Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

Párfiiapok megyénkben C1 »• • à ZU III Ugyan melyik az a diák, aki re várná a kedves események­kel teli, pihenéssel, szórakozás­sal, játékkal kecsegtető téli szü­netet? Nagyon rövid a felelet: Senki! A diák szereti a sok ta­nulás után rövid időre letenni a könyvet, tollat. A digk szeret egy kicsit mással is foglalkozni! Nem, ne értsék félre a tanárok sorainkat, néha bizony szükség van erre a »másra-« is. Rövid kis riportsorozatunkban most a diákság szünetalatti szórakozá­sáról és tanulásáról fogunk be­számolni. Az úttörőházban — iskolai szünetben sem szűn­tek meg a foglalkoztatások, to­vábbra is lelkesen látogatják az úttörők a könyvtárat és a szak­köröket. Lelkesen működik az asztalos, lakatos, repülőmodelle­ző, Micsurin-szakkör. És már- már ott tartanak, hogy kevés lesz a hely is, olyan nagy az ér­deklődés! Oláh Györggyel, a Katona József Színház fiatal, te­hetséges színészével beszélge­tünk. Oláh György vezeti az út­törőház színművészeti szakkö­rét. — Három hónapja vettem át i színművészeti szakkör vezeté­sét és azóta — minden büszke­ség nélkül mondhatom — szép eredményeket értünk el. Első- osztályosoktól kezdve a nyolca­dikosokig minden osztály képvi­selve van a szakkörön. Megis­mertetem a gyerekeket a szín­játszás alapvető fogalmaival, a szavalás technikájával. Legte­hetségesebb tagjai a szakkörünk­nek a Táncos testvérek, akik már többször nyertek s.zavalási versenydijat. de i j ó múl Oláh György nagyon szereti a gyerekeket és mi tagadás benne, a gyerekek is szeretik őt. Rend­szeresen eljárnak a próbákra, és érdekes, egyre többen és többen lesznek. Tánciskola Bizony régi problémája ez a kérdés középiskolás fiataljaink­nak. Persze csak azoknak, aki­ket még nem vezettek be a tán­colás nemes rejtelmeibe. 1954 novenfberében indított a szak- szervezeti kultúrotthon Vincze Miklós tánctanár vezetésével egy három hónapos tánctanfolyamot, ahol a most divatban lévő sza­lontáncokat és népi tánchagyo­mányainkon alapuló új tánco­kat (Pesti séta, Röpi, Bicikliző stb.) tanítanak. — Fiatalságunk egyik nagy hi­bája az, — mondja Vincze Mik­lós — hogy valahogy idegenked­nek egyik legszebb táncunktól, a csárdástól. Ezt az érzést szeret­nénk kiirtani diákságunkból az­zal, hogy megszerettetem velük ezt az igazán magyar táncot. — Azonkívül még egy hiányos­ságot szeretnék pótolni. Sokszor hallani arról, hogy az új gene­ráció sajnos udvariatlan. Elma­gyarázom nekik, hogy mi az ud­variasság, hogyan kell viselked­ni az élet adott körülményei kö­zött. Nagyon sok diák vesz részt ezen a tánctanfolyamon, nagyon sok diák tanul meg helyesen táncolni, viselkedni. Nagy szó ez! Klubdélutánok Ez már azokról a fiatalokról szól, akik tudnak táncolni. A Ka­atság tona József Gimnáziumban ren­dezte meg a Városi DlSZ-bizott- ság középiskolás diákságunk szá­mára a szokásos szilveszteri jel­mezes táncestjét. Nagyon sok szép jelmezt és még több szép táncoló párt láttunk. Külön gra­tulálni szeretnénk Kiss Évának és Detrői Lászlónak a keringő­verseny Tlíjnyertes párjának! Szépen táncolt még Réti Emese és Pomázi József is. * Sajnos az itt felsoroltak meg nem elégítik ki diákságunk szó­rakozó kedvét. Most szünet van és lenne idő, lenne ideje a Városi DISZ-nek és középiskoláinknak, hogy még több klubdélutánt ren­dezzenek. Több diáktól hallot­tunk már olyan megjegyzéseket, hogy jó volna, ha az iskolákban, vagy akármelyik úttörő-otthon­ban délután filmelöadásokat ren­deznének. Bizonyosan sok láto­gatója lenne ezeknek a filmelő­adásoknak is, BIS PÁRIZS (MTI) A francia békemozgaiom országos tanácsa felhívást intézett a francia nép­hez. A felhívás a többi között ezeket mondotta: Hatszázhuszonhét francia kép­viselő közül 287 a német újra- felfsgyverzés mellett szavazott. Ezek a képviselők szavazásuk­kal olyan felelősséget vállaltak, amelyért számadással tartoznak a nemzetnek. A Mendes-France kormány, amely külföldi nyo­másra kicsikarta ezt a döntést a KECSKEMÉTI JÄRÄS: La- josmizse: január 4-én 17 órakor Varga Jenő, Tiszakécske: január 6-án 18 órakor Szabó Lajos elv­társ, Izsák: január 7-én 18 óra­kor Horváth István elvtárs. KISKUNFÉLEGYHÁZI JÁ­RÁS: Kiskunfélegyháza: január 6-án 18 órakor Cseh László elv­társ, Szánk: január 6-án 18 óra­kor Pesir István elvtárs, Kiskun- majsa: január 6-án 18 órakor Csatári Lajos elvtárs. KISKUNHALASI JÁRÁS: Kiskunhalas: január 4-én 16 óra­kor Szabó Lajos elvtárs (SZMT), Jánoshalma: január 7-én 17 óra­kor Módi Lajos, Tompa: január 12-én 17 órakor Duba János. BÁCSALMÁSI JÁRÁS: Ma­daras: január 9-én 11 órakor He­gedűs Ferenc elvtárs, Mélykút: január 9-én 11 órakor Petőfi Sándor elvtárs. BAJAI JÁRÁS: Bajai Posztó­gyár: Gombos Aladár elvtárs, nemzetgyűléstől, a történelem­ben úgy fog szerepelni, mint az a francia kormány, amely meg akarta teremteni az új Wehr- machtot. Ma a küzdelem új szakasza nyílik meg előttünk. Meg keil akadályozni, hogy a Köztársa­sági Tanács ratifikálja az egyez­ményeket, így kell kikényszerí­teni azt, hogy a nemzetgyűlés újból vizsgálja meg őket. A mozgalomnak szélesednie kell az egész országban. A polgároknak most elsősor­Csátalja: január 6-án 18 órakor Szalóki László elvtárs, Herceg- szántó: január 6-án 18 órakor Molnár Frigyes elvtárs, Bácsbo- kod: január 6-án 18 órakor Ör­dög László elvtárs. KALOCSAI JÁRÁS: Hajós: január 7-én 18 órakor Szűcs Bé- láné elvtársnő, Fájsz: január 4-én 18 órakor Barabás Jáno elvtárs. DUNAVECSEI JÁRÁS: Du navecse: január 6-án 19 órako1 Szelepcsényi Imre elvtárs, Duna- patáj: január 4-én 19 órakor Kő­vári Péter elvtárs. KUNSZENTMIKLÖSI JÁRÁS’ Tass: január 7-én 18.80 órakor Szántósi János elvtárs. KISKÖRÖS! JÁRÁS: Kiskő­rös: január 0-én 15 órakor Ba­logh Elemér KEI tag, Kecel: ja­nuár 6-án 18 órakor Kassa Vil­mos elvtárs, Soltvadkert: ja­nuár 6-án délután 15 órakor Dallos Ferenc elvtárs. ban a községi tanácsosok és a megyei tanácsosok felé kell for- dulniok, felkérve őket, hogy tol-4 mácsolják a nemzet akaratát a szenátoroknak, akiket ők válasz­tanak. De bármilyen döntéseket is hozzon a parlament. Franciaor­szág soha nem fogadja el a né­met militarizmus újjászületését és az atom- cs thermonukleári; háború kilátását. Az utolsó szó a francia népé lesz, amely félé reménykedve fordulnak a világ békés erői. „Az utolsó szó a francia népé Sesz%* A Francia Uékcianács felhívása [rui, a gondolataink és ér­zéseinkben zsibongó sokféleséget a használatban megkopott és megszürkült szavakra, kimért irányú mondatokra bízni a leg­keservesebb megalkuvás. Ritkán éreztem ezt annyira, mint most, amikor egy forró sikerű színházi este után, félig még a színház sajátos bódulatában, de félig már elszigetelődve tőle, az elő­adáshoz méltó beszámolót sze­retnék írni. A fogalmak nyelvé­le kellene lefordítanom egy él­ményt, amely nem fogalmi, nem értelmi, annál sokkal elementá- risabb: színházi élmény. Azt hi­szem, még a többi művészi él­ménynél is nagyobb, több ez. A könyvben csak az íróval, képben, szoborban csak a festővel, vagy szobrásszal találkozunk, a szín­házat azonban író, rendező, dísz­letező és színészek sokszínű és sokoldalú alkotása hozza létre, s i/. alkotásban mi magunk is észtveszünk a százfej ü s vala­miképpen mégis egy ritmusra iievető-síró közönség tagjaként. Hiszen a színpad és a közönség a jó színházban nem válik cl egy­mástól, a -közönség együttérzése belejátszik a színészek alkotásá­ba: minden igazi színjáték elő­adásonként megújuló, szemünk előtt, sőt közreműködésünkkel születő művészi alkotás. * Seribe darabja, mely nem­csak címe, hanem jellege szerint Is »egy pohár víz«, nem kelt ben­SCRIBE: EGY POHÁR VIZ A Vidám Színház új elöatiása nünk tartós, nehezen kialudható mámort, mint a nemes italok, mégis teljes színházi élményt nyújt. Scribe-nek az irodalom- történetben elég rossz a híre. Ügyes mesterembernek, darab- gyárosnak tartják, olyan írónak, akiben több a technikai ügyes­ség, mint a mondanivaló, a köl­tészet. Mindebben kétségtelenül sok igazság van. De ha mondani­valója szegényes, jellemei elna­gyoltak is, a mese bonyolításá­hoz, »nagy jelenetek« teremtésé­hez, párbeszédek sziporkáztatá- sához nagyon ért. Hu a maga irodalmában másod-, vagy har­madrangú író is, egy nagy szín­házi kultúra talaján áll; ha a dt'ámaírás nagy csúcsai közt sze­rény kúpocska is, igen magas a fennsík, amelyből kiemelkedik. A francia polgárság nagy víg­játékíróit, Moliéret, Beaumar- chaist követi technikában is s részben szemléletben is. Seribe polgári forradalom utá­ni író, s mikor darabjában egy királyi udvart, az 1710-es évek angol királyi udvarát kelti élet­re, alakjait már a történelem lom­tárából szedi elő. (Ezen az sem változtat, hogy a darab írása ide­jén Franciaországban még ural­kodott Lajos Fülöp, a polgárki­rály.) Marx írja valahol, hogy az emberiség kacagva szokott búcsúzni túlhaladott eszményei­től — s ez a darab ezt a kaca­gást kelti nézőiben. A királyi, udvari tekintélyt elvető polgár felszabadult neíclése harsog eb­ben a darabban: no lám, ezek voltak az istentől felkent kirá­lyi felségek, udvari magasságok! Az ilyen nevetésben persze mindig sok gúny, irónia van. De <z igen finom. Félreértenénk a darabot, ha azt hinnök, hogy Seribe olyan görbe tükröt akart itt a királyi udvar elé tartani, umely kinek-kinek a'hibáit fel­nagyítva mutatja. Nem. Seribe tükre inkább kicsinyítő tükör, s arányosan kicsinyít. A királyi udvar egymás ellen intrikáló vo- télyfársak küzdőterévé, a király­nő és udvarmesternője félté­keny és civódó szerelmesekké, az ellenzék vezére pletykákból és szerelmi titkokból politikai tőkét kovácsoló cselszövővé, az egész királyi udvart, sőt az egész an­gol politikát felforgató bonyoda­lom tetőpontja egy pohár vízzé- kicsinyedik ebben a tükörben. A polgárság győzelme utáni má­sodik fázis ez: a forradalmárok utáni nemzedék már nem na­gyítja, hanem inkább kicsinyíti, lekicsinyít a legyőzött ellenséget. ♦ lag kellett lennie: a bonyodalom középpontja, a darab ringhspiel- jének tartó rúdja. Körülötte fo­rog minden anélkül, hogy maga megértené mindazt, ami körülöt­te történik. Pontosan azt a buta szépfiút játszotta, akit játszania kellett, s ha arcjátékát, gesztu­sait néha túlságosan erősnek éreztük, bizonyára csak azért volt, mert ezek a kamaraszm- pad méreteihez képest hatottak erősnek. Hogy a körhinta-hasonlatnál maradjunk, a Bolingbroke-ot, az ellenzék vezérét játszó Kertész Dezső forgatja ezt a körhintát. Az általa formált alak egy ki­csit angol főúr s egy kicsit — csúfondáros arcjátéka cs »félre« való »bemondásai« révén — tényleg a körhintához illő ko­médiás. Azt hiszem, épp ez a »vegyidet« felel meg legjobban szerepének. Szenzáeióhajhászó újságcikkei és szónoklatai is jelzik, hogy az ő — egyébként rokonszenves — alakjat Seribe egy kicsit a komédiázás felé »ki­csinyítette«. A Masham-be szerelmes há­lom nő közül a Marlborough hercegnőt játszó Móricz Lili nyújtja — egyébként az egész darab — legjobban megformált, "egyenletesebb alakítását. Mó- z Lili ezt a szerepet puszta rutinnal is győzte volna, de amit itt látunk, jóval több annál. Azt a nehezen megfogható valamit, amit a darab atmoszférájának nevezhetnénk, az ő játéka te­remti leginkább. Ha Kertész Dezső kissé a bo­hózat, a királynőt játszó Papp ibolya némileg a komolyabb dráma felé hajlik. Ö nem úgy szerelmes Masham-be, mint a hercegnő, s emiatt az utolsó je­lenet némi fanyar érzelmesség- gel zárul. Egészében azonban sem az ábrázolt alak, sem a be­fejezés nem idegen a francia vígjáték szellemétől: nem egy, hanem két húr rezeg tovább, a boldogságé és a fájdalomé. Abigailt, a győztes szerelmest Herendi Mária játssza. Kedves, rokonszenves alakot formál, s ha mindenáron kifogásolni akar­nánk, legfeljebb egy kicsit több színt, temperamentumot kérhet­nénk tőle. Érzelmes jelenetei a. legjobbak. Sülé Géza és Kovács István néhány mondatos szerepüket jól oldják meg. A női ruhák gyö­nyörűek. A parókák nem telje­sen stílusosak, az aláfestő zene kissé rekedt. Ezeket a hibákat fazonban csak az veszi észre, aki keresi őket. A darab nagyszerű ütenje, percenként robbanó szel­lemessége, a nézőtér első felvo­nás végére felforrósodó hangu­lata azonban nem igen engedi meg, hogy hibákat keresgéljünk O. L. A gyanútlan gárdahadnagy és a három szerelmes; Gelley Kornél, Papp Ibolya, Móricz Lili és llercndy Mária. A remiezo (Nagy György) nagy érdemét abban látom, hogy a darabnak azt a tulajdon­ságát, amelyet én az »arányosan kicsinyítő tükör« képével próbál­tam érzékeltetni, következetesen érvényre juttatta. Nem kemé­nyítette a darabot szatírává (ma­napság ez a veszély fenyeget jobban), s nem lágyította bohó­zattá sem. Erényt kovácsolt a szükségből is: a kamaraszínpad szűk terével, a keveset változó díszletekkel, a szerényen mért bútorzattal, a statisztéria kis szá­mával egyaránt a királyi udvar kicsiségét, szűkösségét érzékel­tette; olyan udvart teremtett, amelyet a szerelem és féltékeny­ség intrikái hitelesen és mara­déktalanul töltöttek meg. S be­állította ennek a udvarnak a kö­zepébe a Masham hadnagy sze­repét játszó Gelley Kornélt, aki hatalmas termetével mértanilag is az volt, aminek dramaturgiai­A boldog és a boldogtalan szerelmes. Királynő: Papp Ibolya. Abigail; Herendy Mária.

Next

/
Thumbnails
Contents