Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-03 / 28. szám

Tavaszra készül Kiskunhalason a termelési bizottság Tizenegy hónapja, hogy Kiskunhalason lei* bejött a termelési bizottság. Csupa olyan gazdak iettek tagjai, akikre hallgatnak a város és a Lanyavilág dolgozói, akik úgy ismerik a haiasi határt, mint a tenyerüket s akiktől csak tanulni lehet. A megalakulás után nagy Kedvvel fogott munkához a termelési bizottság. Nagyszerű el­képzeléseik, kezdeményezéseik voltak. Rekety- tyén Palásti Lajos, Bodogláron Vili József pél­dául a gabonahordáshoz fogatos-brigádokat szer- vejett. Pelsőszálláson és Bodogláron hidakat, utakat hoztak rendbe a tanyasiak a termelési bizottsági tagok kezdeményezésére. A termelési bizottság javasolta, hogy a városban létesitse- neK szérüskerteket, sürgette az apaáüat-áliomany felfrissítését. Egyszóval a mezőgazdasági mun­kák megszervezésében, p mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozat végrenajtásában nagy szerepe volt Kiskunhalason is a termelési bi­zottságnak. A kezdeti sikerek után azonban meg­torpant ez a lendület. Az utóbbi napokban ezért megbeszélést tartott a termelési bizottság s tisz­tázódott: mik akadályozták a munkát? Egyik ok, hogy a tanács- és pártvezetők még most sem értik a termelési bizottság jelentőségét, nem ismerik szerepét, feladatát, nincs tisztázva a ta­nács és a termelési bizottság közötti viszony Gyakori jelenség volt, hogy a termelési bizottsá­got egy kalap alá vették a tanács állandó bi- dottságaival, pedig a két bizottság hatásköre kö­zött lényeges különbség van. A termelési bizott­ság nem a tanács szerve, s mint a dolgozó pa­rasztok által választott társadalmi szervnek a tanacs nem adhat feladatokat. Csak segítségét kérheti egyes mezőgazdasági munkák végrehaj­tásához. A termelési bizottság munkája azt is tükrözi, hogy a pártbizottság mennyire törődik a város gazdasági, termelési problémáival. A termelési bizottság munkájában tapasztalható hiányosságok egyik oka éppen az, hogy nem kapta meg a megfelelő politikai és szervezeti irányítást a pártszervezetektől. Az említett értekezleten kommunistákkal, egyéni és szövetkezeti gazdákkal, gazdasági veze­tőkkel, tanácstagokkal, szakemberekkel gyarapo­dott a termelési bizottság. Az alakulás után ugyanis a tsz-tagok elmaradoztak az ülésekről, mezőgazdasági szakemberek nem szerepeltek a bizottságban. A jobban működő tsz-ek azzal a véleménnyel maradtak el, hogy ők már úgy­sem tanulnak jobbat a bizottság tagjaitól. A bi­zottságnak új tagokkal való bővítése azt a célt szolgálja, hogy egyöntetűen dolgozzék abban a tsz-tag, szakember, a gépállomás munkása. A megbeszélésen a közelgő tavaszi feladato­kat tárgyalta meg a bizottság. Szóba került a város régi problémája: a vadvíz-veszély. Víg Ferenc figyelmeztette a bizottságot: baj van a rekettyéi csatornával. Ha hamarosan le nem eresztik a vizet a már most elöntött földekről, — úgy tavaszra sok szőlő és gyümölcsös kipusz­tulhat. A termelési bizottság megvitatja majd, hogy a város területén melyik vetési időszak a legjobb, egyes területeken miiyen fajta kapás terem leg­jobban? Megszervezik a vetőmagcserét, igyekez­nek, hogy minden gazda végezzen próbacsíráz- tatást, stb. A földművesszövetkezet részéről újonnan megválasztott bizottsági tag bejelentette, hogy 20 mázsa heremagot és 5 mázsa somkórómagot biz­tosít szabadon a földművesszövetkezet. Mészkén- levet 2,forintos áron lehet majd kapni s való­színűleg 20 permetezőgépet is kapnak, amelye­ket kölcsönre adnak ki a dolgozó parasztoknak. Több gazda helytelenítette azt a rendelke­zést, hogy az erdőben nem szabad birkát legel­tetni. Szilesi László, az erdőgazdaság dolgozója rargmagyalázta; a fiatal ültetések védelme ér­dekében született ez a rendelkezés, de ígéretet is tett: lépéseket tesznek azért, hogy a legelte­tés megindulhasson. Ugyancsak számos panasz is elhangzott az állatorvosok munkájára. Dr. Biliczki Ferenc el­mondta: három állatorvos van mindössze s mi­vel jármű sincs, nem képesek feladataikat elvé­gezni a helyszínen. Nem is mennek ki csak el- léshez, vagy fertőző beteg állathoz, a többit be kell hozni az állatorvos lakására. Vass Márk dolgozó parasztnak erre is volt igen élelmes ja­vaslata. Ök már régen úgy oldják meg, hogy megbeszélik a gazdákkal: mikor menjen ki az állatorvos? Fogadnak egy fuvarost, aki kiszál­lítja, közösen megfizetik a fuvardíjat s így nem is ker-ül sokba. Javasolta: a többi körzet is így tegyen. Az újjáéledt termelési bizottság azzal az el­határozással fogott munkához, hogy a mezőgaz­daság fellendítéséért folyó harc lelkesítője, szer­vezője lesz Kiskunhalason. Megbeszélték, hogy havonta tartanak gyűlést. Mezőgazdasági szakemberek értekezlete Baján NEMRÉGEN vitatták meg Ba­ján a várospolitikai tervet. A tanácstagok helyeselték ezt a tervet és javaslataikkal kiegé­szítették. A tanács tagjai érzik választóik iránti kötelességüket és hozzászólásaikon érződött a felelősség. A TANÁCSÜLÉST követő na­pon máris megbeszélésre jöttek össze a város mezőgazdasági szakemberei, az agronómusok, a termelőszövetkezeti elnökök, az élenjáró dolgozó parasztok, az állami gazdaság és a tangazdaság igazgatói. A megbeszélésen a várospolitikai tervben szereplő mezőgazdasági részt vitatták meg. AZ EGYÜTTES megbeszélés­nek sok eredménye volt. Varga Károly dolgozó paraszt a burgo­nyatermelés emelésére, a burgo­nyavetőmag felfrissítését java­solta. Valcsik János a szakszerű trágyakezelésre hívta fel a fi­gyelmet, javasolta, hogy a trá­gyát rakják szarvasokba a dol­gozó parasztok. Elmondta saját lapaszlalatait a tavaszi íejtrá- gyázássai kapcsolatban. Szerinte helyes, ha a tavaszi fejtrágyá­zást két részben végezzük. Elő­ször a tavaszi fejlődés megindu­lásakor, másodszor a szárbaindu- lás előtt. Ö így alkalmazta már tavaly ts és jóval magasabb ter­mést ért el gabonából holdan­ként, mint szomszédai. A HOZZÁSZÓLÁSOK során Ferke András, a tangazdaság igazgatója megemlítette, hogy helyes volna a városi kertészet­ben egy, a tájjellegnek megfe­lelő gyümölcsfaoltvány és szőlő- gyökereztető iskolát létesíteni. Az ehhez szükséges szaksegítsé­get a tangazdaság megadná. HEFFNER JÓZSEF tsz-elnök másodvetésként kelkáposzta, ka­ralábé, zöldbab, borsó és takar­mánykáposzta vetését javasolta. Állandóan friss áruval tudnák ellátni a piacot és segítené az állatok jobb takarmányozását is. AZ ÉRTEKEZLET ismételten bebizonyította, hogy a dolgozó parasztok soraiban nagy az ér­deklődés a mezőgazdaság fellen­dítése iránt. Gilián Mihály, Városi Pártbizottság, Baja Méhészeti szakcsoport alakult Bugacon Bugacon, ahol erdőket alkot az akác és gyümölcsösben is gazdag a környék, sokan foglalkoznak méhészettel. Előnyös ez a bugaciaknak azért is, mert a méhek koratavasztól őszig talál­nak eleséget, nem kell vándoroltatni a méhcsaládokat. A napokban szakcsoportokba tömörültek a bugaci méhészek. A szakcsoporton belül még a héten megkezdik a szakoktatást, amelyen a méhek szakszerű kezelésének, szaporításának módjai­val ismerkednek meg. A szakcsoport tagjai tervezik egy aszta- losműhely létesítését is, ahok maguk készítenek majd kaptára- kat. A méz értékesítésére pedig szerződést kötnek a földműves- szövetkezettel, így olcsóbban jutnak majd műléphez. laBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBBBIIEIBBBBBBBBBBBBBf Otthonra talált a soltvadkerti kultúra Január 29 felejthe- tetlen nap Soltvadkert történetében. Uj kul- túrolthont avatott a község. Az utcán járó­kelő emberek dereka­san kihúzták magukat és tekintetükben az ünnepélyesség tüze lo­bogott. Négy-ötszáz ember köszöntötte a kultúra fellegvárát. Mindenki arról sustorgott: lesz már hely, ahol műve­lődhetünk és szórakoz­hatunk. Sok fáradságos munkának és töpren­gésnek az eredménye, hogy ma már Soltvad- kert dolgozói sem ma­radnak le az idők vo­naláról. Vízin Gergely, a köz­ségi tanács elnöke, a következőket mondta megnyitó beszédében: »Nem is olyan régen ezen a helyen egy ho- dály, egy elvénült csár­da, egy elhagyatott tér korszerűtlen anyaghal­maza volt az a csekély lehetőség, amiből lét­rehoztuk az új kultúr- otthont. Köszönetét mondunk Dallos Fe­renc elvtársnak, me­gyénk képviselőjének, aki meglátta vergődé­sünket, szívügyének te­kintette kultúrvágya- inknak mielőbbi meg­valósítását.-» Tóth Péter kultúr- olthonigazgató pedig így beszélt: »A tömegszervezetek keretében működő kul- túrcsoportok eddigi ténykedése nem volt kielégítő minden te­kintetben. Vonatkozik ez elsősorban a művé­szi színvonalra. Az egyes csoportok között kialakult helytelen so­vinizmus csak gátolta fejlődésünket. Éppen ennek a veszélyes és káros nézetnek a meg­szüntetése és a mű­vészi színvonal megja­vítása érdekében egyik legfontosabb feladat: egy központi kultúr- csoport megalakítása.» Majd rátért a kultúr­otthon célkitűzéseinek ismertetésére. Az ava­tó ünnepséget szóra­koztató műsor követte. Többen a parasztok közül a következőkre kértek: — Beszéljen az elv­társ a Katona József Színház igazgatójával és mondja meg neki, hogy most már Solt- vadkertnek is van kul­túr otthona és szép színpada. Várjuk őket nagyon. — Búcsúzás közben mégegyszer vé­gignézek a soltvad­kerti parasztok öröm­teli arcán és az értel­mes szemek pitvarában látom a boldog jöven­dő kifeslő rügyeiU Bieliezky Sándor. A begyűjtési miniszter rendeiele s leadási kötelezettség elengedésének szabályozásáról A begyűjtési miniszter az El­nöki Tanács 1953. évi 27. sz. tör­vényerejű rendeletében foglalt felhatalmazás alapján az aláb­biak szerint szabályozta öregség, munkaképtelenség és első tény­leges katonai szolgálat esetén a beadási kötelezettség elengedé­sét: Termény- és húsbeadási ked­vezményre jogosultak a 65. élet­évüket betöltött férfiak, illető­leg a hatvanadik életévüket be­töltött nők, továbbá a munKa- képtelen, vagy az első tényleges katonai szolgálatot teljesítő be­adásra kötelezett termelők ab­ban az esetben, ha nincs mun­kaképes, illetve önálló kereset­tel rendelkező, eltartásra köte­lezhető családtagja. Nem lehet kedvezményben ré­szesíteni többek között azt a termelőt, aki maga, vagy akinek munkaképes családtagja munka- viszonyban áll, vagy aki rend­szeres pénzben: vagy természet­beni juttatásra jogosult (kivéve, a nyugdíjat, kegydíjat, rokkant­sági és baleseti járulékot), aki földjét részben haszonbérbe ad­ja, vagy maga vesz bérbe földet, továbbá, ha ipari vagy kereske­delmi tevékenységet folytat. Három katasztrális holdon aluli szántó- és rétterület után a teljes termény- és húsbeadási kötelezettséget, három katasztrá­lis holdat meghaladó szántó- és rétterület esetén a termény- és húsbeadási kötelezettség három katasztrális holdra eső mennyi­ségét kell elengedni. Az állami tartalékföldekből haszonbérelt terület után meg­állapított kedvezményes ter­mény- és húsbeadási kötelezett­séget nem lehet törölni. Munkaképtelennek azt a be­adásra kötelezett termelőt kell tekinteni, aki egészségi áliapota miatt rendszeresen (előrelátha­tólag egy éven át) nem tud me­zőgazdasági munkát végezni. A kérelmet a megfelelő iga­zolásokkal együtt minden évben február 10-ig kell a begyűjtési megbízotthoz benyújtani. Az el­engedés ügyében az illetékes járási, vagy városi begyűjtési hivatal 8 napon belül, fellebbe­zés esetén végső fokon a megyei begyűjtési hivatal dönt. Ha a kedvezményre jogosult beadási kötelezettségét már ko­rábban teljesítette, a túlteljesí­tést — a termelő kívánsága sze­rint — vagy szabadfelvásárlási áron kell kifizetni, vagy a kö­vetkező évi kötelezettségének ja­vára kell leszámítani. Ezek a rendelkezések csak azokra a termelőkre vonatkoz­nak, akik a többéves begyűjtési rendszer életbelépésekor (1954 január 1-én) beadásra kötelezeti termelők voltak, kivéve azokat, akik az időpont után öröklés jog­címén tulajdonukba került in­gatlanuk alapján váltak beadás­ra kötelezettekké. (MTI) fiz egyiptomi export megoldásáról. Nehéz a napi munka ezer gondja-baja között nyugodtan beszélgetni Szabó Lajossal, a Kecskeméti Gépgyár főmérnö­kével. Szavaival élve: bárhogy is, de szakítok időt a sajtó mun­katársaival való eszjnecserére, mert ez számomra mindig hasz­nos volt Ebben az esetben is, örömmel üdvözölt, s az első sza­va ez volt: — Ha ti sem, akkor senki sem tud segíteni. — Ezzel kiterített maga előtt égy vas­kos, könyvnek is beülő tanul­mányt, felém fordítja s mondja: —Mi nem beszélünk hasból... A mi fürdőkádjainkat a világ minden részén ismerik, szeretik. Fél évvel ezelőtt egy egyiptomi cég felkeresett levelével s kö­zölte, 17 féle egészségügyi be­rendezést, azaz 72.000 darab gyártmányt vásárolna zomán­cozva. Megörültünk, de nem tudtunk tárgyalni... Azóta se, pe­dig ennek legyártása olcsó, gaz­daságos, meg jól jönne népgaz­daságunknak is... Kissé elhallgat, s kérdezem. — Belefér ez a rendelés az üzem kapacitásába? — Nem —■ kezdi újra. — Más az elgondolás. A megoldás mód­ja az, hogy mi szabványon fe­lüli vasból ne gyártsunk olyan gyártmányokat, amit kovácsvas­ból is szabad gyártani, mert anyagunk 70 százaléka import s ez megdrágítja az olcsóbb önt­vények önköltségét. Például zo­mánc vasanyagból öntjük a va­salótalpakat, tűzrácsot, eketali- gát. A kád és az egyéb bérönt­vények technológiáját nem vá­laszthatjuk külön, mert veszé­lyezteti a zománcáru minőségét. Bűn a drága import vasanyagot ilyen öntvényekre felhasználni. Ez nem segíti elő az olcsóbb tei - mclést. — Ha nincs szabad kapacitás, mégis mi lenne a megoldás? — Ismétlem, 70 százalékban import vasanyagot használunk fel. Elgondolásunk az, hogy a ránk rótt béröntvények termelé­sét szétosztanák több öntöde kö­zött s igy üzemünk főleg zc­máncárut adna külföldnek töb­bet, a belföld egyre növekvő szükségletének ellátása mellett. Tehát az üzem inkább export­ra készítené termékeit? — Igen! Az egyiptomi export­gyártmányok közül 10.000 da­rabnak a technológiája már kész. Az előzetes számítások szerint 15—20 százalékkal nö­velnénk a zománcáru termelé­sünket s ezzel egyidöben, kül- földön piacokat is szereznénk. — Ez az átszervezés nem ráz- kodtatná meg, nem vetné visz- sza az üzem termelésének üte­mét? — Mint minden átszervezés, az első időben kisebb-nagyobb zök­kenővel jár. Mégis az a vélemé­nyem, hogy öntödei dolgozó tár­saimmal, akik tanulékonyak, szakmailag ügyesek, sikerre vin­nénk az egyiptomi export ügyét! megtanulnák az új gyártmányok formázását. Mi műszakiak még többet segítenénk, hisz rólunk, az ország gyarajrodásáról van szó. Ha már itt tartunk, mibe ke­rülne az átcsoportosítás, érde­mes-e ezzel a gondolattal fog­lalkozni? — Számításaink is arra utal­nak, sőt a tudományos kutató munka is minket igazol, hogy helyes úton járunk. Két darura volna szükségünk, mely 400.00h forint, 250.000 forint szükséger a felszer számozáshoz. Később pedig egy új zománcozó kemen­cét is kellene építeni. Mit ad­nánk mi? Kétmillió forint több­letbevételt az országnak és a megemelt lcádexporton felül még 5000 darab kádat., a belföl­di szükséglet kielégítése mellett Hát ez lenne dióhéjban az egyiptoni export féléves törté­nete. Nem egy órai, nem egy napi, hanem hosszú, alapos elemző munkával öltött formát. Ez a terv egyet biztosan igazol: szeretetet, bizalmat a párt iránt, s azt a rendíthetetlen tudatot, hogy idővel győzni kell annak, aki az olcsóbb termelés ügyéért küzd. — Venesz — INNEN — MEGALAKULT a gazdakör Bajaszentistvánon. Ez már a második, amely Baján létrejött. Az első gyűlésen közel nyolcvan gazda vett részt. •jp HÁROMSZÁZ személyes vacsorát rendeztek vidám ismerkedési est keretében az issálci gazdakörben. A gazdakör egyre fejlődik, már több. mint U0 tagja van» ONNAN AJÁNDÉKOT küldtek febru­ár 1-én a dán nőszövetségnek és a szovjet asszonyoknak a ma- darasi MNDSZ asszonyai. Az ajándéktárgyak között népi hím­zéssel készített térítők és zseb­kendők vannak. (Szalonnás Ist- vánné.) t I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents