Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

fi Szovjetunió hajlandó nemzetközi értekezleten ismertetni az első atom-villany telepet New York, január 14. (TASZSZ) Mint a sajtó már közölte, az ENSZ-közgyülés 9. ülésszakán. 1954 december 4-én egyhangú határozatot hoztuk »Nenjzetközi együttműködés az atomerő bé­kés alkalmazása terén« címmel. Ez a határozat előírja, hogy legkésőbb 1955 augusztusára hívjanak össze az atomenergia békés felhasználásának kérdései­vel foglalkozó nemzetközi érte­kezletet. A közgyűlés határozata az értekezlet előkészítésére ta­nácskozó bizottságot létesített a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország, A TASZSZ Moszkva, január 14. (TASZSZ) A TASZSZ-t felhatalmazták az alábbiak közlésére: Mint ismeretes, 1954 július 1-én hivatalos közleményt ad­tak ki arról, hogy a Szovjet­unióban üzembe helyezték az Brazília, India és Kanada kép­viselőiből. Az említett bizott­ságnak szakvéleményt kell ad­nia az ENSZ főtitkárának az említett értekezlet szervezési és napirendi kérdéseiről. Mint a főtitkár által előzete­sen szétküldött okmányokból kitűnik, a megtartandó értekez­let munkájában a fő hangsúlyt terv szerint olyan kérdések meg­tárgyalására helyezik, mint az atomreaktorok tervezése és üze­meltetése, továbbá az atomerő ipari előállításának technoló­giája. * Itt nyert értesülések szerint a tanácskozó bizottság január hó 17-én kezdi meg munkáját. közleménye első atomenergiával működé ipari villanytelepet, és az mar adott is elektromos áramot a környező területek ipara és me­zőgazdasága számára. A szovjet kormány elismeri az atomenergia békés célokra való felhasználásának nagy je­lentőségét és arra törekszik hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést ezen a terüle­ten, ezért kész átadni a Szov­jetunióban összegyűjtött, megfe­lelő tudományos-, technikai ta­pasztalatokat. E célból a szovjet kormán) hajlandó az EXSZ-küzgyűlés 9. ülésszakán hozott határozat ér­telmében az atomenergia békés felhasználásának kérdésével kapcsolatban 1955-ben összehí­vandó nemzetközi értekezlet elé jelentést terjeszteni a Szovjet­unió első ipari atomvillanytele- péről cs ennek munkájáról. Az említett értekezlet össze­hívásának ügyében az ENSZ közgyűlése által kiküldött ta­nácskozó bizottságba a Szovjet­unió képviselőjéül D. V. Szko- belcin akadémikust neveztek ki. Szkobelcin akadémikus meg­bízást kapott, hogy javasolja megfelelő pont felvételét az ér­tekezlet napirendjére. Baden-Badenben szombatra virradóra végétért Adenauer és Mendes-France eszmecseréje BERLIN (MTI) A bonni kan­cellár és a francia miniszterel­nök Baden-Badenben tartott megbeszélést, amelyet az eredeti terv szerint este hat órakor kel­lett volna befejezni, a tárgyalá­sok során felmerült nehézségek miatt csak éjfél után ért véget. Mendes-France — sajtóközlé­sek szerint — görcsös erőfeszí­tést fejtett ki, hogy az Adenauer kormányt a nyugateruópai fegy­verkezési közösségre vonatkozó francia javaslat elfogadására hírja. A francia miniszterelnök e törekvése — mint előrelátható volt — nem járt sikerrel, mert a nyugatnémet nehézipar és fi­nánctőke nem engedi meg, hogy a franciák elüssék a régen, várt fegyverkezési profit egy részé­től. Erhard bonni gazdaságügyi miniszter közvetítő javaslata lényegében a francia kívánságok teljes elutasítását jelenti. Baden-Badenben éjjel egy óra­kor sajtóértekezletet tartottak. A sajtóértekezleten Mendes­France és Adenauer szokványos frázisokkal válaszoltak az újság­írók kérdéseire. Szombatra virradóra közzétet­ték a baden-badeni tanácskozá­sokról kiadott hivatalos kom­münikét. Eszerint a francia m,- niszterelnök é3 a nyugatnémet kancellár megállapodott abban, hogy a saar-vidgki népszavazást semleges nemzetközi bizottság ellenőrzése alatt hajtják végre. Felkérik Nagy-Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat, hogy garantálják a francia- nyugatnémet Saar-egyezmény megvalósítását. A tárgyaló felek a kommüni­ké szerint helyesnek tartják, hogy a Nyugatcurópai Unió tag­államai helyezzék közös ellenőr­zés alá a fegyvergyártást és hangolják össze fegyverkezésü­ket, de a fegyverzetet továbbra is a szabad piacon szerezhessem be. Mint a hivatalos közlemény bejelenti, Adenauer és Mendes- France megegyezett egy, három évre szóló, nyugatnémet—fran­cia kereskedelmi egyezmény lét­rehozásában. A kommüniké végül megis­métli a nyugaton immár köz­hellyé vált megtévesztő állítást, hogy a tárgyaló felek a többi nyugati állammal egyetértésben mindent megtesznek a nyugat és kelet közötti feszültség csök­kentésének előmozdítására, ugyanakkor azonban hiánytala­nul teljesítik a párizsi szerződé­sekből rájuk háruló kötelezett­ségeket. (MTI) INNÉK —ONNAN UJ GYÜMÖLCSÖSÖK tele­pítéséit kértek engedélyt a pir- túi gazdák. Tihanyi László, Izsó József, Vindeckcl János két-két hold új gyümölcsös telepítésé­nek munkáit már az ősszel meg­kezdte. TASSON az MNDSZ asszo­nyok, anyák gyűlésén juttatták kijejezésre békeakaratukat és tiltakoztak Nyugat-Németország jeljegyverzése ellen. ■ ■«■»■»■■•■MII ............... A Costarica Külföldi sajtói élemén) ek Mint az amerikai hírügynök­ségek Latin-Ámerikából — Mexikóból és Nicaraguából — érkezett jelentéseiből kiderül, a costaricai fegyveres behatolást részben ugyanazok az erők hajtják végre, amelyek annak­idején a Guatemala elleni ag­ressziót. Az United Pressz hírügynök­ség mexikói jelentése nyíltan megállapítja, hogy »sok zsoldos, aki Guatemalában harcolt, most Costa Ricában harcol«. Mint ismeretes, azokat az erő­ket, amelyek Guatemala ellen hajtották végre az agressziót, az amerikai monopóliumok, élükön az United Fruit Companyvai, fegyverezték fel és küldték Guatemala ellen. A newyorki Daily Worker ve­zércikkében írja; — Costa Rica kormánya nem kommunista kormány, a kom­munista pártot Costa Ricában betiltották. Ezzel szemben Cos­ta Ricában van szakszervezeti mozgalom, amely aránylag na­gyobb szabadságot élvez, mint Közép-Amerika többi országá­ban. Mi több, Costa Rica bojkot- tálta a caracasi értekezletet, amelyet Dulles amerikai kül­ügyminiszter kezdeményezésére hívtak össze. Ezenkívül a costa­ricai kormány sok kellemetlen órát szerzett az United Finit Company képviselőinek, mert bírói eljárással fenyegette meg őket, amiatt, hogy »orvosi se­gélynyújtás« ürügyével vissza­tartották a munkabérek egy ré­szét. Ahhoz, hogy valamely kor­mánnyal szemben úgy járjanak A costaricai < Sanjoséi (Costa Rica) jelentés szerint Figueres köztársasági el­nök kijelentette, hogy a fegyve­res erők, amelyek három nappal ezelőtt megtámadták az orszá­got, sietve visszavonulnak Nica­ragua felé és már csak két ha­tármenti várost, Pucrto-Seleyt és Penas-Blancast tartják ke­zükben. Az amerikai államok szervezete által Costa Ricába küldött nyomozó-bizottság — mint közölte — »komoiy bizo­nyítékait« találta annak, hogy a Costa Rica területére benyomult csapatok »fegyverzetét és lősze­rét külföldi forrásból szállítják"?, L helyzetről a costaricai beliatolásról el, mint a guatemalai vagy eh­hez hasonló kormánnyal — írj.v. befejezésül a lap — nincs szük­ség arra, hogy ez a kormány de­mokratikus legyen, rrjint az Ar- benz-kormány volt Guatemalá­ban — ez a kormány lehet kommunista-ellenes, mint ff. Vargas-kormány volt Braziljá­ban, vagy San Martin kormánya Kubában. Az amerikaiak eg.' célt akarnak elérni ezeknél a kormányoknál: mondjanak minden szuverén jogukról, ' ha. ezek a jogok elégedetlenséget váltanak ki a Wall Streeten Washingtonban. A Justicia című uruguayi lap szerkesztőségi cikkében határo­zottan tiltakozik Costa Ricu' megtámadása ellen. A lap meg­állapítja, hogy az agresszió rész­vevői az United Fruit Company amerikai részvénytársaságnak es' az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának zsoldosai. Egyes amerikai lapok olyan tényeket közűinek, amelyek megvilágítják a Nicaragua terü­letéről Costa Rica ellen inté­zett fegyveres betörés igazi je.- iegét. A Chicago Sun And Times című lap egyik cikke tisztázza a costaricai városokat és falva­kat támadó repülőgépek szárma­zásának kérdését. A lap közöl­te ugyanis, hogy Somoza nica- raguai elnök az »amerikai kü - ügyminisztérium jóváhagyásá­val« 25 amerikai repülőgépet, vásárolt. E repülőgépek egy ré­sze Armas »légiflottájaként'' Guatemalában annak idején döntő szerepet töltött be Ar- benz kormányának megdöntésé­ben. seméiivekro! bizottság nem nevezte meg ezt a »külföldi forrást«. A costaricai rádió az amerikai államok szervezete által kikül dött bizottság jelentését idézve megállapítja, hogy a bekövetke­zett események nem belpoliti­kai, hanem külpolitikai jellegű­ek és hogy az országot »agresz- szió crte külföldi diktatúrák ré­széről«. A londoni rádió stockholmi hivatalos jelentést közöl arról, hogy a svéd kormány a bekövet­kezett bonyodalmakra hivatkoz­va, minden fegyverszállítást megtiltott a középamerikai or­szágokba. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Európa és Ázsia Az elmúlt hét mutatta meg igazán, hogy vasárnaptól szom­batig hét napba mennyire eltér a világ. Két világrész problémái álltak a nemzetközi elet közép­pontjában — Európáé és Ázsiáé — s ez egyszersmind mindennel szemlelte többen igazolta, amit már nem egyszer mondottunk: a béke és a háború harcában nincs távoli földrész, nincs érdektelen terület. A NYUGATKURÖPAI FEGYVERKEZÉSI KÖZÖSSÉG A legizgatóbb es a legbonyo­lultabb kérdés természetesen Európáé. Két hete, hogy a fran­cia nemzetgyűlés mindössze 27 főnyi többséggel jóváhagyta a nyugatnémet felfegyverzést, de az elmúlt év végén korántsem zárult le az ügy. A francia kor­mány és feje: Mendes-France, komoly akadály előtt áll még: mit tesz februárban a Köztársa­sági Tanács, behódol-e, vagy francia nemzeti testülethez mél­tóan dönt és elutasítja a bonni birodalom milítarizálását. Nos, éppen ezért, mert nagyon s uyiit a kérdés, kényszerült arra Mendes-France, hogy új kísérle­tekbe fogjon. Felkapta útibő- ründjét és elindult Rómába s Nyugat-Németországba ügynö­kösködni új terve, a nyugateuró- pai fegyverkezési közösség mel­lett. Ez a terv igen komplikált és magában hordja a francia kormánypolitikának azt a sajá­tosságát, hogy Mendcs-France- nak lavíroznia kell a néptömegek felfegyverzés ellenes hangulata és az amerikai diktatúra köve­tése között. A terv alapgondolata a nyu­gatnémet militarizálás elisme­rése. De mert nem lehet figyel­men kívül hagyni az új Wehr­macht iránti bizalmatlanságot, a terv kimondja az »ellenőrzés« szükségességét, vagyis azt, hogy óvatosan ügyelni kell arra, ne lépjék túl a németek az elő­irányzott hadosztályokat, ne hal­mozhassanak fel több fegyvert a »megengedettnél«. Mintha a sza­badjára engedett szellemet visz- sza lehetne parancsolni a pa­lackba. A fegyverkezési közös­ség tervének Mendes-France számára kevéssé fontos politikai meggondolásai mellett nagyonis lényeges gazdasági célkitűzései vannak: a francia monopóltőke vágya a fegyverkezésből eredő nagy hasznok jelentős részének megkaparintására. A terv fogadtatása visszatük­rözte azt az ellentmondást, ami benne rejlik. Akik a német fel­fegyverzést sürgetik — Wash­ington és London — nem azért telték ezt külpolitikájuk közép­pontjává, hogy egy bizonyos pontnál megálljt kiáltsanak a volt náci tábornokoknak. A pá­rizsi kormányfő számolt ezzel s úgyis indult el útjának első ál­lomására Rómába, hogyha min­den kötél szakad, javasolja: korlátozzák a közösséget három részvevőre, a franciákra, ola­szokra és a bonni németekre. Tarsolyában engedményeket is tartogatott arra az esetre, ha további nehézségekkel is kell szembenéznie. Ezekre az enged­ményekre igencsak szükség volt. Sőt, kevésnek bizonyultak. Hiá­ba ígért az olaszoknak segítsé­get gazdasági bajaik leküzdésé­hez, hiába ajánlott fel haszon­részesedést a francia—nyugat­német északafrikai üzletből, az olasz kormánynak többet jelent a romai amerikai nagykövetnek, Luee asszonynak szava — es visszautasította Mendes-France tervet. Az első állomás tehát bu­kás volt. Ezekután mi várható az Aden- aucrrel való találkozástól? Nem nehéz megjósolni, hiszen Er­hard, a bonni gazdaságügyi mi­niszter már eleve kijelentette, hogy a fegyverkezési közösség terve a nyugatnémeteknek elfo­gadhatatlan. Mendes-France ró­mai és baden-badeni túrája te­hát csak kis »világlátás«, kon­krét eredmények nélkül. Arra mindenesetre jó volt — termé­szetesen nem a francia minisz­terelnöknek —, hogy még nehe­zebbé tegye a párizsi szerződé­sek olíogadtatasának ügyét a Köztársasági Tanácsban. 11a hozzávesszük ehhez, hogy a francia nép ellenállása időköz­ben még erőteljesebb lett, köny- nyű kimondani a következtetési: A német felfegyverzés nem be­fejezett ügy, ezért teljesen indo­kolt, hogy mi se csökkentsük, hanem ellenkezőleg, fokozottan ébren tartsuk és erősítsük hai- cunkat halálos ellenségünk fel­támasztása ellen. BANGKOK ÉS BANDUNG Ideje annak is, hogy az euró­pai kérdések mellett Ázsiára is ügyeljünk. Ami most van olt kibontakozóban, különösen érde­kes és nem kis hatást gyakorol­hat a világ további sorsára. A múlt év utolsó negyedében a Dullcs-i diplomáciának ko­moly erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy létrehozza új hábo­rús tömbjét, a délkelet-ázsiai ka­tonai paktumot, a SEATO-t. A paktum — mint közismert — elsősorban az Új ázsiai béke­nagyhatalom, a Kínai Népköz- társaság ellen irányul, de to- ) vábbi célja fenntartani és ki­szélesíteni a nyugati gyarmat- tartó és gyarmatosító hatalmak uralmát a gazdag Távol-Kelet felett. Igcnám, de az indulás már eleve rossz volt. Különösen az tette illuzóriussá a szövetséget, hogy a legérdekcltcbb országok, fndia, Indonézia cs Burma ide­genkedve és ellenségesen fogad­ták s minden noszogatás elle­nére is távolmaradtak tőié. Sőt, hatása az voit, hogy ezek a szá­mottevő ázsiai országok még jobban közeledlek a népi Kíná­hoz cs lefektették veje az ázsiai együttműködés merőben új alapjait, az azóta már híres­sé vált, világszerte becsületet szerzett öt alapelvben. A Távol- Keleten a szemünk láttára : uj viszonyok alakulnak ki. A fő-agresszort, az Egyesült Á^suiiokat mindez nem hagyja nyugodni. Idegességet még csak fokozza, hogy a SEATO-pakíum még most is csak papíron léte­zik, mert aláírói — éppen az ázsiai országok ellenszenvét lát­va —= még nem ratifikálták. Ezért indult a napokban új had­járat a délkelet-ázsiai szövetség hatékonnyá tételére és ennek érdekében Bangkokba összehív­ták a SEATO értekezletét, hogy megalakítsák a katonai paktum szerveit. Csakhogy az ellenőrök sem tétlenek. Öt ázsiai ország — In­dia, Indonézia, Burma, Ceylon és Pakisztán — népeiktől báto­rítva, nemrégiben Indonéziában értekezletet tartott és azon el­határozta, hogy egy nagy »béke- térség« létrehozására áprilisban Bandungban megrendezik a/ ázsiai és afrikai országok ha­talmas találkozóját. Ezen a ta­lálkozón résztvehet minden or­szág, amelyik a hidegháború felszámolását és a normális kap­csolatok megteremtéséi akarja. A részvevők különösen számíta­nak a Kínai Népköztársaság képviselőjének jelenlétére. Ha szembeállítjuk egymással Bangkokot és Bandungot, a kü­lönbség kézenfekvő. Érthető, hogy a washingtoni külügymi­nisztériumnak Ázsiával foglal­kozó államtitkárai és osztályai miért izgágáskodnak annyira Bandung ellen és — a New­sweek című amerikai lap sze­rint — a legutóbb még a »boj­kottot« is meghirdették, felszó­lítva az. érdekkörükbe tartozó országokat, hogy ajánlatos a tá­volmaradás. Mennyire lesz hatása ennek a fenyegetőzésnek, mennyire nem, az még előre nem látható. Egy azonban teljes egyértelműség­gel kiviláglik: rossz idők járnak napjainkban a tömbök politiká­jára, ami igen örvendetes és lel­kesítő jelenség, nagyon alkalmas arra, hogy növelje bizodalmui) kát és felszítsa harci kedvünket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents