kongresszus megnyitásának napjára, február 26-ra eleget tesznek, Vállalásuknak már február 22-re eleget tettek. SZEREMLE dolgozói is béke- harcuk újabb eredményével köszöntik a IV. békekongresszust. Február havi adóbefizetési kötelezettségeiket február 22-re teljesítették. Juhtenyésztő szövetkezet alakult Kunssenlmi hlöson A napokban egy 35 év körüli parasztember állított be a mélykúti tanácsházára. Egyenesen az elnökhöz ment, hogy szót értsen vele. Vígan párol áztak, mert hát a tanácselnök már régóta jól ismerte Kiss Gáspárt, a mindig szorgalmas, dolgos parasztembert, aki különben tagja a termelési bizottságnak is. — Hát mi járatiban van? *— kérdezte az üdvözlés után, — Talán emlékszik még az elnök elvtárs, hogy én a múlt héten kihrt-Hn versenyre a falu egyéni gazdáit. Most versenytársat keresek. — Éppen itt? — No nem egészen, csakhogy ha már erre jártam — fordítja komolyra a szót —, hát bejöttem, hogy valamit megkérdezzek. Tudja, toptam én tavaly a sportpálya mellett egy kis legelőt, hát érdeklődni szeretnék, hogy megkaphatnám-e az idén Is? — Természetesen, semmi dálya. Kiss Gáspár megörült; Hát hogyne, amikor erre alapozza minden számítását, El is mondta mindjárt: —< Mert hát úgy gondoltam, hogy akikor megtoldanám még a versenyvállalásomat. Ha meglesz a legelő, akkor én a tehenem után ebben az esztendőben leszállítok 5000 liter tejet. Szeretném, ha még ezt is fölvennénk arra a vállalási lapra. — Jól van, — mondta az elnök — és mindjárt be is jegyezte a füzetébe. Nem kételkedett Kiss Gáspár szavaiban, mert tudta, hogy tavaly a járási kiállításon második díjat nyert a tehenével, és emlékezett arra is, hogy januárban volt olyan hét, amikor a 24 literes fejési átlagot elérte. Csak annyit mondott tréfásan a búcsúzkodni készülő embernek: — Hanem, Gáspár gazda, így nehéz lesz versenytársat találni! széles, hegyvidékre való rag; kapát, Azt átalakítottam egv kicsit, hogy itt is lehessen használni, de hát most sem tökéletes, mert nagyon elhúzza az ember kezét. Hiába keresek helyette másikat, nem kapok megfelelőt, mert olyan gyenge anyagból készülteié, hogy ha az ember keményebb földbe vágja, rögtön vargát ránt, azután mehet megint új kapát vásárolni. Hosszú volt-e a tél? Harkai István a termelési bizottság elnöke. Megkérdeztük őt is: hosszú volt-e a tél és mivel töltötte? Éppen az előbb ért haza a trágyahordásból, s most kicsit fáradtan, de mindig változatlan vidámsággal ül a vacsorához. Az emberen magán meglátszik, hogy olyan fajta, aki egy percig sem tud pihenni, ha más dolga nincs, hát összeülnek a kis Juliska lányával vitatkozni. — Hosszú volt-e'.' —■ ismétli a kérdést. — Inkább úgy elszaladt, hogy alig vettük észre. — Persze, mert ha itthon elláttad a dolgod, már bottal üthettük a nyomodat, — szó! közbe a kedvesarcú, mosolygós feleség. Nem haragszik az incselkedő szóért, érzi, hogy felesége éppen úgy tudja, mint ő, hogy nem hiába szaladgált, járkált mindenfelé. Az egész faluban nemcsak dologgal, hanem megértő okos szóval is elő kellett készíteni a tavaszt. Termelési bizottsági gyűléseket tartottak, kis- gyülésekre járt, meg persze a népkörbe. Itt mindenütt alaposan megbeszélték a tennivalókat, a rézgálic beszerzését, a szántást, meg persze az állatállomány fejlesztéséről is sokat beszéltek, összeírták, kinek van szüksége naposcsibére, libára, kacsára. A napokban 9000 csibére, 1025 libára, 1080 kacsára küldik el a megrendelést. Egyszóval volt dolog elég, mire a falu minden gazdája jól felkészült a tavaszra. Kunszentmiklós és környéke alkalmas a juhtenyésztésre. A község a múltban is híres juh- tenyésztő vidék volt. Az utóbbi időben minőségileg leromlott a juhállomány, kistcstű, kevésbé szapora, kevés tejet adó fajták terjedtek el. A község dolgozó parasztjaiban elevenen él az állat, főként a juhok iránti szeretet. Ez nemzedékről nemzedékre öröklődött tulajdonsága a kunszentmikló- siaknak. Már régen beszélgetnek arról, miképpen szerezhetnék vissza a juhtenyésztés régi hírnevét. Ezért határozták cl, hogy megalakítják a juhienyész- tők szövetkezetét. Február hó 23-án nagygyűlésre jöttek össze, ahol megtárgyalták a juhtenyésztés időszerű problémáit és megalakították a juhfenyésztök szövetkezeiét. Az alakuló gyűlésen 90 dolgozó paraszt lépett be a szövetkezetbe. A szövetkezet jószágállománya már 6000 darab birka. A közösségnek az a célja, hogy a juhállományt mennyiségileg és minőségileg egyaránt megjavítsák. Finnek érdekében idegenből hoznak kasokat. A szövetkezet tagjai megszervezik a tenyészállat nevelésen kívül; az értékesítést is. Törzskönyvezik anyajuhaikat, megoldják az igazságos legelőelosztást, állanri- támogatással megszervezik a legelők javítását, amely már nagyon időszerű. Időközönként ál- latbrmutatőkat rendeznek, me-> lycket tapasztalatcserével köt-- nek össze. •t így akarják visszaszerezni a. kunszcntmlklósi juhtenyésztés országos hírnevét. 4. jó munkához jó szerszámra van szükség Mikó István, a termelési bi- eottság egy másik, tagja, mikor éppen meglátogattuk, éppen az állatok körül sürgölődött a hátsó udvarban. — Megint rosszra fordult az idő, pedig már minden készenlétben van a vetés megkezdéséhez. A gabona a zsákban kitisztítva, sőt már a rézgátícot is megvettem az első permetezéshez. Hanem ami a felkészülést illeti, lenne néhány panaszunk. Helyet kínál a jó meleg szobában, aliová közben betértünk, azzal ő Is leül az asztal mellé, végig simítja a térítőt, kicsit tétován, mintha azon gondolkoznék, hát hol is kezdje a dolgot? — A magam példájából indulok ki, talán tanulságnak az is elég lesz. Még az ősszel szerződést kötöttem három hold gépiszántásra a gépállomással. Ki is fizettem az árát. Szereltem volna még ősszel íelszán- tatni, hogy a szántás ülepedjen egy kicsit. Hiába jártam utána napokig, hogy végezzék el, csak ígérgettek mindig. így tavaszra maradtam a szántással. Szeretném a gépállomásnak tolmácsolni, hogy most azután jó traktorost küldjenek az egyéniekhez szántani, mert abból megint nagy kár lesz, ha a szántás miatt késik a vetés! Mikó István jó gazda, aki nemcsak a vetésre készült fel tökéletes gonddal, hanem már a tavaszi növényápolásra is. Éppen ebből ered a másik panasza, amin, ha az illetékesek is szivükön viselik a dolgot, még lehet segíteni: — Tudják, baj van az ásók, villák, de különösen a kapák körüL Sehol a környékben nem tudunk jó kapához jutni. Én még tavaly vettem egy 100-as, Dicsérő szavak helyett számok beszéljenek a gépi munka hasznáról! Közel 10.000 normálhold idén a Kiskunhalasi Gépállomás tavaszi terve. Ebből a gépállomáshoz tartozó 15 termelőszövetkezet mindössze 4000 normálhold- nyi munkát igényel. Méglnkább kitűnik a gépi munkától való húzódozás abból, hogy ezek a tsz-ek csupán 265 hold gépi növényápolásra kötöttek szerződést. Pedig ha a tsz-vezetők és tagok papírt, ceruzát vesznek kézbe, — egészen egyszerű számvetés után maguk is meggyőződnek « gépi munka hasznáról, olcsóságáról. Kezdjük például a kukoricával. Egy hold kukorica egysoros vetése 2 munkanapot vesz igénybe, háromszori kézikapálása pedig 15 napot. S ez a kapálás éppen abban az időben történik, amikor a földműves embernek száz kéz is kevés lenne a mezei munkára. Ha ugyanezt a kukoricát négyzetesen vetik és ló- kapával művelik, —■ már csak kilenc a ráfordított munkanapok száma. De ezt is meg lehet rövidíteni a gépi munkával. — Ugyanis, ha a négyzetesen vetett kukoricát gép kapálja meg, akkor az egy hold megmunkálására fordított fáradtság mindösz- sze négy és fél munkanapot vesz Igénybe. A háromszori gépi kapálást egy holdon 144 forintért végzi el a gépállomás. Említeni sem kell: mennyivel olcsóbb ez, mintha gaz verné fel a kukoricái, vagy részesművelő visz cl 7—8 mázsa terményt többezer forintos értékben, ahelyett, hogy ez a mennyiség is a tagok munkaegység-részesedését emelné. Ugyanígy lehet bebizonyítani egyszerű számokkal a kereszt- soros vetés előnyét. Ha például a tavaszi árpát vagy búzát így vetik el, legalább 2 mázsás ter- méstöbbietre lehet számítani. Ennek értéke — csak 80—100 forintos áron számítva is — 160 —200 forint. 10 holdon 1600 forint. A gépállomás a ‘ símasoros vetést 24 forintért, a keresztsorost 36 forintért végzi. Tehát a kerssztsoros vetés 30 kilogramm vetőmaggal cs 12 forinttal kerül többe, mint az előbbi, ugyanakkor százakat érő terméstöbbletct hoz. Siikösdi malom őrli a legízletesebb paprikát! A Kalocsavidéki Fűszcrpaprl- kaipari Vállalat február 15-ig havi tervét 88.5 százalékra teljesítette. A mennyiségi termelés jobban összekapcsolódott a minőség javításával. A bátyai 1. számú malom mennyiségi tervét 101 százalékra, minőségi tervét 118.8 százalékra teljesítette. Nem is olyan rég, arról írtunk, hogy o fajszi telep dolgozói nemigen törődnek a minőséggel. Most pedig azt kell írni, hogy javult az általuk gyártott vap- rika minősége, A miskei malomban még mindig nem kielégítő az őrölt paprika minősége, örleménygyár- tási tervét sein teljesítette. Csak édespaprikát gyártott, pedig még 100 mázsa csípőmentes csemegepaprikára van szükség. Nemcsak beszélni, hanem cselekedni kell a miskeieknek. A sükösdiek munkáját csak dicsérettel illethetjük. A legjobb minőségű paprika innen került ki. Február első felében 88 mázsa csemegepaprikával gyártottak többet a tervezettnél. Kiss Tibor, Kalocsa. 1 T I É T IS K A .1 Ő V Ő !... A meginduló gépeik robaja foszlányokra lépi a gépműhely csendjét. Pontosan két óra, a dél- utánosok munkához látnak. A tágas, nagyablakos műhely végén csillogó esztergapad, mellette fürge mozdulatú, magas fiatalember. Sötétkék overai- los alakja, svájcisapkás, derűs tekintetű feje jókedvűen hajlik egy egészen fiatal MTH-tanúló- hoz, A csillogó esztergagép gazdáját mindenki ismeri a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál. Alig másfél éve dolgozik itt, de nevét már felejthetetlenül belevéste a munkahőstettek, kiemelkedő eredmények könyvébe. Nemrég ünnepelte 19-ik születésnapját Szabó Károly, az özvegy édesanya egyetlen gyermeke. Apja tíz éve hagyta el örökre a kis családot. A hajdani asztalossegéd, amikor kitört a háború, behívót kapott és nem jött haza soha többé. 1941 novembere óta az cgbetörő Kárpátok egyik völgy katlanában alussza örök álmát. Az özvegy édesanya keservesen nevelte gyennekét, de csuk a második gimnáziumig futotta. A nehéz munka, a sok nélkülözés beteggé tette. Hiába tanúit kitűnően Karcsi, hiába kínáltak neki ösztöndíjat, meg kellett fognia a szerszám nyelét. A Beton- útépítő Vállalatnál dolgozott. Sok helyen megfordult. Az érdeklődő, engedelmes kisfiút mindenki szerette. Csakhamar dömperre korült, onnan pedig, miután csodálója, imádója lelt a gépnek, esztergályos átképzős lett. Másfél évig tanulta mestereitől a szakma csínját-bínját, míg aztán szabadulása után beállt az Epületlakatosipari Vállalathoz esztergályosnak. — Másfél évvel ezelőtt történt, de nem bántam meg. Soha egyetlen percre sem hagynék fel ezzel a szép foglalkozással, — mondja és szavait barna, tisztacsillogású szemének tüze csak fényesebbé teszi. — Versenyben vagyunk, felszabadulási munkaversenyben. Sokszor, szinte szárnyakat kap a munka. De kell is dolgoznunk, mert mi, dis/.esek, versenyre hívtuk a 64/1 Építőipari Vállalat fiataljait. Semmiképpen sem akarunk alulmaradni. — No, és hogyan dolgoznak a díszesek? — Derekasan. Az elmúlt hónapban 108 százalékos tervteljesítést vállaltunk és 142 százalékot értünk el. — Szabó Károly teljesítménye mennyit emelkedett a versenylendületben? — Tíz, tizenöt százalékot... Hogy hogyan? Kihasználom a munkaidő minden percét. És sokat tanulok az öregektől. A mesterfogások többet segítenek, mint egyesek hiszik. Itt van például a nyakaskar fka. Nem egyenként esztergálom, hanem tüskére húzva tizenkettőt egyszerre. Sok ; időt megtakarítok így... Ez is mesterfogás, nem i az ép érdemem — mondja szerényen. — Mennyi a teljesítménye? — Az elmúlt dekádban 177 százalék voit, i Ugyancsak a 160—200 között átlóik mindig. Dal nemcsak én, többen dolgoznak így a fiatalok közül —, teszi hozzá sietve. Hiába, szerénysége nem tűri a dicsekvést. — Nagyon szeretem ezt a gépet és nagyon szeretek egyedi darabokat esztergálni. Akkor sokat tanulok, többet kell törni a fejemet, izgalmasabb a munka. Különösen a motoralkatrészeket szeretem. Most is Sz tá 1 in városnak a külső szerelő részlegnek készítek cxcenter alkatrészeket — és máris mutatja a rajzzal ellátott rendelőlapot. —• Jó alkatrészt gyártok, hogy sok gép építhessen, hogy erősödjünk. Értem én, hogy mivel segíthetek jövőnk védelmén. De nemcsak én, mi díszesek, mind. Sokat beszélgetünk erről, • ezért is tárnitgafcjuk egymást, ha valamelyikünk új módszerre tett szert. Amíg Szabó Károly beszél, a gép túlsó oldalán az MTH-s kis tanonc, szinte issza minden szavát Ember Mihály Karcsitól tanulja a gya-' korlat! munkát, és úgylátszik megszokta, hogy minden szavára ügyelni kell, mert amit mond, annak minden betűje igaz. — Miska már a második, akit tanítok. Elődje Sipaki Jancsi mar önállóan, gépen dolgozik. —• Ügyes fiúk mindannyian, jó szakmunkás lesz belőlük. Nem tartóztatom tovább, hiszen minden perccel egy gépalkatrésztől fosztom meg Sztálin - ' város szerelőit. Nagy hanggal újra megindul Szabó Karcsi esztergagépe. Figyelmesen ellenőrzi a rajzról a méreteket, majd ismét sisteregve, ezüstforgácsokat szór a gép. Két figyelmes szempár kíséri a kés útját, a fiatal tanítóé és a mégtiatalabb tanulóé. Egy darabig még elnézem a munka forgatagát. Zajhoz nem szokott fülemben csengéssé olvadnak a különféle munkazajok. Jó itt állni, kicsit kábultan és összegezni egy rövid beszélgetés tanulságait. Büszkeség tölt el. Lám, vannak fiataljaink szépszámmal, akik tudják, érzik, hogy a munka jelenti a jövőt. Derekasan beálltak a sorba és nemcsak dolgoznak, hanem tízével, százával nevelik az újabb Szabó Károlyj- kat, Juhász Istvánokat, Bíró Palikat, Bartus Margi tokát. Szép élet ez a miénk! Mcgyeriné.
