Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

Ifjúságunk neveléséin.1 %

C iiÖH«CSCKl*C8QrCäCSi-. iűSCK^C80K§C&C

A DISZ és az MSZHSZ

IFJÚSÁGUNK nevelését pártunk központi kérdésként kezeli. A fiatalok nevelésének job- bátétele érdekében hozta létre a Dolgozó Ifjúság Szövetségét is. A DISZ-re nagy feladat és nagy felelősség hárul, hiszen pártunk rábízta aranytartalékának hazafias, erkölcsös nevelését.

Kétségtelen, hogy a DISZ mindinkább betölti szerepét ifjúságunk nevelésében és irányításában. Mégis vannak olyan hibák, melyeket feltétlen felszínre kéll hozni, hogy ezek megszüntetésével javítani tudjuk a DISZ nevelő, szervező és vezető munkáját. Ez a kérdés bennünket is jócskán foglalkoztat, hiszen ifjúságunk hazafias nevelésével kapcsolatban érdekelve van szövetségünk is. Mi a fiatalokat az igaz hazafiság szellemében igyekszünk nevelni. Célunk, hogy a küzdő sportokkal való foglalkoztatáson keresztül olyan erős, edzett, tettre kész, az akadályokat leküzdeni tudó fiatalokat neveljünk, akik a termelőmunkában is megállják helyüket.

SAJNOS, DlSZ-szervezetemk- nél, melyeknek szövetségünk munkáját kellene segíteni, jobban mondva, szorosabb kapcsolatban kellene lenni szövetségünkkel, bizonyos mértékű sovinizmussal, idegenkedéssel találkozunk. Valahogy úgy vannak ezzel a viszonyai, hogy féltik az ifjúságot attól, hogy a szövetségi munkán keresztül elszokhat a DISZ-től és így nem mernek

behatóan foglalkozni az ifjúság körében , a szövetségi munka jelentőségével és annak fontosságával, hogy az ifjúságot minél szélesebb körben tudjuk foglalkoztatni a küzdő sportágakban, melyeken keresztül a DlSZ-szer- vezetet csak erősíteni kívánjuk.

E téren bár igyekszünk közös megállapodásra jutni, összhangot keresni, és némi eredméhy már van is, de éppen a fentiekr bői kifolyólag ez még közelről sem kielégítő. Itt vár az a feladat a DISZ és szövetségünk felsőbb szerveire, hogy mindkét részről nagyobb segítséget nyújtsanak az alapszervezeteknek a közös cél, ifjúságunk jobb, eredményesebb nevelése érdekében.

KÜLÖNÖSEN FONTOS szerintem, hogy pártbizottságaink, pártalapszervezeteink is behatóbban foglalkozzanak az ifjúság nevelésével, amely ezidáig a DISZ alapszervezeteinél eléggé hiányos.

Szükségesnek tartanám, hogy taggyűléseken is tűzzék napirendre az ifjúság nevelésével kapcsolatos problémákat, tegyék 6zóvá a hiányosságokat, mondják meg javaslataikat, véleményüket és ezen keresztül is nyújtsanak segítséget a DISZ

PÁRIZS (MTI) Francia politikai körökben nagy feltűnést kelt az azóta már beigazolódott

viszonyáról

és szövetségünk munkájának megjavításához. Meggyőződésem, hogy ez a tömegszervezetek önállóságát nem csökkenteni, hanem inkább fokozni fogja. Pártunk iránymutatása és fokozottabb segítsége nélkül nem is tudnám elképzelni e fontos feladat sikeres megoldását.

JÁNOSHALMA ifjúságának zöme parasztfiatalokból tevődik

össze, és főként a DISZ feladata, hogy ezeket a fiatalokat nevelje, irányítsa, oktassa. Ezt a szerepet azonban még nem tölti be kellően DISZ-szervezetünk. E téren kell a DISZ részéről széleskörű nevelő, szervező, agitá- ciós munkát kifejteni. Ezt azonban egymaga a tömegszervezet segítsége nélkül — és itt elsősorban szövetségünkre gondolok — nem tudja megoldani. Meggyőződésem és ezért is tartom szükségesnek, hogy most az ifjúság neveléséről megindult vita keretében tisztázzuk a DISZ és az MSZHSZ viszonyát is, hogy azután szorosabbra vonva kapcsolatainkat, eredményesebb legyen munkánk az ifjúság nevelésében.

hír, hogy Paul Ramadier, volt miniszterelnök — szocialista képviselő —, aki a múltban azzal tétté ismertté nevét, hogy élvonalban harcolt az ÉVK-szer- ződés és a békeellenes párizsi egyezmények ratifikálása ellen, most elfogadta Mendes-France miniszterelnök ajánlatát és hajlandó volt vállalni a megbízást, hogy Jean Monnet utódaként, aki a közelmúltban bejelentette visszalépését, hogy képviselje Franciaországot a szén- és acélközösség, az úgynevezett »hatok Európájának« Schuman-tervé- ben.

Tiltahosunk !

Levelezőink állásloglnlása a béke mellett

.«saecBSBBaMiHaM' iiiiiiiiibiiiiiiiv

B

«

Nap, mint nap újabb és újabb levelek erkeznek szer- ■

! kesztőségíinkbe a békeszeretö emberek különböző rétegei- | I bői, munkásoktól, parasztoktól és értelmiségiektől, melyek ■ ! sorai mind a békés élet törekvéseit sugározzák. Fiatalok, g ■ öregek, férfiak és nők, gyermekes anyák és családos apák j ■ írják, hogy elítélik Nyugat-Németország felfegyverzését es g ; tiltakoznak a béke elleni újabb merényletekkel szemben. ■

Lusztig József,

a jánoshalmi MSZHSZ területi elnöke.

Paul Ramadier lesz Franciaország képviselője a Schuman-terv főhatóságában

EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN

BERLIN. Németország Szocialista Egységpártja harci egység létrehozására szólította fel Nyugat-Németország munkásosztályát. Németország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága felhívást intézett a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez és tagjaihoz, a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség országos vezetőségéhez és tagjaihoz, valamint a katolikus munkásmozgalom tágjaihoz. A felhívásban javasolja a nyugatnémetországi munkásoknak és szervezeteiknek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság munkásszervezeteivel akcióegységben követeljenek népszavazást a párizsi szerződésekről és állapodjanak meg közös rendszabályokban szabad össz- német választások előkészítésére, valamint a demokratikus, békeszerető Németország zökkenőmentes egyesítésére.

NÉPI MOZGALOM DÄNIÄ- BAN a párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Larsen, a Dán Kommunista Párt elnöke a Fri- heten című lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a dán nép nem feledte el a német megszállást és hogy a Wehrmacht helyreállításának terve a dán nép minden rétegében ellenállásra talál.

A CGT FRANCIAORSZÁG dolgozói nevében meleg üdvözletét küldi a francia—szovjet szakszervezeti bizottság megalakításának tizedik évfordulója al- halmából. A CGT táviratában hangoztatja, hogy a francia munkásosztály minden erejével harcol a német militarizmus feltámasztása ellen és határozottan síkra száll a dolgozók és minden nép életszínvonalát sújtó fegyverkezési verseny ellen A francia munkásosztály a szovjet dolgozók nagyszerű példájától és a szovjet dolgozók iránt érzett szaros baráti érzelmektő1 lelkesítve ki akarja vívni a béke, a biztonság, a leszerelés és a népek függetlensége politikájának diadalát

PERINGBEN a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuménak szóvivője nyilatkozatot tett arról, hogy Észak-Vietnamban.

élő kínaiakat a francia hatóságok támogatásával és az Egyesült Államok felbujtásáry. a Csang Kaj-sek-klikk erőszakosan elhurcolta. A szóvivő nyomatékosan hangoztatta: a kínai nép nem tűrheti, hogy az Egyesült Államok és a francia hatóságok ilyen cselekményekkel szándékosan megsértsék az indokínai béke helyreállításáról szóló genfi egyezményt és kijelenti, hogy az Egyesült Államoknak és a francia hatóságoknak haladéktalanul be kell szüntetniük ezt a bűnös tevékenységüket.

DAMASZKUSZIBAN tájékozott körök megállapítják, hogy az iraki—török egyezményt óvatos formában támogató Angliának az a tulajdonképpeni célja, hogy az arab országokban komoly mértékben gyengítse az Egyesült Államok befolyását. E körök szerint Anglia jól tudja,, hogy az arab országok meghiúsítják ezt az Egyesült Államok által Törökországon keresztül sugalt egyezményt. Damaszhúszban felhívják a figyelmet arra, hogy a teljes mértékben Angliától függő Jordánia élesen síkra száll a török—iráni egyezménnyel szemben.

Mendes-France kormányalakítási tárgyalásai

PÁRIZS (MTI) Mendes-France folytatja kormányalakítási tárgyalásait. Ügy tudják, hogy a miniszterelnök kedden miniszteri tárcát ajánlott fel Bayron és Schmittlem köztársasági szocialista (volt gaulleista) képviselőknek, vaiamint Bourges-Maunoury radikális képviselőnek, aki már tagja volt kormányának, de a brüsszeli értekezlet előtt lemondott. A miniszterelnök csütörtökön Juin marsall»! tárgyal majd a hadügyminiszié- rium tervbevett átszervezéséről.

«-> A francia néppel együtt mi is messze kiáltjuk, hogy lefogjuk a gyilkosok kezét — írja Molnár Jánosné levelezőnk. ,— Nem akarjuk fiainkat a háború tüzébe küldeni! — ezekkel a szavakkal fejezte be levelét Varga Antalnó felsőszentiváni levelezőnk.

Lantos Jánosné tanítónő két kislány és egy kisfiú édesanyja, a következőket írja szerkesztőségünknek: — Mint minden szülőnek, nekem is vannak terveim gyermekeimmel; Szeretném őket taníttatni, hogy hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak. Most, hogy még kicsik, zongoraórára járatom őket. És milyen öröm az egy édesanyának, amikor gyermeke szórakoztatja, zongorán játszik békés melódiákat és hogy mennyivel szívesebben hallgatom ezt, mint a háború »zenéjét«, azt mondanom sem kell. A háborúra rágondolnom is rossz. A világ népeinek kell megakadályozni egy néhány háborúsuszító őrült terveit. Nekünk kéll kiragadni a kezükből a fegyvert és örökre eltüntetni a föld színéről rossz emlékeivel együtt.

— Nyugat-Németország felfegyverzése az egész világ, de különösen egész Európa népeit foglalkoztatja. Mi, bugaci parasztfiatalok, tiltakozásunkat fejezzük ki. Amerikának ezt a tervét nem tartjuk másnak, mint újabb merényletnek a béke ellen. Nem akarjuk, hogy felépített hazánkat fasiszta gyilkosok felgyújtsák és szétrombolják. Ebben minden hazáját szerető ember egyetértőét velünk, mert a béke ügye mind- annyiunk közös- érdeke. Ezért, ha kell munkával és fegyverrel is megvédjük békés alkotásainkat, életünket. — írja Márta Nándor levelezőnk Bugáéról,

— Két gyermekem az életem legnagyobb öröme. Ha meghallom kedves hangjukat, minden gondjaim elrepülnek. Ezt a két csöppséget és vele együtt millió és millió gyermeket akarnak elpusztítani a nyugati háborús gyújtogatok. Nem! Ezt nem lehet! Minden anya nevében mondom: nem engedjük, hogy háború pusztítson. — írja Molnár Frigyesné általános iskolai nevelőnő hozzánk intézett levelében. A gyermek — folytatja — minden anyának a legdrágább kincse, szemefénye. Nem az a célunk gyermekeinkkel, hogy háború tüzében pusztuljanak el, hanem az, hogy békáén élhessenek, tanulhassanak.

— Pár hónap múlva ünnepeljük hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. — írja Domokos Mária levelezőnk az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárból, majd így folytatja: — Tíz esztendeje annak, hogy az ágyúk és bombák fülsiketítő zaja elhallgatott, pusztító tüze kialudt. Ez alatt a tíz esztendő alatt felépítettük, szebbé és virágosabbá tettük hazánkat. Egymásután nőttek ki a földből a gyárak, egymásután ívelték át gyönyörű folyóinkat karcsú hídjaink. Ezt a békés életet, alkotó munkát, féltett szabadságot most veszély fenyegeti.

— Amerika és szövetségesei most azon mesterkednek, hogy visszaadják a fegyvert azoknak a németeknek, akik tíz évvel ezelőtt rakták le a szovjet csapatok előtt. Uj háborúra készülnek, újra fegyverzik Nyugat- Németországot. élesztgetik a mi- litarizmust. Mi konzervgyári dolgozók tiltakozunk ez ellen és elítélünk minden olyan törekvést, mely a békés életünket fenyegeti.

«■■■■■■■■»■■■■■■•a«

Ml FOGLALKOZTATJA AZ ELNÖKÖT?...

I O'yon I X Z

nyugat felől, mintha sötétszínűre meszelték volna. Délen lelógott az eső lába, de keleten vigyorgott a nap. A szél hatalmas erővel zuhant végig a határon, óriás} nyelve bele-bele kóstolt a la- pályos részeken össze- gyülemlett vizekbe. — Amikorra Tassra érkeztünk, a sokszínű idő annyira összekava- rodott, hogy eső, hó, jég egyszerre hullott, de úgy ám, hogy annak fele se volt tréfa. Aki csak kint voit az utcán, igyekezett íedel alá húzódni, mert a meny- nyei parittyakövek ugyancsak oda püföl- tek az ember füle közé, ha nem rejtőzött ei előlük.

Fedél alá ugráltunk hát mi is, hogy mentsük az irhánkat. Mások is hasonlóan cselekedtek. Ott ismerkedtem meg égy középtermetű férfivel, akivel szóba elegyedtünk és sok mindenről tereferéltünk. —

Többen is bele-bele avatkoztak egy-egy szófoszlányunkba az ott lévők közül és nekem feltűnt, hagy valaki egyszer úgy szólította az én új ismerősömet, hogy »elnök« elvtárs. Tekintve, hogy

kultúrproblémákkal foglalkozó ember vagyok, úgy igyekeztem irányítani a beszéd fonalát, hogy szavaink zöme a kultúráról essék.

i - Van 1 kult£-t

repelnek is a mi fiainkkal együtt.

— DISZ-tagok?

— Nem.

— Miért?

nálunk, de nem sok. Pedig van kultúrhá- zunk is. Most, április

4-én lesz egy éve, hogy felépült. Saját erőnkből. Csak úgy-e hát azért ez még nem minden.

Azután elmondja még azt is, hogy a kultúrcsoportot a

DISZ-szervezetük képviseli, amelyik kilenc tagból áll. Ők szoktak hébe-hóba rendezni vidám estet, csak az a baj, hogy ritkán. Utoljára november 7-én csináltak egy pár vil- lámtréfát, még most készülnek valamire.

Kezd megszűnni az idő szeszélye. Most már csak eső esik. Világosodik az égbolt, többen kászmálódnak, indulni akarnak. De mi még egy kicsit maradunk.

■— Még a tsz-en kívülállók is el-el jönnek, ha van nálunk előadás — folytatja újra az elvtárs. Van itten két fiatal, akik egyénileg dolgozó paraszt gyerekei, a Kovács Gyuri, meg a Kovács Erzsi. Még szeI - hü I “V£

tapintott — mondja szigorú közönnyel. — Ez a DISZ-szervezet gyengeségét mutatja, vagy tán inkább a pártszervezetünket. — Tudja a manó. Gyenge a szervezeti élet a mi fiataljainknál, — szemembe néz, hogy mondjcun-e még többet.

— Hű az áldóját, már megint jég! De hogy esik! — Ezen egy kicsit eltöprengünk, — de az elvtárs tovább folytatja. — Szóval a pártszervezet' gyengén kezeli. Másodrendűén. No meg a DISZ-titkár is lehetne egy kicsit erélyesebb. Legalább olyan, mint a munkában.

— Ott hogy állja a sárat? — kérdezem.

— Már tavaly a 400 munkaegységhez közel járt. Még csak tizenkilenc éves ez az Antal Pista. Szóval neki kéne többet törődni a szervezettel, no meg a pártvezetőségi tagjainknak.

Ha már maga újságíró, akkor majd írja oda a feleségem nevét az újságba, ő is vezetőségi tag a pártban, ő is felelős azért,

hogy a DISZ jobban működjön. Csak így, ha majd jól dolgozik a DISZ, csak így javul meg nálunk a kultúráiét,

— Az ön felesége?

— Az.

AAncé lílár is4 merkedjünlt meg.

— Hegyi József vagyok, a Tassi Petőfi’ Termelőszövetkezet elnöke.

— A mi fiainkra lehet számítani. Szépen dolgoznak. Csak az a baj, hogy nincs aki összefogja és kézbe tartsa a kultúrmun- kát. Most majd lesz, Uj iskola nyílik rövidesen a szociális otthon helyén és majd aki ott tanít, azt kérjük meg, hogy vezesse a mi fiainkat. Akkor majd lesz nálunk vidám élet, a np termelőszövetkeze tünk - be. Csak fiatal, agilis embert kapjon az iskola.

Végre elállt az cső, mire széttekintettünk, már csak ketten voltunk ott, ahova bekor- getett bennünket az idő.

Az

utcán már újra megkezdődött a forgalom. Mindenki ment a maga dolga után. Mi is mentünk.

Eszik Sándor