Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

Ifjúságunk neveléséin.1 % C iiÖH«CSCKl*C8QrCäCSi-. iűSCK^C80K§C&C A DISZ és az MSZHSZ IFJÚSÁGUNK nevelését pár­tunk központi kérdésként ke­zeli. A fiatalok nevelésének job- bátétele érdekében hozta létre a Dolgozó Ifjúság Szövetségét is. A DISZ-re nagy feladat és nagy felelősség hárul, hiszen pártunk rábízta aranytartalékának haza­fias, erkölcsös nevelését. Kétségtelen, hogy a DISZ mindinkább betölti szerepét if­júságunk nevelésében és irányí­tásában. Mégis vannak olyan hibák, melyeket feltétlen fel­színre kéll hozni, hogy ezek megszüntetésével javítani tud­juk a DISZ nevelő, szervező és vezető munkáját. Ez a kérdés bennünket is jócskán foglalkoz­tat, hiszen ifjúságunk hazafias nevelésével kapcsolatban érde­kelve van szövetségünk is. Mi a fiatalokat az igaz hazafiság szellemében igyekszünk nevel­ni. Célunk, hogy a küzdő spor­tokkal való foglalkoztatáson ke­resztül olyan erős, edzett, tettre kész, az akadályokat leküzdeni tudó fiatalokat neveljünk, akik a termelőmunkában is megáll­ják helyüket. SAJNOS, DlSZ-szervezetemk- nél, melyeknek szövetségünk munkáját kellene segíteni, job­ban mondva, szorosabb kapcso­latban kellene lenni szövetsé­günkkel, bizonyos mértékű so­vinizmussal, idegenkedéssel ta­lálkozunk. Valahogy úgy vannak ezzel a viszonyai, hogy féltik az ifjúságot attól, hogy a szövet­ségi munkán keresztül elszokhat a DISZ-től és így nem mernek behatóan foglalkozni az ifjúság körében , a szövetségi munka je­lentőségével és annak fontossá­gával, hogy az ifjúságot minél szélesebb körben tudjuk foglal­koztatni a küzdő sportágakban, melyeken keresztül a DlSZ-szer- vezetet csak erősíteni kívánjuk. E téren bár igyekszünk közös megállapodásra jutni, összhan­got keresni, és némi eredméhy már van is, de éppen a fentiekr bői kifolyólag ez még közelről sem kielégítő. Itt vár az a fel­adat a DISZ és szövetségünk felsőbb szerveire, hogy mindkét részről nagyobb segítséget nyújtsanak az alapszervezetek­nek a közös cél, ifjúságunk jobb, eredményesebb nevelése érdekében. KÜLÖNÖSEN FONTOS sze­rintem, hogy pártbizottságaink, pártalapszervezeteink is beha­tóbban foglalkozzanak az ifjúság nevelésével, amely ezidáig a DISZ alapszervezeteinél eléggé hiányos. Szükségesnek tartanám, hogy taggyűléseken is tűzzék napi­rendre az ifjúság nevelésével kapcsolatos problémákat, tegyék 6zóvá a hiányosságokat, mond­ják meg javaslataikat, vélemé­nyüket és ezen keresztül is nyújtsanak segítséget a DISZ PÁRIZS (MTI) Francia poli­tikai körökben nagy feltűnést kelt az azóta már beigazolódott viszonyáról és szövetségünk munkájának megjavításához. Meggyőződé­sem, hogy ez a tömegszerveze­tek önállóságát nem csökken­teni, hanem inkább fokozni fog­ja. Pártunk iránymutatása és fokozottabb segítsége nélkül nem is tudnám elképzelni e fontos feladat sikeres megoldását. JÁNOSHALMA ifjúságának zöme parasztfiatalokból tevődik össze, és főként a DISZ felada­ta, hogy ezeket a fiatalokat ne­velje, irányítsa, oktassa. Ezt a szerepet azonban még nem tölti be kellően DISZ-szervezetünk. E téren kell a DISZ részéről szé­leskörű nevelő, szervező, agitá- ciós munkát kifejteni. Ezt azon­ban egymaga a tömegszervezet segítsége nélkül — és itt első­sorban szövetségünkre gondo­lok — nem tudja megoldani. Meggyőződésem és ezért is tar­tom szükségesnek, hogy most az ifjúság neveléséről megindult vita keretében tisztázzuk a DISZ és az MSZHSZ viszonyát is, hogy azután szorosabbra von­va kapcsolatainkat, eredménye­sebb legyen munkánk az ifjúság nevelésében. hír, hogy Paul Ramadier, volt miniszterelnök — szocialista képviselő —, aki a múltban az­zal tétté ismertté nevét, hogy élvonalban harcolt az ÉVK-szer- ződés és a békeellenes párizsi egyezmények ratifikálása ellen, most elfogadta Mendes-France miniszterelnök ajánlatát és haj­landó volt vállalni a megbízást, hogy Jean Monnet utódaként, aki a közelmúltban bejelentette visszalépését, hogy képviselje Franciaországot a szén- és acél­közösség, az úgynevezett »hatok Európájának« Schuman-tervé- ben. Tiltahosunk ! Levelezőink állásloglnlása a béke mellett .«saecBSBBaMiHaM' iiiiiiiiibiiiiiiiv B « Nap, mint nap újabb és újabb levelek erkeznek szer- ■ ! kesztőségíinkbe a békeszeretö emberek különböző rétegei- | I bői, munkásoktól, parasztoktól és értelmiségiektől, melyek ■ ! sorai mind a békés élet törekvéseit sugározzák. Fiatalok, g ■ öregek, férfiak és nők, gyermekes anyák és családos apák j ■ írják, hogy elítélik Nyugat-Németország felfegyverzését es g ; tiltakoznak a béke elleni újabb merényletekkel szemben. ■ Lusztig József, a jánoshalmi MSZHSZ területi elnöke. Paul Ramadier lesz Franciaország képviselője a Schuman-terv főhatóságában EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN BERLIN. Németország Szocia­lista Egységpártja harci egység létrehozására szólította fel Nyu­gat-Németország munkásosztá­lyát. Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bi­zottsága felhívást intézett a Nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez és tagjaihoz, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség országos vezetőségé­hez és tagjaihoz, valamint a ka­tolikus munkásmozgalom tágjai­hoz. A felhívásban javasolja a nyugatnémetországi munkások­nak és szervezeteiknek, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság munkásszervezeteivel akció­egységben követeljenek népsza­vazást a párizsi szerződésekről és állapodjanak meg közös rendszabályokban szabad össz- német választások előkészítésé­re, valamint a demokratikus, békeszerető Németország zökke­nőmentes egyesítésére. NÉPI MOZGALOM DÄNIÄ- BAN a párizsi egyezmények ra­tifikálása ellen. Larsen, a Dán Kommunista Párt elnöke a Fri- heten című lapnak adott nyilat­kozatában hangsúlyozza, hogy a dán nép nem feledte el a német megszállást és hogy a Wehr­macht helyreállításának terve a dán nép minden rétegében el­lenállásra talál. A CGT FRANCIAORSZÁG dolgozói nevében meleg üdvöz­letét küldi a francia—szovjet szakszervezeti bizottság megala­kításának tizedik évfordulója al- halmából. A CGT táviratában hangoztatja, hogy a francia munkásosztály minden erejével harcol a német militarizmus feltámasztása ellen és határozot­tan síkra száll a dolgozók és minden nép életszínvonalát súj­tó fegyverkezési verseny ellen A francia munkásosztály a szov­jet dolgozók nagyszerű példájá­tól és a szovjet dolgozók iránt érzett szaros baráti érzelmektő1 lelkesítve ki akarja vívni a bé­ke, a biztonság, a leszerelés és a népek függetlensége politiká­jának diadalát PERINGBEN a Kínai Népköz­társaság külügyminisztériumé­nak szóvivője nyilatkozatot tett arról, hogy Észak-Vietnamban. élő kínaiakat a francia hatósá­gok támogatásával és az Egye­sült Államok felbujtásáry. a Csang Kaj-sek-klikk erőszako­san elhurcolta. A szóvivő nyo­matékosan hangoztatta: a kínai nép nem tűrheti, hogy az Egye­sült Államok és a francia ható­ságok ilyen cselekményekkel szándékosan megsértsék az in­dokínai béke helyreállításáról szóló genfi egyezményt és kije­lenti, hogy az Egyesült Álla­moknak és a francia hatóságok­nak haladéktalanul be kell szün­tetniük ezt a bűnös tevékenysé­güket. DAMASZKUSZIBAN tájéko­zott körök megállapítják, hogy az iraki—török egyezményt óva­tos formában támogató Angliá­nak az a tulajdonképpeni célja, hogy az arab országokban ko­moly mértékben gyengítse az Egyesült Államok befolyását. E körök szerint Anglia jól tudja,, hogy az arab országok meghiú­sítják ezt az Egyesült Államok által Törökországon keresztül sugalt egyezményt. Damaszhúsz­ban felhívják a figyelmet arra, hogy a teljes mértékben Ang­liától függő Jordánia élesen síkra száll a török—iráni egyez­ménnyel szemben. Mendes-France kormányalakítási tárgyalásai PÁRIZS (MTI) Mendes-Fran­ce folytatja kormányalakítási tárgyalásait. Ügy tudják, hogy a miniszterelnök kedden minisz­teri tárcát ajánlott fel Bayron és Schmittlem köztársasági szo­cialista (volt gaulleista) képvise­lőknek, vaiamint Bourges-Mau­noury radikális képviselőnek, aki már tagja volt kormányá­nak, de a brüsszeli értekezlet előtt lemondott. A miniszterel­nök csütörtökön Juin marsall»! tárgyal majd a hadügyminiszié- rium tervbevett átszervezéséről. «-> A francia néppel együtt mi is messze kiáltjuk, hogy le­fogjuk a gyilkosok kezét — ír­ja Molnár Jánosné levelezőnk. ,— Nem akarjuk fiainkat a há­ború tüzébe küldeni! — ezekkel a szavakkal fejezte be levelét Varga Antalnó felsőszentiváni levelezőnk. Lantos Jánosné tanítónő két kislány és egy kisfiú édesany­ja, a következőket írja szer­kesztőségünknek: — Mint min­den szülőnek, nekem is vannak terveim gyermekeimmel; Sze­retném őket taníttatni, hogy hasznos tagjai lehessenek tár­sadalmunknak. Most, hogy még kicsik, zongoraórára járatom őket. És milyen öröm az egy édesanyának, amikor gyerme­ke szórakoztatja, zongorán ját­szik békés melódiákat és hogy mennyivel szívesebben hallga­tom ezt, mint a háború »zené­jét«, azt mondanom sem kell. A háborúra rágondolnom is rossz. A világ népeinek kell megakadályozni egy néhány há­borúsuszító őrült terveit. Ne­künk kéll kiragadni a kezükből a fegyvert és örökre eltüntetni a föld színéről rossz emlékeivel együtt. — Nyugat-Németország fel­fegyverzése az egész világ, de különösen egész Európa népeit foglalkoztatja. Mi, bugaci pa­rasztfiatalok, tiltakozásunkat fe­jezzük ki. Amerikának ezt a tervét nem tartjuk másnak, mint újabb merényletnek a béke ellen. Nem akarjuk, hogy felépített hazánkat fasiszta gyil­kosok felgyújtsák és szétrom­bolják. Ebben minden hazáját szerető ember egyetértőét ve­lünk, mert a béke ügye mind- annyiunk közös- érdeke. Ezért, ha kell munkával és fegyverrel is megvédjük békés alkotásain­kat, életünket. — írja Márta Nándor levelezőnk Bugáéról, — Két gyermekem az életem legnagyobb öröme. Ha meghal­lom kedves hangjukat, minden gondjaim elrepülnek. Ezt a két csöppséget és vele együtt mil­lió és millió gyermeket akar­nak elpusztítani a nyugati há­borús gyújtogatok. Nem! Ezt nem lehet! Minden anya nevé­ben mondom: nem engedjük, hogy háború pusztítson. — írja Molnár Frigyesné általános is­kolai nevelőnő hozzánk inté­zett levelében. A gyermek — folytatja — minden anyának a legdrágább kincse, szemefénye. Nem az a célunk gyermekeink­kel, hogy háború tüzében pusz­tuljanak el, hanem az, hogy bé­káén élhessenek, tanulhassa­nak. — Pár hónap múlva ünnepel­jük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. — írja Do­mokos Mária levelezőnk az Al­földi Kecskeméti Konzervgyár­ból, majd így folytatja: — Tíz esztendeje annak, hogy az ágyúk és bombák fülsiketítő zaja el­hallgatott, pusztító tüze kialudt. Ez alatt a tíz esztendő alatt fel­építettük, szebbé és virágosabbá tettük hazánkat. Egymásután nőttek ki a földből a gyárak, egymásután ívelték át gyönyö­rű folyóinkat karcsú hídjaink. Ezt a békés életet, alkotó mun­kát, féltett szabadságot most ve­szély fenyegeti. — Amerika és szövetségesei most azon mesterkednek, hogy visszaadják a fegyvert azoknak a németeknek, akik tíz évvel ezelőtt rakták le a szovjet csa­patok előtt. Uj háborúra készül­nek, újra fegyverzik Nyugat- Németországot. élesztgetik a mi- litarizmust. Mi konzervgyári dolgozók tiltakozunk ez ellen és elítélünk minden olyan törek­vést, mely a békés életünket fe­nyegeti. «■■■■■■■■»■■■■■■•a« Ml FOGLALKOZTATJA AZ ELNÖKÖT?... I O'yon I X Z nyugat felől, mintha sötétszínűre meszelték volna. Délen lelógott az eső lába, de kele­ten vigyorgott a nap. A szél hatalmas erő­vel zuhant végig a ha­táron, óriás} nyelve bele-bele kóstolt a la- pályos részeken össze- gyülemlett vizekbe. — Amikorra Tassra ér­keztünk, a sokszínű idő annyira összekava- rodott, hogy eső, hó, jég egyszerre hullott, de úgy ám, hogy annak fele se volt tréfa. Aki csak kint voit az ut­cán, igyekezett íedel alá húzódni, mert a meny- nyei parittyakövek ugyancsak oda püföl- tek az ember füle kö­zé, ha nem rejtőzött ei előlük. Fedél alá ugráltunk hát mi is, hogy ment­sük az irhánkat. Má­sok is hasonlóan cse­lekedtek. Ott ismer­kedtem meg égy kö­zéptermetű férfivel, akivel szóba elegyed­tünk és sok minden­ről tereferéltünk. — Többen is bele-bele avatkoztak egy-egy szófoszlányunkba az ott lévők közül és ne­kem feltűnt, hagy va­laki egyszer úgy szólí­totta az én új ismerő­sömet, hogy »elnök« elvtárs. Tekintve, hogy kultúrproblémákkal foglalkozó ember va­gyok, úgy igyekeztem irányítani a beszéd fo­nalát, hogy szavaink zöme a kultúráról es­sék. i - Van 1 kult£-t repelnek is a mi fia­inkkal együtt. — DISZ-tagok? — Nem. — Miért? nálunk, de nem sok. Pedig van kultúrhá- zunk is. Most, április 4-én lesz egy éve, hogy felépült. Saját erőnk­ből. Csak úgy-e hát azért ez még nem min­den. Azután elmondja még azt is, hogy a kultúrcsoportot a DISZ-szervezetük kép­viseli, amelyik kilenc tagból áll. Ők szoktak hébe-hóba rendezni vi­dám estet, csak az a baj, hogy ritkán. Utol­jára november 7-én csináltak egy pár vil- lámtréfát, még most készülnek valamire. Kezd megszűnni az idő szeszélye. Most már csak eső esik. Vi­lágosodik az égbolt, többen kászmálódnak, indulni akarnak. De mi még egy kicsit ma­radunk. ■— Még a tsz-en kí­vülállók is el-el jön­nek, ha van nálunk előadás — folytatja új­ra az elvtárs. Van it­ten két fiatal, akik egyénileg dolgozó pa­raszt gyerekei, a Ko­vács Gyuri, meg a Kovács Erzsi. Még sze­I - hü I “V£ tapintott — mondja szigorú közönnyel. — Ez a DISZ-szervezet gyengeségét mutatja, vagy tán inkább a pártszervezetünket. — Tudja a manó. Gyenge a szervezeti élet a mi fiataljainknál, — sze­membe néz, hogy mondjcun-e még többet. — Hű az áldóját, már megint jég! De hogy esik! — Ezen egy kicsit eltöprengünk, — de az elvtárs tovább folytatja. — Szóval a pártszervezet' gyengén kezeli. Másodrendűén. No meg a DISZ-titkár is lehetne egy kicsit erélyesebb. Legalább olyan, mint a munká­ban. — Ott hogy állja a sárat? — kérdezem. — Már tavaly a 400 munkaegységhez közel járt. Még csak tizen­kilenc éves ez az Antal Pista. Szóval neki ké­ne többet törődni a szervezettel, no meg a pártvezetőségi tagja­inknak. Ha már maga új­ságíró, akkor majd ír­ja oda a feleségem ne­vét az újságba, ő is vezetőségi tag a párt­ban, ő is felelős azért, hogy a DISZ jobban működjön. Csak így, ha majd jól dolgozik a DISZ, csak így javul meg nálunk a kultúr­áiét, — Az ön felesége? — Az. AAncé lílár is4 merked­jünlt meg. — Hegyi József va­gyok, a Tassi Petőfi’ Termelőszövetkezet el­nöke. — A mi fiainkra le­het számítani. Szépen dolgoznak. Csak az a baj, hogy nincs aki összefogja és kézbe tartsa a kultúrmun- kát. Most majd lesz, Uj iskola nyílik rövi­desen a szociális ott­hon helyén és majd aki ott tanít, azt kér­jük meg, hogy vezes­se a mi fiainkat. Ak­kor majd lesz nálunk vidám élet, a np ter­melőszövetkeze tünk - be. Csak fiatal, agilis embert kapjon az is­kola. Végre elállt az cső, mire széttekintettünk, már csak ketten vol­tunk ott, ahova bekor- getett bennünket az idő. Az utcán már újra meg­kezdődött a forgalom. Mindenki ment a ma­ga dolga után. Mi is mentünk. Eszik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents